Most már olyan lettem, mint egy fanatikus rajongó. Megszereztem a Live in Europe 1968., a Sounstage Performances és a No One Here Gets Out Alive DVD-ket is, merthogy megláttam őket a boltban a polcon, aztán nem tudtam otthagyni. :-) Azért nekem eddig a Dance on Fire DVD a csúcs, de elismerem, valóban jó - a kiváló hang-, képminőség és a hibátlan, pontos éneklés miatt - a Hollywood koncert is attól függetlenül, hogy Jim aznap nem verte szét a színpadot. A Soundstage és a No One Here DVD-ket viszont én csak olyan embereknek ajánlanám, akik tudnak angolul velem ellentétben. Bosszantó, hogy szinte semmit nem értek az interjúkból, és még csak olyan jó ismerősöm sincs, aki órákat áldozna rám azért, hogy fordítsa a szövegeket. :-( Kezdek megbarátkozni a Morrison Hotel és az L. A. Woman lemezekkel is. Mondom, mint egy igazi rajongó. :-))
Nagyon lelombozott viszont, amit a youtube-on tapasztaltam. Sokan készítettek fotókból megemlékezést a Doorsról vagy Jim Morrisonról, és szinte mindenkinél letiltották az eredeti hangot, ami nyilván Doors szám lett volna. Ugyanakkor a műsoros DVD-kről teljes dalok vannak fenn évek óta ugyanott! Nem értem ezeket az elcseszett törvényeket és szerzői jogokat. Ezek után meggondolandó, hogy belevágjak-e én is egy hasonló filmecskébe. Mi értelme, ha nem tudom felrakni a netre, mert kinyírják a hangot? Érti valaki ezeket a szabályokat?
Nagyon jó olvasni a Fong-Torres könyvet! :-) Tegnap magamévá tettem a Dance on Fire DVD-t is. Manzarek csodás képeket rakott bele helyenként, látszik, hogy filmművészetet tanult és van hozzá tehetsége.
Egy ideje már foglalkoztat a gondolat, hogy készítsek a youtube-ra egy Jim Morrison megemlékezést. (De előbb technikai akadályok tömkelegét kell leküzdenem.)
Végére értem a Göbölyös könyvnek. Tényleg sokat foglalkozik a versekkel, ami végülis jó és ezáltal pluszt ad a Stephen Davis könyvhöz képest, meg az is praktikus, hogy témák szerint csoportosítja könyvének mondandóját. De nekem a Stephen Davis sokkal nagyobb élmény volt. Ebben az is szerepet játszhat, hogy azt olvastam először, tehát minden információ újnak, érdekes és hihetőnek tűnt (bizonyos kérdésekben ellentmond egymásnak a két könyv!), ezen kívül sokkal részletesebben tárgyalja Jim életét, intim közelségbe hozva az olvasóhoz, és úgymond behúzva az olvasót abba a távoli, különös világba. Göbölyösnél nagyon lehet érezni, hogy bele van szerelmesedve Jim Morrisonba, ezért aztán nem hat annyira tárgyilagosnak, mint a másik könyv, és ugyanakkor nem ébreszt olyan ellentmondásos, szélsőséges érzelmeket sem (legalábbis bennem).
"De merné valaki azt mondani, hogy az LA Woman album rossz?"
Nem merné. Én is csak azt mondtam, hogy ez az igazi blues zene nem áll annyira közel hozzám, mint a korai stílusuk. De a blues műfajon belül biztosan szuper. Amúgy pl. a Hyacinth House nagyon tetszik. Ami viszont kifejezetten nem tetszik: Jim hangja az L. A. Woman dalban. Olyan 28 sör plusz mandulagyulladás hangzása van :-). Az egész lemezre jellemző, hogy megváltozott a hangja, bár a számok többségében azért szerencsére jobban énekel, mint a címadó dalban.
"...nyers "vadul beletolom a pofádba nesze" dalok...az első két albumon..."
Engem nem a vadság bűvöl el, hanem azok a nagyon mély, bonyolult érzelmek, melyek az első három album egyes dalaiban megjelennek, a Strange Days lemezt pedig szinte teljesen uralják. A "journey to the bright midnight" hangulat.
