A melegenyvezésnek az a titka, hogy összeillesztés előtt meg kell melegíteni a felületeket. Mewgmelegíted, bekened, összeilleszted. Ezután még van 10 perced megszorítani, mert az összeillesztett felületek már lassabban hűlnek ki. hajszárító, hőlégfúvó alkalmas melegíteni. Régen gyertyát használtak, de az kormolhat.
Jó a kérdésed, csak nehéz rá pontosan válaszolni, de megkísérlem!
Ha a hangszerkészítés színvonalát - beleértve a lakkozást is - az autodidakta amatőr színvonalától a hangszerkészítő mester színvonaláig egytől tízig skálázzuk, akkor szeretném elérni az 5-6-os szintet.
Vagy másképp megfogalmazva, szeretném alulról közelíteni a mesterhangszerek színvonalát!
Tudom, addig még nagyon hosszú út áll előttem, pillanatnyilag az autodidakta amatőr szintjén állok!
A feltöltött fényképen szereplő hangszerről:
A tőke és a fejek gőzölt bükkből, az oldalak, a fenéklap, a kottaléc és a belső merevítő (nem tudom a szakszerű nevét!) juharból, a fedlap régi parasztágy nyoszolyájából kivágott lucfenyőből van.
A bundok 1,4 mm átmérőjű sárgaréz rúdból vannak, amiket gázlángon keményítettem.
A felhasznált ragasztó nem autentikus, de még nem megy elég jól a meleg-enyvezés! Emiatt a Soudal "D3" minőségű faragasztóját (hideg enyv-et) használtam.
A fenéklapot és a fedlapot több darabból táblásítottam, vastagságuk egyaránt 3,5 mm. A fedlap hátuljára három merevítő bordát kellett ragasztanom a megfelelő merevség eléréséhez.
A megmunkálás előtt a faanyagokat (kivéve a tőke és a fejek) bóros oldatban kifőztem, összeragasztás, csiszolás után pedig hígított káli-vízüveggel felületkezeltem.
A lakkozást is több szakirodalomból igyekeztem megtanulni. Azt megtudtam, hogy a hegedűk lakkozására való hagyományos szesz és olajlakkok nagy csillapításuk miatt nem alkalmasak a pengetősökhöz, így a citerához sem, mert ezekhez kis csillapítású lakkok kellenek. Viszont eddig erre a célra jobbat, mint a "Nitrolakk" nem találtam. Tudom, ez nem jelenti azt, hogy nincs ilyen a természetes lakkok kötött, csak én még nem találtam rá.
Pontatlanul tettem fel a kérdést, lehetőleg lakkozni szeretném!
Elsődleges, hogy jól, szépen szóljon, ezt követi a fényesség és a tartósság.
További válaszát köszönöm előre is!
Ui: (tisztában vagyok vele, hogy le kell húroznom, de a végkikészítés előtt hallani akartam a hangját, és szép! Egy előadáson néhány szám erejéig ezzel zenélt a prímciterás, és Ő is pozitívan ítélte meg.)
És a paraffinnal mi lesz utána? A méhviasz tisztán túl puha, lefogja a rezgést. Ha az emberünk a viaszolás mellett dönt, akkor először lenolajjal kenje be, de ne itassa, csak törülje fel a felületre az olajat egy ronggyal. El kell kerülni, hogy az olaj mélyen beivódjon, mert az tönkretenné a hangot. tehát bekenni vékonyan, majd hagyni megszáradni - napfényen egy nap is elég. Ezt a száradás után mindig meg kell ismételni, mindig az előző réteg teljes száradása után addig, míg a felület már meglehetősen telítődik. Ezután jöhet a viasz. ebbe a viaszba méhviasz, karnaubaviasz, lenolaj, fenyőgyanta, terpentinolaj kell nagyjából egyenlő arányban. Melegen kell összekeverni. Ha kihűl, cipőpasztaszerű lesz. ezt e felületbe kell dörzsölni erősen egy ronggyal, hogy a dörzsöléstől megolvadjon. Így szinte fényes, sima lesz. Segít, ha a felületet napon, vagy hőlégfúvóval felmelegítjük. ezt szintén többször meg kell ismételni, míg jó selyemfényű felületet kapunk. A viaszolt felület nem olyan fényes és ellenálló, mint a lakkozott, de folyamatos karbantartással időről időre egyszerű ápolással felújítható, sérülései kijavíthatóak. Ha ezt az ápolást módunkban áll rendszeresen elvégezni, akkor tartósan szép maradhat. Ha a lakkfelület megsérül, azt nehezebb megjavítani.
Nos milyen szempont lenne a fontos? Legyen tartós? legyen egyszerű? Jól szóljon? Milyen fénye legyen? magasfényű, vagy selyemfény, esetleg matt? Mit szeretnél?
> A lezárás és a befúvó közötti rész hossza hogyan befolyásolja a hangzást?
Az átfúvással képzett felső oktáv tisztaságára van hatással. Célszerű dugót tenni a csőbe, hogy tapasztalati úton be lehessen állítani. A profi fuvolákban is van, de azokban csavarral szabályozható.
Az, hogy egy adott menzúrára milyen vastag húrt teszel a kottára, az több dologtól is függ: - milyen a hangolásod?
- milyen erős a kezed? - Milyen a hangszer teherbrása?
Ha magasabb a hangolásod, elmehetsz a vékonyabb felé, lesz hangerő úgy is, és könnyebb is lesz játszani rajta. Ha vékonyabb húrokat választasz, akkor a gitárhúrokból is vékonyabbat kell
A Daddarionak minden hangolásra vannak különböző erősségű húrjai, 3 fokozat, mint a vonósoknál a Tomasztiknak, ha a dallamhúrok vastagabbak, akkor a bourdon húroknak is erősebbeket kell választani.
A gitárhúr jó lesz, még a menzúrád és a hangolásod is ordítja, hogy gitár. Daddario fém gitárhúrokat azért lehet kapni, nem ritkaság, és az már eléggé megfelelő minőség
A Melódia márka nem rossz, de citerahúrnak nem alkalmas. A rezet kerek húrmagra tekercselik, ami lehetővé teszi, hogy a fonat lelazuljon, ha megsérül. Citeránál mindig megsérül, mert a húr fémen fekszik fel nagy szögben ráfeszülve, a feszítőerő elnyírja a fonatot, és akkor tuti lelazul és zörögni fog. A Daddario húrokat hatszögű acélmagra tekercselik, amin a fonat nem tud elfordulni, így sérülés esetén le sem tud lazulni. Egy apró jótanács: Ha a citerát egyfejű, akkor jók a bronzfonatú húrok, de ha belsőfejes, akkor ugye ott a menzúra nagyobb, ezért oda nikkeles húrt vegyél.
Kedves Citera! A citerám lassan készül, viszont a húrozásnál elakadtam. A 65cm-es menzúrájú E-A citerához milyen átmérőjű és típusú basszushúrokat ajánlanál? Kísérő és dallamhúrnak az általad ajánlott 10-es citerahúrt gondoltam (érdekes, hogy Gáts Tibor 14-est javasol, az AFolk pedig a 8-9-10-es citerahúr valamelyikét). Basszus húrokból, ha gitárhúr, akkor fém, vagy nejlon húrt érdemes használni? Előbbit csak "Melodia" márkában találtam, ugyanúgy, mint citerahúrt is, erről a márkáról mi a véleményed? Eddig vonósokkal foglalkoztam és megszoktam, hogy a jó minőségű húrok több tízezer forintba kerülnek még egy hegedűnél is, nem hogy egy nagybőgőnél, de legtöbbször teljes mértékben meg is érik az árukat.