Sir 24.30-34
"Olyan vagyok, mint a folyam mellékága, mint a csatorna, amely átszeli a kertet.
Így szóltam: "Öntözni akarom kertemet, locsolni akarom a virágágyaimat." De nézd csak, az árkom folyóvá változott, a folyamból pedig tenger kerekedett.
Tanításom ragyogjon, mint a hajnalpír, akarom, hogy messze hatoljon sugara.
Prófétai szózatként ontom tanításom, hadd hallják, akikre hagyom: a késő nemzedékek.
Látjátok, én nemcsak magamért küzdöttem; mindenkiért, aki bölcsességet keres."
"Christos Annesti!" - Alithos Annesti ! Igen Krisztus valóban feltámadt !
Isten Szava él és eleven !
„Én illatom, támaszkodj rám! Hallgass meg! Kiálts! Félelem nélkül kiálts a nemzeteknek! Bánjátok meg bűneiteket, mert az irgalom ideje majdnem lejárt! Változtassátok meg életeteket, és éljetek szentül! Hozzatok áldozatokat, és javítsátok meg életeteket az Úr eljövetele előtt! Imádkozzatok azokért, akik egységről beszélnek ugyan, de hálót feszítenek azok útjába, akik megvalósítják! Számadást kérek tőlük majd az ítélet napján, mert hívtam őket, de nem akartak válaszolni. Nyíltan beszéltem, de senki sem figyelt. Lebontják azt a házat, amelyet szent vértanúim vére árán építek újjá. Imádkozz házam békéjéért, a testvérek közötti békéért, szívbéli őszinteségért, alázatért és szeretetért, akkor... kivirágzik minden szívben az egység... és szent városom, Jeruzsálem egységes egészként fog dicsőíteni engem.”
„Kezdetben, amikor még nem tudtad, mit jelent az őszinteség, kezdetben, még mielőtt a Bölcsesség eljött volna, hogy Szavamat tanítsa neked, elküldtem neked szolgámat, Dánielt hogy megérintse szívedet és hozzám hozzon téged. Majd eljöttem én, hogy felemeljem az emberiségből az egyik legkisebbet. Kegyelmem és erőm által enyémmé tettelek. Veled ebédelt az Uralkodó és mint hárfáját használt téged, hogy háza népéből sokakat magával ragadjon szeretetóhimnuszával. Örvendj, leányom, mert veled együtt szándékozom befejezni életutadat.
Kezdetben, mielőtt tüzem keresztülhaladt volna rajtad, elküldtem Dániel szolgámat, hogy kérjen meg téged, olvasd el Dániel könyvét, mivel ide tartozó igazságok találhatók benne. Olyan igazságok és jövendölések, amelyek pecsétjét ma fel kellene törni, hogy érthetővé váljanak, mivel azok a végső idők jelei. Ezért Dániel könyvét, amely le volt pecsételve, és szavait, amelyek titokban voltak tartva, most felfedem előttetek a maguk teljességében. Mondottam nektek, hogy nemzedéketek elhagyta hitét és ez a hitehagyás beférkőzik szentélyem szívébe és hatással lesz papokra, püspökökre és bíborosokra.
Tudod leányom, azokról a hitehagyottakról beszélek, akik elárulják Egyházamat és szembehelyezkednek választottammal, Egyházam helyettesével, aki visszatartja lázadásukat. Hallottátok, hogy a Sátán a ti időtökben mindazt el akarja pusztítani, ami jó, és üldözőbe veszi azokat, akiket hozzátok küldök irgalmas felszólításaimmal, amelyek megmenthetnének benneteket. Ezek a hitehagyók nem fogták fel, hanem visszautasították mennyből jövő hívásaimat és jeleimet. Inkább a gonoszságot üdvözlik, ami lelküket még mélyebb sötétségbe és pusztulásba viheti. Szívesen látják a hazugságot és elvetik az igazságot.
Hallottátok, hogy ők "egy időre, két időre, és egy fél időre" üldözni fogják népemet, mely a vadállat uralma alá kerül. Hallottátok, hogy tervbe vették, hogy a vadállat segítségével megváltoztatják hagyományaimat és törvényemet, és azt tervezik, hogy elpusztítják az örök áldozatot, megtapossák, összetörik és helyébe felállítják a vészt hozó undokságot, az élettelen képmást... és hatalmukba kerülnek a szentek, akiket nemzedéketek számára küldök.
Ma mindannyian láthatjátok, miképpen teljesednek be a jövendölések. Ezek a hitehagyók háborút viselnek a szentek ellen, akiket hozzátok küldök. Ma ők bizonyulnak erősebbnek. Azok pedig, akik minden ok nélkül elvetik mai üzeneteimet, a következő vallomást teszik majd az én napomon:
"Ó Urunk, vakok voltunk és vétkeztünk, valóban igazságtalanul bántunk Veled, és megszegtük parancsolataidat és törvényedet. Nem hallgattunk szolgáidra, a prófétákra, akik a Te Nevedben szóltak az egész világhoz. Urunk, nem figyeltünk irgalmas hívásaidra és nem fogadtuk meg egyetlen tanácsodat sem. Istenünk, nem figyeltünk nyilvánvaló jeleidre, nevetségessé tettük valamennyit, mivel vétkeztünk ellened. Nevetségessé tettük a Szentírást, mivel nem fogadtuk el égi jeleidet és Szentlelked adományait, hanem elfordítottuk tekintetünket, nehogy lássunk és megtérjünk. És most ránk zúdul az átok és a fenyegetés, amiről a Szentírás szól, mert valóban vétkeztünk ellened. És kihez forduljunk most, hogy megszüntették a Szent áldozatot? Mivel táplálhatnánk lelkünket? Hogyan csillapítsuk szomjunkat? Most miképpen nyerhetjük el az életet? Megvalósult a vészthozó undokság, amiről beszéltél, de elrejtve tartottál. Szorongattatásunk határtalan létünk kezdetétől fogva."
