Nem hiszem, hogy a barátnőjével kapcsolatban csak megjátssza magát a többiek miatt. Bár tényleg elég "macho" (egy szóban? AntonioBanderas :-)), azért annyi beleférne szerintem, hogy néha, csak néha hozzáérjen! De ezt majd megfigyelem a hétvégi kiránduláson, mert tegnap kiderült, hogy elhozza a csajt... :-( Ráadásul ugyanabban a szobában fogunk aludni, amiben ők. Erősen gondolkozom rajta, hogy el se megyek. Vagy ha igen, akkor a többiekkel leszek, és majd akkor alszom, amikor ők már felkeltek és elmentek kirándulni... Ajjaj, nem könnyíti meg a dolgomat.
De síelni állítólag nem jön a kiccsaj. Ez jó. Az viszont rossz, hogy addig még van kb. 2 és fél hónap... Lehet, hogy ki kell tolnom a határidőt? Na mindegy. Hétvégén minden kiderül. Ha elmegyek.
A vörös (piros!) csíkozás NAGYON jó ötlet!!! Már nekem is eszembe jutott régen, de meg is feledkeztem róla. Sötétbarna szemem van. Gondolod, hogy jól állna? Huhú! :-)
Hatalmasakat fogok esni!! Mielőtt elmegyünk, majd megkérem, hogy kísérjen el a kölcsönzőbe (nincs felszerelésem) és segítsen kiválasztani a cuccot, mert én ugye nem értek hozzá, de Ő nagyon... ;-)
Természetesen igen, megtaníttatod magad síelni és csakis vele, borasztóan ügyetlen leszel az első időkben, őrületesen nagyokat fogsz esni, de csakis akkor, ha őt is magaddal tudod rántani.
Ugye erre gondoltál te is? :-)
A fekete hajba gyönyörű a kékes fény! Főleg, ha havas a háttér:-) De szerintem egy vöröses csíkozás, ami csak fényben látszik, az is nagyon romantikus hatást tud kelteni, főleg, ha sötét a szemed színe. A kék viszont gyönyörű a kék szemnél. Szóval mindenképpen nyert ügyed van! És isten ments, hogy levágasd! Főleg, ha szereti.
Ami a viselkedését illeti, hát tényleg kínos. Ebben az esetben én is inkább sajnálom a lányt, mintsem gyűlölöm... Viszont ha ez kettesben is ilyen viszony és nem csak a társaság miatt ilyen visszafogott, akkor ez csak a te malmodra hajtja a vizet. Nem nagyon jellemezted, de én egy macsót képzelek el, aki borzasztóan nagyfiú, de a lelke mélyén kissé bizonytalan, és ezt akarja leplezni. (Ha nem akarod jellemezni, csak mondd meg azt a nevet, ami a leginkább illik a külső és belső tulajdonságaihoz, én meg majd jól elképzelem:-) Az én kedvesem - bár nem így hívják - egy Dávidnak felel meg) Ha jól tévedek, akkor viszont vigyázz, mert lehet, hogy attól még a barátnőjével nagyon jóban vannak, csak nem az a kimutatós típus, tudod, nehogy egy kis repedés essék a kialakított képén... Na, most elszomorítottalak, de ne feledd, az ilyen fiúkat a legklasszabb elcsábosítani, csak légy magabiztos, OK? Hasat be, mellet ki, vállat kihúz, fejet fel és MOSOLYOGNI!!! Ja, és irány a fodrász, ha vöröset akarsz, kell néhány csíkozás, mire látszik is a vörös!
Januárban Franciaországba mennek síelni a fiúk! Most küldött egy faxot a barátnőm, nála járt az "emberem" (ők egy cégnél dolgoznak), bevitte neki ennek az útnak a prospektusát, és a lelkére kötötte, hogy küldje el nekem is, és menjünk, MENJÜNK mi is velük.
Sose síeltem még, és nem is akartam soha megtanulni. Utálom a havat és az összes téli téli sportokat.
Jaj, Ti annyira aranyosak vagytok! :-) Köszi, köszi köszi!
