Jó, azért ennek a vasútnak a fenntartása, a járművek karbantartása nem fenékig tejfel! Rengeteg idő, munka és pénz volt míg idáig jutottunk és ennek sosincs vége, nincs pihenés! Kérdezd csak Karikát, a pályával állandó munka van, a gépekkel szintúgy. Ehhez mind tudás kell és sok dolgos kéz.
Most néztem meg, nagyon jó térkép ez is, a fogaskerekű vonalának bejárásához is jól jön, a másik kisvasúti vonalat eléggé ismerem, az alagutast.
Sőt, annyit helyesbítenék, hogy ahová a fűtőház épületét tetted (Eresztvény) ott tulajdonképpen a kőzúzó volt, az alapjai ma is megvannak, egy hatalmas kő-építmény, mint egy bástya:
az egykori kőzúzó, itt két vágány is volt egymás mellett. Háttérben az egykori Napsugár étterem, ma turistaközpont.
Egyébként felette a domboldalban ma is áll a gépjavító épülete, sőt ha jól tudom lakják is
És nem volt senki ellenérdekelt, nem hoztak ellentörvényt, stb, mint ahogy más dolgokban láthattuk ha valaki valamiben sikeres is, akkor is ellehetetlenítik.
Igen, egy jó párkapcsolatban ezt meg lehet oldani. Nálunk sosincs ebből baj, mindig megvan a középút és tudjuk, hogy mindkettőnknek szüksége van a kreatív magányra. Nem kívánhatom, hogy a másik miattam feladja a hobbiját, ha ez őt kiegyensúlyozza, nyugtatja. Ennyi. Néha besokallok, mert sok a sín, de maximum 3 hétig bírom Kemence nélkül.
Nem kell minden segítőnek minden hétvégén fenn lennie ahhoz, hogy úgy érezze sokat tesz hozzá. Vannak többen is, akik évente 2-3 alkalommal 1-1 napot feljönnek, nyomják a gombot, másik 2-3 alkalommal meg a családdal jönnek és csak utaznak, megnéznek minket. Normális kapcsolatban ehhez nem kell felrúgni a családi békét.
Múlt hétvégén a pályás csapatban a legfiatalabb 8 éves, a legidősebb 78 éves volt. Egy 8, egy 10 és egy 12 éves kissrác is munkálkodott apukájával. Szombat egész nap meló, a vasárnap a családé volt.
Csak nem mindenki olyan, mint a Gyűrűk urában az orkok, akiknek mondták, hogy "jó nektek, mert a hobbitok a munkátok"... a megszállottságból önmagában nem mindig lehet élni, de sokszor megélni sem. Másrészt meg az ember társas lény, és sok kettessel kezdődő személyi számú polgártársunkat inkább más mozgat meg (noha tudom jól, hogy Kemencén is van erre ellenpélda...).
(Jó, én még könnyen beszélek, mert én is részben azt dolgozom, ami érdekel, és a szabadidőm eltöltéséhez is megfelelő alapot ad... meg az én "szakterületeimet" a női nemnek is sokkal jobbal el lehet adni... de azért ott is van egy határ.)
Az, hogy mire van időd...nos egy idő után úgyis a megszállottság győz -mert ez az, ne tagadja senki- és úgyis megoldod, hogy minél többet lehess fenn, mert, hogy C50 kollégát idézzem a dokumentumfilmből : "ez az élet, ez a minden!"
Jaja, nálunk nem "divat" önkénteskedni, mert mindenki csak kapni akar, de adni nem. Ez valami belénk nevelt kivagyi-harács-ösztön.
És ahol mégis van jótékonykodás, közösség érdekében végzett tevékenység akármilyen céllal, ott is szinte csak és kizárólag alapítványokat hoznak létre, nem egyesületeket. Ez is jó tükre az itthoni mentalitásnak: csak a pénz gyűjtése és elköltése a lényeg (hogy aztán mire költik, az szintén érdekes tud lenni), a vagyontömeg kerül a középpontba, nem azok az emberek, akik az áldozatot meghozzák.
