Elérhető a tudomány mai állása szerint ez a cél (persze nem úgy, hogy 20-30 ember forogjon körülöttem, hogy életben tartson)? Hogyan lehetne ezt a célt elérni? Mit kellene csinálni, hogyan élni, hogyan lélegezni, táplálkozni, mozogni stb stb? Régiónkban a várható átlagéletkor nagyon alacsony....
Pedig meg lehet szabadulni attól az idegesítő körforgástól, mikor nem is akarod és csak forognak olyanon a gondolataid, amin nem is akarod már. Nem szabad tartani, el kell engedni őket, ahogy jönnek - menjenek is. Vagy egyszerűen egész másra, jobbra - vagy semlegesre kellene gondolnod. Legegyszerűbb a légzésre fókuszálni, s így csak a létezés lesz jelen Benned, ahogy vagy a bőrödben, minden más kiiktatva. Ha be is ugrik itt ott valami, az csak a háttérben lesz, úgymond a légzés hátterében - és ahogy jött el is megy. Majd jön egy másik, de az is csak a légzés alatt lesz és elmegy, ahogy jött. Persze lehet nem ilyen egyszerű, mint ahogy le van írva, sokféleképpen lehet kivitelezni azt a légzésre fókuszálást....
Nekem van egy volt kollégám, aki már 80-on túl van. De még mindig publikál, bejár hozzám, hogy pofozzam rendbe, amit írt (mert sok a hiba már benne, amit ki kell javítani). Van egy elképzelése, hogy bizonyos dolgot egész másképp kell magyarázni, mint az pár évtizede elfogadott. Számtalan mérési adattal próbálja alátámasztani.
Én meg pont fordítva megyek. Valahogy nem akarom már tanulni azt a sok technikai dolgot (nincs is mobilom, autóm se, órám se), a számgép már csak annyira érdekel, hogy képben legyek. Pedig valami 11 programozási nyelvet tudok, saját editorjaim vannak, itt ott azért még vaalmit leprogizok. De a melóhoz megvan ami kell.
Ehelyett inkább magamat tanulom, na ez hasznosabbnak tűnik számomra. Ezt 2003-tól teszem, ebben művelem magam a lehető legjobban. Tudom, nem leszek fiatalabb, de azért egy kicsit kellemesen meg vagyok lepve, hogy mi mindent lehet tenni.....
Azt is, de nemcsak azt. Igen, a boldogság nem az észtől függ, s nem is a pénztől, s nem is a hatalomtól stb. Nekem például tetszik ez a mondás (nem tudom kitől származik), hogy nem az a boldog, akinek a legtöbb van, hanem az, akinek a legkevesebb elég.
Persze, tudom, lehet elég jól tudom. Ha már miért nem lehetne tudatosan befolyásolni? Ki kell fürkészni, hogy hogyan és aztán sokat gyakorolni, hogy menjen, egyre jobban menjen. Persze vannak olyan fakírok, akik csalással mutatják be egyik másik mutatványukat, de sok mutatvány megy nem csalással is. Sok sok gyakorlással el lehet érni olyan dolgokat is, amikről azt hiszed, hogy nem lehet. Én is tudok egypár dolgot, amiről azt hittem annak idején, hogy lehetetlen megcsinálni, mert arra nem tudok hatni. De kiderült, hogy lehet.
"Rögeszméket okoz. Az illető gondolatai csak ezek körül forognak, mintha egy mókuskerékben lenne, ezért ismételgeti ugyanazt többször is."
velem is előfordul, hogy nem tudok megszabadulni egy gondolattól vagy egy problémától. ugyanazt ismételgetem, mint amikor a lemezen megakad a tű. ez egészen a végkimerülésig. fejfájás.
