A fórumot a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutyaiskola – ezen belül is Fiera és kölykei – iránti rajongás indította útjára. De nemcsak róluk lesz szó, hanem MINDENről, ami a kutyatartást, és a felelős gazdivá válást segítheti. Tippek, praktikák, nevelés, ápolás, egészségvédelem, állatvédelem, kortól, nemtől, fajtától függetlenül. És persze igyekszünk majd nyomon követni a 6 vakvezető-tanonc útját is, nem feledve küldetésük fontosságát.
Pontosan így van! 3.-án kedden megyek drogozni, és utána - ha nem zavarja meg valami - négyhetenként, ahogy korábban is.
Az a zebrás kép tökéletes látlelet korunkról. Mint a Brian életében a Judeai Népi Front és a Judea Népe Frontja - ha jól emlékszem. Jót röhögnék, ha nem lenne olyan tragikusan szomorú ez az egész...
Johnnykám, akkor 1 rugóra jár az értékítéletünk ez ügyben. Nekem Kréta szigetéről csodás emlékeim vannak - igaz, 1978-ban az akkor még létező Volán Touristtal és anyuval voltunk egy nagy görög körúton, többek között ott is.
A szobám falán azóta is ott egy onnan való bikafej, amire ahányszor ránézek, eszembe jut mindaz a csoda, amit azon az úton láthattunk és átélhettünk.
Többek között az oly sokat emlegetett alapélményem, hogy éjszaka ment a hajó Krétára, de csak jóval éjfél után tudott anyu beimádkozni a kajütbe, hogy legalább pár órát aludjak, mert másnap is sűrű program vár ránk.
Én a fedélzeten a tengerben, körben a végtelen víz látványában gyönyörködtem, meg a hajót követő sirályrajban - és ott érintett meg a HATÁRTALAN SZABADSÁG érzése, ahogy Petőfiből ezt az Alföld látványa váltotta ki! Életem utolsó percéig velem lesz ez a csodálatos élmény!
Az apartman, az még csak csak. Ez még a megfizethető önellátós kategória volt, laktam már Görögországban ennél puritánabb apartmanban is. A harmadik ágy egyébként a nappaliban levő kanapé volt, amit ki lehetett nyitni ágynak.
Ami kevésbé volt nyerő, az a tenger. Nem csak koszos volt, de meleg is, mint a pisa, és egyfolytában hullámzott. Az Adriához képest egy kanális. Talán ha kétszer megmártóztam benne, akkor sokat mondok. Még Nóra volt az, aki bucskázott egyet-kettőt, de úszásra ő sem vállalkozott.
Annál nagyobb élmény volt viszont a Líbiai Tenger Agia Roumelinél a Samaria szurdok déli kijáratánál. Tükörsima vízfelület (de szó szerint), és olyan kristálytiszta víz, hogy kb 100 méterre a parttól tisztán lehetett látni mindent a fenéken saccra olyan 25-30 méteres mélységben. Szemüveg nélkül. Ennyire tiszta tengerrel még nem találkoztam. Talán csak a Kornati szigetek külső szigeteinél volt hasonló tisztaságú a víz - legalábbis ahol megfordultam. És hát gondolhatod, a szurdok emberpróbáló pokla után milyen jól esett csobbanni egyet ebben a csodálatos világban, amíg a hajóra vártunk. Most húsz év távlatából is életem egyik legnagyobb élményének tűnik.
"...és ezek után a kintiek etetése szép lassan meg fog szűnni. Ha pedig nem kapnak enni, akkor keresnek másik tanyát maguknak."
Irigylem az optimizmusodat Hugi! :-) Legalábbis ami másik tanya keresését illeti. Ha egyszer beégett nekik, hogy itt kaja van, nehéz lesz szép lassan meggyőzni őket az ellenkezőjéről. Persze lehet én tévedek, de mindenképpen gondolni kell arra, hogy néhány hónap, és itt a bagzási szezon. Te pedig itt vagy egy sereg tűzről pattant cicamenyecske társaságában. Majd nem adsz enni a szoptatós macskáknak?
Krétán tanúja voltam, amint két gyönyörű trikolor csontsovány szoptatós anyamacska (valszeg tesók voltak egyébként) akik bejöttek az apartmanba koldulni, úgy összekaptak, hogy én még olyat nem láttam. Ezen a videón valahol 3 és fél perc táján megjelenik az egyik macs, az orra mindent elárul viharos múltjáról.
Aranyos Tőled, hogy így számontartod a kezeléseimet! De most arra kérlek, állítsd vissza a naptáradat a kb. két hónappal korábbi ciklusra. Történt ugyanis, hogy a prof szabira ment, ezért az előző kezelést előre hoztuk 1 héttel. Így viszont, ha onnantól négyhetenként folytatnánk, az ütközne a kukások szelektív gyűjtésével. Minthogy ez utóbbinál jó, ha magam is jelen vagyok, és őket nehezebb változásra bírni, mint a profot, most 5 hetes szünetet tartunk. De 3.-ától folytatódik a négyhetes, így visszaállunk a régi kerékvágásba.
Sziasztok, szia Bátyus! Majd egyszer mesélek privátban, nem untatom a többieket a múltammal :-). Helyette inkább a macskákkal.
Tulajdonképpen 1 db-ot kell(ene) elpasszolni, Gardedámot, mivel ő jár ide Gézu után, és nagyon ideszokott. Úgy okoskodtam, hogy ha kinti-benti macska lesz, akkor ugye alapban lesz egy napirend, +2x kaja, és ezek után a kintiek etetése szép lassan meg fog szűnni. Ha pedig nem kapnak enni, akkor keresnek másik tanyát maguknak.
(Egyébként rájöttem hosszas megfigyelés után, hogy ez a kis csipszar akkor üvölt, ha éhes, illetve amikor egyedül van, és kimegy hozzá valaki - vagy Panni vagy mi -, nála ez az üdvözlés.) Amúgy nagyon jó cica, kutyaházban durmol napközben, ha meg kint vagyunk, akkor láb alatt tekereg és dorombol.
Holnap visszük oltatni, arra gondoltam, hogy beszélek a dokival (meg majd a pékkel és a lottózóssal és a dohányboltossal :-), hogy a faliújságjára had' tegyek ki egy gazdikeresőt róla. Egyelőre megfogni nem akarom (kb. 1 órás "meló" lenne csak), és nevet adni se neki, mert akkor elvesztünk:-(.
Az első képen a házőrzők. A másodikon meg a 3 manóból kettő. A cirmos is megvan, csak az nem látszik a susnyától.
Amúgy iszonyatosan dühös vagyok kb. az egész világra, sejteni tudva, hogy a nagyanyjuk kinek a kölyke, és honnan indult az egész szaporulat.
