Nem csak a környezet számára lehet terhes a túl szabadon engedett gyermek, hanem a későbbiekben saját maga számára. Sajnos a gyerek, főleg, ha már kamaszodik is egy kicsit, nagyon könnyen irányítható, s a rossz út (főleg napjainkban) sokkal csábítóbb.
Egyszer így mesélte egy 40-es férfi történetét:
Édasapja szobrász volt, szülei liberálisan nevelték. Ő saját maga döntötte el, mikor, kivel barátkozik, hogy tanul, hová jár. Teljes szabadságot kapott. Az általános iskola után úgy döntött, nem kíván tanulni, hanem járja a világot. A szülei támogatták is egy darabig, de utána dolgozni kényszerült. 40 évesen tette le az érettségi vizsgáját, és mostanában jött rá, hogy készsége van a szobrászkodáshoz is. A szüleit pedig hibáztatja, hogy egy-egy atyai pofonnal nem egyengették útját, mert akkor biztos nem itt járna.
Most egy kicsit off leszek, de már bántja a szememet.
Nem voltak makarenkói pofonok. Egy pofon volt, de az a fickó, aki kapta, az egy komoly bűnöző volt, akinél ez nem büntetés volt elsősorban, hanem a falkaszellemből fakadó vezetőség átvétel.
off
Kösz, jól esik, de kiszálltam. Nem voltam hiteles. Néha én sem értettem, hogy miért kell a szorzótáblával foglalkozni éppen, amikor egyikünknek sincs kedve hozzá. Ráadásul időnként én is értetlenül álltam a saját feladataim előtt. Képzeld, már középiskolások...
off on
Minden kapcsolatra jellemző, akár gyerek-szülő, akár férfi-nő, hogy keresik egymás határait. Az előzőnél még belefér egy-két pofon, de csak akkor, ha cserébe a szülő is tudja, hogy az ő határai hol vannak. Engem, emlékeim szerint, nem az rettentett meg, hogy elvertek, hanem az anyám arca és hangja.
Nekem az a személyes tapasztalatom, hogy azok a gyerekek, akiket a szülei "túl szabadon engedtek" (értsd: nem vernek, nem büntetnek, nem idomítanak) tényleg terhesek tudnak lenni a környezet számára á_t_m_e_n_e_t_i_l_e_g, de néhány éves korukra (7-8) sokkal melegebb, szeretettelibb és jobb gyerekek lesznek, mint a kevésbé szerencsés társaik. Van ennek valami fejlodéslélektani alapja, vagy csak az alacsony mintaszám...?
KÁGÉ
u.i.: runaway! Örömmel olvastam, hogy még egy ilyen helyzetben is legalább utólag képes voltál a dolgokat objektív módon értékelni, és nem keresel mentségeket magadnak, hanem elismered, hogy elkapott az indulat és rosszul cselekedtél. Azt hiszem ilyen pedagógusokból még sokra lenne szükség...
persze, már egy hete nádhás vagyok, hogy a fene enné meg. már a fél agyamat kifújtam az orromon keresztül.
amúgy nem viccnek szántam. tényleg megérett a kölyök a verésre.
Egyszer én is megütöttem az egyik gyerekemet/iskola/. Arra estem be a mosdóba, hogy a Dani derékig kilóg a 2. emeleti ablakból. Viccből. Kapott egy oltári pofont. Pedig nem volt igazam, mert 1. Megijedtem, abból jött a lendület. 2. Mér nincs a 2. emeleti ablakon rács? 3. Hol volt az ügyeletes tanár? Hát ilyeneket kéne verés előtt mérlegelni, tehát, ha dühből jön, nem biztos, hogy célravezető. A makarenkói pofonokat aláírom, csak télleg ne mindig a fejére. A lányom is kikapott néhányszor, talán egy kezemen meg lehet számolni, de ma már elég a fejére koppintani, és tudja, átlépte a határt.
