Sir 24.30-34
"Olyan vagyok, mint a folyam mellékága, mint a csatorna, amely átszeli a kertet.
Így szóltam: "Öntözni akarom kertemet, locsolni akarom a virágágyaimat." De nézd csak, az árkom folyóvá változott, a folyamból pedig tenger kerekedett.
Tanításom ragyogjon, mint a hajnalpír, akarom, hogy messze hatoljon sugara.
Prófétai szózatként ontom tanításom, hadd hallják, akikre hagyom: a késő nemzedékek.
Látjátok, én nemcsak magamért küzdöttem; mindenkiért, aki bölcsességet keres."
"Christos Annesti!" - Alithos Annesti ! Igen Krisztus valóban feltámadt !
Isten Szava él és eleven !
Kétség mikor megtámad kívülről, mikor megmar belülről, mintha kőkupac alatt állnék Szóból is csak azt értem, ami nekem fordul Szent Neved kinyitja szememet
Mikor menekülnék, s gondolatom - mindenkit terhelek Fekete felhő támaszkodik rám Megszólítalak és felelsz nekem, segítesz nekem
Ha nem ismerlek Téged, de kétségemben beléd kapaszkodom Bár minden mondja, meg ne szólítsalak Téged Szóra előlépsz, és karodba veszel
Kiutat nem látok, kiutat keresem, de nem találom Újabb perc, s újabb pöröly veri testemet Mellettem állsz, és várod megszólítsalak
Habár ismerlek, habár szeretlek, de perc elszakít Tőled Köd lezárja gondolatom, számat erővel sem tudom kinyitni Csak gondolva mondom ki Nevedet, s köd elengedi számat, elengedi gondolatom
Ha megtanulom előtted álljak, ha arcodat szemem éjjel és nappal szemléli, ha szavamat először Neked mutatom, ha Benned örülök, s mosolyom Belőled fakad Kétség elkerül
Nincs olyan hely, ahonnét meg nem szólíthatnálak Tudom Téged támadó fegyverem, tudom Téged támadó szándékom Ha felismerés is hozza eleső kétségbeesésemet Megszólítalak ott ahol állok, azzal a fegyverrel a kezemben, mi még véredtől nedves, amivel találkozom, megbocsátó jóságod, úgy emelsz fel, mint gyermekedet, úgy ölelsz magadhoz, mint édes leányodat engem
Kétségemben megszólítalak és megszabadítasz Odaviszel magadhoz, s ez öröm lesz Meggyötört arcom kerete mosoly lesz S a szavam már mondja, jó, jó Veled
„Az emberek hajlamosak könnyen elfelejteni, hogy Egyházam vezetése fölülről történik és nem alulról. Hajlamosak elfelejteni, hogy minden hatalom fölülről való. Azt mondom tehát nektek, hogy egyetlen hatalom, egyetlen földi királyság sem marad fenn, amely beszivárgott Egyházamba. Összetöröm és porhalmazzá teszem. Ti ezt már előre tudtátok, de nem figyeltetek rám és nem engedelmeskedtetek nekem. Kizártatok engem, de én minden ajtót, és ablakot kinyitok, hogy Lelkem szabadon lélegezhessen tulajdonomban. Nincs az a hatalom, amely eltorlaszolhatja azt az utat, amelyet megnyitok. Újból emlékeztetni fogom őket arra, hogy én vagyok az Alfa és az Omega, a Szentek Szentje, a Szentháromság, mindhárom az Egyben, a Hatalom. Hamarosan veletek leszek. Szívembe fogadom mindazokat, akik szeretnek engem. Az én Szívem lesz az ő új otthonuk. Fölülről jövök és fölülről száll alá a ti új otthonotok is. Ez lesz az én ajándékom; és újból visszaadom nektek az én új Szent Nevemet, szeretteim. Jöjjetek hát és dicsérjetek engem; jöjjétek és magasztaljatok, jöjjetek és kössetek velem békét, kinyitom nektek házamat és mint enyéimet üdvözöllek benneteket. Jöjjetek hozzám!”
Ó, szemem hova nézel? Látod az eget? látod a földet? Látod az utakat? látod a vándorokat? Szememen hályog mit teszel? mért fojtod le szívemet? ó, mit teszel velem!
Ö, ki mondtad, legyen nekem a te Igéd szerint, „áraszd ki Szeretetlángodat” szemeimre, áraszd ki szememen keresztül értelmemre
Hangom, mint jó kőmíves csak épít és épít Minden nap újabb téglasort emel Gondolatom rakja közé jó erős malterét Más hangját te fal, mért veszed tőlem el?
Ó, ki kimondtad igent, kiben az ég földre szállt, „áraszd ki Szeretetlángod kegyelmi hatását”, áraszd ki lángodat, hogy könnyem eleredjen, szép szót és szép beszédemet a szívemtől ellessem, ó szám mit mond a szívem, beszéld el nekem
Fájdalmat nem ismerem, fájdalmat az ismeri, ki szeretetben áll Annak a könnye foly, ki szerelemben áll Gondolata járja felhők felett egeket Ó gondolatom, ismered szerelmedet?
Ó, kit egek egekbe emeltek, „áraszd Szeretetlángodat” szívembe, ó parázsló tűz, mert parazsad el nem aludott, ébredj fel, szerelem legyem tüzed tápláló eledele, szerelem legyen tüzed tápláló itala, ó Szeretetláng, tedd ezt meg nekem!
Nem tudom mi a sötétség, hisz világosságot senki nem mondta el nekem Sötétség felé megyek, világosságot így nem ismerem meg Sötétségre mondom világosságom, s világosságot nevezem sötétnek Míg szívemet szerelem nem epeszti, világosságot hogyan ismerhetem meg?
