Keresés

Élőben... sokan, akik... (bocsi, itt nem lehet visszamenőleg javítani)

Élőbe adhatnák...! :) ...akkor te is láthatnád, meg sokan akik más okból kifolyólag nem tudnak eljutni. (Felvétel biztos készül...)

Van egy eladó jegyem a szombati Szarka Tamás - Al DiMeola koncertra. Földszint közép 3. sor.

Nagyon készültem rá, még tavasszal megvettem a jegyet, de egészségi okból nem tudok elmenni.

:-)))

Megjelent...!  Szarka Gyula - Álmoslegenda CD 

                     Szarka Tamás - AZ ÉG SZERELMÉRE CD

Köszönjük szépen!

:-)))

Kedves Topikosok!

Szabaddá vált 2 db jegy Szarka Tamás és Al di Meola okt. 22.-i koncerjére. A jegyek a bal erkély 9. sorába, egymás mellé szólnak. Az eredeti árból - 10900,- Ft/db - engedve szeretnénk eladni őket. Elérhetőség: zsomirisz@freemail.hu

Szép napokat!

:-)))

:-)))

Köszi a választ! Ha így áll a dolog, egy véleményen vagyunk. :)

Semmi baj az elektromos hegedűvel, de az én ízlésemhez közelebb áll az igazi. Hidd el, nincs bennem rosszindulat, különben nem hallgatnám őket.

A „trendi” és a Ghymes annyira távol áll egymástól, hogy egy napon sem érdemes említeni a két fogalmat.  Főleg nem úgy, ahogy te teszed, gúnyosan és rosszindulatúan. Ha ismernéd a zenekart,  (és a hozzászólásod alapján ismered) tudnád, hogy nem divatból zenélnek, hanem a saját örömükre, és nem divatból használnak hangszereket, hanem saját örömükre. Mi meg örülünk a zenéiknek. 
Tehát a következtetés: amiért Tamás elektromos hegedűt használ, rémesen egyszerű: neki így tetszik. 

Egyébként ajánlom figyelmedbe Örkény István egyik mondatát, ha már ilyen megmagyarázhatatlan ellenérzéssel vagy az új dolgok iránt. 

„Az a művészet, mely nem halad együtt az újjal, óhatatlanul leszakad a régiről is.”

Szép napot!
Lilla

Hű, hogy mi folyik itt (egyesekből)?!

Nagyon szeretem a Ghymest, főleg a régebbi termést. Annak idején, amikor még "nem jöttek divatba", a Fonóban minden koncertjükön ott voltam. Még ma is sokat hallgatom a régebbi lemezeiket (Tűzugrás, Rege, ...). Tervezem, hogy bepótolom a kimaradást, beszerzem az újabb termés jobb lemezeit. Egyelőre nem tudom, mivel kezdjem (Best of...?).

Tegnap felléptek az "Angyalfolk utcabál" rendezvényen a Bp. XIII. kerületben. Nem volt nagy tömeg, pár méterre lehetett állni a színpadtól, jól lehetett látni-hallani. Csak az volt idegesítő, hogy a 8 órára meghirdetett koncert majdnem fél kilenckor kezdődött, a hangosítás beállítása miatt. Nem tudom, miért nem lehet a beállítást fél 8-kor elkezdeni, hogy a zenészek pontosan 8-kor kezdhessenek. Szerintem ez a közönség lenézése, nem méltó egy ilyen jó bandához.

Egy kérdés a bennfentesekhez: miért játszott Szarka Tamás elektromos hegedűn? Csak félve teszem fel a kérdést, hogy félti kivenni a szabadba, mert esetleg eső lehet és elázik? Vagy a géphang ma a trendi, még egy népzenében gyökerező zenekarnál is? Az első ilyen csalódás akkor ért, amikor Pukkai Attila elhagyta a zenekart, és bejött egy szintis (nem jegyeztem meg a nevét, biztosan jó, de számomra zenei töltelék).

Szarvasi Vízi Színház - Álmos legendája - táncmű

:-)))

:-)))

„...Naptól vagyok, Holdtól vagyok,
Keresztanyám – a csillagok...”

„...Kenyerünkből testedet,
A borunkból véredet
Növelné a szerelem,
Növelné a szerelem...„

„...Mézecskénkből igazat,
Növelné a madarat,
Szabadulás madarát,
A magyarnak magyarát...”