"Van hogy hónapokig vagy akár egy évig nem hallgatja az ember őket, de utána ugyanolyan jók mint korábban."
Pontosan. Én a Riders on the storm-ot hallottam tőlük elsőnek, talán 1975-ben a SZER-en (teljesen magával ragadott), aztán egy-két év alatt sikerült sorra megszerezni a lemezeiket (jó kis zenerajongó társaságunk volt a gimi vége felé meg utána), néha heteken át mást sem hallgattam, aztán rövidebb-hosszabb időre nem kerültek elő, majd újra és újra, és ez azóta is így van. (A 10 kedvenc zenekarom névsora évtizedek óta nem nagyon változott, ők is stabil helyen vannak.) Tavaly pedig, az ötvenedik után két nappal, a Celebration of the wizardot hallgattam a sírjánál.
Nekem az LA Woman lemez az egyik kedvencem, pont tegnap hallgattam.De szeretem az első kettőt is, meg a Morrison Hotel is nagyon üt. Igazából mind jó, a Soft Parade ról a Wild Child, a Tocuh Me és a címadó szám tetszik nagyon.
Nos az első lemezekhez képest valóban az utolsó két lemez teljesen más stílus képvisel, mondjuk a 4es sorszámú is ...csak csak szemben a Morrison Hotellel és az LA Womannal a Soft parade-ről túl sok jó nem mondható el, az utolsó, meg egy király blues album, teljesen új stílus tőlük - legalábbis lemezen, mert azért koncerten sok blues játszottak - 1-2 dal kivételével. És megértem én ha sokaknak nem tetszik, mert nem olyan nyers "vadul beletolom a pofádba nesze" dalok vannak rajta mint az első két albumon, de leginkább az elsőn, mert a Strange Days-en már a vadabb dalok is jobban meg vannak csiszolva, meg effektezve. De merné valaki azt mondani, hogy az LA Woman album rossz? Szeirntem aki igyekszik objektíven nézni, nem mondhat ilyet, maximum, hogy neki személy szerint nem tetszik. Na...ez jó kuszára sikerült most így hirtelen:D
Még a Göbölyös könyvet olvasom, de a Fong-Torres könyv képeit máris kritikával illetném. Túl sok rossz minőségű, homályos fotót tettek bele, amitől a könyv ugyan kilóra súlyosabb és drágábban eladható lett, de jobb nem. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy léteznek még szép számmal jó minőségű fotók, de hát a következő könyvet is el kell majd adniuk valamivel. :-) Jim oroszlánkölyök fotósorozata nincs meg valahol a neten nagy felbontásban? (Biztos nincs.) Én eddig alig találtam nagyobb felbontású képeket Jimről és egyáltalán a Doorsról. Látom, te legalább néhányra ráakadtál.
Te aztán tényleg nagyon utálhatod ezt a számot. Én szeretem annak ellenére, hogy nagyon elcsépelték és hogy valóban vannak sokkal jobb dalaik is. Sőt sok Doors számot fel tudnék sorolni, ami az én ízlésem szerint a nyomába sem ér. Tetszik a túlfűtött, erotikus hangulata, az első verssor második akkordja (ami egy alterált, azaz nem az adott hangnembe illő moll akkord, ez különös hangulatot ad a dalnak), tetszik, ahogy a hosszú instrumentális betét után visszatér az első rész, de sokkal szenvedélyesebben. Jim persze hogy nem szerette, mert nem ő írta, mert érdemtelenül lett a közönség első számú kedvence, és mert unatkozott a hosszú hangszeres középrész alatt.
Ami a Doors dalokat illeti, nekem az első két lemez a kedvencem, a harmadikon is vannak nagyon jó számok, de a 4. 5. 6. lemezen egyre kevesebb olyan dalt találok, ami közel állna hozzám. A sikeresnek tartott Morrison Hotel lemez sem igazán az én stílusom. Az L.A. Woman lemezen pedig mintha Jimnek már alig lenne hangja. Azért a Riders on the Storm-ot valóban nagyon eltalálták.
