Ha beleszólhatnék a partvonalról.
Én nagy tisztelője vagyok Antall Józsefnek, de nem tartom lényeges kérdésnek, hogy 1993 -ban bekövetkezett halála után nem kereszteltek el róla utcát. Sokkal inkább hiányolom miniszterelnöki tevékenységének nyugodt hazai értékelését.
Antall József személye még a mai napig is indulatok kereszttüzében van.
Én kiegyeznék a tárgyilagos értékeléssel is. Ez azonban még csak utópia.
Kedves Carpy
Abszolut kérdéses. Pl. azért mert én vitatom.
A "nem kérdéses" formula egy belsö bizonytalanságot tükrözö, és az ellenvetés lehetöségét eleve kizárni akaró - egy vitatkozós fórumban illetlen szófordulat.
Már hogy ne lenne kérdéses? Itt elég sokan meg is kérdeztük. Szerintem egyáltalán nem aktuális (nincs rá mód)és nem is indokolt (a volt miniszterelnök megítélése igen ellentmondásos) és veszéllyel is jár (a mindenkori hatalom kedvenc politikusairól utcát elnevezni azt is jelentheti, hogy egyszer Horn utcában fogol lakni) Antall Józsefről utcát elnevezni.
Kedves George Sand!
Szerintem is snassz számozni az utcákat. Nem is tettem erre javaslatot. Csak megjegyeztem, miért kockázatos politikusokról utcát elnevezni ebben a térségben. Az Antall József utcával kapcsolatban egyébként a következőket gondolom: 1. amit tata, 2. önkormányzati ügy, nem kormány feladat, 3. semmiképpen sem jó bejáratott utcát kéne átnevezni róla. Én pl. szívesebben laknék továbbra is a Szondy utcában, mint laknék az Antall József utcában.
Kedves George Sand!
Szerintem is snassz számozni az utcákat. Nem is tettem erre javaslatot. Csak megjegyeztem, miért kockázatos politikusokról utcát elnevezni ebben a térségben. Az Antall József utcával kapcsolatban egyébként a következőket gondolom: 1. amit tata, 2. önkormányzati ügy, nem kormány feladat, 3. semmiképpen sem jó bejáratott utcát kéne átnevezni róla.
Drága Trebitsch!
Annak az államnak előzőleg nem volt neve, sőt, maga az állam sem volt. De aztán ugye jött Washington.
Egyébként melyik megyére gondoltál? Csak nem a költői hangzású BAZ-ra :-)
Hogy Antall Jozsef melto arra, hogy utcat nevezzenek el rola, az nem kerdeses. Viszont jelenleg olyan rendelet van ervenyben a fovarosban, mi szerint csakis 25 evvel az illeto halalat kovetoen lehet kozteret, utcat stb elnevezni egy bizonyos szemelyrol.
Csak ennyit szerettem volna hozzafuzni, bocsanat, ha valaki mar emlitette volna.
Nem az, nézz csak el Bázelbe, Rómába, Firenzébe, Torontóba, Párizsba etc.
A XVII. kerületben is van egy olyan rész, ahol számozott utcák találhatók. Szerintem az olyan snassz :)))
Egyébként irodalmunkban, történelmünkben, művészeti alkotások léltrehozóiban bőséggel találnánk megfelelő alanyokat.
"SZVSZ ez az egész utcanév dolog tipikusan közép-kelet-európai sajátosság. Alapértelmezésben az utcanevek a
tájékozódást szolgálják, nem a történelmi megemlékezést és a nemzet háláját. New Yorkban pl. számozzák az
utcákat, pedig az amerikai történelemnek is vannak nagyjai."
Meg államot neveznek el Washingtonról... Tőlem lehet Antall megye is, nem muszáj utca, ha ettől kevésbé leszünk középkeletejrópaiak... :)
Drága Barátaim!
SZVSZ ez az egész utcanév dolog tipikusan közép-kelet-európai sajátosság. Alapértelmezésben az utcanevek a tájékozódást szolgálják, nem a történelmi megemlékezést és a nemzet háláját. New Yorkban pl. számozzák az utcákat, pedig az amerikai történelemnek is vannak nagyjai. Ha ezt elfogadjuk, akkor azt is kijelenthetjük, hogy annál jobb egy utcanév, minél régebbi. Politikusokról ezért is kockázatos utcákat elnevezni. Magyarország XX. századi történetében összeszámlálhatunk vagy 9 rendszerváltást (változást), és mindezeket kisebb-nagyobb utcanév (sőt város és mozi név) átnevezési hullám követte.
Kedves Tata,
Görgeyvel valóban jó nagy vitát váltanék ki. Mint az utánad hozzászóló HitetlenTamáska már nemtetszését is kifejezte. Bár szerintem egy háborúban a zendülőket ki kell végezni, a statáriális tárgyalásokat ezért találták ki. Én támogatnám Görgeyt, jobban, mint Kossuthot. (Jöhetnek a kavicsok :)))
Petőfi inkább a szabadságharcos jogán szerezte meg ezt a "jogot", de inkább ő, mint Ferenc József (bár F.J. kissé rozoga...)
Hame, jól tudod, építész volt eredetileg, de nem ettől lett híres.
Off
Kedves Tata!
Rég jártál a várban:
Görgeynek - akit én azért utálok, mert statáriális tárgyalások után ö is kivégeztetett embereket - szobra van, mint Buda visszafoglalójának.
