Elvtársak!
Meddig tűrjük még, hogy a pártlapban egyes újságírónak nevezett nácifasisztacsurkistastbstb.
bérencek ironikus cikkekkel rombolják hős miniszterelnökünk nimbuszát?
NSZ 2002. augusztus 29. Szerző: Karcagi László
A Virginia Állambeli Langleyben, a CIA központjában fogadta munkatársunkat J. F. Kovach, az Egyesült Államok Központi Hírszerző Hivatalának magyar ügyekkel foglalkozó aligazgatója.
A Népszabadság információi szerint a napokban elkészült egy belső tanulmány, amely szerint a CIA eddigi legnagyobb kudarca nem az atombombatitok kiszivárgása, sőt nem is a szeptember 11-i támadás, hanem az úgynevezett Magyar átok fedőnevű akció volt a nyolcvanas években. Igaz ez?
Sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom az információját. Annyiban viszont helyesbíteném, hogy a Magyar átok nevet csak később, a teljes kudarc után adtuk az akciónak. Eredetileg egyébként Fütyülős barack volt a fedőneve.
Mi volt az akció célja?
A CIA a nyolcvanas években azt a feladatot kapta a központi kormányzattól, hogy próbálja megszerezni a fütyülős barackpálinka gyártásának titkos receptjét.
Miért volt erre szükségük?
Ez is titok. Elégedjen meg annyival, hogy akkoriban nekünk a magyar fütyülős barackpálinka erős fejfájást okozott.
Hogyan kezdtek hozzá a feladathoz?
Sajnos elkövettük azt a hibát, hogy rutinfeladatnak gondoltuk az egészet. Egy alapos kiképzés után ügynököket dobtunk át a magyar határon.
És?
Visszadobták őket. Csak úgy nyekkentek. De még ekkor sem fogtunk gyanút. Próbáltuk felébreszteni ottani alvó ügynökeinket.
Nem ébredtek fel?
Még ma is mélyalvásban vannak.
Nem próbálkoztak az úgynevezett elektronikus hadviseléssel? Miért nem hallgatták le például a telefonokat?
Megpróbáltuk, hiába. Enyhe vigasz, hogy később kiderült, akkoriban annyira rosszak voltak a vonalak Magyarországon, hogy még a telefonálók sem hallották egymást, nemhogy a lehallgatók.
Titkos alagutakon nem próbáltak a titok közelébe férkőzni?
Dehogynem. Úgy hallom, most ott jár a hármas metró. Higgye el, mindent megpróbáltunk, amire a CIA képes, de hiába. Múltak az évek, hullottak az emberek. Legjobb hírszerzőink vesztek oda ezekben az akciókban. És nem értettük, miért.
Most már tudják?
Hát igen. A kulcs a három per kettes ügyosztály.
A kémelhárítás!
Bizony! Sikerült kimenekítenünk valahogy néhány emberünket. Némelyikük még ma is felzokog álmában, ha eszébe jut az akkori magyar kaland. Legendásak a maguk elhárítói! Volt ott például egy fickó. Ilyen pengeszájú, jeges tekintetű. Mi csak Hallgatagnak hívtuk. Még ma is összerezzennek az emberek itt Langleyben, ha a neve szóba kerül.
Nem próbálták valahogy kiiktatni?
Dehogynem. A cég legjobb ügynökét küldtük rá, aki kizárólag e feladat érdekében tökéletesen megtanult magyarul. Mégis kudarcot vallott.
Miért?
Mert kiderült, hogy a Hallgatag viszont alig beszél magyarul. Aztán ott volt az a bestiális malacképű. Mi Sertésnek hívtuk. A nevét manapság csak főigazgatói engedéllyel szabad kiejteni ebben a házban. És ott volt még a Bajszi, a Szakimaki, a Bagoly, a Buksza, a Fazék... Micsoda tizenegy!
Csak nem maguk szivárogtatják ki a neveket mostanában a magyar sajtóban?
Erre a kérdésre nem válaszolok, csak sejtelmesen mosolygok.
Mi lett a fütyülősbarack-akció vége?
Ezt sem árulhatom el. Azt javaslom viszont, igyunk egy kupicával a magyar kémelhárítókra. Hogy mondják maguk? E-gesz-se-ged-re!
Egészségedre. Ejnye, de ismerős íze van ennek az italnak!
Eredeti washingtoni fütyülős barack.