"What Luis Elizondo got very wrong about the UFO videos in his book "Imminent: Inside the Pentagon's Hunt for UFOs" And these are just the things we can actually check..." https://x.com/MickWest/status/1826402874991206689
"On @JoeRogan, Elizondo seems unaware that the UFO in the A-10 video (that he says is tracking the A-10 and has "no wings") is actually a bird. He's really not very good at analyzing UFO videos. So maybe that city-block size 500-knot USO was something else?" https://x.com/MickWest/status/1827071596655468938
"Az Ariel iskolai jelenség – így emlegetik azt az esetet, amikor 1994. szeptember 16-án a zimbabwei Ruwában található Ariel Iskola 62 diákja ufót látott. A 6 és 12 év közötti gyerekek beszámolója szerint először zajt hallottak, amit egyesek elektromos zümmögésként, mások fuvola hangjaként írtak le, majd amikor a zaj irányába indultak, ezüstös és fényes dolgot láttak leszállni az égből. Ebből néhány, nagyjából egyméteres alak szállt ki, fekete öltönyben, műanyagszerű bőrrel. Az egyik diák szerint úgy mozogtak, mintha a Holdon, vagy legalábbis alacsonyabb gravitációs környezetben lennének. Többen azt mondták, hogy az idegeneknek nagy, fekete, gonosz szemük volt.
A gyerekek szerint nagyjából 15 percig tartott a találkozás, néhányuk arról is beszámolt, hogy telepatikus úton kommunikáltak velük az idegenek, és arról beszéltek, hogy nem bánunk jól a bolygóval, és mennyire fontos a környezetvédelem. Amikor mindezt a tanároknak elmondták, azok kétkedéssel fogadták a történetet, a szülők azonban nem hagyták annyiban az esetet. Az iskola igazgatója egy helyi ufókutató közreműködésével azt kérte a gyerekektől, hogy rajzolják le a látottakat, a rajzok pedig klasszikus ufóészlelésekre hasonlítottak ezüstös csészealjjal és mellette álló kis emberkékkel.
A BBC is foglalkozott az esettel, interjút készített a gyerekekkel, akik nagyon hasonló élményekről számoltak be. Még az általuk készített rajzok is rendkívül hasonlók voltak, így egyes tanárok úgy gondolták, hogy a gyerekek igazat mondanak.
A gyerekekkel egy helyi ufókutató, Cynthia Hind is készített interjút az esemény másnapján. Amit Hind érdekesnek talált, az az volt, hogy a diákok – akik változatos háttérrel bírtak, bár mind gazdag családból származtak, mivel drága volt a tandíj – hasonló történetről számoltak be, annak ellenére, hogy saját neveltetésük alapján meglehetősen eltérően értelmezték a jelenséget. Egyesek úgy gondolták, hogy az alakok zvikwambók (emberi szellemek) vagy tokoloshék (a Shona és Ndebele folklór gonosz goblin lényei).
Hind úgy vélte, hogy ezek a különböző értelmezések, amelyeket hasonló rajzok és leírások kísértek, nagyobb hitelességet adtak annak a gondolatnak, hogy a gyerekek mindannyian ugyanazt látták. Az is megerősítette az elképzeléseiben, hogy szerinte a gyerekek nem jutottak hozzá olyan filmekhez vagy tévéműsorokhoz, amelyekben ufók szerepeltek volna, hogy azok befolyásolják az értelmezésüket. Ezt azóta többen megkérdőjelezték, hiszen az iskola diákjai jó módúak voltak, Ruwa pedig az ország gazdasági központjának, Hararénak az egyik külvárosa. A Skeptoid szerint a beszámolók részletei sem olyan következetesek, mint ahogyan azt a legtöbben gondolják, csak az alapok stimmelnek: ezek szerint valahol egy vagy több ezüstgolyó, tárgy vagy csészealj jelent meg az égen, cikázott, vagy lebegve érkezett az iskola területén kívül található kis fás mezőre. Azzal kapcsolatban is megoszlik az elképzelés, hogy hány „űrhajó” szállt le, illetve hogy hány idegen szállt ki ezekből: van, aki azt mondja, hogy egy, van, aki azt, hogy négy. Volt olyan gyerek, aki normál kinézetű férfiként írta le őket, volt, aki kis szürke idegenként, és többek szerint hátra is hagyott néhány idegent a hajó (vagy hajók), amikor távozott. A rajzok közül 22 volt hasonló, a többiben nem volt ilyen mértékű azonosság.