Ó, kit egek Ura anyjának nevezett, „áraszd ki Szeretetlángodat” kezeimre, mikor kezem arcomat mossa, lángja mossa meg szívemet, mikor kezem tesz, szívem tűzben lássa meg
Ó szavam gondolata, mikor leszel egyszerű beszédem? Mikor mondom ki; Istenem? Mikor mondom ki szerelmes gondolatom, mikor becézlek Hozzád elvonulva? Mikor fogom meg kezeidet? Mikor, mikor járok Veled, s mutatom meg Neked kincseimet
„Ó áraszd ki Szeretetlángod kegyelmi hatását most és halálom óráján”, ó tedd ezt meg nekem
Olyan a hangod, mint tavaszi hajnalon madarak éneke Úgy lépsz be szívembe, mint tavasz első bódító illata Kicsi cinege mondja nyitnikék, s Te mondod nyisd ki szívedet S szívem éneke, mint napot köszöntő magasba röppenő madárkórus himnusza Magasban szárnyaló rétisas csendes röpte, mint lépésed Magamhoz szorítom érzésem, s hitem Téged ölel Csendes a dal, bent mégis magasba röppen Egekhez szárnyal, s egeket éri Csendességet kap ajándékba, mosolygó szemeket Halk szava, kiáltó trombita messzehangzó üzenete Mintha erejét vesztené, oly lassan lép, s ledönti hegyeket
„Saját kezemmel gondozom most szőlőmet. Mivel hallottam a szegények és az igazak segélykiáltását, amint gyümölcsöt kértek, ezért én, az irgalmas Úr, éppúgy megsokasítom gyümölcsömet, ahogy egykor megszaporítottam a kenyeret és a halat, és enni adtam a tömegnek. Ez a gyümölcs lesz a Föld szépsége és dicsősége. Falat építek szőlőm köré, nehogy letapossa ellenségem. Kedves, én, a szőlő Ura közöttetek vagyok. Bátorság szeretteim! Tudom, hogy miként vonták meg tőletek a világosságot, és tudom, miként börtönöztek be benneteket a sötétségbe, de leszállok, hogy szeretetem lángoló tüzével elűzzem ezt a sötétséget. Az egész Föld tündöklő fényben fog világítani, és én, aki Szeretet vagyok, közöttetek fogok élni.”
„Az én békémet adom neked. Hallgass meg: Szentlelkem, a háromszorosan Szent, az Életadó és a lélekben szegények Trónja kiáltja ma: "Jöjjetek! Jöjjetek, akik vágyakoztok utánam és az igazságot szomjazzátok! Nem lehettek addig az én gyermekeim, amíg nem táplálkoztok gazdagságomból!" Ó, közületek mily sokat kötöz meg az élvezet és a sötétség lánca! Pedig Szentlelkem betöltheti ürességeteket, hogy Szavam teljes dicsőségében és mindenek feletti uralmában lakhasson bennetek. Jöjjön ide, aki tévedett! Jöjjetek, alázzátok meg magatokat és tartsatok bűnbánatot, hogy gyönyörködhessen bennetek szemem. Jöjjön, aki nem él szentül! Jöjjetek hozzám és tartsatok bűnbánatot! Új szívet adok nektek. Kiáltson hozzám, aki még a világhoz kötődik. Kérjétek, hogy oldozzam meg láncaitokat! Miért kötődtök rendetlen világi hajlamaitokhoz, ami megtámadja lelketeket? A belső tisztaságnak és az őszinteségnek kellene ékeskednie bennetek, hogy Szentlelkem ne húzódjon vissza tőletek…
"Jaj neked, ingatag, állhatatlan ember" !
Nem hallottátok?
"Akik félik az Urat, keresik a kedvét."
Hogyha nem tudtad ezt, jöjj, alázd meg magad, kövess engem és légy azon, hogy szereteted növekedjen bennem, nehogy újból elforduljon tőlem a szíved!
Erdőben lakoztam, fától fáig bolyongtam S egy fénysugár áttörte lombkoronám Zavart a fénye, beálltam sötétebb mélységbe És fénysugár nem hagyott el engem, követte lépésem Lépett elém szelíden Lépett elém, és mondta, most nézd meg hol állsz! S mit tehettem mást, sírtam, könnyem lehántotta rólam vastag kérgem S mondtam, kiállok hát fényre, kiállok napsütésre Könnyű a szó, az út nehezebb S tanítottál, lépj Velem, egyedül elesel Igen egyedül újra és újra elesem Pedig könnyű ketten járni Pedig szárnyakon könnyű szakadékok fölött átrepülni Jó Veled, hiszen terhemet Te viszed
„Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Uralkodó vagyok és mindenek fölött állok. Én teremtettelek benneteket. Isten vagyok, nincs vetélytársam. Én vagyok a Szentek Szentje. Minden rendből számtalan angyal borul arcra jelenlétemben; és szüntelenül imád engem. Kihez tudtok engem hasonlítani? Az én kiválóságomat dicséri naphosszat az egész mennyország. Fenségbe és hatalomba öltözve trónolok a kerubok fölött. Én vagyok az Ige, az igaz Világosság , Korlátlan uralmamban, teljes fenségemben, nagy könyörületemben mégis leszállok és lehajolok hozzátok, hogy elérjelek benneteket. Én jövök hozzátok, nagyra becsült nemzetetekhez, én jövök hozzátok szeretteim. Mezítláb és koldusként állok előttetek, felétek nyújtom kezem. Szeretetet, békét és egységet koldulok, meghalljátok-e kiáltásomat? A felismerhetetlenségig megsebeztek. A hamis eskük; a gonoszság és a bűn iránti nagy vonzódás egyre több sebet üt rajtam. Meddig akar teremtésem istentelen és bűnös maradni? Azokat kérdezem, akik dacolnak parancsolataimmal:
"Mit tesztek majd a büntetés napján? Kihez siettek segítségért? Hol hagyjátok gazdagságotokat?"