Míg nem ismerlek, léptem értékét sem ismerem Gondolatom ez: így jó, egyedül mennem Megvédem magam, és haladok előre Különbséget teszek a jó és a rossz között
Mikor megismerlek, lépteidet követem Fájdalommal tölt el minden, mi nem Te vagy A jót Benned állva meglátom, a rosszat Benned lélegezve ismerem fel Mindenre tükrödben nézek, jól tudom mi vagyok magamtól
Míg nem ismerlek, nem kívánkozom azok közé, akik ismernek Ha ismerlek, tudom gyökerem Belőled veszi erejét, tudom gyökerem nélkül elveszek, nézem azokat akik nem ismernek, láthatatlan gyökerük nekik is Te vagy
Mivel ismerlek elmondom, szelíd vagy Mivel ismerlek elmondom, jóságos vagy Azért mondom, mert ismerlek, mint ismeri gyermek szüleit
”Én vagyok. Soha ne kételkedj! Én vagyok az, Jézus Krisztus. Én hívtalak téged keresztemről. Én hívtalak nagy fájdalmamban, hogy én, aki Egyházam feje vagyok, megmutassam neked szomorúságomat. A szobor azt jelképezi, miképpen árulta el hitehagyásotok Egyházamat. Tudod leányom; azért vezettelek oda, hogy lásd Egyházam valóságos képét. Láttad Édesanyám szomorúságát, és láttad karja közt élettelen testemet, amelyet elárultak, összetörtek, megkorbácsolt, keresztül szúrtak és keresztre feszítettek. Pontosan ilyen helyzetben van Egyházam is. Édesanyám éppen úgy véres könnyeket hullat az Egyház felett, ahogyan testem felett sírt a Golgotán. De igen rövid időn belül megújul, átváltozik és feltámad, ahogy én, az Úr is feltámadtam. Nem marad tovább ebben a siralmas állapotban. Ellenségem lerombolta templomomat, de hatalommal szállok alá a magasból, és én, az Úr, kegyelmemmel három nap alatt újjáépítem templomomat. Megígérem neked, hogy Egyházam új életre kel. Azt akarom, hogy újuljon meg és változzék át, ahogyan én is átváltoztam. Újjá fogom építeni templomomat, őszinteség lesz derékkötője, hűség lesz az öv csípőjén, és tisztaság lesz a fáklyája, hogy vezesse és megtisztítsa mindazokat, akik Nevemet bemocskolták. Mert, én, az Urak Ura, a Bárány templomomban fogok lakni, és övéi úgy fogadják majd, ahogyan engem fogadtak enyéim feltámadásom után. Majd, miként az anya, aki gyermekét vigasztalja, úgy foglak én is megvigasztalni titeket, sőt nagy szeretettel még szorosabban karjaimba zárlak benneteket. Ó, szeretett gyermekeim, új Eget és új Földet készítek számotokra, hogy benne éljetek. Olyan Földet, amely tele van az élet fájának gyümölcsével. Gyümölcsei a béke, a szentség és a szeretet nevét viselik, mivel gyökerük a szeretet. Akkor megláttok engem, a ti Isteneteket, mert elteltek Szentlélekkel, miként az első pünkösdön. Az én Lelkem tölt el benneteket szeretettel... Kertem megszépül, megöntözöm virágágyásaimat. Az igazságosság harmata száll le rátok, szeretteim, és fényem megerősíti töveteket, felragyogtatja a rendet. Bátorság leányom, bátorság szeretteim, tudom, hogy nehéz a pusztaságban élni, de hamar elérkezik ezeknek az időknek a vége. Hamarosan leszállok, hogy megtisztítsalak benneteket. Én, az Úr bizony mondom, hogy rátok vetem fényemet, és megleplek benneteket. Mennyei erőim megrázzák a Földet, és mindazok, akik szeretnek engem, térdet hajtva fognak dicsőíteni. Sokan emlékeznek majd rám, és visszatérnek hozzám. Ez lesz az Egyház nagy megtérése. Nagy bánatomra azonban lesznek olyan makacs lelkek, akik Nevemet megszentségtelenítik, és ellenfelem oldalán harcolnak. Ezek a lelkek még határozottabban fognak engem visszautasítani. Amikor mindez megtörténik, a Sátán elsöpri és magával hurcolja őket az örök tűzre. …, érezd Szentséges Szívemet... Emberi szavakkal ki nem fejezhető, mennyire szenvedek attól, hogy ezt el kell mondanom nektek. Mert én a szeretet Istene vagyok, az irgalom Istene, de az igazságosság Istene is. Bírátokká kell lennem, ha teremtésem ellenem lázad. Lelkemet megsebezték, és Vérem patakokban ömlik. Szeretlek benneteket, de ti megsebeztetek. Én vagyok a ti Szent Istenetek, de ti keresztül szúrtatok. Megváltótok vagyok, keresztemről kiáltok nektek: Jöjjetek vissza hozzám! Forduljatok felém! Jöjjetek és legyetek ti is szentek, ahogy én Szent vagyok! Jöjj gyermekem, veled vagyok, fogadj szívedbe és pihentess meg, légy velem egy!”
„Káin nem fogja végrehajtani tervét, és ezúttal nem fog megszabadulni Ábeltől. Megakadályozom ebben, rajtaütök. Nem is sejti, hogy úgy fogok szobájába lépni, mint a tolvaj, hogy leleplezzem tervét, és megfosszam ruháitól. És Káin mindaddig ruhátlan marad, amíg bűnbánattal elém nem járul. Ez lesz az igazságosság órája, amely esedezést, könyörgést és félelmet vált ki. Imádkozz ezért az óráért!
Légy áldott, gyermekem, én, a te Szent Atyád szeretlek. Én vagyok a Szentháromság, helyesen ismerted fel!”
Mikor megértem, van egy kertem, amit én ültettem, sokat léptem előre Mikor megértem kert hozzám tartozik, megértem vendégeit Én hívom meg őket, s én mondom nekik, maradjatok Minden vendég azt hozza, ami Hát én Téged hívlak S tudom, beköltözöl hozzám úgy, hogy adsz Én megkínállak kertem minden gyümölcsével, és Te elfogadod S ráteszed kezed, és mondod: legyen áldott S megértem áldást, mert rám száll Vele jön béke és nyugalom Kitárulkozik mit látok, s messze látok, mindenhol meglátlak Téged Örülsz, mikor megtalállak, ó én ugyanúgy örülök Neked
„Ó …! Hagyd abba a sóhajtozást! Hallottalak. Az én kezem erősebb, mint ellenségemé. Hamarosan vigasztalást nyertek, újból meggyógyítom népemet, és felfrissítem papjaitokat. Helyreállítom oltáraimat, és újjáépítem városaimat. Előbb azonban meg kell fegyelmeznem a törvényteleneket, akik bajnokok a becstelenségben. Úgy nyelik a hitehagyást, mintha az élet kenyerét ennék. Ha megbánnák bűneiket, még ma megmutatnám jóságomat és nagylelkűen megbocsátanék nekik, de semmit sem hallok tőlük... Hogyan fojthatnám el tüzes haragomat és tarthatnám vissza igazságosságomat, amikor ez a nemzedék nagy tiszteletet nyújt az ördögnek? Engem úgy ismernek, hogy jó vagyok, megbocsátok és nagyon szeretlek benneteket. De ki fordul hozzám ma segítségért e hitehagyók közül, és ki szólít engem "Atyám"-nak?
Így hamarosan tűzvihar fogja elsöpörni ezt a gonoszságot és bűnt. Közületek senki sem ismeri azt a napot. Aki azt mondja, hogy ismeri, az nem tőlem való... Olyan időben foglak meglátogatni benneteket, amikor legkevésbé vártok, jeltelen órában. Hirtelenül, váratlanul fog meglátogatni benneteket az emésztő tűz lángoló hurrikánja. Amire vártok, az be fog következni. Szólni fogok, és amikor megszólalok, hangom egybeolvasztja a föld elemeit, gonoszságát és bűnét.
Örökké tartó szeretettel szeretlek benneteket. Szavakkal nem lehet kifejezni szeretetemet, de lehet-e Nevemet örökösen megszentségteleníteni?
Amit tenni készülök, bánatot okoz nekem és szomorúsággal tölt el, mert nem lelem örömömet megbüntetésetekben. Nagy bánatomra, tűzzel kell meggyógyítanom benneteket. Azokért sóhajtozz, leányom, akik nem bánják bűneiket! Teljesíteni fogom szándékomat, és véghez fogom vinni tervemet. Azokhoz pedig, akik nem csukták be fülüket hangom elől és megvédték Szavamat, így szólok: Ne bánkódjatok, szemem mindent lát, és tettei szerint fogok mindenkit megítélni. Minthogy előre felfedek előttetek dolgokat, felfedem azt is, hogy mit fog tenni jobb kezem közvetlenül az én napom után. Jobb kezem le fogja rakni a Föld és az Ég új alapjait, és a túlélő maradékot újból felékesítem ragyogásommal és istenségemmel. Leányom, tehát van reménység leszármazottaid részére. én vagyok a ti Reménységetek.
… és most figyelj Atyádra Lelkemen erőt vett a bánat és ugyanakkor a könyörület is. Szólok, de igen kevesen figyelnek. Zörgetek és mintha senki sem hallana. Mit tegyek, ha senki sem figyel? A reménységről beszéltem nektek, leányom, mégis amikor ma arról a reményről beszélek, ami után mindannyian vágyakoztatok, az én Szavamról, alighogy megkapjátok, máris elrejtitek. Elviszitek és elrejtitek a reménység magját, amit elvetek... Beszélek és válaszra várok, de nem ügyeltek Szavamra, pedig én vagyok a hitetlen szívek Reménysége és ugyanakkor a Kard is, amely átjárja a szíveket. Oly sokan éheznek Szavamra...
