Újabb évekre téli álmot alszik majd a topik, hogy aztán valaki újra felvegye az elejtett fonalat egy napon.
Tegnap eszembe jutott a 32-es egykori, még Hirdetés-beli változata. Hálás vagyok neki, amiért megtanított a tömörítésre, mai cikkeim stílusát nagyrészt ennek is köszönhetem. Kiváló újságírói iskola volt: megtanított élni a nyilvánossággal, a publicitás összes fény-és árnyoldalát megmutatta nekünk,anélkül, hogy ennek tudatában lettünk volna.
Köszönöm! Nem véletlen, hisz már több,mint 2 éve eljöttünk onnan, tudod, ennyi idő alatt több, mint 20000 hsz-t írtam(pontosan nem is tudom,de megnézhetem). Persze ez nem mennyiségi kérdés és akiket otthagytam, őket is megőrzöm emlékezetemben...
Nagyon rendes vagy,de úgy rémlik, már regisztráltam az új oldalra valamikor régen,csak a belépési linket vesztettem el...
Gondolom, a régiek vannak, nem lenne nehéz bekapcsolódnom,annál is inkább,mert már rég lapoztam....Csak tudod, a napom nagy részét itt töltöm, uis már itt is vannak virtuális barátok...
Csak az első üzenetet megírni nehéz. Azon kell túlesni. Ha bármilyen technikai jellegű, az oldal kezelésével kapcsolatos kérdésed merűlne fel, állok készséggel rendelkezésedre.
Amennyiben van kedved belekukkantani, mi is történik mostanság a régi „játszótéren” maroknyi ám de lelkes kis csapatunkkal, látogass el a http://mindentudo.veszprem.hu/forumok/index.php címre. Gondolom feleslegesen írom le, hogy akár néhány, vagy megannyi üzenet írójaként is örömmel látnánk, bármikor szeretettel (vissza)várunk, mert ezt amúgy is tudod.
Ó, ez a tér már gyakorlatilag rég halott, nem él a kommunikáció köztünk. Legalábbis itt semmiképp. Nagyon sajnálom, megpróbáltam megmenteni, többször is,de nem sikerült.
Megnyugtattál, rémísztő volt olvasni,amit korábban írtál. Tudod, azon kevés ember közé tartozol, akinek az élete stabil és biztos évek óta, és remélem, ez így is marad.
Én is örülök, főleg, mert a régi " játszótér" felé nagyon régen nem jártam.
Igyekszem tiszteletben tartani átvonulásotokat és nem zavarni köreiteket. Most mégis a harmadik üzenetem is elengedem itt egy oldalon belül. Csak azért, hogy feleslegesen ne riadozz.
Olyan az életem, mint a homokvár. Felépítem, aztán amikor kész van, gyorsan széttaposom. De így van hely újra felépíteni, és reményeim szerint még szebb s jobb lesz, mint előtte volt.
Nem igazán tudok mit írni. No nem a meleg miatt. Költöztem május derekán, s ismét lőn. Adódó alkalommal a tulajdo_nos, eladta. De legalább időben szóla. Szólna. Háppersze. Mármint utólag. Korrekt, mint egy chichagói genszter. Kissé? dühít, s újfent sorra veszem, mik lesznek életem azon tárgyai, melyeket hátrahagynék.
Tébolygóm...ha tudnád hányszor eszembe jutsz mennyit leveleztünk - másoknak marhaságnak tűnő dolgokban - részletekbe menően kivesézve mindent. Hajjaj. És eszembe jutsz mikor "markáns hidegfront éri el hazánkat" akkor neked most biztos fájni fog a lábod? Jól emlékszem? És ilyenkor eltűnődök, remélem tévedek és nem újul ki semmilyen nyavalyád mert nem akarlak már jó előre sajnálni olyasvalamiért amiben nem is vagyok biztos...na most jó bonyolult voltam, ennek ellenére, remélem, érthető. Meg lelkiismeretfurdalásom van amiatt, miért lett ilyen időhiányossá az életem, mennyire hiányzik az a napi szintű jelenlét, néhány biztató szó, lelki közösség. Megkaptam másoktól indexesektől hogy "túl fiatal vagy te ehhez a társasághoz" de sosem érdekelt. Alapvető dolgokat változtatott meg bennem úghy érzem, javamra.