On
Nekem azzal se lenne semmi bajom, max. annyi, hogy annyi minden van már elnevezve róla, hogy egygyel több vagy kevesebb...
Görgey-vel sincs bajom, de nem hiszem, hogy egyöntettűen mögé állna mindenki. Van egy olyan érzésem, hogy ha ezt komolyan felvettnéd itt a fórumon, akkor elég heves vitát kavarnál vele.
Ha egy utca vagy egy tér megkaphatja egy művész nevét, akkor egy híd miért nem? Pláne miért gond, ha Nemzeti Színház melletti hídat színészről nevezik el? Még stílusos is lenne. Ráadásul a szomszéd híd is művészember nevét kapta, egy bizonyos Petőfiét (najó, elismerem, ő határeset).
Kérdés, hogy mondjuk 20 év múlva, amikor már nem lesz jogi akadálya, hogy közterületet nevezzenek el róla Pesten, mire fognak jobban emlékezni:
1. a rendszerváltásban betöltött szerepére, és arra, hogy ő volt az első szabadon választott miniszterelnök (ami miatt megérdemelné),
2. a miniszterelnöki teljesítményére (ami miatt viszont már nem).
Bár sokszor ellenszenves volt számomra az amit csinált, én mégis hajlanék arra, hogy hosszú távon az első szempont nagyobb befolyással lesz az akkori életünkre (remélhetőleg), ezért engem abszolút nem zavarna, ha mondjuk 2020-ban az Antall József utcába járnék dolgozni.
Kétségtelen, hogy nem fogalmazok a diplomácia nyelvén. Mentségemre szóljon, hogy nem vagyok sem külügyér, sem tizenöt millió magyar miniszterelnöke.
Azt hiszem, kissé félreértettél. Semmi bajom nincs a horvát szeparatizmussal, sem azzal, hogy hálát éreznek azok iránt, akik ebben segítettek nekik. Csak arra szerettem volna rámutatni, hogy a horvátok Antall iránti hálája egészen másból fakad, mint amiből a miénk fakad(hat), és hogy az ő szempontjaik csakis az övék.
Természetesen pontosan tudod, hogy melyik diktatórikus országról beszéltem, még akkor is, amikor hírbe akarsz hozni a Milosevic-rezsimmel. Nem kéne. Mérsékelt hangnem meg miegymás.
ANTALL JÓZSEF kijelölt miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Honfitársaim! Ünnepi pillanatban állok a magyar Országgyűlés és az egész nemzet nyilvánossága előtt olyan pillanatban, amelyet végtelennek tűnő várakozás előzött meg, s amelyről gyakran hittük, hogy talán sosem fog eljönni. De ha el is jön valaha, azt közülünk
kevesen érik meg. Megrendülve gondolok azokra a társainkra, nevesekre és névtelenekre, akik nem élték meg e hőn áhított napot. A pillanat ünnepi voltát azért is hangsúlyozom, mert bizony néha fáradtak és türelmetlenek vagyunk mindnyájan, politikusok és a közvélemény egyaránt. Vannak honfitársaink közt olyanok, akik még alig-alig fogták fel, mert aligha foghatták fel körülményeik folytán, hogy ütött a nagy változás órája, hogy Magyarországon forradalom zajlott le, amely ha követel is még lemondást és türelmet, mégis mindnyájunk számára az emberi jogok teljeskörű szabadságát hozza el, az egyéni és nemzeti méltóság helyreállítását, a tehetség és a jobbra törekvés kibontakozását ígéri, és véget vet a kettős nyelv, a hazugság és az elhallgatott igazságok négy évtizedes országlásának. Itt vannak azok a honfitársaink is, akik átérezték a közelmúlt eseményeinek jelentőségét, akik cselekvő részesei voltak az elmúlt két esztendő békés forradalmának, de ha hisznek is benne, olykor lassúnak, tétovának érezték. A békés forradalomhoz belátásra volt szükség, a hatalom és az ellenzék együttes igyekezetére, a végletek elkerülésében.
Tisztelt Ház! Ami az elmúlt két évben történt, ez páratlan a mai történelmünkben, de egész Európa történetében sem akad sok párja. Rendkívüli tudatossággal és keménységgel, mégis egyetlen csepp vér ontása nélkül vittünk végbe egy forradalmat, úttörőként és példaként egész térségünk számára. S ezt így tartja számon a világ. A bemutatásra váró kormány a Magyar Demokrata Fórum, a Független Kisgazdapárt és a Kereszténydemokrata Néppárt koalíciós kormánya lesz, amely az európai és a magyar politika irányvonala szerint a középerők, a centrum kormánya kíván lenni. A kormány, amelynek irányvonalát programbeszédem hivatott meghatározni, négy alapelv szellemében fog a működéshez, ha megkapja és megkapom az Országgyűlés bizalmát. Ezeket az alapelveket történelmi követelményként támasztja magával szemben a kormány, és csak akkor tud nyugodtan szembenézni a maga lelkiismeretével és az utókor ítéletével, ha ezektől nem tántorodik el. Első alapelvként kimondjuk, hogy ez a kormány a szabadság kormánya kíván lenni.