Az eset mindenesetre akkora port kavart, hogy egy harvardi pszichológusprofesszor, John Mack is meglátogatta a gyerekeket. Mack arról számolt be a világnak, hogy az esemény valódi volt, a gyerekek igazat mondtak, és hogy ezen a napon valóban földönkívüliek látogattak Zimbabwébe. Mackról viszont érdemes tudni, hogy ekkorra gyakorlatilag felhagyott a tudományos munkájával, és szinte minden idejét annak szentelte, hogy bebizonyítsa: az idegenek aktívan látogatják a Földet. A Harvard vizsgálatot is indított ellene kötelességszegés miatt, konkrétan azért, mert befolyásolt olyan embereket, akik azt hitték, idegenek rabolták el őket.
Általános szabály, hogy ha valamilyen eseményt több tanú is átélt, a lehető leghamarabb és külön kell meghallgatni őket, hogy elkerüljük a történeteik közötti keresztszennyeződést. Mack ennek az ellenkezőjét tette: két hónapot adott a diákoknak, hogy beszélgessenek egymással, ő csak ezután érkezett Zimbabwéba. Betekintést kaphatunk Mack interjútechnikájába, ha összehasonlítjuk eredményeit Cynthia Hind két hónappal korábban elért eredményeivel: a Föld bolygó védelmét szolgáló telepatikus üzenet még egyáltalán nem szerepelt a Hind által összegyűjtött történetekben. Sejteni lehet, hogy Mack miért rukkolt elő ilyesmivel: amellett, hogy az ufólátogatások szószólójaként tevékenykedett, nukleáris és környezetvédelmi aktivista is volt.
Hind interjúmódszerében is lehet kivetnivalót találni: 2-6 fős csoportokban kérdezte ki a gyerekeket, és többiek is jelen lehettek eközben, így nem csoda, hogy arról számolt be, hogy minden diák nagyjából ugyanazt mondta. Érdemes azt is megjegyezni, hogy az iskolába járó többi 200 gyerek semmi ilyesmiről nem számolt be, csak ez a 62, akiknek a története végül bejárta a világot.
Persze ezek alapján még nem lehet egyértelmű verdiktet hirdetni, de a Malawi Medical Journalban megjelent tanulmány is inkább a tömeghisztéria irányába hajlik. Ez a kutatás megállapította, hogy az ilyen esetek meglepően gyakoriak az afrikai iskolákban, és arra a következtetésre jutott, hogy a pszichoszociális környezet döntő szerepet játszik a fejlődő országok tömeghisztériájának előfordulásában.
A tömeghisztéria hátterében az is lehetett, hogy szeptember 14-én este 9 óra körül egy nagy tűzgömb haladt át Afrika délkeleti része felett, meg is ugrottak az ufóészlelések rendesen. Kevesen tudták, hogy tulajdonképpen nem tűzgolyót (és nem is ufót) láttak, hanem egy Zenit–2 rakéta visszatérését az atmoszférába, ami korábban pályára állította a Cosmos-2290 műholdat. A rakéta a visszatéréskor darabokra tört és elégett a légkörben.
A témával foglalkozó Netflix-sorozat, az Encounters egy, azóta felnőtt szemtanút is megszólaltatott, aki azt mondta: csak kitalálta az egészet. A Dallynnak nevezett férfi azt állította, hogy lógni akartak az iskolából, ezért ő és egy barátja „egy őrült ötlettel álltak elő, amelynek soha, de soha nem kellett volna működnie”. Azt mondta, hogy egy kőre mondta azt, hogy űrhajó, és kis idegenekről is beszélt, fél óra múlva pedig már az összes gyerek ugyanezt hajtogatta.