De miért rejti el az ember a kincseket, amelyekkel elhalmozom őket? Lelkemet ma azért borítja bánat, mert igazságosságom kelyhe túlcsordul, végigfolyik kezemen és arra készteti, hogy lesújtson és megkorbácsolja ezt a hitetlen nemzedéket, mint eddig sohasem, majd, mivel Atya vagyok, könyörülettel és gyengéden meggyógyítom a sebeket, amelyeket lesújtó kezem ejtett.
Ez az a nagy reménység, amiről kérdezel. El fogok jönni, hogy mindenkit hazavigyek, és meggyógyítsam sebeiteket. Mivel Atya vagyok, ápolni fogom sebesült gyermekeimet, gondoskodni fogok róluk ínségükben. Akkor meg fogják tudni, hogy kezdettől fogva az enyémek voltak, és hogy ÉN VAGYOK, AKI VAGYOK Atya és Úr. Ajkukat arra fogom késztetni, hogy hirdessék: "áldott a mi Urunk," és újból hirdetni fogják a mennyek országát. Úgy fogják hirdetni, mint eddig még sohasem, mert új szívet adok nekik... Ezért ne csodálkozzatok, ha ezekben az utolsó napokban az emberek gőgösek és megcsalják egymást. Ne csodálkozzatok a tévedéseket hirdető, hamis próféták sokaságán! Ne csodálkozzatok, hogy a hamis tanítók elferdítik a Szentírást...
Nem, ne csodálkozz gyermekem, ha az emberek gúnyosan beszélnek rólad, amikor még mindig ezt mondod: "Hiszek mennyei Atyámban. Hiszek az egy Istenben, mindenek Atyjában, hiszem szeretett Fia dicsőséges, élő jelenlétét az Oltáriszentségben. Hiszek Jézus Krisztusban, aki a Szentlélektől fogantatott és született Szűz Máriától." Nem, leányom, ők nem hisznek Fiam feltámadásában és istenségében... Mondom neked: Légy békében a dühöngés közepette, és a megpróbáltatásokban légy az én békémben! Az én békémet terjeszd!
Ne engedd sohasem, hogy szívedet megzavarja az emberek kegyetlensége... Veled vagyok, bár nem látsz engem, gyermekem! Veled vagyok. Fiam már közeledik hozzátok azon az úton, amelyen eltávozott, hogy közöttetek legyen. Ezért bátorság! Bátorság és ne félj! Belém helyezd reményedet és senki másba! Jahve vagyok, a te Abbád, és megígérem, hogy hazahozlak. Ezért menj, és mutasd meg hatalmamat és irgalmamat! Veled vagyok. Menj, menj, és mondd meg mindenkinek:
"Istentől jön a segítség, Istentől jön a reménység, forduljatok Hozzá, és meg fog menteni benneteket."
„Az én békémet adom nektek! Szeretteim, azért emeltelek fel benneteket, hogy eszközként használjalak üzenetem megismertetésére az egész világon. Azért emeltelek fel, hogy élő oltárt készítsek belőletek, és nektek adjam lángomat. Azért emeltelek fel, hogy élő templomokká alakítsalak benneteket. Veletek van kegyelmem. Tekintetemet nem veszem le rólatok. Jöjjetek, és merítsetek gazdagságomból! Jöjjetek, szerezzetek nekem örömet, és mondjátok e szavakat:
"Áldott légy irgalmas Uram, Tiéd minden nagyság, hatalom és ragyogás, Tiéd a korlátlan uralom, és Te uralkodsz mindenek felett. Általad és Rajtad keresztül száll le villámként az egység Tested tiszteletére és megdicsőítésére." Amen.
Mondom nektek, hogy az egységben olyanok lesztek, mint világosságomat hordozó edények. Országomat hirdetitek, és teljes szabadsággal tanítjátok az igazságot, és ebben senki sem fog megakadályozni benneteket.
Készüljetek fel további megpróbáltatásokra! Előttetek vagyok, hogy utat nyissak nektek. Ne féljetek hát! Sokakat ér majd rágalom, de soha nincs megpróbáltatás híján az, aki az igazságot hirdeti. Elnyomóitok körülvesznek benneteket, de észrevettétek-e őket? Mondom nektek, szétszórom őket, még mielőtt hozzátok érnének. Én, az Úr járok mellettetek! Hallgassatok meg! Az egyesüléshez mindannyiotoknak meg kell hajolnotok!
Ne legyen se vetélkedés, se hiúság közöttetek, maradjatok mindannyian szerények! Isteni vagyok, és azt szeretném, hogy legyetek ti is isteniek! Szeretteim, mindannyiotoknak meg kellene hajolnotok, mivel mindannyian osztoztok Lelkemben. Én, az Úr, megáldalak benneteket!”
„Béke legyen veled! Imádkozz azokért, akik az éj leple alatt akarják tönkretenni szőlőmet! Imádkozz …, hogy megenyhüljön haragom e lelkek iránt! Sebeim láttán felgerjed Atyám igazságossága e nemzedék bűnei miatt. Amikor látja, miként bánnak engesztelő áldozatommal, és mennyire összeverik, megostorozzák és szétszaggatják Testemet, úgy érzi, hogy szét kell szórnia a nemzeteket, és porrá kell törnie őket. Még angyalaim is remegnek attól, ami a Földdel történhetne. Abbám már csak azért a néhány lélekért engesztelődik meg, akik feláldozzák magukat, és szeretnek engem.
Ó, …! Nagy az én fájdalmam! Kicsi lélek, szenvedélyesen szeretlek! Kifinomítom és megtisztítom a készséges lelkeket, akik szívesen adnak elégtételt, és engesztelnek mások helyett. Áldozatot vállaló lelkekre van szükségem, akik a szeretet áldozatává, szenvedésem áldozatává válnak, akik meghalnak önmaguk számára, akik hajlandók megosztani velem keresztemet. Készséges lelkekre van szükségem, akik megengedik, hogy saját kezemmel alakítsam őket élő feszületté. Másképpen hogyan tudnám visszatartani Atyám kezét, hogy le ne sújtson rátok? Meg kell változnia, meg kell térnie, és szentül kell élnie a világnak! Nem engedem, hogy továbbra is megszentségtelenítsék Szent Nevemet! Szenvedésem kiújul misztikus Testemben, és annyira szenvedek, mint kínszenvedésem idején. Leányom, ismét a Kálvária útját járom, minden órában újból keresztre feszítenek engem, aki Szeretet vagyok. Ezt érdemlem?
Gyermekem! Szereteteddel könnyíthetsz rajtam! Szeress, és engesztelj, böjtölj és hozz áldozatot! Ez tartja vissza Atyám haragját. …, engedd meg, hogy betöltsem lelkedet, engedd, hogy igénybe vegyelek! Ó leányom... könnyeid megvigasztalnak. Virágom, az én könnyeimben oldd fel a tieidet, hogy eggyé váljanak. Atyám megengesztelődik, ha meglátja könnyeimben a te könnyeidet. Én, Jézus, megáldalak benneteket, megáldom azokat a kegytárgyakat is, amelyek otthonotokban vannak.”
„Eljövök hozzád. A nyomorúság vonz engem. A szegénység elbűvöl. Ezért ne igyekezz gazdaggá válni! Tégy engem, a te Istenedet pecsétként a szívedre kedvesem, és továbbra is tanúsítani fogom jóságomat irántad.
