Halihó! Cserelakás-csereüdülés !!! Szeretnénk Németországban valahol 1-2 hetet eltőlteni a nyáron, ugy hogy ha valaki cserélne velünk arra az időre egy kissebb lakást, vagy lakrészt. Nekünk Budapesten közel a köruthoz van egy szép kis lakásunk,szuperul berendezve ami juliusban szabad lesz. M, S, B, HH, vagy Bayern jó volna.
a nyolc hetet a konzulátus site-ján olvastam, valószínűleg egyszerűbb, ha hazamegyek elintézni, ha már ilyen naív voltam, hogy bepróbálkoztam a személyimmel az arbeitsamtnál..
mondjuk még nem találtam helyet, gondoltam, előbb elintézem a papírokat.
8 hét a várakozás az uj utlevélre? Az nagyon sok!Akkor azt elötte el kell intézni, (el kellett volna intézni).Mert addig nincs vizum,és ez igen kellemetlen,különösen ha már van munkahely ,és lehetne már kezdeni.
Egyetértek, hogy sok minden tanulnivalónk lenne a németektől.
Rengeteg magyar él itt. Ma pl. Ingolstadtban voltunk esküvőn, magyar pár házasodott és az ott lévő vendégek 90%-a is magyar volt. Münchenben meg nincs olyan nap, hogy ne hallanék utcán, boltban magyar beszédet.
Gyögyörű a környék,látod ami neked sikerült az nekem nem,pedig sok buliban discoban voltam.Dachau(Apfelbaum) Ami környékbeli.Igaz a német nők nem valami szépek,de ez csak az én szubjektiv véleményem.Azaz igazság hogy én nagyon haza akartam jönni.Egyedül voltam és, ez egy idő után elég rossz.De hogy őszinte legyek lehet hogy most már sokmindent máskép csinálnék.Sokmindent lehetne a németektől tanulni nekünk magyaroknak.Bár számomra Deutschland nem idegen ,mert én is német nemzetiségü vagyok és, a fél család is Nürnberg környékén él.München is nagyon szép,modern tiszta.Mikor lesz nálunk ilyen város. UnterBleisheim és, a testvér "falvunk"OberBleisheim is nagyon szép.
Én csak egy évre készültem ide jönni, esetleg másfélre, de két hét múlva megismertem életem párját (német fiú) és ezért nem tudok hazamenni. Ez egy ördögi kör. Én nem tudtam itt elképzelni az életem, nem is terveztem ilyet, otthon van minden, barátok, család, az életem. Nagyon nehéz volt megszokni a gondolatot, hogy örökre itt maradok. Sok tervem füstbe dőlt a jövőt nézve, más álmok pedig valóraváltak. Valamit valamiért. Állandóan mérlegelnem kell, mi az ami nekem fontosabb és a fontosabbért, lemondani a kevésbé fontosabbról. Amúgy ápolónő vagyok.
A kastély gyönyörű, sokat sétáltunk ott régebben, meg a mögötte lévő erdőben, egészen el Unterschleißheimig. A sérkertet is ismerem, de mi nem nagyon vagyunk eljárós, bulizós emberek, a sört itthon olcsóbban megiszom. Ezek a sörkertek pokoli drágák. Szeretek OSH-ban lakni, mert szép a környék, jó a bányató, sokat lehet bringázni, sétálni. Eleinte Englschalkingban laktam (Daglfing) mellett.
Én sajnos már nem,de én is OberschleiBheimban voltam,pontosabban,1km -el arébb.
A kastély melletti biergartent ne hagyd ki(jokor ,télen mondom)de nyáron nagyon klassz.Nagyon tetszett a környék.Egyébként én 2002-töl 2004-ig voltam ott.
A barátkozós témához szólnék. Én négy éve élek kint (Münchenben).
Szerintem is nehezen barátkoznak, azaz hamar összebarátkoznak a németek, de a barátság évek alatt sem megy olyan mélységekbe, mint otthon. A privát dolgaikat még harapófogóval is nehéz kiszedni belőlük és cserébe ők sem nagyon akarnak tudni a te mély, lelkizős dolgaidról, valahogy az túl sok nekik, nem tudnak vele mit kezdeni. Én is negatív véleménnyel, előitélettel voltam irántuk, amíg nem ismertem őket. A bajorokban viszont kellemesen csalódtam. Nagyon is vendégszeretőek, barátságosak, szeretnek fecsegni.
Egy biztos, hogy itt soha az életben nem lesznek olyan barátaim, mint az otthon hagyott 10-15 éves, gyerekkorba visszanyúló barátságok, amikben együtt nőttünkfel, együtt éltőnk át sok közös élményt. Nekem legjobban az otthonmaradt barátok hiányoznak. Itt még egy német barátság sem nyúlt túl mélyre. A magyar szereti kibeszélni belső ügyeit, a német viszont nem tud mit kezdeni ezzel, ezért egy igazi lelkizős, kiadós beszélgetésre csak otthon számíthatok. Ezért nincs is igazi német barátom. Én az itteni barátságokat nevezném jó haverságnak, és az otthonit mély barátságnak. Érdekes módon a kint megismert magyarok lesznek itt is az igazi barátaim.
