Tavaly májusban a páromnak pitvarfibrillációja volt (46 éves). Akkor rákerestem a problémára a gugliban, és a Te írásod jött be elsőnek (Legalábbis úgy vélem. A versed alapján azonosítottalak be, de sajnos azt a cikkedet azóta sem találom).. Ott elég részletesen leírtad a szívproblémáddal kapcsolatos történéseket.
Szóval, rengeteg párhuzamot találtam. Sajna olyanokat is, amik csak később jöttek elő, pl az eszméletvesztés, extrák, stb.
Bevallom, halálra aggódom magam miatta és annyira megörültem, hogy látom, 8 éve remekül kezeled a betegségedet és élsz-virulsz, hál'Istennek!
Tudom, hogy nincs két egyforma eset. Mégis a tanácsaidat, segítségedet szeretném kérni. Hiszen a párhuzamok miatt, van rá esély, hogy a páromnál is működhet.
A tavaly májusi eset után még 3szor volt pitvarfibrillációja. Tavaly augusztusban egy eszméletvesztése (aminél én nem voltam jelen) és most egy hónapja ismét volt egy ilyen - "kihúzták a dugót" eset. Ennél ott voltam és nagyon rémisztő volt. Pánikba estem, de nem tartom kizártnak, hogy a defibrillációval egyenértékű volt, hogy leejtettem a díványról, miközben egyenes felületre akartam helyezni. Ahogy észhez tért rögtön lemondta a mentőket.
Most egy hete szinte folyamatos extrái vannak, úgy percenként 2-3. Nagyon konok és nem tudom elrángatni maszek orvoshoz, így most pénteken megyünk vissza a kerületi, "hivatalos" orvoshoz a Holter kiértékelésére (3 hete várunk rá).
Próbáltunk életmódot váltani, kevesebb bekajolás, no smoking, no stressz...helyette magnézium és galagonyatea...
Mit tanácsolsz? Te hogyan tartod egyensúlyban ezt a betegséget? Esetleg van olyan orvosod, aki megbízható, jó szakember? Ja, egyébként az eddigi vizsgálati eredményei jónak mondhatók ("kissé megnagyobbodott balkamra - sport jelleggel" és jobb Tawara szárblokk QT akármi nélkül)
Gondolkoztam, hogy írjak-e, de miután nem szeretem, ha becsületbeli ügyben valaki is elmarasztalna, muszáj leírnom a következőket.
Valamiért (nem tudom miért) neked fontos az én személyem, különben nem keresgéltél volna utánam. Mindegy - a kíváncsiságodat sajnos nem elégíthettem igazán ki.
Az érdekes az, hogy az említett kérdésfeltevés nem az Indapass kereteiben történt. Egy gyerekkori barátom keresett meg azzal, hogy (magánügy, hogy miért, xy orvosnak szeretne egy kérdést küldeni, de nem akarja a saját nevében, mert ..... ráadásul nem tudja szakszerűen feltenni a kérdést ..... de valami neki nem tetszik.) Én ajánlottam fel neki, hogy oké, úgy tudok segíteni, hogy magam teszem fel a kérdést - saját adatokkal (mivel engem úgysem érint az ügy.) A kérdés így egy adott "aláírással" ment el - a barátom megkapta a választ - aztán együtt "kiértékeltük", hogy érdemes-e egy vitatható eredményű ügybe bonyolódnia. Nem volt érdemes. Az én nevem viszont "ott maradt". Eszembe nem jutott volna, hogy valaha emiatt engem kérdőjeleznek meg.
Mindegy - ahogy mondják, ez a vonat elment. Sikerült itt elhitetned másokkal, hogy én nem az vagyok, akinek mondom magam. Tanulság - én sem fogok többet az életben a saját nevemmel játszadozni, még a legjobb barátom kedvéért sem.
Tanulság neked ? Nem minden az, aminek látszik. De most már mindegy. Én ettől nem lettem más, legfeljebb nem segítek tájékoztatással sem, mert sikerült a nevemet befeketítened - elhiszem, hogy nem akarattal, mert az egész hátterét nem tudhattad (most sem tudod).
Kérlek, hogy olvasd el a NIL-nek szóló hsz-emet. Segíteni ilyen fórumon csak tájékoztatással és jótanáccsal lehet. Ha van bizalom. Valóban tettem fel kérdést egy kollégának - de annak egészen más oka volt, amit nem szeretnék teregetni. Lojalitás. Mindegy - a lénye az, hogy a jószándék bennem nem elég - velem kapcsolatos bizalomra is szükség lenne, ami nincs. Így csak jó egészséget kívánok !
1. Kételkedni mindenkinek jogában áll - nekem viszont a világon semmi hasznom abból, ha kazánfűtő létemre orvosnak adom ki magam. Az idézett kérdésfeltevésnek (egy barátom miatt történt !) semmi köze a valósághoz. Oka volt, amit nem szeretnék itt mesélgetni. 2. Ha elolvasod az orvosi tárgyú hsz-eimet, nem hiszem, hogy erősödne a meggyőződésed, hogy laikus vagyok. 3. Interneten az ember csak tájékoztató jellegű dolgokat ír le - ezt követeli meg az etika. Minden esetben és is csupán ennyit tettem - hangsúlyozva, hogy az illető miért keresse fel háziorvosát, vagy szakorvost.
A jószándék úgy tűnik kevés. A bizalom meg ugye nincs, mert olvastál valamit, aminek a miértjét nem tudod. Úgyhogy - minden eddigi jószándékomat szépen félreteszem - mert bizalom nélkül értelmetlen. Csak még valamit . Egy másik topikban képbe jött egy dr. ....... - nevű nick és amikor írtam neki, mint kollégának, én azonnal tudtam, hogy nem orvos az illető. Aztán be is vallotta, mondván, hogy ő ilyen "Nickorvos". Oké. Ilyen is van. Én viszont nem ilyen vagyok, de nem fogom bizonygatni.
Érdekelne, de természetesen senki se gondolja rólam, hogy a végleges döntést az itt olvasottak alapján fogom - fogjuk - ill. fogja az édesanyám meghozni. Azért ez ettől sokkal komolyabb dolog! Leginkább azok tapasztalata érdekel, akik már átestek ilyen betegségen, vagy többet olvastak-hallottak-tanultak róla, tudnak megadni hasznos linkeket stb. Mellesleg egy orvos is elmondhatja a véleményét, a személyes tapasztalatát, azt nem tilos. Nekem, hogy őszinte legyek tök mind1, hogy mi a foglalkozásod, ha jó a meglátásod elraktározom magamban, ha nem, akkor annyi.
