Ami miatt én ezt az öngyilkosságot ilyen elemi erejűnek éreztem, (Számomra ez a legpontosabb jelző.) az az, hogy épp kezdett valóra válni, amire jó pár évtizede várt...
De lakos kollégának teljes mértékben igaza volt, ő az emigrációra, a magányra született, s tudatosan ezt is választotta, sok helyütt irta is, hogy mennyiszer menekült el a boldogság elől. Rossz megfogalamazás, bele lehet kötni, de azért érthető, remélem. Hát teljesen logikus, hogy nem jött haza. Itt nem lett volna sorsa, nem a helyén halt volna meg.
És legyünk öszinték, szerintem kissé szerelmes volt diadalmasan/riadalmasan szép sorsába, kicsit mint egy hipohonder, nem teljesen egészségesen, -de hát ki teljesen egészséges itt?
Néhány szó a fényképéről: leggyakrabban egy öltönyös, kékes, oldalra nézős képét használják, a negyvenes éveiből, szerintem megbocséjthatatlanul, ugy néz rajta ki, mint egy 40 százalék hörcsög, 60 százalék bölény, mikor jól tarkón vágták egy nagy evezővel, s épp összeesni készül. Még inog. Én napokat nevettem ezen.
Bocsánatot kérek a tiszteletlen viselkedésért, azért nagyon nagy embernek, művésznek tartom.
Néha elgondolkozom azon mi lett volna, ha "vár" még néhány évet, illetve él még pár évig 89 után. Mit szólt volna vajon mindahhoz ami itt ebben az országban 89 -90 - és azutáni években folyt a szellemi, kulturális, politikai, irodalmi közéletben? Vajon miket írt volna a naplójába? Micsoda undort, megvetést, dühöt érezhetett volna. Esetleg ha egészsége engedte volna és hazajön, mit csinált volna? Valószínűleg megpróbálták volna "felhasználni" a különböző szellemi irányzatok a céljaik érdekében, "szétszedték" volna, "sztárt" csinált volna belőle a sajtó. Vajon újság interjúkat adott volna, tv, rádió szerepléseket vállalt volna? Esetleg írt volna cikkeket, napi-hetilapokba, belefolyt volna a kisstílű csatározásokba? A Naplókat olvasva folyamtosan képben volt, nyomon követte a hazai eseményeket is és igen határozott nézetei, véleménye volt, de mégis annyira távolt volt már ő ettől (nemcsak fizikailag), annyira nem az ő világa volt ez már. Hiszen már azok is öreg emberek, akik arról a korról írtak értekeztek amiben ők még nem is éltek, ő meg már szinte az életműve jelentős részét megírta a század első felében. Ahogy írta halála előtt nem sokkal, "Hívnak haza, emlékművet akarnak csinálni belőlem". Hát nem tudom hogy bírta volna.
Ezért jók a naplói: a könyvek írása során sajnos fölvett egy stílust, amitől -szerinte- egy írás irodalom lesz. Azaz mesterségnek tekintette az írást, munkának, vagy ami még rosszabb: kötelességnek. Úgy írt, ahogyan az őseit elképzelte: szorgos, kötelességtudó szepességi szász polgárként. A naplókban azonban előtör az ember, a személyiség, aki hihetetlenül izgalmas, egyedülálló mélységei vannak. Valahogy számomra ez értékesebb, mint amit írt. A Napló köteteken, illetve a napló-jellegű írásokon (Egy polgár vallomásai, Európa elrablása, Föld, föld...!) szinte minden csalódást keltett, amit tőle olvastam. Talán egy kivétellel: Búcsú Ithakától. Ezt az Odüsszeusz-parafrázist nyugodt szívvel ajánlom bárkinek.
Ami az öngyilkosságot illeti: szvsz egyértelműen belső, lelki okokkal tudom magyarázni. Valóban magára maradt, tehetetlen öregember volt, kiszolgáltatva érezte magát. A külső körülmények épphogy kezdtek jobbra fordulni: Naplójában is írja, hogy kezdik hazahívni, könyveit kiadják otthon, felcsillant a remény, hogy teljesül a feltétel, amihez hazatértét kötötte: a szovjet katonák elhagyják az országot. Hogy miért vesztette el a türelmét? Miért nem adott magának egy kis haladékot?
