"az idegeinkben visszamaradó állapotot nem mutatja ki semmilyen műszer, fénykép, hatóság. Pedig az a károsító hatás ugyanúgy megvan, és valamennyi mindig meg is marad. REJTVE."
Nem marad mindenkinél rejtve. Van akinél egyértelműen látszik:
"ha az a kutyát nem tartók szövetsége létrejönne, akkor további feladatai ill. céljai is lehetnének."
Írd már le végre kerekperec, hogy írtsák ki a kutyákat! Legyél már ennyire bátor, legalább így szóban, mert egyébként annyira félsz tőlük, hogy csak alattomosan méreggel mersz támadni rájuk!
"amikor egy ilyen kutya rászabadul az utcára, és akkor éppen egy kicsit ideges időszakban van, akkor megharapja az első járókelőt,"
Nem ismered a kutyák magatartását, tehát félsz tőlük. Az általad primitívnek titulált kutyák szintjén rettegsz tőlük. Amikor ők a kerítésen belül vérszomjasan ugatnak, akkor csak elijeszteni akarnak téged. Nem céljuk verekedni veled. Ő azt teszi, ami a munkája, jelez, és erősebbnek mutatja magát, mint valójában.
A komondorokra pl nem jellemző a kerítésnél őrködni, nem is jeleznek, viszont ha a területükre lépsz szerencsés/tlen esetben ölnek.
A most következő hozzászólásomat csak az fogja érteni, aki elolvasta a korábbiakat is. Szóval visszatérnék a vesszőparipámhoz (0 szájkosarat a vesszőparipákra! :-)) ha az a kutyát nem tartók szövetsége létrejönne, akkor további feladatai ill. céljai is lehetnének. A következőkben először a zajterhelés nevű egészségügyi problémára vonatkozó szabályokról, esetleg szabványról majd ezután az épületetek zajszigetelésére vonatkozó szabványokról, előírásokról szeretnék pár szót szólni. Jelen hozzászólásban megkezdem az első taglalását.
A zaj igen speciális formája a környezetszennyezésnek. Ha ugyanis valaki az erdőben leereszti a fáradt olajat, akkor az ott van. Ott marad. Le lehet fényképezni, fel lehet jelenteni. A hítóság kijön, s lám, az olaj (vegyszer, elhasznált hűtőszekrény, építkezési sitt, ....) még mindig ott van.
A zaj azonban nem marad ott. Elhangzik, aztán a rezgés elül. Ha a zajforrás véletlenszerűen működik, és forrása nem azonosítható akkor igen nehezen fogható meg. A zaj elülése után az idegeinkben visszamaradó állapotot nem mutatja ki semmilyen műszer, fénykép, hatóság. Pedig az a károsító hatás ugyanúgy megvan, és valamennyi mindig meg is marad. REJTVE.
Ha egy szellőző gépház brummog egy közeli épület tetején, akkor persze könnyebb megfogni a dolgot. Csak azt kell valahogy elérni, hogy a hatóság műszeres mérésre is képes emberei a helyszínen megjelenjenek. Ez nappal sem könnyű, éjszaka meg igen nehéz. Még nagyobb a gond, ha a zaj forrása nem egyetlen meghatározható pont, hanem több (akár igen sok) véletlenszerűen megszólaló forrás.
Jelenleg erre gyakorlatilag nincs megoldás. Én azért fáradozok, hogy legyen.
A korábban említett "szeretet"ről egy pár szót (miért futtok 3napi hideg élelemért? :-))) A kutyatartásnak azon oldalát hadd ecseteljem, amelyet a saját bőrömön tapasztalok, sokkal gyakrabban mint szeretném. A kutya nevű állatfajnak ugyanis van egy alfaja: a kerítés mögött tartott "házőrző"-nek nevezett, idegbeteg alfaj. (Nem azt írtam, hogy Alf -aj! :-))
Ennek a kutyafajnak két üzemállapota van: a kerítés mögötti és a kerítésen kívüli. Az utóbbinak is két al-üzemállapota: az egyik a támadó, íny vicsorra felhúzva, torokból felváltva hörgés, kurrogás, morgás, lihegés (az ugrálás miatt), ugatás. Szem résnyire szűkülve, egész test ugrál, pattog, előre-hátra, oldalazás, megkerülési-hátbatámadási próbálkozások. A másik al-üzemállapot a menekülési. Fülek hátracsapva, farok behúzva, halk szapora lihegés, gyors futás. Volt már alkalmam tapasztalni nem is egyszer.
Asztaltársaim (Csülök és Alfréd) által közölt FÉNYKÉPEK olyan üzemállapotot mutatnak, amely az én számomra -- mint kerítés mellett békésen sétáló embernek -- nem létezik.
Az is érdekes, hogy mi történik, amikor a békés járókelő ember (NEM betörő) közlekedik a járdán, ahol a kerítés mellett egy ilyen ordítozós kutya van. (A "házőrző" kutyák fele ilyen.) Nos, azt a hangerőt nehéz érzékeltetni olyan ember számára, aki eddig csak holmi légkalapácsot látott-hallott. Egy munkavédelmis ilyen decibelekre már jócskán birságol, ha egy üzemcsarnokban nem viseli valaki a fülvédőt.
A kutyaugatás kb.80 százalékának kiváltója az utcán békésen közlekedő ember. (És főleg a másik kutya!) Mintha az utca nem lenne közterület. Mintha az az ember a kerítést vagy a kaput feszegetné, hogy betörjön a házba! A kutya pedig pattog föl a kerítésre, úgy ugat. Ugat? Némelyik örjöng! Ordít, ahogy a torkán kifér. Amíg a levegőt befelé szívja, kurrog, morog, hörög. Amikor kifelé fújja, akkor nyák fröcsög a torkából és szájából. És persze a levegő vibrál a hangerőtől. A szeme résnyire összeszűkül. A környék visszhangzik.
A járókelőknek, akik esetleg eközben beszélgetni próbálnak, ordítaniuk kell, hogy legalább foszlányokat halljanak egymás hangjából. Érdekes ilyenkor figyelni az arcmimikájukat. Jelentősen felerősödik.
