Pedig az elején én majdnem mindig megszerzem a térképeket, így nem kell felderíteni a többi országot, és többért lehet elpasszolni.
Amikor találkozol egy addig semleges és ismeretlen néppel az elején, nincs más dolgod, mint szövetséget és kereskedelmi megállapodást kötni vele, és emellett felajánlani a saját térképet, ezzel szemben pedig kérni kell az ő térképét és kb 3000-9000 közötti összeget.
"Mert ez egy...
Kölcsönös és érdekmentes barátság
Kölcsönös és érdekmentes barátság
Kölcsönös és érdekmentes
Kölcsönös és érdekmentes
Kölcsönös és érdekmentes barátság"
Már megvan, és nem húzom át a számítását az ajándékommal kapcsolatban. Másrészt pedig addig úgyis dolgozom, nem lesz időm játszani. De azért kösz. Ha bármi bibi van, hozzád fordulok.
Lehet, hogy az a baj, hogy a gall-germán-brit szövetség régóta megbonthatatlan és ezért ráértek a káposztazabálók Kelet felé jönni? No, majd valahogy összeugrasztom őket! :)))
Én is szeretem a végéig vinni a kámpányokat, de - bevallom férfiasan - pl. a Medievalban van néhány frakció, amellyel nem állok neki (pl. Aragónia, Olaszok, Egyiptom, Dánia), de ennek racionális oka nincs. Magyarázható egyszerű unszimpátiával. :)
A Rome-ban azért egy kicsit más a helyzet, a szenátusi küldetések, meg a kezdetektől fogva teljesen eltérő irányban fejlődő kultúrák miatt. Ha a MTW-re gondolunk, az elején teljesen mindegy, hogy angol, francia, német, olasz, dán, spanyol, aragón, lengyel, vagy magyar seregeket irányítasz: mind teljesen egyforma egységekből épül fel. De ez nem hiba a szememben, csak a játék-fejlettség egy korábbi állomása. Azért a RTW esetén mindjárt kezdetben van hoplita-szerű gyalogsága a görög civilizációknak, de pl. eltérő arányú lovassággal, vagy lovas íjász-szerű lovas íjásza a szittyáknak és max. gyalogos íjászai, meg parasztjai. Baltás már csak később jöhet - de az meg nincs az említett civilizációkban... Szóval tagoltab, sokrétűbb a csata-szimulátor része.
Épp azt írtam az EU2 fórumában, hogy az EU2 és a Rome egymás komplementerei a játékok színpalettáján: az egyikben a politizálás dolgoztatja meg az ember agyát, a másikban a harctéri taktika - ez utóbbi az adrenalint is. :)
Nekem még sosem sikerült térképet szereznem, nagyon drágán akarják adni. A germánok nálam pedig nem tudom mit tököltek (valószínűleg a britekkel meg a gallokkal hadakoztak), de nyugat felé egész az északi tengerig eljutott az országom. Vmi Domus dulce Domus a város neve (nagyon idétlen szerintem).
A Krím-félsziget az egy nagyon jó kis hely, a tenger miatt, sok helyre hamarabb elérsz onnan.
Meg én szeretek végigjáccani, nem csak elkezdeni, aztán a felénél abbahagyni, hogy jaj de unom, mindenkit megverek. És úgy érzem, a Rómánál még vannak előttem kihívások.
Ja, és néha dolgozni is kell, olyankor pedig nincs ám játék.
Nem igazán tudom, milyen rebellis tartományokat foglalhatnék még el. :( Nyugatról a germánok már az amazonos provinciával határosak... Jut ezsembe, a Krím még szabad... De hyogyan felejthettem el!? Nagyon a trákokra koncentráltam. Pontosabban szólva, a dákokra, meg az aranybányájukra Erdélyben. :) No és mindenképpen visszaszerzem őseink földjét! Előre, altaji pásztorok! Huj, huj, hajrá! :)
Ja, tegnap az egyik diplomatám (vagyis én) összehozott egy olyan üzletet - a részletekre már nem emlékszem, hogy a görög városok nemcsak tribute-ot fizettek, de térképinfót is adtak, oszt' még ők voltak elégedettek! :)
Hát, eddig én sem a dákokkal, sem a germánokkal nem akasztottam össze a bajszom, elfoglaltam a rebellis tartományokat, a trákok vidékét, meg keletre a parthusiak tartományait. Mondjuk, lehet, csak körülnéznek a deutschok, de azért nem árt készülni egy blitzkriegre.