Törvényhozási és kormányzati munkájában egyaránt arra fog törekedni, hogy minden magyar állampolgár ugyanazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezzék a törvény előtt, a hivatalokban és egymás iránt is. A jogállamiság követelményének tartja, hogy a vélemény-, szólás-, gyülekezési-, mozgás- és utazási szabadság terén a jogalkotás további korszerűsítését kezdeményezze. Az új kormány híve a sajtó és a kultúra teljeskörű szabadságának, s e jogok gyakorlását csak azokon a pontokon kívánja korlátozni, ahol az mások szabadságát vagy jogait sérti. A szabadság nélkülözhetetlen része a nevelési és oktatási szabadság is. Történelmi feladat a vállalkozási, a gazdasági szabadság helyreállítása. Magyarországnak csak akkor lesz új jövője, ha végre törvényes teret és lehetőséget biztosítunk az ambíció, a tehetség, az egyéni és közösségi kezdeményezés tömérdek lefojtott, elnyomott, kényszerpályára szorított energiájának. Nem lesz új jövőnk, ha tehetséges népünk legkiválóbb sarjai külföldön keresik a boldogulás, az érvényesülés útját. Egyszersmind azonban védenünk kell a lemaradók társadalmi jogait is, szükség lesz körültekintően kialakított szociális hálóra. Végezetül, mint a szabadság kormánya, az új kormány biztosítani akarja a kis közösségek önrendelkezési jogát is. Második alapelvként leszögezzük, hogy az új kormány a nép kormánya kíván lenni.
Negyvenhárom év óta első ízben a magyar nép által szabadon választott parlament iktat most be egy kormányt. Ezért a kormány, ha bizalmat kapok az Országgyűléstől, és bizalmat kap a kormány, tényleg a magyar nép kormánya lesz.
Tudjuk, hogy ez a gondolat az, amelyet az egypártrendszer kormányai a legjobban lejárattak. Ezt a fogalmat 1956 gyönyörű, de rövid közjátékától eltekintve, hazug jelszóvá sorvasztották. Az új kormány élettel, tartalommal akarja kitölteni a népfelség elvét. Ez a szellem a morális újjászületésnek a magyar népben szunnyadó elemeit ragadja meg, a belső és külső újjászületés vágyát, a szélsőségek kerülését, a toleranciát, a higgadt, de eltökélt haladásra való készséget.
Ha az új kormány a nép kormánya, amely végleg leváltja az elnyomatás rendszerét és végrehajtja az áttérést a szabadság rendszerére, akkor az államot és annak szerveit többé nem szabad azzal a bizalmatlansággal tekinteni, amely az elnyomatás eszközeinek járt ki korábban. Ezért most és erről a helyről fordulok a magyar néphez, hogy vesse ki magából a bizalmatlanság évtizedes, évszázados beidegződéseit, tekintse az intézményeket a magáénak, amelyek az ő érdekében, védelmében, szolgálatában működnek. Így álljon a magyar nép, bizalommal és kritikával új állama, Országgyűlése és kormánya mögé. Harmadik alapelvünk szellemében, ez a kormány a gazdasági fordulat kormánya kíván lenni, és tisztában van azzal, hogy a legnehezebb feladatok ezen a téren várnak reá. A gazdaság nehéz helyzetéről beszélni közhely, de a baj teljes felmérését csak ezután tudjuk elvégezni, s amit megtudunk ezután, azt közölni fogjuk az ország nyilvánosságával. Az közismert, hogy az infláció mértéke meghaladja az évi húsz százalékot. Az is, hogy nemzeti adósságunk több mint huszonegy milliárd dollár, s ez a legmagasabb fejenkénti összeget jelenti Közép- és Kelet-Európában. Az álfoglalkoztatás, a rejtett munkanélküliség a munkaerő jelentős részét alkotja. Az infrastruktúra állapota fejletlen, s ez állítja az egyik fő nehézséget piaci nyitásunk elébe. Az egészségügy helyzete katasztrofális, iskoláink kopottak és szegények - nem sorolom tovább. Célunk a szociális piacgazdaság megvalósítása, vagyis olyan gazdasági, amelyben a piac nyitottságát szociális és - tegyük hozzá - környezetvédelmi szempontok, a gondoskodó és hosszú távlatokban gondolkodó társadalom elvárásai egészítik ki. Látnunk kell azt is, hogy negyvenhárom év szocialistának nevezett tervgazdálkodása nem számolható fel hetek alatt még akkor sem, ha az utóbbi időben már felbukkantak piacgazdasági elemek is. Itt nem csupán szabályokról és szabályozókról van szó, hanem beidegződésekről és gazdasági szerkezetről is. Súlyos gazdasági örökségünk egyszersmind szellemi és erkölcsi örökség. Meg kell tanulnunk mindnyájunknak másként gondolkozni, másképpen gondolkodni és másként dolgozni. Magyar kormány régóta nem kapott ilyen kedvező esélyt, régóta nem kezdhetett a munkának ilyen kedvező világtörténelmi csillagzat alatt; de egyszersmind nem is örökölt ilyen súlyos hagyatékot elődeitől. A teljes újrakezdés előtt állunk most tisztelt Honfitársak, úgy, ahogyan 1848-ban, 1867-ben, 1918-ban és 1945-ben állt a nemzet. Ha nem fogunk össze mindnyájan, ha nem mozgósítjuk magunkban mindazt ami a legjobb, eljátszunk egy olyan történelmi esélyt, amelyet ebben az évszázadban még nem kínált fel nemzetünknek a történelem, és ki tudja hogy mikor fog legközelebb. Átfogó és mély válságba süllyedtünk a nyolcvanas években. Az 1948 után bevezetett szocialistának nevezett gazdaságfejlesztési modell, a politikai hatalom adminisztratív eszközeivel irányított gazdasági rendszer, a teljesítményt, a minőséget és a változatosságot minden téren elsorvasztó totális egypártrendszer termése érett be itt egyszerre. S eközben biológiai tartalékunk, életerőnk megcsappant, szellemi erőforrásaink és kulturális örökségünk megfogyatkozott, természeti környezetünk lepusztult, s az erkölcsi értékrend felbomlott, részben. Most egyszerre kell - s csak egyszerre lehet - megváltoztatnunk