Érti a nevét és szalad ha hivom. Nem fél semmitől sem, nincs benne félelemérzés. Kutyától sem fél, ismerősöm 7 éves 14 kilós kutyáját simán megtámadta ez a pár dekás mini "terrorista". (a kutyának el lett magyarázva, hogy ez egy picike cica és nem szabad bántani, nem is bántotta, őt támadták és ő meg tűrte).
Gondolom előbb utóbb csak nem fog annyira harapni és a karmolása sem lesz ennyire fájdalmas. Már teli vagyok harci sérülésekkel.
Velem alszik és kesztyűt kell húznom, mert pont a kezemet veszi célba és teljes erővel harap.
Nappal meg dupla nadrágot húzok és hosszú ujjúban vagyok, mert mászókának is használ. (trópuson élek, ahol meleg van és hát nem ideális ennyire beöltözni a meleg miatt, de valahogy védekeznem kell.)
Igen én is erre gondolok, hogy nagyon pici volt. Sajnos a két testvére meghalt, nem sokat tudtak játszani. Az anya cica is nagyon beteg lett. Ez a cica egy csoda, hogy megmaradt. Mikor elhozták hozzám nagyon soványka volt és teli bolhákkal. Azóta már szépen helyrejött és van mit fogni is rajta.
Pont volt egy ismerősöm akinek van egy kutyája és kint maradt a főtt kutyakaja (rizzsel összefőzőtt darálthús, valami ilyesmi) és ez az icike picike cica rávetette magát a kajára és addig evett, hogy akkora pocakja lett mint egy is labda és emlékszem alig birt járni. Szóval fullra ette magát. Azóta is jókat eszik de az ő saját ételét. Szoktam neki csirkemája megfőzni, amit szintén nagyon szeret.
Ez egy fiú cica és az lenne a kérdésem, hogy hány hónapos korában lehet ivartalanitani? Milyen oltásokkal érdemes beoltatni? Bentlakós cica, néja kimegyek vele felügyelettel az udvarba. Nem szeretném ha baj érné -elüti egy autó, ellopja valaki vagy egy másik macsekkal esetleg verekedne, mikor már ivarérett lenne.
Now that the cold weather has arrived, strays are seeking out warmth, by going inside car engines. Please bang on your hood before your start it to prevent injuring stray animals.
A fájdalmas játék adódhat abból is, hogy kicsi volt, mikor befogadtad, és az anyjától és a testvéreitől nem tudta megtanulni, hol a határ.
Gombóc és Emília is elég kicsi volt, mikor elvettük őket az anyjuktól, de ketten voltak, egymástól megtanulták. Az persze fáj, mikor Emília fölmászik a hátamra, és nem elég vastag rajtam a pulóver, de az más.
Ilyen pici volt, kb. 1 hónapos mikor örökbefogadtam. Régen volt cicám, de ilyen kicsi sohesem. Nagyon sokat játszik, de az a baj, hogy nagyon vadul. Kiereszti a körmeit és harap. Szerintem vadászik rám és hiába próbálom neki elmagyarázni, hogy ne harapjon annyira, nem érti meg. Gondolom ezt kinövi majd idővel. Imádjuk egymást. Mindenhová követ, még a wc-be is. Ha hazajöbök nagyon vár és olyan örömmel szalad elébem, hogy az valami csoda, és vadul kapalál a kicsi szive és dorombol is. Meg tudnám "zabálni" ilyenkor. Étvágya jó, megeszi a száritott macska kekszet, nem válogat és alkalmazkodik hozzám. Nagyon örülök, hogy ő van nekem és remélem ő is.
Vannak ilyen cicák. Akik visszaélnek azzal hogy a kutyus nem tud kijönni:) ez márcsak éjszaka a legjobb. Mikor a cica a kutya élé ül. 10-cm-re:))) és ücsörög:))
Köszönöm. Az már kóros amennyire biztonságban érzi magát.
A konyhában ide-oda sasszézok, van hogy rohanásban főzök, ő pedig annyira velem akar lenni hogy észrevétlenül a hátamögé fekszik. Többnyire hanyatt. Volt már hogy kicsit megtapostam, de félek hogy jobban is megfogom. Ekkr se szalad el, csak felnyávog. Az utcán sokszor leül az út közepén, mert tudja hogy az utcabeliek kikerülik őt. De járnak itt idegenek is, főleg nyáron. Mi lesz ha valaki lematricázza? Egyszer már a fiam is majdnem rátolatott az udvarban. Nem látta. De szerencsére megállt a kerék a cicától 20-30 centire. Ő nyugodtan feküdt ott tovább. Nem fél. Képes odaülni a szembe szomszéd kapujába ahol drót van a kapun, az udvarban meg pár centire a macskától vadul ugatja a kutya. Azt hiszem tetszik neki hogy ingerkedik a kutyával.