Igen, én is többször megnéztem régen a filmet a koncertjelenetek miatt, de a DVD-t már meg se vettem. Jó volt a margitszigeti koncert is. Itt pedig néhány nagyfelbontású Doors kép, nekem a lépcsős vanitt falamon nagy méretben. A jó zenéktől nem lehet szabadulni. Van hogy hónapokig vagy akár egy évig nem hallgatja az ember őket, de utána ugyanolyan jók mint korábban.
Én kb. 1981-ben hallottam először Doors számot a Hobóék előadásában. Álltam mint a birka, hogy mi ez. Aztán egy haverom megmutatta az eredetit. Megvolt neki az Absolutely Live című koncertlemez. Meghallgattam és azóta egyszerűen nem tudok szabadulni attól a zenétől és az egész The Doors világtól. Mindig azt hittem, hogy majd egyszer megunom, de nem. Még mindig el tud varázsolni, szinte bármelyik számuk.
Mostanában a L'america címűre vagyok nagyon rákattanva.
Így bizony, Harrison Ford ácsként dolgozott mielőtt rábízták a Csillagok háborúja egyik űrhajóját. Nekem az rémlik, hogy sima színpadi melós volt a Doors staff-ban.
Jack Nicholsonról is van valamennyi a Davis-féle könyvben, talán szemtanúja volt a Joplin, Hendrix, Morrison bunyónak? Már ha volt ilyen egyáltalán.
Én 76-os vagyok és a gimiben le se szartam a Doorst. Utáltam a Light my fire-t és azt gondoltam biztos minden számuk ilyen. Évekkel később egy horgászboltban eszméltem fel, valamelyik koncert ment és én rákérdeztem a tagtól, hogy mi ez. Baszott égő volt, amikor bemondta a választ. Emlékszem valami 5-6 perces átkötő szöveget nyomott Morrison, én meg arra figyeltem fel. Nem is horgászom, fogalmam nincs mit kerestem ott. Nos, azóta kiderült, hogy a light my fire-ön kívül csak jó számuk van.
Azóta begyűjtöttem valamennyit. Davis megnyugtatott a könyvében, hogy Morrison is utálta már a végén a light my firet. Két éve ott voltam a margitszigeti koncerten, kimentem sörért, amíg azt játszották.
Amúgy a Davis könyv óta nekem sem üt akkorát Stone filmje...
Jó olvasást! A képeskönyvben a tagok mesélnek, az is nagyon tetszeni fog szerintem. Én is jemi biglivel vagyok egyidős, az egyik barátom adott egy kazettát az első két lemez dalaival. Utána megjelent a film, egy ideig divat volt DOORS zenét hallgatni. De ez szerintem már lecsengett, , most csak az hallgatja aki tényleg szereti. Külföldön vettem egy 1970-es koncertfelvételt CD-n. (elég drága volt és nem is túl jó minőségű. De akkor még nem volt internet:-)
A margitszigeti koncert nekem is hatalmas élmény volt, elöl ültem (volna), de még a színpadra is fel lehetett menni. Szerettem volna kezet rázni a fiúkkal a koncert után, sajnos az nem jött össze. De klassz koncert volt! Csak azt sajnálom, hogy nem vittem fényképezőgépet-simán lehetett volna kattingatni.