politikai és gazdasági rendszerünket. Külgazdaságunkban is irányt kell váltanunk, új utat kell kijelölnünk, s mindezt egyidőben az európai értékrend és magatartásforma, az önbizalom és a hit helyreállításával. El kell hárítanunk a válságot, de csakis olyan megoldásokkal, amelyek a huszonegyedik századra készítenek bennünket elő, teljes nemzeti megújhodás keretében. A kormányprogram a változás stratégiája legyen, amely egyfelől korszerű, másfelől alapoz történelmi örökségünkre, tekintettel van adottságainkra és mozgásterünkre. Fel kell éleszteni szunnyadó, bevált értékeinket. Távlati céljainkat tekintve ma ritka egyetértés alakult ki a magyar nemzetben, politikai és gazdasági téren egyaránt. A vita a "hogyanról" folyik. A nagy ugrás kétségkívül lerövidíthetné az átalakulás legkínosabb szakaszának időtartamát, érzékeltethetnék a változások visszavonhatatlanságát, ugyanakkor a mai magyar társadalom és gazdaság fejlettségi szintjeinek sokfélesége, kiterjedt szektorok és a lakosság alkalmazkodási képességének korlátozottsága, a szomszédainknál jobb helyzetben lévő magyar gazdaság nagyobb vesztenivalója igen erőteljesen megnövelné a radikális átalakulásnak nemcsak politikai, hanem gazdasági költségeit, kudarcveszélyeit is. A kormányzat a tulajdonstruktúra átalakíthatóságának, a megtakarítási és vállalkozói kapacitás kibontakoztathatóságának, a modern piacgazdaság működtetéséhez szükséges intézmények és infrastruktúrák megteremtésének időigényességét mérlegelve a szakaszokra bontott átalakulást tekinti célravezetőnek. Az év második felének folyamatait szabályozó rövidtávú, majd az 1991-93. közötti középtávú átalakulás sikere teremti meg az évtized közepére várható erőteljes fellendülés előfeltételeit. A rövid- és középtávú kormányzati program az országban fokozatosan kialakuló új társadalmi-gazdasági rendszer meghatározó jegyeit viseli magán. Az ország történelmi tradíciói, humánus nemzeti szolidaritásra alapozott értékei, valamint a politikai egyensúly követelményei alapján sem tekinthet el a felgyorsuló szerkezeti korszerűsítés társadalmi következményeinek kezeléséhez szükséges, de ez idő szerint alig létező szociális védőháló kialakításától, szociális intézményrendszerünk megszervezésétől. E követelmény elfogadhatóbbá teszi a modernizáció következményeit, kevésbé destabilizálja a nemcsak nemzeti, hanem összeurópai érdeknek is tekinthető erőszakmentes átalakulást. Így mind a rövid, mind a középtávú kormányprogram a szociális piacgazdaság adott erőforrásokkal összehangolt keretei között bontakozik ki. E gazdaság magyar változata a gazdasági hatékonyság, versenyképesség összehangolását jelenti, s a társadalmi méltányosság és igazságosság, valamint a természeti környezet és a jövendő nemzedékek érdekével, követelményeivel. Végül, negyedik alapelvként, az új kormány európai kormány lesz a szónak nemcsak földrajzi értelmében. A demokrácia, a pluralizmus, a nyitottság hagyományát valljuk. Az elmúlt 40 év törést jelentett nemzetünk történelmében. Most vissza akarunk térni az európai örökséghez, de egyben mindazokhoz az újabb értékekhez is, amelyet Európa az elmúlt 40 év alatt, a második világháború szörnyű élményei és tapasztalatai nyomán és után alkotott meg. Az európaiság másik kérdése a visszatérés a kontinens történelmileg megbontott egységébe. A kormány elkötelezi magát az európai integráció gondolatának. Az integráció első fejezete a szabad Magyarország felvétele lesz az Európa Tanácsba. Ennek kedvező kilátásait éppen a múlt héten erősítették meg Budapesten a Tanács vezetői. A kormány célja a tagság elnyerése az Európai Közösségben, az elkövetkező évtized során. Ehhez átalakulásokra van szükség, hazánkban csakúgy, mint az Európai Közösség szerkezetében, s ez utóbbi nyilvánvalóan függvénye a napjainkban megindult nagy európai átrendeződésnek is. Mint átmeneti megoldást azonban örömmel vesszük a társulás lehetőségét. Hazánk e térségben itt is előnyt élvez ma, s ez azt ígéri, hogy bekapcsolódhatunk az Európai Gazdasági Közösség tudományos, technikai, kulturális és oktatási vérkeringésébe. Új fejezetet kell nyitni történelmünkben, a megértés és türelem fejezetét sokat szenvedett népünk és a hasonló örökséggel küszködő szomszéd népek között. Ennek záloga a demokratikus, pluralista politikai rendszerre való áttérés lehet csak, melyben a kapcsolatok természetes alapja a teljes körű emberi jogok tisztelete. Valamennyien Európához tartozunk, a testvéri együttélés és együttműködés a történelem parancsa mindannyiunk számára. S a történelem bizonyította, hogy nem engedhetjük meg magunknak az egymás elleni acsarkodást, mert ezt mindenkor kihasználhatták velünk szemben.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Honfitársaim! Kormányunk programjának középpontjába az embert állítottuk. Nemcsak az országot, hanem az egyes emberek problémáit is ismerjük és mélyen átérezzük. A kormány úgy gondolja, hogy a nemzeti megújhodás záloga a törvények előtt szabad, de belsőleg is megújult, felszabadult alkotó ember. A megújuló Magyarország ilyen emberek közössége legyen! Ezért is fűztük fel kormányprogramunk egész gondolatmenetét az ember és a körülötte lévő világ viszonyára, mert számunkra ez a legfontosabb. Kérem ehhez türelmüket; kérem azért is, mert a kormányprogram ismertetése komoly türelmet igényel a hallgatóságtól is. Nemcsak a jövő, hanem egy kormányprogram meghallgatása sem könnyű feladat.
