Kapcsolódni szeretnék a véleményedhez. Az együtt lefekvés nem egy "kőbevésett szabály", inkább csak az együttélés, az összecsiszolódás egyik eleme. Én 16 éve nősültem (másodszor, az első 11 évig tartott), és biztos vagyok benne, hogy az összebújás, az ez irányú igény, a társkapcsolat egyik legfontosabb eleme, bár lehet, hogy ezt más módon is ki lehet elégíteni. A saját tapasztalatom, hogy számtalan esetben nem együtt megyünk aludni (TV nézés, munka, stb..., ahogy ezt sokan elmondták), de legalább az igény megvan. Ha elmegyek kiküldetésbe, és pár napot szállodában, egyedül alszom, hiányzik az együtt lefekvés. Van úgy, hogy én a TV-ben megnézek valamit és a feleségem elalszik a heverőn, vagy akár fordítva is, de szinte mindig együtt fekszünk le a hitvesi ágyba. Persze az is lehet, hogy nálam a házasság előtt (korfüggő) szinte kizárt volt, hogy egy ágyban aludjunk (az alváson van a hangsúly), ezért nekem nagy élmény volt, amikor már úgymond törvényesen is együtt aludhattunk. Az együtt fekvés lehet, hogy most nem okoz problémát, de hosszú távon szerintem biztos, hogy csökkenti az összecsiszolódást, ezért más területen is jelentkezhet, ha most erre a feleknek nincs igénye. Én kevés jobb, intimebb dolgot tudok elképzelni, mint este, összebújva, a napi gondok problémák ellenére, a feleségemmel együtt elaludni. Talán ez a nap legméltóbb befejezése. Mindezek ellenére nem állítom, hogy csak ez a megközelítés helyes, és elfogadható, de nekem ez jön be.
Érdekes, hogy az együtt vagy külön lefekvés egyáltalán felmerül. Egy volt kolléganőm akármilyen álmos, soha nem megy aludni addig, amíg a férje el nem álmosodik. Ezt mint valami nagyon komoly alaptörvényt mesélte el nekem. A kolléganőm és a férje franciák. Lehet, hogy valami kultúrális dolog ez?
A férjemmel 4 éve vagyunk házasok (második házassága mindkettőnknek) és ha ő tovább szeretne tévézni én vagy mellette olvasok, vagy hozzábújva elalszom. De ha elegem van a dirr-durr filmekből, akkor inkább a hálószobában olvasok. Nagyon jó érzés, ha tévénézés után mellémbújik. Jó erre felébredni. Majdnem olyan jó, mint egyidőben lefeküdni.
Rubinta, nem lehet, hogy valami ki nem mondott dolog aggasztja a párodat? Nincs itt összenövésről szó, csupán együttélési szokásokról, amik nem témák egészen addig, amíg témává nem tesszük őket...
Látod, én is pont ezt gondolom. Hogy az együttlefekvés intim, belsőséges, fontos. Fontos, hogy úgy aludjak el, hogy ott szuszog - ne adj isten horkol :) mellettem, hogy érzem a melegét, hogy mormogunk egymásnak pár szót. És én is azt gondolom, hogy ezt természetesen igény, ha szeretjük egymást. Azt sem gondolom, hogy hatalmas gond lenne, ha néha mégsem így történik. Inkább azt nem értem, hogy benne miért nincs meg ez az igény, és miért érzi ezt beteges összenövésnek.
Nem eldönteni fogjuk népszavazáson, attól, hogy kiderül pl., hogy a többség így vagy úgy csinálja, nem fog semmi változni az együttlefekvési szokásainkban, az ezzel kapcsolatos érzéseinkben, maximum az erről való gondolkodásunkban. Mondjuk elfogadja, hogy nem extrém elvárásaim vannak felé, vagy én fogadom el, hogy az, hogy neki nincs igénye együttlefekvésre, az nem jelenti automatikusan azt, hogy a kapcsolatunkkal van probléma.
Szerintem nem szabad elvárni a másik féltől, hogy akkor is lefeküdjön melléd, ha nem álmos, vagy nem akarja nézni a tv-t, vagy ...stb... ettől még nem hidegülnek el egymástól a párok. Azért mert együtt ének a párok, nincsenek összenőve. Mi lassan 3 éve együtt élünk, de sosem volt téma ha nem egyszerre kerültünk az ágyba.
mi lassan 8 eve vagyunk egyutt,es 5 eve elunk egyutt..Mi soxor fekszunk le kulon...En elalmosodom,o meg csinal valamit a masik szobaban a gepen,vagy en csak lefekszem az agyba olvasni,kotni,stb,stb....az agy nalunk a szocialis egyuttlet terepe is,nem csak az alvase.Oda bujnak be hozzank a gyerekek meg egy kis esti mokara,stb....
