Némi késéssel, én is gratulálok a kör bezárásához a Boglári Túrázóknak!
Aznapi beszámolómat némi késedelemmel én is megírtam végre:
Kéktúrázás Napja 2025
Hencida-Nagykereki
Tempózik a nagyváradi személyvonat a nyílegyenes pályán, bele a reggeli szürkeségbe. Elterpeszkedem a régi kocsi fülkéjében, készülök a mai, alig 20 kilométeres sétára. A szakasz kiválasztását az élet írta: olyan kellett, ami egy nap alatt megjárható otthonról. Ilyen volt ugyan több is, aztán jött a füles: egy vasútvonallal kevesebb lesz az országban, mely rajta van az „Alföldi” útvonalán…
Berettyóújfalun szállok le, begyalogolok a központban lévő buszállomásra. Tele van túrázókkal, noha elvileg erre a szakaszra csak négyen neveztünk, és ebből is az egyikük azt írta: korábban indulna el a kijelölthöz képest. A felszállásnál találjuk csak meg egymást, kiderül hogy a többiek az utánunk lévő szakaszra készülnek, de kicsit megtoldják azt – Bojtról indulnak. Hencidáig összebarátkozom a túratársaimmal. István és Szilvia Békéscsabáról jöttek – „Covid-kéktúrázók”, (nesze, alkottam egy új fogalmat…) de jól elkapta őket (is) a „járvány”, mert az AK nagyobb részével azóta már végeztek, és kóstolgatják a másik kettőt is. :) Szinte egyszerre húzzuk elő kínálásra a túraindító „gyorsítót” a pecsételés után, aztán lelkesen tárgyaljuk ki a túrázós emlékeket, tapasztalatokat, kezdve a kutyákkal találkozásoktól a navigációs nehézségekig. Át a Berettyó hídján, aztán jobbra le egy dózerútra. Általában egyedül járom az AK-t, most hogy van társaságom, inkább csak képek maradnak meg: egy bokor, egy távoli tereptárgy, egy kanyarodó erdősáv. István is folyamatosan fényképez, de ténylegesen fényképezőgéppel: ő szereti utólag, klipszerűen visszanézni az útvonalat, amit bejárt.
Elvileg sáros résznek kéne jönnie, a gyakorlatban porzik a táj az aszályban. Az M4 felüljárójánál szemerkélni kezd az eső, de a Partium felett gomolygó felhőzetnek csak a pereme ér el minket, egy idő után abbamarad, még a füvet sem igazán nedvesíti meg. Elérünk egy vízfolyáshoz, újabb vízrajzi nevet tanulok meg: Kis-Körös. Érik már, hogy a térség folyószabályozásairól szóló tudományos művet elolvassam… Rövid szakaszra a szántásba visz minket az út, aztán egy kidőlt útjelző táblát próbálunk talpra állítani. Áthaladunk a Kis-Körös felett, és jön a túra egyik legszebb része: szikes rétek szélén kacskaringózik végig a füves dűlőút. Bojt templomtornya látszólag messze, elsőre nem is nagyon hiszem el hogy valójában csak pár kilométer. Lehet, az utóbbi időben magas templomokat láttam távolról a túrákon, ez viszont el is bújik a falut övező erdősáv mögé, amint a közelébe érünk. A faluban valami ünnep lehetett, hazafelé gyalogol a nép, szép ruhában. A pecsét az óvoda kapuján lakik, bemenni az udvarába értelemszerűen nem lehet, pedig leülni ott lehetne jól, kint nincs pad (csak az átlósan szemközti ház előtt, de azt az indulásig nem vesszük észre). Van viszont a jószágok mérlegelésére szolgáló építmény (mi ennek a tényleges neve?). Közterületen ilyet, nem tudom láttam-e már valahol, ráadásul láthatóan használható állapotban. Pihenünk hosszabban, közben egyikünk ránéz a kéktúrás csoport bejegyzéseire, és tudósít, valahogy így: „Azt írja S. Lajos, hogy Karosnál szakad az eső…” :)
