,,Busszal közlekedik egy töltött repülőhal,,
Moha bá'- ha szólíthatlak így- ez a mondat kicsit örkényi...azért aranyos.
Mondd már el nekem melyik busszal közlekedik, lecsapnék rá...:-)
My Dearest Kótyagos Fém Szaglószervű(m?:)!
Amire Te gondolsz szvsz az a lepény-, avagy naphal és csak annyi köze van a nagy laposhalhoz (halibut), hogy ő is lapos, sőt laposabb. Amúgy a hullájáról tudom, hol kapható itthon (nyersen pl. Auchan, füstölve néhány nagy élelmiszerboltban), csak azt szeretném tudni élőben hol tenyész.
De azért kösz.:-)
akkorcsakmi
Seki konyhatündérem! Szerinted topiknyitó inyenc kollega tényleg csak ilyen betegesen tudja kifejezni, hogy ízlések és pofonok különbözőek?
Nem tud valaki ilyen lelkitorzulásra valami jó gyógyteát?
Bizony ezek a csukák borzasztóak!
Dehát elvégre a csuka ragadozó. Egyből letámad mindent ami megtetszik neki.
Amúgy meg abba kéne fejezni már kérem a folytatásos szakácskönyv copyzást, úgy hallottam busszal közeledik egy töltött repülőhal, mire ideérkezik a sok japán kotyvalék között nem fogja találni a lényeget.
Akinek a sashimi és/vagy a sushi nem finom, de áradozik a gefillte fischrol, az egy rasszista, magyar, de magyarságát szégyello, látens homeszexuális tendenciákkal megvert eszdéeszes fingzsák.
Kedves Bandifater! Hát ami azt illeti, a szasimi szerintem is inkább szép, mint finom. De a dolog lényege nem is az, hogy jól lakj, hanem az, hogy beszélgetés stb. közben minden érzékszervedett kényezteted egy kicsit, így az ízlelőbimbóidat is. Ezért is vannak nagyan erős ízek. Eszel egy falatkát (szerencsés esetben egy gésa kínál) és szétárad benned az íz. Ez először talán nem is kellemes, de kb. 10 percig jönnek az útóízek. A egyébként nem csak a szasimi elrendezéséhez kell tistában lenni az ikebana törvényeivel, hanem valamilyen szinten a fogyasztás is megköveteli ezt. Mindig úgy veszel ki a kompozícióból egy-egy darabot, hogy a tál továbbra is szép maradjon.
A rizs talán szentebb a japánok számára, mint nekünk a kenyér. Vannak nagyon gazdag emberek, akik maguk termelik maguknak a rízst, mert csak az az igazi (+ zen szempontok). A lényeg az, hogy rengeteg féle rizs létezik japánban, és nagyon gondosan megválogatják, hogy mihez melyik változatott használják. A legelterjedtebb fajták elsősorban abban különböznek a nálunk kapható rizsektől, hogy hosszabbak a szemek (no meg összehasonlíthatatlanul jobb minőségűek).
Kedves Seki,
......és most azt meséld el hogy míly módon kerül az étel a szájba (mármint a szasimi), merthogy minekünk csinoska gésák juttaták oda, mintegy "a tenyerükből ettünk"
de lehet, hogy ez nem lényegi kérdés és a (gasztronómiai) élvezetekhez nem szükségeltetik.
Mindenesetre engem zavart, hogy ilyen szép "ételszobrokat" kell lenyelnem és nekem ez nem
is ízlett annyira. Komolyra fordítva a szót: mi a lényegi különbség a japán rizs és a miénk között, merthogy más, az biztos.
Tudásszomjtól gyötörten:
bandifater
Na akkor most essék pár szó a szasimiről is. Ez egy nagyon ünnepi és nagyon drága kaja. Igen közeli rokona az ikebanának. A lényege az, hogy nagyon gondosan megválogatott tálakra, melyek általában iparművészeti rekművek, ehető aromás virágokat, különböző színő aromás növényeket, valamint különböző formára vágott és igazított nyers halszeletkéket, rákokat tintahal darabkákat stb. rendeznek el a mesterek. Ez nem egy befelós kaja. Fogyasztása szertartásos, lásd még teaszertartás.