„...A tavasz a nyárba menekül,
ősz pedig a télre, a kékbe, a végbe merül.
Így születhet a végtelen,
Hogy a kicsi pillanat körbe- és körberepül...”

Szarka Tamás

:-)))

:-)))

Köszönöm Mazsi, gratulálok a könyvedhez! :-)))

Tamásnak átadtam egy nevemmel jelzett könyvet a Költői estet követően.... Mert úgy indultam el a fesztiválra itthonról, hogy nagyon bátor leszek és megteszem. Aztán persze, ahogy fogytak a kilométerek,  az odavezető úton, úgy csúszott egyre lejjebb a könyv a táskámban. A költői estet követően közvetlenül, már a gondolataimban sem volt, úgy voltam vele, esélytelen,hogy ezt meg tudjam tenni. Hogy mégis hogyan sikerült és hogyan készült el az a kép, amit itt közületek néhányan  már láthattak a közösségi oldalon, egyetlen "Most vagy soha" villanás eredménye. Érzelmileg nagy amplitúdókkal élek, így az azóta eltelt néhány hét nagy változásokat hozott lelkileg, amelyekre bevallom, jobban figyeltem. Ennyit magamról és arról, hogy miért késlekedtem ennyit, most álljon itt a fesztiváli költői est tartalma:

Elsősorban természetesen nagyon örült, hogy létrejöhetett újra a fesztivál. Így van, ahogy más is mondta, sajnos már nincs közöttünk a tavalyi fesztivál beszélgetőpartnere. "Nyilvánvalóan itt van, gondolom. ... Halkan, természetesen bennem, többször hozzám szól... mesélek neki, beszélgetünk."

3 évvel ezelőtt történt, hogy ült a számítógép előtt. Veszettül dolgozott-->, azaz rakta ki a passziánszt. Nem azért, mert nem lett volna más dolga, azért tette, hogy tompítsa a gondolatokat.  A Kossuth rádióban - ahol játsszák a muzsikáját, valami furcsa félreértés folytán grin hangulatjel:D - indult egy műsor, amiben beszélni kezdtek egy gyerekről, Hanságban talált Istókról. Egyébként maga a név, hogy Hany Istók neki nem tetszik, ezért nem is lett ez a darab címe. Míg hallgatta az adást, „színházba író ember izgalmi állapotá”-ba került, és azonnal elővette a a/4est, fölvázolt a a darabot Pár nap múlva megszülettek a zenék, ki kellett tölteni prózával a csöndet, tehát össze kellett kötni a  kettőt.

Összeállt egy képpé az egész, a stúdióban, a stúdiómérnöknek mondta (Farnbauer Péter, akiről megtudtuk, hogy édesanyja Tamást másik fiává fogadta őt, és akinek életéről megtudhattunk néhány fontos állomást), hogy ez a darab „VIZES”. Így tópartra mentek, és ott Tamás dobált  vízbe, meg húzott ágakat és mondta „ Egyes fölvétel, evező, loccs.” Éjjel is mentek, madarak hangját felvenni. Azok, akik az előadás megkezdése előtt már beülnek a nézőtérre, hallhatják ezeket a hangokat, ők rögzítették. A Fekete ér Királyrév mellett van, hármas tó, gyönyörű, kis Éden, oda mentek, sötét éjjel, és amikor leértek, rájuk rontott egy őz. Nevetés tört ki, mikor azt mesélte, hogy Fambi békákat akart állandóan felvenni - többször, mint ahogy szükség lett volna rá-, akiknek egyébként eredetileg szövegük is volt, ami végül kimaradt.

Így kerültek a hangok a stúdióba, összeállt a zene, a szöveg. Nem a Nemzeti volt az egyetlen, ahová elvitte a darabot, de ott nem találkoztak az elképzelések. Ott ajánlották Tamásnak Bozsik Yvette-t, akihez elkerült az anyag. 4 nap múlva fölhívta a következő párbeszéddel.

„-Szia, én vagyok ez, és ott van nálad az, és hallgattad e, mert üljünk le és beszélgessünk. És egyébként is nagyon szívesen beszélgetnék veled, kávéznék veled -bpen egy kellemes utcaikávézóban, de most annyi időm nekem nincs, hogy ha nem tetszik, akkor mondd meg és majd kávézunk valamikor. De azt mondta,  négy napja sír az anyagon.

Mondom, akkor kávézzunk!

Összekávéztunk.”

