Mostanában olvasgatok egy könyvet, szerző leírja a páviánok körében szokásos megerőszakolósdi rendes forgatókönyvét: "...náluk a tekintélyes hím háremébe gyűjti az összes asszonyt, kivonva őket a forgalomból, minek következtében mohó ifjak népes seregei maradnak lányok nélkül. Ezek az ifjak aztán héjaként állandóan a hárem körül keringenek, arra a pillanatra várva, amikor a családfő másfelé néz, hogy akkor egy pillanat alatt megkörnyékezhessék valamelyik hölgyet. A hölgyek cseppet sem szoktak ellenkezni, és ha férjemuram nem vesz észre semmit, akkor villámgyorsan megtörténik az, aminek történnie kell, és a párocska gyengéd búcsút vesz egymástól. Ha azonban tetten érik őket, akkor az asszonyka bedobja a nagyjelenetet. Ellöki magától a gaz csábítót, és földre zuhanva hangos sikoltozásba kezd: "Ez a szőrös majom meg akart erőszakolni!" Az ifjú elviszi a balhét, mert a dühödt férj "Kettéváglak" üvöltésekkel a nyomába veti magát, és önfeledt kergetődzés veszi kezdetét. Ezalatt a hárem, a rajtakapott, Megerőszakolósdit játszó leányzóval egyetemben, őrizetlenül marad, az ifjak pedig kedvükre válogathatnak a szolgálatkész nőstények között."
"...Gondolom, a történetet sem a páviánpapa, sem azok az emberek nem tartják mulatságosnak, akik azt gondolják, hogy a páviánok élhetnének erkölcsösebb életet is, mondjuk hordhatnának erényövet, de azért nekünk nem kell túl kimértnek és megbotránkozónak lennünk. Minden háborúság oka a kimértség és a megbotránkozás, és ha az emberek inkább jókedvűek lennének helyette, egy csapásra vége lenne mindenfajta öldöklésnek. Ez lenne az igazi vegyi háború, ugyanis az lenne a győztes, aki először kacagásra bírná az ellenfelet. Mivel a jókedv ragadós, hamarosan a másik tábor is elkapná, és nevetésbe fulladna az egész háború - katonai szempontból persze a döntetlen sokkal rosszabb, mintha egyértelmű, ki a győztes. Lehet, hogy a imért és megbotránkozó emberek messze a legbecsületesebbek, de az is biztos, hogy a legtöbb galibát is ők okozzák."
Ez az utolsó mondat az, amiért az egészet idéztem. Nyilvánvaló, legalábbis énelőttem, hogy a "kimértség" nem a legjobb fordítása valaminek, amiről én azért nagyon is érzem, hogy micsoda, ismerek ilyesféleképpen "kimért" embereket. Szerintem a hippi kommunák "szeretkezz, ne háborúzz" ötlete, a féltékenykedés és a háborúskodás együttes elutasítása egyáltalán nem mondvacsinált árukapcsolás. Sajnos mindkettő hajlamára mondhatjuk, hogy az ember "alaptermészetében" rejlik, és talán nem is egymástól függetlenül. A különbség annyi, hogy a háború óhajtását manapság már (legalábbis a mi hazánkban) szégyellni illik, szerencsére, a féltékenység pedig sajnos még egyáltalán nem számít cikinek. Remélem, néhány évtizeden belül eljutunk odáig is.
Más. Leginkább szülő-gyermek viszonylatban mindennapos, de azért párkapcsolatban is elég gyakori, hogy az ember kimondottan hazugságra kondicionálja a másikat. Ha őszinte kapcsolatot akarunk fenntartani, a minimum, hogy sohase büntessük a másikat őszinteségéért, sőt! Persze tudom, olyankor nem az őszinteséget akarják szankcionálni, csakhogy mégis ezt teszik. Ha tudom, hogy veszekedés lesz belőle, legfeljebb nem mondom el, de akkor is megteszem, mert az senkinek sem jó, ha csupán kicsinyes rigolyák miatt tűrhetetlen korlátok közé szorítom magamat.
