De ha már a hűségnél tartunk IMHO úgysem tudsz hűséges lenni, ha nem határozod el magadban, soha többé senki mással. A házasság szerintem ennek a hűségi elhatározásnak az intézményesített formája.
Athos!
DE. Igenis akarattal is irányíthatjuk az érzéseinket. Egyszer a TV-ben egy szexis szimpatikus közéleti hölgy mondta pl. hogy amíg nem ment férjhez, nem volt akkora felelőssége, hogy más karjaiban köt ki. Utána megtanulta leküzdeni a kísértéseket és a társát mind jobban megajándékozni mindennnap valamivel.
Más topicban is írták, hogy a szerelem nem kezdeti állapot. felelős vagy azért, hogy mindig megújítsd.
Én pl. szintén húznék erre-arra, de a barátnőmet mégis egyre jobban szeretem.(Értsd egyre többet látom benne azokat az értékeit, amioért érdemes vele lenni).
Proc
P.S. Sok olyan kapcsolatot láttam, ami tartós nem házasságból inkább "válásba" mint házasságba torkollt. Szerintem 25-26 éves korig (főleg ha még tanul az ember 18 után)nehéz kitartani egy mellett,mivel sokkal több impulzus éri az embert, és azzal, hogy egyhez köti magát, tulajdonképpen korlátozza a "társadalmi aktivitását". De azért van akiknek sikerül.
Kedves Spisek,
És ha összeházasodunk, akkor mi van? Gondolod, hogy akkor nem kezdene el széttartani az a két "keréknyom".
Nem hiszem, hogy nagyobb komolysággal foglalkoznék a kapcsolatunkkal, ha lenne róla papír, mint így. Vagy ha úgy jobban tetszik, így sem foglalkozom vele kisebb komolysággal.
Athos,
Rég össze kellett volna házasodnotok, szerettétek/titek egymást jól megvagytok, akkor mire vártatok. Szerintem van egy pont ahol meg kell tenni és nem tökörészni tovább.
Az biztos, hogy sokkal kényelmesebb csak úgy éldegélni (kevesebb felelősség), jól megvan az ember, aztán bármikor továbbállhat.
Istenálldotta jó pedagógus ált. isk. osztfönököm mesélt valamikor úgy 7.-es koromban arról, hogy vannak olyan primitiv /fuj, ez csúnya szó, tehát: természeti/ népek ahol a gyerköcök kapnak külön "lakást" /fidesz magyar torgyáni párt RULEZ/ ahová az álltaluk választott párral vígan élhetik világukat, amennyiben nem teccik lecserélhetik mindaddig míg nem találnak valakit akit már nem óhajtanak lecserélni. Nem tom' van e ez valójában, de ha 1 megfontolt, érett 30 éves pedagógus /és nem tanár mert nem ugyanaz/ ezt javalja osztályának akkor azt hiszem 1et tehetek. Sajnálhatom hogy nem fogadtam elöbb szót. Egyébként a szüzessgről: elvenni, elveszteni szüzességet nem lehet. Az csak adható. És amennyiben párom nem szeret annyira, hogy azt papír, meg valami láthatatlan /amiben én is hiszek, ha nem is ugy ahogy mások/ reverendás képviselője /akikben nem hiszek/ elött letett eskü nélkül megajándékozzon vele akkor .........
Jo, jo az uccso (3.) kerdesem elment egy kicsit mas iranyba. Leginkabb
egy nemreg amerikaban megtortent eset miatt: 12-14 eves srac 30valahany
eves volt tanarnojevel etyepetyelt, mi tobb gyermek is szuletett belole.
Aztan elitiltottak oket, de megint osszejottek: megegy gyerek (!), de annak
megszuleteset mar a tanarno a bortonben varja. A srac (meg a srac szulei is!)
persze tiltakoznak hogy hat konszenzus volt nem eroszak.
Azon tul, hogy szerintem apasagot "vallalni" ilyen korban tenyleg
felelotlenseg, ha megfeleloen vedekezik a holgyemeny es nincs gyerek akkor
mi kar szarmazik a dologbol? (Most nem arra gondolok, hogy a pl. a tanarno
kivetelezik a gyerekkel az iskolaban, tfh. ez nem problema pl. mas iskolaban
vannak.)