NIL kételkedik, én pedig az általad legtöbbet látogatott topicok címét olvasva, talán könnyebben elhinném rólad, hogy lelkész (esetleg filozófus) vagy, mintsem, hogy orvos:-)
Csak mellesleg jegyzem meg, hogy a minap találkoztam egy volt kollégámmal, akinek 5 hónapos várakozás után tavaly novemberben, Debrecenben volt bypass műtétje, mert 70 %-os szűkületei voltak, a műtét 5 órás volt, több eret kellett áthidalni, a lábából vett vénát használták. Tapasztalatai: 3 nap után már sétálnia kellett, egy hét után pedig mehetett haza, minimális fájdalmat csak a szegycsontnál érzett a vágás miatt... s bár ő középkorú, de volt a kórteremben egy idős bácsi is, nála is ugyanez volt a protokoll és a tapasztalat is.
Ha orvos vagy, ráadásul kardiológiában jártas, akkor miért írtad 2008.08.21-én a következő sorokat a neten egy kardiológusnak? (a személyi adataidat te magad kürtölted világgá az összes létező helyen ahol megfordultál)
"... jelezni szeretném, hogy a legrosszabb beteggel áll szemben, - aki a laikusnál lényegesen többet tud, viszont egy klinikai szakorvoshoz képest annyit, mintha egy könyvnek a címét olvasnám el. Anamnesisem: ischaemiás szívbetegség ... "
Bizonyos internet-etikai kérdéseket vet fel betegként orvosnak kiadni magadat és egy szaktopikban orvosi tanácsokat osztogatni vagy legalábbis megpróbálni. De szvsz semmi gond nincs azzal, ha betegként elmeséled a tapasztalataidat:-)
Én itt is böngészgetek (doki vagyok) - és akit érdekelnek a tájékoztatásaim, azoknak szívesen adok. Hogy jobban értsék, mi is az ischaemiás szívbetegség, hogyan alakul ki, mi a teendő, milyen gyógyszerek segítenek, mi az amit kerülni kell......stb. ha érdekel csak annyit írj be, hogy "Érdekelne..."
Nem hallottam a hírt, de valóban elgondolkodtató. Pedig Clintonnal nyilván nem kell a centeket számolgatni, hogy valóban egészségesen étkezzen, vagy megfelelő testedzést stb. végezzen.
Időközben a zárójelentésből kiderült, hogy az a tökéletes koleszterin szint, amit a kórházban említettek, azért egy picit magasabb a normál érték felső határánál, de semmi esetre sem olyan mértékben, amely az ilyen mértékű meszesedést indokolná. Persze értem én, hogy ha régóta csak egy picit... az is lehet legalább olyan rossz:-)
Az a 9 db gyógyszer, amit szednie kell (még megjegyezni se lehet, ezért is csináltam Anyukámnak, napokra lebontva egy "gyógyszer-szedési menetrendet") ijesztő, ráadásul valahogy gyengének is érzi magát... vagyis - ahogy ő mondja - a lábát... hogy ezt most éppen mi okozza, ki tudja. Egyszóval tökéletesen egyetértek mindazzal, amit írtál!
Édesapád nagyon szép kort ért meg, de teljesen megértem, hogy úgy érzed, talán lehetett volna valamit másképpen is tenni. Az ember mindig a legjobbat akarja a szeretteinek, de sokszor senki (!) sem tudja megmondani, hogy mi is lenne az a "legjobb", bár azért az is igaz, hogy mivel alapvetően az eleve elrendelésben (és nem a véletlenben) hiszek, úgy gondolom, hogy ha itt az idő... sajnos mennünk kell.
Tegnap elhangzott egy hír, amire talán kevesen figyeltek fel. Bill Clinton kijött a kórházból, ahol szívkatéterezésen esett át. 2001 óta nem elnököl az USA-ban. Most 63 éves. 2004-ben csináltak nála 4-eres bypass műtétet. Most az egyik beültetett ér két helyen is elzáródott, így 2 darab stentet helyeztek be az érbe. 5 évvel a műtét után! Egészséges életmódja van, sokat mozog, nem túlsúlyos. A világ legjobb-legdrágább orvosi kezelését kapta-kapja. Elgondolkodtató!
Azt írod, hogy anyukádnak a sok év alatt nem javult jelentősen az állapota a gyógyszeres kezeléstől. Rendszeresen cserélgették nála a gyógyszereket. 220-as vérnyomással került most kórházba. Az ereinek rossz az állapota, "meszesek". Koleszterinje pedig jó. Hogy lehetséges, hogy valaki 9 féle gyógyszert szed és mégis 220-ra felmegy a vérnyomása? Hát erre képesek a gyógyszerek? Ki tudja, milyen a hatásfokuk, de mellékhatásuk biztosan van. Mi lehet az a 9 szem gyógyszer? Vérnyomáscsökkentésre legalább 2-őt felírnak, de volt itt a fórumon olyan eset is, hogy valakinek 4 féle gyógyszert írtak fel (nem túl szakszerűen) egyszerre. Az egyik valószínű béta receptor blokkoló, a másik értágító. A béta blokkolóktól és az értágítótól vizenyősödés léphet fel, ezt előzik meg vizelethajtóval. A vizelethajtó önmagában is vérnyomás csökkentő hatású. Lehet, hogy a vízhajtó mellé kálium pótlót is felírnak. Megelőzésképpen felírnak koleszterin csökkentőt, kétféle vérhigítót (az egyik az aszpirin protect). Nagyobb dózisú aszpirin mellé jár valamilyen gyomorvédő. Általában az előbb-utóbb jelentkező mellkasi fájdalmak ellen felírnak valamilyen nitroglycerin tartalmú szert, és ATP sejtenergia stimuláló szert. Lehet még egy kis Panangin vagy MagneB6. Számoljad össze! Nagyon sokan a rengeteg mellékhatástól még köhögnek, vagy refluxuk van, vagy emésztési problémáik, vagy ízületi panaszaik jelennek meg, de nem lehet kizárni a cukorbetegséget sem. Láttam egy szerencsétlent a patikában, aki 20 féle gyógyszert szed. Felmerül a kérdés, mitől védtük meg az embert a vérnyomás csökkentő szerekkel? Az agyvérzéstől? Pedig sok idős ember a vérnyomáscsökkentő szerek ellenére agyvérzést kap. Az édesapámmal is ez történt annó 10 éve. 80 éves koráig a Kalmopirinen és a Glauber són kívül semmit sem szedett. 80 évesen hosszú unszolásra megmérette a vérnyomását és édesanyám meg az orvos hatására elkezdett vérnyomáscsökkentő gyógyszereket szedni. 82 évesen egyik reggel kapott egy enyhe szélütést, amivel kórházba került. Ott az infúzióba tettek értágítót is, végül kapott egy súlyos agyvérzést és meghalt.
A vérnyomáscsökkentőket nagyon precízen kell szedni, mert ha kifelejtik bevenni, hirtelen vérnyomás emelkedés keletkezhet (főleg a reggeli órákban), ami sokkal veszélyesebb, mint az állandó magas vérnyomás. Időseknél a precizitás nem mindig sikerül.
10 éve én még nem olvasgattam utána a dolgoknak annyira, mint te most. Mai napig bánt, hogy nem tudtam segíteni a szüleimnek ilyen ügyekben. Pedig megpróbálhattam volna!