Végtelen irgalmamban és nagy könyörületemben csodás jelekkel borítottam be az eget. Az egész emberiségre szüntelenül kiárasztom Lelkemet, ifjaitoknak látomásokat adok, jelekkel és kegyelmekkel árasztalak el benneteket. Látod? Felnyitottam mennyei éléstáramat ennek az éhes nemzedéknek. Szívetek örömére ehettek, addig ehettek, amíg el nem teltek. Az Írás kezd beteljesedni. Az utolsó idők jeleit adom most nektek, enyéim közül mégis olyan sokan nem akarják felismerni ezeket a jeleket... Hogyan lehet, hogy nem tudjátok felismerni az időket? Bár gyermekeim többsége hátat fordított nekem, és elhagyott engem, én örökké tartó szeretettel, mindig fáradhatatlanul keresem őket. Nem hagyok fel azzal, hogy ismételten hívjam őket. Jöjjetek vissza hozzám egész szívetekkel! Böjtöljetek és tartsatok bűnbánatot! Nyissátok ki nekem szíveteket és én meggyógyítalak benneteket ! Forduljatok felém, Atyátok felé, és én olyan jól fogok bánni azokkal, akik bűnbánatot tartanak és visszajönnek hozzám, ahogyan az apa bánik gyermekeivel. Mert én vagyok a leggyengédebb a gyengékhez, és szívből együttérzek a nyomorultakkal. Könyörületes vagyok és kegyelmekben gazdag. Ó szeretett lelkek, halljátok meg felülről jövő kiáltásomat: "Töltsétek meg szíveteket isteni szeretetemmel!" Töltsétek meg szíveteket és tanuljatok meg egymásnak megbocsátani! Ne ítéljétek el egymást! Ha egymásnak megbocsáttok, lassan ráléptek az egység útjára. Ha nem ítélitek el felebarátotokat, akkor valóban az enyémeknek nevezlek benneteket. Engedjétek bárányaim, hogy én, a ti Istenetek bennetek örvendezzek.
Az én békémet kínálom nektek. Fogadjátok el békémet és osszátok meg másokkal! Fogadjátok el szeretetemet, és engedjétek, hogy virágfüzérként vegyen körül benneteket! Szívem gyermekei, mennyire bánt, hogy ezt kell mondanom nektek, de meg akarlak őrizni titeket az igazságban. Hozzátok intézett könyörgéseim és minden figyelmeztetésem ellenére sokan továbbra is megmaradnak bűneikben, lelkük pusztulása felé haladnak. Lázadó korszakban éltek és megjövendölték, hogy a ti napjaitokban ez a nép megveti a vallást, és tréfát űz az ígéretből. Ezek az emberek szívük keménysége miatt nem akarnak hallani. Ti az utolsó napokat élitek a tisztulás napja előtt. Legyetek éberek éjjel nappal, soha ne hagyjátok abba az imádságot! Bizony mondom nektek, hogy közel vannak a tisztulás napjai. Örökkétartó szeretettel szeretlek benneteket, és emiatt a végtelen szeretet miatt szállok le a Föld különböző helyein, hogy figyelmeztesselek titeket. Ne értsétek félre, és ne vegyétek fenyegetésnek ezeket a figyelmeztetéseket. Szent vagyok, és azt akarom, hogy ti, akiket saját képmásomra teremtettem, szentül éljetek. Az idők kezdete óta támasztottam szenteket és prófétákat, hogy emlékeztesselek titeket: Szent vagyok. Én készítettem elő nektek mindent arra a napra, a tisztulás napjára, amikor rátok engedem tüzes Lelkemet, aki megtisztít minden gonoszságtól. Mindentől megtisztít, ami nem szent, készüljetek erre a napra, és hallgassatok kiáltásomra, hallgassatok könyörgésemre! Aki bölcs, értse meg ezeket a szavakat: Jöjjetek vissza hozzám, forduljatok vissza, én vagyok menedéktek, ismerjétek fel a jeleket, ismerjétek fel a végső idők jeleit! Ne zárjátok be fületeket, ne csukjátok be szemeteket! Ismerjétek fel az időket... Ne feledjétek, hogy én az Úr vagyok a ti menedéktek! Szeretett lelkek, legyetek szilárdak, mindenkit megáldok közületek, megáldom szeretteiteket.”
„A szeretet lángoló tüzével jövök hozzátok, hogy hazavezesselek benneteket, szeretteim. Szentséges Szívem a ti pihenőhelyetek.
Mit meg nem tennék érted, teremtés!
Szent Istenetek vagyok, de a ti korszakotok újból keresztre feszített engem. Én szeretlek benneteket a legjobban, és könyörtelen ostorcsapásokat kapok mégis e korszak közömbösségétől. Én vagyok a világ Világossága, aki eljön e sötét korszakba, hogy elhozza nektek az élet világosságát.
Fogadjátok az én békémet, kis gyermekeim! Az én békémet kínálom fel nektek, szeretetem adományát kínálom. Úgy jöjjetek hozzám, amilyenek vagytok! Ne várjatok arra, hogy szentté váljatok! Úgy jöjjetek, amilyenek vagytok! Ne féljetek tőlem! Én igen gyengéd Atya vagyok. Szent Társatok lehetek. Én és ti, ti és én, és felfedem előttetek Szent Arcomat. Istenetek Szent Arcát fogom felfedni előttetek! Szemetek szemtől szembe fogja látni a Szeretetet. Amikor ez megtörténik, a gonosz lelkek rémülten elmenekülnek, és meg fogjátok érteni szeretteim, hogy kezdettől fogva az enyémek voltatok, és én a tiétek voltam az egész örökkévalóságban. Legyetek egyek velem! Ajtótokban áll a Szeretet. Én, Jézus Krisztus, megáldalak benneteket."