Megyünk tovább, harmad táv kb. még ami visszavan. Itt is van „zenélő ház” a falu szélén, de meglepetésképp nem mulatós, hanem Scooter bömböl. Pár száz méter után ismét a Kis-Körös gátjára fordulunk, és hosszabban mellette maradunk. Az út jellemzően füves keréknyomokban halad, előbb egy erdőfolt, aztán egy szántóföld van a másik oldalunkon. Az állatvilág talán kevésbé mutatja magát így a hűvösben, nyáron biztosan nagyon más hangulatot árasztana. Így simán csak nyugalmas. Nagykereki már előttünk, a felhőzet vékonyodik, Nagyvárad és a mögötte lévő hegyek is jobban látsznak már. Egy tanyasor hűlt helye mellett (melynek mementói a régi villanyoszlopok) érünk be a településre. A dohánybolt, bolt egymással szemben, bezárva, a 100 lépésnyire lévő kocsmát a mellékutcában nem vesszük észre, így hamar eljutunk a kastélyhoz, ahová éppen egy buszos turistacsoport igyekszik bejutni. Mi nem vagyunk benne biztosak, hogy nem-e túrázók. Ők viszont annak néznek minket, szóval nem merül fel hogy „feltűnés nélkül” beszállingózzunk velük az épületbe. :) És akkor a végpont, a vasútállomás. Vasútfotósok kóborolnak a környéken, az állomás kezelője is ott van, zaklatott lelkiállapotban tárgyalja az ott lévőkkel a helyzetet, a pár nap múlva elmenő utolsó vonatokat. Az épület példás állapotban van, az illető reményét fejezi ki arra, hogy a benne lévő szolgálati lakás – ahol az éjjel a vonatok személyzete megpihenhetett, hasznosulni tud, ha nem is a vonatok helyett induló buszok vezetői számára, hanem túrázók szállásaként. Legalább ha így lenne… Felülünk az egyedileg átalakított csuklós Bz-re, ebből nincs másik, és be is villan utólag, hogy ezzel mikor is mentem utoljára: Szelestéről, túra után, tizenéve...Itt már jobban lekötnek minket a saját gondolataink, kevesebbet beszélünk. Közben forogni kezdenek alattunk a kerekek, és elzötykölődünk Debrecen irányába.
Összességében aranyos kis szakasz volt, tetszett. Eltévedni nem nagyon lehet rajta, az egymást váltogató kultúrtáj, és vizes élőhelyek pedig elég változatossá is teszik.
"Ahogy a helyi lap is írta: a falu vezetői szerint a hetvenes évek óta senki sem pottyant le a belső karbantartásra készített lépcsősorról, és a tetőről is csak egy ember zuhant le, de ő szándékosan tette."
Ha rám hallgatsz, rögzíted a kódot! (Én is így gondoltam régen, aztán most sokszor bánom...) Nem nagy dolog felírni, vagy lefényképezni, s később még jól jöhet: egy betű, egy szám, és egy szín. (pld: B2 piros)
105, mert a Csóványosira is felmásztam, igaz az hivatalosan is kilátó lett körbe építettek lépcsőkkel. Sőt a Szadaira is felmásztam pár éve így már csak 104 :)
Nagyon helyes... akkor már csak 106 torony van hátra! :)
Tavaly nyáron jártam arra az unokáimmal, s akkor még nem volt rajta semmi. Ezek szerint azóta telepítették fel ezeket. Az is érdekes, hogy antennás tornyokba fel lehet menni. Általában azokat gondosan lezárják. Reméljük nem verik szét az antennákat!
Kicsit megkésve, de beszámolok a Naszályi geo toronyról. Kéktúra útvonalán van, pecsételőhely mellett. Nyitva volt, fel is tudtam rá menni, tetején van időkép kamera, meg több antenna is.