Persze, de Afrikában/Dél-Amerikában, Ázsiában sem az 50 év feletti nők szülnek egyre-másra gyerekeket! Amúgy, vagy 100 éve és előtte mifelénk is ez volt a szokás! A nők egy része belehalt a szülésbe (főleg az elsőbe a keskeny medencéje miatt, mások meg a Semmelweis előtti gyermekágyi fertőzésbe), aki meg tudott szülni probléma nélkül az a gyerekhalandóság miatt hozott a világra sok gyereket! (dédnagyanyámnak 18 gyereke született s 8 nőtt fel belőlük! S gazdag paraszt család volt, nem zsellérek). A torokgyík, a gyermekparalizis, s társaik rengeteg áldozattal jártak.
Az említett világrészeken viszont a gyerekek többségét megmenti az orvostudomány!
Miutan tul vagyunk nepesedve, sem a szaporodokepesseg sem a 150 ev nincs az elerendo celok kozott. Miutan az ember kb 50 evre volt tervezve, a 80-90 ev is megfelelo celdatumnak tunok.
A nők, de újabban hormon kezeléssel akár 70 évesen is (egy román nő efelett szült!). A férfiaknál nincs határ, minden a spermiumok számától és mozgékonyságától függ! S ez rengeteg fiatal férfit is meddővé tesz manapság!
Az egyik emberi bölcsesség az: nem szabad semmit sem erőltetni! Ha ki is harcolod a vágyad, legtöbbször rosszul végződik! Jómagam közel a nyolcvanhoz keveset mozgok, pláne a házból való kimozdulás terén, nem erőltetem a szívem (túlsúlyt cipelve, ezért mondtam le a kurzusaimat az idéntől), folytatom a kutatómunkámat, publikálok, a főrumokon jókat vitatkozom (érvelve, hogy az agyamat tréningbe tartsam), pár orvosságot ami életem végéig van felírva rendszeresen szedem, csak azt eszem amit kívánok és szeretek, dohány, kávé nincs, alkohol igen kevés s ritkán, szexben ami nem fárasztó, s próbálom elődeim útját követni, akik jórészt megérték a következő évtized végét is, sőt...Nem félek az elmúlástól, mert nyomot hagytam magam mögött s jó részt elégedett is vagyok vele, az adott körülmények tudatában. S ha már elmúlásról van szó, akkor lehetőleg fájdalom nélkül, és tiszta tudattal történjen meg.
Amúgy, rengeteg idős embert ismerek, aki öregen tanulta meg a számítógép, az okostelefon használatát, sokukat ez köti a nagyvilághoz. A skypon a világvégén élő rokonokkal, barátokkal is eltudnak diskurálni, a fészbukon s társain is cseverésznek, az eszesebbek növelik az ismereteiket guglin böngészve, sőt mint én is, folytatni tudják azt amit a szakmájukban szerettek. Ez az ami az időskort elviselhetővé teszi, de ettől a testünk nem lesz fiatalabb!
A vitázás/veszekedés nem okvetlenül káros, mert ha nem csak káromkodásból, átkozódásból, sérelmek felsorolásából áll, hanem érveket kell összeszedni, akkor hasznos lehet.
Az agyérelmeszesedés a legfontosabb oka az időskori szenilisségnek. Rögeszméket okoz. Az illető gondolatai csak ezek körül forognak, mintha egy mókuskerékben lenne, ezért ismételgeti ugyanazt többször is. Hasonló az öngyilkosok állapotához. Az ok, az agy nem megfelelő vérellátása bizonyos kérgi területeken. Élettani probléma, megakadályozni nem igen lehet. Veleszületett hajlamosság kérdése.
Ehhez az agykéreg állapotát kell megőrizni, de akinél fiatalabb korban sem működött elég jól, az idős korban még kevésbé fog! Amúgy, a boldogság nem az észtől függ (lásd: "boldogok a lelki szegények"! bibliai tapasztalatot).