Ha kint vagyunk és felveszem, amint a mellkasa alányúlok egyik kezemmel, a hátsó lábát már emeli, hogy alá tegyem a másik kezemez. Rettenetesen dorombol. Mikor ide kerül, 2 évig egyáltalán nem hallottam dorombolni. Aztán néha, csendesen. Most meg nagyon! Ha kint megsimogatom, nem akar elnegedni. Elkapja a bokámat és harap.
Fiam ide jár ebédelni. Cica tudja mikor várható, és figyeli a kaput. Mikor megjön, cica rohan elébe, nagyon hangosan nyávogva. A kutyám csinálta ezt, csak ő vinnyogva utatott.
Cica már fiam lábát is elkapja, harapja hogy ott álljon ahol belépett, és őt simodassa. Ez egy nyáron felvett szokás.
Értelek én. Tudom. És nagyon bánt hogy ott kell hagynom az árvákat. Ha tévében látok kivert vagy megkínzott állatot azonnal elkapcsolok onnan mert látni se bírom. Nórának igaza van, nem menthetünk meg min denkit.
Nagyon régen mikor még vettem néha 1-1 lottót, arról ábrándoztam, ha sok pénzem lesz, valahogy megoldom hogy csak ott szülessenek állatok ahol szeretetben élhetnek. Azt tervezgettem hogy adót kellene fizetni minden állat után. Régen volt ilyen, ezt váltotta fel a kötelezű oltás pénzért. Én adót is fizettetnék és oltatnék is. Menhelyeknek is sok pénzt akartam adni. Az illegális szaporításra és az állatkínzásra olyan büntetést szabnék ki, ami tényleg büntetés és visszatartó ereje van. És akkor még nem is volt törvényben, de én már terveztem. Hát ilyen gondolataim voltak, de hiába vágytam a nagy nyereményre Istenke nem adta meg. :)
Tudom én azt. Nekem is a macskáim kint vannak. De nagyon szelídek. A kicsiket nem adom oda akárhová. ha úgylátom hogy bizonytalan a hely. Akkor inkább marad. Elvan a többi közt.
Hát nekem ennek a négynek még nem sikerült találnom. Nem örülnék pedig, ha rajtunk maradnának, nem szeretnék 8 macskát. A fertőző betegségek veszélye is sokkal nagyobb már úgy, és etetni, oltatni... Ha beteg kezeltetni... Borzasztó sokba kerül, és rengeteg idő.
Így van. Az én cicáimnak is mindig voltak gazdája. De persze ha valamelyik megmaradt a végén. Akkor megmaradt:) azért van most 12-db. De persze megnéztem, hogy kinek adom. Mert ha nem jó volt a hely. Akkor nem adtam oda.
Ilyen volt. Majd meg szakadt a szívem mikor nem tudott már utánam szaladni és leült az út közepén.
Holnap megkérdezem a szembeszomszédot látta-e, ő is szokott cicát befogadni, nála mindig elfogynak, pedig hagyja szabadon szapordni őket. Ő mást nem csinál a befogadottakkal, csak ad nekik enni.
És akkor zavarod el, mikor már hozzád szokott? Az se sokkal jobb.
Egyébként szerintem már Röfike testvérei se halnának éhen, nagyon élelmesen járnak házról házra. Kb. szeptember elején születtek.
De tulajdonképpen egyáltalán nem hiányoztak... Anyagilag se kevés ezt a sáskahadat etetni, aztán ha úgy adódik, mindet ivartalanítani. Emília és Lemonszínű már túl van rajta, hátra van még Gombócka és a négy kicsi. Önköltségi áron se kevés, de ha itt maradnak, muszáj. Emiatt is kell etetni őket, hogy ha eljön az ideje, be tudjuk őket fogni.
Ezen nem akarok vitázni veled, elhiheted hogy ha buszhoz igyekszel, otthagyod tze is ha fontos dolgod van. Én ritkán m ozdulok ki, de most muszáj volt menni. Egy újabb macskát meg már nem fogadhatok be. Nagy cica is majdnem 10.000ft havonta, ha orvoshoz is kell vinni, katasztrófa. Sajnos a kisállat tartás nem az én nyugdíjamhoz van árazva.
Tavaly egy ide kirakott kutya ügyében hívtam a siófoiki állatmenhelyet, hiába. Nem foglalkoztak vele. Annyi kisáálatot raknak itt ki az út elején, hogy nekem kéne menhelyet üzemeltetni hogy nyugodt legyen a lelkem. Igenis nagyon sajnálom ezt a kismacskát, de nem tudok mit kezdeni velük. sajnos túl sok van egész évben. Én egyet befogadtam, többet nem tudok.