Az első, amiről szólok, az ember és környezete.
Az ember csak a teljes testi, lelki és szociális jólét állapotában tudja képességeit szabadon kibontakoztatni, ezzel szemben jelenleg várható életkorunk Európában a legalacsonyabb. A szervi betegségeken túl az öngyilkosság, az alkoholizmus, a kábítószerfüggés is tizedeli népünket. Hiányzik a társadalmi türelem, a segítőkészség és egymás megbecsülése. Mindez az egészségesek életét is sivárrá teszi. Hazánkban egy évtizede a halálozások száma meghaladja a születések számát. A túlmunkára kényszerítő megélhetési gondok, valamint az erősen szennyezett környezet hatására a középkorú lakosság megbetegedési és halálozási adatai a legrosszabbak a civilizált országok között. Családok ezrei hullanak szét, az idősek létbizonytalanságban élnek. Milliónyi ember él a létminimum alatt. A szegénység öröklődik, a társadalmi hátrányok halmozódnak. A kormány alapvető célja, hogy e megdöbbentő helyzetben megújítsa a szociális és egészségügyi ellátást. A jövőben a társadalmi szolidaritásnak gondoskodnia kell arról, hogy a létminimum alatt élők kiemelkedhessenek a szegénységből, a veszélyeztetettek pedig ne süllyedhessenek oda. Az új kormány felelősséget érez polgárai szociális biztonságáért, támogatja a családokat és közösségeket, a veszélyeztetett emberek legfontosabb támaszait. Azok számára, akik nem képesek munkát végezni - gyermekek, betegek, idősek - szavatolnia kell a létfeltételeket. A családok többségének szociális biztonságát nem a szociálpolitikának, hanem a gazdaságpolitikának kell megteremtenie! Az igazi jó szociálpolitika mindig a gazdaságpolitika! A piacgazdaságra való áttérés nem jelentheti szociális téren az állami felelősség csökkenését! A szociálpolitika nem alárendeltje, hanem egyenjogú partnere a gazdasági rendnek, a gazdaságpolitikának. A nyugdíj munkával szerzett jog; a nyugdíjasok létbiztonságát csak egy megújult biztosítási rendszer oldhatja meg. A kormány emelett támogatja az egyházak és önszerveződő csoportok
karitatív tevékenységét is, és fokozott erőfeszítéseket tesz a mozgássérültek és a krónikus betegség miatt hátrányos helyzetűek anyagi és társadalmi rehabilitációjára. A kormány tudatában van annak, hogy az egészséges társadalom alapja az egészséges család. A gyermek a család természetes kiteljesedése, ezért elsődleges fontosságú a hatékony magzat- és gyermekvédelem. Ezért a kormány intézkedéseket hoz valamennyi gyermek testi, szellemi és lelki fejlődésének elősegítésére. Kiemelten kezeli az ifjúság pályakezdésének problémáit, mert az ország felemelkedésének meghatározó eleme az ifjúság sorsa. A kormány tudatában van annak, hogy egészséges népnek lehet csak jövője, a társadalmi és gazdasági élet minden területén jelenjen meg az egészség, mint érték. A betegségek megelőzése össztársadalmi ügy. A kormány felelős a lakosság egészségügyi ellátásáért, de az egyén is felelős saját egészsége megőrzéséért. Az egészségügyben alapvető és átfogó megújulásra van szükség abból a célból, hogy egészségügyi ellátásunk hatékonyabban szolgálhassa az embert. Ennek feltétele, hogy az egészségügy nagyobb arányban részesedjék a nemzet által megtermelt javakból. A betegek kiszolgáltatottságát a kormány a szabad orvosválasztás megteremtésével is csökkenteni kívánja. Tiszta, egyértelmű, a társadalom által ellenőrizhető tulajdonviszonyokat kell megvalósítani az egészségügyben is. Az ellátó rendszer szerkezeti átalakulása a tulajdonformák sokféleségével jár. A mai és holnapi európai jogrendnek megfelelő, elsősorban a beteg jogait hangsúlyozó szabályozást kell kialakítani. Az egész társadalombiztosításnak át kell alakulnia, hogy a gazdasági élet ingadozásaitól mentesítse saját vagyonát, és legyen működését ellenőrző valódi önkormányzata. Az elmúlt évtizedek ipar- és környezetpolitikája súlyosan megromlott, szennyezett természeti környezetet hagy ránk. Sűrűn lakott területeken, Budapesten, ipari központokban erősen szennyezett a levegő, az ország nagy területein súlyos probléma az egészséges ivóvízellátás, a szennyezett talaj. A kormány természeti és épített környezetünk ügyét stratégiai fontosságúnak tekinti, és átérzi a jövendő nemzedékek iránti felelősséget is. A rövidlátó gazdasági szemlélettel szemben elsőbbséget kíván biztosítani a környezet védelmének, kialakítja az ehhez szükséges jogi szabályozást. A kormány az Európai Közösség és