A kollektív emlékezethez fordulnék, mert keresek egy könyvet. A történet, ha jól emlékszem, egy Karib tengeri szigeten játszódik, ahova odahelyeznek, vagy oda megy nyaralni egy angol külügyi tisztviselő. Talán valami parkolópályának szánják neki. Volt angol terület, vagy éppen elszakadóban lévő. Idilli környezet, de aztán szemet szúrnak neki különböző dolgok meg személyek, és szép apránként kidörgöli, hogy a szigetet, vagy valamelyik közeli szigetecskét kábítószercsempészek használják. Valami trükköt akarnak összehozni a sziget státuszával kapcsolatban, hogy az önállósággal lehetőséget biztosítsanak az ellenőrizetlen tevékenységhez. Úgy rémlik, hogy erre valamilyen menetrendszerűen érkező trópusi vihart akarnak használni, amikor megszűnik a kommunikáció a külvilággal.
Nem mernék rá megesküdni hogy külön könyv, könnyen meglehet, hogy valamilyen nagyobb lélegzetvételű írás egyik szála. Pár napja nem megy ki a fejemből a sztori, szeretném újraolvasni, de nem sikeredik, hiába túrtam végig a polcaimat, csak nem akarok ráakadni.
Mondjuk biztosan előrébb lennék, ha tudnám, hogy egyáltalán mit keresek, és kitől. Általában eszembe szokott jutni vagy a cím, vagy a szerző, de ha mégsem, akkor végignézem a könyvtáramat és ráhibázok, de ebben az esetben megállt a tudomány.
Nos az eredeti tervek ezek voltak,megszerezni mindet és apránként cserélgetni,Egy darabig haladt a dolog,de közbeszólt a covid meg vele párhuzamosan az ONKI.Most póbálom eladni meg megmaradni.
Sajnos ezek a Baxter könyvek egytől-egyig ujrakötött,másolt boritósak.Nagyon sajnálom......
Kedves Fórumtársak!Max Brand gyűjtemény,közel 60 könyv,vannak gyengébb minőségűek,kalóz kiadványok,folytatásos ujságból.És rengeteg kétkötetes Pesti Hirlap,és kiváló minőségűek ! Darabokban már vitték volna még a gyengébbeket is,de EGYBEN!!! szeretném eladni.Nem kevés de nézzenek szét a "piacon"ott darabonként összeszedni,izgalmas lenne. Az email cimem: tangerine59@gmail.hu Köszönöm hogy elolvasták!
Nagyon szépen köszönöm a sok új Perry Mason könyvet. Nagyon sok kellemes percet szereztél vele. Imádom Garnder Perry Mason-sorozatát. Bár kiadták volna az összeset magyarul. A canadahun-ról töltöttem le. Beszélek angolul, de a jogi nyelvezet miatt nem mertem belekezdeni eredetiben olvasni.
Nagyon örülök a lelkes szavaidnak, érdeklődésednek! A könyveket szívesen elkészítem neked, a legjobb ha a részleteket e-mailben beszéljük meg, írok is a megadott címre. De azért ide írom az elérhetőségem.
A címem: badrinath@freemail.hu vagy badrinath@gmail.hu
"A krimiolvasó (vagy a film esetében néző) különös figura. Abban a pillanatban, amikor felüti a kezében levő bűnügyi történetet, még úgy viselkedik, mint bármely más olvasó, aki másra sem vágyik, mint hogy az esztétikum elíziumi mezején egyesüljön a szöveggel, hogy aztán a légyott gyümölcseként megszülethessék az esztétikai képződmény (mindegy, minek nevezzük) - ő maga, vagyis az olvasó, illetve a szöveg érintkezési felületén. (...) Az áhított egyesülést azonban minduntalan (meg)akadályozza egy kényelmetlen tényező, amely minden olvasó közül a krimiolvasóra illik leginkább. (Sőt megkockáztatom azt a kijelentést, hogy e tényező minden krimiolvasó alapvető attribútuma.) A gyanakvásról van szó. A krimiolvasó - pontosabban a jó krimiolvasó, és itt a jó bizonyos hiányosságot takar, mondjuk az átlagolvasóval szemben, akinek az azonosulás, gyanakvás híján, gond nélkül sikerül -, gyanakvással közelít egy zárt ajtóhoz, egy törött tükörhöz, egy meghajláshoz, a nappaliban pezsgőző-dohányzó arisztokrata nagynénihez, röviden mindenre és mindenkire gyanakszik, amivel és akivel csak találkozik a könyv lapjain. Ez a gyanakvás pedig abból a krimihagyományból táplálkozik, mely szerint bármely bűntény megoldásának szükséges és elégséges feltétele az ész, vagyis az intellektuális jelen-lét. A krimiolvasó valójában ugyanúgy azonosulni vágyik a szöveggel, mint bárki más, csakhogy kizárólag intellektuális szinten. Ezt az intellektuális azonosulást (értsd: én már tudom!) pedig folyamatosan aláássa a mindenre kiterjedő gyanakvás. A nagy egyesülés tehát voltaképpen nem történik meg, vagy ha mégis, sohasem tökéletes, azaz nem származik belőle esztétikai gyümölcs.