Az anyai ösztön valóban nagyon erős, egy magasabb rendű "feladat", a szeretteinek az ellátása iránti vágy/igény, jól elnyomta azt a fránya kezdődő kórságot a Feleségednél:-)) Az adrenalin, vagy az endorfin pedig csodákra képes. Egy anya egyébként is egyfajta szimbiózisban él a bébijével, képes megérezni dolgokat előre, sok esetben még a telepátia is működik anya és gyermeke között, ez pl. nálunk is így van:-)
Teljesen hasonlóan gondolkodunk kedves Ferenc:-) Bár azt hiszem, hogy Anyukámnak ezt a fajta életmódváltozást már 10-20 évvel ezelőtt el kellett volna kezdenie. Az érszűkület amióta csak visszaemlékszem, mindig is gondot jelentett számára. Kb. 60-62 éves kora körül kezdett el gyógyszereket szedni életében először, akkor, amikor a hozzá hasonló korúak már évek óta szinte gyógyszeren "éltek. Ennek ellenére (bár az életmódján sokat nem változtatott) az állapota nem mondhatnám, hogy jelentősen javult volna, sőt... igaz, ennek szerencsére túl sok jelét nem adta, de ez személyiség-függő dolog is - gondolom.
Aki egy kicsit is tisztában van a világ dolgaival, pontosan tudja, hogy a gyógyszergyártás nagyobb biznisz és sokkal komolyabb profitot eredményez, mint pl. az olajipar. S ez azért valóban sok mindenre enged következtetni.
Most, hogy egyértelműen kiderült, hogy milyen komoly a baj - legalább is a kezelőorvosa szerint - természetesen a fellelhető összes anyagot azonnal elolvastam a neten. Ezek alapján szinte biztos vagyok abban, hogy ha egyáltalán bármit is kell kezdeni a gyógyszerszedésen, vagy az életmódváltozáson kívül, az maximum csak egy 1-2 órás katéteres műtét bevállalása lehet.
Sok tanulmányt, kardiológus konferenciai előadási anyagot elolvastam az utóbbi napokban. Ezekből kiderül, hogy a bypass szívműtéten átesetteknél majdnem ugyanannyiszor lesz szükség az újbóli beavatkozásra (újabb szűkület), mint a katétereseknél. Viszont a bypass-nál az agyvérzés valószínűsége sokkal nagyobb, mint a katéteres stent behelyezési műtétnél. Nem is beszélve arról, hogy a nagy műtétet altatásban végzik 2-5 órán keresztül, a másikat ébren 1 - 1,5 óra. A lélegeztetés alkalmazásának, ill. az altatásnak pedig önmagában is rengeteg kockázata van (tüdőgyulladás stb.).
Ilyen fokú szűkület esetén, amely ráadásul nemcsak egy érre vonatkozik, azért nem vagyok arról meggyőződve, hogy helyes lehet a gyógyszerelhagyás, de hogy feltétlenül muszáj 9 (!) szem gyógyszert szednie.... hát ebben komolyan kételkedem. Most várunk egy kicsit, hogy lelkileg is helyreálljon (azért mert nem mutatta, tudom, hogy kicsit megijedt), s utána sürgősen felkeresünk további szakembereket, mert szeretném, ha Édesanyám aggodalom és fájdalom nélkül élne még jó sokáig.
A bemásolt KSH statisztika elég döbbenetes. nem elegendő magyarázat az, hogy az élet egyre stresszesebb és az utóbbi években a létbiztonság miatt is sokat aggódnak. Egyébként pedig a potenciális betegek száma (az állampolgárok száma) évtizedek óta nem nő, inkább csökken, de legjobb esetben is csak stagnál.. a gyógyszerek meg ugye - elvileg - egyre jobbak... vagy ezek szerint, mégsem?!
Az agy, a központi idegrendszer gyógyító ereje a szívbetegségekre is alkalmazható. Nagyon sok függ a lelki állapottól, a lelki erőtől.
A te influenzás esetedhez hasonló dolog történt a nejemmel is, úgy 20 éve. Úgy látszik, a nők, az anyák nagyon erős lelkűek. Moszkvában dolgoztam a kirendeltségen. Tél volt, hideg, térdig érő hó. Influenzásan, lázasan feküdtem én és a 3 fiam. Nejemre hárult minden. Ott nem voltak szülők, testvérek, nem volt, aki segítsen. Akkoriban problémás volt a napi élelmiszerek beszerzése is. Nejemen is jelentkeztek a tünetek már 37,5 volt a hőmérséklete, fájtak a végtagjai. Erről persze mélyen hallgatott. Nagyon nem akart megbetegedni! Felöltözött, lement vásárolni a kemény hidegben, hogy feltöltse a készletet, mielőtt ő is rosszabbul lesz. Kétszer is fordult, mert sokat kellett cipelnie. Csodával határos módon mindent meg tudott venni, amit szeretett volna. Még süteményeket is hozott. Izzadtan, hulla fáradtan, de boldogan jött haza. Nem marad ennivaló nélkül a család! A betegség azonnal meghátrált. Semmi tünetet nem érzett. Lehet, hogy a boldogság hormon, az endorfin legyőzte a vírust!
Anyukád lelki állapota jó, ez nagyon fontos!
Erei meszesek, mája, lépe megnagyobbodott. Anyukád erei attól is "meszesek" lehetnek, hogy éveken át szedett magas vérnyomás elleni "gyógyszereket". Ha elolvasnátok a gyógyszereinek a mellékhatását, abból kiderülhet, hogy hosszú évek alatt igenis okozhatnak elváltozásokat. Nekem 10 év gyógyszerezés (béta blokkoló,...) után megnagyobbodott a májam. Rosszabbak lettek a leleteim, ami valamiféle anyagcsere zavarra utalt. Trombózis veszélye miatt már-már ráültettek volna a vérhigítókra (amitől belső vérzések is lehetnek!).
Én azért írom rojtosra az ujjaimat itt a fórumon, hogy legalább a fiatalabb korosztály gondolkodjon el, nem biztos, hogy rohanni kell az orvoshoz, és nem biztos, hogy nincs idő a fájdalomra. Nem biztos, hogy gyógyszereket kell tömnünk magunkba. Talán még nem késő! Előttük az élet. Annyi anyag van az interneten, hogy hogyan lehet egészségben, gyógyszer nélkül élni. Időt kell rá szakítani!
Idézek egy nemrégen készült írásomból, amit az egyik hazai gyógyszergyár kapacitás növelése kapcsán írtam. Évi 15 milliárd szem gyógyszert állít elő egyetlen gyár!!!: "Sok a felesleges gyógyszerfogyasztás. A felesleges gyógyszerfogyasztás oka, írják, hogy a magyarok, más nemzetektől eltérően, már az első panaszok jelentkezésekor gyógyszerhez nyúlnak, nem mérlegelik a lehetséges mellékhatásokat. Főként nyugtatóknál, fájdalomcsillapítóknál, antibiotikumoknál jellemző mindez.