Tudsz róla, hogy létezik egy vegetatív és egy akaratlagos (a tudatot tevékenységet szabályozó agykérgi idegrendszerünk? A zsigereknek csak vegetatív beidegzése van, ergo nem lehet tudatosan befolyásolni a működésüket. A fakírok mutatványai szélhámosságok! S a vegetatív idegrendszer felső központjai a kéreg alatt, de főleg az agytörzsben helyezkednek el. Tudat nélkül lehet élni, de vegetatív idegrendszeri szabályozás nélkül nem!
Hát igen. No meg talán sehol se. Mert az nem ugyanaz már, no meg máshol is van - más a környezet, határok, hatások stb. Magyar szépen is mondja - az már egy másik, tehát nem az, hanem egy másik (más). Tehát nehezen fog teljesen pontosan ugyanúgy működni minden téren. Nagyon nagyon megközelítőleg igen, de teljesen pontosan talán nem....
Hát jelenleg itt a Földön születünk, itt kell jobbnak lennünk, már aki akar. Van olyan művelet is, hogy ha hibás vagy nem jól működik - akkor át is lehet írni. A génekkel is így lesz/van, vagy át lehet fedni mással, egy újjal, ami aztán aktív lesz a továbbiakban és a régi meg nyugszik alatta.
Hát igen, ott nyitottam ezt a témát még 2016 júniusában. Na az az egész fórum egy fura. Aztán gondoltam mi lesz itt az INDEXen és úgy másfél évre rá nyitottam ezt itt is. Na itt egész más a dolog. Ez itt már érdekesebb. Van itt már jópár link is, tehát lehet tanulni is, nem csak szapulják még ezért is az embert.
Az rendben, amit írsz, kb ez a helyzet. De az ember mindig azon igyekezett, hogy jobb, nagyobb, gyorsabb, magasabb, okosabb stb legyen. Hátha sikerülhet úgy is, hogy az utolsó percig ne is tudd, hogy a következő lépés már nem sikerül...
Már régen is tudták, hogy nem árt ha néha néha fejjel lefelé is vagyunk, meg mindenféle irányban is tevékenykedünk. Mondjuk 6 alapirány van, az ember általában egyben szokott, esetleg kettőben....
Nincs semmiféle technikai nehézség, megy az egyserűen saját vibrációval is, plusz ha még tudod emelni is a benti nyomást (az egész testben), akkor sokat tehetsz a benti szervek jobb működéséért. Gondolom nagyobb lesz a mozgás, anyagcsere, nő a sejt fala és a belseje közti feszültség és emiatt nagyobb erővel taszítják egymást (nem ragadnak össze) meg stb.
Bizonyos mozgásokat lehet jobban, rosszabbul, vagy éppenséggel hatásosabban is kivitelezni. Vegyünk elő egy egyszerű példát. Át kell szitálni a darálón áttekert prézlinek való már szétmorzsolt száraz kiflit - amiben még bőven vannak olyan nagyobb darabok is. Beletesszük a szitába, de semmi se történik. Elkezdjük lassan mozgatni, még mindig szinte semmi se megy át a szitán. Ha ide oda kezdjük mozgatni bizonyos sebességgel, akkor már kezd átperegni a szitán és mondjuk egy bizonyos adag átmegy ilyen technikával olyan 25 mp alatt. Ha azonban sikerül olyan mozgást elérni, ami miatt a prézli elkezd forogni a szita egyik oldalán, na akkor már ugyanaz az adag átmegy mondjuk olyan 14-16 mp alatt. Nos, és ha sikerül olyan speciális egész apró mozgást elérni, ami miatt kb a szita közepe mozdulatlan marad, de a két széle ellentétes mozgást fog végezni, ami miatt a prézli szépen két részre oszlik a szita két oldalán és ellentétes irányban fog forogni - na ekkor átpereg ugyanaz az adag kb 5-7 mp alatt. Ha még egy kicsit ügyesebbek vagyunk, akkor még ezt az időt is kb megfelezhetjük. Egyszerűen, megtanuljuk ugyanazt bal kézzel is. Az adagot elosztjuk 2 részre két szitába és így ugyannyit át tudunk szitálni kb 2-4 mp alatt. Ez a kezdeti 25 mp mellett egész elképesztő eredmény. Ha ezt az ember meg tudja csinálni még más testrészével is, akkor a testben olyan keringést tud előidézni, amit talán még a legkeményebb fizikai edzéssel se tudna.