Akkor miért van egyáltalán krimiolvasó, kérdezhetné akárki teljes joggal. A válasz rendkívül egyszerű. A krimiolvasó kielégületlen, a kielégületlenség pedig hatalmas hajtóerő. A krimiolvasó olyan, mint a kövét újra meg újra a hegytető felé görgető Sziszüphosz. Sziszüphosz a maga módján szintén kielégületlen. Ha csak egyszer sikerülne neki feltolnia a követ a tetőre, leülne, megpihenne, aztán dolga után nézne. Vagy választana egy másik követ és egy másik hegytetőt. De mindenképpen átkerülne a nagy akadályon, amelyet - paradox módon - épp saját kielégületlensége gördít eléje. A krimiolvasó is azt teszi, amit Sziszüphosz: minden könyv egy újabb kő, amelyet fel lehet görgetni a hegyoldalon, az esztétikai egyesülés csúcsai felé. Ez a krimiolvasó/néző rejtélye."
Eddig csak olvasótok voltam, de gondoltam, regisztrálok, hogy tapasztalataimat megosszam. Most elsőre csak néhány javaslat.
Aki a klasszikusba hajló, "nyomozós" krimiket szereti, annak ajánlom Peter James könyveit. Tkp. egy sorozatot alkotnak: ugyanaz a főszereplő. Sokat ne olvassatok egymásután, mert akkor egy kicsit unalmasnak tűnnek a történetek, bár magában mindegyikük érdekes. Hasonlóan a Sandford "Davenport" sorozat könyveihez, amit én csak 3-4-es adagokban olvastam el.
Időközben megvolt A veszettek is. (Fent van magyar szinkronnal a Youtube-on.)
Alapvetően azt mondhatom, jelentős film, jelentős sztori. A maga korának szintjén. Mai szemmel érezhetően idejétmúlt stílusú, lassú, és azt hiszem, erre mondják, hogy erősen didaktikus. Ezzel együtt a mcbain-i filozófia és szellemiség átjön rajta, érződik, hogy miért volt fajsúlyos író, nem csak egy "szórakoztató krimiszerző". A filmadaptációt neves rendező készítette, több szerepben is ismert, sőt, nagy színészekkel, akik meg is tesznek mindent.
Egyszer mindenképp megnézendő - de nem többször újranézős klasszikus. Mondanivalója ugyanakkor napjainkban legalább annyira érvényes, mint annó!
Az elmúlt hetekben, miután rátaláltam erre a topikra, a kezdetétől fogva máig végigolvastam az egészet :)
Itt kaptam kedvet többek között Ed McBain műveihez, aki addig nem nagyon ismertem, de pont elém került egy novellája is, és nagyon tetszett. Úgyhogy több regényét beszereztem gyorsan, sorra olvasom, mindemellett az írásai nyomán készült filmeket és elkezdtem keresgélni. Tapasztalataim:
- talán a legjelentősebb az EM-adaptációk közül a Mr. Süket trükkjei (1972), aminek a címére emlékszem gyerekkoromból. Alapvetően hiteles, pontos és stílusos feldolgozás, nagyon jó szereplőválasztással, ám a hangvétel is kicsit félrement talán (groteszkebb, mint az eredeti írások modora), és a végeredmény is inkább csak nézhető, de nem kiemelkedő.
- a két Columbo-sorozatbeli epizódot már ismertem, hiszen szeretem a szériát, csak nem tudatosult bennem mostanáig, hogy az a két rész, ami érezhetően kilóg (nem rossz értelemben) a nagy egészből, az mindkettő pont Ed McBain. Az egyiknél teljesen hiányzik is a sorozatra jellemző örök panel: hogy látunk egy gyilkosságot az elején. Az Ölni már nincs idő (1992), illetve a Titkos ügyek (1994) egyaránt elég jó sztori, az előbbi különösen, az egyik kevésbé ismert, de a legjobbak közé tartozó Columbo-epizód.
- a Vérrokonok 87-es körzetes történet, de elég vérszegény. Itt is a hangvétel furcsa, nem lazább, hanem éppenhogy melodramatikusabb, mint a McBain-regényeké. A színészi gárda erős, sztárok kisebb mellékszerepekben is (ami a megoldást találgató nézőt félre is viszi ;) ), a főszereplő nem rossz, de nem ilyennek képzeljük szerintem a könyvekből Carellát (Donald Sutherland; a nevet a szinkronban mintha "Korellának" mondanék!?), míg Bert Kling elég jól eltalált szerintem.
- na, ha valami furcsa, akkor az az Esténként a kormoránok rikoltoznak a dzsunkák fölött (1971). Egy blődli jellegű francia vígjáték, a korra oly jellemző mozis marháskodás. Komoly színészek számos szerepben, a főszerepben Michel Serrault különösen kitesz magáért... de hogy jó lenne a végeredmény, humoros és szórakoztató?, azt nem lehet mondani. Fárasztó. De színvonalasan az.