Mintapolgár!
Egyetértek Veled.
A gyertyák csonkig égnek számomra is nagy csalódás volt.
Hogy miért pont ezt választották ki a magyar irodalomból? (Egyébként sem értem ezeket a külföldi sikereket. A kortárs írókat hagyjuk, igazából az utókor itélkezhet.
De pl. úgy tudom, hogy eddig egyetlen magyar író regényét jelölték Nobel-díjra, éspedig Füst Milán "A feleségem története" c. művét. Elolvastam... Van jobb! Németh László: Iszony, Égető Eszter, Móricz művei pl.)
Máraiból szerintem (kövezzetek meg), hiányzik a tűz, a szenvedély. Rajtam tisztelet, de unalom is erőt vesz, amikor olvasom. Legjobban még a Föld, Föld tetszett.
Ha valaki külföldön teljesen magára marad,mindenki meghal körülötte,az anyaország rezsimjétôl elhatárolódik és gyakorlatilag félvak és magatehetetlen tán nem is olyan hihetetlen,hogy így dönt.Nem egy pillanatnyi zavart állapot következménye volt e tett.Sajnos.
Ime, hat megleltem bannerem:
http://www.nexus.hu/lajoshazie/marai.html
Mellesleg, ennel hatborzongatobbat, mint hogy valaki 89 evesen legyen ongyilkos, keveset tudok.
A Naplojabol valamennyire meg lehet erteni, de csak reszben.
Fantasztikus ember volt, bar kisse szegyenlem ezt a jelzot hasznalni vele kapcsolatban.
A gyertyak csonkig egnek most kulfoldon hatalmas siker, angolul Embers cimen adtak ki. (Parazs, ha minden igaz)Nekem speciel ez a konyve nagyon nem tetszett, de A szegenyek iskolaja, az Europa elrablasa zsenialis (a Fuves konyv magatol erthetodoen), valamint most vegeztem az Egy polgar vallomasaival. Jo mulatsag, ferfi munka volt. Kovezzetek meg erte, de nagyon nehez olvasmany, kemeny munka, meg az unalom szot is meg mernem kockaztatni, persze, csak azzal a kitetellel, hogy mindennek ellenere nem tudtam letenni.
+ a kozepiskolai, negyedikes Irodalmi szoveggyujtemenyben benne van a Halotti beszed cimu verse, azert mondom, mert a klubvezeto ur, (ez megis jobb szo, mint a kisse Arany Janos-izu topic)gazda anno erdeklodott ez utan.
Az iment talaltam a neten reszleteket a naplojabol, ha meglelem ujra a cimet beteszem ide Nektek. Udv:
]:-)
Olvasván a Márai-reneszánszról szóló híreket igazán csak azt sajnálom, hogy pont "A gyertyák csonkig égnek" c. regénnyel futott be. A leggyengébb könyvnek tartom, ami csak olvastam tőle. Márai hibái - modorosság, már-már giccsbe hajló múltba vágyás - itt jelentkeznek a legélesebben. A Hvg-ben nyilatkozott egy irodalomtudós, hogy a könyv már-már a lektűr határán mozog. Szerintem jócskán át is lépi azt. Annyi zseniális nagy könyvet írt, de elég lett volna csak egy Napló-kötetet lefordítani. Bármit, csak ne "A gyertyák..."-at.
Kedves Márai-rajongók,
örülök a topiknak!! Sajnos, hogy csak most fedeztem fel. Szerintem az egyetlen topik, ami két éve megy, és még működik...
"Márait olvasni, mint ínynek a méz..." -írta Lengyel Balázs(András?bocs)egyik tanulmányában, azt hiszem ennél találóbban nehéz megfogalmazni a "Márai-érzést". Én azt hiszem a Füveskönyvvel találkoztam először, a varázskörébe vont teljesen, ezt nem kell mondanom, de igazán a legelső ami megfogott, az a Béke Ithakában volt, és azóta sem volt olyan regénye, ami ennyire bejött volna nálam, bár a többi is tetszik. (És örülök, hogy egy ősrégi hozzászólásban még valaki ezt említette kedvencének)Tényleg, ha még nem olvastátok, nagyon tudom ajánlani. Annyira nem emlegetett regény, az igaz.
ha valaki tud segíteni, nagy örömet szerezne: egy monográfiában említik, hogy a regénynek van folytatása Ulysses hazatér címen, de azóta sem találom sehol, pedig már külföldi katalógusokban is néztem, hátha angolul jelent meg.