A kutya pedig még jó ideig ugat utánuk. Reszketnek az izmai a dühtől, és fröcsög belőle a gyűlölet. Nincs annyi düh 10 felbőszített bőrfejűben! Az iránt a járókelő ember iránt, akit soha nem látott, és aki soha nem ártott sem neki, sem a gazdájának.
Hát ez az a nagy szeretet, amit én naponta látok. Nem nehéz elképzelni, hogy amikor egy ilyen kutya rászabadul az utcára, és akkor éppen egy kicsit ideges időszakban van, akkor megharapja az első járókelőt, amelyikből kinézi, hogy ezt büntetlenül meg lehet tenni. Becserkészi az idős, nehézkesen mozgó embereket. Csoda? Nem! Ezt tanulta évmilliókon át, ebbe született bele, amikor vadon élő ősei a beteg, legyengült állatot választották ki a csordából. Ehhez igen jó érzéke van, mi emberek meg sem közelítjük, nem is dejtjük, hogyan csinálja. A kutya veleszületett ösztönei, képességei néha meglepően jók, és meglepően erősen működnek. Nem véletlen, hogy a kutyatámadások áldozatai legtöbbször öregek vagy gyerekek.
Vagy inkább Alfot kellett volna írnom? Örömmel látom, hogy zsigeri hozzászólásaid között van azért egy-két humoros is. Ja, nem akarsz egy hehe tatát is tartani? Az is állat! (Csak nagyobb az agya, kisebb az agyara) Biztos jobb dolgom lenne, mint most. Egy ekkora állat barát mellett, vagy hogy is írjam: állatbarát, barát állat, huh. :-)))))
Azt, hogy milyen érzés egy heréltnek a szex, nem tudom, de ha olyan, mint kutyát tartani, akkor rettenetes lehet... :-)))
"A kutya mint falkába verődött állat, bizonyos csoportösztönökkel rendelkezik, beleértve a csoporthoz történő alkalmazkodás "fogásait" is. Ebből sok ember azt a következtetést vonja le, hogy a kutya csoda okos, meg hogy "szeret". Majd fogok írni erről a marha nagy szeretetről pár szót, később."
Ezt a lenéző utálatot...
"Sokan tartanak macskát, és sok gyereknek van tengeri malaca, teknőse, stb. Kérdezem, de komolyan, azaz választ várva: őhozzájuk hogyan viszonyultok Ti, kutyatartók, lenézitek őket, vagy más emberfajnak tartjátok, vagy nagyrabecsülitek őket, vagy nem törődtök velük, ...? Ezt abból következtetem, hogyha a kutya mellett a többi állat másodrangú, akkor a kutya gazdája mellett a többi állat gazdája logikusan másodrangú, de javíts ki, ha tévednék."
Nekem már volt sokféle állatom, de a kutya az más. A kutya az már majdnem ember. De te ezt soha nem fogod megismerni, neked ez az érzés olyan mint heréltnek a szex: lehetetlen.
Ami pedig a bűzmirigyet illeti, olyan mint a bölcsesség fog. Nekem központi problémám volt, hatalmas tortúra a műtét, más meg azt sem tudja, hogy kinőtt-e.
"Aki állatot akar tartani, az tarthat macskát is, az is állat"
Aztán aza afejtegetés amit előadsz... akkora ökörség... az látszik, hogy te nem csak félsz a kutyáktól, nem csak nem ismered a kutyát, de a macskákat se ismered. Neked a holdon kéne élned egyedül, ott csönd is van.
Aki meg állatot akar tartani, az tarthat hehe tatát is...
"A macska lenéz téged, a kutya felnéz rád, csak a disznó tekinti az embert egyenrangú társnak."
Hát ez eléggé csúnya és nem is túl okos megállapítás. Aki ezt írta, az nyilván nem szerette a macskákat, lenézte a sertés nevű állatfajt, és imádta a kutyákat. Milyen állatbarát lehetett?
Az a szó, hogy "lenéz" teljesen emberi kategória. Szerintem napjainkban -- amióta ez az állatőrület tart a médiákban -- sokan hajlamosak arra, hogy az állatokat az emberi gondolkodás jellegzetességeivel ruházzák fel. Így jelennek meg a tévében és a filmekben a csodaokos kutyák, a professzort megszégyenítő tudású delfinek, amelyek persze nagyon odavannak az emberért, stb. Régen ilyesmi csak a gyerekmesékben volt.
Szóval 1.) a macska nem néz le senkit, 2.) a kutya agya kb 30-50 grammos, 3.) a disznó nem tekint senkit sem társának, de ennek szerintem az ellenkezője sem igaz, vagyis nem tekint senkit ellenségének sem, csak egyszerűen enni akar és életben maradni, ameddig lehet.
A kutya mint falkába verődött állat, bizonyos csoportösztönökkel rendelkezik, beleértve a csoporthoz történő alkalmazkodás "fogásait" is. Ebből sok ember azt a következtetést vonja le, hogy a kutya csoda okos, meg hogy "szeret". Majd fogok írni erről a marha nagy szeretetről pár szót, később.
Az a vakos hasonlat igaz (egyáltalán nem bántó), én valóban nem értem a különbséget a kutya és a macska között. Mi az a tevékenység, amit a kutya tud, a macska pedig nem? Mindkettő szőrös. Mind a kettő tud hízelegni, sőt a macsak még sokkal jobban. Mindkettő megért bizonyos szavakat, és egyik sem képes több szóból álló mondatokat megérteni (alany, állítmány tárgy, az én körmondataimról nem is beszélve :-)).