Endorfin, én az általad leírt párbeszédben (XVII. év házasság után...) nem találok semmi furcsát. Kellene?
Üdv banya!
Hogy mi a hűség? Szerintem egy kapcsolat egyik fontos kelléke. Nem hangzik gyönyörűen csak tisztességesen. Nem kell felmagasztalni, de lebecsülni sem. Egy normális kapcsolatban fel sem merül, hogy van e vagy nincs. Egyszerűen csak van.
Nem hiszem, hogy a társadalmi elvárásoknak kell megfelelnünk. Egy párkapcsolatban egymásnak kell megfelelni és nem a külvilágnak.
Igazad van! Emberek vagyunk és hibázhatunk. De ha leragadunk ennél az elméletnél és meg sem próbálunk egy jobbat kialakítani, akkor nem vagyunk középszerűek? Én legalábbis úgy gondolom, hogy magasra kell állítani a mércét (Persze nemcsak másokkal szemben, hanem magunkkal szemben is.)
Azt írod "az élet nem fekete és nem fehér". Ez nagyon szépen hangzik, de mégis az életben folyton választani kell fekete és fehér között. Fogalmazhatok úgy is, hogy kompromisszumot kötök vagy nem. És ez korántsem olyan könnyű kérdés egy kapcsolatban. Akár pozitív, akár negatív a válasz sajnos egy kicsit bele lehet halni. Nem így gondolod?
Nehogy már valakit a hűsége foka minősítsen!!! Azért, mert valaki hirtelen érzelmi fellobbanásból (v. tök mindegy miért) "félrelép", akkor már nem is lehet emberszámba venni?! Bocs, de ez nekem magas...
A másik amit nem nagyon értek: ha már valaki megcsalta a párját, akkor miért _kell_ megmondania a párjának? Hogy neki is fájjon? Meg akar könnyebülni a vallomás hatására? áttolja a problémáját a másikra?
Furcsán értelmezett őszinteségnek tartom.
A gyakorlat viszont az, hogy a kapcsolat kezdetén,
pl. mennyegzőkor--
egyik fél sem spekulál ezen.
Utána pedig egyénileg rövid távon nyereségesebb
sumák módon felrúgni a szerződést, mint újratárgyalni.
(no, most lehet fujolni a mézeshetekben levőknek.)
Képzeld el, hogy XVII. év házasság után igy beszélget
a házaspár:
--Szivem, lenne egy kérésem hozzád.
--Mire gondoltál ?
--Van egy szimpatikus ismerősöm, szeretnék vele hancurozni.
--Persze drágám, semmi akadálya,ha nagyon szeretnéd,
nekem is eszembe jutott már ilyesmi.
--Szeretlek édesem ! Te olyan megértő vagy, el nem
hagynálak senkiért.
Ha valaki a megváltozott körülmények miatt felmentést szeretne a hűség terhe alól, annak megvan a maga módja: újra kell tárgyalni a dolgokat, mégpedig a másik fél bevonásával, és nem csak úgy felrúgni a megállapodást. Sajnos a hűségnek Magyarországon nincs nagy hagyománya, még politikai körökben sem. Folyton folyvást egyoldalú szerződésszegéseket produkálunk. Ez az, amivel nem lehet nagy dolgokat véghezvinni. Még olyan kicsit nagyokat sem, mint az új Nemzeti Színház, vagy a 4-es Metró.
Kétled, hogy:
"a husegunk 100%-os erkolcsi jogokkal ruhaz fol ra, hogy magunkhoz lancoljunk valakit"
A hűség mindig csak önmagunk számára jelent kötelezettséget. Az igazi hűséget kikényszeríteni nem lehet. Ha mi nem csaljuk meg a másikat, és a társunk hűséges típus, akkor ő sem csal meg minket, - de ez az ő döntése és érdeme lesz.
Persze a hűség imitálását kiprovokálhatjuk bizonyos érdekeltségekkel, pl. "ha nem csalsz meg, akkor veszek neked egy nagy autót". Van akinek ez is elég. (De az igazi hűségnek nincs más egyenértékese, mint a mi hűségünk.)