Határtalanul szeressetek! Letekintek rátok az égből, hogy lássam, van-e közöttetek egyetlenegy, aki önzetlenül keres engem. Mekkora öröm és milyen boldogság, valahányszor azt hallom, hogy Nevemet magasztalják! Sokan elfordultak azonban, sokan pedig bűntől szennyesek. Hadd örvendjen Szívem a szegénységben, hadd örvendjen Szívem az önzetlen szeretetben! Adj nekem leányom, ahogy én adtam neked. Ne jöjj hozzám üres kézzel!
Ajánlj fel nekem áldozatokat! Légy nagylelkű! Hiszen én is nagylelkű voltam hozzád! Adj nekem most úgy, ahogyan én adtam neked, ajánlj fel nekem áldozatokat, hogy enyhítsd igazságosságomat! Építsd fel azt, amit rád bíztam!”
„ ...S a mező minden fája megtudja, hogy én, az Úr aláztam meg a magas fát, és emeltem föl az alacsony fát, én szárítottam ki a zöldellő fát, és én borítottam virágba a száraz fát. Én, az Úr, mondtam ezt, és véghez is viszem.”
Leányom, valahányszor sebet ütnek rajtad, Szívem, a szeretet tárháza kitárul, hogy a szeretet mélységeibe merítsen téged. Gyengédséggel és szájam csókjával adok elégtételt minden sebedért... Leányom, el akarod-e fogadni azokat a kereszteket, amelyeket adok neked?
... Feltettem neked egy kérdést...
Még nincs kimerítve nagylelkűségem és jóságom! Meg fogom újítani kegyelmeimet, amelyekkel kedveztem neked, mert égő szeretetem hamuvá akar emészteni téged. Megmárosítalak, hogy szomjazz nyilaimra. Nem kerülöd el őket... Ezért örülj és ujjongj, én pedig oda fogom nyújtani neked kelyhemet. Sorjában rá akarom venni a népeket arra, hogy árnyékom alatt éljenek, és higgyék, hogy az Atya küldött engem.
Igen, el fog jönni a nap, amikor a Föld királyai, nagyjai és hadvezérei, a gazdagok és hatalmasok, az egész nép el fog ismerni engem mint Krisztust, az élő Isten Fiát.Az emberek mindenütt egy szívvel és egy lélekkel fogják tisztelettel felemelni kezüket imádságra és imádásra. Ehhez áldozatot vállaló lelkekre van szükségem, ehhez munkatársakra van szükségem, ezért ne félj az emberektől, szemem őrködik feletted. Ha az egyik ember szereti és olajjal keni meg Nevemet, a másikból viszont hiányzik a szeretet, és próbára tesz engem, melyiküknek fogja a Mester felkínálni örökségét? Leányom, légy békében!
Neheztelek azokra, akik tanúságot tesznek ugyan Szavam mellett, de kigúnyolnak engem másokban. Kössenek békét velem! És te, leányom, ne nyugtalankodj kezemben, engedd, hogy elsöpörjem utamból azt, ami lelkedben akadályoz engem! Ellenkezés nélkül engedj tovább! Nincs szükséged vésett feliratú emlékeztető táblákra, azt akarom, hogy szabad utam legyen. Ahogy mondtad, jóságos voltam hozzád, hogy hallhatod hangomat. Megengedtem lelkednek, hogy kinyújtózzék és megérintsen engem. Mit éreztél? Mit érzett ujjad Szívem körül? Rózsaszirmokat? Nem? Akkor mit éreztél? Válogatott virágokból álló csokrokat? Ó nem, akik virágcsokrokat kapnak, azokat szeretik. Mit érzett ujjad? Töviseket? Igen, és még töviskoronánál is többet, megérezted a lándzsa hegyét... Azt akarom, hogy vezekelj mindazokért, akik megsértenek és megsebeznek engem!
Szándékom szerint azáltal tökéletesítelek, hogy célbaveszlek nyilaimmal, meghajlítalak, engedelmessé és alázatossá teszlek. Lelked majd megtanulja, hogy eltűrje azt a megpróbáltatást, amint nyíltan és a nyilvánosság előtt megrágalmaznak és nevetségessé tesznek téged. Mivel képtelen vagy leereszkedni és mélyen meghajolni, szükséges az én közbelépésem. Nem akarom, hogy az utolsó pillanatban elfogadhatatlannak mutatkozz előttem. Szívem mélyéből vágyakozom tökéletesedésed után, ezért soha ne panaszkodj azok miatt, akik megrágalmaznak téged írásban és a nyilvánosság előtt. Szenvedéseid megdicsőítenek engem, ezért szomjazzon lelked a téged érő sérelmekre! Tudnék-e ennél nagyobb adományt felkínálni egy léleknek, aki még oly messze van a tökéletességtől? Jöjj a közelembe és bízzál megbocsátásomban!
„Gyermekem, nehéz és ijesztő ennek a letarolt pusztaságnak a közepén élni, de én közel vagyok mindazokhoz, akik szeretnek engem, és szeretettel tisztelik Szent Nevemet. Emlékeztetni akarom azokat, akik mennyei műveimre taposnak, hogy én végtelenül gazdag vagyok. Valahányszor fellázadt teremtésem, követeket küldtem, akik Szavamat hordozták. Mert a lázadás pusztasággá változtatja azt a földet, ahol éltek. Bár a ti őseitek is lázadtak, az ő kételyeik sohasem voltak olyan súlyosak, mint a ti nemzedéketeké, amely még azt is kétségbe vonja, hogy üzenetekben szólhatok kiválasztott angyalaimhoz. Gyermekem, Egyházamban vannak olyan szolgáim, akik azt állítják, hogy hisznek bennem, de visszautasítják isteni műveimet, amelyeket ma ajánlok fel nektek, és amelyek a Szentlélektől valók. Szárazságuk ítéli el őket, és az ítélet napján pedig én fogom őket megítélni! Ezeknek az embereknek vissza kellene fordulniuk a Szentíráshoz, és el kellene olvasniuk, hogyan munkálkodik Lelkem, és hogyan áldom meg azokat az adományokat, amelyeket választottjaimnak adok. Mind tőlem való. Gyermekem, te és én, én és te, együtt megyünk keresztül ezen a pusztaságon. Ezt a halált hozó pusztaságot a racionalizmus, a hit hiánya, a szeretet hiánya, a szabad szerelem, a vágyak minden áron való kielégítése, a hiúság és a Szentlélek művei iránti harag teremtette meg. Makacs süketségük ítéli el őket. Aki visszautasítja a Szentlélek műveit, engem utasít vissza, mert a Szentlélek és én Egy és ugyanaz vagyunk!... Ezek az emberek kiterjesztik a sivatagot, és őrködnek, hogy semmi se nőjön benne. Ha meglátnak egy virágot, vagy rátaposnak, vagy szándékosan magára hagyják és sohasem öntözik, hadd száradjon el, és így szabadulnak meg tőle... Igazságosságom kelyhe túlcsordul, és már érzik igazságosságom első csöppjeit magukon. Mindössze annyit kérek ezektől az emberektől, különösen azoktól, akik nekem szolgálnak, de visszautasítják a Szentlélek műveit, hogy imádkozzanak, imádkozzanak, imádkozzanak megvilágosodásért és erősebb hitért! Jöjj gyermekem, szerezz nekem mindig örömet azzal, hogy megemlékezel szent jelenlétemről!”
„Figyelj rám: Felemelem a szegényeket a porból, felemelem a nyomorúságosokat és Szentséges Szívembe teszem, majd bemutatom őket angyalaimnak. Tanítást adok nekik, Mesterük leszek, ők pedig az én tanítványaim. Megbocsátom bűneiket. Miként a hó és a jég a napsütésben, úgy olvadnak el bűneik. Majd megkérem a szenteket, hogy őrködjenek és imádkozzanak felettük, és kiárasztom rájuk az értelem Lelkét, hogy fel tudják ismerni az igazságot, és mélyebben megértsék tanításomat.