Na jó, Csülök aszataltárs nem tud vele focizni, vagy legalábbis nem ÚGY, ezt az apró hátrányt nem vitatom :-)
Sokan tartanak macskát, és sok gyereknek van tengeri malaca, teknőse, stb. Kérdezem, de komolyan, azaz választ várva: őhozzájuk hogyan viszonyultok Ti, kutyatartók, lenézitek őket, vagy más emberfajnak tartjátok, vagy nagyrabecsülitek őket, vagy nem törődtök velük, ...? Ezt abból következtetem, hogyha a kutya mellett a többi állat másodrangú, akkor a kutya gazdája mellett a többi állat gazdája logikusan másodrangú, de javíts ki, ha tévednék. Nem baj, ha szájbarágósan javítasz ki, tudod, úgy, ahogy egy vaknak kell elmagyarázni a színes betűket :-)
Azért is írtam ilyen hosszasan, mert azok is olvashatnak ilyen topicot, akiknek macskájuk, tengeri malacuk, teknősük, stb. van. Olyan emberek, akik nem teszik tönkre a szomszédokat idegileg, és akik tudják, hogy a macska is tudja szeretni a gazdáját. Vannak továbbá olyanok, akik akarnak valamilyen állatot, de még nem tudják, hogy milyent. Én nem tartom szerencsésnek a többi, értékes, kedves állat leszólását, és a legkörnyezetszennyezőbb és leggyűlölködőbb állat reklámozását. (Ez utóbbi kitételem talán nem esik jól a kutyagazdáknak, de egy kicsit részletezni fogom majd később, milyen ordító, örjöngő ugatást csapnak a NEM nevelt, NEM tanított "házőrző" kutyák a kerítés mellett elmenő, sohasem látott emberre, kora hajnaltól késő estig.)
Egyik kedves asztaltársam egy korábbi hozzászólásában felvetette, hogy az iskolában kellene valamilyen állatismereti tantárgyat is tanítani. Ezt helyeslem, és most egy kis kutyaismereti leckét mindjárt adok is -- no nem a saját fejemből, hanem igazi szakértő tollából:
Idézet következik -------------
Az olvasó kérdez, az állatorvos válaszol...
Aki még nem döntötte el, hogy milyen állatot vegyen, az most olvasson figyelmesen!
Tisztelt Szerkesztőség!
Szeretnék választ kapni a kutyák végbélzacskó (bűzmirigy) működéséről.
Van egy 3,5 éves spániel kan kutyám, akinél mindig gondok vannak a végbélzacskóval. És van egy 11 éves némtjuhász kutyám, akinél soha nem volt ez a probléma, rendszeresen ürítette. (egészségünkre! -- ht. :-))
A gazdi című könyben az áll, hogy "újabban" elvégzik a végbélzacskó vértelen kiírtását is, ami a szövődmények szempontjából biztonságosabb, mint a műtét''. Már több orvos látta, sőt yógyszereket írnak ki, de ez csak rövid ideig hatásos, vagy a végleges eltávolítást javasolják, ami igen veszélyes műtét. A szilikonnal való feltöltést sem javasolták mivel az valami forró folyadék, ami tönkre teszi a végbelet.
Már végső elkeseredésemben írok Önöknek, nem tudom mi tévő legyek. Én kutyakozmetikus vagyok, ki tudom neki nyomni, de ez a megoldás nem megnyugtató. A váladék, pedig mindig világosszínű, milyen színű váladék az ideális? Ezt sem tudom. A barnás vagy a világos? Szeretném, ha válaszolnának sürgősen, ezért küldök válaszborítékot. Az újságban is szívesen olvasnék ilyen cikket mert szerintem sokan azt sem tudják mi az a bűzmirigy.
Még egy kérdés, táplálékkal, vagy mással befolyásolni lehet-e a gyulladást, mert ez a fő probléma, hogy nem üríti. Hozzáteszem, ez egy nagyon jóindulatú kutya tehát nem mérges és soha nem acsarkodik. Azt tudom, hogy a tápláléka nem lehet túl híg, levesszerű. Én rízst vagy zabpelyhet adok neki, különböző hússal (marha, csirke, pulyka). A csontot nem tudja megenni, mert kihányja. Az orvos azt mondta a nyelőcsöve nem tágul.
Réz Ketyere (elképzelt név)
Az orvos pedig válaszol, íme:
A végbél körüli mirigyekről a szerencsés kutyatulajdonosok nem is igen tudnak, mert sok kutyának semmiféle gondot nem okoz. A mirigyek nyílása a végbél két oldalán, a bőr és a bélnyálkahártya találkozásánál található. A szekletürítés során ürülnek és a váladék a székleten képez bevonatot. Jellegzetes szaga miatt "bűzmirigy" néven közismert, aki egyszer érezte már, soha nem felejti. Vizsgálat céljából lefogott, megijedt kutyánál is ürülhet.
Peches kutyatulajdonos viszont pontosan tudja, miről van szó, mert vannak kutyák, akiknél rendszeresen kell foglalkozni vele. Őnáluk nem történik meg a spontán ürülés, a váladék pang, benne baktériumok szaporodnak el, a mirigy begyullad. Ilyenkor ez a tájék fájdalmas, duzzadt, körülötte a szőr kihullik, a bőr kipirul, az állat gyakran nyalogatja, a végbelet a földhöz dörzsöli (szánkázik). Súlyosabb esetben a végbéltájék fájdalmassága miatt a bélsár-ürítés reflexes zavara alakul ki, annak összes következményével. A felszaporodó intoxikációs termékek felszívódva a bőrt allergizáló tényezőként hatnak. Az elhanyagolt gennyes gyulladás következménye lehet a végbél melletti feltörés, sipoly kialakulása.
A végbél körüli mirigyek tisztítása, kinyomása némi tapasztalatot igényel, de kis gyakorlással elsajátítható. (Gyakoroljatok, kutyagazdák! -- ht.) Egyedenként változik, hogy milyen gyakran kell végezni. A hígabb, világosabb váladék az egészséges, ezt könnyebb is kinyomni. a besűrűsödött, sötét, szinte túrós állagú, darabos mirigytartalom kiürítése gyakran nehéz és pont ez jellemző, amikor baj van. Annál is inkább, mert az ok sok esetben éppen a mirigykivezető eltömődése. Ezt a gyulladásos váladékot szagolva úgy érezzük, ehhez képest nem is nagyon büdös az egészséges bűzmirigyváladék. Ráadásul a tájék fájdalmassága miatt szegény kutya is jobban ellenáll ilyenkor, úgyhogy nehezebben megy a művelet. Siker esetén sem biztos, hogy az teljes; sokszor nem gondolnak arra, hogy az ürült váladék talán csak az egyik oldali mirigyből származik, tehát mindig meg kell győződni róla, hogy mindkét oldali kiürült-e. Jobb tehát állatorvoshoz fordulni, ha problémát észlelünk a végbéltájékon, illetve bármely állatorvosi vizitet össze lehet kötni egy gyors végbél-toilettel megelőzés céljából is. A gyulladásos végbél körüli mirigyek a tisztításon kívűl más állatorvosi kezelést is igényelnek.