Ha egy kapcsolat rossz vágányra akar futni, akkor a hűséges ember feltétlenül tisztázni akarja a kérdést, mielőtt még egyoldalúan (félre)lépne. Hogy az általad idézett esetben pontosan hogyan alakultak ezek a dolgok, nem tudjuk. De az a benyomásom, hogy ifjú harcos barátod barátnője előbb lépett félre, mint hogy a problémákat tisztázni akarta volna, és ez bizony hűtlen jellemre vall - kár is vele vesződni.
Pucros Mackonak igaza van, de idetlenkedoknek nem ajanlanam, hogy irsaba is foglaljak. Mert akkor egy fokkal nehezebb kimagyarazni, ha veletlenul szerzodesszeges tortent.
Hogy nezzen ki egy ilyen szerzodes? Valoban eloszor is tisztazni kell, mi minosul ( nem nosulok en...) enyhebb es sulyosabb, halalos stb. hutlenkedesnek. Ezek a definiciok-resz.
Aztan mi minosul enyhito korulmenynek ( alkohol vagy drog befolyasoltsag, elidozitett ajzoszer hasznalat, hivatali manreza, a kedvesunk hosszabb tavollete, vagy rosszhiszemu fejfajas-trukk haritasa, mondjuk minden harmadik esetleg feljogosithatna stb...) Nem utolso sorban fontos a vitas esetekben a jo valasztott birosag megjelolese ( pl. anyos-osszetetelu nem ajanlott) ...
Es nagyon fontosak a szankciok.Ezek lehetnek a bosszubol-felredugasi jogtol kezdve a rendszeres szemetlevitelig mindenfele dolgok, fontos a megfeleo elrettento hatas...
Kedves Dcsabas Ha egy nő képes hűtlenségre valaki olyannal szemben, akivel belevágott valamibe, és aki őhozzá hű maradt, az a nő hűtlen természetű, és a továbbiakban nem is érdemes vele semmi komoly dologba vágni. Ok, de ezzel vege, semmi magunka melyedes (like: miert tette meg ezt velem, mit nem kapott meg tolem, stb?) Benne tehat csalodtunk. Mivel
1) egyutt vagtunk bele valamibe
2) + huek is voltunk hozza,
ezzel mindent megtettunk, amire szukseg lehet?
Egy baratomat egyszer fiatal kezdo harcos koraban egyszer testileg megcsalta a batarnoje, amit kisvartatva be is vallott, hogy jol megbeszelejek, es okuljanak belole. A baratom belement, egyuttmukodest szinlelt, de ezt csak arra hasznalta, hogy minden reszletet megismerjen a hutlenkedes zaftos jeleneteibol...es egy ponton robbant a bomba, felpofozta a not,( aki a megdobbenestol meg a pofonoktol majdnem elajult. A duh akkora volt, hogy a pofonok tul nagyra sikerultek allitolag...de ez nem lenyeg). Azonnali szakitas, siras rivas minden oldalrol, nem folytatom. De a baratom magaba mellyedt, s birt talalni ott egy ket problemat, amire addig nem figyelt...es fokozatosan rajott, hogy a vilag komplexebb, mint hitte... Azota fasza gyerek, legalabbis elhagyni nem nagyon akarjak. Inkabb az a baja, o hogy szabaduljon, amikor jon a szabadulhatneka.. Most inkabb az allando szabadulhatnekaval kuszkodik...Ertesz engem?
Persze lehet, hogy tenyleg egy egyszeru szemet a hutlenkedo, de azzal se ertek egyet, hogy csak a husegunk 100%-os erkolcsi jogokkal ruhaz fol ra, hogy magunkhoz lancoljunk valakit.Egyeb teljesitmenyekre (kunsztokra) is kepesek reagalni az embertarsaink, tortenetesen akkor is, ha a mi parunkrol van szo.
Ja, es az" igazan nagy dolgokra csak huseges emberek kepesek" gondolatoddal se birok 100%-ig azonosulni...