Ettől olyan dolgok és reakciók mennek végbe a testben, amit futással és kemény fizikai edzéssel meglehet nem is lehet elérni, meg az anyagok mesterséges pótlásával se. Persze ez az én véleményem az eddigi tapasztalataim alapján. A másik dolog meg az, hogy a sok futássál, nehéz súlyok gyakori emelgetésével, tehát rengeteg kemény edzéssel az ember kinyírja magát idő előtt. A leírt mozgásokat (meg hasonlókat) úgy is el lehet érni, hogy szinte nem is emelkedik a pulzus (2-3-mal esetleg).
"Amig az ember aktív bír maradni testileg, addig lelkileg is."
figyelem az idősebb emberek szellemi leépülését magam körül. pedig el is fordíthatnám a fejemet.
azt figyeltem meg, hogy aki nem használja az agyát elég aktívan, azt utól fogja érni a demencia.
a következő páciens egy olyan ember, aki vörösdiplomás mérnökként végzett. abban az időben okos embernek számított. ezzel úgy el is volt telve. manapság már csak rutin munkát végez. de már erősen látszik rajta a szellemi leépülés mellett a fizikális leépülés is. tulajdonképpen eezt már két három éve sejteni lehetett. nem ő az első, akivel találkoztam. felismerem a tüneteket.
ugyanakkor ismertem nála idősebb ambert is, aki az utolsó pillanatig észnél volt. fordított több nyelvre, számolt, külföldiekkel tárgyalt stb.
na többek között ezért kezdtem el mostanában kvantumfizikával foglalkozni.
sajnos azt már én is érzem, hogy nem vág mindig az eszem, és nehezen értek meg dolgokat.
feleségem nagyapja, 98 éves korában teljesen tiszta agyú volt, el lehetet beszélgetni vele akármiről, követte az eseményeket, telefonon kommunikálva vele egy idegen észre se vette volna , hogy ennyire idős. De ehhez úgy kell élni végig, nem kell elhasználni az agysejteidet egész nap veszekedve valakivel. 25 éve özvegy volt.... és végig a leányánal lakott.
Az após 75 éves, kibérelt egy bontókalapácsot és nekiállt beton törni az udvaron.
A bontókalapács beszorult és megprobálta kiszabadítani, de nem ment, aztán hivta az unokát, aki vegül kivette.
Ez három hete történt még mindig alig jár, tönkretete a derekát. Nagyon jó karban van, egész életében dolgozott, inteligens és tapasztalt mérnökember, két egyetemmel- 72 éves koráig dolgozott is, jól használja a számítógépet (68 éves korában megtanul CAD-ban rajzolni, könyvekből), az okos mobilt is tudja használni, és az unoka megtanította vezetni az első automata váltós autóját, meg minden bizbaszt a fejegységen, amit 74 éves korába vett. De fizikailag már nem bírja és ezt nem tudja elfogadni.
Szerencse kérdése. Ismertem olyant, aki 60 évesen ebéd után, az asztalnál ülve megkérdezte, hogy mikor kap már enni. Meg olyan 94 évest, akivel jókat lehet beszélgetni, könyveket olvas, okos felvetései vannak, emlékszik miről volt szó múlt héten stb.
Gondolkodásra, cselekvésre képes emberként szeretnék sokáig élni, de annyi képességgel mint mondjuk egy szobanövény, semmiképp. Az is egy borzalmas lehetőség, hogy elveszthetem azt a megbecsülést, amit sikerült elértem, és a környezetem csak egy nyáladzó, hülyeségeket motyogó roncsnak lát.
