Keresés

Részletes keresés

bloki Creative Commons License 1998.06.15 0 0 76
Dudusch,

sem a bántás, sem a kritizálás nem volt szándákom. Sőt inkább tisztellek (bár nem ismerlek) nyiltságodért, azért mert vállalod magad.

A műfajban vagy az emberekben van a hiba? Hogyha valakit nevén szólítanak sokszor ösztönösen(?) támadásnak veszi.
Sokan szurkálnak? Lehet, de nem mindenki.

Én itt kezdetben mindenkiről a jót feltételezem, ehhez nem kellett önvédelmi reflexeimet kikapcsolni. (Messze vagytok.)
Ha mindenki ezt teszi, megtakarítunk egy csomó időt a felesleges udvariassági formulák le nem írásával.

Később persze árnyalom a képet az asztltársaságról.

De mielőtt a túlreagálás hibájába esnék magam is, a lényegre térek.

Engem érdekelnek az olyan emberek, akik biztosak, nincs bennük kétely. (Lehet, hogy irigyellek benneteket?)
Sosem inogtál meg?
Mióta tart?
És meddig fog tartani? (ide egy hipotetikus válasz kivánkozik)

Végül mit szólsz az ókori bölcsek ezon mondásához (Marx is tőllük csente):

Mindenben kételkedni kell!

bloki Creative Commons License 1998.06.15 0 0 74
Dudusch!

Bűnök, bűncselekmények nemcsak fizikálisak lehetnek. A szellemet is meg lehet támadni. Széles a spektrum: a hétköznapi becsapástól
a fehérgalléros bűnözésen át bizonyos ideológiákig.

Nem fordult meg a fejedben, hogy te is egy áldozat vagy?
Azt feltételezni, hogy a másik oldalom állsz nincs jogom.

Zoltanius Creative Commons License 1998.06.13 0 0 72
Nemtom' olvastátok-e Stephen Hawking - Az idő rövid története, vagy Paul Davies - Isten gondolatai c. könyvét?
bubu Creative Commons License 1998.06.13 0 0 71
Madar, igazad van
ezenkivul abban is van valami, hogy oregedve az ember folyamatosan hal meg, nem csak az az egy pillanat irreverzibilis, amikor az utolsot sohajtjuk, hanem egy csomo minden vegleg elmulik, mar sokkal korabban.
Vegulis minden amit abbahagyunk, ahonnan vegleg eljovunk egy-egy resze a halalnak.
Es, persze, ahogy irod, a tobbiek halala, szinten egy kicsit a mi halalunk is.
madar Creative Commons License 1998.06.13 0 0 70
Azért a halál is ki van találva. Az ember körül egyre több ember hal meg, egyre több barát, rokon távozásával kell szembesülni. Ezért van, hogy bár az idős emberek is félnek az ismeretlentől, rettegnek a megalázó testi kiszolgáltatottságtól, a bomlás riasztó tényétől, de minél öregebb az ember, annál inkább érzi igaznak: az élet rövid, de még mindig tulságosan hossszú, mert nem tudunk mit kezdeni vele…
Chornell Creative Commons License 1998.06.13 0 0 69
A végtelen meg asszem attól végtelen, hogy nem tudunk benne viszonyítási alapot találni.

Erről azonban Engels-t kellene megkérdezni.

A félreértések elkerülése végett, én NEM vagyok azonos Bagolymondjával, mégha mindig ugyanúgy foglalunk is állást!!! (nem kő több zaklató levél!) Maximum hasonlóan gondolkodunk. Azt meg szabad. Vagy nem?

Üdv: Kornél

Chornell Creative Commons License 1998.06.13 0 0 68
Kedves Mindenki!

Szerintem az életet nem azért találták ki, hogy valami "felsőbb valami" játszadozzon vele, adja, vegye azt!

Nem szerettem volna megszületni, és nem ide szerettem volna születni, de ha már itt vagyok akkor adjak értelmet életemnek és akármi is történjék, nem számít, a gondolatvilágom nem törik meg, és ha menni kell, hát elmegyek.