Ma kirúgtam a hámtól, mert megvettem a Göbölyös könyvet is egy antikváriumban és a Fong-Torrest is (20% kedvezménnyel) egy könyvesboltban. Rövid tanakodás után a Göbölyösbe kezdtem bele, mert a Fong-Torres így első ránézésre inkább csak egy nagy képeskönyvnek tűnik, de majd kiderül. Szóval most olvasni fogok. :-))
Elhiszem, hogy a te középiskolás éveid alatt volt Doors mánia, csakhogy nem vagyunk azonos korosztály, mert mint mondtottam, én a 70-es években és a 80-as évek elején voltam hamvas leányka, és a Doorst akkor még hírből sem ismertem. Viszont kb. akkoriban kezdtem kicsit felfigyelni rájuk, mikor te középiskolába mentél. Biztos, hogy az 1990-es évek elején bemutatott Oliver Stone film is közrejátszott a Doors népszerűsítésében. Amúgy a volt barátom is nagyon hasonlított Jimre fiatalabb korában (szintén a 90-es évek eleje), és állítólag nagyon másztak is rá a lányok. :-)
en 77es vagyok, amikor kozepiskolas voltam minden magara vmit is ado alteros imadta a doors-t, siman volt egy doors logo a fizikafuzetukre rajzolva minimum::)))vagy volt egy batyja aki ha mar a moonlight drive-ot enekelte akkor mar biztos lehettel benne, hogy nagyon reszeg......minden bokorban volt egy doors emlekzenekar, vagy vki, aki teljesen ugy nezett ki, mint jim (es ezt kihasznalva pentek-szombat tuti becsajozott...termeszetesen elotte kotelezo volt a fuzet megtekintese a sajat versekkel:::))))
meg ugye meselhetnek a kepzomuveszeti taborrol, ahol szinten ezzel a baratnommel megismerkedtunk ket doors-orult fiuval...nagyon durva tajszolasban beszeltek, viszont egyikuk leforditotta a the end-et es egy sorsatorban elszavalta nekunk magyarul (az iszonyatos tajszolasaval es mi istenkent tiszteltuk::))))kesobb azt hiszem tan a fuzetet nekunk adta es felvaltva volt hol a baratnomnel hol nalam...csak a fuzet termeszetesen::))
szoval iylen dolgok tortennek, ha az ember kamaszlanykent talalkozik a doors zenejevel::))))))
es persze minden nyariszunet vegen teljes letargiaban enekeltuk kutyasetaltatas kozben, hogy summer's almost gone....
a filmet egyebkent 10edmagunkkal lattuk...teny, hogy nem tolongtak..de masnap vettem egy kerek zold napszemuveget:)
szoval szerintem volt doors mania, de retegszinten.
en akkoriban inkabb rockosabb zeneket szerettem, de a legjobb baratnom elt-halt a doors-ert, hat kimuvelodtem mellette...
barcelonaban vettunk egyebkent mindenfele doors relikviakat neki egy eldugott kis zeneboltban. fel ora volt varosnezesre..megallitottuk az elso zenekarospolos fiut aki szembejott, megkerdeztuk, hol lehet ilyesmiket venni es rohanas...vmi interjus videokazettak remlenek...nem is tudom megvannak-e meg ezek...a baratnom azota mar az allamokban el...(pont mikor a riders itt-o eppen ott es forditva::))elkerultek egymast...es en, aki csak a partvonalrol voltam rajongo lattam oket...2 eve bizony sirtam az elejen...hogy te jo eg....megis eljutotthozzank is a doorsbol egy kis szeletke....
szoval szerintem volt doors mania, de retegszinten.
en akkoriban inkabb rockosabb zeneket szerettem, de a legjobb baratnom elt-halt a doors-ert, hat kimuvelodtem mellette...2 eve viszont a riders-en bizony sirtam az elejen...hogy te jo eg....megis eljutott hozzank is a doorsbol egy kis szeletke....
És a Davis könyvből kiderül az is hogy valami Harrison Ford is tagja volt akkoriban a Doors road csapatának:P állítólag az egyik kamerát is ő kezelgette...
Szivesen. A Hollywood Bowl szerintem jó koncert. Sajnos nem sok koncertet vettek fel professzionális technikával, ez az egyik legjobb minőségű film (ha jól emlékszem 4 kamerával vették filmre). A Soundstages DVD-n van egy félórás TV show Koppenhágából, az is klassz. Az interjúkon sajnos nincs felirat, de Ray Manzarek nagyon szépen beszél, jól lehet érteni mindent.
Még kiadták a Live In Europe DVD-t is, én azt még videókazettán vettem meg nagyon régen.Ez a DVD még érdekes lehet, benne van a No One Gets Here Out Aluve c.film is. A könyv nagyon jó, pár éve itthon is lehetett kapni az angol kiadást.