Nyershal ügyben ajánlom figyelmedbe a japán konyhát. Ezen belül a szusit és a szasimit. A szusi savanyú rizst jelent és többféle verziója létezik. Egy klasszikus szusi vendéglő úgy működik, hogy álnak a szakácsok a pult mögött, és előttük jégkockákra helyezve különféle tengeri herkentyűk vannak ízlésesen előkészítve. Leülsz a bárszékre és rámutatsz arra, amiből enni szeretnél. Erre a szakács gyúr egy kisebb tojásnyi gombocot a savanyított rizsből erre waszabit ken, majd rátesz egy szeletkét a nyers tonhalfiléből, tengeri rákból, polipból vagy valami másból. Egyszere mindig két gombocot kapsz. Elötted egy kis tálkában szójaszósz, amibe bemárthatod a combocokat. A szusiszakácsoknál felvételi követelmény, hogy hideg legyen a kezük és nem ízzadós. A waszabit talán vizitormának fordíthatjuk. Ez egy olyan növény, ami hegyi patakok forrásközeli részein terem. Ebből egy mustárállagú zöldszínű krémet készítenek. Íze a tormáéra hasonlít, csak sokkal csípősebb és egyben üdébb is. Na mindegy, a lényeg az, hogy nagyon fimom kajáról van szó. Az meg egy külön műsorszám, ahogy a szusiszakácsok kinálgatják a vendégeket. Szakét illik inni hozzá, ami egy külön fejezet a piák nagykönyvében.
Nagyon kell vigyázni a vadállatokkal földön és vízen. A szarvasbika ugyan elnyerte méltó büntetését, viszont arról semmi hír a Blikkben, hogy a csukát elkapták, és utána megtömték volna.
Bokalánc volt a csukacsali
Bokát fogott egy csuka Csehország egyik tavában: egy fürdőző hölgy bokáját. Hirtelen valami elkapta a lábamat, és több méteren át rácsimpaszkodott. Úgy éreztem, a mélybe húzhat - mesélte kalandját az áldozat. A hal harapása szerencsére csak enyhe vérzést okozott. Halszakértők szerint a támadó csakis csuka lehetett. A ragadozó, de szerfölött óvatlan hal feltehetően a hölgy bokaláncának megcsillanása miatt harapott rá a női lábra.
Támadt a bika
Szarvasbika támadt Szabolcsban egy nőre. A középkorú asszony a napokban Magy határában békésen kapálgatott, amikor a közeli erdőből rárontott egy termetes szarvasbika. Az áldozatot súlyos, életveszélyes sérülésekkel vitték kórházba. Szerencsére már túl van az életveszélyen, és azóta megtalálták s lelőtték a feltételezett támadót, a szarvasbikát is.
a görögök és a mediterrán térség más népei kétségtelenül jelentős mértékben járultak hozzá az emberiség kulturális fejlődéséhez. Például ők termelik a világ legfinomabb ouzoját.
Vélelmed helytálló, soha nem találkoztam tepan-yakival, gondolom többféle zöldség és hús sül és párolódik a platnin. Izgalmas lehet. Az életben a legtöbb jó és finom dolog egészségtelen, ezért az egyszerű, fatalista utat vallom magaménak: nem baj ha árt, csak finom legyen. A halételek ebben a körben a kevés kivétel közé tartoznak, hiszen szinte kivétel nélkül egészségesek, hasonlóan más, igen egyszerű ételekhez; például a gyülölcssalátákhoz, a párolt zöldségekhez, és az egyedülálló alma + sajthoz.
Kedves Vasorrú,
Nagyon örülök, hogy te is beszállsz a diskurzusba, ahogy a görögök mondták: több fej jobban kong. Mindazonáltal vélelmezem, hogy te még nem ettél (igazi) tepan-yakit, amihez hasonló dolgot egyébként a Déli pu. fölötti Mongol étteremben művelnek, csak kissé leegyszerűsített formában. Ez annyiban tér el a méltatlanul elfeledett, széntüzelésű sparheld nyújtotta lehetőségektől, hogy itt a sűtőfelület hőfoka magasabb és a sütendő alkotóelemekkel való kontaktus direkt "lepirító" hatása meghatározó. Ez, mint annyi más, fínom bár egészségtelen.
Konyhatechnológilag szerintem a wok-ban való sütéshez hasonló, de a "ceremoniális" részben van az alapvető különbség, ez az amire utaltam a szakács szerepének hangsúlyozásakor.
Ez nem külsőség, hanem lényegi elem, mert a körülmények és így a lehetőségek is mások.