Elfogadom persze, hogy nincs mindenkinek annyi ideje, fizikai vagy szellemi adottsága, vagy esetleg a beosztása miatt összeférhetetlen, hogy ő is tegyen valamit egy ügy érdekében, de nem lehet csak és kizárólag alamizsnát adni. Pontosan az a jó, ha valaki a munkájával, a tudásával "fizet", mert akkor ő is jobban a magáénak érezheti az eredményt, mintha csak egy csekket, vagy az adománytáblán a nevét mutogathatja.
A másik nagy gond, hogy fent sem érzik túlzottan maguknak az egyesületek kultúráját, akkora bürokrácia telepszik rá már az alapítástól kezdve, hogy a tintanyalás nagyobb terhet jelenthet, mint az, amit el akarnak végezni. Ezért ráadásul nem lehet a mostani kormányt hibáztatni, így volt a korábbiak idején is!
Meg nagy különbség: mindhárom Magyar Államkincstát tulajdon, de Kecskemét és Nyír MÁV Zrt.-kezelésű, míg Kemence Ipoly Erdő Zrt., az összes üzemengedély (üzem, pálya, jármű, személyzet) az Egyesület, illetve tagjai nevére szól, a járművek 99,9%-a szintén magán- vagy egyesületi tulajdon.
Én úgy látom, hogy a kemencei példa azért (is) lehetett sikeres, mert kezdettől fogva akkorát próbáltak markolni, ami elfért a tenyerükben. Ezért a legnagyobb elismerés jár.
Jaja, nálunk nem "divat" önkénteskedni, mert mindenki csak kapni akar, de adni nem. Ez valami belénk nevelt kivagyi-harács-ösztön. Még mindig nagyobb autónk van mint amit igazából megengedhetünk magunknak. A sátoros népeknél és keleten számít még mindig módosnak az, kin sok a csillogó holmi. Ugyanezt követjük mi is, még ha nem is szó szoros értelemben vett módon.
Nyíregyháza és Kecskemét állapotáról a két település és a felfűzött kisebbek is tehetnek. Mert akár polgári engedetlenség árán is, de fogok néhány barkács járművet és minden hétvégén megyek. Tőlünk Keletre, Nyugatra sok példa van rá, hogy amiről lemondott az államvasút, azt magához ölelte egy lelkes csapat.
Bizony, a kemencei példa egyedülálló maradt.
Felcsút esetében szerintem tudomásul kell venni, hogy demokratikus diktatúra van, az EU fizette a maga részét és nem akart Orbán Viktor Orgoványra költözni.
Igen, bár egy öncélú kisvasút, miközben az ország többi részén pusztulnak az értékek, olyan ismerős ez...mintha már láttunk, látnánk ilyet más korokban, más országban akár manapság is... És ugyan lehet mondani, hogy a járműveket is megmentették... de honnan lett megmenve? És mi lett helyette ott ahonnan mentették?
Nekem ez nem megy... A Lenin szoborral is lehettünk volna elfogulatlanok -olyan régóta ott állt, a madarak szerettek rajta ülni és ugye egy műalkotás, de mégis elköltözött.... Mert valaminek a jelképe volt. Ez a vasút is valaminek a jelképe.....már!
Összességében úgy érzem mindent megtettek Felcsúton az érdekében hogy egy jó kisvasutat építsenek, ami megérdemli, hogy félre tegyük az előítéleteket és próbáljunk egyszerűen kisvasútként tekinteni rá, és elfogulatlanul utazni egy kört.
Neked fizetnek ezért? Olyan jól csinálod a lefetyet, hogy már kezdett nekem is jó lenni.... Turisztikai fejlesztés keretében épül majd egy Taps tér és egy piramis -nagyobb mint a Kheopsz- amit egy K. László fejű, harcsabajszos, hosszúhajú szfinx fog vigyázni!