Harminc év távlatából persze nehéz megmondani, hogy mi is történt pontosan azon a zimbabwei iskolaudvaron, de kétségkívül valószínűbbnek tűnik a tömeghisztéria és a csaló szakértők teóriája, mint az, hogy az idegenek egy csapat afrikai iskolás gyerek elé szálltak le, és velük közölték, hogy haldoklik a bolygó."
Today, Dr. Jon T. Kosloski arrived on detail from the National Security Agency to be appointed as the director of the All-domain Anomaly Resolution Office. Dr. Kosloski brings extensive experience working in multiple scientific fields, including quantum optics and crypto-mathematics, as well as leading mission-oriented research and analysis teams.
"Jon possesses the unique set of scientific and technical skills, policy knowledge, and proven leadership experience required to enhance AARO's efforts to research and explain unidentified anomalous phenomena to the Department, Congress, and the American people," said Deputy Secretary of Defense Kathleen Hicks.
As the AARO director, Dr. Kosloski will head DoD's efforts, in coordination with the Intelligence Community, to minimize technical and intelligence surprise by synchronizing scientific, intelligence, and operational detection, identification, attribution, and mitigation of unidentified anomalous phenomena (UAP) in the vicinity of national security areas.
Under his leadership, AARO will continue to examine the U.S. government historical record relating to UAP, as well as efforts to declassify and release UAP-related records to the greatest extent possible.
- Mit mondasz a tudósoknak, kutatóknak, akik azt kérdik tőled, hogy van-e bármi tudományos alapja ezeknek a jelenségeknek?
- Csak ugyanúgy mint minden más esetben. A tudományos megközelítésben, a tudományos módszer szerint, ha jól csinálod, sok a vizsgálat közben előforduló probléma eltűnik. Mivel most egy statisztikai alapon történő elemzést csinálsz, a kísérleteidet, méréseidet úgy állítod össze, hogy ezekre [tudományos elemzésre] tökéletesen alkalmasak legyenek.
Mondjuk van egy egészségügyi anomália, amely az állam egy bizonyos részén történik, akkor ezt bizonyítani kell. Csinálsz egy hipotézist, amely megmondja, hogy miért történnek ezek, majd megtervezel kísérleteket. És ezt is csináltuk. Hogy meglegyenek az adatok, ellenőrizhető mérőműszerekből, és akkor így megfelelő tudományos adatokhoz juthatsz.
"Alapvetően hibás az a metodika, amivel eddig kutattunk az olyan bolygók után, amik életet rejthetnek, vagy amit potenciálisan kolonizálhat majd az emberiség - állítják amerikai tudósok. Mindeddig ugyanis ennek eldöntése érdekében alapvetően csak a bolygó anyagösszetételét, illetve a központi csillagtól mért távolságát (ebből eredően pedig a felszínén uralkodó tipikus hőmérsékleteket) vették figyelembe a kutatók - de egy legalább ugyanilyen fontos további szempontot nem. Ez nem más, mint a bolygók, illetve maga a központi csillag mágneses mezője, amik megfelelősége az amerikai kutatók szerint szintén elengedhetetlen lehet az élet legalábbis magasabb formáinak kialakulása és fennmaradása szempontjából. Bolygónkon is részben annak volt köszönhetően az élet nagyjából töretlen, közel 3,7 milliárd éves fejlődése, hogy a Föld mágneses mezője megvédett minket a részben a Kozmoszból, részben a Napból érkező nagy energiájú részecskéktől, illetve az ezekből eredő sugárzástól. A mágneses mező nélkül a Föld légkörét valószínűleg rég elfújta volna a napszél, aminek részecskéi így gond nélkül hulltak volna alá az égből a Föld felszínére és az óceánokba is, az élőlények számára halálos zápor formájában. Ráadásul légkör hiányában nem lett volna semmi, ami megvédte volna a földi lényeket a kozmikus sugárzás rombolóbb formáitól sem - amely védelmet így, bár áttételesen, de szintén a mágneses mezőnek köszönhetünk.