De mi van a lakosság egészségi/betegségi állapotával? Ha a gyógyszerek gyógyítanak, akkor mi egészségesebbek lettünk? A KSH honlapján is kutakodtam. "Felnőttek betegségei" a "Háziorvosi praxis" jelentései alapján 1999-2007. Éves adatok. A teljesség igénye nélkül néhány adat a magyar felnőtt lakosság betegségi állapotáról: Magas vérnyomás: 1999. év 1 608 202, 2001. év 1 768 495, 2003. év 1 875 236, 2005. év 2 007 391, 2007. év 2 531 689 Lipoprotein-anyagcsere rendellenességei és egyéb lipidaemiák (zsíros vér): 1999. év 278 979, 2001. év 324 418, 2003. év 395 067, 2005. év 525 786, 2007. év 842 412 Ischaemiás szívbetegségek (nincs vér, mert elzáródott az ér): 1999. év 640 642, 2001. év 689 546, 2003. év 696 278, 2005. év 733 800, 2007. év 999 550 Diabetes mellitus (cukros vér): 1999. év 422 063, 2001. év 467 793, 2003. év, 501 643, 2005. év 545 313, 2007. év 692 927 Pajzsmirigy rendellenességek: 1999. év 92 490, 2001. év 117 853, 2003. év 140 208, 2005. év 170 080, 2007. év 250 300.
Mindenki vonja le maga a következtetést a gyógyszerekről, mellékhatásokról és a betegségi állapotról. Én magam is levontam, íme. A várható élettartam fokozatosan növekszik (73 év), de milyen az élet minősége? A felnőtt lakosság fele gyógyszerezi magát. Azt olvastam: ha valaki bevesz egy olyan gyógyszert, aminek 1 hatása és 10 mellékhatása van, az potenciális öngyilkos. Nem kizárható, hogy a mellékhatások miatt járnak többet a magyarok háziorvoshoz. A mellékhatások a központi idegrendszert sem kímélik! A nép (a globalizált világban) úgy szocializálódott, hogy nem tiltakozik a gyógyszerek ellen, mert gyógyszerfüggő."
Neves kardiológusunk Dr. Zámolyi Károly írta: "A gyógyszeres kezelés elkezdése előtt fontos annak a tisztázása, hogy egyáltalán kell-e a beteget kezelni. Ne alkalmazzuk az ún. oculoextrasystolés reflexet, ami azt jelenti, hogy a kamrai extraszisztolé látványa nem egyenlő automatikusan az antiarrhythmiás gyógyszer adásával."
Közismert, hogy a magas vérnyomás ellen szedett béta blokkolókról bebizonyították, hogy legkésőbb 30 éven belül cukorbetegséghez vezetnek. Nem mindegy, hogy valaki 20 évesen ül rá a béta blokkolókra, vagy 70 évesen!
Nagyon köszönöm a tanácsokat, igazán hálás vagyok érte!! Az életmódváltásra való biztatást - úgy tűnik - most ő is kezdi komolyan megfontolni. Egyébként tényleg nagyon pörög, az energia szintje, a vitalitása, állítom, többnyire nagyobb, mint nekem.
Sajnos a kérdéseid többségére, így hirtelenjében nem is tudok válaszolni. Az biztos, hogy a magas vérnyomás valami módon a genetikával, az örökléstannal is összefügghet, hiszen az öcsém is ebben szenved (az én vérnyomásom absz. normális). Anyukámnál egyértelműen a testszerte elmeszesedett ereket, a szív koszorúér elmeszesedését mondták okként. Apukámnak is volt már agyi vérkeringési problémája kb. 2 éve.
24 évesen... nem tudták mi okozta a vérrög kialakulását, az oka talán összefüggésben volt a szüléssel, mert a súlyával, vagy anyagcserezavarral biztosan nem, hiszen nem hízott sokat, s nem voltak az ilyenkor szokásostól eltérő panaszai sem. Egyébként viszonylag nagy súllyal (3,6 kg) születtem, szegény repedt is rendesen... szóval gondolom mindez együttvéve játszhatott közre a vérrög kialakulásában. Nyilván a nyomás is nagy volt rajta, első gyerek, megfelelni akarás, plusz a nagyiékkal laktunk (anyósa+apósa), gondolom nekik is akart "tetszeni". Bár nem tudom, hogy mivel a szülés után x hónappal történt (talán 6 hónappal) egyáltalán reális-e összefüggést keresni. Hogy őszinte legyek még soha nem néztem meg az akkori papírjait (ha egyáltalán megvan még), de rá fogok kérdezni, mert most már engem is érdekel:-)
A nyaki elzáródást infúzióval, s ha jól emlékszem vérhígítóval hozták rendbe. A különböző frontok hatását, amióta 8 éve a bérházból (fölszinten laktak) ismét egy családi házba költöztek kevésbé érzi meg. Nem igazán értem miért, de tényleg így van, gondolom (bár nem tudom biztosan) a jobb levegő, a beton-hiány, vagy egyszerűen csak pszichoszomatikus, mert nyilván itt jobban szeret lakni :-))
Valóban teljes körű kivizsgáláson vett most részt a kórházban, nincs a szervezetében gyulladásos góc, fül-orr-gége, urológia, nőgyógy. stb. rendben, a lépe és a mája kicsit nagyobb, de az epevezeték rendben, nincs sem epe-, sem veseköve. Az erek elzáródási foka: 60-70 %-os, de van 30 %-os és egy 40%-os elzáródásos rész is.
Az utolsó megállapításoddal pedig maximálisan egyetértek!!
Én saját magamon tapasztaltam már egyszer, hogy mire képes az agy, illetve az általa beindított öngyógyító mechanizmus, amiről persze az orvosoknak sincs fogalmuk (ha lenne, nyilván megpróbálnák mesterségesen is előidézni).
Az, hogy egy néhány napja már tartó, a kórházban éppen akkor diagnosztizált influenzám, ami köhögőrohamokkal és többnyire 39,5 fokos lázzal járt (amikor az orvos vizsgált, akkor is 38 fokos volt a korábban bevett lázcsillapítók hatására), hogyan múlhatott el kb. 5 perc alatt TOTÁLISAN NYOMTALANUL - nos erre csak egyetlen magyarázat létezik: az agy hatalma a test felett.