A szegény és az egyszerű ember mindig dicsérte Nevemet, és dicsérni is fogja. Ezért köszönöm meg Atyámnak, hogy elrejtette a bölcsességet a tudósok és a tanultak elől, és csak az egyszerű gyermekeknek nyilatkoztatta ki. Boldogok vagytok, mert szegények és nyomorúságosak vagytok, tiétek az Isten országa. Jaj azoknak, akik most bőségben vannak, mert éhezni fognak! Boldogok vagytok, amikor az emberek szidalmaznak, üldöznek és mindenféle rágalmat szórnak rátok énmiattam. Örüljetek és örvendjetek, mert nagy lesz a ti jutalmatok a mennyben! A prófétákat is így üldözték előtted, leányom. Ne fáradj bele! Folytasd a művet, amelyet neked adtam! Kövess engem, a te Uradat, és a legkisebb kétkedés nélkül járj nyomomban! Még jobban meg foglak alázni. Maradj szegény és gyenge, készséges és engedelmes! Szerezz nekem örömet, amikor rád tekintek! Szeress, és áldj engem!”
Három ifjú hittel és bizalommal lépett a lángok közé, hétszeresen táplálták ellenük a tüzet dühükben, tűz heve hétszeresen izzott megsemmisítésükre, és lángok között dicsértek Téged, megszólítottak Téged, Aki Vagy mindenek felett, Aki Meghallgatja szív hangját, Aki Tesz, s elküldted angyalodat közéjük, és a ki látta hitt, három ifjú bizalma legyőzte hétszeres tüzet
Áldás mindazokra kik megértik Szavadat és bizalom útjára lépnek, áldás mindazokra, akik figyelnek, áldást hozzon bizalmuk mindazokra, kik hallanak, mégis egyedül beszélnek, mindazokra, kik elfordítják arcukat Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében
Lépek, és Te mellettem lépsz Nézel engem, és várod, Rád nézzek S mikor megtudom itt vagy, megtalálhatom az utat, mely Hozzád vezet Meghallom itt vagy mellettem, s ha itt vagy mellettem, megismerhetlek Egyszerűségben ismerhetlek meg, mikor nem előre nézek, mikor magam mellett kereslek Ha meglátom másokat, tanácsuk is az, magam mellett keresselek Szeretnélek megismerni, Te majd megadod az utat megismerésnek Értelembe vezetsz, szívvel és lélekkel Egyszerre mindenemmel látlak, ha bár szemem takart, s ahogy látlak, úgy meghallak Ha hajnalban lépés koppan, benne Téged találhatlak Velem szembejövőben Téged lelhetlek Téged elutasítóban fellelhetlek Eszem ételem, Te megáldod azt Végzem munkámat, tanácsot adsz, megmondod, hogy legyen még szebb, örömödet leled szépségében, neked csinálom, hát jobban örülsz nekem, érzem örömöd, örülök Benned Fáradságban meglellek, pihenésben Benned nyugszom, megpihenek, jó fáradságban Téged lelni, együtt megpihenni, jó Álomra hajtom fejem, nyugodtan hajtom álomra fejem, kizárok mindent, mi ellökhet Téged, s tudom, vigyázol rám
Szeretsz minket, odaadod magadat „érettem” Adsz, hogy megmutasd kérhetek Úgy adod oda, vissza nem veszed Feléd lépek, és Te közeledsz Arcodra nézek és arcodat mutatod nekem Nem mondhatom, nekem nem adod, magam akarom, magam lépek és látom Akaratomban lépek eléd, akaratod, hogy megtaláljalak Akaratod, hogy Házadban közeledben legyek Házadban egészen közeledbe léphetek Vehetlek magamhoz, s mondhatom, egy vagyok Benned, s Te mondod ugyanezt Viszlek magammal, de Házadba visszatérek, jövök, hogy megpihenjek ott, ahol jó nekem
„Tudd, hogy aki közületek úgy fordul hozzám, hogy egyedül nekem akar tetszeni, annak teljes Szívemmel, igen teljes Szívemmel megadom kegyeimet... Felfedem előttük jóságos Arcomat, hogy velem fejezzék be utazásukat. Nem vettétek észre, miként küldöm el Szentlelkemet, a bölcsesség hordozóját a magasságos mennyből? Ami azelőtt megközelíthetetlennek és elérhetetlennek tűnt előttetek, jóakaratomból hamarosan leszáll rátok. "Szabadíts meg minket!" - kérik egyesek. "Jöjj és erősíts meg minket, Atyám!" - hallom a kiáltást teremtésemtől. "Küldd el nekünk sietve Szentlelkedet a magasságból!" - kiáltják mások szomjúságukban. Vagy így szólnak: "Kelj fel! Ments meg minket!" E kiáltásokra így válaszolok: Tömjénhez hasonló illatot lehelek teremtésemre. Szétárasztom illatomat, ahogyan még sohasem tettem a történelem folyamán. Nem olvastátok?
"Olyan vagyok, mint a folyam mellékága, mint a csatorna, amely átszeli a kertet. Így szóltam: ,Öntözni akarom kertemet, locsolni akarom virágágyaimat.' De nézd csak, az árkom folyóvá változott, a folyómból pedig tenger kerekedett. Tanításom ragyogjon mint a hajnalpír, akarom, hogy messze hatoljon sugara. Prófétai szózatként ontom tanításom, hadd hallják, akikre hagyom: a késő nemzedékek."
És népem ezt fogja mondani: "Nézzétek! Nézzétek, hogyan közeledik Atyánk felhőként! Nézzétek, miként árasztja ki Szentlelkét áldásával!" Meg akarom gyógyítani hűtlenségeteket, meg akarom gyógyítani hitehagyásotokat és mindannyiatoknak tiszta szívet adok, hogy ne kelljen szégyenkezve elkerülnötök engem. Közületek sokan megdöbbenve, zavartan és álmélkodva fognak állni. Mások kételyeket fognak forgatni szívükben vagy sziklánál is jobban megkeményítik arcukat Szentlelkem erőteljes jelenlétében. Pedig csak Fiam ígéretét teljesítem... És amikor az emberek megkérdezik:
"Kik azok, akik repülnek, mint a felhő, vagy mint a galambok dúcaikhoz?"
Így válaszolj: "Ők azok a fiak és leányok, akik szabadságra leltek a Lélekben. Ők azok, akik így kiáltottak Atyjukhoz: ,Atyám', és ismét felékesítik szentélyét. Szentlelkének gazdagságából fognak táplálkozni. Ők azok, akiket az Atya megáldott. Igen! A Szentlélek, az Életadó lesz az ő ragyogásuk, és továbbra is az Ő Szentlelkének gazdagságán fognak nevelkedni..." Ezt fogod mondani népemnek... Jöjj!”
