Szép napot kívánok mindenkinek! Tegnap este egy feledhetetlen, csodálatos koncerten voltunk nyugdíjas társaimmal. Feledtünk minden gondot, bajt, betegséget. Csak a zene és a hegedű volt a főszerep számunkra. Kedves szavakkal mondta el terveit, s élete apró mozzanataiba is betekintést engedett számunkra. Nem lehet leírni "földi" szavakkal a látottakat és hallottakat. Minden tekintetben csak a "leg" szócska a legkifejezőbb: fenomenális, virtúóz, volt a műsor. ű Az Idősek Világnapja alkalmából a Prima Primissima díjas Mága Zoltán hegedűművész adott koncertet számunkra. Köszönet érte az önkormányzat munkatársainak, hiszen nélkülük nem jöhetett volna létre! Fogadjátok szeretettel fotóimat!
Ma felötlött a paradicsom eljárási szindróma. Kicsumázod, gyümölcscentrifuga, a lé fagyasztava, vagy szárazdunszba ivólének, a tartósító (antibakterizáló=szalicil, vagy n.benzoát) mehet két réteg folpack közé, nem bele az anyagba!) a csészébe került "szárazanyag" lepénybe való, fagyasztható, lekvárnak stb...
Köszönöm szépen az alma hasznosítására kapott ötleteket. De a gondom a mennyiséggel van. Egy almaecet recept 5 kg-ból indul ki. Minden más - a pálinkát, meg az almabort kivéve - még kevesebből. Lehet aszalni, lehet almalevet, kompótot csinálni. Ez utóbbiak sajnos édesek, és az nem az én világom. Lehet sütőben szárítani, egy kis fahéjjal megszórni. A lereszelés ilyen mennyiségben (120 kg) nagyon strapás. A legjárhatóbb útnak az látszik, hogy a javát kiválogatjuk (bio alma az egész) és rekeszekbe tesszük. (Erre van kilenc farekeszünk) Igen ám, de a rekeszeket hova tegyem, ahol 1-4 fok közötti hőmérséklet van télen is? A pálinka nem az én világom. Marad a barátoknak elajándékozás.
Várhatsz, babám, elvárhatsz, míg csak bele nem fáradsz!
Ez már lassan egy hete tart, ha beírsz utána még valami mást is, akkor megjelenik utána mindjárt mind a kettő... Ez valami más hiba. Előtte is - már elég régóta - itt volt a ez a hülye hirdetés és nem jelentkezett ez a probléma.
Azért jelenik meg kéccer, mert ideb., tették a hozzászólások közé a hirdetést, ezzel együtt lassan darálja be a hozzászólásod adatait, azt hiszed, hogy nem küldted el, mer nem látszik és újra elküldöd.
Naaa! Ez a kétszer.
Azért legyen egy jó heted, olyan jókat hozzászólsz, hogy a mégtöbb mégjobb!:-)
Amíg tavasz fénye csillan, midőn légbe lepke illan, s pattanó rügy tenger árja, színes gúnyát ölt magára, nincs, kinek a lelke fél, hisz messze még a zordon tél.
Ha nyári éjek korom vászna tűzfullánkok víg tanyája, s fogyó holdnak sárga fénye tiltott csókok menedéke, nincs oly folyó, mely ha árad, hinné, egyszer tán kiszárad.
Ám, ha fakó emlékmorzsák üvöltnek, mint farkashordák, midőn múltunk jelent marja, akár étkét farkas karma, rozzant ajtón semmi koppan, s az ősz egyszer csak elénk toppan. Elénk toppan...
Amíg tavasz fénye csillan, midőn légbe lepke illan, s pattanó rügy tenger árja, színes gúnyát ölt magára, nincs, kinek a lelke fél, hisz messze még a zordon tél.
Ha nyári éjek korom vászna tűzfullánkok víg tanyája, s fogyó holdnak sárga fénye tiltott csókok menedéke, nincs oly folyó, mely ha árad, hinné, egyszer tán kiszárad.
Ám, ha fakó emlékmorzsák üvöltnek, mint farkashordák, midőn múltunk jelent marja, akár étkét farkas karma, rozzant ajtón semmi koppan, s az ősz egyszer csak elénk toppan. Elénk toppan...
Két almafánk eddigi termése. Azért mondom, hogy eddigi, mert a jonatánon még sok maradt fenn, igaz, hogy nagyon aprók. Amit lezedtünk, az kb. 120 kiló. A jonatánfa öreg, a másik fiatal (a fajtáját nem tudom pontosan). Most az a feladat, hogy mi a bánatot csináljunk ennyi almával?
Ahogy ballagok csendes magányomban, egyszer csak meghallok egy hangot. Körülnézek, hogy itt e tájon, vajon ki szólhat hozzám. Egy hang: - Itt vagyunk! Együtt vagyunk! Érdeklődve néztem körül, s a hang irányába fordultam. Bizonyára már el is találtátok a hangok gazdáját. - A piros színű csipkebokor és a kökény bokor szólt utánam. Bizony. Gyorsan meg is örökítettem őket, igy együtt: szerelemben. Ritka látvány volt. A piros és a kék... Fotózkodás után integettek utánam.
Ahogy ballagok csendes magányomban, egyszer csak meghallok egy hangot. Körülnézek, hogy itt e tájon, vajon ki szólhat hozzám. Egy hang: - Itt vagyunk! Együtt vagyunk! Érdeklődve néztem körül, s a hang irányába fordultam. Bizonyára már el is találtátok a hangok gazdáját. - A piros színű csipkebokor és a kökény bokor szólt utánam. Bizony. Gyorsan meg is örökítettem őket, igy együtt: szerelemben. Ritka látvány volt. A piros és a kék... Fotózkodás után integettek utánam.