Az eset 8 nappal a bébim megszületése után, december 23-án történt, mentő vitt vissza a kórházba (gyermekágyi láz- esetleg influ gyanúval), s mivel nem sokkal előtte szültem, a biztonság kedvéért három nap megfigyelésre bent is tartottak. Az orvos elmondta: a bébit nem szoptathatom, nem lehet velem egy szobában, mert ő nem influs (korábban rooming-inben voltunk) a karácsonyt így nyilvánvalóan bent fogom tölteni a kórházban, túl sokan vagyunk, én ágyat csak a koraszülöttes anyukák között kapok, ja, és a kórházban 2 napja látogatási tilalom van az influ miatt. Olyan "sokkot" kaptam, hogy mire felvittek a 2. emeletre a szobámba - lifttel - a lázam 36,5 volt és onnantól kezdve egyetlen egy köhintés sem volt. Nem is tudtak milyen gyógyszert adni, vagy három különböző hőmérővel újra és újra mérték a lázam....de semmi. Ezt követően pedig 18 évig nem voltam lázas:-))
Ez az egész történet nálam azóta is különös jelentőséggel bír. Bár biztosan "hajlamos" is vagyok ilyesmire, mert a 4 éves bébim 2,5 órás műtétjébe például meg szó szerint beleőszültem, sec-perc alatt lett egy csomó őszhajszálam:-)) No de most jól eltértem a tárgytól. Még egyszer köszönöm a tanácsokat, igyekszem megfogadtatni a mamámmal!
Szia! Szívesen. Nekem az azonnali műtétet javasolták, mert a katéterezéssel nem tudtak segíteni. Azt is mondták, hogy a nyitott nagyműtét hosszabb ideig tart. De azt is hallottam, hogy majdnem mindenki visszakerül újabb tágításra. (Persze nem vagyunk egyformák és az ereink sem egyformák.) Nekem az újabb tágításnál azonnal a stent-et javasolták. De van akinek hálót. Akkor mikor nekem volt a nagyműtétem, a mellettem lévő ágyon 82 éves néni feküdt és megcsinálták neki ugyan ezt a műtétet. Tehát időseknek is megcsinálják. Persze azért ők lassabban gyógyulnak nyilván. Én ugyan ilyen vagyok, mint anyukád, pörgős, mozgós, műtét után nagyon gyorsan felkelős, sétálós. És a sebeim is gyorsan és szépen gyógyultak. Tudom, hogy ilyenkor nehéz döntést hozni, ezért én csak a saját tapasztalataimat írom meg. És ha van még kérdésed, szívesen válaszolok. További jobbulást mindenkinek!
A legnehezebb kérdés az ilyen esetekben az, HOGY MI LETT VOLNA, HA ...
Érdekes dolgokat írsz. Mindig a kályhától kell elindulni. Anyukádnak 24 évesen volt egy vérrög okozta bénulása. Mitől lehet egy fiatal anyának trombózisa? Közismert, hogy a terhesség, szülés, szoptatás gyakran vezet anyagcsere zavarhoz. Romlanak a fogak, nő a testsúly, esetleg hajhullás jelentkezik, de mitől? Mi van e mögött? Nincs idő orvoshoz menni! Ha valakinek genetikai hajlama is van (nem tudom, természetesen), az anyagcsere zavar elvezethet a trombózishoz. Sűrűbb, ragacsosabb lett a vére. Lehet, hogy egyszerűen nem ivott elég vizet. A nőkre ez egyébként is jellemző. Belefeledkeznek a munkába, teendőkbe. Persze stressz is okozhatta a trombózist.
Azt írod, évtizedek óta szed gyógyszereket magas vérnyomás TÜNET ellen. Sikerült-e az orvosoknak megtalálni, hogy mitől magas a vérnyomása? Mi az ok? Lehet, hogy a változás korában szokásos anyagcsere zavar áll a háttérben? Lehet, hogy a veséjével van gond? Mi van akkor, ha a folyadékbevitel körül kell keresni a választ? Tanulságos lenne tudni, miféle gyógyszereket szedett eddig. Tanulságos lenne tudni, hogy hogyan van az apukád, hiszen ugyanazt eszik, isszák. Tudtad, hogy a vérnyomás változás és a légnyomás változás összefügg? Január 18 után nagyon megnőtt a légnyomás (775 hgmm), sok gyógyszerfogyasztó szenvedett. Utána 753 hgmm-re leesett, sokan megkönnyebbültek. Aki gyógyszereket szed, nem tudja követni a gyors légnyomás változást, és nagyon megszenvedik ezeket az ugrálásokat.
Elgondolkodtató az is, hogy 10 évvel ezelőtt, amikor a nyaki verőér elzáródását észlelték, milyen volt a szív koszorúér állapota? Ezek általában együtt járnak. A szív koszorúér szokott hamarabb elzáródni. Hogyan szüntették meg az elzáródást? Nem műtéttel?
Ha az anyukád pörög, általában jól van, akkor hogyan lehetnek olyan borzalmas állapotban az erei? Nézzél utána, milyen tünetekkel jár, ha valakinek ténylegesen súlyosan beszűkültek a szív koszorú erei.
Van néhány egyszerű tanács. Még van 3 hónap az esetleges műtétig, ki lehet próbálni. 1.) Reggel éhgyomorra 1 pohár langyos víz, benne 1 teáskanál almaecet és 1 teáskanál méz. Ha jólesik, naponta többször is lehet inni. De 1-1 deci bor is jó étkezés után. 2.) Kevesebb húst, tojást, tejterméket kellene fogyasztania. A búzaliszten kívül más gabonákat is kellene ennie. A magyar konyha átka, hogy csak búzát használ. Zab, hajdina, köles, árpa. 3.) Szedni kellene B9,B6 és B12 vitamint. A magas a homocisztein szint gyakran okoz a nőknél érelmeszesedést, még normális koleszterin szint mellett is. Nézték ezt a vérében 10 éve vagy most? Azt mondtad, alapos volt a kivizsgálás! 4.) Nagyon jó lenne esténként 30 percet kézenfogva sétálniuk édesapáddal. Mind a kettőjüknek jót tenne.
Végezetül néhány érdekesség. Talán más is olvassa. Tudtad, hogy a koncentrációs táborban a csont és bőr állapotú elhunytaknak súlyos érelmeszesedésük is volt? A túlélők felgyógyultak, sokan még ma is élnek. A szervezet öngyógyító képessége csodálatos. Ezt butítják le a gyógyszerek. Tudtad, hogy a koreai háborúban elesett 20-21 éves amerikai katonáknak súlyos érelmeszesedésük is volt. Vajon mitől? Tudtad, hogy folyamatosan nő a gyógyszerfogyasztás, mégis folyamatosan romlik a lakosság egészségi állapota? Tudtad, hogy egyre több a beteg? A vezető halálozási ok a szív-és érrendszeri betegségek. Valami nagyon nincs rendben a világban!
Köszönöm Ibolya, hát igen olykor az életkor hátrány, olykor meg előny. Huh, az tényleg komoly lehetett, pedig 45 évesen az ember még reménykedik, hogy van legalább 35-40 éve:-)
Tartok tőle, hogy Anyukámnak is gondok lennének az erekkel a műtétet követően. Ha a műtétet elveti, kérdés, hogy a stent (a gyógyszerkibocsátós vagy sima), vagy a ballon jelenthet-e megoldást.
Szörnyű ezen filozofálgatni, pláne, ha közeli hozzátartozóról van szó, de az jutott eszembe, hogy ha egy súlyos 5-6 órás műtétet kiválthatunk a fenti megoldásokkal és ezt követően is jól érezheti magát még vagy 10 évig... hát akkor már 81 éves lesz. . .