Mikor előre lépek, eltakarlak Téged Mikor úgy érzem fent az égben élek, mikor előre lépek, eltakarlak Téged Mikor mindenki a nevemet dicsérettel említi, s előre tolnak, ha előre lépek, eltakarlak Téged Soha más gondolatom nem volt, csak Te, magamat előre toló lépésem eltakar Téged Sokat kaptam, egy fejjel mindenki fölött állok, előre törekvő lépésem eltakar Téged
Senki vagyok, az utolsók között a legmegvetettebb, sem nem beszélek, sem nem szólok, mögéd lépek és ott is maradok, arcod bizony felemelem
Mikor figyelek nem járok egyedül Nem nehéz, hogy figyeljelek Szavadat minden nap elém teszed, ha értelmembe veszem, életre kel Szavad megtanítja gondolatom, őröm lesz és vigyázóm Szavaddal Veled eszem, és Te megosztod velem mindened Szavadat bárkivel odaadhatod Ha kulcsot keresek, pásztorodra nézek Kulcsot úgy nyújtja át, hogy megértsem Ha valamit lezársz előttem, elfogadom Ha valamit kinyitsz előttem, megeszem és megiszom Nehézséget megköszönöm Ha nagyon nehéz, Neked adom, megyek tovább, már nem az én súlyom
„Jézus mondja neked, nemzedék, még nem gyógyultál ki betegségedből, biztos, hogy nem gyógyultál meg hitehagyásodból, és több gerenda is van szemedben. Nemzedék, mind a mai napig visszautasítod a Szeretetet, irgalmamban mégis türelmesen várok arra az elismerésre, amellyel nekem, Istenednek tartozol. Türelmesen várok, hogy beteljen bűneitek mértéke, mielőtt igazságosságom rátok hullana. Hadd mondjam ily módon: térjetek vissza hozzám, és szívből bánjátok meg bűneiteket, változtassátok kertté, édenné ezt a pusztaságot, amivé lettetek! Szeressetek! Szeressétek egymást!
Éljétek az Evangéliumot, és ne egymást figyeljétek! Inkább a saját szemetekben lévő gerendára figyeljetek! Szüntelenül imádkozzatok! éljetek szentül! Ne hagyjátok álomba merülni szemeteket! Engesztelődjetek ki testvéreitekkel, és megmenekültök a haláltól. Ne üldözzétek mindazt, ami szent. Gyónjatok meg őszintén, teljes lényetekkel! Ne csapjátok be magatokat! A Teremtő mondja: Vessetek meg mindent, ami nem szent! Figyeljetek az égre, és legyetek a Magasságbeli tanúi! Még jobban adjátok át magatokat az imádságnak, és kérjétek Teremtőtöket, hogy legyen a ti Világosságotok és Vezetőtök! Térjetek vissza hozzám, hogy tisztára moshassalak bűneitektől, amelyeket éjjel és nappal elkövettek! Nem gyógyíthatatlan a ti betegségetek, bár vétketek és számtalan bűnötök fájdalmas pestisként lepi el lelketeket. én kigyógyíthatlak benneteket vétkeitekből, megbocsáthatok nektek, és egészségessé tehetem egész testeteket... Aki szereti életét, el fogja veszíteni. Aki elveszíti életét e világban, meg fogja őrizni az örök életre.
Közületek sokan olvassák üzenetemet, de nem értitek meg az üzenet lelkét, mivel nem vagytok eléggé belém gyökerezve. Követitek az üzenet betűjét, de nem hatoltok a mélyére! Ünnepélyesen mondom nektek, hogy a szabadságot a Szentlélekben való újjászületésben kell megtalálnotok! Csak akkor fogjátok megismerni Nevem nagyságát és magasztos dicsőségem mélységét, amikor Szentlelkem megnyitja szemeteket.
Bizonyára tudjátok, hogy azt fogjátok learatni, amit elültettetek. Ha széthúzást ültettek a földbe, veszekedést és vetélkedést fogtok aratni, ha vádakat, akkor önmagatok elítélését, ha rágalmat, akkor saját pusztulásotokat. Vessétek földetekbe a szeretet magjait, és a szeretet viszonzását fogjátok aratni. Vessetek megbocsátást a földbe, és az irgalmat fogjátok learatni. Ne nevezzétek ki magatokat bírónak; én vagyok az egyedüli Bíró!...
Ahogyan már megmondtam: nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megmentsem. Azért vagyok itt, hogy figyelmeztessem a világot. Mondom neked, aki oly gyorsan ítélsz, és aki magadat bíróvá teszed: már van Bíród!"
Kedvesem éneke itt dúdol fülemben Gyengéd karja derekamat fogja Hajamat keze újra és újra simogatja Kacajunk egymásra néz, dalunk együtt szárnyal Nevetésünk, mint éneklő madár Nézzétek kedvesem, nézzétek szívem szerelmesem Bőre, mint bársony Haja, mint az ében Bőre érintése, mint tűzmadár Haja szála, cirógató dallam Reggel ébreszt, este vele fekszem, éjszaka átölelve tart kedvesem Szájának csókja felemel, hívogat és csalogat Szájának csókját meg nem unom Átfog és átölel, testem mondja; maradjál, lelkem mondja; maradjál, maradjál kedvesem
„Gonoszságotok ellenére, tévedésetek ellenére, kételyeitek ellenére, bűneitek ellenére, tagadástok ellenére, hitetlenkedéstek ellenére és Testem iránti kétszínűségetek ellenére is szeretlek benneteket.
Még mindig nem értitek? Miért zártátok be előttem mindörökre szíveteket? Miért hagyott el engem a többség? Miért tértek más ösvényre követőim? Miért hanyagolták el kertemet? Miért nem öntözték virágaimat? Miért? Hol vannak bárányaim, Péter? Kérlek, segíts megkeresni és egyesíteni őket! Jöjj, segítek, hogy megtaláld őket. Élelmet hozok nekik, és táplálni fogom őket.