Ben Fong Torres könyvbe talán a Kálvin téri könyvesboltban olcsóbb (a metrófeljáróban van). Tavaly adtak rá 20 % kedvezményt. A Bookline.hu-n is érdemes megnézni, ott is olcsóbb mint a rendes ár. Egy nagyalakú köny, szép fotókkal, jó minőségben. Valószínűleg ezért is ilyen drága....
A Doors amennyire én tudom ízig vérig amerikai banda volt, abban az értelemben, hogy volt 1 európa turnéjuk..az sem nevezhető igazából mai értelemben annak már ami az állomások számát illeti, azon kívül meg szerintem nem igen járták a világot csak az amerikai kontinenst, tehát nem csak az USA területét, más kontinensre ha jól tudom nem is mentek soha csak ez az 1 európai dolog volt... ma is rengeteg zenekar van Amerikában akiket máshol nem igazán ismernek, ha hozzáveszed hogy cocializmus volt, hát szerintem elég érthető, hogy miért nem volt idehaza doors mánia:P
Így a Davis könyv után nekem is felületesnek tűnik a film. De arra mindenképpen jó, hogy aki eddig még nem ismerte a Doorst, annak felkeltse az érdeklődését. Jómagam is ezzel kezdtem, s a film után vettem meg az első lemezt. Mikor fiatal voltam (70-es, 80-as évek) valahogy nem nagyon volt népszerű a Doors itt Magyarországon, vagy legalábbis nekem teljesen kimaradt az életemből. Pedig ha tizenévesen találkoztam volna ezzel a zenével, ezekkel a szövegekkel, Jim fantasztikus előadásaival, bonyolult, szélsőséges egyéniségével és gyönyörű pofikájával... nem is tudom, mi lett volna. Talán magábaszívott volna a halál engem is, mert elég zűrös, melankóliával átitatott és elfojtott lázadásokkal teli kamaszkorom volt. Jobb így, hogy csak most, vén fejjel ismerkedem ezzel a sötéten ragyogó világgal.
Köszi a linkeket, nézegetem, hogy milyen DVD-k léteznek. A Hollywood Bowl koncert már megvan nekem. A Fiest of Frends nem jelent meg DVD-n? És vajon melyik DVD-n található a létező legjobb koncertfelvétel? Mert a Bowl koncert szerintem nem adja vissza azt a hangulatot, ami a Doors legendás előadásait jellemezhette. Persze a hanganyaga egészen jó, de a látvány, mozgás, hangulat nagyon visszafogottnak tűnik nekem (Davis is azt írta, hogy unalmas volt a koncert). A közönség meglepően langyos, Jim meg - ha igaz - pár LSD tablettával kicsit elkábította magát. Mondjuk ha ezt nem olvastam volna a Davis könyvben, azt hittem volna, hogy egyszerűen csak józan volt, és feszélyezte a tévéfelvétel. De ki tudja, mi volt az igazság? A DVD-ken lévő interjúkhoz vagy kísérőszövegekhez vajon be lehet kapcsolni legalább egy angol feliratot? Mert ha nem, akkor reménytelen, hogy egy hangot is megértsek belőle.
A könyveket (Göbölyös, Fong-Torres és a Szöllősi féle füzetek) is keresgélem a netes boltokban. Az a vicc, hogy egyelőre ahol az egyik kapható, ott a másik és a harmadik nem, pedig célszerűbb lenne egy olyan oldalt találni, ahol mindegyik rendelhető. A Fong-Torres elég drága.
Manzarek ha jól emlékszem valami szakértő féleség lett volna a Stone filmben, hogy hiteles legyen, csak egy idő után Stone leszarta, hogy mit mond, ment a saját feje után Ray ki is szállt az egészből a felénél azt hiszem...de ha rosszak is az emlékeim az a film akkor is rettenetesen felületes silány. Göbölyösnél a kötet harmada verselemzés. http://www.cartaphilus.hu itt a kiadó honlapja.
DVD: én ezt ajánlom Rajta van a Dance on Fire, The Doors: Live at the Hollywood Bowl és The Soft Parade c.film, több mint három órában. (és az ára is baráti) Még ez a DVD is érdekes.
