"Az orosz beavatkozás nélkül az osztrákoknak nem sok esélyük lett volna a győzelemre, ugyanis nekik támadni kellett volna és elfoglalni a kezünkön lévő területeket, erősségeket, míg nekünk csak védekezni s megtartani azokat. A kimerült és kivérzett osztrákok képtenelek lettek volna akkora akkora erőfölénnyel támadni, hogy sikerrel járjanak. "
Főleg ennek az utolsó mondatnak mond ellent az a tény, hogy a szabadságharc végén, túlnyomó részben (Erdélyt leszámítva) az osztrák hadsereg állt szembe a harcmezőn a honvédséggel. Az orosz haderő csekély veszteségeinek legnagyobb részét járvány, nem pedig ellenséges katona golyója okozta. Hogy a kimerültség vagy a nagy vérveszteség nem nullázta le a Habsburg-sereget, arra Perednél, Győrnél, Komáromnál vagy Temesvárnál éppen elég jó példával szolgáltak. Fegyverzet és kiképzés terén fölényben voltak a szabadságharc hadseregével: a mi oldalunkon ezt a jóval tehetségesebb felső tisztikar és az elszántság ellensúlyozhatta. Az orosz beavatkozás arra volt hasznos, hogy az osztrák erőfölényt stratégiai előnyre lehessen kamatoztatni: azaz a magyar erőket területfeladásra és a hadsereg szétaprózására kényszeríteni.
Eltarthatott volna elég sokáig, ha nem is húsz évig az oroszok nélkül. Ami 1849 májusát illeti, nem teljesen vertük ki az osztrákokat Mo.-ról, és nem szabad elfelejteni, hogy a dicsőséges tavaszi hadjárat, minél nyugatabra ment, annál keményebb ellenállásba ütközött, (pl. Nagysalló, de elég megnézni a tavaszi hadjárat felvidéki, és dunántúli eseményeit). Nem mellesleg Welden leváltása után Haynau személyében kicsit komolyabb taktikai tudással rendelkező főparancsnokot neveztek ki. És ne felejtsük el azt sem, hogy az osztrák birodalomfél 90%-ban érintetlen volt a harcoktól, míg Mo.-n jelentős pusztítást végzett. (pl. amikor a délvidéki csapatösszevonást rendelték el, annak is az volt az egyik nagy hátránya, hogy azt már letarolták korábban, nem volt ezért elég utánpótlás, és mikor minden hadtest odaért, július után viharsebesen összeomlott minden).
Az áprilisi törvényeket meg aligha hagyhatták volna, mivel azzal Mo. irányítása lényegében kicsúszott volna az udvar kezéből.
"Nagyjából 10-20 évig húzódik a háború és a rend helyreállítása, változó intenzitással.
És 1867 körül ott vagyunk, ahol így is."
Ezt ugye te sem gondolod komolyan? A napóleoni háborúk a francia forradalmi háborúkkal együtt húzódtak 20 évig. Ezen kívül nemigen emlékszem olyan háborúra a korszakban, amelyik a magyarországi harcok intenzitásával 10-20 évig húzódott volna. 1849 májusára a magyar honvédek kiverték az osztrák hadsereget az ország területéről és visszafoglalták a fővárost is. Az orosz beavatkozás nélkül az osztrákoknak nem sok esélyük lett volna a győzelemre, ugyanis nekik támadni kellett volna és elfoglalni a kezünkön lévő területeket, erősségeket, míg nekünk csak védekezni s megtartani azokat. A kimerült és kivérzett osztrákok képtenelek lettek volna akkora akkora erőfölénnyel támadni, hogy sikerrel járjanak. Ezért volt szükségük egy 200 ezres orosz hadseregre, ezért kért Ferenc József segítséget Miklós cártól, mely segítségnyújtás már eldöntött dolog volt az áprilisi trónfosztás előtt is (tehát nem Kossuth vitatható politikai lépésére volt válasz, mint ahogy mostanában sokan szeretnék beállítani). A segítségkérés oka az osztrák hadsereg veresége volt.
"Jó kérdés: mi lett volna, ha ki sem robban? Pl. a Habsburg (kollektív) vezetésnek több esze van. Mi kellett volna ahhoz, hogy ki sem robbanjon?"
Csak annyi kellett volna, hogy a Habsburg vezetés ne próbálja meg visszavonni az áprilisban megadott majdnem-függetlenséget. Ami ugyebár még korántsem jelentette azt, hogy Magyarország elszakad a Habsburg Monarchiától. Ezt még Kossuth sem akarta. Csakhogy a kamarilla piszkos játékba kezdett (1848 nyarán, őszén a horvátok, szerbek románok ellenünk uszítása, próbálkoztak a szlovákokkal is, de ez akkor még jórészt eredménytelennek bizonyult; majd decemberben puccsal eltávolították V. Ferdinánd királyt, helyére tették Ferenc Józsefet, s kijelentették, hogy az előző kormányzat által a magyaroknak adott engedmények érvénytelenek).
Ha az oroszok nem avatkoznak bele, Ausztria és Mo. egy pattot játszik.
Nagyjából 10-20 évig húzódik a háború és a rend helyreállítása, változó intenzitással.
És 1867 körül ott vagyunk, ahol így is.
Ausztria lekötött ereje (csapatok be nem folyt/másra költött adó) természetesen uúgy teret veszít É-Olaszo.-ban és Poroszo. ellen, mint ahogy a valóságban is történt.
Jó kérdés: mi lett volna, ha ki sem robban? Pl. a Habsburg (kollektív) vezetésnek több esze van. Mi kellett volna ahhoz, hogy ki sem robbanjon? Mi valósult volna m,eg nehezebben.