Idült, visszatérő, a szervezetben folyamatosan gyulladásos gócot képező végbél körüli mirigy esetében merül csak fel az állatnak a mirigyektől való megszabadítása. A mirigyek különféle vegyszerekkel való kiírtása valóban nem vált be, a sebészi eltávolítás pedig nem jelent nagyobb veszélyt a normál műtéti rizikónál.
Levelére válaszolva: ha az Ön által már elsajátított rendszeres tisztítással rendben tudja tartani spánielje végbél körüli mirigyeit, az megnyugtató, ezzel semmi probléma nincs. Csak akkor igényel külön kezelést, ha ennek ellenére rendszeresen begyullad vagy bőrproblémákat okoz. Valóban logikusan hangzik, hogy a kemény (csontetetés utáni) széklet ürítésekor könnyebben, míg a lágyabb (tápos) széklet esetében nehezebben ürül spontán a végbélmirigy, de tapasztalataim szerint mégsem figyelhető meg szoros összefüggés. Ráadásul a sok csont etetése sokkal több hátránnyal és veszéllyel jár a kutyára nézve, mint ez az esetleges előny, míg a tápoknál fordított a helyzet az előnyök javára.
dr. Doktor
Eddig az idézet---------------------------------------------
Ui.: bocs, hogy ilyen sokáig hallgattam (ne örüljetek, még élek :-)))) , nem érdektelenség az oka, hanem komoly nehézségekkel kell megbirkóznom, más téren.
Bocs, hogy nem a nekem írt levélre válaszolok, de ez nem véletlen.
Azon a volnalon ugyanis már olyan közel van az álláspontunk, hogy kis mérési hibával tekinthetjük a dolgot egyetértésnek is. :o) a, felelősség-önkorlátozás b, elmélet-gyakorlat c, károkozás-megelőzhetőség. Itt megemlíteném, amint már korábban mondtam is, én a magam részéről tényleg nagyon félek a kutya (pl. az én kutyám) által okozható közlekedési balesetektől. (míg azt kizártnak tartom, hogy emberre támadjon, különösen a jelenlétemben.) Igaz, én abból indultam ki, hogy nem csak a kutyában keletkezett kárt kell nekem állnom (állatorvos, stb.), hanem a másik félben okozottat is. (Bár mint itt felvilágosítást kaptam, ez korántsem kötelező, le is lehet lépni a helyszínról simán.) :o(
Ez a hozzáállás lelomboz kissé. (Lehet e mögött is keserű tapasztalat van?)
Visszatérve... Szóval ha elképzeltem, hogy esetleg kiszalad az útra és összetalálkozik egy nagysebességű motorkerékpárral. Nos a túlélési esélyek mindkét oldalon elég halványak.
Éppen ezért a kutya kiképzése során (önként és saját jól felfogott érdekemben) sokkal nagyobb figyelmet fordítottam ezekre a helyzetekre, mint pl. az alaki kiképzésre. Most van is egy eléggé "forgalombiztos" kutyám, amelyik nem megy át a lebetonozott úton, felismeri a vaúti átjárót stb. viszont nem tud szépen egyenesen ülni. :o)
Nos. Miért erre a levélre válaszolok? Mert ez mégis vitafórum és itten viszont van valami amivel vitatkoznék. Igaz, ez most nem a már megszokott érvelés lesz, épp mert itt csúcsosodik ki a kutyás-kutyátlan különbség. (Nem ellentét, hanem különbség.) Kicsit hitvita szerű a dolog, de hidd el nem sértés jelleggel mondom; az a probléma gyökere, hogy sokan nem értik a kutyatartás lényegét. Ezért kicsit elszörnyedtem mikor macskával és tengerimalaccal vetetted össze a kutyát. Tehát most megpróbálom elmagyarázni a vaknak (semmi sértődés, nem azért mondom), a színeket. Megint hasonlattal élek, hátha úgy könnyebb, bár nagyon félek, hogy most is sok elítélő hangú hozzászólást kapok majd.
Adott két házaspár, X és neje Y valamint P és Q. X neje Y szőke magas hosszúcombú de a szexen túl semmi másban nem méltó társa X-nek. Q ugyan nem annyira szemrevaló, és sokat is vitatkozik P-vel, de egészen értelmesen teszi; mindenben partnerek ők. Ugye nem kell magyaráznom, nekem melyik megoldás tetszik jobban? Tehát választhatok egy olyan társat, amelyik értelmes, okos és "társ" vagy egy olyat amelyik mellettem él, de nem "társ". No én maradok a kutyáknál. :o)
Üdv, tpapa.
u.i. Igen szélsőséges helyzetben talán lehet találni olyan macskát, amelyik olyan okos, hogy van nála butább kutya a világon, de akkor még mindig ott van a szocializációs kérdés: "A macska lenéz téged, a kutya felnéz rád, csak a disznó tekinti az embert egyenrangú társnak." - Ezt nem tudom ki és hogyan mondta eredetileg, de van benne valami.
Kedves ">ht. a potenciális kutyawhyskas",
nono, Viki kutya például nem eszik meg akárm(k)it! :))
Nem azért tartok kutyát, hogy megőrjítse a szomszédokat (egyébként sokuknak van saját kutyája), nem azért tartok kutyát, hogy megegye a járókelőket, pedig olcsóbban kijönnék.. :), nem azért tartok kutyát, hogy "megfigyeljem" a viselkedését, nem azért tartok kutyát, hogy más kutyákat szétépjen, nem azért tartok kutyát, hogy a macskákat kergesse (van neki "sajátja" a Tomi).
