Én jobban félek azoktól a hamisítványoktól, amiknél a fotó tökéletes, és nem 11 értékelése van az eladónak, hanem több száz.
Van itthon egy vintage hamis svajci órám, liciten vettem az ebayen, kézbe fogva egyértelmű a dzsunka alső polc, de a fotók jók voltak (nyilván nem az óráról készültek), az értékelések még jobbak, brit eladó.
És ez még mindig csak azért bukott le, mert tényleg gagyi hamisítvány, a közepes minőséget szerintem már nem ismerném fel, a legjobb minőséget meg már az ezzel foglalkozók se veszik elsőre (néha másodjára se) észre.
Szerencsére olcsón megúsztam a vintage mókát, mert visszakaptam a pénzem, de azóta se mertem belevágni ilyen kalandba. Pedig néha olyan szép Radok, Omegák pörögnek jó áron.
Oda kell figyelni, és igen, némi tapasztalat-szakértelem sem árt (bár végül is jelen esetben 20eFt a kockázat, azért ettől nem köti fel magát az ember akkor sem, ha mellényúlt). Bár elvileg már a kinézerek is tesznek érdemben a dolog ellen, de a gyakorlatban azért még egyértelmű hamisítványokba is lehet futni most is az Alikon, Temun, akárhol (meg máshol is). És gyárt most is szemetet is a kínai ipar - de legalább tényleg nagyon olcsón - viszont jó ideje már gyárt tényleg jót, minőséget is. Sőt, sajnos egyre inkább ők gyártják azt is, amiről nem is gondolnánk elsőre... Ha veszünk egy átlagos Orientet vagy Seiko-Casio órát - az is kínai termék lesz...
A Vostok órák Seiko szerkezettel mennek, nem Orienttel.
A “no box” felirat elege gyanúra adhatna okot, de elég ha kicsit jobban meg érted a képeket. Már az eleje is gyanús, itt pedig kb le is lehet zárni a témát
Van egy Mako II órám, de az pár éve vagy 80e volt, a Vostok Europe is orient automatikás, az majd kétszáz volt. Ez akkor most hamisítvány lehet, hogy csak egy darab hungarische húszrongyos papírpénz az ára?
Ez így van, sőt, már anno a 60/70-es évektől a Seiko5 népszerűségét is az alapozta meg, hogy egy nem hajszálpontos, viszont nagyon robusztus és strapabíró werket kapott, és 20-25 évig lehetett hordani mindenféle karbantartás-ráfordítás nélkül, mire tönkrement. Igaz, addigra sajnos általában tönkre is ment, bár jellemzően a CAM felhúzó automatika kopott szét annyira, hogy már nem húzta fel az órát, és mivel kézi húzásra nem volt lehetőség, innentől alma.
Valószínűleg napi használatban 15-20 évet ki fog bírni egy mostani Miyota is karbantartás nélkül és üzemképesen, még használható pontossággal - utána meg lehet venni másikat...
Egyrészt a kép csalóka ("parallaxishiba"), jól beállítva ez a kijelzőtípus pont akkor lép ki a percskála végén, amikor az elején belép a következő óra.
Másrészt voltaképpen "nem mindegy"? Meg kell szokni, meg persze ez tulajdonképpen csak egy geg, semmilyen előnye sincs értelemszerűen, ez simán egy jópofaság -de végül is, ha az óra egyszerre mutat 2:00-át, meg 1:59-et, akkor ???
Sajnos már Miyotás Citizent meg olcsóbb Seikot/Orientet sem érdemes szervizelni, ha nincs hozzá valamilyen érzelmi kötődés.
100-200 ezer közötti órák, egy automata szerviz meg alig marad 50k alatt. Ha még egy kicsit karcos is, akkor szerintem már sokan döntenek úgy, hogy inkább hordják, amíg bírja, aztán ha megáll/vállalhatatlan lesz a pontosság, akkor cserélik.
Nekem a napi viselős órám volt egy Miyota 8200-al szerelt Citizen. Lecseréltem a fémet egy minőségi bőr szijjra, és kaptam egy nagyon csinos, letisztult órát. 6 év után teljesen karcmentes, pontosan is jár, de 45 körül lenne a szervize. 55-ért megkapom újonnan.
(És megmondom őszintén, azért egy picit bujkál bennem a kisördög is, hogy egy 55 ezres órán mekkora odafigyeléssel fogja a Citizen szerviz elvégezni a karbantartást, főleg, hogy igazából nincs baja jelenleg)
A Lobbini még szerintem rendben is van, az én fülemnek olyan olaszos csengésű.