Egyébként meg az ateistáknak is jók a kilátásai, mert ugyebár a világ végtelen. Igen az. Az idő végtelen? Igen az. Nahátakkor, végtelen időben végtelenszer fordulhat elő, hogy ugyanilyen formában megszülessünk, egy ugyanilyen bolygón, vagy pont itt. A többit pedig átalusszuk egy álmatlan éjszakán.

A hívőknek meg még könnyebb a dolguk. Ők meg simán feltámadnak, aztán örökké élnek, vagy reinkarnálódnak, vagy akármi.

Szerintem örökké élünk.
Éttől függetlenül Ösztnösen FÉLEK a haláltól.

Kornél

adi Creative Commons License 1998.06.13 0 0 67
Vissza kell kanyarodnom az öngyilkossághoz: nekem az imádott apum ment el így, és most már visszatekintve és valamelyest hidegebb fejjel elég jól látom, hogy megelôzhetô lett volna a dolog, ha komolyan veszem. És szerintem ha jobban odafigyelünk a környezetünkben levôkre, az öngyilkosságot meg lehet elôzni. Én árgus szemekkel figyelek azóta is, és megpróbálom kinyújtani a kezem annak, akinek esetleg szüksége lehet rá. Egy jó szó, és némi érdeklôdés csodát tehet. Amúgy szerintem bátorság kell hozzá, mindenki tudatában van annak, hogy ez mit jelent, a halálból még senki nem jött vissza.

Én nagyon félek a haláltól, már leírták itt elôttem, hogy a végtelen semmi, mi értelme akkor ennek az egésznek, amit életnek nevezünk, fáj, stb. Sok könyvet olvastam Elizabeth Kübler-Ross-tól, aki a haldoklókkal/ról és a halálról filózott sokat, nagyon érdekes dolgokat írt, de az az igazság, hogy nem tette elfogadhatóbbá a halál gondolatát. Pedig valahogy mindenképpen meg kell tanulni jó képet vágni hozzá, mert elkerülhetetlenül eljön. Szerintem hospice intézményben lehet igazán jól "ellenni" halálügyben, nagyon gondolkozom, hogy elmenjek. Egy barátnôm csinálja, és csodálatos dolgokat él át a haldoklókkal együtt. Közösen teszik meg az utat, beszélgetnek, nagyon mély dolgok ezek. Teljesen átértékeli az ember az életet, vagy legalábbis bizonyos dolgokat.

Szeánszokon is voltam már, az ott tapasztaltak alapján azt is mondhatom, hogy hiszek a lélek megmaradásában. De ez csak ideig/óráig vigasztal, attól még nagyon kiakadok, ha a halálra gondolok. Engem az egészben az zavar, hogy az ember meghal, kész vége, és akkor utána ott a nagy végtelen. Felfoghatatlan, hogy nincs egy idôpont, amikor majd szépen leporoljuk magunkat és újrakezdjük. És ez az egész "lét" csak uszkve 60-70 év? Hát érdemes a biztos vég tudatában bármibe is belekezdeni? Mivel életigenlô vagyok, azt mondom, igen. De ha nagyon belegondolunk...

Van egy barátom, 34 éves, és nagyon komoly rákja volt négy éve. Operálhatatlannak tartották, azt mondták, fél éve van hátra. Teljesen megváltoztatta az életét, és elkezdett HINNI abban, hogy márpedig ô meggyógyul, és igenis élni fog. Tavaly nôsült, egy gyereke is van, Sydney egy neves üzleti lapjának ír, teljesen jól érzi magát. Néha ír és irigylem, hogy ennyire a halál küszöbén járt, mert NAGYON megtanulta értékelni az életet.

Hát, hosszú lett, bocs. Mindenesetre nagyon érdekes téma.

Skizoid Creative Commons License 1998.06.12 0 0 66
Elég nagy baj az a 90%!!!

Irtózom a gondolatától. A nagyanyám ott halt meg. Megalázó dolog idegenek között haldoklani. Nem tudom elhessegetni a hullagyár gondolatát.

Az elfekvőben ki vagy szolgáltatva. Még csak nem is a nővéreknek és az orvosoknak. Mondjuk úgy, a közízlésnek. Dugjuk el a haldoklókat, jujj, ne is lássuk őket, ne gondoljunk arra, hogy halál is van a világon.

