nem új keletű az ötletem, hogy eltünjek a balfenéken, de hát olyan nehéz ezt megtenni.
Meg hát.... lehet hogy keményebb fából faragtak, mintsem magam is gondolnám. :-)
Köszönet KundK, hogy megnyitottad a topicot. Mi csak beszéltünk róla, Te pedig megtetted. :-)
sinn,
>A gondok akkor kezdodnek, ha valaki fontossá válik számodra, megpróbálod a személyiségét a hozzászólások alapján feltérképezni és olyan félmondatokra bukkansz, amelyeket jobb lett volna nem olvasni.
Mennyire igaz! És még nem is kell nyomozni a másik után ahhoz, hogy elkaphass ilyen félmondatokat. Én speciel nem szeretem a keresőt használni, de az ember óhatatlanul is elolvas nem neki szóló dolgokat, főleg mivel ez az Index lényege. Amikor elöször találtam ilyen gyomorbavágó mondatot, elgondolkoztam, hogy vajon én mennyit szórhattam szét? Rá kellett jönnöm, hogy a válogatás és cenzúrázás nélküli gondolataim többször is megsebezhettek valakit.
runaway,
Én is vallom, hogy ilyen vagyok amilyennek mutatom magam (remélem), és felvállalom magamat. Talán hiba a túlzott kitárulkozás, az őszinteség, de hát az embernek szüksége van arra, hogy meghallgassák.
Nagyon jól mondja sinn (érdekes, mennyire összecsengenek a gondolataink):
Mindnek egy a vége - keres valam/kit. Legtöbbször önmagát. Én is ezt teszem. És az ember önmaga keresése közben kíméletlenül tud nyílt lenni.
Sokat profitáltam abból, hogy itt vagyok köztetek, de ahhoz Nektek kellett adnom magamból egy darabot. Most nem az anonymitás felfedéséről beszélek. Lelkem olyan mélységeiről, amikkel eddig magam sem voltam tisztában.
Sajnos számomra ez a többlet, amit kaptam, hatalmas fájdalommal járt együtt. Ha valamit is meg kéne bánnom, az nem egyik vagy másik üzenetem, hanem az, hogy idetévedtem egyáltalán az Indexre. Mert most már fogva tart engem.
Szeretek itt lenni köztetek, túlságosan is.
És éppen ezért menekülnék innen. (lásd R.O.Tico)
Amit mondani szeretnék, azt Ti egy nap alatt leírtátok ide.
Igen, soxor van hogy érdekes állapotban ülünk le a monitor elé. Pl. egy átmulatott delíriumos éjszaka után reggel négy körül :)))) Nos meg is nézem miket írtam tegnap :)
Mint már említettem, semmi olyat nem írtam le,
amit azonnal ne vállalnék.
Javaslom gyakorlatnak.Soxor úgy ülünk le a monitor elé, hogy szétrobbant a düh, vagy éppen az öröm, s akkor úszik a kontroll.Van ilyen.Úgy ismertelek meg Benneteket, s ez vonatkozik a Törzsasztalra is, hogy ez egy roppant toleráns társaság.Na és megértő.Ha becsúszik olykor valami, ami nem nevezhető biztonsággal jóindulatúnak, még mindig ki lehet moderáltatni.
De jobb, ha műxik az öncenzúra.
Még egy dolog: ha olvasod valaki írását, nem látod az arcát, nem hallod a hangsúlyát, s lehet, hogy nagyot tévedsz, mikor a szavait értelmezed. Éppen ezért -kényes kérdéseknél, személyes vallomásoknál- fontos, hogy viszonylag pontosan fogalmazzunk.
runaway
:-))))))
Akaratlanul is lehet olyan, amit élőben nem mondtál el, itt viszont leírtál. Neked nem tűnik olyan fontosnak vagy csak nem kerül rá alkalom, hogy eszedbe jusson. Aztán később egy "jóakarója" megmutatja neki és újból kész a balhé. :-(((
A tapasztalatom azt mutatja, hogy nem _mindent_ kell itt elmondani. Ez az 1285-dik hozzászólásom. Kettőt szeretnék visszaszívni. Egy régebbit (pedig csak 2 sor) a másik kissé hosszabb és újkeletű. Azért nem rossz arány, szerintem.
Mit kell ezen elfogadni?
Hidd el, engem IRL sokkal nehezebb megemészteni, mint URL...:)
Ha olvasta is, nem mondja.Ha megkérhetem, eztán se tegye. Van elég bajom...:)
Endorfin
Ez komoly kérdés volt?
Itt fent találsz egy Keresés linket. Itt már csak a nevet kell megadnod és azt, hogy a hozzászólásokat is látni akarod.
Csak győzz olvasni :-))).
Tegnap este meglepetten tapasztaltam, hogy rákeresvén valakire az "adatok" alatt új lehetoségként megjelent a hozzászólások kilistázása. Éltem is vele...
Idônként csömöröm lesz az egész internetes chat- és fórumvilágból.
Rájövök, hogy nem tudom, mit keresek, és rájövök, hogy már megint nem találtam meg.
És felteszem a kérdést: kell az nekem, hogy ismeretlen, vadidegen emberek véleményével vitázzak, hogy feldühödjek, megbántódjak, esetleg örömmel teljek el negatív vagy pozitív reagálásuk miatt?
Kell az nekem, hogy mindenáron elismerjenek kicsit, hogy úgy érezhessem, más vagyok, több vagyok ezáltal, hogy érek valamit?
Kell az nekem, hogy megint bohocót csináljak magamból, hogy árnyékra vetôdve fontossá tegyek magamnak olyanokat, akiknek nem vagyok fontos?