Nem, Péter, nem találsz már semmit ebben a pusztaságban, itt semmi sem maradt. Az a kevés, amit meghagytak, kiszáradt és elpusztult, ameddig a szem ellát, nincs más, csak pusztaság. De, én, az Úr előveszem Kenyeremet éléstáramból, és az én terményemmel töltöm meg kamrátokat. Én fogom táplálni bárányaimat. Én öntözöm meg ezt a pusztaságot. Bízzál bennem kedves, bízzál bennem, és újból egyesítelek titeket.”
„Én vagyok az élet fájának Gyökere, és belőlem árad ki az örök élet.
Virágom, olvasd a Szentírást! Olvasd el, és írd le: "Menj fel egy magas hegyre, te, aki a jó hírt viszed Sionnak; és engedd ki hangod, jól engedd ki, te, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek. Engedd ki hangod! Ne félj! És hirdesd Júda városainak: Nézzétek, a ti Istenetek!"
Itt van a ti új Jeruzsálemetek... Én, az Isten leszállok ebbe a korszakba, és holttesteken bukdácsolok. Mindaz valóra vált, amitől tartottam. Leszállok, de nem találok hitet, reményt és szeretetet. Zöld mezőimen hagytam legelésző bárányaimat, és most kiéhezve és siralmas állapotban látom viszont őket. Kövek között élnek, ott keresnek menedéket és némi élelmet, de semmit sem találnak. Reménykedve emelik fel egyik követ a másik után, morzsák után kutatva, magot keresve, amit elvethetnének, de morzsa vagy mag helyett skorpióra lelnek, amely alig várja, hogy megcsípje őket, és mérgét beléjük fecskendezze. Bárányaim városról városra kóborolnak, hogy az egykori nagy városnak legalább a romjait megtalálják. Igen, Jeruzsálemről beszélek, de csak kevesen készek meghallgatni. Nevén szólítom minden pásztoromat, de nagyon kevesen hallják meg hangomat... Elfulladok, fulladozom, látva, hogy telve vannak holt szavakkal. Figyelj, leányom! Azért szólítottalak, hogy az igaz ügyet szolgáld! Kézen fogtalak, és tanúvá tettelek. Megmutattam neked az igazságot, és levettem szemedről a fátylat, hogy lásd, kit választottam arra, hogy Péter utódja legyen. Így szóltam hozzá egykor: "te Péter vagy, és erre a kősziklára építem Egyházamat, és a pokol kapui sohasem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyország kulcsát: amit megkötsz a Földön, meg lesz kötve a mennyekben is, amit feloldasz a Földön, fel lesz oldva a mennyekben is." Ennek az embernek adtam a hatalmat, és ma megpróbáljátok őt elmozdítani. El akarjátok lopni pásztorbotját, hogy ti kormányozhassatok a hazugság és a bűn jogarával. Péter? Bárányaim Péterre, szeretett pásztorom! Tudom, mennyire meggyötörték szívedet, és tudom, hogy patakokban ömlik véred a hálátlan és hitetlen nemzedék miatt. Tudom, hogy a könnyek forrásává vált miattuk a szemed. Tudom, hogy hány testvéred fordított neked hátat. Kedvesem, ők azok a pásztorok, akik nem tudnak semmit, nem éreznek semmit, akik saját útjukat járják, mindegyik a saját érdekét keresi. Az esztelenségnek szolgálnak a Bölcsesség helyett, a fényűzésnek a szegénység helyett, az engedetlenségnek az engedelmesség helyett. Keresztemről szemlélem azokat, akik a Földön élnek, és mondom nektek nemzetek népei, hogy hamarosan elérkezik az óra. Az idő majdnem betelt, és már nincs sok idő addig, amikor sírva töltitek éjszakátokat, ti hűtlen pásztorok. Ti, akik hitetlenséggel vétkeztek ellenem, ti, akik békét hirdettek, amikor nincs béke! Térjetek vissza Péterhez mindannyian, akik minden irányba szétszéledtetek. Engem szolgáljatok! Miért szolgálnátok az istentelenséget? Enyéim legyetek, ne a lázadóé! Miért álltok annyira készen az ő szolgálatára? Még az idegenek is, még ők is hallgattak hangomra, és megértették Szavaimat. Az én elveim szentek, és bizony mondom nektek, hogy mindörökre szentek is maradnak.
Leányom, olvasd Szavaimat! Olvasd el és írd:
Bizony mondom neked "Míg Ég és Föld fönnáll, egy i betű vagy egy vesszőcske sem marad el a törvényből, hanem beteljesedik az egész. Aki tehát csak egyet is elhagy a legkisebb parancsok közül, és így tanítja az embereket, az igen kicsi lesz a mennyek országában. Aki viszont megtartja és tanítja azokat, az nagy lesz a mennyek országában."
Gyermekem, pihenj most, légy Lelkem gyönyörségére gyermeki hiteddel! Jöjj, pihenj meg bennem! Én, az Úr megáldalak. Szeress engem!”
„Nem kell félned! Végül a mi Szívünk fog győzni. Mindenkinek meg fogom mutatni, hogyan tudlak megmenteni benneteket. Az Írásoknak be kell teljesedniük! Hiszen tudod, írva van, hogy a mélységből fölbukkanó vadállat harcra kel a két gyertyatartó ellen, melyek a világ Ura előtt állnak. Felkel a két tanú ellen, akik Testemet jelképezik, és amelyek az én Testem. Ők bebizonyították a szenvedés, a megpróbáltatás és az üldöztetés idején nagy állhatatosságukat. Az én Szavamat hordozzák, ők az én szócsöveim. Nekik adatott az igazság, hogy olyanok legyenek, mint az angyalok, és legyenek az Ige visszhangja, mivel engedték Lelkemnek, hogy vezetőjük legyen, és így megkapták Illés megbízatását. A felhívás, amelyet Nevemben adnak, valóban az én felhívásom. Felemelik hangjukat, hogy emlékeztessenek benneteket törvényemre, miként Mózes a Hóreb hegyén, de én vagyok az, aki rajtuk keresztül beszél. Bár a világ emberei előtt úgy fog tűnni, hogy e két prófétát legyőzte az ellenség, én életet lehelek beléjük és talpra fognak állni.
