Ehhez mit szóltok? Már Charles Fenyvesi is mit nem mond Washingtonból...
A cikk a mai Magyar Nemzetben olvasható.
"Érzékeny tollnokok
Egy magánlevél margójára
Higgadt, diszkrét, visszafogott történész Jeszenszky Géza. Mint diplomata, kerüli az indulatok kifejezését, és hivatalos megnyilvánulásai olyannyira balanszírozzák a különbözô tényeket és véleményeket, hogy néha súrolják az unalmasság határát. Korrekt, régimódi ember, aki talán sohasem fogja tudni túltenni magát azon, hogy egy szemfüles újságíró egy lesben beszerzett magánközleménybôl összekalapálhat egy címoldalas cikket.
A sors fintora, hogy egy óvatos ember magánlevele robbant ki egy olyan éles vitát, amelyet a levélben kínosan érintettek egyenesen botránynak minôsítenek. Pedig ôsrégi az a dramaturgiai fogás, ami a csendes lélekbôl ugrasztja ki a szókimondót, a visszafogottból az igazság bajnokát.
Mint amerikai újságírónak, nekem a szabad sajtó túlkapásai az élet megszokott részét jelentik. Néha gratulálok egy kollégának, néha bosszant a dolog. De ez alkalommal kifejezetten örülök, hogy Jeszenszky ôszinte magánvéleménye megjelent egy magyar napilap hasábjain. Hát igen, megsértett két pártot (vagy legalábbis másfelet, mert csak az SZDSZ rosszabb szárnyat szapulta), és hála istennek, (bér)tollnokokként marasztalta el a bértollnokokat. Hát igen, van mire érzékenynek lenni a szép Magyarországon, és sok a rendkívül érzékeny lélek.
De miért nem lehet jobb lapokban nyomtatásban megbeszélni azokat a kérdéseket, amelyeket Jeszenszky magánlevele megfogalmaz, mégpedig nem durván, mint ahogy az MSZP-vezér Kovács László minôsítette, hanem inkább hatásosan? Miért van az, hogy azonnal a szélsôjobboldallal próbálják azonosítani azokat, akik firtatják az MSZP vagy bizonyos esetekben az SZDSZ egyes embereinek közelmúltját? Miért nem szalonképes Budapesten azt kinyomtatni, hogy 1989 óta Jeszenszky és barátai szemben találták magukat a kommunista rendszer haszonélvezôivel, akik nem tudták megbocsátani, hogy egyesek sosem lettek párttagok, besúgók, karrieristák?
Én még, sajnos, nem olvastam ôszinte magyarázatot arról, hogy szeretett szülôföldem hangadó újságírói hogyan feküdtek le egy bizonyos este mint megbízható kommunista párttagok, és hogyan ébredtek fel másnap mint a szabad sajtó és a polgári demokrácia bajnokai. Nem ismerem a zömét a Jeszenszky által felsorolt Pulitzer-díjazottaknak, de van közöttük olyan, akinek az amerikai imperialista agresszió ellen írt megjegyzései még derengenek emlékezetemben.
Engem mint a történelem buzgó diákját felbôszít, hogy hogyan lehet a Népszabadság a Magyar Köztársaság élenjáró napilapja. (Ó, igen, ez is a sors fintora, de szívesen látnám, hogy az új újságírógárda ellenállna a jó fizetés kísértésének, és szerkesztene egy újságot, ami lekörözné a Szabad Nép jogutódját.) Gondolom, ezt az érzésemet Kovács László udvarmester minôsíthetetlen hangnemnek nevezné, mint ahogy Jeszenszky véleményét is. (De az én illetlen élményeim közé tartozik a Magyar Népköztársaság egy nagy reményű diplomatája, aki még a nyolcvanas években kijavított, amikor úgy utaltam 1956-ra mint forradalomra, és aki minden alkalommal megjegyezte, minden harag nélkül és ildomosan: ellenforradalom.)
