Azt mindenki tudja, hogy a szülés általában fáj, de hogy mennyire, azt nem tudja elképzelni, aki nem élte át. Az első szülés után már kb képben vagy, hogy mire számíthatsz, nem esel pánikba.
Ahol én szültem sem volt fájdalomcsillapítás, bennem fel sem vetődött, hogy igénybe venném. De legalább rendesen össze tudtak varrni, ahol repedtem. Ez otthon nehéz lett volna. A babámat is rögtön gyerekorvos vizsgálta meg.
" Vagy korhazban konnyebb a fajdalommal megbirkozni? "
Igen, mert ott tudnak segiteni rajtad. Az 1. szulesem elott meg voltam gyozodve, hogy nekem nem kell epidural. Aztan a szuloagyon minden megvaltozott, amikor a fajdalomtol orjongve fetrengtem. A ferjem annyira megijedt, hogy azt hitte, hogy meg fogok halni. Utolag kiderult, ez a babanak sem volt jo, mert nagyon leesett a szivhangja (ezt akkor nem mondtak nekunk), en pedig minden utasitasra (lelegezzek nagyokat, stb.), fittyet hagytam. Az epidural nagyon jo volt. Tudtam aludni egy kicsit, es kb. 20 perc alatt, jol lelegezve kibirtam nyomni a gyereket.
abbol a szempontbol nem mindegy, hogy szult-e mar a no, mert ha meg nem szult, abszolut el sem tudja kepzelni, hogy mi var ra akar fajdalom, akar ver, akar mas szinten.
olvasgattam itt kicsit... csak azt akartam a felelősségrevonással kapcs. mondani, hogy ahol én szültem, az első az volt a betegfelvételkor, hogy aláíratnak papírokat, amiben minden felelősséget előre leveszel a kórházról. hogy megfelelően tájékoztattak a beavatkozás szükségességéről (nincs megnevezve, miféle beavatkozás), stb... ha a kórházban történik tragédiáa, márpedig történhet, akkor a szülés alatti esetleges hibákért utólag nem nagyon lehet őket felelősségre vonni. max ha egymás ellen tanúskodnának a jelenlévők. ha otthon történik a tragédia, akkor meg bizonyítsa be valaki, hogy az egy kórházban nem történt volna meg. kórház és kórház között is óriási különbségek vannak. van, ahol a lehető legnagyobb biztonságra törekednek, ezért megelőzésképpen rutinból mindenkin végigcsinálnak mindent, és van, ahol meg inákbb próbálják nézni, hogy kell-e az a valami, és csak akkor csinálják. szerintem itt is igaz az, hgoy kit mi nyugtat meg, olyan helyre menjen szülni.
Többször írtam már, de nem ment el. Most végre sikerült.
Szóval, szerintem inkább lehetséges a felelőssére vonás a kórházban, mert ott mindent dokumentálnak, több orvos és szülésznő is ott van. Másrészt, ha gond van, előbb közbe tudnak avatkozni.
Egyébként még nem válaszoltál egy korábbi kérdésemre: voltál-e már jelen szülésen, illetve a párodnak van-e konkrét élménye?
Hehe... lehet, hogy rosszul fogalmaztam. Nem kell rábeszélés nekünk abszolút, mert a döntés már megvan. Akkor legyen inkább "erős támogatás"...
Nem szokásom másokat hibáztatni vagy átháritani a felelősséget. Az gondolom hogy a mi gyermekünkért mi felelünk, nem az orvos és a többiek.
Ui: Csak gonszkodásból kérdezem: Miért, az orvos nem szokta a kórházira rábeszélni a nőket (és az otthoniról le)?? És ott az orvos tényleg vállalja a felelősséget (morálisan, jogilag, anyagilag)? Dehogy...
Hogyan beszélhet rá??? Ebben nektek kell meghozni a döntést! Ugye nem fogjátok hibáztatni, ha valami nem tervszerűen alakul? Egészséges babát kívánok! Őszintén!
Ma voltunk korházban a szülésznővel beszélni. Nagyon érdekes volt. Abszolut az otthonszülésre beszélt rá minket, de ha bármi van, vár minket szeretettel a korházban. Felvilágositott a jogainkról, az oltásokról, stb... Van amihez bátran adja a nevét, de sok dolog csak amolyan gerillarendszerben müködik :) Jo hogy vannak ilyen emberek is. Elmesélte hogy ott is "kettészakadt" az orvosi team, az egyik fele a tradicionális uthoz van elkötelezve, a másik fele halad az alternativ utak felé.
Az unokatesóm a saját nappalijában szült és igen ott volt a mentő. Mindezt külföldön!!! Nem itthon. Hozzáteszem én biztos nem szültem volna rokonsággal, de mivel neki is az első volt és nem tudta milyen nehéz és hosszú lesz (az volt neki) lehet hogy ő sem így csinálta volna.
