Nem tudom, észrevette-e már valaki, hogy a RYM-en műfajkeresésnél sokkal kevesebb lemezt hoz ki, mint a régi felületen. Szerintem kb. az 50%-át, de lehet, hogy annál is kevesebbet. Nekem van sok kiírásom a régi felületről, onnan tudom biztosan, de már előtte is feltűnő volt, hogy kevés a lemez. Szerinted ha előfizetője lennék az oldalnak, ismét mindent láthatnék?
A ruszkiknál az ilyen oldalak folyamatosan jönnek-mennek. Ha orosz gugliban rákeresel egy album nevére, és mellé teszed, hogy скачать (kezdd el latin betűvel pötyögni, hogy skachat, és felkínálja cirillel is), biztos ki fog dobni mellé legalább egy olyan működő letöltési lehetőséget, ami nem torrent, és nem kell se fizetni, se bárhová regisztrálni.
Pedig komoly sztárok énekelték fel a lemezen található dalokat. Ronnie Romero, Garx Burden, Doogie White, Ralf Scheepers, Joe Lynn Turner. Ebből persze máris levonható néhány konzekvencia. Deep Purple, Rainbow hatás, na meg Scorpions, Judas Priest ugye. Na meg egy kis Accpet - Drilled to Kill. És három klasszis is dobol az albumon. Ettől persze még nem minden esetben tuti a siker, de ha az ember füle ráérez a lemez ízére, máris ott vannak a fülbemászó dallamok, a refrének, a kiváló billentyű versus gitár párbaj - Derek Sherinian és Schenker között. Igaz, vannak az albumnak hibái is.
A túl sok dudás a csárdában, a néhol csak közepes ének teljesítmény. De ha ezen túllép az ember, máris egy jó kis lemezt hallgathat. Nyilván még messze van az év vége, és jöttek már ki eddig is jó vagy jobb albumok Warzaw - Werewolves on Wheels, Kickin Valentina - The Revenge Of Rock, Creye - II, Bite The Bullet - Black & White -, de ez is ott van a top tízben.
Még csak egyszer hallottam. Valamennyire biztos be fog jönni, de nem annyira, mint a Michael Schenker Fest-lemezek. Schenker ezen is pazarul gitározik, de a dalokat nem éreztem annyira erősnek.
Már többször meghallgattam az idei MSG Immortal c. lemezét. és szerintem érdemtelenül alacsony a népszerűsége.
Változatos, tele van fantasztikus gitárszólókkal, a hangmérnök is odatette magát, valamint a borító is elég ütős, már ha ez számít valamit is ugye. Mindenesetre nekem nagyon tetszik, így valószínűleg biztos listás lesz az év végén a hard rock kategóriában. Ti már hallottátok? És mi a vélemény?
Most az új Offspringről nem tudom eldönteni, hogy tingli-tangli-e, netán jópofa-szórakoztató, vagy mindkettő egyszerre. Sose lesz már Ixnay, viszont lemezenként mindig van egy-két pazar kis dal.
A fene tudja, nekem bejön (ha nem tudom, hogy indiai, akkor is). Jól összerakott, egynél több lemezre is elég témával a dalokban (szerintem). A produkció bizonyítási vágya engem is zavar egy picit, de az énekes legalább énekel. Is. :-D
Szerintem a Girish pont azért van túlértékelve, mert indiai, tehát van benne egy ilyen kis "jé, arrafelé is játszanak amerikai zenét, hű, nem is rossz" érzés, egyfajta túlkompenzálást vélek velük kapcsolatban. De ez legyen az én bajom.
Ami zavar benne, az pont Girish éneke, ez az acsarkodásba hajló túlzott rekesztés, tíz perc után már zavaró volt. A dalok meg annyira azért nem kiemelkedők. '90-ben pont jó lett volna, ma már csak utánérzés.
"Két érdekes újdonság (német online rockrádión jöttek szembe ma reggel) a Stardust (ez állítólag magyar, bár nem tudom, mitől) és az Arctic Rain. Bitang jó mindkettő."
A Stardust valóban magyar, és az olasz Frontiers kiadó gondozásában jelent meg a lemezük.
A nevük azért nem magyar, mert a nemzetközi zenei porondon magyar névvel nem nagyon lehet érvényesülni.
De a becsületes magyar nevük:
Adam Stewart – vocals, rhythm guitars - alias Horváth Ákos (asszem Ő Horváth Charlie fia). Facey – guitars - alias Szabolcs "Fészek" Bence, miután Gellért Tamás kilépett a zenekarból. Ben Martin – bass - alias Papp Zoltán Dave Legrand – keyboards - alias Nagy György Tim Keeley – drums - alias Kiss Tibor
Nem vitatkozom az ízléseddel, de voltak a tavalyi évben sokkal jobbak a H.E.A.T.-nál.