Sajnos már 3-4 éve együtt van azzal a lánnyal. Magamról tudom, hogy mennyire nehéz kiszakadni egy ilyen hosszú, már langyos kapcsolatból még egy izgalmas új kedvéért is, főleg ha az aktuális kedves imád és mindent megtesz, hogy a kedvedben járjon... hogy bánthatnád meg ennyire? Szerintem valami ilyesmi a helyzet náluk is. Órákon keresztül elüldögélnek egy asztalnál anélkül, hogy egymáshoz érnének. Soha nem láttam még, hogy megcsókolják egymást. Alig beszélgetnek pár szót. A lány szeméből süt a rajongás, a fickó meg rá se néz, a többiekkel beszélget... Kiborító.
Látszik a pasin, hogy ő is zavarban van egy picit, ha a közelében vagyok, de nagyon igyekszik, hogy tökös csávó maradjon. :-) Ha rám néz, leesik rólam a bugyi. Eszméletlen gyönyörű szemei vannak, nagyon sötétbarnák, gyönyörű szempillákkal... :-)
A fodrászon már én is gondolkoztam, az egyetlen problémám az, hogy növesztem a hajam, és már tuti jó hosszú. Szerintem tetszik neki. Amikor összebújóst játszottunk a buszon, akkor egész úton a hajamat simogatta, és máskor is volt már, hogy csak úgy spontán megsimogatta. :-) Festetni nem tudom, mert nagyon fekete, és azt hiszem, jól áll nekem a nagyon fehér bőrömhöz. Néha csinálok bele egy kis kékes fényt, na, azt lehet, hogy bevállalom...
Ajjaj. Vennem kell néhány szexi dresszt, mielőtt elutazunk pénteken... ;-)
De bizony, utáld csak! Én is utáltam a vetélytársakat, majd megőrültem a féltékenységtől! Miért kéne szeretned? Ki nem állhatom a nyafka majmokat, sikítani tudnék tőlük. És hála istennek, a legtöbb férfi is hidegrázós lesz tőlük. Mióta vannak együtt? (vagy már írtad?) Mindenesetre drukkolok, hogy ne vigye magával! Ez remek alkalom lenne, sőt, még annál is több!
Naidefigyelj! BÁRKINÉL többet érsz! Már csak azért is, mert hajlamos vagy magadat alábecsülni és ezért nem vagy beképzelt. Ha a fenti háromszavas mondatomat magadévá teszed, akkor meg fogod tudni hódítani. HIdd, hogy sikerül, legyen pozitív kisugárzásod és mindenkit megkaphatsz! Tudod, milyen negatív és visszahúzódó emberke voltam? Valami félelmetes! Aztán megváltoztattam magam, elhitettem magammal, hogy jól nézek ki, ettől jól is éreztem magam a bőrömben, ez ugye meglátszott és tessék! Azzal a fiúval élek, akit imádok és aki imád:-) Tudod, mit? Menj el fodrászhoz, csináltass egy jó kis divatos frizurát, ne félj befestetni sem, találjátok ki együtt a fodrival, milyenre csináljátok, aztán hazafelé húzd ki magad, nézelődj és mosolyogj, mindenki téged fog nézni, milyen szép vagy, ettől majd megnő az önbizalmad és sokkal de sokkal bátrabb leszel! És ha ott áll előtted Ő, akkor azt mondd magadban, biztosan tetszem neki, hiszen divatos és nagyon csinos új frizurám van, amivel csak szép és hódító lehetek. Akkor jön a lentebb emlegetett stratégia és boldog barátnőként jössz haza a hegyekből!!!
November 12? De hisz addig még RENGETEG időd van! És már mondta, hogy vonzódik hozzád, ezt nem is említetted - hát így nyert ügyed van! Ha nem viszi a nőjét a buliba, nem fog tudni ellent állni vonzalma tárgyának! Dobd be magad, ez nagyszerű alkalom! (Természetesen kíváncsian várjuk majd a beszámolót!)
Itt vagyok. Köszönöm a tanácsokat és a véleményeket! :)
Nem találkoztunk a hétvégén. De pénteken elutazom a hegyekbe 3 napra a haverokkal (kb. 25-en), Ő is ott lesz. Remélem, nem hozza a barátnőjét (elég ritkán járnak el együtt)... Okosnak kell lennem.