Abból a színházból nem lett semmi, de elvitte egy barátjához, az anyagot,  aki a Nemzeti színház igazgatója, hiszen nekik van előtörténetük a Mária kapcsán, hogy megkérdezze, mit szól ehhez az anyaghoz. Ő azt, mondta megnézi, meghallgatja de „azért mert mi barátok vagyunk, még nem fogja bemutatni”. Megnézte és végül azt mondta, hogy mehet. A próbafolyamatot Tamás imádja. Vannak csemegék, leginkább a próbákat szereti, ami a zenekarban nem tipikus,  mert ott  túl kemény állítólag. Kicsit félnek tőle, mert röviden fogalmaz, ott van feszültség , amit a két szaxis felold, Jelasity Peti pl. öngyújtóval csápol. grin hangulatjel:D  A színházban volt  egy hónap, ahová Yvette is hívta.  „Bele fogok ugatni”, mondta neki, de „ ezt csak én mondhatom magamról”, a fölolvasó próbát ő csinálta. Schnell Ádám kérdezte tőle azt követően a büfében a teraszon, hogy észrevette e azt a furcsát hogy a végén megtapsolták a fölolvasó próbát? „Igen megszokták tapsolni, mikor beszélek grin hangulatjel:D És mondta neki Ádám, hogy ilyen nincs, hogy egy ilyen próbán tapsoljanak. Ez valami extra mondta. Első próbán a kakasülön ült, szerényen, Yvette mondta h üljön mellé és mondja ő is  a véleményét, így közösen kezdtek dolgozni és nagyon szerette. „Azért szeretnék darabot írni,hogy ott lehessek a próbán, annyira szerettem.”

A dramaturggal való kapcsolata hullámzó volt, többektől kérdezte, mi is jelent az, hogy dramaturg, röviden nem is lehet megfogalmazni. Nem talált olyan személyt, aki meg tudta volna mondani, hogy mivel foglalkoznak. Bele nyúlt a szövegébe. És ebből volt is nézeteltérés a próbán. Majd hirtelen felkapta a könyvet az asztalról és felmutatta: megjelent a szerzői CD és szövegkönyv! :)

Nagy taps kísérte:)

10 évig játszhatja  a Nemzeti az Éden földönt. De azt érzi, hogy tovább él a  darab, amit nem akart színészekhez kötni, így Tamás és Eszes Viki énekelte föl.

Aztán Fambi  nevének és becenevének egyeztétésére került sor. FarNbauer és FaMbi… Tamással ketten két dolgot nem tudnak ők. Minden hangszert tudnak, az elektromost is beleértve persze, kórust is, fejhangon énekelni, mindössze két dolgot nem tudnak. Szóló szaxofont és női szóló énekhangot. Az Éden földön és a Mária lemezen sem játszanak mások, csak ők ketten.  ÉS mikor Tamás keresett, nézett előre, jobbra, balra, hátra, és ott, hátul látta meg Eszes Vikit. Nem egyszerű annyi szólistát megszólítani, így az ének részt ketten énekelték fel. Viki is látta a darabot és tetszett neki. „ Ő is tudja most már, hogy mibe énekelt velem.:” Amikor hátul vannak, szóló anyagot ritkán kapnak a vokalisták. Így született a hanganyag, a vers is, alakultak dolgok, a színházi változat és a CD-n szereplő anyag között. Ritkán van ősbemutató. A Nemzeti igazgatója fölvállalta ezt a rizikót, mert valójában ez egy rizikó, hiszen mi van, ha bukik. Persze Tamás és Yvette tudták, hogy az É den földön nem lesz bukás. Közös munka volt, alakult, például egy párbeszéd készült a sziréneknek, ami végül kimaradt. A dalok meg lettek vágva az előadásban, a CD-n teljes terjedelműek, a prózák a könyvben teljes verziójúak. Tamás bizonyos kompromisszumokba belement, másokba nem.

Istókot, mikor elrabolják, sokkot kap, a környéket sem ismeri, minden teljesen idegen. Akkor mondja Istók, hogy  „Ha nem engedsz el azonnal, kitépem a torkodat és a kutyáidnak adom!” Erre mondja Takipány hogy Kutyu, kutyu…! A kutyát, mint szót Takipány felismeri. A próbán Nándi kutya helyett farkast mondott.  … és a farkasoknak adom… Takipány: Kutyu, kutyu… Amikor ez harmadszorra játszódott el, Tamás akkor szólalt meg először, hogy akkor ez hogy van. Erre érkezett az a válasz, hogy azért írták át, mert Istók a kutyát nem ismerhette. „Ebbe ne menjünk bele”- mondta Tamás, de nem is ez a lényeg, hogy valójában ismerhette, hanem, hogy ha a farkas szerepel a szövegben, teljesen értelmetlenné válik az egész szituáció.