De én is szeretem a sparheld platniján hélában sült krumplit és a sütőben ropogósra piruló kacsasültet, ez utóbbit párolt káposztával. Nna, itt találkozik a két konyha, mert a párolt káposzta is akkor jó (szerintem) ha egy kicsit "le van pirítva"
A gasztronómiába vetett rendíthetetlen hittel, tovább a Levini úton:
bandifater
Mármint a halat? Érdekes módon, nem. Volt elég, így aztán megengedték, hogy szépen komótosan hagyjuk szétolvadni a nyelvünkön az átlátszóan vékonyra vágott szeleteket. Legalábbis a lazac esetében. A későbbi fogalmamsincsmilyen (valszeg klf. tok) halakat már hol kockázva, hol vastag szeletekben volt módom megkóstolni, de pseciel tömni azokat sem kellet. Idő is volt, hal is, mit rohanjunk?
;-P
Kedves Galadriel!
Semmi kifogásom egy töltött hal vacsorával kapcsolatban, de hisz ezt már te is tudod a legutóbbi randink óta, amikor az utolsó ikramorzsáig befaltam az egészet, hogy a fülemen lyött ki az apraja, hát még a nagyja.
De ezúttal nem lehetne inkább egy masszív sólet a gersilvel dúsított falytából füstölt libacombbal vagy még inkább nagy-nagy füstölt libamellekkel? (Legutóbb eltitkoltad, hogy ijet is tudol! Elynye te kis te!)
Hali,
Pirítós
Drága ínyenctársak! Na, mit gondoltok mit vecsernyézett ma (bocsánat tegnap:)) Seki mester? Na, mit? Hát persze, hogy pisztrángot! Addig duruzsolt itt a fülünkbe, míg magát is felcsigázta. Nem saját készítménye volt ugyan, de határozottan elégedettnek tűnt vele (vagy tőle) (esetleg miatta).:-))
Dehamár a távoli keleten tartunk, mi a véleményetek a nyers halakról? Én pl. pár évvel ezelőttig el sem tudtam volna képzelni magamról, hogy ilyet egyek, pedig szinte mindenevő vagyok (nem az!:), a halat meg aztán hejdepláne. Kicsit aggódtam is, mikor a házigazda nagy lekendezve mutatta a friss, nyers lazacot, hogy ebből hmmm..., és kérdésemre, hogy szándéxik elkészíteni, közölte, hogy hát természetesen egy kicsit bedörzsöli sóval és fél óra múlva esszük. Hát valami fenséges volt, tényleg. Azóta más halat is ettem így, mind nagyon ízlett, bár tény, hogy nem folyamiak voltak. Jut eszembe, az egyik halról mindezidáig nem sikerült megfejtenem, hogy hol terem, azt hiszem németül és angolul is halibut a neve, a magyar szótár pedig nagy laposhalnak titulálja. Ismeri valaki?
No, jó étvágyat a reggelihez!:-)
akkorcsakmi
Konyhaművészeti ismereteim ugyan eléggé hiányosak, de azt hiszem, ez a forró platni-dolog önmagában nem egyedülálló, inkább kiterjedt(?) helyi használata és az alapanyagok tehetik jellegzetessé. A megoldás némileg emlékeztet az ausztál barbecue(így írják?)-sütésre, és mintha egyes arab országokban is sütnének hasonló módon valamit, talán valamilyen lepény-félét.
Nálunk három hasonló eljárást figyelhetünk meg. Talán a legújabb a duplabéléses, "forró levegős" edény, amelyet párolásra remekül lehet használni, már én is felvéstem a beszerzendő listára. A második a jó öreg falusi "sparherd", alatta a fahasábok között doromboló cirmossal, előtte tejes edényke. A sparherd méltatlanul kihasználatlan, ha csak főzünk rajta, és a cicát melegítjük alatta (nem fordítva!); ugyanakkor a használat jellegéből következően a puszta platni kevéssé alkalmas bonyolultabb ételek elkészítésére. Krumplisütésre viszont kiválóan alkalmas. A harmadik hasonló eljárás a parázson sütés, itt szintén a krumpli dominál, illetve mindaz, amit egy alkalmatos alufóliában párolni lehet. Itt ki kell emelni a halételeket, hiszen az elszánt táborozó horgász előbb-utóbb úgyis tüzet rak a kiszáradt hordalékfából, némi szerencsével elkerülve, hogy magára gyújtsa az egész erdőt.
És ne feledkezzünk meg a búbos kemencéről, amely sajnos az urbanizáció, a civilizáció, és a gázfűtés áldozatául esett.
Nem lehetséges, hogy Taiwanon viszonylag nedvdús alapanyagokat használnak a platnin? Hazai alapanyagaink nagy része valószínűleg kevéssé alkalmas az ilyen feldolgozásra.