Ez az ember tökéletes volna nekem, persze lehet, hogy csak a "nagyontetsziknekem" rózsaszín ködén keresztül látom így. Borzasztóan vonz, nincs olyan dolga (hobbi, ruhák, mozdulatok, illat, gesztusok, munka, hang, BÁRMI), ami ne tetszene.
Az önbizalmammal vannak komoly problémák. Nem hiszem, hogy elég jó vagyok neki, nem hiszem, hogy otthagyná miattam a barátnőjét. Ááá. Nem érek én annyit... Pedig dehogynem: nagyságrendekkel különb vagyok a lánynál, külsőre és belsőre is (ismerem őt, és a haverok is - mindenki utálja, mert egy nyafka, ostoba liba), de foggal-körömmel ragaszkodik az emberéhez. Érthető: ennyire jó hapsija soha az életben nem volt és nem is lesz. Jaj, ez most olyan, mintha utálnám a csajt. Pedig inkább sajnálom.
De én nem tudnék egy évet várni rá. Azt mondtam, hogy november 12 - mert augusztus 12-én mondta először, hogy nagyon vonzódik hozzám, és akkor bújtunk össze először (a buszon, reggel, buliból hazafelé jövet). Három hónap, slussz-passz. Még ez is sok.
De vajon le tudok-e mondani róla, ha addig nem történik valami?
Jaj istenem, egyszer valaki azt mondta, hogy elképzeli az illetőt hát izé... olyan biológiai lényhez méltó tevékenység közben, s mindjárt több lesz a bátorsága. Én egyszer elképzeltem, de nem volt jó, úgyhogy azóta nem csinálom. De Solya, tényleg igazad van: az a baj, hogy képesek vagyunk a nekünk tetsző lényt isteníteni. Én pl. rengetegszer alakítottam ki magamban hamis képet az adott férfiúról, s aztán ezt a képet imádtam, róla sóhajtoztam, de a végén óriásit csalódtam. Bár ezt reálisan nézni a "nagyon tetszik nekem" szakaszban szinte elképzelhetetlen! :-(
Na ezt kell elfelejteni, minél hamarabb, és máris te vagy fölényben! És minden simán fog menni! Tudom, hogy nem lehet, de azért meg kell próbálni felülemelkedni a zavaron, és elhitetni magaddal, hogy ő is ugyanolyan ember, mint bárki más. Aztán klassz lesz minden. De tényleg.
Azért milyen hülye érzés merész terveket szövögetni este az ágyban, aztán mikor ott ül melletted, rákvörösen csak bámulni egy semleges pontra valahol a falon... Hiába no, szép az élet!
Ajjaj, azt hiszed, nem tudom? Én is átestem ezen, összeszorított fogakkal, mosolyogva minden pofon után... De sikerült! És megérte az az egy évnyi puhítás:-) Ne felejtsd el, MI vagyunk az erősebb nem:-)
Hát igen, írta valaki egy másik topicban, hogy összeszoruló gyomorral nem lehet flörtölni. Sajnos ezt már én is tapasztaltam, de aztán valahogy mindig megoldódott - vagy összejött, vagy nem. Szóval 50% esélyed van, ezt ne felejts el! Ha meg bukik rád a pasi, szerintem úgy sem bírja ki, hogy ne mutassa meg valahogy, hidd el, őt még jobban feszíti a vágy, mint téged! Fel a fejjel!
Solya,
Nagyon jókat írtál... de annyira nehéz. Nehéz okosnak maradni, amikor ezerrel dobog a szived, mert melletted ül, és ha hozzád ér, mintha megütne az áram, szikrázik a levegő, értelmet nyer minden újra, kisüt a Nap (éjfélkor)... Jaj, de kis költői lettem. :-) De tényleg iszonyatosan nehezen tudok viselkedni. Könnyedén kacérkodom másokkal, tudok szellemes, üde, kedves, könnyed lenni, de ha Őt meglátom, belém áll a görcs, és két értelmes szót is alig bírok kinyögni... De azért majd megpróbálom. :-)
Harcolni akarsz értem, haver? Oké! :-)
Ha meg nem, akkor hagyom a fenébe. Le tudom győzni magamban ezt az érzést, elég erős vagyok hozzá. De egy életre sajnálnám, ha nem lenne köztünk semmi...