Hát sajna nem tudok segíteni, ami nekem van azokat 5 - 6 éve vettem különböző helyeken, mostanában nem nagyon járok olyan intezitással mint akkor. Leginkább a Múzeum körútiakba jártam, meg Miskolcon is találtam párat.
Nekem volt néhány szerencsés vételem antikváriumban, az otthoni gyűjteménynek több mint fele háború előtti kiadás, vagy kanadai. Persze messze nem teljes, sokat könyvtáriban olvastam csak.
Nem nagyon lehet Máraihoz antikvárimban hozzájutni, jó könyveket ritkábban visznek antikváriumba, másrészt a 90 után kiadott Márai könyvekért 200-300 forintot adnak.A minap sikerült megvennema Vendégjáték Bolzanóbant, ami hiányzott a gyűjteményemből. Ált. neház hozzájutni a régi kiadásokhoz. A Helikon csak az eddig nem megjelentetett könyveket adja ki újra, esetleg a vászonkiadású könyveket egyediben is kiadja - állítólag idén a San Gennaro vérét is kiadják egyediben! A vászonkiadás kevésbé fogy, 'csak' a gyűjtők és a Márai rajongók veszik!
Talán megjelent, bár nem tudom kapható-e. Nekem egy régi kiadás van meg, de tapasztalatom szerint ha antikváriumban fel-fel bukkan egy Márai pillanatok alatt lecsapnak rá. Ha máshol nem könyvtárban lehet próbálkozni, én a Szabó Ervin tériből kölcsönöztem elég sokat pár éve.
kb. 1 éve nyomtak a kezembe márait, és azóta falom, viszont az itt már sokat emlegetett San Gennaro vérét nem ismerem, és nem is láttam még sehol. nem tud róla valaki valamit? megjelent-e mostanság? látta valaki?
Érdekes dolog, hogy A gyertyák csonkig égnek c. könyv az ami annyi embernek tetszik, rengeteg helyen kiadják, pl. Olaszországban is nagy siker.
Én nem merném mondani, hogy mindent olvastam Máraitól, de mindent ami az utóbbi időben 90 után megjelent, és mindent amihez ezeken felül antikváriumokban, vagy könyvtárakban hozzájutottam. És furcsa mód nekem ez a könyv tetszett a legkevésbé. Amúgy valahol később olvastam, hogy maga az író sem tartotta túl nagy számnak az életművében.
Hát a san Genaro vérét nem ismered, azt nem ismeri senki:-)) Kevés ilyen könyv van. Ilyen, ami dögunalomnak indul, de a végén minden összeáll egyetlen sodró lendületbe, vagy valahogy így.
De nem láttam sehol már régen, mármint könyvesboltokban, pedig már jonehányszor ajálngattam.
A gyertyák csontig égnek nekem nem tetszett különösebb, sokan úgymond "sztárolják", még hollandra is lefordították, asszem Scarlet címen(?)
SILVER Spiritnek!
Egy éve fedeztem fel magamnak Márait. Azóta
12 művét már begyűjtöttem nagyrészüket el is olvastam. Ha a végükre érek félek újra kezdem AZ EGÉSZET. A Garrenek Műve hiányzik a gyüjteményemből, hol kapható?? Megvenném!
Hálából az infoért négy cím amelyet nem láttam eddig megjelenni a topicon
Négy évszak
Föld, Föld!..
Szindbád haza megy
Megszabadulás
és persze versei, a különös tekintettel a
Mennyből az angyal címűre.
Tehát HOL KAPHATÓ?????????
kÖSZI ELŐRE IS :)))))
Márai a kedvencem, remélem nem 'halt el' véglegesen a topic... A kedvenceim Tőle, rangsor nélkül:
a Napló kötetek
Föld!Föld!