"Mert amint a föld megtermi növényeit, és a kert kisarjasztja a veteményeket, úgy sarjasztja ki az Úr az igazságosságot és a magasztalást minden nép színe előtt."
Nyomorúságos testeteket az én dicsőséges Testem másává változtatom át. Akkor meg fogjátok látni, amint az új Ég és az új Föld létrejön. El fog tűnni az első Föld és az első ég, vagyis a régi város, amelyet szimbolikus néven Szodomának és Egyiptomnak ismertek, mert Igémet újból keresztre feszítették benne, amikor a világi emberek ismételten nem ismertek fel engem.
Bár saját tulajdonomba jöttem, népem most sem fogadott el, hanem úgy bánt Szentlelkemmel, ahogyan neki tetszett, és megengedte a vadállatnak, hogy háborút viseljen azok ellen, akiket én küldtem. Ez a két város együtt jelképezi Szodomának és Egyiptomnak küldötteim iránt tanúsított elutasítását és a fáraó makacsságához hasonló teljes süketségét.
E városok helyébe kerül az új Jeruzsálem. Nem fognak benneteket többé Szodomának és Egyiptomnak nevezni, hanem új Jeruzsálemnek, az igazságosság és a szentség városának. Amikor majd ez megtörténik, a túlélők dicsérni fognak engem nagy félelmükben.
Gyermekem, a Föld várandós, és hangosan kiáltozik szülési fájdalmában. Hamarosan véget ér azonban a várakozás ideje. Már rád leheltem, teremtés! Sorra életre keltelek és megtisztítalak benneteket. Ha tehát bárkinek kifogása van ellenetek, annak nem ellenetek, hanem ellenem van kifogása, aki az igazság Szentlelkét adtam nektek, és ha bármelyiket keresztre feszítik a jelképes nevű két város, Szodoma és Egyiptom közül, az én Igémet feszítik ismét keresztre.
Két gyertyatartóm azonban három és fél nap után még nagyobb fényt fog adni, mivel fényét a Lelket körülvevő ragyogásból kapta. Ezért reménykedj gyermekem! Szentlelkem ígérete a ti időtökre vonatkozik. Te az én házam népéhez tartozol. Az Ecclesia újból életre kel.”
Szent Kereszt jelével hozzám lépsz Tanúságot teszek Rólad, és Te megjelensz Szelíden mellém lépsz Tanúságot adok Rólad, tanúságát adom Szentháromságnak, tanúságát teszem egységüknek És Te nem lépsz el mellette Mint küzdök keresztvetésben, mint bizalmam kezeidbe teszem, úgy szívembe adod kegyelmeidet Kegyelmeidben Rád tudok állni, Benned meg tudok kapaszkodni, s ha kérdezek, Tőled kérdezek Atya, Fiú, Szentlélek Szívem szárnyal, kezem mutatja
Mikor hangom minden más hangot maga alá temet Mikor gondolataimban, csak saját kertemet ültetem Mikor tetteim fájnak, a vízhangja is kemény csattanós felelet
Ha haldoklóért irgalmasság olvasóját mondom, mégis meghallgatsz engem
Kitartott kezem dárdát foghat, s közben mondhatom ölelek
Ha megholtért imádkozom, mégis meghallgatsz engem
Bűnömet számon nem tarthatom, egy asztalnál étkezem vele
Bűnösökért imádkozom, s megköszönöd nekem
Másokért mondott imám, oly sok kezedben Mikor majd eléd lépek, megmutatod értékét nekem Másokért elmondott imám, akkor majd megvéd engem Irgalmad fog fogadni engem
Másokért mondott imám, rám hozza le kegyelmeidet Olyan lesz számomra, mint betegségre gyógyszer Imám gyógyító, ó meggyógyítja lelket, és meggyógyítja testet
„Kevés olyan maradt, aki valóban szeret engem, és csupán maroknyian vannak, akik megértik Lelkemet. Ezek a lelkek gyógyítják Sebeimet, és Szent Szívem az ő otthonuk.
(Uram, mit tartasz a világiakról?)
Közöttük is igen kevés maradt; aki hisz bennem, és hisz Gondviselésem műveiben. Többségük elhagyott engem, Istenét. Szent Szívem mélyén rejtőzik a lándzsa hegye, amely, oly sok vérontásnak oka. Szenvedésem egy részét ez okozza. Én, az Úr, váratlanul szállok le, hirtelen lépek templomomba, anélkül, hogy valaki is várna. A napok meg vannak számlálva. Úgy jövök el, mint a villám. Megtisztítom Jeruzsálemet, amely porhalommá lesz, és magával viszi mindazokat, akik nem szeretnek engem. Én leszek bírájuk és szigorúan fogom megítélni őket. Azokat viszont, akik hűségesek maradtak Szent Nevemhez, én, az Úr felemelem, és új Jeruzsálemembe helyezem. Nem kell félniük, mivel követték utasításaimat és törvényemet. Bár elnyomták őket és ellenségeim elfojtották felém küldött kiáltásaikat, én meghallottam őket. Szememet sohasem vettem le azokról a szentekről. Ők féltek egyem, dicsértek engem, hűségesek maradtak Szavamhoz. Megosztották egymás között azokat az eszközöket, amelyeket adtam nekik. Jó cselekedeteikkel tetszésemre vannak. Szeretett teremtés, az idők végén éltek. Figyelmeztettelek arra, hogy ezekben az időkben lesznek, akik gúnyolódnak a valláson, elnyomják a prófétaság lelkét, nevetségessé teszik a látnokokat azért, hogy gonoszságból követhessék saját megtévesztő tanaikat. Tudásukat rosszra használják, ami tévútra vezeti őket. Mivel a gonoszságot szeretik, nem tudják megőrizni a lélek tisztaságát, úgy sodródnak bele a természetellenes szertartásokba, a fekete misékbe és a Sátán imádásába, mint az eszelősök. Mások gonosz életet élnek, és tudatlanságukban pecsételik meg saját életüket. Becsukják fülüket, és nem akarják látni az Igazságot, nem akarnak elismerni engem, Istenüket, ezért bűnük erkölcstelenségbe viszi őket, és megrontja a lelküket. Azt is megmondtam, hogy a ti időtökben szolgáimnak csupán kis maradéka tart ki hűségben mellettem és prédikálja az Evangéliumot helyesen, ahogy kell. Sokan követik a racionalizmust, hűtlenségükkel megcsalnak engem. Ez a racionalizmus tette pusztasággá és döntötte romba Egyházamat, amelynek mélyén viperák fészkelnek. Azoknak, akik bemocskolják Nevemet, földi dicsőségben trónolnak, kielégítik pénzéhségüket és saját céljaikat keresik az enyém helyett, kiáltom abba a pusztaságba, amely a ti művetek; jöjjetek hozzám és tartsatok bűnbánatot a tisztulás napja előtt! Én, az Úr, figyelmeztettelek titeket arra, hogy ki ne oltsátok az Igazság Lelkét, aki ezen a szerény eszközön keresztül beszél. Kérem Egyházamat, hogy ne feledkezzen meg azokról a körülményekről, amelyekben én és tanítványaim munkálkodtunk, és arról, hogy hol hajtottuk nyugalomra fejünket. Palotánk nem volt!... nem volt! A királyoknak volt palotája, nekem nem volt, és tanítványaimnak sem!