Persze nem lett volna szabad Kovácsot udvarmesternek neveznem. Valószínűleg nem is ô vagy legalábbis nem csak ô felelôs azért a pesti etikettért, ami szerint nem illik nyomtatásban úgy hivatkozni az MSZP-re mint volt kommunista pártra, és etikailag helytelen lekommunistázni azokat az embereket, akik életük jelentôs részét a marxistaleninista eszme szolgálatában töltötték.
Nem hallottam még a hivatalos Washingtonban olyan véleményt, ami megkérdôjelezte volna Jeszenszky nagykövet kompetenciáját és energiáját. Azt se látom hátrányosnak, hogy Jeszenszky következetesen képviseli az amerikai fôvárosban azt a másik Magyarországot, amely egyaránt ellenállt a barna-zöld és a vörös árnak, mint ahogyan a magyar Pulitzer-díj alapítója, Fábry Pál is. Jeszenszky Fábrynak címzett levelének kadenciája ünnepelte ezt a szolidaritást, ami persze kizár és bosszant sok mindenkit.
Ez a Jeszenszky egyet balra, egyet jobbra üt. Középről persze könnyű.
Az SZDSZ mai küldöttgyűlése (vagy mi a fene) kiváló alkalmat adhat, hogy elhatárolódjanak Jeszenszky minősítgetéseiről.
Nem tanul ez a Jeszenszky. Egy héttel azután, hogy rápirítottak, így megsérteni a MIÉPet !
Soha ilyen közel nem éreztem magamhoz Szűrös Mátyást. Ember az embertelenségben. Fehérek közt egy európai. Vagy csak egy honatya, akinek elege volt gombnyomogató automataként működni. Mi lesz ebből? Balhé. Szűrös Mátyást be fogják idézni a Köztársaság téri szocközpontba, szúrósan a szemébe néznek, nézze, Szűrös elvtárs, nem ezt vártuk magától. Önt a mozgalom küldte, ehhez képest jobboldali, azt ne mondjam, polgári magatartást tanúsított, mint cimborái, Trockij és Buharin annak idején. Nagy kérdés, hogyan reagál erre az önálló életre kelt Szűrös Mátyás, vállalja-e a vádakat, vagy pedig azt mondja: tekintetes Központi Bizottság, Kovács László elvtárs, én, Szűrös Mátyás, fütyülök magukra, menjenek már innét ezzel a sok elvtársi marhasággal. Nézzenek a naptárra, meg a tükörbe. Na, ugye? Mire Kovács pártvezető szelíden elpirul, beletúr Szűrös Mátyás fürtjeibe (dús haja van Szűrös Mátyásnak), megmasszírozza a csuklyásizmait, majd azt mondja, ne haragudj, Matyi, csak hivatalból piszkálunk, végeredményben igen jó, amit csinálsz, gyere máskor is. Kérdés, mit mond erre Matyi?
(Pilhál György)
Teljesen laza vagyok. Meg álmos. Eg-nek hála, neked meg miép.
De mintha EG első megközelítése is ülne. De ti tudtok angolul. A Postnak is magánemberként nyiladozott a puliszka-díj robbantó tót? (irodalom: Jozef Novak Podove erby)
A kettős mércével a szadi fog pofára esni 48 órán belül, nem én. (Vagy ez, vagy a küldöttgyűlés testületileg tökönharapja magát. :)) Legyél inkább hálás, hogy EG kikaparta a gesztenyét a jövő heti Demokrata cikkedhez. Ezt két Wermer és három Bayer nem tudta volna így kisakkozni, nemhogy te.
Kedves speaker!
Tényleg várd meg inkább a brossúrát, mielőtt te is pofára esel. :)
Most, hogy a "Jeszenszky ügy" ilyen símán lezárult, engem jobban érdekel, mi lesz a levél tolvajokkal, akik más magánlevelét jópénzért eladták az AP pesti ügynökének. Az, hogy az alapítvány tulajdonos nem jelenti fel őket lopásért, az nem magánügy, nem jelent törvény elötti büntetlenséget. Az ügyészségnek tudomása van az ügyről, intézkednie kell.
