Keresés

Én attól félek,hogy egyedül maradok.
Viszont a haláltól nem...

Én attól félek - már-már betegesen -, hogy nem félek semmitől!!!

:-}

A Csurkától.(madár jókedve érdekében!)
Egyébként amit már írtak, autógázolmánytól, kutyáktól, kígyóktól, a Mumustól és attól, hogy már megint nem vesznek fel, attól a legjobban!

"űgy, mint bárki más, a holnaptól én is félek." (Sing Sing)

Attól hogy a kisfiammal -5 hónapos- bármi történik.
Van még egy pár más is, de emellett eltörpülnek.

Attól, hogy az a munkahely le fog valaha áldozni, vagy megunom, ahol most dolgozom, és addig nem fejvadásznak el 2-szeres lóvéért.

En attol hogy a kaszas megfeledkezik rolam es ittmaradok :))) Na jo csak vicc volt

Gw

A butaságtól, az őrülettől, az elvakultságtól, a gyűlölettől illetve azoktól az emberektől akikre ezek jellemzőek, főleg kombinálva..., és attól hogy nincs 10 méter magas kőkerítésem és 100 millióm, hogy független legyek tőlük.

A háborút kifelejtettem. Rettegek a háborútól.

A gyávaságtól. Attól, hogy a legjobb barátom, aki éppen Pakisztánban expedíciózik, nem jön vissza. A halálos, ronda betegségektől, a kórháztól, néha valami megfoghatatlantól a sötétben. Attól, hogy a kedvesem egyszer csak megszűnik szeretni.

Hola kedves csimóták és cicvarekok!

Én is félek a tehetetlenségtől, a fogorvostól, és azoktól a dolgoktól amiken nem tudok változtatni.

A félelemtől.
Hogy nem találom meg amit keresek.
Hogy nincs időm.

A vizsgáktól. Rettenetesen rossz vizsgázó vagyok, azt sem mondom el, amit pedig tudnék. Ez van.

A tehetetlenségtől.

A bezártságtól (klausztrofóbia), a ráktól, a bénaságtól (mozgásképtelenségtől), a családom halálától, a kiskutyám elvesztésétől.
Minden más dolog másodlagos, azaz megoldható.

TaTTi

A magasságtól, a fogorvostól, a nem kiszámítható dolgoktól, bárminemű testi és szellemi fogyatékosságtól.

A sotettol, a repulestol, ha tavol vagyok a civilizaciotol, akkor az egyedullettol.

Ha most valaki bedobja, hogy ő a Csurkától fél, én elröhögöm magam.

Én a lezuhanástól szoktam félni: tériszonyom van.

Érdekes dolog, de ez is leküzdhető. Amikor házat építettünk, 4-5 napig rettegve és rezgő térdekkel hason csúsztam a tetőn... aztán a végére teljesen megszoktam. Vígan mászkáltam a gerincen.
Tavasszal föl kellett menni antennát igazítani. Borzasztó volt... éppen hogy csak nem kellett gatyát cserélni, miután lejutottam. Pedig aszittem. De nem, elmúlik az akklimatizáció...

Most nem jut eszembe semmi, amitől félnék. Esetleg attól, hogy nem felelek meg a munkahelyi elvárásoknak.

Komolyabban: a fájdalomtól, a betegségtôl, a vakságtól, a politikai/vallási fanatizmustól, a hülye pesti autósoktól, an block az ismeretlentôl (ez egy érdekes dolog, félek, de van egy nagy, emiatt perverz kíváncsiság is bennem), a harapós kutyától.

A fogorvostól, de attól baromira. Pedig lány és gyönyörű kék szemei vannak.

Betegségtől, olyan szituációktól, ahol tehetelenségre vagyok kárhoztatva - vagyis nem tudok segíteni - , szeretteim elvesztésétől.
Máskülönben minden mástól már kevésbé.

Gyakran a haláltól. Minden betegségtôl (hipochonder vagyok). Szeretteim elvesztésétôl. A galamboktól. Tengerben a cápáktól. Repülôgépen egy kicsit. Az Fkgp kormányszereplésétôl. Az elôre ki nem számítható szituációktól. Bscöngetni ismeretlen laskásba, ismeretlen embereknek telefonálni, tôlük bármit kérdezni.

Gyáva ember vagyok.

kellene egy kis segítség.
egy pályázathoz sok embert meg kellene kérdeznem, hogy mi az amitől fél. értelmes segítőkre számítok. segítő félelmeieteket előre is köszönve csacska