Nemtom honnan veszed a véleményed a németekröl ugy általában. Ez már csak azért sem elfogadható, mert maguk a németek között is óriási különbség van.
Vedd csak példának a Köln, Düsseldorf vidéki bohém életmódot és hasonlisd össze az északnémet hüvösséggel, vagy a délnémet - föleg bajor - csökönyös elzárkózottsággal.
Nemtom mond e neked valamit a berlini lezserség, vagy a keletnémet gyerekes naivság, akik igencsak gyorsan barátkoznak - vagy csak ugy hasból beszélsz?
Az viszont igaz, hogy a németek barátság alatt mást értenek, mint a magyarok. Ez viszont igencsak pozitiv, mert a magyarok hamar barátkoznak és ez a barátság legtöbbször csak felületes, ezért én azt mondom, hogy a magyarok inkább csak haverkodnak, a németek viszont csak a legritkább esetben.
Pont a magyarokra jellemzö az, hogy fünek-fának elsirják vélt, vagy valós bajukat-bánatukat. Ez a nyafogós siránkozás viszont a németekre tényleg nem jellemzö.
Mióta No.-ban élek tünt fel nekem, hogy Mo.-on egy "baráti körben" mindenki egyszerre beszél.
- Nos, mit gondolsz miért?
- Mert senkit sem érdekel ugy igazából a másik mondanivalója!
Én mindenesetre kedvelem ezt a mások által szivesen kritizált német korrektséget! :)))
Az a különbség köztünk, hogy a németek számára mást jelent a barátság mint egy magyar számára. Nekik az már barátságnak számit ami nálunk még csak ismeretségnek. Egy német sosem fogja megkérdezni, hogy hogy vagy valójában mert nem érdekli, vagy nem akar tolakodni, beleszólni az életedbe. Ha segítséget vársz tölük, általában annyit kapsz, hogy tanáccsal ellátnak, de a döntést és a kivitelezést azt rádhagyják. Jobb nem túl sok privát dolgot elmesélni nekik, mert nem tudják hová tenni úgy sem, talán évtizedes barátság után fogsz rájuk választ kapni.
Szerintem nem lehet annyira "kínos" a véleményed, hogy itt ne tudnád megírni. Persze nem muszáj, de nekem alapelvem, hogy nem e-mailezek fórumtársakkal. A levelezőprogramok tudnak néhány kellemetlen meglepetést produkálni, már tapasztaltam.
Az inkognitóm védelme miatt az e-mail-címem nem publikus (minden levéllel küldi a polgári nevemet is). Ha úgy gondolod, itt is írhatsz a tapasztalataidról, nick alatti fedésben vagy. De ha úgy gondolod, hogy nem szeretnél magánjellegű dolgokról írni itt, akkor is megértelek.
Velem az történt, hogy nemrégiben vonzalom támadt a szívemben egy német férfi iránt, aki a munkája kapcsán dolgozott Magyarországon. Itt is ismertük meg egymást. Sajnos az élet úgy hozta, hogy felületes ismeretségnél tovább nem juthattunk. Már nem is állunk egymással kapcsolatban, hosszú ideje nem láttam, talán már az életben nem is fogom.
Ha úgy adódott volna a helyzet, én szívesen választottam volna Őt életem párjául.
Ezzel egyidőben olvastam egy újságcikket, amiben egy nő arról írt, hogy neki sokkal jobb tapasztalatai voltak a külföldi férfiakkal, mint a magyarokkal. Szerinte udvariasabbak, jobban elismerik a nőket egyenrangú társként, nem várják el, hogy "házi rabszolga" legyen. Bár a cikk nem volt mentes az általánosítástól, valahogy úgy éreztem, hogy sok igazság van benne.
Ezért érdekel minden tapasztalat, ami a német férfiakra vonatkozik . Főleg azóta, amióta Őt megismertem. Lehet, hogy a jövőben körül fogok nézni a társkereső német férfiak között, ezért begyűjtök minden információt.
Szeretném tőletek megkérdezni, milyenek a német férfiak. Nekem nagyon tetszik egy, de nem tudom, mennyire mások, mint a magyarok. Örülnék, ha írnának ide kint élő magyar nők, akiknek német párjuk van. Mennyiben más a mentalitás, a nőkhöz való hozzáállás, mint Magyarországon?
Sziasztok honfitársak odakinn németországban. Olyan dologban szeretném a segítségeteket kérni, hogy olyan céggel szeretnék kapcsolatba lépni aki németországban big bag zsákokat gyárt, vagy forgalmaz. Komoly üzleti szándékaim lennének. Aki tud kérem segítsen nekem ezeket a cégeket felkuitatni. Előre is köszi.