Az ember-kutya közötti kapcsolat máig kérdés. Akkor nem tudjuk megenni az állatot, amikor nevet adunk neki. Disznónak sosem adunk, mert akkor már nehéz megenni. És mindezek után, Tamás megkért egy nagyon ismert, tisztelt és szeretett festőművészt, hogy fejezze ki, mi az az Éden, a földön. Tamás mondta Vidnyánszky Attilának, hogy van egy általa nagyon ismert és szeretett, közkedvelt és nagyon elismert képzőművész, festőművész barátja, aki végül nem készült el időre ezzel az alkotással - ami nem szokása, de most megtette. Végül elkészült ez a mű, és ez került  a borítóra. Olaj, a festőművész első olaja. A festőművész pedig: Szarka Tamás.

Ezzel is foglalkozik, a főiskolán volt nekik képzőművészet. Egy szlovák, intro és extrovertált, más állapotban lévő, igazi beforduló, furcsa ember járkált festékes köpenyben és mondta, hogy portrét kell rajzolni, amire nagy nevetés tört ki osztálytársaik között. „Én lefestek úgy valakit, hogy azt hiszik, hogy fénykép!” Tud rajzolni. Szóval ez a bizonyos tanár, miután lerajzolta egyik osztálytársát, (néhány infó az iskolai évekről: 100 fiú, szemben velük 50 méterre 1000 lánnyal az internátus, 18-tól-23-ig az életkorok,  „természetesen soha nem mentünk át”… :D) azt mondta Tamásnak, hogy Te menjél festőnek! Ő volt, aki képzőművészeti pályára tanácsolta, de akkor már meg volt a zenekar.

Érdekelte, aztán másik tanárnál, pl városképet kellett festeni, de olajjal nem találkozott. Hordott turnéra Franciaországba szenet rajzolni. Az őserőt így látja, ahogy a borítón van, akkor miért bízná másra a megrajzolást? Hiszen az övé, érzi, szereti. A mai napig beszökik z előadásra, szégyellhené is magát, hogy miért jár saját darabjára, de miért ne nézhetné meg, ha egyszer tetszik? 5x látta, igyekszik minél kevesebbet. Egyébként fesztiválhoz képest megelőzően három héttel beszélt VA-val, aki azt mondta, hogy hosszú, hosszú évekig fog még menni, sikerdarabnak számít. Ahhoz képest, hogy kedd délután telt házas, mi lenne szombat este? Ez nem gyerek darab, családi darab. … De majd ír felnőtt darabot. A Boszi… De tud, 21 karikás darabot :D  1844, Nyitrai Pedagógiai Főiskola, ott volt kísérlet, hogy képzőművészeti pályára menjen. Vannak tervek, amik fővesztés terhe mellett egy-egy embernek elmond, az ötletekkel vigyázni kell.

Vizsgázni szokott. Egy zeneszerző, egy költő a mai napig szokott vizsgázni. Egy: minden koncert az. Azon kívül, ha idegen területre téved az ember, akkor is. Mikor Vidnyánszky Attilához elkerült a darab, az is vizsga volt, mert mondhatta volna azt is, hogy darab írásával ne foglalkozzon. Kemény vizsga volt mikor egy hét után felhívta VA véleményéről érdeklődve, de „benn maradt”. A költői esthez képest néhány nappal azelőtt találkozott egy festőművész ismerősével, aki Olaszországban tart workshopokat. Tamás elővette  a mobilját és megmutatta neki a képet, ami a borítóra került. A festőművész ránézett, halk 10 mp után megszólalt. Mondhatta volna azt, hogy ezzel ne foglalkozzon, amit Tamás saját bevallása szerint túl élt volna, bár nem tudja, mi történt volna vele. Azonban ismerőse elismerően nyilatkozott, valamint felhívta a figyelmét arra, hogy a kép hasonlít valamihez… (remélem értitek, hogy mihez) Azért is nehéz az olaj, mert miután befejezte, derékig volt olajos J szóval átment ezen a vizsgán is. Ezután mondta, hogy indítani fog egy „fércbukot”, ami azóta meg is alakult ugye, „regisztrálva se vagyok és még mindig élek”, azért, hogy dátumokra „hegyezzük magunkat”, most például október 22, fogynak a jegyek, Al Di Meola koncert, Tokody Ilona közreműködésével, a Máriából Éden földönből, nagy kórussal, próbák akkor még nem voltak, Tokody Ilonát felkérte a szólólemezéhez is egy duetthez, amit fel is énekeltek.

