Tulajdonképpen sajnálom a barátnődet. Én vele érzek együtt. Ha szívvel él, akkor pláne nehéz lehet neki, mivel a szíve egészen biztosan gyereket akar. Szerintem inkább te vagy racionálisabb, ha még az ő ciklusát is követed. :)
Most gondolj bele abba, hogy ő veled volt X évig, eközben nem keresett más, független férfit, akivel családot tervezhetne, te pedig most el akarod hagyni. Ő eközben "kicsúszott" az időből. Nem is egy ilyen barátnőm van, egyidősek vagyunk, 41 évesek, és míg én elváltam ugyan, egyedül vagyok, de szerencsémre már van egy gyerekem, nekik pedig még az sincs. Esélyük sincs. Ők is több évig jártak nős pasikkal.
A szeretorol semmit nem tudunk viszont a nejrol megtudtuk higy baszik dolgozni takaritani fozni nem volt kepes egyedul ellatni a gyereket sem es baszik baszni is ergo sokra nem jo.... en az ilyen not semmirevalonak tartom.....a szereto legalabb melozik...
Egyrészt a lány ennél sokkal jobb ember, nagyon más személyiség.
Ő egyenes és bátor. Kos amúgy. Szívvel él, nem aggyal.
Másrészt meg ez szakítósdi mér megy hetek óta és nem is voltunk együtt lassan 7 hete. Azóta volt egy ciklus, amikor nem voltunk együtt és tudom, hogy meg is jött neki rendben. Azóta sem volt már szex.
Érdemes végig követni, mert ennél azért bonyolultabb. Most a Cool-on megy hétköznaponként késő este. Eredetileg az RTL Klub-on volt, két évvel ezelőtt indult, akkor költöztem el a férjemtől, adtuk be a válást, és már attól is rosszul lettem, amiket a sorozat bemutatójában láttam, nem bírtam volna végignézni több teljes részt. Mostanra lehiggadtam, és nézem, nagyon érdekes, főleg a férfiak szempontjából is látni a dolgokat.
Ha nekem egyszer, csak egyszer lesz egy gazdag férjem, úgy meg fogom becsülni, hogy esze ágában sem lesz félrelépni!
Talán az utolsó 1-2 részt láttam, de tetszett,és bántam,hogy nem láttam az előzőket.
A nők teljességgel kiszámíthatatlanok. Ha leépítik őket,érzik, hogy már nincs hatásuk a férfira, fúriák tudnak lenni.... és egy feleséget megtalálni,kitálalni neki, bizonyítékokkal.... és ne feledjük,egy jól kereső vállalkozót sikerült megmarkolni, elengedni pedig nem fogja egykönnyen.
Ez nem geciség. Már bocsánat. A barátnő gyereket szeretne, és fél, hogy elveszíti az egyetlen pasit, akivel bármilyen szexuális kapcsolata van. Anélkül pedig elég nehéz egy gyereket összehozni. És most tekintsünk el az érzelmektől, szerelemtől, attól, hogy ki nős/házas, stb. Szoktad nézni a Válótársak sorozatot? A barátnő helyzete itt Szonjáéhoz hasonló. :)
Barátainknak a gyerekei mondták,hogy váljanak el,mert nem bírják az állandó veszekedést. Nem jó,még a kicsiknek sem,ha otthon feszkó van, nagyon éles radarjaik vannak ám!
Másik baráti pár,házasság nélkül. Nagy a szerelem, lesz egy szerelemgyerek. A nő tenyéren hordozva, megkímélve,takarítónő, kajarendelés,seggkinyalás. Mindezt a férfi intézi. Gyerek megszületik,boldogság van. Telnek az évek. A nő azt csinálja,amit a férfi mond,nála dolgozik,önálló jövedelme NINCS. Önálló gondolata sem. Mitől lenne? Gondolkodtak,gondolkodnak helyette. Aztán apa megunta a "játékszerét", értékelni kezdi a női észt,logikát,csakhogy otthon nincs. Vállalkozó a szentem,rengeteg kapcsolattal, akadt is a horgára mindig nő.Aztán az egyiknél lehorgonyzott.