más nemzetközi szervezetekkel, környezetvédelmi intézményeikkel magasszintű együttműködést kíván kialakítani, és összehangolt intézkedésekre törekszik a szomszéd országokkal a Kárpát- medence zárt ökoszisztémájának helyreállítása érdekében is. A kormány tekintettel a szakelemzésekre, a dunai vízlépcső felépítését nem tartja helyesnek, mielőbb megkezdi a nagymarosi helyreállítást, és tárgyalást kezdeményez az újonnan megválasztandó csehszlovák kormánnyal a helyreállításról és az okozott károk közös viseléséről. Célunk az, hogy a kormány környezeti, terület- és egészségpolitikájának megvalósulása egészséges testű és lelkű lakosság megszületéséhez vezessen, amelyben valóban öröm lesz gyermeket szülni, felnőni és dolgozni az egyén és a társadalom javára, ahol az emberek közti együttműködés természetessé válik és ahol a szabadidőt és az öregkor éveit tartalmasan és örömmel lehet eltölteni. A lakásellátás és a lakásgazdálkodás válságos helyzetbe került. Egyre lejjebb csúszunk a ranglistán az ezer lakosra jutó lakások számában is, ugyanakkor egy négyzetméter lakótérért kétszer, háromszor vagy akár még többször annyit kell dolgozni, mint a legtöbb nyugat-európai országban. A lakásprobléma elsősorban a fiatalokat sújtja, a megoldás csak a lakáspolitika általános reformja lehet.
Ehhez stratégiai csomagtervet állítunk össze, a hosszú- távú célok figyelembevételével. Olyan piaci alapú lakáspolitikát alakítunk ki, amelyben világosan elhatárolt az állami szerepvállalás is. A lakhatás egy minimális szintjét egy kiépített szociális lakásszektor és szociális támogatás révén kívánja a kormány biztosítani a jövőben. A cél olyan gazdasági fejlettség elérése, ahol a lakásköltségek beépülnek a jövedelmekbe. Az ember egészségének és környezetének tárgyalása után az ember és a művelődés viszonyáról szólok. A lakosság körében tapasztalható elkedvetlenedés zavar, kiegyensúlyozatlanság, türelmetlenség vagy fásultság, nem egyszer önpusztító magatartás a műveltség, a nevelés és a közoktatás hiányosságaira is visszavezethető. Sok fiatal nem érez ösztönzést a tudás, a szakma megszerzésére, nem becsüli a szorgalmat, mert nincs sikerélménye, nincs kötődése sokszor társaihoz vagy akár a hazához. Az egész ország magán viseli a pártállam lélekölő művelődéspolitikájának jegyeit, azoknak az évtizedeknek a maradványait, amelyekben az igazi értékek és tehetségek nem érvényesültek és nem bontakozhattak ki. Nő az iskolázatlan vagy hiányosan iskolázottak száma is. Magyarországot sokszor a tehetségek hazájaként ismerik szerte a világban. A felénk sugárzó rokonszenv, érdeklődés egy keserves történelemből tehetségével és szorgalmával újraéledő nemzetnek szól. A nevelést, az oktatást és a művelődést a kormányprogram központi kérdésnek tekinti, az ebbe belefektetett szellemi és anyagi tőke a leghatékonyabban és leggyorsabban térül meg az ország számára, ahogy a világ számos felemelkedő, hírtelen felemelkedő nemzete is igazolja. A nemzeti megújhodáshoz kiművelt emberfőkre van szükségünk, ami szinte közhely Széchenyi óta. Nemzeti kulturánkat hagyományaink újraélesztése és műveltségünk, iskoláink korszerűsítése révén kell megújítanunk. A kormány célja olyan újítások bevezetése az iskolarendszerben, amelyek lehetővé teszik az iskolakötelezettség 16 éves korig való kiterjesztését a gyakorlatban is, ennek egyik alapkövetelménye az, hogy az oktatási rendszerben olyan alsó-, középfokú iskolarendszer alakuljon ki, amelyben nincsenek zsákutcák, bérmelyik iskolatípus a maga keretén belül teljes képzést adjon, de tovább is lehessen lépni mindegyikből. Meg kell valósítani a teljeskörű tanszabadságot, ez jelentse a szülő jogát az oktatás és nevelés intézményének kiválasztására, a betekintésre az iskolában folyó munkába. Meg kívánjuk szüntetni a gyermek és a szülő kiszolgáltatottsági érzését az iskolában. Az iskola nem hatóság. Egyszersmind helyre kell állítani a tanár, a nevelő méltóságát, meg kell szüntetni a felsőbbségnek és más hatalmi tényezőknek való kiszolgáltatottságát. Irányelvünk, hogy az iskola legfőbb irányítójává a szülők, tanárok, nevelők és az iskolát működtető önkormányzat vagy szervezet képviselőiből álló iskolaszék legyen - majd az egyetemi autonómia megszilárdulása után a felsőoktatási intézményeknél ugyanerre kerüljön sor. Vissza kell adni a kis falvaknak is az iskoláikat - az ésszerűség határain belül -, és