Az unokahugom 2 éves.Lány. Verekszik, sőt szadizza a körülötte levőket. Én már rácsaptam volna a kis kezére, de csak ejnye-bejnyéket kap. Talán, ez többet árt, mint használ. Egy kétévessel még nem lehet a humanizmusról, meg az agresszióról kerekasztalbeszélgetést rendezni, bár a másik oldalon meg ott van, hogy az agresszióra az agresszió válasz-e...
biztos ott rontotta el, hogy az adott időben nem vágta úgy képen egyszem kislányát, hogy a takony menetet vágjon a nyakára.
ha volt egy kis esze a nőnek(vagy az apának), az eset után úgy elkloffolta a hisztis kislányát, hogy egy hétig wc-re is engedéllyel járt.
Mindent megengedni a gyereknek, az nem liberalizmus, hanem gyermek elleni bűntett. Az amerikai törvények (bevallom, nem igazán ismerem őket) lehet, hogy az általad elmondott eset(ek)ben kínosak, de azt hiszem, hogy inkább ártatlanul sitteljenek le egy anyukát, mint verjék a gyereket. Természetesen a rendszeres veréseket értem alatta. (A felnőtt hamarabb kiheveri, mint a gyerek. Nem akarok most azon továbbfilózni, hogy azt talán nem érdemli meg az anyuka, hogy lesitteljék, de nem árt elgondolkodni, hogy valahol hiba csúszott a nevelésébe, ha gyermeke már tudja a törvényt s azt is, hogy hogy élhet vissza vele.)
Sajnos arról nem kapunk rendszeres híradást, hogy az amerikai törvény miatt hány szülőt csuktak be azért, mert nem hajlandó más nevelési eszközt használni, mint a verést.
Egy ismerős valami amerikai stílusú bölcsödében szolgált, ahol a gyerekeket tilos volt verni (sőt, mindent meg kellett nekik engedni, hogy bimbódzó vágyaik nehogy törést szenvedjenek). Aztán mikor az egyik kölök egy órán belül ötödször ment ki a gáztűzhelyhez, és nyitotta ki a csapját, rávert a kezére (ahogy egy kiskölökére kell, gy.k. nem baltával, csak úgy dádá...). Ezért kirúgták - mondta ettől megkönnyebült. A nagy suska miatt nem volt ereje magától otthagyni, de szarul érezte magát, hogy a két-három évesek óránként megmajmolják.
Meg miért ne lenne szabad verni? Nem azt mondom, hogy naponta 6-tól 7-ig reggeli, 7-től 8-ig pedig verés, de van olyan dolog, amikor a legkifejezőbb, hogy rácsapok a fenekére, kezére, nagyobbak esetén egy visszafogott erejű pofon. (Még nagyobbaknál egy kihagyott büntető esetén 50 fekvőtámasz...)
Én is kaptam szüleimtől, és tudom, volt, amikor igazságtalanul (három testvér esetén azért van hibaszázalék), de nem érzem, hogy káromra vált volna. (És hogy őszinte legyek, mi, testvérek, többet kaptunk egymástól, sokkal prózaibb okok miatt.)
Rettenetesen csodálkoznék, ha a családjogi törvény megtiltaná - majd ha Magyar nevű Bálint szerkeszt ilyet, akkor. Egyelőre ez még - szerencsére - nem amerika, ahol a hisztis kislány a rendőrrel elvitetheti a mamáját. (Gy. k.: a kislány valamit meglátott a boltban, kellett neki, de a mamája nem vette meg neki, erre hanyattdobta magát, és üvöltött, hogy ez a néni megverte. A yard meg tette kötelességét, anyut lesittelték. A hír arról nem szól, hogy a kért anyagot megkapta volna, mint ahogy az is lényegtelen, hogy kapott-e a kislány egy pofont, vagy sem...)
Egyébként gyerek és gyerek közt hatalmas különbség van. Az egyiket elég félrehívni, és megbeszélni a dolgokat, másikra elég n-szer rászólni (n véges), de van aki egyszerűen addig ugrál az ágyon, amíg nem kap egyet a fenekére.
Több elgondolásom van arról, hogy miért írtad, amit írtál.