Ugyanakkor a kutatók szerint a bolygó saját mágneses mezőjén kívül az is fontos, hogy milyen mágneses mezővel rendelkezik annak központi csillaga is, és az milyen hatással tud lenni a planétára. Ha ugyanis egy bolygó csillagának túl erős mágneses mezője van, illetve túl közel helyezkedik el ahhoz a planéta, akkor a csillag mágneses vonalai felbontják a bolygó saját mágneses pajzsát, és a pusztító részecskék szintén gond nélkül söpörhetik el a légkört, illetve tehetik lakhatatlanná a felszín vagy akár az óceánokat is az élőlények számára.
A kutatók szerint tehát ezeket a mágneses paramétereket is figyelembe kell vennünk a lakható bolygók utáni kutatás során - ha viszont megtesszük, az drámai mértékben csökkenti az élet befogadására potenciálisan alkalmas jelöltek számát. Annyira, hogy miután a csillagászok elvégezték a szóban forgó vizsgálatot az eddig erre esélyesnek tartott mintegy 5.500 exobolygóra kiderült, hogy azok közül az új szempontokat is figyelembe véve valójában már csak mindösszesen 2 darab maradt, ami valóban alkalmas lehet az élet fenntartására.
Ezek egyébként K2-3 d és Kepler-186 f voltak, amikét két, kb. a Föld méretével egyező exobolygók a Tejútrendszerben, bolygónktól mintegy 144, illetve 579 fényév távolságban. A kutatók leszögezik, hogy utóbbi persze nem jelenti azt, hogy ezeken feltétlenül van élet - de azt igen, hogy a lakható vagy akár potenciálisan idegen lények által lakott bolygók száma sokkal, de sokkal kisebb lehet a Világegyetemben, mint eddig gondoltuk."
AZt mondjàk hogyha az inteligens civilizàciok valoban elterjedtek akkor szukségszeruen vannak koztuk nagyon veszélyes "ragadozo" civilizàciok. Igy a legtobb békés civilizàcio "csendben marad" hogy fel ne tunjon a "ragadozoknak"...
"A Breakthrough Listen Initiative a valaha volt legátfogóbb kísérlet az idegen kommunikáció és technológia észlelésére. A 100 millió dolláros projektet a milliárdos Yuri Milner támogatta, és Andrew Siemion, a Berkeley Egyetem kutatója vezeti. A 2015-ben indult Breakthrough Listen keretében lényegében megfigyelési időt vásárolnak rádióteleszkópokban, hogy idegen civilizációk nyomait kutassák.
A héten pedig az Egyesült Királyságban, Oxfordban tartott éves konferenciájukon bemutatják azokat az új technológiai vívmányokat, amelyek forradalmasíthatják ezt a küldetést.
Hat évtizednyi kutatás ellenére a tudósok még mindig nem találtak végleges bizonyítékot az intelligens földönkívüli életre. Azonban a legújabb technológiai fejlesztések változtathatnak ezen. Steve Croft, a Breakthrough Listen csillagásza szerint az olyan technológiák, mint a fejlett teleszkópok és a mesterséges intelligencia (AI) azonban fordulatot hozhat a jövőben ezen a téren – mint nyilatkozott a The Guardian számára:
“Eddig csak olyan jelek után kutathattunk, amelyeket az idegenek szándékosan küldtek ki, hogy a létezésük hirdessék. Az új technikák viszont annyira érzékenyek lesznek, hogy most először képesek leszünk nem szándékos adások észlelésére is, nem csak szándékosakra. Képesek leszünk észlelni akár idegen repülőtéri radart, vagy erős TV-adókat – ilyen dolgokat.”