fel kell számolni a központosításnak azt a formáját, amelyik Magyarországon évszázados emberi közösségek szétbomlásához vezetett. Nemzeti és etnikai kisebbségek területén alanyi jogon biztosítani kell, hogy mindenki anyanyelvi óvodába, iskolába járhasson. Lehetővé kell tenni, hogy a nemzetiségi környezetben az egyik idegen nyelv mindenképpen a kisebbségi legyen, illetve akár a szomszédos országbeli nyelv a magyar nyelvet beszélők számára. Az egyetemek és főiskolák a magyar ifjúság európai szinten képző intézményei legyenek - de az ott tanított tudományok kutatóhelyeivé is váljanak egyben a magyar kutatóintézeti hálózat egésze mellett. A kormány biztosítani fogja a tudományos kutatás szabadságához szükséges feltételek létrejöttét. Ettől elválaszthatatlan - a kormány megítélése szerint - a kutató, a fejlesztő és az egyetemi felsőoktatási intézmények, a tudományos műhelyek autonómiájának helyreállítása. A tudomány a modern társadalomban kulcsszerepet játszik, ezért a kormány a kutatásra korszerű, alapvetően pályázati formában, a korunkban szükséges mértékben kíván költeni. A kormány serkenteni kívánja az egyetemi kutatás fejlődését, a kutatás egészségtelen szerkezetének átalakulását. Az egyetemeket egyben - más, tudományos és ipari kutatást szolgáló intézmények mellett - a technológiai tudományos központok és valódi univerzitások szervezőivé kívánja tenni. A főiskolai és egyetemi diplomáknak az átalakulás egyik eredményeként meg kell feleniük az európai követelményeknek. A kormány kivánatosnak tartja a tudományos minősítési rendszer átalakítását, és az európai normákhoz való illesztését - a korábbi, szovjet mintára kialakított rendszer helyett. Nagy szerepet szánunk az iskolán kívüli ismeretszerzésnek, a népfőiskoláknak. Munkájukat minden téren segíteni kell a tudomány minden intézményének. Az államnak szakemberek kiképzésével és szakmai anyag ellátásával kell támogatnia az öntevékeny művészeti mozgalmakat is. A művészeti élet minden területén maguk a művészek választják meg legkiválóbb tagjaik közül azt a szakmai fórumot, amely a szakterület érdekeit képviseli; védi és minősíti tagjait. Megkülönböztetett figyelmet kívánunk fordítani a közgyüjteményekre, levéltárakra, könyvtárakra és múzeumokra, illetve a Rádió, a Televízió és a Filmgyár archivumaira, több gondot és pénzt szeretnénk fordítani a múzeális értékek állagának megóvására is. Tömegkommunikációs programunk is az Európához való felzárkózást szolgálja, ugyanakkor fokozott figyelmet fordít a hazai kulturális közélet sajátosságaira. Tekintettel arra, hogy a társadalmunkat megosztó ellentéteket a kulturális szféra nemcsak tükrözte, hanem összpontosította is nem egyszer, a kormányzat törekvéseinek ezen a területen rendkívüli tapintattal kell érvényesülnie. Nem szabad megengedni, hogy a tömegtájékoztatás műhelyei a pártok közötti politikai küzdelmek színterei legyenek, és meg kell akadályozni azt, hogy a nemzeti médiumokat valamely párt, szakmai közösség, művészeti irányzat vagy üzleti érdekcsoport sajátítsa ki. Ezek élére ezért olyan pártatlan, közmegbecsülésnek örvendő személyiségeket kell állítani, akik a szellemi életünket terhelő konfliktusok kiélezése helyett azok feloldására törekszenek. A művészeti tevékenységet nem szabad kiszolgáltatni a piaci viszonyoknak: a szépirodalmat - a könyvkiadás támogatása révén -, a színház- és filmművészetet, a zene-, a tánc-, a képző- és iparművészetet ezután is állami támogatásban kell részesíteni akkor is, ha a piaci viszonyoknak is lehetőséget nyújtunk. A művészetek költségvetési támogatása azonban nem jogosíthatja fel a kormányzatot arra, hogy beavatkozzék a művészi alkotó folyamatba vagy a művek értékelésébe. A kormányprogram irányelveinek következő fejezete az emberrel és társadalmi környezetével, intézményeivel foglalkozik. Történelmünk olyan szakaszát éljük, amelyben lehetővé vált, hogy a társadalom és tagjai visszaszerezzék alapvető jogaik gyakorlásának lehetőségét.
Attól tartok, hogy nem igazán fogalmazol a diplomácia nyelvén. Nem értem, hogy milyen horvát szeparatizmusról beszélsz egy olyan független állam esetében, mint Horvátország? Talán nem tudod elképzelni, hogy valakik a függetlenségük érdekében elnyert támogatást nem felejtik el? Egy egész európai országot nézel agyalágyultnak? Én azt hiszem, hogy ez nem szép dolog, de egyéni állásfoglalásként talán megérthető.