Most muszáj hazamennem, hétfőn leszek megint. Köszi a szót, na meg a tanácsot. Jó hétvégét mindenkinek.
Szorítsatok értem, jó?
Akkor tedd még féltékenyebbé! Hadd liluljon! És ha megemlíti, akkor mondd neki, hogy magára vessen, egyértelműen a tudomásodra hozta, hogy nem. Majd szóljon, ha meggondolta magát. Viszont a nőjét dobja ki! Addig semmit!! Mert akkor nagyon megjárod, ez tuti. A férfiak baromi kényelmesek. Szóval hergeld csak, majd a végén ő ugrik a nyakadba, ha ügyes vagy. Ha nem, akkor ne foglalkozz vele. Legyél kihívó, de amikor szükséges, akkor kedves. Flörtölj, de ha vele vagy, érezze, hogy igazán ő számítana (persze a nyakába azért ne ugorj:-) ). Szóval csak okosan! Intézkedj, hogy sötétedés után egyedül maradjatok valami nyugis helyen, ahol felbátorodhat, de másnap ne hagyd magad lerázni. Ha úgy érzed, visszavonulót fúj, csináld tovább a praktikákat, de tegyél úgy, mintha nem is gondoltad volna másképp, mintha elfelejtetted volna a tegnap éjszakát. Ha viszont rákérdez, hogy most mi van, akkor mondd el neki, hogy azt várod, mi lesz ebből az egészből. De közben végig-végig érezze, hogy érdekel téged, de csak óvatosan ám! Nehogy túlságosan nyeregben érezze magát!
Na, szerinted használható nála? Azt hiszem, abból, amit leírtál, olyan, mint az én kedvesem. Ő is baromi féltékeny volt, viszont össze is zavarodott, mert érezte, hogy nincs rá jogalapja. Aztán hagytam neki egy kis rést, hogy na most próbálkozhatsz, és hopp, maga sétált bele a csapdába:-) És milyen jól tette:-))
Elnézést, hogy csak úgy belebeszélek, de ez olyan jó kis téma, hogy nem hagyhatom ki, muszáj kiöntenem a lelkem. Pontosan ebben a cipőben járok jelenleg. Van egy pasi, aki nagyon-nagyon tetszik nekem, és én is neki, ez biztos. Van barátnője, akibe nagy valószínűséggel már nem szerelmes (szemmel láthatóan a csaj ragaszkodik hozzá ezerrel, ő meg hagyja magát imádni), és nekem egyszerűen fogalmam sincs, mit kéne tennem, hogy az enyém legyen. Teljesen tanácstalan vagyok. De szerintem mindenkinél másképp működnek ezek a dolgok. Ennél az embernél nem jött be a "lassú víz". Úgy tűnt, megijedt a kedvességemtől, nem kellek neki, mégis marad a csajánál... Aztán elkezdtem lebeszélni magamat róla, és más pasikkal foglalkozni (elég nagy a baráti társaság, van benne néhány "bevállalós" fickó :-)), és erre derült égből a villámcsapás: féltékeny lett!!! Annyira megdöbbentett, hogy azóta sem térek magamhoz. Egyelőre semmi változás nincs a dolgokban, én epekedem, de már nem is merem kimutatni neki az érzéseimet, mert láttam már, hogy az nem kell neki. Úgyhogy tartózkodó vagyok, és néha csókolózgatok (semmi több) egy haverjával... sőt, több vasat is tartok a tűzben egyszerre, holott egyes-egyedül ő kellene, de ő nagyon...
Jaj, de nehéz velük. :-(
Hűha, hát nem tudom. Valahogy ösztönösen jön. Keresem a kedvét, minden szavát lesem - ezáltal megismerem az ízlését és a természetét is, és próbálom elhitetni vele, hogy én vagyok a tökéletes számára, mert pont olyan vagyok, mint neki kell. Közben viszont magamat adom, nem játszom egy teljesen idegen szerepet, amibe megszerzés után belefáradok és abbahagyom, mert akkor -hm, nem jut eszembe jobb kifejezés - pofára ejtettem és nem azt kapja, akit választott. De isten bizony, nem tudom, hogy csinálom. De az tuti, hogy fél/egy év kell hozzá. Viszont eddig bejött a "lassú víz partot mos" című formáció:-) Szerencsére.