Azért tartok kutyát mert kutyát tartani jó! A kutya (az én esetemben belga juhász):
1. szeret,
2. szép,
3. okos,
4. rákényszerít a napi 2*45 perc sétára,
5. remekül lehet vele focizni (!),
6. védi a házamat az illetéktelen behatolóktól,
stb., usw., etc...
Utoljára mondom el: a kutya nem létéből fakadóan potenciális veszélyforrás, csak a gazdája teheti azzá.
Nem tudom, mit értesz "mérhetetlen eltudományosítás" alatt. Ez nagyon primitív nyelvezettel leírt táblázat volt, néhány tájékoztató adattal. Én azt szeretném elérni, ha minél több emberben ébresztenénk itt gondolatokat.
Ami a szőrös tárgyak símogatását illeti, tudomásom szerint is vannak erre tudományos bizonyítékok, pl. a szülő nélkül felnevelt kismajomnál -- hasonlóan az emberhez -- fellépő hospitalizmus kb. kivédhető, ha a kismajomnak van egy szőrös "műanyja". Embernél ilyen goromba kísérleteket tudomásom szerint még nem végeztek, az enyhébb esetek pedig nehezebben bizonyíthatóak, de Neked elhiszem.
Csakhogy: az nincs bebizonyítva, hogy pont a kutya navű állatfaj az a szőrös izé, amit símogatni kell ahhoz, hogy meggyógyuljon a galandféreg fertőzésünk :-)
Szóval: aki állatot akar tartani, az tartson. Én sose mondtam, hogy ne tartson. Csak azt mondtam -- és ezt változatlanul fenntartom -- hogy nem helyes, ha az állattartással több bajt okozunk a szomszédnak (alvászavar, gyomorfekély, fertőzések ld. egy korább hozzászólásom), mint amennyi jót az állat gazdájának az állat okoz.
Ezt ugyan nem lehet forintosítani, de a gondolatomat megpróbálom érthetőbbé tenni: szóval, ha Neked valamilyen tevékenység mondjuk x Ft hasznot hoz, míg a szomszédodnak y Ft kárt okoz, akkor úgy igazságos, ha Te a szomszédodnak megtéríted a kárát, és Neked még így is marad x-y Ft. Ez ugye akár jelentős haszon is lehet, mert tegyük fel, hogy x sokkal nagyobb, mint y.
Ezt lehet pontosítani (najó, bonyolítani): ha Te z Ft befektetésével csökkenteni tudod a szomszédod kárát úgy, hogy az z-nél nagyobb értékkel csökkent, akkor megint jól jártál. A csökkentési lehetőségek közül így ki fog választódni valamilyen gazdaságos megoldás, ami mindkettőtök számára megfelelő.
Hasonló gondolatmenetet kellene alkalmazni a kutyatartás egyéb problémáinak (pl. ugatás, betegségek) a csökkentésére ill. elviselhetővé tételére is.
Aki állatot akar tartani, az tarthat macskát is, az is állat. Legalább annyira tudja szeretni a gazdáját, mint egy kutya, sokkal hízelgőbb, szerintem az általad említett gyógyhatás sokkal hatékonyabban elérhető vele. Főleg gyerekeknél. Ha egyes kutyások (meg főleg a pitbullosok) levetkőzik a "férfias kutya" kifejezéssel jellemezhető baromságot, akkor jobban látnák a macska nevű állat jótulajdonságait.
Nem ugat, nem zavarja a szomszédokat, nem támad meg senkit, majdnem zéró konflikt a szomszédokkal és a többi lakóval, sokkal kevesebbet fogyaszt, nem kell annyit fegyelmezni, stb. Hátránya viszont, hogy nem lehet a kertkaput kinyitva ráuszítani valakire, hogy fusson utána és harapja meg. Nem lehet villogni vele a téren, hogy deazénkutyámapródarabokraszediatekutyádat, de -- feltételezem -- a jelenlevő asztaltársaknak ez nem jelent hátrányt.
Az más kérdés, hogy sokan nem az általad (is) említett "gyógyhatás" miatt tartanak kutyát. Aki viszont azt állítja, hogy ez természetközelbe juttatja a gazdáját, meghogy milyen érdekes megfigyeléseket lehet tenni (most nagyon lerövidítve és elprimitizálva adtam vissza néhány értelmes gondolatot, amit a másik oldal szokott felhozni), arra azt mondhatom (ezt is leegyszerűsítve): a tengeri malac alkalmasabb a megfigyelésekre, próbáljátok ki.
"Tehát az embereket....felnőttnek kellene tekinteni - ennek megfelelően nem az a helyes, ha helyettük döntünk, helyettük vállaljuk a felelősséget, stb. -- hanem, ha rájuk bízzuk a a döntést és annak felelősségét is."
Bárcsak így lenne! Talán majd a következő életemben, egy űrkolónián olyan emberek lesznek, akiket így lehet -- és kell -- kezelni. (Elgondolkodtam ám azon a korábbi ötleten -- már nem is tudom, kié volt -- hogy engem ki kellene küldeni a világűrbe, és mit mondjak: egyre inkább tetszik. Csak az a baj, hogy most 47 éves vagyok, már nem érem meg. :-)))
Visszatérve a komor valósághoz. Az elv nekem is tetszik, és szeritem ahol és amilyen mértékben csak lehetséges, törekedni kellene ezen elv érvényesítésére (nemcsak a jelen témában). Ez a jelenlegi helyzethez képest is jelentős előrelépés lenne, ebben egyetértek Veled. A gyakorlatban persze -- mint minden elvnek a világon -- ennek is vannak korlátai, gondolj csak például a Rákóczi úton 160km/h-val végighajtó komára (néhány éve készült róla fénykép). Az, hogy a kutyák esetében hol lehetnek ezek a korlátok, nem egyszerű kérdés.