Kell az nekem, hogy fontos legyek olyannak, akit nem tudok elég fontosnak érezni?
Kell az nekem, hogy a játék, flört kezdeti kellemes izgalmát a halálos komolyság rettegése és értelmen túli vágyakozása váltsa fel?
És ilyenkor egyszercsak kiszállok. Hónapokra, fél évre, többre.
Aztán egyszer visszatérek.
Mert mégis kell.
Ime, a eroto-netaddiktivitás tipikus szimptómaegyüttese :)))
De ez már talán kicsit off...
Tanulmányt lehetne írni abból, hogy ki miért, milyen módon szól hozzá az egyes topicokhoz. Nyíltan vagy burkoltan segítséget, tanácsot kér vagy ajánl, exhibicionista módon henceg, tapintatosan kérdez, félénken udvarol, virtuálisan szeretkezik...
Mindnek egy a vége - keres valam/kit. Legtöbbször önmagát.
Nos.
Amikor csak a körmeimet próbálgattam az indexen, válogatás nélkül szórtam tele a topicokat személyes vallomásokkal. Volt egy topic, melyben –mint egy szappanoperát- napról napra lehetett követni életem amúgy nem túl fényes napjait. Ebből aztán sokan arra következtettek, hogy hazudok, mert nincs olyan hülye, aki ilyen őszinte lenne egy sereg vadidegen előtt. De nekem jól esett kivetíteni a sérelmeimet, másrészt a hozzászólások, melyek időnként durvára is sikeredtek, arra késztettek, hogy néhány dolgot újra gondoljak. Aztán valaki megmutatta mindezt a volt élettársamnak, a szappanopera negatív hősének…Nem volt nagy botrány, bár egy darabig kényelmetlenül éreztem magam. Mindenesetre nem bántam meg, sokat segített az Index társasága abban az időszakban.
Aztán kaptam egy azonosíthatatlan feladójú levelet, melynek írója felsorolja az összes topicot, melybe eleddig írtam, s némelyikből idézett is. A levél végére meg odaírta, hogy runaway-ből akár doktorálhatna is, mert az életem megtalálható az indexen. Megint elgondolkodtam, s úgy döntöttem, semmit sem csinálnék másképp, mert mindazt, amit itt leírok, mindenhol, mindenki előtt vállalom. Én nem tudtam elbújni a nick-em mögé, nem is akartam, aki jár a talikra, tudja ki vagyok, a kollégáim is tudják egy véletlen folytán, tudja a jelenlegi, tudja az exkedvesem, gyakorlatilag IRL-URL nincs sok különbség bennem, csak azok számára, akik még nem ismernek. Én összenőttem a nickemmel, s jól érezzük magunkat együtt :))))
Kaptam a napokban egy újabb levelet. Az előbbi folytatása. Megsimogatja a buksimat az írója, hogy lám, megfogadtam a tanácsát, kevésbé vagyok szószátyár. Kedves Ismeretlen Barátom/Ellenségem, nincs annyi időm írni. Ez a kisebb ok. A másik pedig az, hogy jelenlegi kapcsolatom örömeit, fájdalmait nem kívánom megosztani egyelőre a HUSz általam nagyra becsült közönségével, nem mintha nem lehetnék büszke rá, csak ebben a stádiumban még sokat kell egymásból tanulnunk, s nem tudhatom, nem akar-e valaki ártó szándékkal közeledni ehhez a viszonyhoz. Mivel féltem, mivel fontos nekem, nekünk, inkább hallgatok róla, pedig de jó lenne néha egy-egy topichoz hozzászólni…:))
1. Ha valaki meg akarja ôrizni az anonimitását, nem célszerű teljesen kiadnia magát. Esetleg ha máshol, más helyeken gyakran szerepelt, az ott elejtett információkból, illetve ha valaki egyébként ismeri már, akkor esetleg magától is rájöhet, kit takar a név. Nem biztos, hogy ebbôl baj lesz, de elôfordulhatnak kellemetlen következmények.
2. Ha már valakivel a HUSz-ból volt valamilyen formában kapcsolta. Vagy épp van is...
Ilyenkor a lelkesedés, vita hevében kimondott gondolatokról nem is érzi rögtön az ember, hogy néha mennyire bántóak lehetnek a másik számára.
3. Ha nincs kapcsolata, de szeretné, hogy legyen. Szerintem ha valaki nekilátna aprolékos gondossággal üzenetrôl üzenetre kigyűjteni egyes személyek hozzászólásait, és esetleg konyít a pszichológiához, egész jó kis személyiségprofilt lehet ezekbôl összeállítani.
És egyáltalán nem biztos, hogy hízelgô lenne a kép.
4. Ha leírok itt olyat, ami mással meg is történt, úgy értem, valamilyen valós élményemet... vagy éppen olyan fantáziát, mely kimondottan valakinek a hatására írodott, személyesen neki... ilyenkor valahogy megtörheti a varázsát.
És ezzel magamból is, belôle is kiszakítok egy kis intim darabkát, hogy ennyire kifordítom a világ felé.
Sajna az a baj, hogy én szeretek írni. Szükségem van arra az érzésre, hogy olyan emberek, akiket itt megismertem és értékesnek tartok valamiért, szintén értékeljenek, ha nem megy máshogy, legalább az írásaim tartalma és formája miatt.
Nem tudom, miért ennyire lényeges ez... talán szintén valami pótlék.
A gondok akkor kezdodnek, ha valaki fontossá válik számodra, megpróbálod a személyiségét a hozzászólások alapján feltérképezni és olyan félmondatokra bukkansz, amelyeket jobb lett volna nem olvasni. Ekkor elkezded a fehér foltokat a fantáziáddal kiszínezni...