Ezért nyitottam kb 1 éve a "Kórházban vagy otthon" című topicot, de sebaj :-) Esetleg össze lehetne vonni a kettőt, szóljak a modiknak? Nem tudom, ott hány hsz gyűlt össze, de nem hiszem, hogy sokkal több mint itt.
Mar nem azert, de ha otthon szulok es ott akarom a fel rokonsagot, ott lesz. Ha maganyt szeretnek (ez valoszinubb), akkor nem lesznek ott. Az unokatesom nappalijaban en sem szeretnek szulni:)
Sokakban az a kép él a kórházi szülésről, hogy mindenféle beavatkozást elvégeznek, amit lehet, mégha nem is kell.
Nem mondom, hogy pl a beöntés klassz élmény volt, de legalább nem kellett parázni, hogy jön-e még valami, aminek nem kéne, vagy nem nyomok, nehogy.... A főorvosnak még így is kicsusszant egy puki (bocs :D ), ez is elég kellemetlen volt.
az első gyermekemmel a 41. héten befektettek, oxitoconra semmi reagálás, kétnaponta magzatvízvizsgálat: tiszta, flowmetria ok. Március 7-re voltam kiírva, 22-én az idegességemtől beindult a szülés.
második gyermekkel a 40. héten spontán, miután én egész terhesség alatt megbeszéltem a fiammal, hogy azon a bizonyos hétvégén fog megszületni, és így is történt. A kórházban az orvosom nem abajgatott félpercenként - hiszen ezért választottam, hogy ismerve engem hagyjon békén, s ha életveszély van akkor avatkozzon be- így tök egyedül (férjjel) 3 óra alatt megvolt, úgy hogy mindegy volt hol vagyok, csak én magam "intézhessem" a szülést.
Ezzel szemben unokatestvérem Hollandiában otthon szült egy medencében a nappali közepén, ahol a fél rokonság jelen volt, a doki és szülész mellette, a mentő a kapuban. Hát jobb volt a kórházban a nyugalom miatt.
Az elsővel a 10. túlhordási napon be kellett feküdni a kórházba. Ezután 4 napon keresztül figyelgettek, zárt volt a méhszáj. Pénteken úgy döntöttek az orvosok (volt egy kis adag oxitocin, amire nem indult), hogy hétfőn megindítják. No, az én fiam vasárnap reggel jelzett, hogy jönne. A magzatvíz tiszta volt, du 5-kor a burokrepesztésnél már nem. A vajúdás ezután beavatkozás nélkül folyt. Persze, hogy be voltam tojva a fájásoknál, hisz azelőtt ilyen mértékű fájdalmat sosem éreztem. A kitolásnál voltunk már (ami összesen 50 percig tartott), amikor gyengültek, megszűntek a fájások. Ekkor kaptam oxitocint. A baba nyakán volt a köldökzsinór, talán ezért nem jött. A kiírt időpont utáni 16-ik napon, a 42. héten szültem az elsőt (a túlhordás látható jeleivel- felázott bőr, hosszú körmök...).
A másodikat az előzmények ismeretében már a 41. héten megindítoták. Eleinte lassan tágultam, aztán mindenki meglepetésére "belehúztunk" mindketten. Én jobban tudtam lazítani, ezáltal jobban tágultam, a baba is erősebb, egészségesebb volt. A kitolási szakasz 2-3 pec lehetett (második nyomásra már kint volt). Ő gyönyörű újszülött volt.
"az elsőnél meconiumos volt a magzatvíz, fájásgyengeség alakult ki"
Ezek tipikusan a mestersegesen inditott szules kiserojelensegei.
Azért óvatosan az ilyan állításokkal. Az otthon elfolyt magzatvíz is lehet meconiumos. Sőt, a még el sem folyt magzatvíz is. Ezért nézik meg túlhordás esetén (már ha lehet és nem teljesen zárt a méhszáj)
Én mindkettőt kórházban szültem és mindkettőnél csak indőnként néztek meg. Az elsőnél még ezt rosszul is vettem, de a másodiknál már jobban ki tudtam zárni a külvilágot és tenni, amit tennem kell.
Most arról nem fogunk vitatkozni, hogy mikor hogyan, miért avatkozik be az orvos. Az a sejtésem, hogy egyikünk sem szakmabeli.
Én úgy kezdtem mindkettővel, hogy magasan voltak (érted, ugye?) , alig tágultam, az elsőnél meconiumos volt a magzatvíz, fájásgyengeség alakult ki. Ha nem kórházban szülök és nem ott kezdik vizsgálni, kezelni a gyereket, lehet, hogy ma nem ölelhetném. A terhességeim problémamentesek voltak, előre nem lehetett látni a komlikációkat.