Én szeretném, ha 120 évig élne, de persze a realitás vajon mi... 80-85 év? Pl. egy nyitott szívműtétet követően mennyivel lesz hosszabb az élete, mint ballonnal, vagy stenttel... mert azért a két beavatkozás súlyossága (szövődmény stb.) között óriási különbség van. Kérdés, hogy ez a szolidabb megoldás nála alkalmazható-e.
Kedves brekege! Ugyan ezeken mentem keresztül, mint édesapád, de én még csak 45 éves voltam akkor. A többi tapasztalatot megtalálod .ETNA-nak írt üzenetemben. Apukádnak további kitartást és jobbulást!
Szia kedves .ETNA! Nekem volt szívkoszorúér műtétem 2003-ban. Azonnali életmentő műtét volt, 5 ér volt elzáródva annyira, hogy katéterezéssel sem tudtak segíteni. Ekkor voltam 45 éves. 2008 októberéig tartott, akkor visszakerültem katéterezésre, ekkor gyógyszerkibocsátó stent-eket ültettek be. Két eret még akkor megcsináltak, kettőt pedig januárban. A stent-ek kitűnően működnek. Értágító, vérhigító és koleszterin csökkentő gyógyszereket kell rendszeresen szednem és félévente kontroll a kardiológián. A nagyműtétet végző főorvos azt mondta akkor, hogy a lábszáramból vett ér is csak közepes minőségű. Úgyhogy elég rosszak az ereim. Ha kérdésed lenne, szívesen válaszolok. Mindenkinek további jobbulást!
Ja, és kifelejtettem még egy idevágó idézetet. A 89 éves egyedül élő nagynéném, aki semmilyen gyógyszert nem szed, csak időnként hashajtót és szódabikarbónát, azt szokta mondani: édes gyerekem, dehogy megyek én orvoshoz, még kiderítik, hogy beteg vagyok:-)
Hát igen, ezt pl. tényleg furi, hiszen állítása szerint, nem tud "leszokni" arról, hogy zsírral főzzön jó kis magyaros ételeket, bár sok zöldséget és gyümölcsöt is esznek, főleg tavasszal és nyáron.
Mindig próbálom befolyásolni, hagyja el a zsírt, stb.stb, minden vérvétele alkalmával meg vagyok győződve arról, hogy na most aztán tuti magas lesz a koleszterinje... de nem, rácáfol mindenre, és normális az érték:-))
Köszönöm a linket, a neten található infókat - miután beszéltem az orvosával - én is azonnal megnéztem. Ez régi jó/rossz szokásom:-))
A javaslatod megfogadom, mindenképpen több szakemberrel is fogunk konzultálni!
Most alaposan kivizsgálták, EKG korábban is volt már, de most szívultrahang stb. is , és szívkatéterezésen esett át, szinte semmit sem tudtak csinálni, mert olyan rossz állapotban van több ér is... ez alapján javasolták a műtétet. Egyébként az orvosa is éppen azzal érvelt, hogy 5-10-15 évet nyerhet a műtéttel, de a műtét felvételének megnézése és a leletei alapján a kórházba érkező debreceni szívsebész fog dönteni arról, hogy műtétet, vagy további katéterezést javasol. (Az a gyakorlat, hogy rendszeresen jár konzultálni a kórházba, a klinikáról egy szívsebész.)
Műtét, vagy műtét nélkül.... tudom, hogy mindkettőben rengeteg kockázat van. Megmondom őszintén bennem az alábbiak miatt vannak most még kétségek:
1./ évek óta tart ez az állapot, a vérnyomáscsökkentőket csereberélik nála, ha hosszabb-rövidebb tünetmentes időszak után elkezd fulladni, "szurkál" a szíve, akkor írnak fel egy másikat... így általában sikerül 160 körül tartani a vérnyomását. 2./ most egy egész éjszakát átkínlódott (haragudtam is értem, hogy nem hívott hamarabb mentőt) és végül infarktus gyanúval, mentővel került be, 220 volt a vérnyomása, ebben akkor nyilván már az idegesség (a félelem) is benne volt. Az EKG-k mutatják a szívritmuszavart .... akár a vérnyomáscsökkentő is okozhatja?? Ezt már soha nem fogjuk meg tudni, mert a gyógyszer-elhagyás kockázatát nyilván nem vállalja be, de az erek állapota sajnos - tény. 3./ kiderült, hogy szerencsére nem volt infarktusa, 4./ egy hete van bent és a vérnyomása: 125/70, 130/80 .... folyamatosan!!!! Egyszóval a legideálisabb fiatalkori vérnyomás:-) 5./ alacsony és emiatt is kissé kövérkés (főleg hasra hízik), néha fájnak a lábai, de a vérnyomás (vagy a gyógyszer??) okozta tüneteken, az elmeszesedett ereken kívül más baja egyáltalán nincs - most teljes körű kivizsgálásban is részt vett. Mondjuk ez is éppen elég, sőt:-)) És bár segítünk, meg minden, de nem is lehet leállítani, mos, főz (tésztát gyúr, nagy családi ebédeket tart), takarít, Apuval együtt piacra járnak, a kórházban most is ő "ugrik" a csengő telefonhoz, ő rázza fel a szomszéd párnáját... egyszóval amikor jól/jobban van a gyógyszerek hatására, ebben a helyzetében nehéz azt mondani(elhinni), hogy éppen ő az, aki szívműtétre szorul...
Lassítson az életmódján, járjon rendszeresen kardiológushoz és éljen még vidáman bár állandó veszélyben(?), nem teljesen egészségesen 5-10 vagy akármennyi évet, vagy legyen műtét, amiből "kikerülhet" agyvérzéssel, infarktussal, de akár teljesen problémamentesen is... de néhány és múlva ugyanúgy jöhet az újabb katéterezés (ahogy Brekege Édesapjánál is)... tényleg nem tudom.
Az tény, hogy 24 évesen, nem sokkal a szülés után teljesen egészségesen "jött ki" egy vérrög okozta bénulásból, ahogy néhány nap alatt szintén rendbe jött egy kb. 10 évvel ezelőtti nyaki verőér elzáródás kapcsán fellépő beszéd és mozgás nehézségből is, miközben a hasonló esetekkel mellette fekvő betegek közül sokan ma is tolószékben ülnek, vagy nem tudnak rendesen beszélni, járni.
Vajon kísértsük-e a sorsot .... vagy keressünk a műtéten kívüli egyéb (pl. katéterezéses módszerekkel megoldható stb.) lehetőséget??? Hm..
Köszönöm szépen a tanácsokat, ezután már csak további utánajárás, információ-szerzés és alapos megfontolás következik:-)
Igazán nagyon kedves Tőletek, hogy ilyen gyorsan válaszoltatok, nagyon köszönöm!
Kedves Brekege, először is minden jót kívánok Édesapádnak!!