Tekintsük a hűtlenséget egy szerződés felrúgásának. Hogy a szerződés mit tartalmaz és mit nem, az a Szerződő Feleken múlik. Vannak Szerződő Felek, akik nem beszélik meg, mit tartalmaz az ő szerződésük, hanem csak éreztetik egymással az elgondolásaikat, ez azért praktikus, mert nem lehet őket viszont-számonkérni, vagy pedig úgy tekintik, hogy az ilyesféle szerződések tartalma társadalmilag úgyis eleve jóldefiniált - ez a leggyakrabban a szülői felfogást szokta jelenteni, ezért (a testvérházasságok kivételével:-)) szükségszerűen perpatvarra vezet.
Szóval, ha hűségről/hűtlenségről beszélünk, mármint a párunkkal, akkor nem árt, ha előbb tisztázzuk, hogy például más orrának a piszkálása annak számít-e stb. Persze nem taxatíve felsorolva az összes lehetséges viszonyféleséget, az nem járható út, de talán emberpárok meg tudják értetni egymással, mit miért éreznének árulásnak.
Látta valaki a Hullámtörés c. filmet. A pasas lerokkan (egy kicsit hasonlit egy itt olvasott történetre) és megkéri a feleségét, hogy más pasikkal hancúrozzon aztán meg esélje el neki, mert az olyan, mintha ő maga lenne a többi pasi helyében. Ez hűség? Vagy a réges régi Emmanuel történetek mindenkivellefekszemakiazutambakerülaférjemmegnagyonélvezihamásokkalvagyok-történetei hűséget tükröznek?
Én nagyon nem szeretem, ha mások közelednek ilyen szándékokkal a Kedvesemhez. Olyan mintha összedőlne valami régóta épülő dolog. Igen, kell, hogy legyen hűség. Meg őszinteség.
A kérdés szerintem meglehetősen egyszerű. Ha egy nő képes hűtlenségre valaki olyannal szemben, akivel belevágott valamibe, és aki őhozzá hű maradt, az a nő hűtlen természetű, és a továbbiakban nem is érdemes vele semmi komoly dologba vágni. Meg lehet tartani cicababának (ha mutatós), ágyasnak (ha ügyes), szobalánynak (ha tiszta), pénzforrásnak (ha gazdag), stb., de nem szabad a társ szintjére emelni azzal, hogy fontos dolgot bízunk rá. (Ugyanez persze a hűtlen férfiakra is igaz.)
Nézzétek el nekem, ha kicsit sarkosabb leszek az átlagnál. Öreg, már-már cinikus némber vagyok... :)
Olyan gyönyörűen hangzik, hogy hűség. De hát mi jelent? Nem dugok félre? Nem beszélem ki a páromat a háta mögött? Nem gondolok arra, hogy mással jobb lenne? (érzelmileg)
De szűkítsük le két ember közti kapcsolat elemére. Alább sokan elemezgették, hogy mit is tartalmaz. Úgy vettem észre, hogy a testi hűtlenség az a pont, amiben mindenki nagyjából egyetértett. (Persze ehhez jön, hogy érzelemmel vagy anélkül, stb.)
Olvasva a topicot azt látom, hogy baromi fennkölt erkölcsi kategória ez.
De vajon ebben az egy életünkben mindig valami magasabbrendű, a társadalom által kikényszerített elvárásnak kell eleget tenni?! Hol marad az egyéni sors, az egyéni élet?! Jó, belátom, van akinél ennek az elvárásnak való megfelelés nem külső kényszerként, hanem belülről fakadó késztetésként jelenik meg. Ő így érzi jól magát! Szíve joga.