Az tény, hogy jó pár százezer olyan kutya lehet Magyarországon, amelyek esetében teljesen felesleges a szájkosár, és a póráz. Az is tény a másik oldalon, hogy bizony eléggé gyakori a kutyaharapás, és évente néhány esetben halálos kutyatámadás is történik, nemtudomhányszáz esetben pedig súlyos sérülés.
A nehézséget -- legalábbis számomra -- a két szélső helyzet közötti, mindjuk 1millió kutya okozza, amelynél nem állítható biztosan, hogy kell neki póráz, vagy ritkábban szájkosár is.
Ebbe a "középső" csoportba tartoznak azok a kutyák, amelyek jól elvannak szájkosár nélkül, de póráz azért nem árt nekik, ide tartoznak azok is, amelyek még eddig soha sem haraptak meg senkit, csak egyszer fognak nekiesni valakinek, csak éppen nem lehet tudni, hogy ezer kutya közül melyik lesz az a tíz, amelyik hirtelen megbolondul, és mikor.
Más
Nemcsak a harapás problémás, én pl szemtanúja voltam annak, amikor egy nagy, kuvasz szerű kutya egy nyitva hagyott kertkapun át hirtelen -- minden előzetes jelzés nélkül -- kiszaladt az útra, és egy suzuki elcsapta. Rettentő fékcsikorgás, kutyavonítás, a suzuki műanyag lökhárítója tönkrement, a kutya súlyosan megsérült, stb. Másik hasonló esetben az eredményt láttam csak, egy ismerős fiatalember seatjának a lökhárítóját törte össze egy nagytestű kutya, állítólag ugyanígy, a kár 150 ezer Ft.
Ezt csak azért írtam most le, mert eddig erről az oldalról nem esett említés, pedig a szabadon kószáló kutyák által okozott közlekedési balesetek következményei valószínűleg (nincsenek konkrét adataim) összemérhetőek a harapással. Tárgyszerű adatokat azért is nehéz szerezni, mert mint tudjuk a biztosító (a kötelező) nem fizet a kutyabalesetre, pillanatnyilag nem tudom áttekinteni, hogy ez mivel jár, de nem vagyok biztos abban, hogy az adatok megbízhatóak.
(A felbuktatott bicikliseknek meg biztosítójuk sincs, velem is előfordult már egyszer)
Szóval nem lenne baj, ha olyasvalaki, aki profi módon ért a kutyákhoz (pl. kutyakiképző), bekapcsolódna ebbe a topicba, és leírna néhány olyan dolgot, amit itt többen is nemtudunk. Pl. milyen kutyafajtáknál fordul elő nagyobb valószínűséggel a "megbolondulás", vannak-e ennek nem fajra, hanem inkább egyedre jellemző előjelei, amikre oda lehet figyelni, vannak-e a megbolondulást közvetlenül megelőző előjelek, vannak-e olyan gyógyszerek (most nem a gázsprayre gondolok), amelyekkel az erre hajlamos kutyát vissza lehet fogni, stb. Szóval nem ártana leírni, minden olyan információt is, amely mind a gazdáknak, mind a potenciális áldozatoknak érdekes lehet.
Alfred polgártársam (boldog névnapot :)) ezt már elsütötted lejjebb...:)
Én is +ismétlem magam: kutya vizelni in2 kanális, póráz bejátszik, máris nyugisabb minden.
Alfrédot, mivel nagytestű kutya, csak ketrecben, vagy szájkosárral és mivel futtában is veszélyes, vagy esetleg mint potenciális fertőzőbetegség terjesztő odamehet valakihez, tehát összeszíjjazott lábbal levihetem sétálni. Indulás előtt hugycsövét elszorítom, hogy veszélyes vizeletével ne csúfítsa össze a környéket, a kakival nincs baj, mert addig úgysem indulunk el otthonról, míg a beépített kutyavécén el nem intézte a dolgát. Tökéletesen csenben van, mert állatorvosnál átmetszettettem a hangszálát (japánban szokás), maximum halkan hörög, mikor huszcentis pórázzal, sűrű igazodj! utasítások közepette elcaplatunk az elégedett hehe tata orra előtt.
De ettől még a helyzet rossz. Ámde nem kilátástalan. Néha a magamfajta hülye naiv ideologizáló anarchista (stb. szabadon folytatható) emberek is érnek el kisebb nagyobb eredményeket a világban. Az, hogy pl. a média nem cselekszik a saját érdekei ellen jól hangzik, de mi van ha nem ismeri fel saját (hosszabb távú) érdekeit? (A jól látható rövidtávúakkal szemben.) Akkor valaki(k)nek rá kell döbbentenie őket, hogy léteznek ilyenek is.
Ilyen már elért eredmény pl. a környezet-tudat kialakulása világszerte (persze kis hazánk a kivétel). Tehát az embereket (nép,tömeg,stb.) minden butaságuk és korlátoltságuk ellenére felnőttnek kellene tekinteni - ennek megfelelően nem az a helyes, ha helyettük döntünk, helyettük vállaljuk a felelősséget, stb. - hanem, ha rájuk bízzuk a a döntést és annak felelősségét is. Ez most persze megint sarkított, de gondolkodj %-ban és érteni fogod amit mondani akarok.
Üdv, tpapa.
u.i. Tudom, hogy most ezzel magamra vettem a "liberális", rosszabb esetben a "liberálbolsevistastb..." jelzőt is. Legyen.
Ma Magyarországon (de talán az egész világon is) a szabályozások -- szerintem -- nem konszenzuson alapulnak. (ezen megint el kell töprengenem, amit kapásból erre mondanék, az zavarosnak hatna) Sajnos, ez a helyzet, hiába mosták bele az agyunkba, hogy ez itt a demokrácia, a csúcsok csúcsa, stb.
Másik kérdés az, hogy a konszenzushoz igen értelmes embertömegre van szükség. A mai világban ilyen nincs, és a média sem erőlködik, hogy egy kicsit formálja az embereket. (Mert akkor kinek adnák be azt a rengeteg maszlagot? Saját maguk ellen nem cselekszenek, annyi eszük azért van.:-))
Mindenkitől bocs, most el kell mennem, holnap folytatom.