Jaj, de jó hogy ezt szóba hoztad! Annyira szeretném megtudni, hogy te pl. milyen módszerekhez folyamodtál "megkaparintás ügyben", mert ez nekem mindig gondot okozott. Na persze, ha éreztem, hogy tetszem az illetőnek, akkor soha nem volt gond, csak ha nem úgy gondoltam, mégis szerettem volna megszerezni. Módszerekre gondolok, mint pl. "véletlenül" együtt megyünk haza a villamossal (előtte fél órát várok rá a sarok mögül kikandikálva), vagy valami ilyesmi.
Igen, valóban biztonságra vágyunk, de nem bármi áron.
A legutolsó szakításkor engem sem várt senki, csak a remény, hogy összejön a kiszemelt áldozattal a dolog. Egy évig voltam egyedül, csak barátok, aztán sikerült csak összejönnöm végre vele. De addig küzdöttem, mint egy nőstényoroszlán, hogy végre valahára többet érezzen irántam, mint barátságot. Sikerült és együtt vagyunk, nagy a love:-) Most azért kell küzdeni, hogy meg is tartsam, de ez korántsem olyan nehéz dolog, mint megszerezni. Itt besegít az irántam érzett szerelme is:-)
Szerintem normális vagy ugyan, viszont nőből vagy :-) Ugyanis a nőknek általában biztonságra van szükségük, meg arra, hogy valaki mellettük legyen. Nehéz úgy szakítani, hogy tudod: ezentúl senki nem hív, nem vár, egyedül alszol, egyedül kelsz, még ha vannak is barátaid, az nem ugyanaz. Nekem sikerült az előző kapcsolatomat megszakítani úgy, hogy szerencsétlen srác még egy hónapig várt a munkahelyem meg a suli előtt, könyörgő leveleket írt, meg minden, de akkor már emiatt is viszolyogtam az egésztől, és menekültem. Én győztem.... Csúnya győzelem volt. Ja, igen, és nem várt helyette senki, tudtam, hogy egyedül maradok. A langyos pincsi-pancsi azért kényelmesebb, mert addigra talán ő is rájön, hogy ez nem az igazi. Azt hiszem, mégsem bírnám. Akkor már a szex sem a régi :-)
Hááát... Ha a kapcsolatom halódik, addig nem lépek ki belőle, amíg nincs meg az utánpótlás, mert csak akkor tudom rávenni magam. Addig nincs erőm, pancsolok a langyos vízben. Például az ex-szel is azért bírtam szakítani, mert már ott volt a következő áldozat:-) Igaz, hogy még semmi nem volt köztünk, de már tudtam, hogy ő kell nekem és harcolnom kell érte. Így van mozgató erő és akkor akárhogy könyörög a másik fél, akkor sem bocsátok meg és nem békülünk. Mert sajnos volt rá példa, hogy csak úgy elegem lett-ből szakítottam valakivel és két nap múlva újra együtt voltunk - nem is egyszer. Pedig akkor már nagyon-nagyon betelt a pohár, számos megalázáson és bizony tettlegességig fajuló veszekedésen túl voltunk, és mégis képes voltam - én hülye! - kibékülni... Hát csak ennyire vagyok nem normális:-)
Lehet, hogy csalódni fogsz, de lehet, hogy nem. Mert ha mondjuk te hűséges vagy, de a pasi egy idő után nem az, te akkor is tisztán kerülsz ki a dologból. Szerintem piszok nyomasztó érzés, ha tudod magadról, hogy nem voltál őszinte. Sajnos nekem nem volt nyomasztó, mikor az előző barátomat megcsaltam, viszont ebből tudtam, hogy már nem szeretem. Tényleg, Solya, ha úgy érzed, a kapcsolat úgymond halódik, de még nem szakítotok, akkor is hűséges maradsz? Ja, és visszatérve az előző gondolathoz: az a baj, hogy bár hű szeretnék maradni, de olyan fantasztikus érzés másnak is tetszeni!