Mai napig szégyellem, hogy nem voltam ott, mikor a nagyanyám haldoklott...

Sk

bubu Creative Commons License 1998.06.12 0 0 65
ja en felek.
nagyapam azt mondta anyamnak annak idejen, hogy "nem tudtam, hogy ilyen nehez meghalni" pedig sokkal kemenyebb/erosebb volt nalam.

Skizo ezt nem ertem, hogy lehet "nem kiszolgaltatottan" meghalni?
egyebkent minimum 90 % eselyed van ra, hogy csovek kozott az intenziv osztalyon vegzed, nem?

Skizoid Creative Commons License 1998.06.12 0 0 64
Jackie,

lehet, hogy kicsit fellengzősen hangzik ez az állva halás dolog, de ez jutott eszembe először. Kicsit pontosabban fogalmazva, azt mondanám, hogy nem akarok kiszolgáltatottan meghalni. Sem egy elfekvőben, sem pl. a tengeren hányódva, sem valami ostoba háború lövészárkában.

Igaz, élni sem akarok kiszolgáltatottan.

S

czy Creative Commons License 1998.06.12 0 0 63
J: ne reménykedj, egy-két generáció, és elfelejtenek. Te mit tudsz a dédapádról?
czy Creative Commons License 1998.06.12 0 0 62
Barracuda: sajna úgy kell rendezni dolgainkat, hogy viszonylag egyszerűen mehessen tovább a többiek élete nélkülünk is.
Jackie Creative Commons License 1998.06.12 0 0 61
czy, eddig nem gondoltam rá, de van abban valami amit írtál " a bárányfelhők utánatok is vígan úszkálnak az égen. " igen, ez kicsit bosszantana.
De talán az vigasztalna, hogy megmaradok az emberek szívében, emlékezetében , na nem örökre, de legalább egy darabig.

Jackie

Jackie Creative Commons License 1998.06.12 0 0 60
Skizoid, de akkor hogy akarsz állva meghalni ?
Vagy csak éppen nem fekve ? Én például szívesen halnék meg fekve is a nászéjszakámon 21 éves hitvesem karjai között... 92 évesen ;-))

Jackie

Barracuda Creative Commons License 1998.06.12 0 0 59
Ahogy öregszem, úgy alakul át a halálfélelmem. Egy időben én is attól féltem, amit már többen leírtak, hogy én már nem leszek, a világ meg megy tovább. Aztán attól is féltem, hogy semmi nyom nem marad utánam, sehol egy említés, semmi. Mostanában az jut eszembe (néha amikor pl. esőben autózom hazafelé), hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy meghaljak, mert a szeretteimnek az szörnyű lenne.
Az is idetartozik szerintem, hogy nem ismerjük a haldoklást. Régebben több nemzedék élt együtt egy családban, és aki már gyermekkorában látta, hogy a (déd-) nagyapja, nagyanyja hogyan "megy el", hogyan ég egyre kisebb lánggal az élete lángja, míg végül kihuny, az természetesebbnek vette a halált.
(Emlékeztek Huxley "Szép új világ"-ában az óvodásokat játszani vitték a haldoklók közé, az elfekvőbe, így kondicionálták őket arra, hogy ne féljenek a haláltól?)
nahat Creative Commons License 1998.06.12 0 0 58
Ezt 1szer már leírtam, Bálványoson, a székelyföld közepén egy italozóban (kocsma) egy öreg-öreg bácsi aszonta, hogy: "Mióta a halált kitalálták, ecsém, az élet nem egy biztos dolog." Erről van szó.

nahat

Skizoid Creative Commons License 1998.06.12 0 0 57
Jackie,

nem szívesen azonosítom magam azzal a testrészemmel, ami valóban elég gyakran feláll a haldoklóknak. (Ha jól tudom az etruszkok ezért ábrázolták a halált egy izgalomba került nő képében.)

Nem erre gondoltam.

S

czy Creative Commons License 1998.06.12 0 0 56
Bocs az előzőért.

Mitől féltek a halálban?