A táblázatot nem is igazán értem, de ha már ilyen mérhetetlenül tudományos alapokra helyeztük társalgásunkat, hozzátennék még egy tudományos vizsgálatokkal bizonyított tényt: Kutya, macska, ló, papagáj, vagy bármilyen más, kedvtelésből tartott álattal való kapcsolat (simogatás, beszélgetés, gondozás) növeli az ember átlagos élettartamát.
A többiről csak annyit, hogy rettentő mértékben csökkentené az általad említett autós, motoros, stb. kockázatokat, ha megengedett maximális sebességet mondjuk 5 km/h-ban határoznák meg. Ezt harcold ki előbb, számaid alapján ez sokkal fontosabb, mint a kutyák emberhez láncolása...
Ja, és a repülőket meg tolják a földön és elenyésző lesz a kockázat! :)
Húú, amíg a legutóbbi hosszúságot írtam, addig Csülök asztaltárs tett még egy megjegyzést, ezért az általam említett "Csülök legutóbbi hozzászólása" kitétel hibássá vált, helyesen: legutóbbi előtti :-)
Folytatnám előző hozzászólásomat egy hosszabb összefüggő gondolattal. Milyen veszélyeknek vagyunk általában kitéve? Mennyi ráfordítással csökkenthetők ezek a veszélyek x mértékben? Van-e a társadalom általános elvárásain kívül más szempont is? Ahhoz ugyanis, hogy a kutyák által okozott veszélyeket és az elhárításukra tett ráfordításokat és azok hatékonyságát értékelhessük, valahogyan össze kellene hasonlítani más területeken már megtalált vagy közelebb álló megoldásokkal.
Az alábbi adatokat a Fizikai Szemle 1990. májusi számából másoltam ide. Maga a cikk igen hosszú ahhoz, hogy az egészet ide lehessen tenni. Megjegyzem, hogy az adatok nem kifejezetten magyarországi eredetűek, szimatom szerint.
A táblázat kockázat adatokat tartalmaz, aminek a mértékegysége a Rizikó. Ez igen nagy mértékegység, a gyakorlatban prefixummal használják, pl 1 mikroR azt jelenti, hogy a tevékenység következtében az egyén 10aminuszhatodikon (1/1milcsi, a továbbiakban az 1E-6 formát fogom használni) eséllyel meghal. Tudom, hogy ez egyszerűsítés, mert nincs megnyugtatóan megoldva az sérülések konvertálása, pl. hány db lábelvesztés felel meg egy halálesetnek,stb. Ha ezt is taglalni próbálnám, nagyon hosszú lenne. (ha lesz rá érdeklődő, akkor megpróbálok néhány gondolatot leírni)
Egy gyors ellenőrzés, amihez hasonlót mindenkinek ajánlok, aki szeret statisztikai adatokat bújni: ha Magyarországon van 2E+6 db gépkocsi és mindegyik 10 ezer (1E+4) km-t fut évente, akkor az össz futás = 2E+10 km. Ha ezt megszorozzuk a fenti számmal, akkor 300 halottat kapnánk évente, ebből gondolom, hogy ez nem magyarországi adat. Tekintsük ezeket TÁJÉKOZTATÓ jellegű adatoknak, és a gondolkodásmódra figyeljünk.
Lehetne folytatni, de nézzünk egy másik szemléletmódot: átlagosan várhatóan mennyivel rövidül meg az életünk bizonyos tevékenységek ill. életviteli jellemzők következtében:
férfinak születni: -3000 nap
agglegényként élni: -3000 nap (nna ne! .. ht.)
10 cigi naponta: -450 nap
közlekedni: -120 nap
+1 kg súlyfelesleg: -90 nap
következő gondolat: mekkora befektetéssel menthetünk meg várhatóan egy emberéletet?
szülési higiénia fejl. a "3.világban": 50 $
fertőtlenítés, nők iskoláztatása a 3.v. : 100 $
röntgenkészülékek fejlesztése: 4000 $
új autópályák: 20 000 $ (na, ez biztosan nem Magyarország!...ht)
orvosi szűrővizsgálatok: 50 000 $
légzsák az autóban: 300 000 $
Lehetne még folytatni. Általában a társadalom azokat a tevékenységeket fogadja el nem veszélyesnek, amelyek kockázata kisebb mint 1E-5. Vannak azonban igen erősen működő pszihés tényezők, bizonyos tevékenységeket a ténylegesnél több nagyságrenddel veszélyesebbnek tart a köztudat, míg más tevékenységek veszélyeit a tudatunk alá söpörjük.
Ha az a kutyát nem tartó szervezet létrejönne, akkor egyik szakmai feladata -- a rengeteg többi mellett -- az ilyen jellegű táblázatok kiegészítése a jelen topicban szereplő irányba. Megpróbálom azért vázolni jelenlegi igen csekély tényanyag-ismereteimmel: a halálos kutyatámadás esélye ma Magyarországon kb. 1E-6 évente, de ez nagyon erősen függ a lakóhelytől. Ez nem tűnik soknak, de ha a sebesüléssel végződött támadásokat is belevesszük, akkor már nagyságrendekkel nagyobb értéket kapunk. Ismét itt a probléma: hogyan konvertáljuk át a sebesülést (súlyosságágtól függően) rizikóra, belevéve természetesen a harapás következtében szükségessé váló orvosi beavatkozások kockázatát is.
Dióhéjban ennyi. Aki ezeken elgondolkodik, az csak nyerhet, én nem akarok túl hosszú lenni, ezért itt abbahagyom.
Igen támadtak rossz érzéseim is, de a legfőbb gond inkább az, hogy egy túl szigorú és nem konszenzuson alapuló szabályozás nem fogja elérni a célját. Mert nem fogják betartani az érdekelt felek. Egy értelmes szabályozás lehet akár szigorú is, úgy tűnik itt ezt sokan elfogadnák. Tesztelni kellene, hogy a valós életben milyenek az arányok, a többség elfogadna-e egy nem tiltó, hanem felelősségre vonó kemény szabályozást.