De valójában ezeket az órákat teljesen jól el tudnám képzelni felirat nélkül, maximum valami márkajelzéssel (Bár a kínaiakat ismerve ebből egy címerpajzs lenne koronával a tetején, két oroszlán tartaná, meg egy hatalmas koszorú keretezné).
Bár ilyen hülyeségek minden nemzetnél
megvannak.
A Casio pl képes a legelegánsabb számlapra is rávésni, hogy WR50, vagy egyenesen kiírni a fél szamlapon keresztül, hogy water resistant. Mintha ez kb bárkit érdekelne egy búvárórát leszámítva.
A másik kedvencem az Las Vegasban a Venice Casinoban lehet gondolázni, és a személyzet olaszül beszél. Vagyis olyasmit halandzsázik, ami átlag fülnek olasznak tűnik. Mivel az átlag amerikai Olaszországhoz Vegasban kerül a legközelebb, ezért ez pont megfelel nekik. Szóval nem tudom a kínai kollégákat hibáztatni a Lobinniért, lehet, hogy arrafelé ez marha menőnek hangzik.
Abban igazad van, és ezen el is gondolkoztam, miközben a nevekről írtam, h valszeg nem nekünk találják ki ezeket a neveket, és hát igen, kezdetben a szejkó is nagyon gagyink tűnhetett itt, egy Longines-hoz szokott európai fülnek... Ez olyan, mint autóban most a Geely meg a BYD (build your dreams, wtf) :) Aztán majd megszokjuk, főleg, ha a termék (Seiko) is igazolja a létjogosultságát.
De, mondom, az a Farasute kimondottan tetszik, csak ne kéne vigyorognom a nevén...
Hehe, az első még tetszik is, nekem 23 rugóért dobta fel, és van acél-fekete, gondolom tartósabb színben:D Az a baj, hogy így heccből impulzusvásárlás címén óccsó órára is el lehet verni párszázezret.
Acéltokost kell venni, a PVD bevonat mostoha kezelés mellett pár év alatt egy százezer eurós Hublot-ról is lejön, általában idővel bármilyen bevonat lejön bármiről...
Amúgy igen, ha valakit maga a mechanikus óra, a billegő mozgása, az egész koncepció bűvöl el - akkor ezek az órák teljesen jó belépők lehetnek. Nem, egyáltalán nem gagyik, teljesen reális esélyük van 30-40 év múlva is működőképes állapotban megmaradni (ha odafigyelnek rájuk és szervizelik őket - viszont pont a szervizelés ami manapság egy laikus számára drágává teszi egy mechanikus óra fenntartását, mert például a linkelt órára 5-6 évente rá kell költeni a vételárát, de inkább többet...).
A márkanevekkel nem érdemes foglalkozni - ezeket egyébként sokszor az ázsiai piacok számára találták ki, olyan elnevezések, amelyek az ottani füleknek csengenek jól (de már komolyan, voltaképpen milyen béna az is, hogy szejkó, meg kázió, olyan tök lovári hangzásúak ezek is nem ?? ;))) ) - mert bizony az a fő piacuk.
De lehet találni olyan dolgokat szerény árakon, amelyek még műszakilag is érdekesek. Kis pénzért teljesen korrekt módon működő járástartalék-kijelzőket, jópofa Bauhaus- vagy éppen Panerai-dizájnt, dupla billegőt, vagy olyan ugrószámos-számtárcsás kijelzőt, amit meg a Vacheron és hasonlók többszázezer eurókért kínál - ráadásul jól funkcionálót, rendes Miyota automatával a feneke alatt (az utolsó Pindu).
A svájci vonalhoz képest annyira aprópénzek, hogy nem tudtam én sem ellenállni nekik - és eléggé megdöbbentő, de nem volt még semmi bajom egyikkel sem. Az acél tényleg acél, minden az, aminek látszik, működnek - régen túljutott (számunkra sajnálatos módon) a kínai ipar a hulladékgyártáson, mint ahogy lassan kínai autót is nyugodtan lehet venni...
Szerintem tök érdekes órákat is feldob az ali, viccesen olcsó áron (én még nem rendeltem onnan semmit, nekem welcome dealként 20 rongyért dobta fel) ha tudnám, hogy két év múlva is meg lenne rajra a fekete bevonat, és működne, a hülye neve ellenére is hordanám, de szerintem úgy nézne ki, mintha a kutya megrágta volna.
Ez a Farasute nevű cucc egészen jól néz ki. Mondjuk, ezek a nevek, Lobinni, Farasute... Nagyon béna mindkettő. Nem is venném meg, annyira nyomin hangzik.
Mindkettőn megtalálni ezt az órát, az egyiken 88 ezerért, a másikon 108 ezerért... És akkor még nem beszéltem a gyárhoz nem köthető többi kereskedőről, ahol megvan ugyanez más-más áron.