Csak azert mondom mert en is ugy vagyok mint azt mint META TOM irta Pedro-nak:
>> elveszheti-e valaki szellemileg a szüzességét...szerintem igen.
> Ha ez igaz, akor én olyan korán vesztettem el, hogy az
> már brutálisan pedofil dolog...
Namarmost, mikortol nem "karos" ennek fizikai kielese? (Marminti?) En speciel
nem tudom mi bajom lenne, ha anno osszejottem volna azzal a helyes kis
nyelvtanarnovel :))) (Persze gyerekaldas nelkul.) Sot, talan kicsit
tobb onbizalmam lett volna kesobb a sajat korombeli leanyokkal valo
kezdemenyezesben is.
Hiszed, nem hiszed, így volt. Nekem központi kérdés a szex, neki nem volt. Persze másban sem voltunk teljesen egyformák, de messze nem voltak olyan eltérések mint a szexualitásban. Most is barátok vagyunk és mindketten úgy látjuk, kapcsolatunk szexuális inkompatibilitásunk miatt ért véget. (Fúj de csúnyán hangzik így. De így volt.)
Hát bizony érdekes volt végigrágni az alant felgyülemlett hozzászólásokat. Ez szerintem tipikusan az a terület, ahol nem lehet (és nem is kell) meggyőzni a másikat, inkább csak a véleményeket és tapasztalatokat érdemes elmondani. Azért természetesen hasznos volt, sok továbbgondolásra érdemes felvetést találtam.
Az eredeti kérdésről: gyakorlatilag eomer véleményével értek egyet. A saját szüzességem elvesztése csak azon a szinten volt nagy durranás, hogy átléptem a cekcuális életet élők táborába. Nekem a szeretkezés azóta is (majdnem) mindig ugyanakkora lelki élmény, csak most már technikásabb vagyok és így testileg jobban tudon élvezni. A párom szüzessége? Engem nem igazán érdekel, hogy előttem volt-e már valakivel. A lényeg, hogy amig velem van, addig velem legyen.
Egy gondolat a tökéletes párról meg az örökké tartó szerelemről/szeretetről. 19 évesen ismertem meg a barátnőmet (egyidősek vagyunk). Már hat éve együtt élünk. A házasság gondolata eddig fel sem merült bennünk. Ilyenformán abszolut nem a papír tartott össze minket immáron nyolc éve, hanem a szeretet. Bármilyen kötelezettség nélkül boldogan együtt tudtunk élni, mindenki csak irigyelt minket. Az elmúlt fél évben azonban rá kellett döbbennem, hogy az emberek bizony komoly változásokon mennek keresztül az évek során, és a legrosszabb az, hogy nem egyforma ütemben. Ma már mi is a válás szélén állunk. És ez nem jelenti azt, hogy megutáltuk egymást, nem jó a szex, vagy már nem tudunk jól együtt élni. Tudnánk, csak valahogy lelkileg én már nem tudok hozzá úgy viszonyulni, ahogyan azt ő megérdemelné. Mert valamilyen módon még mindig szeretem és ezért a legjobbat akarom neki. Egyszerűen csak mintha két párhuzamosan futó keréknyomból az egyik elkezdene félrehúzni.
Hát ez van. Nem mondom, hogy nem lehet elsőre megtalálni az igazit, csakhát két fenntartáson is van: matematikailag szinte nulla az esélye, hogy abból a rengeteg emberből egyáltalán találkozzak az igazival. A másik, hogy szerintem nincs is abszolut "igazi". Az ember különböző életkorában a különböző énjeihez különböző az "igazi" is. És hogy ne menjek el teljesen az offtopik felé, ezek szerint a szüzességet minden alkalommal oda lehet adni, amikor az aktuális igazival találkozom. Az a kis hártya ugyan mit számít?
Laci, kedves!