A szülés élménye feldolgozható, a gyerek elvesztése kevésbé. Nem?
Már volt hasonló topic, az otthon szülésről, de nem baj, hogy van egy kicsit másmilyen, mert ott, ha valaki a kórházi (esetleg pozitív) élményeit mesélte el, az egy kicsit Off-topic volt. Többször felhívták a figyelmet arra, hogy az az otthon szült/szülni kívánó nők tapasztalatcsere-helye.
Én személy szerint sehanyadikra :)) Majd egy következő inkarnációmban...
Igen igy is meg lehet közeliteni, van orvos, mindenki egyet akar, ágy is van, szülnek is mindkét helyen stb... Igy leirva tényleg alig van különbség... :)
Azonban alapvetően más a hozzáállás, ez világosan kiderül annak a párezer nőnek a véleményéből akik otthon szültek. Nem véletlenül él ez az egész lehetőség.
Tudod, te is hogy a korházban ritkán történnek az anya akarata szerint a dolgok. Nem véletlenül magas irreálisan a császármetszések, az érzéstelenitések, gyorsitások és a gátmetszések száma. Ha nem te irányitasz, akkor nem te csinálod (persze technikailag te nyomod ki). Sajnos pont a kórházi attitüd teszi lehetetlenné (neheziti meg) a befelé figyelést. Az otthonszülésnél az orvos szolgál, nem pedig irányit. Hatalmas különbség.
Szerintem a lényeg itt a motiváció. A szándék mutatja meg hogy egy nő hogy áll a szüléshez, mint központi eseményhez. Az otthonszülés egy jelkép is, ami sokat elmond az élethez való viszonyról.
Abban egyetértünk hogy minden nő ott szüljön ahol biztonságban érzi magát, de legyen lehetősége választani.
A kórházban is részt veszel szülésfelkészítő- tanfolyamon, de lelki felkészülést neked kell megoldanod mindenképp. És ugyanúgy a kórházban sem szüli meg más helyetted a babát, mint te! Az orvos beavatkozhat, ha a helyzet úgy kívánja. Az ő célja is az, hogy egészséges babát vihess haza.
Ha "jól" akarsz szülni, úgyis magadra kell figyelni ("befelé"), nem arra, hogy reflektor világít-e vagy gyertya.
Én komolyan hallottam ilyen nőket, akik így beszéltek. Azt mondja, ő szeretne Erdélybe menni a természetben szülni, bár egy ismerőse babája meghalt így, de az más miatt is meghalhatott. Úristen!!!! Az agyam eláll az ilyentől!
A dolog kapásból ugy kezdődik, hogy résztveszel egy egyhetes előkészitésen, ahol elmondják a szülészorvosok(!!), hogy mi várható a szülésnél, mik a lehetőségeid, mik a jogaid(!),gáttorna, szoptatásoktatás, stb... Erősen kitérnek a lelki hatásokra, pszichológiai háttérre. Ilyet egy korházban szülő nő sosem csinál végig, lövésük sincs mi történik velük, max a neten utánanéznek. Az otthonszülésnél te diktálsz, nem az orvos, nincs beinditott szülés, gátmetszés, császármentszés indokolatlanul, nincs üvöltözés, lekezelés. Kisebb a fertőzésveszély. A feltételek nagyon szigoruak, veszélyeztetett terhes nem szülhet otthon...
A magyar törvények szerint egy anya megválaszthatja szabadon hogy hol szül. Ez a lényeg. Az érdekes az, hogy az orvosi kamara állásfoglalása miatt jonéhány orvos gerillaként vesz részt otthonszüléseken. Tipikus magyar dolog, megint szembe pisálnak a széllel. Nyugaton teljesen elfogadott az otthonszülés. Itthon inkább hátráltatják, amig lehet, elveszik az engedélyeket, nem anyakonyveznek... De ennek nem szakmai oka van, hanem pénz. Egy szülés otthon 80ezer minusz...
Ha sorra halnának meg a gyerekek, akkor már rég tettek volna ellene. Pár év mulva már sokkal elfogadottabb lesz. Régebben még az alternativ szülőszobákat is kiröhögték, ma meg már az a menő...
Felelősségvállalás pedig a kórházban sincsen jobban. Ki vállhatna felelősséget a saját gyerekéért, ha nem a szülő? Az orvos biztos nem fog, elhiteted... Pont ezért szülnek korházban, mert azt hiszik, hogy ott majd elintéznek helyettük mindent...
A lényeg az hogy a nőknek lehetőségük legyen választani, kapjanak infot. Ne higyjék azt el hogy az áldott állapot betegség, és csak az orvos tud segiteni. Ne higyjék el hogy egyedül nem képesek szülni Az otthonszülés nem divathóbort, hanem a jövő. Csak itthon még sötétség van.
