Keresés

Részletes keresés

Chavo Creative Commons License 1999.08.27 0 0 86
SZVSZ a halál egy olyan dolog, amiről minddenki tudja, hogy előbb-utóbb vele is megesik.
A gyerekek még értetlenül állnak e téma előtt és félnek.
Később megtanulunk együttélni e gondolattal, de nemsokára eljön az idő, amikor az ember már beletörődik.
Ez ennyi. nem kell ide belekeverni a vallást, meg mást.
qayol Creative Commons License 1999.08.27 0 0 85
Én magamból indultam ki az 1-2%-nál :)
borka Creative Commons License 1999.08.27 0 0 84
baraka99!

Mint ahogyan írtam, én is voltam ott. Hosszú ideig én sem féltem, de mostanában újra félek a haláltól. Mert azért a klinikai halál mégsem ugyanaz. Szóval az agyhalálból még senki sem tért vissza...

Millennium Creative Commons License 1999.08.27 0 0 83
Kedves qayol!

Szívemböl szóltál, bár én az 1-2% helyet 10-20%-ról tudok. Mindenesetre az is nagyon kevés.

Millennium Creative Commons License 1999.08.27 0 0 82
Kedves Ouzo!

Mielött eltérnénk a topic témájától, és anyázásba mennénk át, rendkívüli módon sajnálom, hogy nem a mondatok mögötti lényegre koncentrálsz, hanem a felületre. Amit a vallásosságról írtam, az nem az a végtelenül primitív megközelítés volt, amit Te tulajdonítasz nekem. Én arra próbáltam utalni, (és remélem mások Veled ellenében megértették) hogy valamiben hinni, az megkönnyíti az ember dolgát, mert a hit az fogódzkodót nyújt abban a dologban
amire vonatkozik, míg nem hinni, az azt jelenti, hogy abban a konkrét témában nincs támasztékod. És nagyon-nagyot tévedsz, ha azt hiszed, hogy szerintem pl. csak azért katolikus valaki, mert fél a haláltól és hinni akar a mennyországban.

A reinkarnációban nagyon sokféleképpen lehet hinni, mindenki szive joga, hogyan teszi. Az hogy a buddhizmus mit tanít, és hogy x.y. a saját személyre szóló interpretációjában hogyan hisz benne az 2 teljesen különbözö dolog.

Freud véleménye az egyik, amit nyilván tiszteleben kell tartani. Mások véleménye szerint az ösztönök sorrendje a következö: 1. fajfentartási ösztön 2. létfentartási ösztön. Ezért van az, hogy még mindíg van élet a Földön, mert az egyes egyedek még a saját életük árán is védelmezik utódaikat.

A halálközeli élményeket firtató könyvekben sokan, sokfélét írnak. Az események
egzakt módon nem ellenörizhetöek, mert ezek nem n. darabszor megismételhetö természettudományos kísérletek.

Üdv, és remélem nyitott maradsz a Tiedtöl eltérö vélemények meghallgatásában:

Millennium

Rettenet Creative Commons License 1999.08.27 0 0 81
a francba, pedig a legjobb cimbim volt. hát meghalt szegény?
qayol Creative Commons License 1999.08.27 0 0 80
De hát pont most állapítottuk meg, hogy halál nem is létezik!
Rettenet Creative Commons License 1999.08.27 0 0 79
és természetesen a halált is
qayol Creative Commons License 1999.08.27 0 0 78
Kedves ouzo!

Az hogy valaki látja magát kívülről még nem jelent semmit. A haldokló agy furcsa dolgokra lehet képes. Mit is tudunk? Az agykapacitás 1-2%-án vegetálunk?! Ki tudja milyen folyamatok indulnak be haldoklás közben?!
Az a szép az egészben, hogy semmiben sem lehetünk biztosak. Bárki kitalálhat egy világnézetet magának ami zárt, teljes egész lesz, aztán meg nekiállhat vitatkozni más rendszerben hívőkkel, de biztosat senki sem tudhat. Szoval dőljön hátra kényelmesen mindenki és élvezze az életet ahogy jól esik!