A KDP vége felé közeledve elkezdtem osztani-szorozni, vajon hogyan lehetne jól szakaszolni a maradék távot? Ennek lett az eredménye ez a rövid, vasárnap délelőtti gyaloglás. Miután szerencsésen kijutottam Hárskútról, felmásztam a Borzás-hegyre. A papodi kilátóról gyorsan lejöttem, a bekerített részt a hosszabb úton kerültem, végül pedig erdőn-mezőn keresztül elgyalogoltam Eplényig. A túra hosszabb, fényképes beszámolója a következő oldalon olvasható: https://turaelmenyeim.blogspot.com/2025/10/kdp-harskut-epleny-20251012.html
S, ha már erről beszélgetünk, említsük meg A. Lászlót is, akivel Szikszón hozott össze a sors, s aki már közel jár az ezüst fokozathoz. Ő sem kispályás, egyszer már igazoltan körbejárta az országot, és hosszú évek óta nyomja a túrázást, de ezt a fórumot (eddig) nem látogatta.
Ne tudd meg, hányszor ellenőrzöm a beszámolómat, hogy még véletlenül se hagyjak utalást az adott torony kódjára! (se fényképen, se szövegben, se trac-en.)
Persze az rajtunk múlik, hogy figyelembe vesszük-e a megszerezhető adatokat, de az is igaz, hogy az ember bárminek ellen tud állni, csak a csábításnak nem. :)
Hát igen, én is sok toronnyal vagyok úgy, hogy már többször is felkerestem, de kódom még sincs róla. A Zengő is egy ilyen volt, és mivel a busz érkezés-indulás behatárolta a gyaloglás idejét, ezért választottam a mostani utat. Szerencsére nagyon szép út, s talán a legkevésbé megerőltető az eddigiekhez képest.
Amúgy a weblapon a leírásban, általában a bevezetés végén, van egy ikon, ami egy link, az aktuális túra track-jéhez. (*.gdb fájl tömörítve *.zip-be) Ezt letöltve és kicsomagolva megnézhető az adott útvonal.
"Egyébként úgy 10-12 kód gyűjthető össze az interneten."
jaja, ezt én is észrevettem és pont ezért soha nem keresek rá a tornyokra, max azután ha "megoldottunk" egyet. Van a f@szbúkon egy térképes oldal a tornyos oldalon, ahol minden torony jelölve van. Ott keresek rá hol is van, aztán mapy-n vagy locuson megtervezem az odajutás módját. Ezeken is van jónéhányról fotó, de ezeket valszeg toronyvadászok töltögetik fel és itt bizony nincsenek fotók a kódokról. Még a fórumokat sem olvastam el becserkészés előtt, mert azok talán könnyebbé tennék egy-egy torony fellelését, mert bizony nem mindenhol az a legegyszerűbb útvonal ami a térképen annak látszik. ld. pl Ömböly. Kinéztem egy egyszerűbbnek tűnő utat, a vége aztán plusz 6 km lett. :) :D
Meg egyébként is mi értelme lenne, ha leírom a netről? Elveszne a játék öröme...
Egyébként ez nem csak időigényes egy mozgalom, de nem is a legköltséghatékonyabb...
Az elmúlt hónapokban végigjártam a Bányászkör mind a nyolc rövid túráját, párról ide is tettem fel rövid leírásokat, de aztán rájöttem, hogy nem tudom az itt hallgatólagosan elfogadott méretekbe zanzásítani azokat, mivel akkor fontos részeket kell törölnöm belőlük. Ezek a rövid túrák ugyanis nem "csak" túrák, ezekkel egyrészt megismerhetjük a Dorogi-szénmedence történetét, áttekintést kaphatunk a szénbányászat műszaki és emberi oldalairól, végigjárhatjuk a túrák közben a bányászat még ma is látható, fellelhető nyomait. Több helyen is megtekinthetünk kisebb múzeumokat, kiállításokat, melyek a bányászati emlékeket, relikviákat őrzik, tehát úgy gondolom, mindennek a bemutatása nagyobb formátumot igényel.