Itt vagy velem Életem minden napján, itt vagy velem Elengedhetem kezed, ellökhetlek, mégis itt maradsz mellettem
Megtehetem tagadlak, s közben sötétség szolgáit elfogadom, rám nézel, és látod tetteim Megtehetem, értelmemet sötétség kontrollja alá teszem, s cserébe megláthatom szellemeit, Atyám vagy, vársz vissza ölelő karodba
Ó gondolhatom ez semmi, kutatom jövőmet, elolvasom következő perceim, s tettem éppen hit gyilkossága, bizalmamat ásom el, Te mégis bízol bennem, hogy észreveszem azt a fegyvert, mellyel saját szülőmet sebzem
S ha sötétségtől hatalmat kaptam, azt hiszem hatalom van kezemben, azt hiszem jövőt legyőzhetem, átkot szeretem, hát ő is szeret engem, átkom saját végem, ajtóm előtt ott állsz, és várod kérésem
Akaratom sajátom, onnét kérem hitemet, ahonnét akarom Magam lépek, sötétség erejével meg nem küzdhetek Ha Atyámhoz lépek, megadja azt, ami sokkal erősebb sötétség minden hatalmánál Hitét adja, ha kérem Amilyen erős a hitem, annyival vagyok erősebb sötétségnél, nem én vagyok erősebb, hanem hitem ereje, hit legyőzi sötétséget
Míg sötétségben állok, nem látom a különbséget sötétség és világosság között, hogy meglássam sötétséget, Világosságba kell lépjek
Világosságban értem meg azt, amit sötétség ad Sötétségben sötétség öröme halálom, csak sötétségben gondolom örömnek Világosságban sötétség öröme, pontosan kígyó marása Ha Világosságba nézek, fájdalom elmúlik
Sötétségben én megyek sötétséghez, csókját és ölelését kérem Világosságban sötétség jön hozzám, csókolna és ölelne Csókja halálos méreg Ölelése, fulladásom
Világosságban Téged kereslek Megtalállak Téged, és meglátom azt, ami nem te vagy Benned örülök és érted élek, hisz ez oly igen jó
Páromat ölelem, azt, aki szeret engem Őszinte hozzám, én is odaadom őszinteségemet Odaadja mindenét, cserébe én is odaadom mindenem Boldogságom a máé és holnapé, örökkétartó igaz öröm
„Béke legyen veletek! Én vagyok az Úr. Érezzétek meg jelenlétemet, ismerjétek fel jelenlétemet! Szolgálómon keresztül szólok ma hozzátok. Életetek minden pillanatában mindig veletek vagyok! Szentséges Szívem örül, amikor érzi irántam való szereteteteket. Bárányaim, mennyire szerettelek volna titeket mindig karjaimba gyűjteni, és elrejteni a gonosz elől! Szeretlek benneteket! Örökké tartó, olyan féltékeny szeretettel szeretlek benneteket, amelyet majd csak akkor fogtok fel, ha az égben lesztek. Mérhetetlen szeretetem ellenére igen sokan fordítottak hátat nekem gyermekeim közül... Elfelejtették szenvedéseimet, és Nevem az evolúciós elmélet miatt ma jelentéktelen számukra. Ha bálványokat állítanak eléjük, azonnal imádni kezdik, a szent dolgokból azonban gúnyt űznek.
Én, a ti Szent Istenetek, szenvedek, Testemet megcsonkította az engedetlenség, a tisztátalanság és e sötét világ gonoszsága! Ó teremtés! Szenvedésem kiáltása az egész mennyet megrendíti, angyalaim remegve borulnak le. Nem hallottatok még engem, leányaim és fiaim? Föntről jövő kiáltásaimat hallva még a démonok is megdöbbennek süketségetek láttán... Véres könny árasztja el szemem éjjel-nappal, óráról-órára szakadatlanul várok rátok. Mindörökre visszautasítottátok Lelkemet? Hangom visszhangzik ebben a letarolt pusztaságban, ahol nincs egyetlen zöld mező a pihenésre, nincs egyetlen forrás sem a felüdülésre. Leszállok trónomról, hogy felkeressem régi legelőimet, de elhanyagolva és terméketlenül találom. Egymásután pusztulnak el virágaim, amelyeket oly nagy szeretettel, saját kezemmel ültettem. Virágágyásaimat elhanyagolták és kiszáradtak, forrásaim ma már csak üres, piszkos, sötét gödrök, ahol viperák tanyáznak. Hová mentek őreim? Miért hanyagolták el kertemet? Találok-e egyetlen virágot is, ha visszatérek? Lelkemet összetöri a szeretet hiánya, a hit hiánya, a béke hiánya. Szentséges Szívem gyermekei, halljátok meg kiáltásaimat ebben a pusztaságban, ismerjétek fel hangomat, de legalább az időket ismerjétek fel! Jöjjetek mindannyian, akik még nem engesztelődtetek ki velem, jöjjetek és engesztelődjetek ki most! Bűneitek az égig hatoltak és elszakítottak benneteket tőlem. Ne tegyetek rosszat, és akkor veletek sem történik baj. Legyetek jók mindenkihez, szeressétek egymást, bocsássatok meg ellenségeiteknek! Azokat a szavaimat ismétlem, amelyeket már jól ismertek, de hányan fogadjátok meg?
Szívből imádkozzatok, szeretetre van szükségem! Jöjjetek és ékesítsetek szívből fakadó imával! Jöjjetek és merítsetek Szívemből, amely végtelenül szeret, és töltsétek meg a tieteket. Bizony mondom, hogy az órák elszállnak, drága lelkeim, jöjjetek vissza hozzám! Béke! Béke! Béke! Békéért kiáltsatok a népeknek! Békét, hogy egyesüljetek! Békét, hogy szeressetek! Békét, hogy dicsőítsetek engem! Eljön az a nap, amikor minden látomás beteljesedik, amelyet látnokaim láttak, mivel mindig beteljesítem azt, amit kihirdetek. Imádkozzatok szeretteim az én Péteremért, imádkozzatok a pátriárkáért, imádkozzatok minden papomért... Imádkozzatok, hogy nyájam éppúgy egy legyen, ahogyan én és az Atya egy és ugyanaz vagyunk. Imádkozzatok, hogy visszatérésemig egyetlen nyájba gyűljenek bárányaim Péter vezetése alatt. Ó, bárcsak hallgatnátok rám és engedelmeskednétek! Elimádkozzátok most a Miatyánkot? Hallgatom (...), és megígérem, hogy eljön az én országom, és akaratom éppúgy meglesz a Földön is, mint a mennyben. Gyermekeim, a béke gyümölcsét teremjétek, én, az Úr, szeretlek és megáldalak benneteket!”
Szó nem múlik el, hogy valamit ne adna, elfogadja szív, elfogadja értelem, szív és értelem összetalálkoznak, gyümölcsük béke lesz, értelem látja, akarat kimondja, szív megtermi gyümölcsét Értelem küzdelme, figyelme, mit értenie kell, megadod
Kitártad szárnyadat felettünk, szavad hívó kiáltás Kitárom szárnyamat én is, röptem, utánad való vágy Halkan szóltál kövess, s követem Fény útját Míg nem ismerem, nem követem, de szó segít megismerjelek, szelídség elöl nem menekülhetek Éneket hallom, felállok elmegyek, azért, mert ez még sok nekem Szó bejut szemhéjam alá Ima szót kibontja Ez nem az én imám, de majd ha meglátom miről húzta la takaróját, majd az enyém lesz Értetlenségem takaróból fakad, én álltam alá, én húztam magamra, hogy melegítsen Minden meleget elvett tőlem Felöltöztetett kevélységbe, saját hangomat használja ellenem, azt hiszem saját hangom erős, ő majd megvéd, nem tudom mit takar és mit enged magamba, belém Ha ellököm kevélységemet, és kérek, takaró megreped, átengedi a Fényt Ha Fényt megkérem, takarómat leveszi, kérésemre takarómat szelíden lefejti Hallom a szót takaró alatt, gondolom bolondság Hallom a szót takarót levéve, megértem, bölcsesség Bár sötétség elrabolna, de Fény gyermeke vagyok, mire szükségem van élethez, az Fény Ha Fényre kiállok, meglátom mi az mit nem láthatok, meglátom, mit engedtem be kertembe Fény nélkül halott vagyok, Fényben boldogságban fürödhetek Hogy felismerjem takarómat, csak figyelmet kell vennem Fényt figyelem felismeri mindenkor és mindenhol Figyelem társa hallgatás, saját hangom figyelmem gyilkosa Ha figyelek értek, tanácsát aszerint kapja ahol áll Figyelem nem marad tanács nélkül, ó ellököm, ha figyelek megértem Tegnap ellöktem tanácsot, ma megfogadom Előveszem mérleget és rárakom tegnapot és mai napot Csodálkozni fogok mérlegen, holnap már tanácsot keresem Fényt felismerésben megszólítom, és Ő válaszol nekem Válaszolni fog nekem
Tested velem szemben áll, akkor boldog, ha Reádnézek Véred velem szemben kehelyben, akkor boldog, ha Reádnézek Reádnézek, és Te átölelsz, úgy ölelsz át, ölelsz bentről is Örömmel jössz hozzám, örömmel lépsz templomodba, örömmel oltárodra Viszlek magammal, viszel engemet Úgy járunk együtt, mint egy Kérdés jön, Reádnézek, s Te rám nézel, ha lépnem kell Aszerint lépsz, mint lépek Aszerint szólsz, mint beszélek Gondolatra gondolattal válaszolsz Szeretetemet forrás nélkül nem hagyod
„Nem hallgatták meg kitartóan bűnbánatra hívó felszólításaimat. A világ most egyre mélyebbre merül a bűn mocsarába és a halál árnyékába. Halott az én ivadékom öntözés hiányában. A pásztorok közül sokan cserben hagytak, és a lelkek millióit vitték magukkal a mélységbe és a pusztulásba.