Ezen új eszközök között szerepel a Square Kilometer Array (SKA) és a Vera Rubin Obszervatórium. A Dél-Afrikában és Ausztráliában épülő, több száz rádióteleszkópból álló SKA a világ legerősebb rádiócsillagászati létesítménye lesz. A chilei Vera Rubin Obszervatórium pedig, amely a világ legnagyobb kamerájával rendelkezik, néhány éjszakánként lefotózza a teljes látható égboltot, milliónyi új galaxist és csillagot fedezve fel. Mindkét létesítmény, amelyek a következő években kezdik meg a megfigyeléseket, értékes adatokkal járulnak hozzá a Breakthrough Listen kezdeményezéséhez is.
A mesterséges intelligencia pedig az ezen eszközök által előállított hatalmas mennyiségű adat elemzésében fog kiemelt szerephez jutni.
Adam Frank, a Rochesteri Egyetem asztrofizikusa szerint valóban olyan technológiákról van szó, amelyek több szempontból is komoly fordulatot tartogathatnak a fajunk számára. A kutató The Little Book of Aliens című könyvében már írt arról, hogyan nyit új utakat az intelligens élet felderítésében a technológiai aláírások (technosignature) – az idegen technológia vagy mindennapi tevékenységek jeleinek a keresése."
"Matthew Dominick, a NASA űrhajósa, június 3-án lenyűgöző képeket készített a Nemzetközi Űrállomásról (ISS). Habár elsőre a fények egy idegen űrhajó flottájának tűnnek, nem erről van szó, hanem egy érdekes légköri jelenségről: a lidércekről. Ezek a vörös lidércek olyan elektromos kitörések, amelyek a mezoszférában, a zivatarfelhők felett, körülbelül 85 kilométerrel a Föld felszíne felett fordulnak elő. Dominick fotóján ezek az energiakitörések Dél-Afrika partjainál láthatók – számol be róla a Daily Mail.
Az angolul “sprite”-nak, magyarul lidércnek nevezett magas-légköri jelenség, más átmeneti fényes eseményekkel (TLE) együtt, ritka jelenségek, amelyeket általában véletlenül rögzítenek a zivatarok “timelapse” fotózása során. Az ISS Atmosphere-Space Interactions Monitor (ASIM) gyakran rögzíti ezeket a jelenségeket tudományos műszerei segítségével.
A lidércekről és egyéb TLE-jelenségekről már évszázadok óta akadnak feljegyzések, megörökíteni őket először viszont csak a relatív közelmúltban, 1989-ben sikerült – és akkor is véletlenül. A lidércek körülbelül 80 kilométeres magasságban fordulnak elő, magasan a zivatarok felett. Pillanatokkal a villámcsapás után jelennek meg – egy hirtelen vöröses villanás, amely sokféle formát ölthet, gyakran diffúz csóvákat és fényes, tüskés indákat kombinálva. Egyes lidércek mintha táncolnának a viharok felett egymást követő felvillanásokkal. Sajnos azonban még most is számos megválaszolatlan kérdés akad a TLE-kkel kapcsolatban, például:
Milyen gyakran fordulnak elő lidércek?
Miért veszik fel azokat a formákat, amiket?
Milyen körülmények váltják ki a lidérc megjelenését a felső légkörben?
Hogyan hatnak a lidércek a Föld globális elektromos körforgására, és hogyan járulnak hozzá a Föld felső légkörének energiájához?
Hogyan kapcsolódnak a lidércek a gravitációs hullámokhoz?
Ha szeretnénk segíteni ezen kérdések megválaszolásában, mi magunk is bekapcsolódhatunk a NASA és a washingtoni Catholic University of America közösen finanszírozott projektjébe, a Spritacular-ba. Ehhez nincs is sok mindenre szükségünk, csak egy kereskedelmi forgalomban is elérhető, digitális egylencsés tükörreflexes (DSLR) fényképezőgépre, majd regisztrálnunk kell ezen az oldalon. A projekt keretében pedig minden támogatást és útmutatást megadnak nekünk, hogy “lidércvadásszá” képezzük magunkat, és hogy tudjuk, mikor és hol érdemes keresni ezeket a tüneményeket. Fontos, hogy csak a saját képeinket tölthetjük fel, és nem árt, ha pontos időt és helyet is meg tudunk adni a lidércről (ilyen híján a körülbelüli adatok is megteszik).