Anyu kapott egy házat a szomszéd faluban (apu nevén persze,neki ugyan miből lenne pénze?), ő összebútorozott a nővel,nevelik közösen a nő két kisgyerekét, sugároznak a boldogságtól,akárcsak a gyerekek. És igen,az anyával élő,de apánál is rengeteget tanyázó kislány is, aki az apja szeme fénye volt mindig is.
Mindig mindenre van példa és ellenpélda, minden nézőpont kérdése.
Ha vinne a gyereket akkor azt mondanam hogy hajra....de sajna a gyereket anyuka elviszi a picsaba es apuka nem akarja elveszteni ami ertheto.....meg azt is el tudom kepzelni higy bosszubol meg ra is jatszik a no es a gyerekkel zsarolna.....plane ha megtudja a szeretot
Na de Tamara,hát a langyos fos a te szavad járása,nem? Mindenkinek azt ajánlod,hogy onnan húzzon ki,most meg pont ezt mondod,hogy maradjon benne még évekig? Hol van itt a következetességed? ;)
Kurvara sajnallak mert piszok szar helyzetben vagy boldogtalansagra iteled magad a kov 15 evre ha nem valsz el. De ha elvalsz akkor is......en a helyedben siman szeretoznek aztan ha felno a gyerek dobbantanek....soha nem lesz jo a hazassagod mar....szerintem folosleges izmozni rajta
"Az én életemben is elérkezett ez a pont, megléptem. Tény, hogy nem látom minden nap a gyerekemet, de így is aktívan része vagyok az életének,"
No, én sajnos nem lennék az. Volna egy 4 éves gyerekem tőlem 180 km-re, akit két hetente tudnék elhozni 2 napra.
Ráadásul ő olyan kölyök, akivel foglalkozni kell ahhoz, hogy kötődjön. Nem elég csak jelen lenni, ettől még nem szeret automatikusan. Muszáj együtt játszani és foglalkozni vele, csak így működik.
Ezt még úgy is tapasztaltam, amikor itthon voltam miden nap, de kicsit több munka miatt akár hetekig keveset találkoztunk. Már akkor érezhetően csak anya volt, én szinte alig. Félek, hogy a végén, mivel alig lenne kötődés, csak egy idegen lennék előbb-utóbb a számára.
"sokkal kiegyensúlyozottabb és boldog vagyok."
Azt el tudom hinni, hogy Te igen, de a gyereked is boldog és kiegyensúlyozott?
Én amúgy sokszor gondoltam bele, hogy ha meglépném és válnék, tutira gyötörne a lelkiismeret a gyerekem miatt.
Borzasztóan bántana, hogy nem láthatom, nem érezhetem és nem lehetek része az életének. Nem beszélve arról, hogy a fene tudja, hogy kit hoz a sors a nejem mellé, ki hogyan fogja tolerálni az elvált anya fiú gyermekének viselkedését.
Mondjuk szerintem az is jó példa, ha nem hagyod teljesen tönkremenni az egészet és teszel érte, hogy működjön. ezt sem baj, ha megtanulja, szerintem ez is van olyan értékes, mint feladni, ha már nem megy. Persze, ha már tényleg semmilyen szinten nem egy, akkor igen, lépni kell.
Igen, erről beszéltem neki is elég sokat. Azt mondta rá, hogy nyilván ez most így van bennem és meg is érti, de ha eltelik pár év, akkor simán változhat a véleményem mindenről.
Nekem viszont most kell dönteni, a jelenlegi impulzusok alapján és ez most ehhez nem elég egy feltételezés, hogy hátha.
És persze ezzel szembe ott a gyerekem elvesztése, szóval a mérleg egyértelműen nem felé billen. Hiába volt jó vele mostanáig egy csomó minden, ami otthon nem működött, egyszreűen soha senki nem lehet fontosabb a gyerekemnél. Aztán, hogy ez idebent milyen helyzeteket szül majd, azt nem tudom. Mindennapos kapcsolatban vagyunk, a főnöke vagyok.