Könyvek: Stephen Davis könyve nekem is tetszett, a Göbölyös könyv is jó. Sokáig csak az volt magyarul elérhető. 2003-ban jelent meg egy kibővített változata, kemény borítóval. A Torres féle könyv is nagyon jó, a Beatles Antológiára hasonlít. A tagok mesélik el a zenekar történetét. Angolul még a Danny Sugarman könyvet olvastam illetve Ray Manyzarek életrajzát, szerintem mindkettőt érdemes beszerezni. Vannak Doors dalszöveggyűjtemények is, az Illustrated Lyrics-ről jókat hallottam (az még nincs meg).
Kiadatlan felvételek, ritkaságok: torrent oldalakon sok mindent fent van, a HWY című Morrison filmből is fellelhető egy nézhető kópia. Kering még az 1970-es Wight szigeti koncert kiváló minőségű felvétele is, ami szintén nem jelent meg még.
A Bright Midnight Rcords ad ki ritkaságokat, kisebb példányszámban. A Doors honlapról elérhetőek. A két évvel ezelőtti Riders On The Storm koncertről nincsenek valakinek jó minőségű fotói? Fotók 1970-ből.
Nem is tudtam, hogy a Göbölyös könyvben verselemzések vannak. Akkor ez tényleg más jellegű, s érdemes lenne megszereznem. Stephen Davisnél egy darab verselemzés sincs, ha jól emlékszem, s valóban a konkrét események leírása dominál Jim életével a középpontban s elég sok társadalmi háttérrel. Nekem roppant alaposnak és hitelesnek tűnt, és egészen megdöbbentő dolgokat is tartalmazott Jimmel kapcsolatban. Mert hát Oliver Stone a filmjében egy alapjában véve szeretetre méltó figurát formált Jim Morrisonból. A Davis könyvből meg látszik, hogy a valóság ennél sokkal bonyolultabb lehetett.
Olvastam meg is van. Más. Göbölyös nagy hangsúlyt fektet a verselemzésekre, ő eléggé elmélyült ebben a korszakban, Hobo Morrison dvd-je extrái között van is vele egy interjú, érdekes. A Davis könyvben emlékeim szerint kevesebb a verselemzés sokkal több a konkrét események leírása, Jim környezetében élők visszaemlékezései. Másképpen nagyon jó mindkét könyv.
Köszi, utánanéztem, Szöllősi Péter fordításai ezek. Az "Indián varázsló" című könyv 189 oldal. Ez lenne a 3 füzet 1 kötetben és kétnyelven? Mert elég karcsúnak tűnik a terjedelme ahhoz képest. Hoboval sok bajom van. Nem minden fordatása szó szerinti amúgy, pl. a The End vagy a Riders on the Storm nem, de így talán még rosszabb. A szó szerinti fordításoknál meg az volt az érzésem, hogy ennyire talán én is le tudnám fordítani. Helyenként egyszerűen kihagy sorokat (pl. a Strange Days-nél elég sokat). De az a legfőbb bajom vele, hogy több szempontból is igénytelen a könyv egésze. A dalszövegek közül jó néhány hiányzik, viszont olyan szövegek is szerepelnek, melyeket nem is Jim írt, s ez nincs feltüntetve. Nem a lemezek sorrendjében vannak a dalszövegek, hanem abc sorrendben. A verseknél se az angol cím, se a verseskötet címe, se egy dátum nem szerepel. Még Jim születési dátuma is hibás a könyv elején! Tőled is kérdezem: a Stephen Davis könyvet olvastad? S ha igen, Göbölyösé milyen ehhez képest?
Hobo nem nagyolta el...szó szerint lefordította...nem a legszerencsésebb. Van egy kötetem nem tudom ki fordította 3 vékony füzet volt aztán kijött 1 kötetben is - Indián varázsló ott meg az a baj, hogy érdekes a fordítás, jönnek olyan sorok amik benne sincsenek az angolban pl... néha 1-1 versszak hosszabb 1-1 sorral mint kéne:D Egyébként van még egy nagyon jó könyv Göbölyös N lászló - az ajtókon inne és túl címűje, érdemes elolvasni. És a verseket is jobb eredetiben:) Ennél az Indián varázsló című kötetnél úgy van egyébként egymás mellett van a két szöveg.