Tudod, nyilvánvaló volt nekem is, hogy nem egy leányálom ez a történet, de azért megnyugtattál, hogy a hozzáállás is nagyon fontos, szerintem ez a felépülésben is igen fontos szerepet játszik!! Az, hogy Édesapád is hasonló korú volt a műtétnél, s hogy nála, illetve az ott fekvő betegtársaknál sem léptek fel komplikációk azért elég biztató. Tudom, hogy egy egyszerű mandulaműtétbe is bele lehet halni (saját tapasztalat: 2,5 órás altatásos műtét, a szivárgó vérzést alig tudták elállítani), de valahogy mégis csökkenti a bizonytalanságot, ha egy ilyen műtéten átesettől is hallunk véleményt, vagy megnézzük az adott klinika statisztikáit. Bár választhatjuk bármelyik klinikát (ha jól tudom) de mi a debreceni klinikához "tartozunk" (Miskolc) és persze ez sokkal közelebb is van.
A főorvosnő, aki Anyukámat kezeli elég részletesen tájékoztatott a műtét orvosi részéről és az én kérdésem is az volt, hogy vajon mi lesz, ha a lábában lévő erek sem "bírják" sokáig, miközben bevállalt egy több órán keresztül tartó, veszélyes műtétet. Sajnos erre csak annyit tudott mondani, hogy a lehetőség ott van, de elvileg nem egy-két éven belül alakul ki újra egy ilyen fokú szűkület. Hááááát, az alapján, amit írtál... ebben már nem vagyok olyan biztos:-)) Mivel a műtét nem sürgősségi, az orvos szerint kb. 3 hónap múlva lesz esedékes, addig kell döntenie...
"a koszorúér nagyon el van meszesedve. Pedig nem is magas a koleszterinje" Na látod!? A csapból is dől, hogy csökkenteni kell a koleszterint, mert attól meszesednek el az erek. Az egyik kollegám normális koleszterinszint mellett kapott szívinfarktust. Utána tágítgatták a koszorúereit! Nem is kövér.
Négyszeresére nőtt pár év alatt a háziorvosok adatai alapján a koleszterin problémákkal küzdők száma. Megint árnyékra vetődik az orvostudomány? Nincs bizonyíték arra, hogy a koleszterintől meszesednek az erek! A gyógyszeripar persze kaszál, a szó mindkét értelmében. Az aratás nem zavartalan. A koleszterin csökkentő szerek nagyon veszélyesek. Azt olvastam, hogy a BAYER gyógyszergyár csak 4 évig forgalmazta a BAYCOL koleszterincsökkentő gyógyszerét, amely egyfajta statin. Izomrendellenességet okozott. 8000 per folyt ellenük. 2001-ben kivonták. A különböző STATIN tartalmú szerek nagyon kockázatosnak bizonyultak. Nálunk ma is gyártják például a TEVA Atorvastatint. Mellékhatásai: Gyakori: (1-10% ):émelygés, hasmenés, allergiás reakciók, álmatlanság, fejfájás, szédülés, zsibbadás, bõrkiütés, viszketés, izom és ízületi fájdalom, gyengeség, mellkasi fájdalom, hátfájás, ödéma a test perifériás ( boka, lábfej, csukló, kéz) részein.
Ugyanakkor nem beszélünk eleget arról, hogy koleszterinre szükség van, például a hormonok termeléséhez. Nagyon fontos tudni, hogy a sejtjeink hártyáját koleszterinváz tartja össze. A vérben a koleszterin nem attól magas, hogy valamiből sokat eszünk, hanem attól, hogy a sejthártyák nem tudják megtartani, vagy felvenni a vérből. A sejthártyákat kell gyógyítani, nem elég a vérből kivonni a koleszterint!
Neked is köszönöm a választ! Ma délután vettem elő mégegyszer a használati útmutatót, mikor Brekege rákérdezett, és akkor átolvastam megint. Én ezt már rég elfelejtettem, talán már egy éve, hogy ezt vettük. Azért megbeszéltem a párommal, hogy el fog menni a körzetihez beutalóért. Elég meggyőzőek voltak a hozzászólások, - és az útmutató is ezt ajánlja - mégegyszer köszönöm, hogy segítettetek.
Ha lesz valami eredmény, megosztom Veletek, addig is minden jót kívánok valamennyi fórumtársnak.
Az hogy néhány év múlva újra elzáródik az ér, természetes. Hiszen egy artéria szakasz helyére egy vénát ültetnek be! Ez józan ésszel belátható ellentmondás. A hegekről és az idegekről, stb- nem is beszélve. Idősebb embereknél gyorsabban elzáródik, mint fiatalaknál.
A lábvizenyő a szívelégtelenségre utaló tünet.
Ez egy nagy kérdés, hogyh az apukád tudta volna, hogy műtét után ez vár rá, bele ment volna a műtétbe, vagy nem. A világban egyre többen foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy mindig indokolt-e az invazív szív terápia? A statisztikák nem ezt bizonyítják. Az lenne a tisztességes, ha az orvos kertelés nélkül megmondaná előre, hogy mi várható a műtét esetében. Milyen gyógyszereket kell szedni élete végéig. Milyen lesz az életminősége. Végül is a beteggel iratják alá a papírt! Sokszor az orvos inkább azt ecseteli, hogy nincs más megoldás, és mi lesz, ha a beteg nem egyezik bele a műtétbe. Amit az orvos mond, arról nem készül részletes jegyzőkönyv, maximum pár latin nyelvű terminust írnak le.
71 éves anyukád koszorúér műtétjéhez adalék: A bypass műtét kockázata ( www.merck.hu ) * Ha 60 évesnél fiatalabb és egyébként egészséges, a halálozás kockázata 1%. Ha idősebb, különösen, ha mellkasi fájdalma van, a halálozás kockázata 2% - 25%. * Vannak az altatásnak is kockázatai. * A műtétet követően fennáll a fertőzés vagy a vérzés veszélye. * A beültetett érszakaszban is bekövetkezhet elzáródás. Ekkor újabb szívkatéterezésre és műtétre lehet szükség. * A beavatkozás alatt és után fennáll a stroke veszélye is. Nem semmi kockázat 220-as vérnyomásnál!
http://www.heartprotect.com/mortality-stats.shtml Érdemes ezt is elolvasni Statisztikák. Hajlamosak boldognak-boldogtalannak belepiszkálni a szívébe, de ettől nem élnek tovább. Műtét után nagyon magas az 1 hónapon belüli elhalálozás kockázata is, de 1 éven belül ebben a korban átlag minden 10-ik megműtött beteg meghal.
Hogy állapították meg, hogy rosszak a koszorúerei? Honnan tudják, hogy attól van szívritmus zavara (és nem a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek mellékhatásától)? Több egymástól független orvossal is konzultálni kell.
Nagyon könnyű egy energikus anyukából pár nap alatt egy szenvedő beteget csinálni. Ilyen műtéttel még senkit nem gyógyítottak ki a bajából, a legjobb esetben néhány évvel meghosszabbították a létezését (5-15 év a kortól és az egészségi állapottól függően).