A 2. pontban foglalt véleményeddel hadd vitatkozzak:
A lányoknak - szvsz - nem könnyebb, mivel a szüzességhez számos mítosz és erkölcsi kérdés tartozik. ("Vigyázz, lányom, a lányságodra!") Még mindig inkább a lányoktól várják el a szüzességet, mint a fiúktól. Így annak "elvesztése" is nagyobb lelkizéssel jár.
1. A szüzesség elvesztése nem igazán korhoz van kötve, hanem érettséghez. S ehhez nemcsak a testi, hanem a lelki érettség is (főleg az!) számít. A fiúk esetében nem igazán tudok nyilatkozni, de lányoknál szerintem akkor, ha ez már nem kérdés a számára.
2. Fogalmam sincs. Számít ez?
3. Mi is volt még? Ja igen. Dacára az akcelerációnak, nem hiszem, hogy egy 12-14 éves kislány vagy fiú érett lenne a nemi életre. Sőt. A nagy korkülönbség egyébként nekem nem zavaró.
Az eredeti temahoz egypar vitaindito-folytato kerdes
(Persze nekem megvan mindegyikben a kialakult velemenyem, majd esetleg
kesobb meg is irom, bar talan a kerdesekbol is kideritheto :)))
1. Milyen korban "idealis" a szuzesseget elvesziteni? Ferfinak? Nonek?
(Persze ha valaki a hazassagig tarto szuzesseget hirdeti, akkor
a kerdes annak idopontja)
2. Melyik nem akarja altalaban hamarabb elvesziteni a szuzesseget?
Es melyiknek konyebb (ha ugy dont)?
3. Cekcualis zaklatas-e ha mondjuk egy 25-30 eves holgy veszi el egy
15 eves fiu szuzesseget (mindkettojuk "oromere")? Es ha 12 eves a fiu?
Es ha a nemeket felcserelem? (a konszenzus marad!)
most talán ne menjünk el ebbe az irányba itt, mert irtóra offtopic, de még egy utólsó (hehe), azért az szerintem egy kicsit másról szól (egy erkölcsi dolog). Ez pedig direktbe az ellenkezőjéről.
És bocs, többé ebben a témában itt nem nyilatkozom, ha valaki vitázni kiván erről velem mennyünk át pl az offtopicba
Bocsi, megint
Laci
Azért elárulom: 23.5 éves vagyok, és... De azt inkább haggyuk
Laci,
Köszi az észrevételedet, de ezt ma már a köznyelvben rég nem egy tudományos szabályként vagy elvként használják, hanem átment a szólás mondások körébe.
Úgy ahogy az, hogy "aki másnak vermet ás maga esik bele " sem teljesen valós és talán úgy hangozhatna manapság helyesen, hogy " aki másnak vermet ás abba esik bele más" mégis használjuk.
Ez a szüzesség kérdés elég érdekes.
A század előtti időszakban más volt a szexualitáshoz való hozzáállás. A nemesek és polgárok a vagyoni ill. a társadalmi helyzet alapján válaszottak párt maguknak.
A parasztok pedig elsősorban a munkába választottak társat maguknak és nem az ágyba.
Igy a házasságban más dolgok voltak a fontosak mint ma.
A keresztény felfogásban , ahol az elsődeleges cél az utódok létrehozása és az Istennek tetsző élet a szex csak egy másodlagos dolog. Sok hívő ember szemében a fő a család boldogsága, a házastársal való törődés stb.
A nem hívő emberek viszont szintén mást értenek a házasság alatt és mások a számukra a fontos dolgok. Szerintem itt lehet az ahol a két tábor nem érti meg egymást hiszen mindketten más célokat és értékeket tartanak fontosnak.
Egyébként létezik olyan hogy inkompatibilitás.
A leggyakoribb formája az hogy valamelyik partner gyakrabban akarja mint a másik (mármint a szexet).
Ilyenkor vérmérséklettől és a körülményektől függően négy dolog történhet.
1. Türelmesen vár
2. Megoldja saját hatáskörben (jobb vagy bal kéz tetszés szerint)
3. Megcsalja a párját.
(tényleg ilyenkor ez igazi megcsalás vagy csak az illető párja provokálta ki a dolgokat hogy ez bekövetkezzen?)