Ja, az amazonvárosban én nem hagytam ott a vezérem, elvannak magukban is eddig, a kis fejecske zöld, minden felépült, adóznak rendesen. Elég kicsi ott a lélekszám, és viszonylag lassan fejlődik, így egy darabig kussban vannak.
A legközelebb lévő erős tábornokom vagy 12 fordulónyi távolságra Dél-Nyugatra van, Campus Vitae-ban, vagy mi a neve annak a koszfészeknek. Most ő a hair. Ja, nem: heir. :) De már útban van arrafelé egy srác, néhány kedves emberrel a kíséretében. Nem egy nagy volumenű fickó, de a csajokat kordában tartani tökéletes lesz.
Ja, közben nagyobb haderőt nem mertem odamozdítani, mert a germánok megunták, hogy ütöm a trákokat és bekolbászoltak a területemre. Egyelőre nem estek nekem, de csak azért, mert szembesültek tábornokom képességeivel és csapatainak színvonalával.
Ezt hívják fegyelemnek. ha vmi szuper táborokod lett volna ott, akkor egyből ugrott volna mind, viszont kis századosok nehogy már dirigáljanak az isten háta mögötti sztyeppén.
Igazából én csak azért játszottam többször, mert az ment az agyamra, hogy hiába kattingatok, az egységeim tökölnek, vacakolnak, nem futnak el időben. Szóval a bénázás - azt hiszem - nem az én részemről történt. Idióta módszer, hogy 3 egység közül 2 azonnal megugrik, amint parancsot kap, a 3. meg az Isten tudja, mire vár!?
Nem érdemlem meg? És még csodálkozol az amazonok bosszúján? :)))
Én egyébként egy kémet küldtem arra, az jelezte, hogy ott várnak rám a köcsög szekeresek. Így nagyobb sereggel indultam, de nem cantábriai köröztem, és a veszteségeim is nagyobbak lettek azt hiszem. Bár nem is játszottam le 5x a csatát :))
Hali, Bucca! (Na, egye fene, a többieknek is hali, bár nem érdemlik némelyek. ;-] )
Nem láttam a képregényt sehol, pedig lelkiismeretesen nem is néztem utána. :)
OFF - mert most a Rome-ról fogok írni.
Tegnap este nem játszottam túl sokat, s elég korán lefeküdtem: hajnali 1/4 2-kor. :)))
De megérte! Felb*-ta az agyam úgy 11.30 körül a gép és addig nem nyugodtam, amíg a problémát meg nem oldottam. Mely probléma abban gyökerezett, hogy az amazonok városa ellen 3 X 27 lovas íjásszal vonultam fel, s a diplomatám jelzései ellenére nem 1 kocsis osztaga állomásozott a városban, hanem 6 db. Ebből 5 már a városon kívül rajtam ütött, s annak rendje és módja szerint ripityára vert. Mondok, ilyen állat márpedig nincs! Rilód - rifájt: láss csodát, nem vert szét, de olyan idiótán viselkedtek a szittyáim, hogy kiléptem és megint rilód - rifájt. Ezt vagy négyszer egymás után. A stratégia és a taktika már világosan állott előttem és tudtam, hogy símán meg is nyerném a csatát, de a saját egységeim agyatlan, parancsmegtagadó, vagy legalábbis vonakodva teljesítő magatartása a dühöngő őrület határára sodort. :(
Nos, végül úgy-ahogy sikerült összekapnom a fiúkat, úgy éjfél után kevéssel és megjátszottam a nagy játszmát. Tájékoztatásul a részletek:
- 3 X 27 lovas íjász (82 fő + 1 kapitány) állt szemben
- 5 X 9 amazon szekeres íjásszal (135 fő + 1 kapitány),
- ezért a gép az esélyeket 1 : 5 arányban adta ellenem.
Érdekes módon seregüket nem Xalma, a hercig harcosnő... izé... Xéna, a harcos hercegnő vezette, hanem valami Kallimachos. Hogy került ez a boldogtalan görög vogul-osztják területekre... !? No, mindegy. Azért Xena-nak jobban örültem volna.
