Nagyon szépen köszönöm. :-)) Nos, ez így nagyon gáz, de legalább méltó volt az ötéves mélyrepüléshez - hallucináció, könnyfakasztó giccs, amit drámának neveznek és lapos életbölcsességek. A szokásos üzletmenet.
Szóval annyi a vége, hogy Wilson rákban haldoklik, van még hátra vagy 5 hónapja, House meg mellette akarna lenni. Hogy az égő házba hogy kerül, bevallom, nem tudom, de a lényeg, hogy az epizód 75%-a nem szól másról, mint hogy a "múlt árnyai" (meg halott kollégái) szellemét látja, akik hol az égő épületben mondanak neki valami Szomszédok-szintű bölcsességet, hol a kórházban jelennek meg neki (miközben a valódi House továbbra is az égő raktárban, jó messze a kórháztól). A legvégére szerencsére megszűnik ez a lázálom, az épület felrobban, mindenki baromira gyászolja House-t, van temetés, méltatások, miegymás. Aztán Wilson hazaérve a lépcsőn ülve találja House-t, aki természetesen még pont a robbanás előtt ki tudott menekülni (bot nélkül, füstmérgezéssel, 5 perccel korábban még az utolsókat rugdalva, hehe) és mivel ő már úgyis halott, hát megkérdezi Wilsont, hogy akkor mivel is szeretné tölteni a hátralévő 5 hónapját. Záróképként a Csézimézi az új főnök a diagnosztikán, látjuk Cameront, amint boldogan üdvözli férjecskéjét és kisgyerekét, Taub jó apukaként egyszerre játszik a két gyerekével és két exnőjével, House és Wilson meg motorral bejárják az naaagy ámerikát. Vége, ennyi, köszöntük. Érdekesség, hogy Cuddyanyunak annyira tele lett anno a hócsukája, hogy még a záró epizódra se volt hajlandó visszatérni.
Nah, vége, egyszer s mindenkorra. Épp ideje volt. Mi mással is érhetne véget ez a néhány éves ámokfutás, amit a 4. évad óta rendeznek, mint egy ... na, ki nem találjuk.... igen, hallucinálós House epizóddal. Gratulálok.
Én meg iszonyú erőltetettnek éreztem a sok "álom" betétet. Talán a Three stories-hoz (1x21) hasonló epizódnak szánhatták. Sajnálom ezt mondani, mert nagyon nagy kedvenc, szinte az egyetlen sorozat amit nézek, de tényleg kezd kifogyni a szufla.
Nem inkább az idegesít, hogy időről időre kiderül, hogy problémáid vannak a szövegértelmezéssel? Mert valahogy mindig az ilyen történetek után tűnsz el. :-))
Elnyomott és nyafogó topiktársak figyelmébe ajánlanám az indexen található másik House-topikot, ahova régóta nem írok, mivel az ömlengő topikokat messziről kerülöm, Nektek viszont ezek szerint éppen megfelelne. Azazzello polgártárssal miért nem ott társalogtok, ha úgy érzitek, hogy itt ennyire korlátozva van gondolataitok kifejtése? Arra gondolni sem merek, hogy jobban szeretsz kötözködni. :-))
Leginkább kémiának szokták fordítani a chemistry-t. Ladybron állandó nyavalygása engem is idegesít, ezért van az, hogy egy szezonban egyszer nézek be ide, annyi elég is. :-D
Megelőztél. :-)) Éppen írni akartam, hogy a zuhanórepülés egyetlen - igaz, óriási - pozitívuma, amiért kénytelen vagyok köszönetet mondani T. Alkotói Garnitúrának, hogy annyira nem jelent immár komoly művészi kihívást HL-nak Pincsi karakterének alakulása, hogy elkészített egy bitang jó és igényes lemezt. Mondom én, aki azt hittem, nem szeretem a blues-t, egyáltalán semmi olyan zenét, amit nem régóta elhalálozott frakkos vagy copfos urak szereztek. Udvariasságból-kíváncsiságból hallgattam meg, és annyira tetszett, hogy megvettem, és naponta hallgatom. :-))
No ugye, hogy találtam pozitívumot a hetedik évadban? Van még panasz? ;-))
Sok közép és felsővezető ilyen a privát életben, nem lehet a szemükre vetni.
Nu, azért ez nem születési hiba, hanem tanult rossz szokás. Vagyis le lehet róla szokni, akarat kérdése az egész. :-))
elfogadnám bármilyen konstrukcióban
Isten ments, hogy lebeszéljelek róla. :-)) Nekem viszont túl erős a szabadságvágyam és az önérzetem is, hogy Cuddy tulajdonságait ne tartsam kártékonynak. Erre mondtam, hogy szerencsére soha nem fogom megérteni, hogy a jellemében mi lehet vonzó.