4. Hosszútávon nem tudja eltűrni és elhagyja
Láttam már ilyen keresztény házasságban az asszony elhagyta a férjet mert az eléggé gyengécske volt. Persze ez csak az esküvő után derült ki.
Általában elmodható az hogy a jó szex egyébként nem túl jó kapcsolatot is képes összetartani viszon rossz szex a jó kapcsolatot is képes szétrombolni.
A hívő embereknél ilyenkor jön be az hogy az evilági szenvedésekért kárpótolják őket a túlvilágon és bíznak Istenben.
Bocsi, hogy off topic, de nem akarok ennek egy külön topicot nyitni, és hát itt merült fel:
Tehát felejtsétek el azt a sületlenséget, hogy "kivétel erősíti a szabályt"
Ez a nyilvánvaló kapitális baromság egy rossz fordításnak az eredménye, és a sok birka meg lazán elfogadta, mint igazságot, holott non-sense.
Tehát eredetileg valami ilyesmi volt: a kivétel megtöri a szabályt.
Belakov,
Bocs, de kétkedve fogadom, hogy azért ment szét a hatalmas szerelmeddel a dolog és nem más, esetleg ki nem mondott dolog miatt, vagy te egy "kivétel erősíti a szabályt" vagy.
Eomer,
Lehet hogy neked nem úgy alakultak a dolgaid, ahogy eltervezted és ezért az antagonyst-ikus hangvétel, de nekünk fiatal titánoknak hátha sikerül, úgy aahogy elképzeltük és azzal az eggyel akit választottunk.
sziasztok,
nagyon tetszik. mindenkinek meg lehet mondani a korat. maskepp nyilatkozik, aki huszon innen van, aki a huszas evek elso felet tapossa, aki mar a harminc fele kozelg, es aki mar azt is tullepte.
mindenki irja fel, aki meg nem ert az utolso csoportba, es ha csoportot lep, csodalkozassal vegye eszre, hogy azt modnja akkor, ami ellen most ervel...
en emlexem, hogy mit mondtam 10 eve, meg arra is, hogy ot eve, meg arra is, hogy mit mondok most. osszefoglalva: az ember felnotte valik, sok egyeni tapasztalata lesz (bar mindenkinek kicsit mas), es ez sokmindenben megvaltoztatja a nezetet. ez van, ez az elet, akarki is rendezte igy.
Tigris
Banya már nagyjából elmondta amit mondanék, csak azrt írok mégis, hogy tapasztalatból cáfoljam meg azoknak a véleményét, akik szerint a "nincs olyan, hogy két ember nem kompatibilis", meg "ha ketten szeretik egymást, akkor a szex nem lehet akadály". IMHO mind a kettő baromság. Eddig összesen két komoly kapcsolatom volt, ezért nem lehet csapodárnak nevezni. Az első kifejezetten azért mert tönkre mert a lánnyal akibe totálisan, fülig, abszolút szerelmes voltam (ő is viszont) nem illetünk össze az ágyban. Három évig próbálkoztunk, de aztán beláttuk, hogy nem megy. Azóta ő is boldog valakivel és én is. De együtt nem ment, bármennyire is szerettük egymást.
Sajnos nem olvastál el mindent, én már nem, csak ő...így még van esélyünk, ugye???
META TOM, KORX,
Talán nem voltam elég világos, arra céloztam, hogy az egész megcsalás és szüzesség elvesztése nem testben kezdődik, hanem lélekben. Ezzel biztosan nem mondtam újat...
Érdekes a topic, még érdekesebb végigolvasni. Csak remélni tudom, hogy jól érzékelem, de nekem úgy tűnik, hogy itt néhányan valami felsőbbrendű dologként fogják fel, ha szűzen mennek férjhez. Ehhez mindenféle ideológiai támaszt is állítanak (a házasságon kívüli szex bűn, mégha jár is érte a feloldozás...)