A vörös lidércek a D-régióban jelennek meg az ionoszférában, 60-90 kilométerrel a Föld felett. Magasabb magasságokban vörösen ragyognak, és ahogy lejjebb ereszkednek, kék színűvé válnak – ahogy az a mostani felvételen is látható. Matthew Dominick, korábbi haditengerészeti tesztpilóta és vadászpilóta parancsnok kifejezte izgatottságát, hogy sikerült megörökíteni ezt a ritka eseményt.Decemberben Andreas Mogensen, az Európai Űrügynökség űrhajósa is figyelemre méltó képeket és timelapse felvételeket készített vörös lidércekről. A NASA egyébként a fentieknek megfelelően nem győzi hangsúlyozni, hogy ezek a véletlen felvételek létfontosságúak a tudományos kutatás számára. Érdekesség, és pár éve nagy szenzáció volt, mikor kiderült, hogy ilyen lidércek nem csak a Föld légkörében, de más bolygókon is előfordulhatnak."
"A Northrop Grumman bemutatta a DARPA számára kifejlesztett Series Hybrid Electric Propulsion AiRcraft Demonstration (SHEPARD) XRQ-73 lopakodó drón X-repülőgépet, amelynek első repülését az év végére tervezik.
Ez a prototípus a DARPA X-Prime program része, amelyet a Northrop Grumman a Scaled Composites-szal együttműködve épített meg. Az úgynevezett repülő szárny kialakítás az Air Force Research Laboratory GHO programjából származik, amely kevert szárnyat és külső légcsatornás tolócsavarokat alkalmazott. A repülő szárny egyébként egy olyan repülőgép kialakítás, amelyben nincs hagyományos törzs vagy vízszintes és függőleges vezérsík, és az összes felhajtóerőt, valamint sok esetben az összes vezérlést is maguk a szárnyak biztosítják.
Az XRQ-73A nagyobb, de ezzel együtt fejlettebb lopakodó képességekkel is rendelkezik az elődeinél: szárnyfesztávolsága meghaladja a 9 métert, tömege pedig 567 kilogramm. 5500 méteres magasságban akár 463 kilométer per órás sebességet is elérhet, miközben 180 kilogrammos hasznos terhet hordoz.
A drónról ezen túl kevés részlet ismert, de a most közölt, első fotó alapján a New Atlas cikkírója megenged pár felvetést: a széles, elkeskenyedő formájú, levágott szárnyvégek javítják a lopakodó profilt. A hibrid elektromos meghajtási rendszer négy, a szárnyba és törzsbe integrált légcsatornás légcsavarból áll, amelyeket két dízel-, benzin- vagy repülőgép-üzemanyaggal működő elektromos generátor hajthat. A drón elején két nagy légbeömlő, hátul pedig kivezető nyílás található, amelyek minimalizálják a vizuális és radarjeleket. A sugárhajtóművek hiánya pedig szintént alacsony hőhatást eredményez.
Érdekes megfigyelni, hogy két kis nyílás található a burkolatban a légbeömlők között, valószínűleg érzékelők vagy a hasznos teher számára. Ezen kívül egy pitot cső is látható a gépen, amely valószínűleg a repülési tesztek során történő adatgyűjtéshez szükséges.
Az XRQ-73A, akárcsak a GHO, egy rendkívül csendes, nagy hatékonyságú felderítő drón, amely a lopakodást és a hosszas működési kapacitást helyezi előtérbe a hosszabb küldetések során. Az innovatív tervezés és a hibrid meghajtás kombinációja fejlett képességeket ígér a hírszerzési, megfigyelési és felderítési műveletekben."
"A NASA arra készül, hogy 2040 körül elindítja a Lakható Világok Obszervatóriumot (Habitable Worlds Observatory/HWO), amely a szakértők szerint ezután akár nem sokkal, 2050 körül találhat lakott bolygót. A távcsövet egyébként “Super Hubble-ként” is emlegetik, és képes lesz közvetlenül megfigyelni más csillagok körül keringő Föld méretű bolygókat, valamint azonosítani az élő szervezetek által termelt biológiai aláírások széles skáláját is – számol be róla a Daily Mail.