(Uram, azok, akikre Te gondolsz, és akik magukra ismernek, nem fogják szívesen hallani ezt a részt, és még egy okkal több lesz, amiért elhallgattatják ezt az üzenetet.)
Igaz, hogy közülük néhányan nem akarják hallani szavaimat, azok akik hiú dicsőségvágyból hallgattatnak el engem, és hallgattatják el házamat. Házam és én fuldoklunk hamis esküjüktől. Nem kapok levegőt, házam minden ablakát becsukták, Világosságom nem tud behatolni, és Lelkem sem fújhat benne, hogy megtisztítsa levegőjét. Ezek a lelkek olyanok, mint az ízét vesztett só, olyanok mint a piszkos üveg, nem engedik be Világosságomat. Megakadályozzák, hogy Szentségem megtisztítsa őket. A Sátán kigőzölgése ezekben a napokban olyan, mint a pára, a kulcslyukon és az ajtóréseken is áthatol. Mivel kigőzölgése halálos, kérem, hogy hozzatok kétszer annyi áldozatot és kétszerezzétek meg imáitokat! Nagyon nagy engesztelést kell nyújtania mindenkinek, aki szeret engem! A Sátán dühében megkétszerezte munkáját ebben az évben. A Mária-évet szemelte ki, hogy leválassza Egyházam egy részét. Megjövendöltem nektek ezt a szakadást, és azt, hogy mindezek közepette kell házamba jönnöd.
… Gyermekem, mindenkit hívok, mindenkit keresek! Engedjétek meg, hogy betérjek szívetekbe és meggyógyítsalak benneteket!”
Mikor utamat lejárom, két tükörrel találkozom Az egyik levetkőztet, a másik Fénybe öltöztet Az egyik megmutatja, mindazt mi megbántott Téged A másik megmutatja alázatomat és szeretetemet Olyan Fénybe öltözhetek, amelyet kiérdemeltem
És vaspálcával uralkodsz a világon Kezedben tartod, és benne élsz, és ki ránéz, tudni fogja, benne élsz Rá van faragva szép betűkkel becsület és tisztesség Van egy ajtó rajta, az van nagybetűkkel ráírva; segítség Ki belép rajta, bátyja és nővére segítő kezével találkozik Ki átlépi küszöbét, apja és anyja oltalmával találkozik
És mikor látom vaspálcát felemelkedni, tudnom kell, itt a bűnbánat ideje
Nevetve jósoltattam ingából, tenyeremet jóslásra kiterítettem, halottakat szólítottam és halottakat idéztem, szellemvilágba léptem és ezért fizettem, fogalmam sincs ez a fizetség mit jelent, szerződést kötöttem, halálért pénzzel fizettem, gyógyítottam testet, s lelket jó szándékkal öltem, ó, mit tettem, ó, mit tettem
Foghattam tudományát okkult tanoknak, hatalmat gyakorolhattam vele, megszerezhettem vele mindent mit elérhettem, ó, mit szereztem vele?
Okkult tanokat űzhettem, bántásért szomszédba át nem kellett mennem, ó, hány katasztrófa és baleset szárad lelkemen, háborúkat és gyilkosságokat kelthettem Én tudhatom legjobban az ima mit jelent, átkom olyan lesz áldásra mint kiszáradt falevél
Mikor vaspálca egységben felemeltetik, tudnom kell, itt az idő megállni Itt van az ideje, értelmemet szárnyalni hagyni Bár az összes bűn terheljen, ajtódon ha belépek segítséget kapok Félek, ó igen félek valamit elhagynom Ajtón belépek, szelídséggel fogok találkozni Ó nem a bűneimet rója elém, ó nem, az utat mutatja meg Rámutat Fényre, ezt az utat kövesd!
„…, tüzemmel és lángom erejével nemcsak meglágyítom, hanem leheletemmel mindörökre egyetlen erős rúddá kovácsolom e vasrudakat. Akkor mindannyian tökéletesen meg fogjátok ismerni akaratomat, és meg fogtok érteni engem. Ez lesz adományom számotokra. A mennyei Egyház az én dicsőségemben fog ragyogni, és ti egyetlen tabernákulum körül fogtok himnuszokat énekelni. Földetek, a kísértetek földje átalakulva és feltámadva kel újra életre.”