1983-ban hárman bementek szolfész órára hátra beültek. A tanár rámutatott Tamásra, mondja meg, milyen magasságba énekel. Tudtam, mit kérdez, de azt nem tudta, hogy én tudtam,  hogy ő tudta, hogy én tudtam… És Tamás mondta: Tulajdonképpen nekem mindegy…. :D :D

Ezzel a kis történettel ért véget  a költői est.

:-)))

Szia Mazsi!

Már nagyon várjuk a részletes beszámolód. Sokan diktafont használtak, vagy okos telefonnal fölvételt készítettek, talán... tudnak segíteni. Mi, közvetlen a kezdetről lemaradtunk, s gondolom... az első sorok már órákkal előtte foglalt volt. A sátor hátsó részében, ahol Mi voltunk, igencsak fülelni kellett. Így azt sem láttuk, hogy Tamás a sok fotózásra viszont reagált. Nekem ez olyan humoros fordulat..., no..., igen..., empátiára késztetés..., lazán... pedagógia :-), mókásan, hogy ráérezzünk az ízére..., csak úgy... "dobom, dobolom..."! 

:-)))

Akkor hát Szabadkígyós. A barátságtalan időjárás miatt félő volt, hogy nem lesz koncert, de úgy látszik, a kollektív akarat mindenre képes. A kellő órákra elállt az eső és a szél, a nedves, párás, meleg kastélyparkban szép számmal összegyűltünk. Egy kellemes, langyos rutinkoncertre készültünk. Ehhez képest igen ütősre sikeredett az élmény. 

A dalok nagyjából:

Fabula

Ződ hajnal

A bor a vér

Boszi

Engem ittatok

Tánc a hóban

Tüzet viszek

Pozsonyi blues

Viharban születtem

Zöld sárga

Rege

Kézfogás

Mindezt nagyon magas színvonalon. A hangzás jó volt, ami különösen meg lett csinálva, az a Boszi, a Tánc a hóban és a Kézfogás volt. 

A meghívott vendég Hobo volt, akivel előtte délután már találkozhatott a közönség.

Az ő jelenléte a színpadon kifejezetten feldobta az előadást. Bár Hobo pozsonyi po-po-pofonjától nagyobb ütést várta volna, de a két Szarka úgy nyomta a vokált, hogy a szám is tátva maradt. A Viharban születtemre már belehúzott Hobo, hozta a formáját. Verset is kaptunk, Tudod, hogy nincs bocsánat. És ha még nem voltál elég libabőrös, a Zöld-sárga, zöld-sárga meghozta azt is.

A Kézfogásnál megelevenedett az ülőhelyekre kényszerített, de amúgy aktív közönség, és kiszaladtak a színpad elé kézen fogva ringatózni.

Nem egyszer, nem kétszer jött vissza az együttesnek megköszönni a kitartó tapsot.

Utána levezetésként a kastélyban bor és pálinka kóstolás, ezt lehetne rendszeresíteni.

Csak vicceltem.

Tudom, hogy ezt nem a Ghymes rendezte, és nem is az ital, hanem a levezetés miatt volt jó. Nem széledt szét azonnal a közönség, lehetett még beszélgetni, ácsorogni, a szerencsésebbek válthattak szót a művészekkel. 

Szóval, lányok,  a katarzis megvolt, annyira, hogy még az édesapám is a Zöld-sárga dallamára, ritmusára szaggatta másnap a konyhában a galuskát. Hiába, a nosztalgia!

Hozzáteszem, apa a Ghymest most látta először, de azt mondta, máskor is vigyük el őt is.

Apropó, a fesztiválos beszámoló is befejezetlennek tűnik!

Szia Iker! Tetszik ez a "Klubtársak" megfogalmazás. :)

Kedves klubtársak! :)

Örömmel olvasom a színes, jó emlékeket felidéző beszámolókat.