Ha megjelenik az ajtoban a pasi a pohar vizevel,onnan lehet tudni,hogy o is alvasra keszul...Bebujik,egyutt nezzuk meg a TV-t osszebujva,aki hamarabb elalmosodik,az atadja a masiknak a tavkacsolot:)
Altalaban en alszom el hamarabb,de ez meg soha nem gatolt minket abban,hogy ha o masra vagyik,akkor felebresszen:)
Igaz,mi egy szobaban alszunk a 4 evessel,tehat hozza is alkalmazkodni kell,de lehetetlen nincs...
Mi gyakran külön, elég sűrűn előfordul, hogy ő szeretne nézni vmit a tévében (a nappaliban), ami engem nem érdekel, azalatt én olvasok az ágyban, vagy ő bebújik és olvas, míg én teszek-veszek. Aki fáradtabb, az hamarabb megy, én pl néha 9-kor lefekszem, ha nagyon álmos vagyok (nekem nagyobb az alvásigényem, mint neki) - neki miért kellene velem együtt ágyba bújnia, ha mást szeretne csinálni? Vagy hétvégén gyakran szundítok délben, ezért este tovább vagyok fent, mint ő. Ilyenkor olvasok, ő meg a hónom alatt alszik :) Szóval egy szavazat a külön fekvésre - mondjuk az esetek felében :))
Sokfélekép lehet élni az életet. Az a lényeg, hogy az mindkét félnek megfelel, vagy nem. Én a felvetésedből azt vettem ki, hogy ez nálatok probléma (ha nem lenne az, nem is kérdezted volna).A "lassan már hármassal kezdődök"-höz adj hozzá kb 25 évet: ebből a szemszögből látom én a világot. Ez persze nem jelenti, hogy okosabb lennék nálad, de kevés intimebb, bensőségesebb dolgot tudok elképzelni, mint azt, hogy a párommal együtt menjek aludni, összebújva, békében, és ezért akár áldozatot is hozok, például megvárom, míg ő ágyba jön. Bizonyára ez sokaknak nem hiányzik. Nem hiszem, hogy ezt a kérdést "népszavazáson" kell eldönteni. Ha ez valakinél nem probléma, akkor jó, ha azonban gondot okoz, akkor meg kell beszélnetek, és nem mások véleménye alapján dönteni. Az együtt lefekvés szerintem egyáltalán nem "szélsőséges összenőttség". Ezt mond meg a párodnak is. Ez egy természetes igény, ha szeretjük a másikat.
Szia, köszi a választ, meg a többieknek is. Nem, nem vagyok annyira fiatal, lassan már hármassal kezdődök, és nem a társadalmi elvárásoknak szeretnék megfelelni. Egyszerűen arról van szó, hogy köztünk ez probléma a párommal, és mivel azt állítja, hogy az együtt lefekvés (az egyebekkel nincs baj, nem szoktunk ragaszkodni az elalvás előtti együttléthez;) nem normális, szélsőséges összenőttség, és bárkit is kérdezek, ezt fogja mondani. Ezek után, mivel én eléggé az ellenkezőjét gondolom, elhatároztuk, hogy közvélemény kutatást tartunk a témában. Ennyi.
Hát "aludni" mindegy, hogy mikor megy el az ember, de a mai hajszolt világban "ágyba" nem csak aludni fekszünk le, hanem egyéb okból is. Ezért a kérdésed nem igazán egyértelmű. Gyerekek, munka mellett inkább csak az esti lefekvés teszi lehetővé a szexet, ami ugye lehetséges, ha külön fekszenek, csak nem biztos, hogy ez jó. Szokták mondani, hogy a házassági hűség alapkelléke, hogy mindketten ugyanabban az időben feküdjenek le és lehetőleg ugyanabba az ágyba (egymással). Szerintem a mai életvitel mellett nem igazán valósítható meg harmónikus szexuális kapcsolat, ha az egyik fél un. "korai", tehát korán kelő, a "másik" pedig kései típus, amikor fél éjszaka aktív. Az ebbő adódó ellentéteket szinte lehetetlen feloldani. Persze lehetnek esetek, pl. tanulás, éjszakai munka, stb... de ezek nem lehetnek általánosan jellemzőek.