A folyamattól, mely ismeretlen és fájdalmas is lehet, vagy attól, hogy a bárányfelhők utánatok is vígan úszkálnak az égen.

Én régebben csak az elsőtől, most, hogy egyre több részletet látok, mindkettőtől.

Orvos barátom -ki sok halált lát - szerint általában az elsőtől szokás.

Jackie Creative Commons License 1998.06.12 0 0 55
Skizó, mid álljon ? ;-))))
czy Creative Commons License 1998.06.12 0 0 54
jelszópróba
Skizoid Creative Commons License 1998.06.12 0 0 53
Nekem csak egy a fontos:

Állva halhassak meg!

RaSeK Creative Commons License 1998.06.12 0 0 52
Fél(jen) a halál - tőlem!
HJM Creative Commons License 1998.06.12 0 0 51
Kedves Barátaim!

Nem hiszem, hogy szerencsés lenne ha az öngyilkosság körül forogna e topic, mert akadhatnak gyenge pszichikumú társaink akiknek nem tenne jót

"..A ne ítélj..." véleménnyel abszolúte nem tudok egyetérteni, mert ha elfogadjuk akkor minden gyilkost fel kellene menteni tettének következményei alól.

A halál utáni élet kérdésében pedig ajánlom figyelmetekbe az evolúciót!

Isten pedig nincs, de ezt a vitát is a megfelelő topicban kellene folytatni, van már ott néhány szakember, akik napok óta vitatkoznak a klf. vallási tanokon stb.

Peter Creative Commons License 1998.06.12 0 0 50
"Minden vég, valami újnak a kezdete."
madar Creative Commons License 1998.06.12 0 0 49
Bocs, az utolsó mondatban sok a melléütés:
helyesen: A család, a szeretteim, stb. Hogy velük mi lesz? Ezt kívülről szörnyű lesz látni, tehetlenül nézni.
madar Creative Commons License 1998.06.12 0 0 48
A haláltól -én sem félek. Ha ő jön, én "megyek". Egyébként én hiszek abban, hogy a dolog nem ér véget ilyen egyszerűen. De hogy hogyan folytatódik, az legyen az én titkom. A legrosszabb az egészbenaz, amit Isti ír. A család, a szetettim, stb. Hogy velük mi lesz? Ezt kívülről szörnyű lesz, ha tehetlenül kell nézni.
Medwe Creative Commons License 1998.06.12 0 0 47
Nagyonlyó mintkét téma. Tán az öngyilok kisség offtopic. Nemkéne annak egy másikat nyitni?
sti Creative Commons License 1998.06.12 0 0 46
A haláltól abszolút nem félek, inkább attól, hogy a fiaimnak, feleségemnek emiatt nagyon rossz lenne.
Amitől félek az inkább az öregedés, és az sem azért, mert hogy egyre ügyetlenebb, fáradékonyabb, stb. leszek, henem mert érzem, hogy egy csomó dolog már a koromnál fogva biztosan nem történhet meg velem. Pl. bizonyos dolgokat már nehéz elkezdeni: sport, hangszer, nyelv. Meg egy csomó élmény megszerzésének lehetősége is lezárul: diákszerelmek, csínytevések haverokkal, iskolaévek, stb.
Laci Creative Commons License 1998.06.12 0 0 45
C_ica,

bocs, az utóbbi hozzászólásodat csak most vettem észre.
Már megtörtént a dolog?
Mert akkor nem szivesen elemezgetném tovább.
Egyébként Isten mindenki felé kitárja a kezét, és türelmesen vár, és küld embereket, hogy keressék őt, mert megtalálható.
Egy idézet a Bibliából:
"Mert abban mutatta meg az irántunk való szerelmét, hogy Krisztus, amikor még bűnösök voltunk meghalt értünk" (csak fejből idéztem nem szó szerint)
Isten nem fordul el az emberektől egészen a halálukig, de próbákat mindenkinek kell kiállnia függetlenül attól, hogy milyen ember.
És az, ha valaki jókat cselekszik, az álltal senki nem tud megigazulni, csak és egyedül hit által lehet megigazulni, és megbékélni Istennel, utána jöhetnek a jó cselekedetek.

Laci

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!