Hagyma, paprika és fokhagyma ügyben nagyon hasonlóak a tapasztalataink, bár ámerikában azért lehet rendes hagymaféléket is lehet kapni, csak sokat kell keresgélni.
Amiről írtál, az a tepan-jaki, bár az n betűt tényleg kevésbé hangsúlyosan ejtik a japcsik, mint mi. Van még egy pár ilyen csináld magadnak kaja pl. a szuki-jaki, a sabu-sabu stb. Mind remek a maga nemében. Ezek közül szvsz egyedül a szuki-jakit lehet előállítani magyar boltokban könnyen beszerezhető alapanyagokból. (A krizantém levelet eléggé jól lehet helyettesíteni fris spenottal, a főző szakét pedig végszükség esetén cseresznyepálinkával, persze hígítva.) Ezeknek a kajáknak nagyon hasonló a funkciója, mint a fondűnek. Magyar megfelelője nem nagyon van a műfajnak, hacsak a szalonnasütést és az egyébb kerti mulatságokat nem tekintjük annak.
Érdekes, hogy nemcsak a magyar paprika utánozhatatlan külföldön, de a hagyma is sokkal
silányabb, vagy legalábbis más. Sőt, még a fokhagyma is. Erről legutóbb én is Japánban, illetve
utána Taiwanon győződtem meg, amikor a kedvenc ottani kajám, a tepayakit ettük, és egy akkora halom fokhagymát aprítottak össze, amekkorát utoljára a katonaságnál láttam a konyhán, de ott kb 1500-an voltunk rá. Aztán olyan kvantumokat lehetett belőle pálcikázni, mintha burgonyapehely lett volna. Mondjuk íze, az nem nagyon volt neki.
Egyébként, ez a tepayaki ez egy érdekes dolog és nem tudok hasonló honi konyhatechnológiát,* speciális asztalnál, forró platnin friss alkotóelemekből pirítani-sütni-párolni.
A szakácson nagyon sok múlik. Meggyőződésem, hogy a mi alapanyagainkból sokkal többet ki lehetne hozni, mint az ottani, kevésbé testes alkotóelemekből.
*kérlek javíts ki, ha tévednék.
Üdv:
bandifater
U.I: Jelzem a pisztráng, a fogas és a süllő sem lyó a halászlébe. Valószínűleg a tengeri halakkal is az a baj, hogy más az állaguk, amit az is bizonyít, hogy nincs bennük szálka. A szálka viszont nem csak ahhoz kell, hogy legyen minek a torkunkon akadnia, hanem ahhoz is, hogy kocsonyásodjon a lé. Valószínűleg az lehet a baj a máshol termő halakkal, hogy nem kocsonyásítanak eléggé, pedig a hallének valahol ez a lényege.
Öszintén szólva nem ismerem az észak-afrikai halfajokat. Az afrikai harcsa néven árusítot hal ha lyól tudom nilusi eredetű, de ezenkívül semmi mással nem találkoztam még. Az viszont bizonyos, hogy a halászléfőzéshez csak az édesvizi halak jöhetnek szóba. Fogalmam sincs miért. Nekem Japánban volt egy kudarcom halászléfőzés ügyben. Igaz, ott az általunk használt vöröshagyma is hiányzott. Édesvizi halat viszont egyáltalán nem lehetett kapni, csak a pisztrángot. Ifjú voltam és bohó, ezért vettem néhány tengeri halat amelyek valamennyire hasonlítottak az általam ismert folyami halakra. Az eredmény siralmas lett. Japán barátaim udvariasan mosolyogtak, aztán elmentünk szusit enni.
Már elnézést, hogy belepofázok, de mikor külföldön dolgoztam (É-Afrika + Arab Öböl) ott is megpróbáltam "halászlét" főzni az ott fellelhető halakból, teljes hazai fűszer arzenállal de totális
kudarc volt a végeredmény. Még csak nem is hasonlított, sőt ehetetlenségi határon volt.
Pedig az étvággyal nem volt baj.
No, csak ennyi lett volna.
valóban horgász vagyok, bár ez időnként engem is meglep, hiszen egész nyáron még csak vízpartot sem láttam.
Köszönöm az ismételt gasztonómiai felajánlást, de attól tartok, nem fogadhatom el. Az álarcosbál jó ötlet, bár nem lenne szükségem álarcra ahhoz, hogy ne legyek azonosítható:-)
Halsűrűség- és táplálékhasznosítás-ügyben azt hiszem az afrikai harcsa a csúcs, szerencsére ez a szörny nem bírja a telet. Megbízható forrás szerint katasztrófa lenne elszaporodása.
Állítólag finom.