Pár éve nagyon beleszerettem a Seagull 1963-ba, ahol ugyanebbe ütköztem.
Ezt az órát kb 100-800$ közötti árakon árulják a legkülönbözőbb AliX szerű gyűjtő oldalak, és webshopok, a hirdetésekben a képek általában ugyanazok, de a Reddit/WUS/FB fórumok alapján meg nagyon különböző műszaki tartalmú, és kidolgozottságú cuccokat kaptak az emberek. Persze tele van a fórum azzal, hogy honnan kell rendelni, ha tuti jót akarsz, a másik meg esküszik, hogy felesleges pénzkidobás a 250+ dolláros változatot megvenni, amikor ő a 100-ast vette, még kapott 20$ kupon kedvezményt is, és mennyire elégedett.
Van is fent pár cikk a neten, ahol megpróbálják összeszedni az emberek, hogy ennek az órának nincs is igazi jogtulajdonosa, és legalább fél tucat gyártó készíti, mert úgy tűnik Kínában a szellemi tulajdon védelme nem csak a külföldiek esetében nem erős. Ezt nehezíti, hogy ugyanaz a gyártó is csinálja 2 változatban akár, aztán egyszer az egyiket postázza, egyszer a másikat attól függően, hogy éppen a swan neck vagy a non swan neck változathoz volt alkatrész, teljesen függetlenül attól a ténytől, hogy a webshopban milyen fotó van kint.
Nem tudom, hogy ez fog e valaha változni, és ha igen, az mennyiben fogja az árakat befolyásolni, de ha az ember nem akar sok-sok napot a nagy órás fórumok előtt bogarászni, akkor inkább a végén vesz egy Seiko Pressage-t a Lobinni vagy a Farasute helyett (igen, min. 2x áron).
Múltkor egy nagyobb társaságban beszélgettünk órákról és egyedül voltam azzal a véleményemmel, hogyha választhatok a dátumos és dátum nélküli megoldások között, akkor a no date kell. Mindenki más szerint a dátum az óra elengedhetetlen funkciója.
A gyártók meg nem önmaguk ellenségei, ha egy pár műanyag fogaskerék és egy dátum tárcsa növeli az eladásokat, akkor rajtuk nem múlik.
Pedig van egy csomó óra, aminek annyira rosszul áll a dátum ablak
A Nyugaton mára kialakult munkakultúra és fejlesztési szokások mellett vállalhatatlanul nagy összeg egy új mechanikus szerkezet kifejlesztése. Ezért inkább nem is erőltetik, vagy csak a top-luxus kategóriában.
Úgy általában alig van. És ha csak egy egyszerű, két- vagy hárommutatós órát szeretnél minden komplikáció nélkül, akkor az tizedeli a lehetőségeket, és akkor még finom voltam. Pedig régebben ez volt az alap. Valamiért mindenki azt feltételezi, hogy neked egy automata óra kell, dátummal.
ALIG VAN FORMAWERK. Most már jóformán nincs. A kvarc Cartierben is egy kerek tucat kvarcszerkezet dolgozik. Szögletes óra van persze sokféle, de egy 800 ezres Longinesben is egy kerek Powermatic ETA van... Kézi húzós jóformán nincs is. JLC Reverso van, acélban 4 milliós nagyságendű árban, nem kocka, és kicsike ovális - legalább nem kerek - 822-es szerkezettel. Voltaképpen más alig van, ehhez a kínai izéhez tényleg hasonló, "telibe kocka werkes" óra van mondjuk Lange, ne is firtassuk az árát...
Persze, lehet mondani, hogy ez nem is fontos - de azért valahol mégiscsak lehet fontos, és akkor itt van ez alternatívának, egy "teljesen belefér" áron.
Hümm...
Megjegyzem, Rolex Prince, vagy Patek Nautilus helyett is vannak olyanok, mint az alábbi két óra, mindkettő 50-60e körüli áron, zafír, rendes acél tok, korrekt és megbízható Miyota werk, hát, mit mondjak, valahol egyszerre szomorú és jó ez...
Amúgy érdekes ez a Farasute, meg pár jobb kínai márka.
Farasute-nak van is Cartier, Breguet, JLC, FP Journe utánérzésű (ihletésű?) órájuk, meg valószínűleg még ki tudja mi, amit fel sem ismerek.
De mindegyik legalább annyira különbözik - talán a “Santost” leszámítva-, hogy simán fel merném venni, mert nem hatnak egyszerű másolgatnak.
A lenti 40 ezres ”Rolexet” nem venném fel, mert felirat nélkül is egyértelmű, hogy minden porcikájában Submariner akar lenni, de ezek sokkal ízlésesebb megoldások.
imádom ezt a stílust, és ez az óra is tetszik, ezt már a netes algoritmusok is megtanulták, így gyakran mutogatnak JLC-t vagy Cartier-t.