A csata azzal indult, hogy az amazonok harapófogóba vettek: balról 2 ( a vezérükkel), jobbról 3 csapatuk szorított össze. Erre én azonnal rohanást vezényeltem jobbra előre a pusztán, majd laza formációban cantabria mind3 csapatnak. 3 kört se futottak és az ál-Xena feldobta a talpát... vagyis az abroncsait. Persze, a többiek ettől nem szörnyedtek halálra, hiába nyomta a bal felső sarokban a köcsög lómai centúlió a rizsát, hogy "...they now fear, attack! Attack!", azért a józan eszem nem ment el. Még irtottam egy kicsit őket, amikor az egyik osztaga előretört és ekkor szenvedtem el a legnagyobb csapást: a piros vonalhoz szorították az egyik csapatomat. Még 23-an voltak a fiúk, de nem hallgattak időben a parancsomra, hiába kattingattam kétségbeesetten, hogy hova fussanak a roham elől. Ők csak forgolódtak, nézelődtek, hogy "nídd-a, hogy ugrálnak a didkói, mikó' göröngyre hajt!", meg ilyesmi, aztán persze, amikor a szekerek közibük robbantak, rájöttek, hogy ezek a csajok nem a megfelelő módon szeretnék gerincre vágni őket, úgyhogy bepánikoltak mind a 23-an és elkezdtek menekülni mind a 20-an és futottak ki a világból a pálya másik vége felé mind a 18-an... 16-an... 13-an... Nyomukban a csajokkal.
Közben igazából örültem, hogy ez a dühödt szekér-osztag így elfoglalja magát, bár felőlem a csajok egymást is szórakoztathatták volna, mert akkor aztán igazán mérgelődhetnék, miért nem lehet felvenni a jeleneteket. ;-) Viszont nekem így már csak 3,5, egyre fogyatkozó csapattal kellett foglalkoznom. Elég rosszul tűrték a nyilakat, szépen fogytak. Közben a gyávák még mindig futottak... Az egyik szekerész-osztag a másik után semmisült meg, mert a dupla cantabria-nak köszönhetően nem tudtak közel jönni, s amikor mégis megpróbálták, elinaltam előlük a puszta közepére a határvonaltól, s ott bekeríthetetlen voltam. Persze, néha-néha az enyémek is elhasaltak a hóban, de nevetségesen kicsi volt az arány az amazonok veszteségeihez képest. Sokára visszatért a menekülőket üldöző csapat is. Ekkorra már csak egy másik volt meg, tán 5 szekérrel. Ezek meg jöttek vissza 6-tal, vagy 7-tel. Megkapták az áldást az arcukba, s nem is nagyon volt már szufla bennük - s tán a lőszerük is elfogyott - az üldözés miatt. Egyre-másra kapták a defektet a kocsijaik, s végül elhullottak. A másik csapatból még 4 szekér állt, de egyszerre az egyik csapatomnak elfogyott a nyílvesszője, s a másik is a végére járt a készletnek. Felborult még egy szekér - és szinte rögtön akkor kifogyott az ő lőszerük is. Közben én azt kezdtem játszani az üres tegezű lovasaimmal, amit ő akart velem: odaszorítottam az oldalvonalhoz, hogy ne tudjon manőverezni, vagy megfordulni abbéli félelmében, hogy akkor azonnal rárontok. Pár pillanat alatt rájött, miről van szó és bepánikolt. Egyenesen az utolsó 2-3 nyílsorozatba futott bele - máshová nem is tehette volna. Maradt két kocsija, s akkor hátulról a régebben kifogyott huszonvalahány lovas, féljobbról-elölről a többi zúdult rá. Kicsit meglepődtem, mert még ekkor is okozott 2-3 fős veszteséget, de szétesett végül mindkét járgánya. Győztem. Statisztika:
- veszteség 31 fő (ez főként a megfutamodottak miatt; ha azok annak idején időben hallgatnak a parancsomra, feleennyi lett volna),
- megöltek száma 135 (ezt azért nem értem, mert mindet megöltem és ugye, 136-an jöttek... mindegy)
- minősítés: Heroic victory.