1. Szeretnéd (miért?) lezárni a topicot
2. Neked teljesen mindegy
3. A szüleidnek üzensz
4. Idegesít, hogy kulturáltan is lehet eszmét cserélni! Sőt vitatkozni is! stb.
Szabad, de pár szabályt be kell tartani :
- csak ritkán alkalmazzuk (végső esetben)
- nem nagy erővel
- az arcára sohasem szabad ütni, inkább a fenekére vagy a kezére (ha ritkán kap ki, akkor ez is épp úgy megteszi a hatását).
- egyértelmű legyen a gyerek számára, hogy miért kapja (ezt nagyon könnyű betartani)
- mindig előzze meg figyelmeztetés (lehetőleg kettő is)
- órákkal később, amikor már mind a két fél lehiggadt, nagyon röviden meg kell beszélni, hogy miért is történt a dolog
Örülök, hogy miután ezeket írtad, kiderült, hogy neked is szükséged lenne arra a pszichiáterre....(Egy kérdésre megpróbáltál választ adni).
Szerintem nem feltételenül az kérdez ilyet, akinek nincs gyereke és a szüleire akarja ráhúzni a vizes lepedőt. Egyszerűen nem gondolja azt, hogy Isten, és tudja mi a jó és rossz. (Aki rágódik valamin nem feltétlenül pszichiátriai eset.)
Egyébként is én úgy gondolom, hogy igenis a legfontosabb "gondunk" a gyerek.
Ismertem egyszer egy tanítónőt, aki rögtön az első szülői értekezleten közölte a szülőkkel, hogy a gyerekverés nehéz fizikai munka, ezt tőle ne várják el, mert nem hajlandó, verje mindenki otthon a gyerekét sajátkezűleg. És ezt nem humornak szánta, csak tisztázta, hogy mi várható el tőle és mi nem. Amúgy imádta mindenki (nemcsak a szülők, a gyerekek is), tényleg nagyon jó pedagógus volt, az ő osztályába kb. 3x annyian próbáltak tülekedni, mint a párhuzamosakba. Saját fiát pofozta gondolkodás nélkül (ritkán, de előtte nem csinált SWOT analízist, hogy megéri-e), nem lett sérült a gyerek.
Mint gyakorló szülő, nekem is tudomásom van ilyenről. De ez probléma? SZVSZ a tanárnak a testi fenyítésig nem szabad elmenni, de azelőtt sok állomás van még. Ha valakinek az arcába (pofájába) kiabálnak, még nem tragédia. Úgy hiszem, a rendőrségen is kinevetnek (a hátad mögött), ha ilyen problémával fordulsz hozzájuk.
A topic a testi fenyitésről szól.
Ahogy le is írtam: A tanár ne verje a gyerekemet. Szóljon nekem és, ha úgy látom, hogy megérdemli, majd én megverem. A többi fegyelmezési módot (intő, kiabálás, bezárás) ( na nem a pincébe gondoltam) meghagyom a tanárnak. Éljen vele.
Kicsit más irány: amikor én iskolás voltam (80-as évek), rendszeresen elofordult, hogy a tanárok "fizikai nyomatékot" adtak szavaiknak, vagy hogy 5-10 cm-rol lehajolva az arcunkba kiabáltak. Ma is van ilyen? Mit tehet ilyenkor a szülo? (ha egyáltalán tud róla?)
Nézem, nézem egy ideje ezt a topic-ot.
Szerintem nagyon pihent agya lehetett annak, aki kitalálta.
Valóban ez a legnagyobb gonduk. Most már itt a kánaán, már csak ezt a problémát kell megoldani, aztán nyugodtan hanyattvághatjuk magunkat a Riviéra homokján.
SZVSZ aki ilyent kérdez, annak nincs gyereke és most igyekszik a szüleire ráhúzni a vizes lepedőt egy-két atyai pofon miatt..
Nem tartom magam vadállatnak, de bevallom, hogy néha nekem is elszállt a kezem. A 16 éves fiam erre az utolsó 10 évvel ezelőtti afférra még mindig emlékszik, de nem veszem észre, hogy ezért kisebb lennék a szemében, vagy haragudna érte.
Sőt én is emlékszem az atyai pofonokra, de meg sem fordul a fejemben a jogosságát megkérdőjelenzni.
Aki ezen rágódik ott más a probléma.
Tudok egy jó pszichiátert.