A gyertyák csonkig égnek
Judit...és az utóhang
Füveskönyv
Vendégjáték Bolzanoban
Szegények iskolája
Szindbád hazamegy
Egy polgár vallomásai
Adhat némi aktualitást a hozzászólásomnak, hogy április 11-én felavatták Márai szobrát a Mikó utca és a Logodi utca sarkán. Ott voltam és nagyon meglepett, hogy milyen kevés ismert ember jött el. Szerintem szép szobor, nézzétek meg!
Nem vagyunk egyformák. Mindenkinek más az elképzelhető, a megélhető. Változunk is: ma sok olyasmit nem tennék meg amit 5-10 évvel ezelőtt igen, és fordítva. Nem tudunk mindent magunkról: lehet hogy Te is kerülsz még olyan helyzetbe, amelyben olyat teszel, amit jelenlegi helyzetedben elképzelhetetlennek tartasz.
A múlt héten olvastam -ajánlásra -A gyertyák csonkig égnek-et.Mit gondoltok, ki javasolta?
Friderikusz oldalán találtam rá, ő dicsérte.
Bocs, Márai rajongok, de nekem ez a konyv olyan naívnak tünt, szép volt meg érzelemdús meg minden, de ilyen elképzelhetetlen szitut!
Sajnálom hogy csak ekkora az érdeklődés Márai iránt! Nagyon sok könyvét olvastam az elmúlt 10 évben, és döntő többségük erősen hatott rám.
Az "Egy polgár vallomásai"-val kezdtem, utána a sorrendre nem emlékszem pontosan, de jött a Füves könyv, a Gyertyák csonkig égnek, ráadásul mindkettő akkor, amikor mindkettő nagyon közelről, nagyon mélyen érintett! Mondják, egy vers akkor jó, ha az ember úgy érzi: "Jé, hát én éppen ezt akartam mondani, csak nem tudom ilyen szépen!" (Nyilván nem csak akkor, de ez lehet egy jó ismérv.) Aztán olvas az ember egy regényt, amiről úgy érzi, róla szól...
Nagyrészt csak ismételni tudom az előttem szólókat: élvezet olvasni, mestere nyelvünknek. Sehol egy fölösleges szó; jelző, bármi... És valóban sziklaszilárd erkölcsi rend, tartás árad a műveiből; ezt nagyon nagyra értékelem, és talán éppen ezért nem tudtam soha szeretni például Updike-ot.
Egy valamit talán még nem említettetek, amit én szintén nagyon becsülök benne, illetve a műveiben: hihetetlenül jó szeme volt, és - visszautalva az előző bekezdésre - amit látott, azt érthetően, tömören fogalmazva mondatokban tudta leírni. Mondatai olyan pengeszerű élességgel tárják fel a világ rejtett dolgait, akár az agysebész szikéje a legmélyebb zugokat. Ugyanúgy észrevett történelmi folymatokat, mint titkolt emberi tulajdonságokat és álcázott gesztusokat. Nagyon sokat lehet tanulni tőle, ha a világ eseményeiben, vagy akár az emberi kapcsolatok labirintusában szeretnénk legalább viszonylagos biztonsággal eligazodni.
Egyetlen hibája zavar néha, de erényei miatt ezek fölött könnyedén elsiklom: műszaki, természettudományos dolgokról írt néha hmm...., cifra dolgokat. De annyi baj legyen, aligha árt ezzel bárkinek is.
Olvasta-e valaki "A Garrenek művé"-t? (Ilyen címen jelent meg egyáltalán? Az egyik kötetet Utóhang - Sereghajtók címen adták ki) Talán nem a legjobbak közül való, de ahogyan - kimondatlanul - a náci Németországot, ezen keresztül pedig általában a diktatúrákat bemutatja, az egyszerűen lélegzetelállító. Anélkül, hogy unalmas, "technikai" leírást adna, hatásvadász elemeket alkalmazna, vagy a túl általános fogalmazás hibájába esne, hallatlan erővel érezteti a diktatúrák kegyetlenségét és embertelenségét. Érezteti, a szó leginkább emberi értelmében, ezáltal képessé tesz minden diktatorikus törekvés és demagógia felismerésére. Mindeközben mégis pontosan megismerjük a diktatúrák eszközeit, terminológiáját. Nem csoda, hogy csak '89 után kezdték Magyarországon újra kiadni, és hogy még most is van miatta félnivalója egyes politikusoknak.