Az az igazság, hogy néha túlzottan hűséges típus vagyok. Olyan palikhoz is, akik a legkésbé sem érdemlik meg. Nekem mindig az az igazi, akivel vagyok. Ez ugyan még nem volt sok, remélem, nem is lesz, de akkor is, mindkettő az/az volt. Tehát lehet, hogy eszembe jut, hogy ezzel a palival mit lehetne kezdeni, de ez mindig csak futó gondolat, és szigorúan az is marad, és nem azért, mert erővel elhessegetem a gondolatot, hanem mert ha valakit szeretek, az kitölti az egész érzelemvilágomat, és nem tudok másra gondolni, csak rá, legyek bárhol, bárkivel. A környezetemet néha ezzel viszem az őrületbe, mert mindenről Ő jut eszembe és már mondom is...:-)
Hát, szerintem e téren kissé fatalistára sikeredtem. Merthogy - egyelőre - azt gondolom, az Igazit nem csaljuk meg, nem hagyjuk el, mert attól Igazi, hogy társunk mindenben, nála jobbat nem találunk. Miért kellene más, ha nála nem jobb? (ez persze kizárja azt az elméletet, hogy nem csak egy Igazi van - szerintem viszont csak egy van)De e téren még nem volt tapasztalatom, még nem éreztem, hogy valaki Őmelette úgy megragadott volna, hogy nem bírtam volna ellenállni, vagy csak nagyon nehezen. S neked?
És ha húsz évig ellenállsz és nemet mondasz, de egyszer csak jön valaki, akinek nem tudsz, de azért mellette maradsz és a csábító szép emlék lesz, akkor sem ő az igazi? :-)
Egyáltalán nem voltál zagyva, értem én. Ami azt illeti, próbáltam már az IRC-t, de épp ezért hitetlenül állok a tény előtt, hogy itt össze lehet szedni barátokat, hiszen egyfolytában csak olyasmiről van szó, mint "Gumimókus, te is? - Hol vagy Zsebi? - Nekem már fennvolt... - Ne vedd el tőlem Zizit..." stb. szóval egyrészt túl gyors, másrészt nincs veleje. De lehet, hogy ennél többet kéne vizsgálódnom, hisz másnak már volt jó tapasztalata.
Solya! Szerintem akkor derül ki, hogy az igazival van dolgunk, ha mással nem tudjuk elképzelni az életünket, és amikor jelentkezik a bizonyos más, könnyű szívvel azt tudjuk mondani: kösz, nem.
(Nálam szerencsére még nem igazán jelentkezett más, de állok a próba elébe!)
Valami még kimaradt: Bizony, hogy az első benyomás a valós életben a külsöre alapul és sokan ugy vannak vele, hogyha nem szimpi elsőre akkor kész vége és szerintem itt az óriási hiba. Igenis venni kell a fáradtságot és megismerni a másikat, megadni az esélyt arra, hogy szimpatikus legyen.
Az irc télleg azt jelenti, amit leírtál, real chat, ha még nem láttál volna sose ilyet leírom mijisaz:
Vannak különbözö "szobák" ahol az emberek bemennek és beszélgetnek, minden szobának van topcja, mint itt is, ami megadja a témát, persze ott ez már nagyon eltérő, tehát nemcsak arról beszélgetnek az emberek, mivel gyorsabb reagálásokra van lehetőség...Lehet magánbeszélgetéseket is folytatni, több most nem jut az eszembe az irc-ről, ki kell próbálni! :)
Rengeteg honlapon találsz irc-tanfolyamot, ha kell adok meg ilyen címet, ha komolyabban érdekel a dolog, és ott valószínűleg érthetőbben is van elmagyarázva...
Legjobban az tetszett meg az ircben, hogy ott úgy ismersz meg vkit ahogy van. Nem látod, ezért csak a belső tulajdonságaira figyelsz oda, abszolute nem befolyásol a külsö és megvan az az előnye is, hogy nyitottabbak az emberek az irc-en, mivel lehet, hogy a büdös életben nem látják egymást..Viszont nagyon vigyázni kell vele, mert pont ezért meg van adva a lehetőség arra, hogy jól átvágják az embert és mindig másnak adja ki magát, nem kell komolyan venni a dolgokat, mert akkor nagyot lehet koppanni. Szerintem vigyázzni kell arra is, hogy ezek a kapcsolatok nem helyettesítik a rendes baráti kapcsolatokat, mert nem mondom bazi jó, hogy van kivel mindig megvitatni valamit, őszintén tabuk nélkül, de hiányzik belőle az emberi közelség, a gesztusok (bár ezek kifejezésére is van mód irc-en). Máshogy sajnos nem tudom megfogalmazni, télleg ki kell próbálni, de csak könnyedén..