De könyörgöm! Ne minősítsük, ne értékeljük, mert ahányan vagyunk, annyi félék vagyunk. Egyetlen dologban vagyunk azonosak: EMBER-ből vagyunk! Emberek: ösztönökkel, vágyakkal, érzelmekkel és nem utolsósorban értelemmel!!!! Nem tudhatjuk, hogy mi lakik bennünk igazán és mi rárakódott máz! Két ember közt - IMHO - nincs soha, de örökké sincs! Akkor miért szinezzük be rózsaszínűre? Ha megtaláltam azt, aki hosszabb távon megfelelőnek tűnik, akkor nyilván nem keres tovább az ember. De keresés nélkül is útjába akadhat valaki, aki valamilyen szempont alapján jobb (lehet). Övé a döntés joga: megpróbálja vagy nem. de egyik megoldás sem jelenthet értékítéletet az erkölcsiségére. Mindenki megköti a maga kompromisszumait egy kapcsolatban. Mindenki félti a maga biztonság-érzetét így vagy úgy. Van aki nem néz szembe a kísértéssel vagy elhárítja (Ő vajon veszít-e valamit?), van, aki pedig szembenéz vele és - ha úgy tetszik - él az alkalommal, a maga korlátai szerint (ő vajon veszít-e valamit?).
Az élet nem fekete és nem fehér. Állati jól hangzik azt mondani, hogy valaki hűtlen, az mehet a fenébe, nekem nem kell! Ebben a dologban pedig gyerekkel takarózni álszent dolog - IMHO. "A gyerek miatt nem válunk...", de áll a kés a levegőben... A gyerek kicsi, de nem hülye, sokkal jobb érzékelői vannak, mint azt hinnénk!
Lenne mit mondanom még, de nem akarok túl hosszú lenni.
Koala eme veretes levelére banya már akkor remekül megadta a választ.
Szerintem nincs túlsok különbség a nők vagy a férfiak hűsége között. Mert ha már érdeket keverünk egy kapcsolatba, akkor az már nem kapcsolat maximum aktus. Szerencsére nem ez a gyakori (remélem).
Egyébként nem értem, hogy miért kell a férfiakat ennyire lebecsülni? Miért kell őket úgy lefesteni, mint akik képtelenek az agyukkal gondolkodni. És miért kell a nőket ennyire csavaroseszűeknek kikiáltani. Ez is csak viszonyítás kérdése. Ugye létezik okos férfi és okos nő. Valamint egyszerű férfi és egyszerű nő. Namost, kérdés, hogy milyen a párosítás.
Ok. (Lehet, hogy én radikálisabb vagyok ilyen téren.) Tegyük fel, hogy megtörténik a megbocsátás. De mi lesz utána? Ugyanolyan tiszta marad a kapcsolat? Mert ugye a bizalom az megsérül. Nem? Igazad van a hűtlenségnek több formája van nemcsak a fizikai. De az nem pont ugyanaz? (Mert amit még meg lehet bocsátani az valószínű, hogy nem tartozik a hűtlenség témakörébe.) Szerintem, ha mondjuk hazudik valaki egy fontos dologban, és erre rájön az ember lánya vagy fia, akkor a bizalom ugyan úgy meginog. Ezért írtam a rózsaszín ködöt, mert ebben a stádiumban az ember hajlamos nem odafigyelni. Ha valaki szerelmes nem tud (sajnos) ilyen hideg fejjel gondolkodni.
Kedves Neil,
" teljesen mindegy, milyen volt az ember, mielőtt találkozik a nagy Ő-vel(ha van), csapodár, hűtlen, stb. Ha szereti, akkor szerintem nem lesz hűtlen. "
Bájos ez a nöi naivitás:
"Mellettem majd megváltozik"
Hányan bedölnek ennek a tévhitnek....
De az idö felokositja öket.
OverLord!
Kivételek mindig vannak. Azért mert valakinek rosszak a tapasztalatai még nem biztos, hogy általánosítani kell.
Erre a kérdésre fordított helyzetben milyen választ adnál?
Kedves Chrys!
Ha egy kapcsolat úgy működik, ahogyan leírtad és mind a két fél így boldog, akkor ők hűségesek egymáshoz, a maguk módján. Igen a hűség mindenkinek mást jelent. A boldogság is.
Üdv. Katica
Kedves Suzi!
Igazad van, amit írtál azt mind végig kell gondolni a megbocsájtás előtt.
Ez nem rózsaszín köd.
Szerintem a hűtlenség az, amikor az egyik fél elárulja, becspja, hitegeti, megalázza stb. a másikat. Egy botlás még nem igazi megcsalás. Van amit meg lehet bocsájtani, és van amit nem. Történhet olyan esmény, ami után már egy kapcsolat nem mehet tovább a régi kerékvágásban.