Dr. Jessie Christiansen, a projekt vezető tudósa biztos benne, hogy a HWO idegen élet nyomára fog bukkani egy csillag lakható zónáján belüli kőzetbolygó légkörében még a mi életünk folyamán. A projekt 25 Föld-szerű bolygót azonosított napszerű csillagok körül, mint további megfigyelésre érdemes, fő jelölteket. A NASA három céggel – a Northrop Grummannal, a Lockheed Martinnal és a Ball Aerospace-szel – szerződött a HWO következő generációs hardverének és szoftverének a kifejlesztésére, és nyáron 17,5 millió dollárt különített el erre a célra. Komoly összegről beszélünk, de még ez is eltörpül ahhoz a 11 milliárd dolláros költségvetéshez képest, amely az obszervatórium hosszú élettartamát és hatékonyságát hivatott biztosítani az űrben, és amelyet a NASA reményei szerint az amerikai kormány biztosítani fog.
A HWO a legmodernebb optikával és a James Webb Űrteleszkóphoz hasonló tükörrel lesz felszerelve, ami lehetővé teszi az említett világok légkörének az alapos vizsgálatát az élet jelei után kutatva – a HWO fontosabb eszközeiről a fenti cikkünkben írtunk részletesebben. Az obszervatórium képes a biogén gázok, aeroszolok, felszíni biológiai-, sőt akár technológiai aláírások detektálására egyaránt. Mint ahogy azt Dr. Courtney Dressing, a HWO Science Architecture Review Team társvezetője megfogalmazta:
“Az úgynevezett biogén gázok, amelyeket élő szervezetek termelnek; aeroszolok és más levegőben lévő szennyező anyagok; a felszíni biológiai lenyomatok, mint például a növényzet által termelt infravörös hő, valamint a civilizált idegen fajok által előállított mesterséges technológiai lenyomatok mind észlelhetők lehetnek a HWO-val. Ezek az információk a bolygóról és a bolygórendszerről szükségesek a biológiai lenyomatok értelmezéséhez és a hamis pozitív eredmények kizárásához.”
Az 1990-ben felbocsátott Hubble Űrteleszkóp a vizuális fényt érzékeli, és ennek segítségével készít részletes képeket galaxisokról és csillagokról. Ezzel szemben a James Webb teleszkóp az infravörös érzékelőivel már a galaxis spirális karjai mentén szabadon lebegő gáz- és porhalmazok képalkotásában jeleskedett, valamint ezen teleszkópnak köszönhetően betekintést nyertünk a csillagrendszerektől zsúfolt galaktikus magba. E teleszkópok sikerére építve a HWO az elektromágneses spektrum szélesebb skáláját öleli fel – az infravörösön kívül az ultraibolya és a röntgensugarakat is “látja” ez a tervezett eszköz. Dr. Christiansen kiemelte, hogy bár több mint 5000 exobolygót fedeztek fel eddig, egyik sem volt igazán a Földünk hasonmása – vagyis egy kőzetbolygó egy lakható zónában egy napszerű csillag körül. A HWO küldetése éppen az lesz, hogy ezen változtasson, ami forradalmasíthatja az életről, a vallásról, a filozófiáról és a tudományról alkotott felfogásunkat. Dr. Christiansen azonban úgy véli, hogy egy ilyen felfedezés, legyen az kezdetben bármennyire is sokkszerű, nem fogja igazán felforgatni az életünket, mivel az emberek a kezdeti izgalom után gyorsan visszatérnek a mindennapi életükhöz."
Egy ismeretlen személy (tudom, hogy ki volt) 100 000 dollárt fizetett azért, hogy a kinek.tk és az extraterrestrial.tk weboldalaimhoz ne férhessek hozzá... de itt még láthatók, gondolom, rövid ideig :)