Az hogy mi a "normális", nos olyan nincs. Az a normális, ami mindkettőtöknek elfogadható. Az, hogy a szomszéd mikor fekszik, az engem nem érdekel, pedig lehet, hogy az ő számára az a normális.
A kérdésed alapján nagyon fiatal lehetsz, aki meg akar felelni a "társadalmi" elvárásoknak, de ez marhaság. Elsősorban önmagatoknak kell megfelelnetek.
Sziasztok, bocs, hogy beletenyerek a topikba, de én még nem nyithatok újat, viszont szeretném kikérni valamiről a véleményeteket, ami együttélési problémáink egyike.
Biztos banálisnak hangzik, de nálunk elég sok ebből a konfliktus, szal úgy döntöttünk, közvéleménykutatást tartunk, mert most épp mindketten azt gondoljuk, hogy a másik hozzáállása tér el a normálistól:)
Szóval, ti többnyire együtt fekszetek le aludni, vagy külön-külön, ki mikor álmosodik el? Az is érdekelne, hogy jobban értsem a választ, hogy mióta vagytok együtt.
A határok nálunk is rugalmasan változnak. Tudom, hogy nem helyes, de a fáradtság mértékével egyenes arányban változik a határ. Minél fáradtabb vagyok, annál kevesebbet engedek a gyerekeknek és annál gyorsabban vesztem el a türelmem.
Na akkor ez hasonlóan! Ő is örült, csak nem látszott! Én azért ki tudom mutatni! Pl. így: :-)))))))))))))))) Vagy valami. Már előre félek, hogy a gyerekeim eltalálnak ide. És csak írnak és írnak és írnak! ;-) Én a nálunk fellépeő engedékenységet inkább következetlenségnek mondanám, mert úgy veszem észre, hogy a határok naponta változnak. Nincs mihez igazodni...
Én sem szoktam ujjongani, amikor ajándékot kapok. A feleségem hibalistáján ez is megtalálható velem kapcsolatban. Hiába mondom, hogy attól, hogy nem táncolom körbe a lakást, még örülök.
Az én lányom januárban lesz 5, a fiam májusban 7. Azért a lányom már megmondja, ha valamivel nem elégedett. (Szintén hibalista, a feleségem szerint túl engedékeny vagyok a gyerekekkel.)
Volt már ilyen, de nem zavart. Legfeljebb megjegyeztem, hol láttam valami jobb holmit és legközelebb azonnal odamentem. Szeretek gyorsan vásárolni, a nézelődés, keresgélés az üzletekben nem az én világom.
Mert: "ez ugyan tetszik, az ára is ok, de hátha máshol jobb/szebb/jobban tetszö/megfelelöbb/stb van." Végsö konkluziò: "na lám, mindjárt gondoltam hogy ez a legjobb választás, jó szemem van"
Veled még nem fordult elö hogy 1/4 ora alatt elintézel egy vásárlást, aztán a következö sarki kirakatban látsz egy jobbat/szebbet/jobban tetszöt/megfelelöbbet/stb ?
Akkor tényleg büszke lehetsz. Meg a párod is. Ezzel a mondattal, engem ki lehet kergetni a világból.
A gyerekek jó kritikusok és nagyon kíméletlenek:)) Az enyémek is hihetetlen dolgokat képesek mondani, ha megkérjük őket, meséljék el, mi nem tetszik nekik:))
Na rólam is lehetne! :-) Az a baj, hogy én is bármikor összeállíthatom a saját listámat! De valahogy nincs kedvem kiteregetni a szennyest! :-))) Maj' szólok a ház urának! Vagy a gyermekeimnek. Azt a bizonyos mondatot pedig még szinte sosem! Büszke is vagyok rá.
"Szerintem a nőknek is inkább az számít, hogy miben érzik jól magukat. "
Nem értek egyet. Ha így lenne, akkor nem mondanák olyan sűrűn, hogy: "ebben nem lehet kimenni az utcára, mit gondolnának rólam?" Szerintem Te is mondtad már párszor:))
Azt viszont önkritikusan el kell ismernem, a feleségem hosszabb hibalistát tudna összeállítani rólam, mint én róla.
Ezzel nem értek egyet. Szerintem a nőknek is inkább az számít, hogy miben érzik jól magukat. Van olyan alkalom amikor csak magassarkúban. :-( De azért lehet lázadni. :-) Nem hiszem, hogy ez üldözési mánia. Nekem meg van új listáznivalóm! :-) Megkritizálta a nickem. Bár ez lehet, hogy nem együttélési hiba... :-)