Az elüldözött szerb civileket én is sajnálom. Természetesen akkor, ha civilek és szerbek voltak. Erről azonban nincs valódi értesülésem.
A magam részéről egyébként fel sem tételezem, hogy a fegyverszállítások miatti megemlékezés lenne a zágrábiak döntésének az alapja.
Azzal persze egyetértek, hogy "legyen már bennünk annyi tartás, hogy ne egy diktatórikus rezsim szempontjai igazítsanak el minket a saját ügyeinkben!" Itt azonban nem tudom, hogy melyik diktatórikus rezsimről van szó? Ha ezzel a Milosevics kormányzatra gondoltál, akkor mond meg nyíltan. Én is azt gondolom, hogy ez a kormányzat nem kifejezetten demokratikus elveket és gyakorlatot követ. Megértelek, hogy sajnálod e rezsim esetleges bukását, de hát mit tehetek? Együtt érzek veled még akkor is, ha magam emiatt nem esnék kétségbe.
Üdv!
Mélyen tisztelt mamagáj!
Az a hazai társadalomprimitivizációs struktúra következménye, hogy a dolgozó nép fiai el sem tudják képzelni a globalizáció tőkekoncentrációjának fővárosfejlesztési jótékony hatását, különösen akkor, ha a befogadó térség kifejezetten deklarálja elhivatottságát a fejlesztő tőke kezelését az elvárt demokratikus viszonyok mellett. De hát ezek a horvát szomszédok már csak ilyenek.
Az az utca pedig, ahol nincsenek házak, egy dologra alkalmas. Arra, hogy a lehető legrövidebb időn belül beépüljön.
Ne haragudj, de arra gondolok, hogy Te nagyon sok ilyen beépítést finanszíroztál, és feltételezem, hogy Zágrábban. Ezért megkérdezném, hogy milyen tapasztalataid vannak a tőkemegtérülést illetően akkor, ha az adott utcát Sztálinnak, avagy Antall József utcának nevezik?
Úgy érzem túlzott jelentőséget tulajdonitanak egyesek kevésbé jelentős dolgoknak.
Antallból nem lesz nagyobb "államférfi", ha valamilyen vacak utcát elneveznek róla.
De milyen utca az, ahol nincsenek házak?
Az senkinek nem jutott eszébe, hogy ez kissé nevetséges?
Vagy csak stilszerű?...
A vörös ködről beszéltem, és tessék. Egyikőtök a hazai destruktívok útszéli kritikáját emlegeti, a másik meg leeszemadtázik. Hát jó.
Azt gondoltam, hogy észreveszitek, hogy a horvátok számára Antall József korántsem azt jelenti, amit nekünk (ti. első legitim mineln.), hanem egy, a horvát szeparatizmussal szimpatizáló, azt fegyverszállítással támogató ország miniszterelnökét. Ha Kadhafi rakétákat szállított volna nekik, akkor róla is elneveznének utcát. Lelkük rajta. (Egyébként a magyar Kalasnyikovok hadászati jelentőségét bizonyára nálam jobban tudják értékelni a Slavonski Brodból elüldözött szerb civilek. Sajnálatos mellékhatás, nem tesz semmit.)
Ha komolyan gondoljátok, hogy Antallról utcát kell elnevezni, akkor biztos találtok a fegyverszállításnál méltányolhatóbb érvet is. De legyen már bennünk annyi tartás, hogy ne egy diktatórikus rezsim szempontjai igazítsanak el minket a saját ügyeinkben!
Kedves Trebitsch!
Ahogy Te képzeled az utcaelnevezést, az valóban mennybemenesztés. Mert végülis nem nagy dolog elnevezni egy utcát egy miniszterelnökről. De azért lehet azt gusztusosan is csinálni, nem?
Kedves alfalfa!
Szerintem az Antallok akkor sem kerülnének egy sorba a söpredékkel, ha most azonnal elneveznének róluk bármit. Pedig én is itt szocializálódtam. Attól tartok, kénytelen leszel más ürügyet találni, hogy egyetérts velem. :)
"Csúsztatnak, provokálnak, vádaskodnak ... Ki jobban, ki kevésbé." Nem írtam, hogy hazudnak! Ez a véleményem jelenleg, aminek esetleges hamisságáról meg lehet győzni. Érvekkel. Ezért kérdeztem: milyen a jó politikai publicisztika? (Ezért kédeztem: mitől "balkáni"?) Mondd, ha valakinek nem akarsz válaszolni, akkor azt elintézed egy virtuális kézlegyintéssel vagy egyszerűen inkompetensenk, netán hülyének tartod?
"Vitriolos válaszod" alapján tehát, pol. publicisztikát csak újságíró olvasson, mert csak ő ért hozzá és megítélni is csak ő tudja. Ha másvalaki is olvas, akkor ne legyenek kételyei és főleg ne legyen véleménye amit közzétesz, mert még jó esetben is ostobának és inkompetensnek nevezik a tisztelt szakmabeliek.
Máskülönben nem emlékszem, hogy én sértegettelek volna ...
SZVSZ BITBULL-nak igazándiból a Münich Ferenc utca hiányzik, úgy megszokta annak idején, mint pl. én a Felszab. teret, és neki is arra áll rá a szája :-O