Ezen felül még öt vagy hat olyan filmet látok az elmúlt fél évszázadból, amit Evan Hunter írt vagy könyvéből készült, és van magyar című változata (jó esetben tehát valaha szinkronizálták és bemutatták nálunk). Ezeket is keresgélem, egyelőre sikertelenül. Tábladzsungel (1955), A veszettek (1961), Menny és pokol (1963), Robbanó leves (1963), Az utolsó nyár (1969), Látszólag ok nélkül (1971), A Messzejáró Asszony legendája (1980), Három vak egér (2001)...
Megkaptam a listát. Fantasztikus gyűjtemény, nagyon szépen összerendezve! Kell pár nap mire átböngészem, de már így első ránézésre is van benne bőven, ami nekem nincs meg.
Köszönöm szépen. Küldöm a Bill Eldon kisregényeket.
Miért is ne? Az hogy nekem a papírkönyv az elsődleges, még nem jelenti azt, hogy nem gyűjtök e-könyvet is.
Ha egyetértesz vele, akkor szívesen cserélnék. Neked biztos van olyan „könyved” elektronikus formában, ami nekem hiányzik. Meg az is érdekes lehet, hogy milyen formátumban szeretnéd?
És ha már itt tartunk, akkor akár a papírkönyvet is lehet cserélni papírkönyvre. Vagy e-bookért papírkönyvet........ ki lehet iktatni a pénzt.
Két új könyvet (papírkönyvet) szeretnék a figyelmetekbe ajánlani. (hátha valakit érdekel)
1.) Erle Stanley Gardner - Három rejtély -
A három Bill Eldon kisregény egy kötetben! 1. A szőke hulla rejtélye - ez már megjelent hivatalosan is a 22 detektívtörténet kötetben. 2. Az éhes ló rejtélye - zepgyuri fordította, 3. A sikoltozó nő rejtélye - zepgyuri fordítás. A két zepgyuri fordítás átment két lektoron is... és a szőke hulla is meg lett fésülve.
2.) Judson Philips (Hugh Pentecost) - Ég a gyújtózsinór
Ez a regény a Tükör folyóiratban jelent meg folytatásokban 1974-ben.
Két „őskrimi” került fel a KrimiMúzeum polcára, ezúttal már színes borítókkal.
1.) E. W. HORNUNG - A MŰKEDVELŐ BETÖRŐ (The Amateur Cracksman) 1899. Ez az első Raffles könyv és több „legjobb listán” szerepel. A Pesti Hírlapban jelent meg folytatásokban 1905-ben, majd a Tolnai Világlapja is leközölte más formában. Rövidítve, a szerző neve nélkül és a főhőst Ewans-ra átnevezve. Ez nem szép dolog, de az ajánlását ideteszem: „Új regényünk egyike a legszenzációsabb angol bűnügyi regényeknek. Tárgya nemcsak érdekfeszítő, hanem új is. Nem hivatásos gonosztevőknek a rendőrséggel való küzdelmeit beszéli el, mint a legtöbb bűnügyi regény; ennek a történetnek a hőse egy fiatal előkelő és rokonszenves ember, aki magáért a veszedelmekkel teli kalandos életért, csupa passzióból választja a betörő-pályát. Az ő változatos kalandjai egy éléseszű, vakmerő ember magasröptű szellemének bizonyságai. Az olvasó gyönyörűséggel lesi, hogy mikor menekül ki a csapdából egy-egy lángeszű fogásával, részvéttel követi a sorsát, pedig tulajdonképpen a bűntettesek osztályához tartozik. A könyvnek egyik kiválósága az, hogy nem oly sötét és komor az előadása, mint a bűnügyi regényeké; ebben a műben humor és jókedv csendül meg, amely magával ragadja az olvasót.”
2.) FERGUS HUME - A BÉRKOCSI TITKA (The Mystery of a Hanson Cab) 1887.
Szintén a Pesti Hírlap adta le folytatásokban 1905-ben.
Ferguson Wright Hume (1859–1932), Fergus Hume-ként ismert, termékeny angol regényíró volt, aki detektív és rejtélyregényeiről, thrillereiről ismert.
Angliában született, majd három éves korában családja kivándorolt Új-Zélandra. Itt jogi egyetemet végzett, majd Ausztráliába, Melbourne-be költözött, ahol ügyvédi hivatalnokként kapott állást. Drámákat kezdett írni, de a színházak nem értékelték műveit. Akkoriban Émile Gaboriau regényei örvendtek nagy népszerűségnek és elhatározta ír egy ilyen regényt. Az eredmény a Melbourne-ben játszódó A bérkocsi titka (The Mystery of a Hanson Cab) lett. 1886-ban saját kiadásban jelent meg és azonnal nagy sikert aratott. A korszak legkelendőbb rejtélyregénye lett. Szerepel Julian Symons 100 legjobb krimi és rejtélyregény listáján. 1990-ben John Sutherland az „évszázad legszenzációsabb detektívregényének nevezte”. Arthur Conan Doyle is ihletet merített belőle Sherlock Holmes regényeihez.
Amennyiben valakit érdekelnek a könyvek e-mailben jelezze.