Igen, az a Kézfogàs (is)felejthetetlen volt!!! :)

Mazsi, részemről az öröm, és még sok-sok ilyet! 

hovahova, mesélsz te is az izgalmas bevezetésed utàn a szabadkígyòsi koncertről? 

Végighallgatni/végignézni a Kézfogást a színpadtól egy méterrel, a csillagos ég alatt, egymás kezét fogva a többiekkel.... Leírhatatlan.

Lily01 ezúton is hálás köszönet!! Az egész koncertet imádtam, de az utolsó dal felejthetetlenné tette az estét. Még csak tavaly március óta jáunk koncertekre és mennyi minden történt azóta... :) 

( A fesztiválos költői estről pedig részletes beszámolót hozok hamarosan. ) 

Van itt még tűz! (Szabadkígyós.)

kicsi írás Tamàs estjéről és a lemezéről :)

Tamás sajàtos mòdon köszöntötte az estjén megjelenteket: làtva az őt megcélzò vakuk sokasàgàt, elővette ő is telefonjàt és lazàn visszafotòzta a közönséget.  :)
A kis geggel megalapozta a tovàbbi egy òra hangulatàt, de az nem készített fel az Éden földön zenei anyagàra, amitől a kocsiban hazafelé ùgy elnémult a darabot nem ismerő (és mellesleg igen beszédes) tàrsasàgunk is, hogy tudtam, valamit bennük is megmozdított ez a zene.  A hangerőt egyre följebb tekerték, fülelve a költészettel teli szövegeket, verseket, izgatottan làttam, milyen megdöbbenést vàlt ki az belőlük, és a zene, ami az életről mesél, ami - most sem félve a végletektől -, hol szívet melengetően harmonikus, elringatò, hol ünnepélyes-komoly, könnyes szemű,  hol eszeveszett tombolàsra késztető,  kaotikus (a rend élén), hol gondtalanul nevetős, felszabadult.   Ezek hirtelen jövő irànyvàltàsok olykor katartikus élményt nyújtanak.....most sincs ez màsképp.  

Szombaton a geotúrát hagyományosan elaludtuk, így aztán Tapolcára mentünk hűsölni. A hűsölés csak álom maradt, viszont a tavasbarlang és a Malom-tó partja nem okozott csalódást. Aztán siettünk vissza Hegymagasra, hátha még beférünk a Szarka pincébe. Hát, épp hogy csak! 

:-)

Szerenád a pincében - Márai titkai - Dr. Szigethy Gábor - író, rendező irodalmi műsora.

Számomra ez volt az egyik legnagyobb élmény a fesztiválon.

Dr. Szigethy Gábor beszélt Márai Sándor életútjáról, magyarságáról, írásairól, Mezei Mária hagyatékáról, kettejük titokzatos kapcsolatáról.

Érdekes volt, pisszenés nélkül figyeltünk. Nagyon szép szellemi útravalót kaptunk.  Ha egy ilyen előadás megtalálja az embert és felkelti az érdeklődését, már célba ért. Én azóta már kutakodtam az interneten és a könyvtárban is.

:-)

A súlyos gondolatok közé Horváth János zongorajátéka csempészett könnyedséget, hangulatos volt, épp az előadás mondanivalójához illő.

Az előadás után szívesen kínált bort kóstolhattunk, s kaptunk hozzá zsíros kenyeret. Hogy pótoljuk az energiát.

:-))

Kicsit még beszélgettünk a kertben, majd szedelődzködtünk, várt bennünket a következő helyszín, a Szent György-pince.  Na és este koncert. A koncert! 

Senki többet? :-)

A költői est után a csodálatos, várva várt Ámor és az Őrület. Horváth Jánossal és Varga Borikával. 

Hű, de régen hallottuk élőben!

Rendkívül jót énekeltünk, nagyon élvezetes előadás volt, tökéletes!

Közben egy kis Szarkabarát...

:-)

Az Ámor és az Őrület után, míg átrendezték a kis színpadot, úgy kezdődött el a következő előadás, hogy szinte észre sem vettük, hogy már élesben megy.

Gogol: Egy őrült naplója. Ács Tamás előadásában. (Soproni Petőfi Színház)

Bevallom, én ezt már akkor sem szerettem, amikor még kötelező volt elolvasni.

De ez az előadás... és ez a színész... döbbenetes élmény volt. 

Az interaktív rész vitt bele humort is. Lehet, hogy más részek is, de én nem tudtam nevetni rajta.