Átéltem egy igazi, csúnya, megalázó megcsalást.(Még jó hogy túléltem...)
Igen, van megbocsátás is, de ha megbocsátásnak kell lennie, ott szerintem akkor már nincs hűség, nemde?
De abban igazad van, hogy teljesen mindegy, milyen volt az ember, mielőtt találkozik a nagy Ő-vel(ha van), csapodár, hűtlen, stb. Ha szereti, akkor szerintem nem lesz hűtlen.
Neil
Koala 02.01.15-os hozzaszolasa magvas es noies, es a benne levo belso kohezio miatt eleg nyeronek tunik az igazsag keresese cimu harcban, meg akkor is, ha ahany ember, annyi igazsag. Ott osszeallt egy kep a noi meg egy kicsit a ffi-huseg eltero voltarol. Pedig korabban ezen tiprodva vegus is mar majdnem kezdtem arra kilyukadni (en, a lufi ! Jesszus!), hogy nincs kulon noi meg ffi huseg. Hat van.
- Belevagtam a husegfajta-kategorizalasba, ami egyebkent mindemellett megallja a helyet, a huseg-hozzaszolasok tobb, mint 90 szazalekat be tudom eroltetni valamelyikbe a 4 kategoriabol.
- Ebben a temaban (is) az az erdekes, hogy mas a tudatossagi foka annnak, ahogy az asztaltagok ezt a kerdest megkozelitik. Ez veszelyes is, nem tudom, masnak feltunt-e. Nem biztos, hogy egy olyan elettapasztalatot meg akarok ismerni 6 evesen, aminek felismeresehez a magam utjat kene jarnom meg legalabb 10 evig, erre most bang, a kepembe vagjak... vagy amire a boldogsag-erzetemhez nem is lenne szuksegem, es kello rutin hianyaban nem tudok vele mit kezdeni, csak megzavarja az eletemet, ami mondjuk tobbe-kevesbe jol mukodott. Szoval en szeretem a spontan, romantikus, energikus, szexcentrikus, fiatalos, tiszta, romlatlan, bajosan naiv, meg nem cinikus, kicsit orult stb. hozzallast, es hat itt komoly belemaszatolasok mehetnek vegbe, legalabbis szellemileg.Kicsit olyan a helyzet, hogy amikor apuci elmegy otthonrol kurvazni, nem azt mondjuk a gyereknek, ha kerdezi: apu hova megy,- hogy apuci idegen nenikbe megy dugni a merev kukacat... hanem azt, hogy setalni ment.
De mivel feltetelezheto, hogy nem hateves gyerekek kotnek ki itt a monitorok elott, megis van benne valami pervez orom elmondani: igen apucikad ilyen egy allat...
- Szoval szep dolog a huseg, de igy pasztazgatva ezt a topicot a vak is latja, hogy a huseghez valo romantikus hozzaallas darabokra zuzhato. Emellett megis letezo, boldog erzes a spontan/szerelem huseg atelese, amikor az ember ugy kerul a menyorszagba, hogy eszre se veszi. Sot termeszetes korulmenye lesz eletenek, eleg akkor megreccseni, ha kipenderul onnan.
Csakhat, ahogy DcsabaS mondana, ilyen allapotban nem nagy kunszt a huseg.
Onnatol, hogy a huseg nem tudatlanul, spontan jelentkezik kulonfele kunsztokkal lesz fenntartva. Vagy igy-ugy felaldozva.A huseg tullep a paromon, orea szorosan mar nem is vonatkozik, csak a kapcsolatra ugy altalaban, vagy a csaladra stb. De a torekveshez, hogy ezt ne valljuk be magunknak, jogunk van.Legfoljebb masok itt, arctlanul kicsit megporkolnek romantikus mivoltunkban.Ezt elvezi o is, talan mi is. Szoval aki egy ilyen forumba beszall, szamolni kell veszelyekkel. Ez van.