„Béke legyen veletek! Eljövetelem a küszöbön áll. A világ gonoszsága ellenére is meg fog nyilvánulni Arcom a mennyből. Készüljetek fel rá! Aki hűtlennek bizonyult, meg fogja látni, milyen halálos sebet ejtett lelkén. Ragyogásban és dicsőségben jövök el hozzátok. Az igazság Lelke fog megnyilatkozni bennetek, hogy megtisztítsa lelketeket. Szemtől szembe fogtok látni engem, és olyannak fogjátok látni magatokat, amilyenek vagytok. Jöjjetek ezért hozzám úgy, amilyenek most vagytok! Ne várjatok arra, hogy szentté váljatok! Jöjjetek és értsétek meg, mi az, amit leginkább várok tőletek. Örökké tartó szeretettel szeretlek benneteket. Felkínáltam nektek életemet, magamra véve bűneiteket. Összebékítettelek benneteket az Atyával, és megengedtem, hogy azok a kezek feszítsenek keresztre, amelyeket én alkottam. Mit tehettem volna még mást azon kívül, amit megtettem? Ha azt állítjátok, hogy szerettek, vegyétek keresztemet és kövessetek! Ne nézzetek félelemmel azokra a kisebb keresztekre, amelyeket utatokra állítok! A szeretetnek nincs határa, a szeretet türelemmel elvisel bármit. A szeretet nem tesz szemrehányást, de örül az igazságnak és mindannak, amit az igazság felkínál. A szeretet könnyen elfelejti a rátok szórt rágalmakat. Keressétek a szeretetet, áldjátok ellenségeiteket!
Azt akarom, hogy szentek legyetek! Szeretteim, ti azonban még igen messze vagytok a tökéletességtől, mert ebbe a nemzedékbe mélyen beleivódott a pénz szeretete. Kedves gyermekeim! Valóban követni akartok engem? Akkor határozzátok el, hogy követitek lábnyomaimat, amelyeket az én Vérem itat át. Ne féljetek! Lábnyomaim hozzám vezetnek, Abbátok karjaiba. Ahhoz vezetnek benneteket, aki elsőként tartott kezében titeket. Bízzatok és hagyatkozzatok megmentő szeretetünkre!
Mondom nektek: Végül a mi két Szívünk fog győzni!”
Mit kínál nekem szent kerted? - békét és szeretetet Olyan békét, melyet nélküled nem ismerhetek Olyan szeretetet, mely felülmúlja minden képzeletemet Békéd és szereteted, jó tanító S ha figyelek, még több kegyelmet adsz nekem Máshogy látok, és máshogy értek Látok és értek És már ketten járunk, hisz mikor látok kérdezek És már többet értek, hisz rávezetsz bölcsességre És megértem, mi a fájdalom És megértem, mi az öröm És megértem, mi a szeretet
"Hogy van az, menyasszonyom, hogy te hátat fordítasz nekem, amikor én kinyitom Szívemet feléd és beszélgetni akarok veled? Szívem tele van kimondhatatlan édességgel, ó, de te nem értetted meg, mi hozza hozzám teremtésemet..." Meghitt társam, vedd le tekintetedet környezetedről, fordítsd szemedet, értelmedet és lelkedet szent szemlélődésben az én Szívemre, és engedd, hogy folytassam veled édes és bensőséges beszélgetésemet! A te életed, amit szabad akaratod szerint nagylelkűen velem töltesz, elbűvöl engem, a te isteni Társadat. Könnyekig meghat engem az az élet, amelyet értem ér bántalom és rágalom. Szívem öröme, te még nem értetted meg teljesen, hogy irántad való hő szeretetemben elválaszthatatlanul egyesültem veled, hogy egy lélekké légy velem. Maradj ezért az én békémben! Hűséges szeretetem sohasem fog elhagyni téged!
Ez a gyümölcs lesz a Föld szépsége és dicsősége. Falat építek szőlőm köré, nehogy letapossa ellenségem. 
Minden rendből számtalan angyal borul arcra jelenlétemben; és szüntelenül imád engem. Kihez tudtok engem hasonlítani? Az én kiválóságomat dicséri naphosszat az egész mennyország. Fenségbe és hatalomba öltözve trónolok a kerubok fölött. Én vagyok az Ige, az igaz Világosság , 
iránti kétszínűségetek ellenére is szeretlek benneteket.
. 
Mindenkinek meg fogom mutatni, hogyan tudlak megmenteni benneteket. Az Írásoknak be kell teljesedniük! Hiszen tudod, írva van, hogy a mélységből fölbukkanó vadállat harcra kel a két gyertyatartó ellen, melyek a világ Ura előtt állnak. Felkel a két tanú ellen, akik Testemet jelképezik, és amelyek az én Testem. Ők bebizonyították a szenvedés, a megpróbáltatás és az üldöztetés idején nagy állhatatosságukat. Az én Szavamat hordozzák, ők az én szócsöveim. Nekik adatott az igazság, hogy olyanok legyenek, mint az angyalok, és legyenek az Ige visszhangja, mivel engedték Lelkemnek, hogy vezetőjük legyen, és így megkapták Illés megbízatását. A felhívás, amelyet Nevemben adnak, valóban az én felhívásom. Felemelik hangjukat, hogy emlékeztessenek benneteket törvényemre, miként Mózes a Hóreb hegyén, de én vagyok az, aki rajtuk keresztül beszél. Bár a világ emberei előtt úgy fog tűnni, hogy e két prófétát legyőzte az ellenség, én életet lehelek beléjük és talpra fognak állni. 
Ez lesz adományom számotokra. A mennyei Egyház az én dicsőségemben fog ragyogni, és ti egyetlen tabernákulum körül fogtok himnuszokat énekelni. Földetek, a kísértetek földje átalakulva és feltámadva kel újra életre.”
tartott kezében titeket. Bízzatok és hagyatkozzatok megmentő szeretetünkre!