Cartierből 1.5 millió egy quartz, ilyesmi kézihúzós meg szerintem már csak arany tokozásban van egy vagyonért. JLC-ben meg a sima kézihúzós acél tokban 8000€, meg az apró… mármint az apróból kijön egy ilyen kinai.
Bár gondolom azért van minőségi különbség, de valószínűleg erre is igaz, hogy nem annyival drágább, mint amennyivel jobb az anyag/kidolgozás/műszaki megoldás.
Pedig öt méterről "ez is csak valami SUB-féleség"... ;)))
De, hogy illusztráljam, miért aggódhatnak a svájciak a Kínaiak miatt, ez egy Farasute, alapvetően az alakos és kézi húzós szerkezete miatt vettem, meg úgy tetszik is, nézzen bátran utána bárki, milyen alternatívákat kínálnak a svájciak ebben a kategóriában....
És ez egy kb: 100 ezres (tehát kínaiban már igényesebb, drágább) óra, tényleg nagyon korrekt acél tok, alakos-ívelt rendes zafír üveg elöl-hátul, sehol semmi műanyag tartónak sem, vibrón szép egyenes vonalat húzó, tisztességes kézi húzós "kocka" formawerk, szerintem látványos és érdekes kialakítással-felületkezeléssel. Ez már nem igénytelen, ez már nem belépő kategória, még a bőrszíj is bőven a jobb Hirsch-ek nívója (meg ugye azokat is ott varrják már jó ideje amúgy is).
Minden téren átfutott ez a változás, bár ettől függetlenül azért 20-30 évvel ezelőtt is voltak "ahhoz képest" nagyon jó vételek.
De valahol azt emelném inkább ki, hogy 50-70 évvel ezelőtt egy Rolex vagy egy Omega/Longines egyáltalán nem minősült luxusórának - jó minőségű felső-középkategóriásnak voltak inkább nevezhetők, amiket a fejlett országokban tulajdonképpen bárki megvehetett, ha nagyon fájt rá a foga, a középosztálytól felfelé meg amolyan karácsonyi-születésnapi-érettségi-ajándék kategóriának minősültek.
Még egyszer: 1960 kürül egy Rolex SUB az USA-ban egy átlagos melós egyheti bérébe került, egy jól fizetett közép-felsővezetőnek gyakorlatilag smafu volt, és valójában azért nem fogytak ezek nagy számban, mert ez a sportos megjelenés (sőt, a Rolexekre általában jellemző sportosabb megjelenés) igazándiból nem volt divat. Sokat elmond szerintem, hogy 1960-ban lépte át a Rolex az 500 ezres sorozatszámokat, ugyanakkor az Omega a 18 milliót, és bár persze az Omega előbb indult, de a Rolex alapításakor ugyebár a 6 millió körüli sorozatszámokat darálta még. Vagyis 1960-ig ugyanannyi idő alatt, míg a Rolex eladott félmillió órát, az Omegánál elment 12 millió.. Mert sokfélét gyártottak, és "jóval divatosabbak" voltak, a Rolex egy szűk rétegóra volt, sokan a létéről sem tudtak...
Miközben egyébként hasonló kategóriában és minőségben hasonló árban is voltak. A Rolex valójában a nagy válság után futott fel csak ennyire, és sikerült magát első számú nagymenőséggént pozícionálnia - és ugye nincs semmi garancia, hogy ez örökre így marad.
Az igazi luxusórák meg az arany Patekok és hasonlók voltak, de igazándiból még azoknak sem volt úgy elszállva az ára. Mikor ezt kicsit kutatgattam, egyenesen szíven ütött azt látni, hogy 1953-ban (ugye az USA "fénykora") egy Patek Philippe Ref. 2526 (az első automata Patek volt ugyebár) arany tokban, TÖMÖR ARANY SZÍJJAL (!!) 900 dollárba került - ekkor az éves átlagkereset volt 4000 dollár körül, tehát szűk három havi átlagbérbe került ez az óra. No ez volt akkor a luxusórák egyik netovábbja - ma ugyanennek a megfelelője (pl: Ref 7128/1R), hárommutatós-dátumos Cubitus arany tok-csat 150 ezer euró, ami ugye most már inkább háromévi bruttó átlagbér nyugatabbra is...
Irreálisan kinyílt az olló, korábban simán középkategóriát jelentő (és annak is megfelelő minőségű) svájci órák is átcsúsztak kőkeményen a felső luxuskategóriába - nem csoda, hogy hatalmas tér nyílt alattuk minden másra...