Qszi Creative Commons License 1999.08.27 0 0 77
De most már félek, mert van miért. Akkor nem volt.
.(
Thor Creative Commons License 1999.08.27 0 0 76
:) eddig ez a legjobb, amit itt olvastam. (Ja meg persze Rettenet versei)
ouzo Creative Commons License 1999.08.27 0 0 75
Kedves Millenium!
Zöldségeket beszélsz. Ha csak olyan hallomásaid vannak egyes vallásos képekről, mint például : "ha az iszlám nevében felrobbantom magam, akkor örök időkre a hurik fognak kényeztetni" meg a "van mennyország, és ha megtértem, oda jutok", akkor foglalkoznod kellene egy kicsit többet a témával, vagy egyáltalán semmit.
Ki tudok akadni, amikor azt hiszik, a reinkarnáció olyan, mint a kígyó vedlése. Hát nem. A reinkarnáció azt tanítja, hogy amikor meghalsz, bizony minden elmúlik. Mindent elfelejtesz, minden megszűnik. És a következő életedben nem is fogsz emlékezni semmire. Ez lenne a menekülés a kegyetlen ténytől?
Egyébként ha olvastál Freudot (igaz, sok hülyeséget is írt), ő is azt mondja, hogy a libidó után a legerősebb ösztön a mortidó (halálösztön)
Ha meg elhiszed, amit a klinikai halálból visszatérők mondanak, akkor viszont nagyvonalúan kifelejted az olyan beszámolókat, amikor a páciens látta, mit csinálnak az orvosok. Behunyt szemmel meg nyugodtan képzeleghet, úgysem lát semmit.
Szokták azt is mondani, hogy az öregség a természet elvonókúrája az élettől.
Különben is kit izgat az, hogy mi lesz velem, ha meghalok? Majd csak lesz valami, mert olyan még sosem volt, hogy valami ne lett volna. Na meg ha vége, azt úgysem fogom tudni, hiszen az elmúlás pillanatában azok a dolgok, hogy tudás, felfogás, emlékek, úgyis megszűnnek, fel sem fogom fogni, hogy meghaltam. Tehát nincs is halál. Nem leszek halott. Akkor meg minek vele foglalkozni.
Üdv:
Ouzo
Rettenet Creative Commons License 1999.08.27 0 0 74
az ilyen dolgok mindig hatalmas élményt jelentenek.
élvezd ki őket.
persze egy halálközeli élmény után egy darabig asziszi az ember, hogy már nem fél, de valójában csak közelebb kerül a félelme tárgyához. azt gondolja már mindent átélt és mindaddig azt is fogja hinni, amíg egyszer mégközelebb nem fog kerülni. akkor majd megint érzi a félelmet arra az időre. egy biztos. akinek van ideje a halált várni a halálos ágyon, az boldogan kifélheti magát.
Qszi Creative Commons License 1999.08.27 0 0 73
Hehehe...
Nem erre gondoltam.
Tudod multkoron meghalt egy nő a kocsijában. A kocsi meg robogott tovább, és sodort mindent magával. Ott álltam az utjában és nem tudtam mit csinálni. Álltam és vártam. Ja és nem pörgött le elöttem semmi, főleg nem az életem. Kb 20 cm-re fulladt le tőlem a motor. Valahol a mai napig nem tudom megemészteni. Igy gondoltam a kérdést.
baraka99 Creative Commons License 1999.08.27 0 0 72
az élmény friss, két hete úgy 7-8 másodpercig voltam halálközelben - tehát fel is fogtam: vége - onnan jelentem: én nem félek.
Rettenet Creative Commons License 1999.08.27 0 0 71
nem verseim
Rettenet Creative Commons License 1999.08.27 0 0 70
ha meghalsz, megtudod.
Rettenet Creative Commons License 1999.08.27 0 0 69
a vallásos emberek vitái sárdobálások, mert nem tudnak kilépni saját hiedelmeik korlátai közül.
és bár az ateistáknak(nemjószóigazándemind1) sokkal nehezebb szembenézni a hiedelmükkel, de nincsenek is olyan szűk korlátok közé szorítva. ennél már csak egy jobb dolog van.....
Thor Creative Commons License 1999.08.27 0 0 68
Rettenet, a verseiddel mindig megörvendeztetsz! :)))
Qszi Creative Commons License 1999.08.27 0 0 67
Hmmm.
Helyzet függő. Ha van valami ami miatt élni jó, akkor igen, ha nincs, akkor nem.
És különben is, melyik a jobb átélni, vagy látni a halált?
Rettenet Creative Commons License 1999.08.27 0 0 66
2. hallgass meg egy zeneművet. nagyon változatos tud lenni. de valahol van egy alaphangja.
sófelhasználó Creative Commons License 1999.08.27 0 0 65
Rettenet, te milyen jókat írsz!!!!!!
(bocs, ha dícsérlek, gondolom, nem szoktál hozzá ;-))))) )
Csak azt akartam mondani, hog yodaát a Vallás,filozófiában legalább két topic folyikerről : "Reinkarnácó pro és kontra" és a "Hinnétek-e Istenben.." -remélem, jól idéztem a címeket...
Rettenet, a versek is nagyon jók!!!!
Rettenet Creative Commons License 1999.08.27 0 0 64
pedig aszittem kitalálod.
a végtelen élet nem más, mint megfagyott pillanat.
halottabb mint amilyen valaha leszel
gumicsiz man Creative Commons License 1999.08.27 0 0 63
Kedves Sonja!
Azért ez nem egészen így van. Olvasd el légyszíves a Jáno sevangéliumából a 17. fejezet 3. versét (János 17:3)
Millennium Creative Commons License 1999.08.27 0 0 62
Mint kérdésfelvetö, örülök, hogy ma hajnal 1 óra óta már meghaladtuk a félszáz hozzászólást. Akkor kérdésfeltevés után én is hozzáfüznék néhány dolgot:

1. A materialista ( = ateista? ) világnézethez azért nagyobb bátorság kell, mint minden olyan idealista világnézetben való hithez, amely a túlvilági élet bármilyen formájával (mennyország, reinkarnáció stb.) kecsegtet. Mert az abban való hit
nem más, mint ösztönös tudatalatti menekülés attól a kegyetlen ténytöl, hogy egyszercsak nincs tovább... És annyira nincs tovább, hogy az égvilágon semmi sincs.

2. Nem teljesen igaz az a felfogás, hogy az életnek a halál adja meg az értelmet. Mindennapi cselekedeteinkben nem az irányít bennünket, hogy folyamatosan arra gondolunk, hogy egyszer meg fogunk halni. Erre persze csak az lenne az ellenpróba, ha találkoznánk olyan lényekkel akik örökké élnek, (és ennek tudatában is vannak) és akkor látnánk, hogy nekik sikerült-e társadalmat kialakítani, vannak-e céljaik, félelmeik?

3. Valóban szélmalomharc harcolni a halál ellen, de éppen ez benne az irracionális, hogy józan ésszel mégsem lehet elfogadni. Sok, ezzel foglalkozó pszichológus által leírt folyamat: 1. a kisgyerek nincs tudatában annak hogy meg fog halni. 2. rádöbben. 3. meggyözödése, hogy ö az elsö ember aki a kivétel lesz.

4. A halálközeli élmények (fényes alagút stb.) hiába ugyanazok teljesen eltérö kultúrkörben (európaiak, öserdei busmanok) élö emberek számára, sajnos nem más, mint az oxigénhiányban elpusztuló agy utolsó képzetei. Azért hasonlóak a képzetek, mert mind azonos biológiai felépítésü emberek, és kultúrkörtöl
függetlenül reagál a testük az azonos kémiai folyamatokra.

Üdv: Millennium

Sonja Creative Commons License 1999.08.27 0 0 61
Úgy tűnik, Te magad sem vagy tisztában azzal, ami mellett ennyire kiállsz. Kíváncsi voltam a véleményedre, az állításod egyfajta igazolására, de mégsem kapom meg.
Értelmesebb-e a véges élet az öröklétnél? Ezen fölösleges meditálni, hiszen még nem találta fel senki.
Rettenet Creative Commons License 1999.08.27 0 0 60
válaszolj magadnak. ha örökké élnél és mindenki örökké élne. A dolgok örökké léteznének. mit tennél akkor?
Sonja Creative Commons License 1999.08.27 0 0 59
És mégis milyen módon? Kifejtenéd kicsit bővebben?
Rettenet Creative Commons License 1999.08.27 0 0 58
hehe, mégegyet beollózok:-)

Hideg van és sötét, kívül s a lelkemen
A csurdogáló víz végigfolyik testemen
Esik; Legalábbis úgy gondolom
A víz föld ízű illatát érzem orromon

Sötét van, s hiába meresztem szemüregem
Nem látok semmit ezen a szűk fekhelyen
Furcsa; Ahogy a környezetem érzékelem
Halottak az érzékek, minden csupa sejtelem

Ujjaim alatt puha, fehér a selyem
Jól ki van bélelve az utolsó fekhelyem
A fekete ládán is biztos ott a fehér kereszt
Ó, az egyház még egy hitetlent sem ereszt

Sikoltsak, dühöngjek, én ezt nem akartam?
Ugyan ki hallana meg a zúgó zivatarban?
Ki kaparná ki ezt az oszló testet?
Hogy más helyre tegyen egy halott férget?

Na igen; A férgek. Nemsoká ők is jönnek
Jó társaság lesz ez egy kihűlt szívnek
Jóllaknak s hízottan egy jót böfögnek
Sürgölődésükkel talán megröhögtetnek

Talán és Ha két jó fogalom, de csak szavak
Talán ha jó lettem volna, még élhetnék a nap alatt
Ugyan; Rossz voltam, de idővel ide minden jó követ
Idővel a halál nem csak rosszat, de jót is eltemet

Legnagyobb temető a lélek, s hogy hozzá vagyok kötve
Így vagyok itt én élve s mégis holtan eltemetve

Rettenet Creative Commons License 1999.08.27 0 0 57
másnak a halála csak szembesülés a halállal. a saját halálod ad értelmet az életednek

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!