Kedves tata!
3. pontodra: Én bizony megszegem a kutyatartási szabályokat. Pórázt csak nagyon ritkán, szájkosarat soha (7 éves a kutyám) nem tettem rá, mert nincs rá szükség.
Általában:
A felelősség az enyém, ha a kutya valakit bánt (aki őt nem bántotta!). Büntessenek meg, vállalom.
Én a szart mindíg felszedem az utcán, a kutya minden szembejövőt 3 méteres ívben kikerül (baromira nem érdeklik az emberek), ha mi érünk utól valakit, mindíg megvár engem, ha látom, hogy valaki lelassít, mikor meglátja, visszahívom (ez nálunk annyi, hogy psssssz), aztán mosolyogva megvárjuk míg elmegy az illető.
Továbbra sem adok rá szájkosarat, és továbbra sem rángatom feleslegesen a nyakánál fogva. Hát kb. ennyi.
Lehet, hogy félreértettük egymást, én nem írtam azt, hogy a kutyasétáltatás bűncselekmény. Arra tippelek, hogy az általam említett büntetési tételek (bár nem írtam azt, hogy "Tpapát kell jaól megbüntetni") miatt rossz érzéseid támadtak. És gondolom, hogy nemcsak neked, ilyen ötletektől több kutyásnak is fenyegetettségi érzése támad, és akkor jönnek az olyan hozzászólások, mint Csülök asztaltársé (a legutóbbi). Az persze lélektani kérdés, hogy kinek milyen magas a fenyegetettségi érzés küszöbe, nem vagyunk egyformák. Én például fenyegetve érzem magamat, ha a járdán szembejön velem egy nagytestű kutya, szájkosár és póráz nélkül, 10 éves gyerek által "vezetve". (Az megint lélektan, hogy a fenyegetettség és a félelem nem azonos, bár az előbbi gyakran kiváltja az utóbbit, de kiválthat agresszív érzést is, ld. "sipítozó öregek" egy korábbi hozzászólásban) Így hát kedves kutyás asztaltársak én arra kérlek Titeket, hogy egy kicsit gondolkodjatok el az én fenyegettség érzésemen (:-))
Az a betörőszerszámos példád igen jó, el kell gondolkodnom rajta, no nem a jelen témával való összefüggése miatt, az nem bonyolult. Maga a példa azonban messzebbre vezet és nem vagyok biztos abban, hogy egyszerű és biztos megoldást lehet rá adni.
Azt NEM írtam, hogy amikor Te az erdőn-mezőn futtatod a kutyádat, akkor legyen rajta szájkosár és póráz. Bár magam elé képzelni eléggé mulatságos, de ez csak vicc.
Úgy gondolom, hogy itt nehéz általános és mindenre alkalmazható alapelveket felállítani. A kutyás saját felelősségére alapozó elképzelés nem tűnik rossznak, de mindent ez sem old meg, én csak a gyenge pontjait próbáltam vázolni, ami nem jelenti annak teljes elvetését. Úgy gondolom, hogy ezt a kérdést szakmai szemmel kell(ene) megközelíteni.
Hogy milyen jellegű megközelítésre gondolok, azta következő hozzászólásomban írom le, hogy ne legyen annyira hosszú.
Örülök, hogy hosszas hallgatás után megszólaltál, csak van egy kis bibi. Nem tudom értelmezni a hozzászólásodat. Hozzászólásomnak (200.! én jubiláltam:-) azon mondatát, amelynek idézésére vettél fáradságot, abszolúte válasz nélkül hagytad. Az a gúzsbakötési izé nem válasz, hanem csak egy beszólás, amitől a Te lelkecskéd felvidul, de előbbre nem jutunk. Ne adj a számba olyasmit, amit nem mondtam. Ugyanis a gúzsbakötési elképzelések egyetlen hozzászólásomban sem szerepelnek, ezzel szemben a kutyás asztaltársak már harmadszor adják a számba.
Én arról beszéltem, hogy a kutyák -- vagy gazdáik, nekem tökmindegy, csak az eredmény számít -- ne veszélyeztessék, ne bántalmazzák, zavarják, kínozzák az embereket. Ennek a megoldására többféle ötletet felvetettem, a gúzsbakötés nem szerepelt közöttük. Megjegyzem, HA az előbbi -- szerintem jogos -- elvárások nem teljesíthetők, AKKOR meg kellene gondolni, hogy annyira muszáj-e kutyát tartani. (Én is sokmindenről lemondok, amit pedig szeretnék csinálni, képzeld csak el, ha tele lenne az utca megdugott nőkkel:-))) Meg 100 wattos hangfalaim sincsenek, mert az a lakókörnyezetemet zavarná.)
Mielőtt még valamit a számba adnál, hadd előzzelek meg (:-))
1.) Nem mondtam azt, hogy pont a Te kutyád zavarja vagy veszélyezteti a környezetét. Mivel nem ismerem, ezért nem tételezek fel róla(tok) sem jót, sem rosszat.
2.) NEM mondtam azt sem, hogy ne tartsatok kutyát, függetlenül minden egyáb tényezőtől (A HA--AKKOR feltételt használtam, aminek a jogosságát jóérzésű ember aligha vonja kétségbe. Arról persze lehet, sőt kell is vitatkozni, hogy mi minősüljön zavarásnak,veszélyeztetésnek,stb.)
3.) Azt sem mondtam, hogy Te megszeged a kutyatartási szabályokat
4.) Azt sem mondtam, hogy a Te kutyádat meg kell ölni, vagy el kellene vinni 30 napos megfigyelésre, stb.
Csülök polgártárs,
nem kell kiforgatni ennyire a szavakat, pld. tényleg elég furcsán néz ki a telepen (embertömeg) amikor a 14 éves leányzót vonszolja egy izomtól dagadó terrierfajta (mondjuk én nem szoktam mosolyogni, inkább bem1ek 1 lépcsőházba). Szal gúzs nem kő, csak póráz + szájkosár, meg 1 (2) erős kéz.
xpt