Hát én már egy kissé tapasztaltabb vagyok, megéltem néhány IGAZI- t. Ugyanis az ember úgy lesz szerelmes, hogy talál egy IGAZI-t. Máshogy IMHO nem is lehet az ember fia szerelmes. Ebben az esetben pedig természetes, hogy gondolkodás nélkül odaadok mindent a partnarnek, még a szüzességemet is (OK, ez csak az első alkalommal lehetséges...) Aztán az élet úgy hozta, hogy kiderült, mégsem Ő volt az IGAZI. De, amíg Vele voltam, addig Ő volt. És bizony néhány esetben a szexuális inkompatibilitás volt a törés kifejezett indoka (nem annyiszor, nem úgy, "ezt az ocsmányságot csak a qurvák csinálják, stb.). Találkoztam szűz lánnyal is. Hát, mit mondjak, nem volt egy falrengető élmény... De, nem is ez volt akkor a lényeg. Abban az aktusban szinte kizárólag a lelki dolgok domináltak. Fizikailag viszont abszolut nulla élmény volt. Mint ahogy fizikailag én is abszolut nulla voltam a szűzességem elvesztésekor. A tapasztalataim azt mondatják velem, hogy a szüzesség nem érték. Egy egyszerű állapot, aminek az értéke a megfelelő pillanatban 1-ről 0-ra változik. Erre bazírozni egy házasságot IMHO egyenesen őrültség. Ha vesznie kell, vesszen. (Bár mi veszik, amikor nem érték forog fenn, hanem állapot.)
Kedves Pedro. Őszintén remélem, hogy nem attól várjátok a stabil házasságot, hogy szűzen keltek egybe. Ettől még működhet a dolog, de tényleg féltelek Benneteket egy nagy csalódástól. Mivel szerintem a jó párkapcsolat kifejezetten a kiegyensúlyozott szexuális életen múlik, amiben könnyedén feloldhatók a mindennapok APRÓ súrlódásai, amelyek egyébként nagyon könnyen képesek kumulálódni. És ebből a szemszögből nézve tényleg nem szerencsés "zsákbamacskát" venni.
Persze, ha Nektek ez a fontos, ám tegyétek. Még az is lehet, hogy mázlitok van és tényleg egy életre összejön a dolog.
De én már sajnos épp elég varjút láttam karót ahhoz, hogy osszam antagonyst szkepticizmusát.
Két nagyon érdekes téma merült fel közben...
1. Mi a megcsalás?
2. Meddig számít valaki szűznek?
1.Szerintem a megcsalás nem kifejezetten az aktust jelenti. Mert soha nem így kezdődik...mindig megelőzi valami. Az ember megkívánja a másikat...eljátszik a gondolattal, mi lenne ha? Szerintem már ez is megcsalás, mert ha fejben már megtörtént, valószínűbb, hogy lesz folytatása.
2. Testileg a szüzesség egyszerű, de elveszheti-e valaki szellemileg a szüzességét...szerintem igen. Mindenki, aki férfi emlékszik arra az időszakra, amikor ugyan testben még szűzek voltunk, de gondolatban bizony már nem.
C_ica,
nagyon jó felvetésnek tűnik, hogy mit tekintünk szüzességnek, illetve valahol alant elhangzott, hogy mi a megcsalás.
A szüzességet valóban köthetjük a szűzhártya meglétéhez illetve férfinél /bár ha jól néztem, az hogy nekünk is van kissé elsikkadt:)/ az első behatoláshoz, de szerintem nem érdemes. Szexuális kapcsolaton, egye fene SZERETKEZÉSen ugyanis nem szükségszerű behatolást érteni. Gondolom már jópáran átéltetek olyan egész éjszakás szeretkezést, ahol annak dacára hogy AZ éppen meg se történt, nem is hiányzott. Viszont szerintem, aki átesett ilyenen, a fizikai háttértől eltekintve semmiképpen nem nevezhető szűznek.
Az meg, hogy mi a megcsalás----talán a: "Mi lenne ha....." gondolat. Akiben ez megfogalmazódik, már hűtlen. Onnantól csak a lehetőség hiányzik.