A vérnyomásmérő használati utasítását figyelmesen olvastátok? Benne van, hogy szívritmus zavar esetén pontatlan a vérnyomás mérés. Ezt jelzik. Igazán nem arra utalnak, hogy szívritmus zavar van, hanem, hogy pontatlan a mérés. Ha pedig gyakran van ilyen, forduljon a beteg szakorvoshoz. Mindenesetre.
Egyébként a szívritmus zavart sokan megérzik, de ki lehet tapintani a csuklón, vagy a mellkashoz szorított füllel is jól hallható. Nem kell hozzá orvosi egyetem! A leggyakoribb és legenyhébb eset a korai ütés, kimaradás, azaz extraszisztolé. A színusz ritmus a szabályos szívverés. Szabályos ketyegés cirka 72 darab per perc.
Szia Brekege! a csuklómérő típusa Microlife, (14ezer) svájci gyártmány. (www.microlife.com). Ha megnyitod ezt a linket, akkor a bal felső képen látni, hogy milyen jelet mutat a szívritmuszavarra. ide nem tudnám lerajzolni. Az elem ujratölthető benne, kb. 2 hetente töltöm fel, és fél évente cserélem. De van rajta kijelző az elem lemerültségére is. Nem szoktam megvárni. A használati utmutató szerint Angliában tesztelik, és pontosnak mondja. De persze szerintem a csuklón mérő sosem tud olyan pontos lenni, mint a felkaros.
szia, az, hogy mennyire m egbízható, amit mértek, hogy mennyire megbízható a vérnyomásmérő.
Biztos tudod, hogy vannak klinikailag bevizsgált és minősített vérnyomásmérők és vannak amelyek nem azok.
NOs, azok sajna nem megbízhatóak és az sem mellékes, hogy a benne levő elem milyen állapotban van.
(én még nem is hallottam olyan csuklós vérnypmásmérőről, ami jelezné a szívritmust problémtá? HOgy nméz ki az a jelzés? Milyen tipusu vérnyomásmérőtök van?
szia, édesapámnak volt ilyen műtétje 4 évvel ezelőtt Pécsett a szívklinikán.
NOs először is ugye megkatérterzték és mindjárt kapott is vérhigítót, amit a műtétig használnia kellett. Igyekeztek minél korábbi időpontot keresni -egy hónaposat találtak.
Apunak ami komoly dillema volt: úgy kellett műtétet kellett elfogadnia, ami bár rosszul érezte magát és bár a terheléses EGK és a katéterezés is rossz volt, de hát nem mentő vitte le a kórházba. 70 éves volt ekkor. MÉrleg egyik serpenyőjében tehát az a látszólagos nem életveszéleyes helyzet -ami igazából az, mert bármikor tragédia lehetett volna - és egy hatalmas műtét bevállalása, másik serpenyőjében meg az orvosok tényszerű elmondása, miszerint ez egy időzített bomba. Viszont még szeretné sokáig látni a gyerekeit, unokáit, élni az életét.
Nehezen, de a műtét mellett döntött. Hozzáteszem, tette ezt minket is meghallgatva.
A műtét előtti napon befekvés és már korábban meg mé gegyszer teljes kivizsgálás.
Aztán a műtét....neki 5 órán keresztül tartott, mert 4 eret kellett kicserélni. Úgy végezték, hogy lehűtötték a szervezetét a szívet megálllították és gépre téve ment végig a műtét. Szerencsére nem volt műtét közben semmi komplikáció, simán el tudták újra indítani a szívét is. Akkor ott mindjárt vel is ébresztették, de persze csak annyira, hogy lássák, az agymüködés is rendben van. Természetesen nagyon kába volt és nem is emlékezett az örzőben töltött egy napra. Én bementem és bár elég futurisztikus látvány, hogy mindenhonnan csövek lógnak ki belőle, és szegénykém nagyon sápadt is volt, de engem megnyugatatott maga a tudat, hogy életben van és azok a gépek pont azt szolgálják, hogy felépüljön.
MÁsnap átvitték az intnzívre, ott mindenkire külön van egk kapcsolva és a vövérpultnál is vannak monitorok, meg a betegszobában is. A legkisebb normálistól eltérés esetén máris ugranak és cselekszenek. Apukám egyszer hoz ránk a szívbajt, mert elkezdett felgyülemleni a burokban (?) folyadék, de gondoskodtak róla és helyrehozták. Hamar felkeltették, hogy pár lépést tegyen és ha jól emlékszem már harmadik napon sétálgatott. Lépcsőzés természetesen még tilos. A lába fájt egy és a mellkasán a vágás, de kapott rá fájdalomcsillapított. Nagyszerúen viselt mindent, és maximálisan elégedett volt minden ott dolgozóval. az is igaz, hogy mindent úgy tett, ahogy ők mondták. Pedig apukám meglehetősen makacs ember, de itt érezte, hogy az életéről van szó. A klinikáról - talán egy hét vagy két hét múlva betegszállítóval elvitték a füredi szívszanatóriumba. Na, az már nem volt olyan klassz hely... de azért a gyógytorna, az erősítések sokat segítettek. Ott három hétig volt. Mikor hazajött,m tehát műtét után 4-5 hét, már egyedül ment fel a negyedik emeletre, igaz nagyon lassan. De aztán hétről-hétre erősödött. Cipekednie ne,
m szabadott 10 kg-nál többet.
A sebhelyei sajnos nem tul szépen gyúgyultak és a lába többször vizesedik, de azóta is szoros kontroll alatt tartják. Félévente vissza kell mennie kontrolra.
A rossz hír az, hogy sajna a lábból átültetett vénák sem voltak már fiatalok és az életkörülményei-stresssz - sem változtak. Nagyon úgy néáz ki, hogy februárban kell megint mennie katétezésre és hálót kell beültetni, hogy tágítsák az azóta megint beszűkült eret (ereket).
Mégvalami: a fizikai megterhelés mellett a lelkieket sem szabad figyelmen kivül hagyni.
Előtte az aggódás, vajon jól döntök-e? Utána meg maga a tudat, hogy hozzányultak a szívhez. Észerevehető volt nála a lelki változás, kicsit agresszívebb lett , de ő férfi egy nőnél egész másképp jöhet ki. Egy biztos számítani kell arra, hogy a lelke is ápolást igényel, nem csak a teste.
Biztatásként: Pécsett a szvklinikán naponta 4-5 ilyen műtéet végeztek akkoriban és amig apu benn volt senkivel sem történt tragédia. (senki nem halt meg)
Pedig volt olyan is, akit altatás nélkül kellet műteni, mert máv volt 3 infarktusa és nem bírta volna ki a szíve az altatást. Tehát bár nagyon nagy műtét és elméletileg életveszélyes is gyakorlatilag nagyon nagy rutinnal rendelkeznek benne mont az orvosok, mint az utángondozó személyzet.