Ki mondhatja, hogy "nem kaptunk figyelmeztetést, nem láttunk semmilyen égi jelet"? És továbbra is saját maguknak élnek…
E nemzedék halott lett Szavammal szemben, és inkább él a Sátánnak, aki megad neki mindent, ami ellentétes szeretetem törvényével. Szabadnak és függetlennek tartja magát, pedig valójában az ördög rabja.
Most minden ember kész a háborúra. A sötétség azon van, hogy legyőzze a világot. Az emberek szíve, ami bűnös és mindenféle gonosz szellem lakóhelye, csak a sötétség fejedelme iránt érdeklődik. Mindannyiatoknak adtam időt és alkalmat arra, hogy megszabaduljatok gonoszságotoktól és elgondolkozzatok jóságomon az irgalmasságnak ebben az idejében.
Királyi rendelkezésem szerint hitetek felélesztésére szüntelenül csodálatos csodákat mutattam az égen, de közületek igen sokan fordultak ellenem és küldötteim ellen, akik Szavam hordozói, különösen az Egyesült Államokban, azt követően, hogy buzdítást kaptak, lépjenek az erények útjára, ami hozzám és az örök életre vezet. És megvetéssel visszautasítottak engem. Kicsik és nagyok egyaránt eltökélték, hogy megsemmisítik ezt a művet.
Ajtótok előtt áll királyi uralmam, de vajon készen vagytok-e fogadásomra? Nagylelkűen és királyi bőkezűséggel készítettem számotokra lelki táplálékokból lakomát, hogy életre keltsem lelketeket.
Amikor ott voltam és vártam rátok, hogy saját kezemmel tápláljalak és megmentselek a haláltól benneteket, ti nem akartatok találkozni velem. Ezért, tekintettel az igazi bűnbánattal szemben tanúsított ellenállásotokra és figyelmeztetésemmel kapcsolatban mutatott ellenséges magatartásotokra, mindaz, ami a sírás korábbi színhelyén történt, semmi sem lesz azokhoz a szomorú reggelekhez képest, amelyek még előttetek vannak.
A szomorú reggelek, amelyeket saját kezetekkel vontok magatokra. Nemzetetek kormányzása ellentétben áll szeretetem valamennyi törvényével, amelyek nagyon különböznek a ti visszás törvényrendszeretektől. Törvényeitek lehetővé teszik a legszörnyűbb bűntetteket: nemcsak a Földet, hanem az egész világmindenség létét is veszélyeztetik.
Jogaromat oly sokszor kinyújtottam a nem létező lények felé is. Fájdalommal látom a magasságokból, miként fordulnak terveitek saját magatok ellen. A világ most megízleli saját életmódja gyümölcseit, kihívja maga ellen a természetet, amely rengésekkel és természeti katasztrófákkal válaszol. Saját ármánykodásotokkal fojtjátok meg a természetet. Évekkel ezelőtt figyelmeztettelek benneteket, de kevesen vettétek komolyan.
Ez a tisztulás, mely ostorként ér téged, nemzedék, sokakat hozzám fog hozni, és akik elutasították figyelmeztetéseimet, vissza fognak térni hozzám nagy bajukban. Amikor majd mindezek bekövetkeznek és életre kel minden lény, aki nem volt élő, lángra lobbantom a Földet és megszabadítom az ostortól.
Amikor Isten szól, hangja megrendíti a Földet. Uralmam hamarosan bekövetkezik, mert közel van isteni látogatásom. Akiket felszólítottam, hogy nyíltan tegyenek tanúságot e Föld minden lakosa előtt, többé nem lesznek elnyomva, mert olyan lesz a nép, mint a szomjas talaj, vágyakozni fog Szavaim harmatára. És a nép is tanúságot tesz a fenséges Háromságos Isten mellett, akivel azelőtt nem találkozott, és akit lelke szemével sem látott.
Esedezzetek a mennyhez, hogy a tisztulásnak ez a szakasza ne legyen számotokra olyan kemény, mint Szodomáé és Gomorráé volt! Egyházam meg fog újulni!”
Mikor harmat száll a földre, életet hoz Életre kél a föld, mondja, még kérek És a harmat már eső És a föld mondja, még kérek Már forrásból indul élet nedve És a föld mondja, még kérek És ki akar, már vízben áll
Ha takartam szememet, mit tehetek, eső rám esik, lábam vízben áll, saját csodálkozásommal találkozom, mellém ér, elmennék mellette, de jobb mellette, elfordulnék tőle, de jobb benne Az a szó mi elér, kedvesem szava, ezt a szót magamhoz veszem, ölembe veszem, betakarom, ne fázzon mellettem Lábam erős lesz benne, szememet nyílt térre kéri, és meghallom éneket, bentről hallom, és folytatom énekét Látom sebzőket, s látom szelídséget, szelídség mellé állok, és kérem, legyen szelíd Harmat sebzőket takarja, ők még nem tudják, ó menekülnének Mint menekül az őz, mikor ijedség kergeti
"Jézusom jöjj, Te, aki élsz, jöjj! Ó Emmanuel, bocsáss meg nekem, fogadd be gyengeségemet a Te erődbe, fogadd be szárazságomat forrásodba, fogadd lelkemet kezedbe! Szeretet örök Forrása, használd szívem minden rostját arra, hogy szeresse, dicsérje és hirdesse magasztos Nevedet! Engedd, hogy lelkem Teremtőm után szomjazzon, hogy ez a por, amelyet gyermekeddé formáztál, a szeretet égő lángjává legyen, mert hatalmad van élet és halál fölött. Tekinteted hatalma megolvasztja a vasat, féltékeny szereteted megteheti, hogy életemet őrültségnek tekintsék a bölcsek. Feszítsd meg ismét íjadat, és vedd célba kedvenc céltábládat!"
„Gyermekem, gyermekem, az én békémet adom neked. Add meg nekem a szabadságot, hogy igénybe vegyem kezedet! Add meg a szabadságot, hogy igénybe vegyem ajkadat! Add meg nekem a szabadságot, hogy igénybe vegyem értelmedet és szívedet! Engedd meg, hogy elárasszalak! Hogyan tudnál visszhangommá válni és üzenetemet átadni, ha Lelkem nem árasztaná el a te lelkedet? Hogyan élhetne meg a szőlővessző, ha nem kapna nedvet a szőlőtőtől? Vágd le a szőlőtőről, és meglátod, milyen hamar elhervad.