Ha már Felcsút, pár hete jártam a felcsúti kisvasúton. Én a kerékpártárolót hiányoltam elsősorban, amikor megérkeztem a Puskás Akadémia állomásra. Szép, igényesen megépített állomás. Van szép viacolor peron, szép korlát, működő ivókút(!), toi-toi vécé, de kerékpártároló nincs. Visszatekertem a fociakadémiáig, ott is le lehet parkolni kocsival és mindenféle méretű busszal, de bicajjal nem. Orbán háza mellett akad ugyan egy alkalmasnak kinéző cső, de aztán hogy biztonsági szempontból
a, ez a legjobb hely az országban
b, ez a legrosszabb hely
bicaj lezárására azt mindenki döntse el magában :)
Így maradt a megállóhelyi peron korlátja. Erre hamarosan megérkezett a kisvonat egy egész bicajszállító kocsival - na jó, mégis gondoltak a biciklisekre - de azért 350 (oda-vissza 700?) Ft-ot nem ért meg a mozgó B+R (inkább fagyira költöttem), maradt a korlát lakatolni. (Szvsz néhány kerékpárhelyet kellene csak megtartani a vonaton, a kocsi jobban hasznosulhatna nyitott személykocsiként.) A vonatjegy viszont meglepően olcsónak bizonyult, 1000 Ft retúrban.
Puskás akadémia állomáson nem túl előrelátó módon 0-s szelvénykő található. Persze az is lehet, hogy nagyon is optimisták voltak az építők - ha mindkét végén hosszabbítják, így is-úgy is újra kell számozni a szelvényeket.
A vonat tehát megérkezett, az utasszám meg felülmúlta az általam vártat, érkezőben kb. 30, visszaindulóban kb. 25 utassal. Egész oda-vissza út alatt jó forgalmat bonyolított a vonat, végállomásokon cserélődtek is az utasok. Persze lehet mondani hogy jó napot kaptam el (legalább is szombatot), de szeptemberben talán nincs már annyira meg az újdonság varázsa, és a szünidőnek is vége van már. Mindenesetre szerencsére messze vagyunk a média által sugallt üresen közlekedő vonatoktól, a kisvasút megtalálta a közönségét.
Nekem bejött a felcsúti vasút hangulata, mégpedig a nagyvonalúsága. Az igényesen megépített állomások, a nyírt pázsit, hosszú kitérők, a szépen felújított (3+1 kocsis) vonatok mellett érzésem volt, mintha valamilyen komoly funkciót betöltő kisvasúti hálózat megmaradt fővonalán járnánk, ahol a régi fényében akarna tündökölni a vasút minden téren. És nem is feltétlen önmagáról akar szólni - nézze meg az utas a fociakadémiát, az arborétumot, nyaljon el egy fagyit, közben meg a vonat is megy egy kört, nem sietünk el semmit. Ha lesz itt még több turisztikai fejlesztés, a kisvasút pont jó eszköz lesz arra hogy felfűzze őket.
Vonalvezetésben is kellemesen csalódtam, a HÉV-nyomvonal elegendően változatos a kisvasút számára. A legnagyobb hátránya talán az hogy rövid - elsősorban Vértesacsa felé lenne érdemes hosszabbítani, arrafelé erdő is, tó is akadna a nyomvonal mellé. Várható volt hogy nem itt épül az ország leglátványosabb vasútja, de közel sem unalmas, ahogy azt az elfogult média írja.
Összességében úgy érzem mindent megtettek Felcsúton az érdekében hogy egy jó kisvasutat építsenek, ami megérdemli, hogy félre tegyük az előítéleteket és próbáljunk egyszerűen kisvasútként tekinteni rá, és elfogulatlanul utazni egy kört. Sok sikert kívánok a folytatáshoz, és ha már eddig megépült, remélem a tervezett hosszabbítás is sikerül majd.
az egykori kőzúzó, itt két vágány is volt egymás mellett. Háttérben az egykori Napsugár étterem, ma turistaközpont.