Hendikeppel indul, mert indiai, de a Girish & The Chronicles - Rock the Highway albuma simán veri a fentit tekintve, hogy nem a szokott hard rock klisékből építkezik, hanem van itt blues-, progresszív-, de még hard 'n' heavy is.
És míg ez utóbbit - mivel kevesen ismerik -, csak huszan értékelték 3.60-ra, addig a H.E.A.T. lemezét 224-en 3.44-re.
Az persze jó kérdés, hogy a RYM mi alapján rangsorol, ez már volt vita tárgya, és szerintem szarul, egy statisztikus a fejét verné a falba, ha ilyet látna, de mindegy.
Aztán itt van Black Swan - Shake the World című lemeze vagy a Night - High Tides - Distant Skies és a Stardust - Highway to Heartbeak c. album. Talán nem is hallottad ezeket, pedig érdemes megfülelni, legfeljebb nem változik a véleményed, viszont legalább szélesedik a zenei tudásod. És ha másért nem is, de ezért mindenképp megéri.
Köszönöm! Tragédia lett volna, ha 6-8 hónapig nem tudom használni azt, amit nagyon sűrűn szoktam. Az évet tudom állítani, a műfajt továbbra sem. A hard rock így már rendben van, linkekre lesz szükségem a többi általam kedvelt műfajról, és akkor megoldódik a probléma.
De nekem nem ajánl semmit, pár betű vagy teljes beírás esetén sem. Így nem tudom használni, pedig fontos lenne. Sejtem, mi a gond, de azt csak hónapok múlva tudom megoldani.
Az utóbbi időben mintha már nem szeretné, ha a teljes műfaj nevet mi írjuk be. Pár betű (pl sto) után inkább kiválasztom az ajánlataiból a stoner metalt, akkor kihozza. Viszont ha magam írom be hogy stoner metal, akkor nem hoz ki semmit.
Így van, és ez tendencia. Az igényesség nem szűnik meg, de egyre inkább a háttérbe szorul, pont, mint a komolyzene esetében. És ezt én többek között az ilyen kombó dolgokra vezetem vissza (iszonyat mennyiségű zene telón), amik alakítják a zenehallgatási szokásokat.
Azt osztom, hogy a mai hangzások fiókhangzások. Megvan a készlet, kiválaszt az operátor valamit, meg is van. "Jól" szól a lemez, nincs kása, arányos, de hát igen, nincs egyéniség, minden ugyanúgy szól. Érdemes megnézegetni Rick Beato vagy Gregory Scott egyes műsorait a YouTube-on, sokat beszélnek a tömeghanzásról, és annak ellenszeréről.
Ugyanakkor látom, hogyha valaki odafigyel és picit van rá több ideje, mármint előadóknak, akkor igenis rendesen ki van keverve a lemez, és van saját hangképe. Többek közt ezért se nagyon érdekes nekem a metál ma már, itt is beálltak a fiókhangzásra.
Az lehet, csakhogy a tömegek mozgatják a zene minőségét is (nem hangminőségre gondolok). Profi hangtechnikát mindig is használhattál, ha meg tudtad fizetni. Csak a tömegigények miatt kevesebb lesz a jó zene (ami persze rétegzenévé alakulást jelent, nem kihalást), és szintén a tömegek beérik szerintem a 192 kbps minőséggel is (ezért nem szeretem, hogy mobilról hallgathat az ember streaming szolgáltatókat, mert ha mobilról teszed bárhol és bármikor, az negatív irányban befolásolja a zenehallgatási szokást, amikor e nélkül talán minőségi időt fordítottál volna rá, de most nem teszed). Másik hozadéka a jelenségnek, hogy pl. a jelenkori aor bandák új lemezei hangzásban a nyomába sem érnek a műfaj fénykorában kiadottakkal. Egyszerűen nem éri meg, tisztelet a kivételnek.
Biztos én értelek félre akkor. Én azt mondom, hogy a minőségi különbséget észreveszem, és én a - igen, nem tömegek által igényelt - hifizésről beszélek. Nekem pedig ez a fontos.
Hogy a nagy tömegenek mi a fontos és mit igényelnek, illetve nekik mit kínálnak, az engem nem mozgat, sem hangminőségben, sem kínálatban nem hozzám szólnak azok a produkciók.