- A hutlenseg funkciojarol? Mivel a nyero helyzetben levo nosteny valaszt a nyomulo himek kozul, akitol utodai es sajat eletenek minel magasabb szinvonalu kielegiteset varja (osztonosen vagy tudatosan itt egyre megy), ezert ha nem lenne hutlenseg, az nem sarkallna mind nagyobb teljesitmenyre a himeket. Mivel a pasik inkabb a farkuk utan mennek, az o ilyen olyan kompromisszumokkal teli huseguk megiscsak nagyobb aldozat, azaz huseg-kunszt, mint egy no csaladfentarto osztonokkel atitatott husege.
Ezt mindket nem erzi, tudja, ezert elnezendobb bun altalaban a ffi-hutlenseg. Ott legalabb jobban megvan a remeny, hogyha
az ejakulacio veget er
a ferjem visszater
Ez egy szélsoséges eset, amikor már semmilyen lehetoség nem volt arra, hogy teljes értéku életet éljen a házaspár. Itt a kapcsolatnak a MEGÉLHETO részéhez huséges maradt a no. A nem megélheto részhez nyilván nem lehetett az, a fogalom ezen a téren tulképp érvényét vesztette.
Szerintem is jól döntöttek, de a kevésbé durva helyzetekre nézve nem hiszem hogy fel lehet ezt példaként hozni. Ezeknél ugyanis inkább arról van szó, hogy ahelyett hogy rendbetenné a két ember a párkapcsolatát, vagy elválna, inkább olyan utat járnak, ami legalább az egyiknek nem megfelelo. (Atán errol vagy szólnak egymásnak, vagy titokban tartják).
Maximálisan, minthogy semmivel sem lett volna nagyobb hűsége egy olyan önmegtartóztatás által, ami azután felesleges feszültségek és hibáztatások forrása lévén a rokkant férjnek is kárára lett volna.
A hűség lényege nem az értelmetlen (felesleges) áldozathozatal. Az csupán önámítás, vagy képmutatás.
Amit én értek hűségen, az nem azon múlik, hogy fizikailag mi történik, hanem hogy ami történik, az annak a személynek a szándékai és érdekei szerint történik-e, akinek az irányában vizsgáljuk a hűséget.
Az idézett példában a nő maximálisan hűséges volt. Akkor lett volna hűtlen, ha elhagyja a férjét, vagy pedig (kisebb mértékben), ha nem hagyja ugyan el, de annak tudta nélkül folyamodik "pótláshoz", illetve, ha a leírtak szerint indul is a történet, de azután mégis csak elhagyja a férjét.
Egy házaspár férfi tagja sulyosan beteg, tehetetlen
rokkant lett.
Egy idő után a nő megbeszélte vele, hogy elhagyni
nem akarja, de neki Férfira is szüksége van.
A nő barátja odaköltözött hozzájuk, és ápolni is segitett
a beteg férjet, mig az a betegsége miatt elhunyt.
Namost ez a nő hűtlen, vagy hűséges volt a férjéhez ?
Csak egy kicsit éld bele magad a helyzetükbe.
Egy házaspár férfi tagja sulyosan beteg, tehetetlen
rokkant lett.
Egy idő után a nő megbeszélte vele, hogy elhagyni
nem akarja, de neki Férfira is szüksége van.
A nő barátja odaköltözött hozzájuk, és ápolni is segitett
a beteg férjet, mig az a betegsége miatt elhunyt.
Namost ez a nő hűtlen, vagy hűséges volt a férjéhez ?
Csak egy kicsit éld bele magad a helyzetükbe.
Oké Lufi, így is jó!
Én sem vagyok épp az a kifejezetten csúnya. Talán öreg sem: 27. Érdekből, már rég mással lennék, és nem a (csóró) kőműves férjem mellet, főleg nem télen!)))))
Igen, majdnem minden férfit el lehet csábítani! Igen, a nőknek csavaros tud lenni az eszük! És jól is tudnak manipulálni! De ez nem változtat a tényen, hogy sok a hűséges nő! Akik nem törődnek az érdekeikkel, sokkal inkább az érzelmeikkel! Ilyenkor mi van? A hűsé érdek kérdés?
Üdv. Chrys.