Szentlelkem az éltető nedv, amely benned áramlik, lélek, és életben tart. Leányom, ily módon kellene rábíznod magadat Szentlelkemre, az Életadóra, a hűséges szeretet Ajándékozójára, az öröm és béke Ajándékozójára. Igen, az én Szentlelkem a Tűz, amely meghajlítja és megolvasztja a szíveket, hogy kövessék tanításomat, és elfordítja szemeteket a hiábavaló képekről. Szentlelkem, Szavaimnak nagylelkű Ajándékozója indít titeket arra, hogy teljes elmétekkel és szívetekkel keressétek a Bölcsességet.
Különösen ezekben az időkben kérjétek teljes szívetekből Szentlelkem adományait! Ő lesz Fáklyátok, hogy megmentsen a haláltól és megóvja lábatokat a botlástól, és ó, mit meg nem tenne értetek Szentlelkem! Szentlelkem arra vezet benneteket, hogy az én jelenlétemben és országom udvarában töltsétek életeteket! Szentlelkemnek lényeges feladata van Egyházam újjáépítésében,
ő az én Egyházam Szegletköve,
de a ti nemzedéketek visszautasítja őt. Újból mondom nektek, az építők itt vannak, de alakítani és tanítani kell őket.
Siessetek, és építsétek újjá Egyházamat, használjatok fel minden követ, és ne feledkezzetek meg a legfontosabb kőről, ne vessétek el a Szegletkövet! És most gyermekem, mondd utánam:
Uram, tied vagyok. Megváltó szereteteddel ments meg engem és testvéremet is! Amen.”
Brrrrr, a hideg vert ki.... ettől a topiktól...., olyan nyomasztó és bizarr...., ugyanakkor mennyi ezoterikus sötétség árnyékolja mindazt az igazságot, amit leplezni kell....
„Amikor Fatimában a nagy csodát tettem, figyelmeztettem teremtésemet, de nem sokat törődtek figyelmeztetésemmel. Idejüket ehelyett kétkedéssel, érveléssel töltötték, sohasem terjesztették helyesen Édesanyám szavait, ezért igen kevesen szereztek tudomást az üzenet sürgősségéről. Saját bűnük szennyezte be kezüket vérrel, annyi sok lelket magukkal rántva. Emlékeztetni fogom őket múltbéli bűneikre.
Emlékeztetni fogom őket garabandali üzenetem sürgősségére!
Miért kételkedtek műveimben? Adjátok tovább figyelmeztetésemet teremtésemnek, igen nagy engesztelést kell nyújtani! Figyelmeztetni kell teremtésemet, hogy higgyen bennem. Emlékeztessétek őket Szeretetemre! Terjesszétek Szavamat! Hirdessetek engem... hirdessetek, ne állítsatok félre! Ti nem védelmeztek engem, hanem félreállítotok! Nyíltan hirdessétek régebbi és jelenlegi műveimet, én mindenható vagyok. Fejembe fúródó tövisek azok a papi lelkek, akiknél ott van a megismerés kulcsa - de maguk nem mennek be, és másokat sem engednek be, akik pedig szeretnének bemenni! Ők az én töviseim! Ezeknek a töviseknek most meg kellene találniuk engem és bűnbánatot kellene tartaniuk! Kezük még friss vértől szennyezett a múlt miatt, valamennyi bűnért és szörnyűségért felelősek. Azt akarom, hogy tartsanak bűnbánatot! Dacoltak Édesanyám garabandali üzenetével, sohasem terjesztették úgy, ahogy kellett volna, nem vették figyelembe sürgősségét. Ó, mit kaptam én, …! Köveket kaptam, szívük megkövesedett. Fogadjátok el az Igazságot, nyissátok ki szíveteket! Garabandal Fatima folytatása! Ne ismételjétek meg hibátokat. Péter! Péter, légy az én visszhangom! Tápláld bárányaimat! Péter, ne tagadj meg engem újra, kedves!
Sebeim csak akkor gyógyulnak be, ha teremtésem visszatér a Szeretethez. Fogadjatok el mint Mindenhatót és egyesüljetek!”
Mikor kegyelem elér, megtisztítja bensőmet Ráállok figyelemre, mert ott jó nekem Úgy követem Lélek útját, mint kisgyermek anyja szavát Hozzásimulok, belőle táplálkozom Még úgy táplálkozom, mint újszülött, kit tartani kell Még úgy nézem a hirtelen más világot, mint újszülött, kinek látnia kell Nem engedem el Lélek kezét, követem, utamon velem jár, szeret engem Úgy tanít meg, mindent megmutat, kőtől lépek kövekhez, ha könnyű felveszem, ha nehéz megmozdítom, alá nézek Sokszor megállok, nem tudom merre lépjek Azért állok meg, nem akarom megbántani azt, aki engem szeret Ki akarom mutatni szeretetem, hogy még közelebb léphessek Minél közelebb vagyok hozzá, annál jobb nekem Ha valami eltávolít, kétségbe esem, bezárkózóm csendbe, és hívom, könnyem érte ejtem Könnyeimből felnézek, itt van mellettem
az egyik legkisebbet. Kegyelmem és erőm által enyémmé tettelek. Veled ebédelt az Uralkodó és mint hárfáját használt téged, hogy háza népéből sokakat magával ragadjon szeretetóhimnuszával. Örvendj, leányom, mert veled együtt szándékozom befejezni életutadat. 
”Én vagyok. Soha ne kételkedj! Én vagyok az, Jézus Krisztus. Én hívtalak téged keresztemről. Én hívtalak nagy fájdalmamban, hogy én, aki Egyházam feje vagyok, megmutassam neked szomorúságomat. A szobor azt jelképezi, miképpen árulta el hitehagyásotok Egyházamat.
Nem is sejti, hogy úgy fogok szobájába lépni, mint a tolvaj, hogy leleplezzem tervét, és megfosszam ruháitól. És Káin mindaddig ruhátlan marad, amíg bűnbánattal elém nem járul. Ez lesz az igazságosság órája
. Én vagyok a Szentháromság, helyesen ismerted fel!”
Úgy nyelik a hitehagyást, mintha az élet kenyerét ennék. Ha megbánnák bűneiket, még ma megmutatnám jóságomat és nagylelkűen megbocsátanék nekik, de semmit sem hallok tőlük... Hogyan fojthatnám el tüzes haragomat és tarthatnám vissza igazságosságomat, amikor ez a nemzedék nagy tiszteletet nyújt az ördögnek? Engem úgy ismernek, hogy jó vagyok, megbocsátok és nagyon szeretlek benneteket. De ki fordul hozzám ma segítségért e hitehagyók közül, és ki szólít engem "Atyám"-nak? 
tiszteletére és megdicsőítésére."
Imádkozz azokért, akik az éj leple alatt akarják tönkretenni szőlőmet! Imádkozz …, hogy megenyhüljön haragom e lelkek 
változtatja azt a földet, ahol éltek. Bár a ti őseitek is lázadtak, az ő kételyeik sohasem voltak olyan súlyosak, mint a ti nemzedéketeké, amely még azt is kétségbe vonja, hogy üzenetekben 
Ezért köszönöm meg Atyámnak, hogy elrejtette a bölcsességet a tudósok és a tanultak elől, és csak az egyszerű gyermekeknek nyilatkoztatta ki. 
! Én vagyok az Úr. Érezzétek meg jelenlétemet, ismerjétek fel jelenlétemet! Szolgálómon keresztül szólok ma hozzátok. Életetek minden pillanatában mindig veletek vagyok! 
Emlékeztetni fogom őket múltbéli bűneikre. 