Mind a nyolc túráról írtam a blogomon, azt hiszem, azt ottani, túránként nagyjából 4-5 gépelt oldalnyi leírás és 40-50 fotó az a minimum, amennyit ezek bemutatása igényel. Így hát megadom ezek elérhetőségét és mindenkit arra bíztatnék, hogy akinek van affinitása a fentebb leírtak iránt és nem csak a kilométereket számát akarja gyarapítani a bakancsaiban, az vágjon bele a Bányászkörbe és járja végig hozzám hasonlóan! Tehát akkor a linkek a bejárásuk sorrendjében:
"Érdekes, hogy mikor a Zengőn jártunk soha nem olvastuk le a kódot"
Hát ez az! Egy csomó helyen már jártam, de én sem olvastam le a kódot, mert "svédgombom" sem volt, hogy mi az.
Egy két olyan kép készült, ahol látszik a fényképen a kód. Olyan is volt, hogy felmászta, aztán a tövében ültem és kajáltam, de nincs kód.
Nem baj, legalább meglátom, hogy mennyit változott a táj. :)
Más:
A múltkor kiszúrtam a "geoládás" oldalon, hogy látszik a kód. Finoman írtam a ládagazdának, hogy ha egy mód van rá, legyen szíves törölni a részletet (tényleg nagyon finoman kértem). Sajna elég elutasító volt a válasz: milyen túra ez, ki "firkálja" össze a tornyokat, egyébként is 2010 óta látszik a képen a kód...
Felvilágosítottam, hogy ez egy elég nehéz és bejegyzett túramozgalom, de ha nem tudja megoldani, akkor hagyja a fenébe.
Egyébként úgy 10-12 kód gyűjthető össze az interneten. Ezért én mindig olyan kódképet csinálok, ahol látszik a busa fejem is. :)
Soxor jártunk már a Zengőn, de valahogy a Hosszúhetényből induló Shrsz, Khrsz valahogy mindig kimaradt és vagy Püspökszentlászlóról, vagy Pécsváradról, de olyan is volt, hogy Óbányáról vettük be. Viszont a leírásod, képeid alapján tuti fix, hogy legközelebb Hosszúhetényben lesz a rajt. Az nem derült ki számomra melyik hrsz-en mentél fel/le , de gondolom ezeket variáltad. Érdekes, hogy mikor a Zengőn jártunk soha nem olvastuk le a kódot és most tavasszal egy havas/jeges szombat délelőtt kaptattunk fel talán a legnehezebb ösvényen. Előbb a püspöki nyaralótól a Mária kutat, majd a képesfát vettük be, aztán a S- ra váltottunk, ami brutál kapaszkodóval éri el a várat a csúcson. Lefele aztán végig a S- on ereszkedtünk a kastélyhoz. Érdekes, hogy bár régebben rengeteg toronynál jártunk, de soha nem olvastuk le a kódokat, így amikor elkezdtük ezt a mozgalmat, bizony mindhez újból el kellet, el kell mennünk.
Elit társaságba kerültök, bár nem tudom 2020 óta hány teljesítés született.
Akkor ezt a választ kaptam:
"A bronz fokozatot eddig 29, az ezüstöt 16, az aranyat 8 teljesítő érte el, és csak négyen jártak mind a 107 helyen. Természetesen az alacsonyabb fokozatokba beleszámítanak a magasabb fokok teljesítői is.
A legnépszerűbb torony (25 látogatás) holtversenyben: Csákvár, Felsőörs, Balatonkenese. A legkevesebb látogatót pedig Ömböly tudhatja magáénak, ezeket csak a mindenre elszánt négy gyémánt fokozatú kereste fel."
ikon, ami egy link, az aktuális túra track-jéhez. (*.gdb fájl tömörítve *.zip-be) Ezt letöltve és kicsomagolva megnézhető az adott útvonal.