Szerintem olvassatok után a színház honlapján is. Érdemes.

A csöppet sem könnyű előadás után a Magyarhang varázsolt bulihangulatot. Bár akkora táncház nem kerekedett, mint tavaly, de a zene igen jó volt, és a vállalkozó szellemű párok szuper jó bemutatókat tartottak. Mint például szeretett Gyulánk, és kedves felesége, Zsuzsa.

De  egyszer minden jónak vége szakad, így véget vetik a zenének... és a táncnak. Pedig még bírtuk volna... nézni.

:-)

Szarka Tamás költői estje ezúttal is sokkal több érdeklődőt vonzott, mint a rendezvénysátor befogadóképessége. 

A nagyon is élő szerző a kissé vontatottan induló, szokásosan szerteágazó beszélgetést a tavalyi fesztivál közönségtalálkozójára emlékezve indította. Sajnos akkori beszélgető partnere már nincs közöttünk.

Beszélt Tamás a színházról, az Éden, földönről, ami nem gyermekdarab, hanem családi, és nagy sikerrel játsszák a Nemzeti Színházban. Nagy örömmel fogadtuk, hogy végre megjelent a szövegkönyv, és CD-n a zenei anyag.

A lelkes kint rekedtek hegyezték a fülüket, bár nem mindig sikerrel. Ahol én ültem, onnan látni is főleg benneteket láttalak.  Tehát ha van vállalkozó szellemű topiktárs, szívesen venném, ha részletesebben beszámolna a közönségtalálkozóról, mint amennyire én tudnék. 

Lécci, lécci!

:-)

Sziasztok!

Nem bírom megállni, hogy ne írjak. 

Hát VOLT fesztivál. :-)))

A XI. Ghymes fesztivál. Nekünk a negyedik. A várva várt. Sokáig vártuk, nagyon készültünk rá.

Lubickoltunk benne. És elmúlt. Fantasztikus jó volt.

Sok minden nem úgy alakult, ahogy elterveztük. De volt egy tüneményes kis szállásunk, ahová beköltöztünk a mínusz egyedik (!) napon, egymással, vígan, szeretetből. Ezúttal felderítettük a tágabb környéket is. Nem mindig oda lyukadtunk ki, mint ahová előre elterveztük, nem történt úgy minden, mint gondoltuk, de nincs okunk bánni semmit sem, és megyünk mi még...

:-)))

Bográcsolások, szalonnasütések, levendulások, hegyre mászások, a Balaton és a várak csodálása közben egyre több ismerős arcot fedeztünk fel.

Aztán péntek délután nekivágtunk. Fel a hegynek, le a völgybe. Irány a megnyitó!

Félúton ismerős borász - mondhatnánk, kedves házigazdája a Ghymes fesztiválnak - integetett egy árnyékos teraszról. Szíves invitálására nem lehetett nemet mondani. A kellemes, hűsítő bor kóstolgatása mellett hosszasan megbeszéltük a világ dolgait. Kevés ilyen tiszta szemű, jó gondolatú embert ismerek. Adjon az Isten néki még hosszú,egészséges éveket!

Az idő elment, de nem volt elvesztegetett. Ez a találkozás is nagyon-nagyon fontos volt. Annyira, hogy a megnyitót és a Magyarhang zenekar műsorát elmulasztottuk. De most itt volt a helyünk,ezen a teraszon. Vele.

Szarka Tamás költői estjére azért odaértünk időben. De erről, és a többiről majd holnap mesélek. Ha gondoljátok.

Holnap? Ma. 

három lényeges kimaradt:)

Beszéljenek a képek! :)  (nagy vonalakban...)

 A természet lágy ölén, a hidegzuhany. :)

A 35 fokos hőségben alig akartam kijönni alóla. A zuhanykabin kissé szellős, de a kilátás (is) jóó! ;)

 A kilátás. Kell ennél több? :)  hátigen, amiért idejöttünk...! (szinte) mindig Nyitva. (harmatos) virágszálaink.  Előtte. 

 lepkeszárnyakon.  szaporodó sátrak...  A hegy.  A szőlő. A völgy. A pince. Házigazdánk. A másik házigazda.  A nap. :) A nagy diófa alatt. Seregélyek. Még üres. A kút, a víz, az élet. Az út.... fuss el véle! :)

:-)))

Megtöröm a csöndet'... SZÉP VOLT FIÚK!  

Köszönöm GHYMES... !   

:-)))