Egyébként olyan alapítványt loptak meg, amely a magyar állam adókedvezményét élvezi, így a lopás a közvagyon megkárosítása is. Azonnali APEH vizsgálat szükséges, ki mennyi jövedelmet titkolt el az alapítványnál 1999 junius óta. AZ AP pesti kierendeltségénél meg azt kéni vizsgálni, hova könyvelik a korrupciós pénzeket.
"Ha Szent-Ivanyi faarccal bejelenti, hogy
"Nacceru, akkor holnapra a Martonyi ur
sziveskedjek befaradni a kulugyi bizottsag
ulesere, t.i. hirlik, hogy egy nagykovet
hivatalos minosegeben elhatarolodott az
antiszemita es idegengyulolo MIEP-tol, ami
nem egyeztetheto ossze a koztisztviseloi
statuszaval" az a demokratikus intezmeny-
rendszer nagy gyozelme lenne :-))"
"A kezezést még az ellenfél csatárai sem fogják elismerni. :))"
(Szt-I azzal a jogos indokkal akarta visszahívatni JG-t, hogy nagykövetként a nemzet egészét kellene képviselnie, és nem a kormányt vagy a kormánypártokat. Erre az elhatárolódik a nemzet (b+!) és a parlament (b++!) részét alkotó Miéptől. Vicc: "De mondd, Móricka, miért írtad le kétszázszor, hogy nem beszélek csúnyán a tanítónénivel?" "Azé' bazmeg, hogy örülj.")
"Valljuk meg, Géza, tökhülye létére, a saját kapujára küldött bombalövést utolérte és szögletre tornázta. :))"
Majdnem, mert mikozben perdult volna kifele a labda, egy parades olloval a hosszu felsot porolta le :)
Kedves Watsonom, a főnökei a Scotland Yardnál bizonyára büszkék lennének magára.
De figyelmen kívül hagyott néhány apróságot. 1. Molnár felnyomta Szűröst a frakciónál. 2. Szent-Iványi és Kovács a bizottsági ülés után Jeszi visszahívását követelte. 3. Ez az interjú a Washington Postnál még mindig többet árt a kormánynak, mint amennyit használ. 4. A jövő évi országimage-keret sem lenne elég ahhoz, hogy kipengessék az interjú árát (sürgősségi felárral).
By te way. Ha Viktor elmozdítaná JG-t, akkor a pitbullfalka (marha következetesen) rázendítene, hogy a miniszterelnök megtorolta az áttörést Miép-fronton.
Gézánk semmi mást nem tett, mint beszélt kifelé a buta arcából, és anélkül, hogy tudatában lett volna (ebben áll a zsenialitása), kihúzta a fejét a hurokból.
Ha Szent-Ivanyi faarccal bejelenti, hogy
"Nacceru, akkor holnapra a Martonyi ur
sziveskedjek befaradni a kulugyi bizottsag
ulesere, t.i. hirlik, hogy egy nagykovet
hivatalos minosegeben elhatarolodott az
antiszemita es idegengyulolo MIEP-tol, ami
nem egyeztetheto ossze a koztisztviseloi
statuszaval" az a demokratikus intezmeny-
rendszer nagy gyozelme lenne :-)) de
lehet, hogy a kovetkezo tortent.
Szuros: Legyen zart ules.
Szent-Ivanyi: Nem errol volt szo.
Szuros: Bocsika, a kedves MIEP-es bizottsagi
tag kislanyanak nem most van a balett-
oraja ?
MIEP-es bumfordi el.
Martonyi: Fijjug, ez a majomparade JG holnap
azt mondja a Los Angeles Times-nak, hogy
Csurkanak budos a szaja.
Molnar Gyula: Ney York Times, es Csurka a
a kisfiukat kedveli.
Martonyi: Utolso ajanlatom Post es a Csurka
idegenszeru.
Molnar es Szent-Ivanyi: Deal, mehetunk sorozni.
Én azért Szent-Iványira leszek kiváncsi. (Most valószínűleg erősen szentségelhet a fiú.) Valljuk meg, Géza, tökhülye létére, a saját kapujára küldött bombalövést utolérte és szögletre tornázta. :))