Mikor először találkoztam a barátommal, csak haveri meeting volt, tehát nem számított, hogy milyen is külsőre, bár fényképet azt cseréltünk, ugyhogy nem volt nagy meglepetés. Igazából a legjobb az volt, hogy megismerhettem a gesztusait, mert szerintem ebbe szeretnek bele az emberek nem csupán a külsőbe. Elég sokáig csak haveri találkozások voltak, és csak a személyes kontaktus után alakult ki a szerelem. Abban én sem igazán hiszek, hogy látatlanba bele lehet "esni" valakibe...
kicsit hosszú lettem és zagyva, de remélem valaki érti mit is akarok mondani :)
Szóval valahogy én is úgy, mint lanina. Volt már gyerek-szerelmem, az előző volt az igaz szerelem, de most (mint akkor is) úgy érzem, ő az örök szerelem. Az előzőnél sem tudtam volna nélküle elképzelni az életemet, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer én szakítok vele, mégis megtettem, és most már azt nem tudnám elképzelni, mi volt az, ami ennyire el tudott kápráztatni, hogy minden szörnyűség mellett vele voltam nagyon hosszú ideig. És jelenlegi kedvesem teljesen más, mégis hasonlít rá. Olyan, mint egy javított változat:-) Nagyon szeretem, és szeretném mindig így szeretni, de ki tudja? A másik is így indult és tartott sokáig... Igaz, talán most már nem vagyok annyira fiatal (akkor 15 voltam, mikor összejöttünk), talán érettebben gondolkodom, talán ő is. Meglátjuk. Zorán énekelte: "a szerelemnek múlnia kell" - remélem, ez nem törvény. Most túl jó.
Ja, igen, persze, a beszédtudományát mutatta be:-)
Üdvözöllek lanina! Köszönöm a sztorit. Erről az IRC izéről már hallottam, de pontosan mi ez? Valami Internet Real Chat úgy tudom, de pontosan milyen formájára gondolsz? (Vagy nem akartad reklámozni?) Számomra e dolgokat még homály fedi. No másról: olyan nehéz elképzelni, hogy egy olyan valakivel kerülsz szorosabb kapcsolatba, akit még soha nem láttál. Az első benyomásaink a valós világban a külsőre épülnek. Vagy éppen ez az, amit rosszul csinálunk? Te mit gondoltál magadban, mikor először megláttad őt? És ő vajon mit gondolt? Na igen, ez az Igazi kérdés ördögi körnek tűnik az alapján, amit leírtál, mert így könnyen elképzelhető, hogy egy újabb kapcsolat még tökéletesebb, mint az előző. Ám mégsem gondolom, hogy így van. Vagy csak egy idő után nem lépünk tovább? Jó kérdés.
Nem fogod elhinni, de en is a neten ismertem meg a paromat :) Persze mi nem valami tarskeresoben talalkoztunk, hanem az irc-n kezdtunk el csevegni es kialakult egy egesz jo fiu-lany baratsag. Kesobb rajottunk, hogy "eloben" is ugyanolyan jol el tudunk beszelgetni, aztan 3 honap mulva arra, hogy mar nemcsak baratsag, es azota minden csodas..:)
Amugy aki egyszer mar volt szerelmes es erezte ugy, hogy meglelte az igazit, az lehet kesobb egy masik kapcsolatban rajon, hogy nem is volt igazan igazi..Szemelyes pelda (mivel csak ezzel tudok elni :) volt egy baratom tobb mint ket evig, nagyszerelem, nagy erzesek, aztan elmult minden szepen, lassan, s fajdalmasan. Kesobb jott a jelenlegi baratom es most latom csak mennyire mas is lehet egy kapcsolat, sokkalt tokeletesebb mint az elozo, es ezt akkor nem hittem volna el, hisz a "nagy erzes" elvakitott. Lehet hogy most is elvakit??? Lehet. Majd egy masik kapcsolatban rajovok erre is, vagy nem..(remelem az utobbi :)