S ezzel nincs vége!!!
Maradt 3 csonka egységem 51 fővel. Összevontam őket, így 2 egység lett: az egyik 27, a másik 24 fővel. És megtámadtam velük a városát, kiéheztetős ostromot játszva! Gondoltam, a benne levő 1 szem szekerész tanult a kis barátnőinek sorsából. Tévedtem. A következő körben kitörtek. Rohantak kifelé a cölöpvárból és valamit szörnyen elbénáztak. Az egyik szöszi val'szeg túl sokat vacakolt a make-up-jával és ezért kegyetlenül lemaradt a többitől. Azok meg csak álltak a kapun kívül és várták, hogy az a főutcán végigrobogva odaérjen hozzájuk. Gondolom, útközben a visszapillantóban állandóan a haját igazgatta, meg a száját rúzsozta, mert igen lassan haladt. Vagy kereste az indexet a lovakon; nem tudom. A lényeg, hogy a többieket addig, hogy ne unatkozzanak, felkértem táncolni. De ezek a leszbikák még keringőzni sem tudtak, így derék szittyáim a saját lovaikat választották partnerül és megmutatták a luvnyáknak, milyen az igazi keringő. Ősi szittya harci kiáltással szórták közben a nyilakat: "Cantabrian circle rulez!" - rikoltották és közben tanácsokat adtak a szösziknek, mit csináljanak a kocsi rúdjával... vagy a lovakéval.
Na, végül megérkezett a kis elkéső és a közben szépen megfogyatkozott csapat támadásba lendült. Íjászaim "Ne má', csajok!" rikkantással arrébb keringőztek, és vihogva figyelték, ahogy a nők kocsii ((Jé, ez majdnem olyan, mint egy faction: Brutii, Scipii, kocsii...)) szertepotyognak. Végül a lányok elindultak Germánia irányába olyan lendülettel, hogy azt hittem, oda is érnek. És majdnem igazam is lett. Megálltak ugyan egy jókora domb tetején és a piros vonal mentén csalinkáztak, csodálkozva, hogy "Fúúúú, odass, biztosan egy nősténymammut járt erre és nem volt tamponja!", vagy ilyesmi. Közben fogyóztak is, de nem derékra, meg fenékre, hanem létszámra. Maradt 1 kocsi. No, az kifutott a világból. De annyira, hogy a szittyáim nem voltak hajlandók követni. Ilyet még nem tapasztaltam: kiadtam a parancsot, hogy mars utána és lenyilazni, erre megálltak, a lovak röhögtek, a szittyák rázták a fejüket, én meg az öklömet. Úgy gondoltam, akkor irány a város. Csak van egy kocsma valahol, jól fog esni a forralt borocska. Szépen sétálok a kapu felé irdatlan messzeségből, mikor arra eszmélek, hogy a csajok is jönnek bulizni. Még szörnyen messze voltak, hát poroszkáltam tovább. Hullik a hó, nyüszítenek a farkasok, a kapu előtt döglött lovak, szekérroncsok, női hullák... egyszóval idilli szépségű téli táj. A csajok meg kepesztenek a hátam mögött, mintha nem tudnák, hogy lovas íjász ritkán tud kaput betörni. No, amikor elég közel voltak, a lovasaim megfordultak, vágtába ugrottak és rövid hajsza után kilőtték a kerekét az utolsó szekérnek, s a szöszik nem voltak biztonsági övvel bekötve, a légzsákjukat meg a páncél nem engedte előbukkanni, úgyhogy fejjel fúródtak a hóba. Győztem.
Statisztika:
- esély 4 : 7 arányban ellenem,
-veszteség 5 (!) fő,
- elpusztítva 27 amazon + 1 kapitány.
A város elesett és jövőben várható áldásos tevékenységem jeleként Juno templomát azonnal leromboltattam, a lakosok felét rabszolgává tettem, majd Papay-nak szent helyet kezdtem emelni - hadd tuják meg, milyen a szittya törvény! Ja, közben egy viszonylag tűrhető képességű ifjú családtagom elindult a város felé. Addig népességnövekedést célzó építkezési politikát folytatok, mert 46 lovas íjász ott-állomásoztatása mellett is 135% a törvénytisztelet így.