Nejem dolgozik ige, 4 órában a családi vállalkozásunkban alkalmazott.
Többnyire délelőtt van bent, általában 1 körül haza is mehet, jön a váltás. Ennyit bír el a vállalkozás, de úgy látom, hogy nem is igazán vágyik többre.
Egy válás, szakítás mindenkit megvisel, mindenki sérül, viszont a kapcsolat "tákolgatása" alatt is...
Szerintem még mindig jobb az előbbi, mint a "tákolgatás" alatti rossz minták eltanulása. (Ez egy kicsit Csernusos hozzáállás.)
A gyerek(ek) szemszögéből egyszerűbb a képlet. Ha a szülőknek jó együtt, akkor a gyerek(ek)nek is az. Ha a szülőknek az a jó, hogy külön vannak, akkor a gyereknek is az a jó.
Persze célszerű megtenni mindent, hogy "jó" legyen, de van az a pont, ami ha bekövetkezik már felesleges kötni az ebet....
Az én életemben is elérkezett ez a pont, megléptem. Tény, hogy nem látom minden nap a gyerekemet, de így is aktívan része vagyok az életének, sokkal kiegyensúlyozottabb és boldog vagyok. Életemmel igyekszem olyan értékes, gerinces, felelősséget vállaló, felnőtt férfi mintát mutatni neki, hogy ha felnőtt lesz, ezt értékelje (tanulja el).
Ezt az évek alatt közösen rontottátok el, közösen lehet (ha kell szakember bevonásával) csak helyrehozni és nem egyik napról a másikra ...
(A nem döntés is döntés, csak az évek múlva még súlyosabbak lesznek a következményei...)
Az évek alatt átélt érzelmi zűrzavar, sérelmek emlegetése, bűntudat, etc. eltorzítják a tisztán látást és a racionális gondolkodást. Nem egyszerű ebben a helyzetben jól, okosan és bölcsen viselkedni, dönteni.
A párterápia nem rossz ötlet, bár ehhez még nekem kell egy kis idő, mire a barátnő kiépül az életemből. Addig csak színészkedés volna, amit nem akarok.
A végeredmény tekintetében valóban ide jutottunk, azonban bízom benne, hogy ennél árnyaltabb ez az egész.
Már csak azért is, mert most nekiugrunk és megint futunk köröket. Ha tényleg csak ennyi, akkor az hamar kiderül.
Bár az a baj, hogy sokat akkor sem tudok tenni, az alap felállás akkor is az marad, ami eddig volt.
Vagy gyerekkel, de szarul, vagy gyerek nélkül külön.
Arról mi a véleményed, hogy sokan azt tolják ilyenkor az arcomba, hogy
- sokkal jobb a gyereknek is, ha őszintén és tisztán azt mondják a szülők, hogy vége, mert nem megy és vállalják a következményeket. Akár a tényleges lelki elszakadást is a gyerektől, amivel életvitel és gerinc téren adnak a gyereknek egy tökös példát.
- Vagy jobb egy kapcsolatot tákolgatni, és olyan, milyen, de a gyereknek megmarad a család érzete, a kvázi biztonsága, bár érzi, hogy nem százas a dolog?
A legnagyobb hibát itt követted el: elvetted tőle a feladatokat, nincs sikerélménye,csak azt érezheti,hogy már erre sem jó. Hívtad az anyját,a takarítónőt,a kajaszállítót.....
Biztos ismered a mondást,ami nem öl meg,az megerősít. Neki nincs mitől erősödnie.
Párterápián nem gondolkodtatok még? Szerintem kezdhetnétek ezzel az életetek új szakaszát.
Sajna ezt jol beszoptad...ennek a nonek egy eltarto kell aki gyereket csinalt neki. Nyilvan 30 plusszosan szoritotta az ido ennyi....megtetted tenyeszbikai dolgodat tovabbra nincs szukseg rad csak a penzedre.....en a helyedben dradztikusan befejeznem a segge kinyalasat szakadjon el dolgozni a gyerek mar ovis gondolom
