"Egy nemzet nincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha aláírt - késsel a torkán - egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás…"
(Théophile Delcassé, egykori francia külügyminiszter)
Természetesen a háborús helyzethez sajnos az is hozzátartozik, hogy anyagi veszteségek is érik a haderőt. De ezek még mindig jelentéktelenek voltak az ország tartalékaihoz képest. És hiába akarod itt bizonygatni, hogy az ország megvédésére semmi esélyünk nem volt, mikor dokumentumokkal is lehet igazolni, hogy igenis volt, csak a félkegyelmű Károlyi-kormány, engedve a kommunisták agitációjának, leszereltette a hazatérő magyar katonai egységeket. Azaz, hazaárulást követett el, mivel egy olyan súlyos vészhelyzetben, amikor egy ország sorsa forog kockán, pont az ellenkezőjét csinálta annak, amit kellett volna (aLinder-Bőhm-Károlyi vonal, 1918 december közepéig "csak" 1,2 millió katonát szerelt le)…
És, hogy ez mennyire így van, azaz, hogy volt még az országnak hadserege, az alábbi beidézett rész is bizonyítja:
"A felbomláskor a Honvédség magasabb egységei közül a 20., 38., 39., 40., 41., 42., 51., 64., 70., 74. honvéd gyaloghadosztályok és a 11. honvéd lovashadosztály az olasz fronton volt. Közülük a fegyverszüneti szerződés eltérő értelmezése miatt hadifogságba esett a teljes 39. honvéd gyaloghadosztály. Az a hír, hogy az egyezmény pótjegyzőkönyve az életbelépés időpontját november 4-én 3 órában határozta meg, nem jutott tudomására minden egységnek. Szintén az olasz fronton helyezkedett el a közös hadsereg 18 gyaloghadosztálya, mely magyar kiegészítésű volt, illetve hadrendjében jelentős számú magyar alakulatok voltak találhatók. A 37. honvéd, valamint a szarajevói cs. és kir. 1. és a kolozsvári cs. és kir. 35. gyaloghadosztályok a francia frontra nemrég érkeztek ki, de harci bevetésükre már nem került sor. Az 5. honvéd lovashadosztályt Ukrajnában megszálló erőként alkalmazták, a 155. honvéd és a miskolci cs. és kir. 15. gyaloghadosztályok pedig szállítás alatt voltak Ukrajnából a balkáni arcvonalra. Számos alakulat volt még a balkánon, Erdélyben, vagy látott el karhatalmi, helyőrségi, kiképzési feladatot a Monarchia távolabbi részeiben. Mindezen egységek november első heteiben kezdték meg a hazavonulást. A hátországban természetesen működtek a közös és a honvéd csapatok póttestei és egyéb szervei. Tehát volt még hadsereg."
"Erdélyben 1918. október végén a 28 zászlóaljból és 12 ütegből álló, Goldbach altábornagy vezette ún. Erdély-csoport állomásozott, elsősorban Beszterce-Naszód, Csík, Háromszék és Brassó vármegyékben elhelyezve. Ezenkívül ott összpontosult a Mackensen tábornok parancsnoksága alatt álló német hadseregcsoport,amelybe osztrák–magyar közös és honvédalakulatok is be voltak osztva. A leszerelésre vonatkozó parancs azonban felszámolta az Erdély-csoportot, a belgrádi katonai egyezmény pedig előírta, hogy a németek hagyják el az országot, s hogy velük a magyarok érintkezésbe ne lépjenek. Így kb. 100 ezer főnyi harcképes magyar katonát szereltek le, vagy vonultak ki Erdélyből."
Ehhez még hozzá lehet venni – amiről az idézetben nem tesznek külön említést -, hogy pl. csak Stromfeld parancsnoksága alatt, 70 ezer főt számláló, zárt alakzatban hazatérő, első osztályú, kitűnő harcértékű erőt szereltek le, amely egység, ha összevetjük a betolakodó "Kisantant" haderejével, szinte maga is elég lett volna a kiverésükre…
Hogy kinek nincsenek érvei, talán bele kéne nézned a tükörbe. Ugyanis míg én, és rajtam kívül még jónéhéhányan, forrásokkal is alátámasztjuk a hsz-einket, addig te össze-vissza beszélsz és legföljebb a szokásos kádárkori propagandaszólamokra telik tőled...
Azt meg tudhatnád - persze honnan is -, hogy Gratzról azért nem lehetett hallani, mert ő is egy "horthysta", "fasiszta" "söpredék" volt, mint az elmúlt korok annyi más értékes személyisége, és éppen ezért, munkái is tiltottak voltak a Kádár kori szociparadicsomban. Gratz Gusztávot az MTA, a tudományos igényű munkássága elismeréséül, levelező tagjává választotta, Moldováról nem tudok ilyeneket. Továbbá, Gratz nem regényíró volt, hanem különböző kordokumentumokon (történelmi események, politikai nyilatkozatok, diplomáciai jegyzékek, stb.) alapuló politikai- és történelmi munkák szerzője...
Az formalitás volt, mivel Pearl Harbour után az USA is belépett a háborúba:) Akkor komolytalan diplomáciai lépés volt:) Az 1944-es nmetmegszállás utámn fordult komolyra a hadiállapot - bombázások. 1945-ben rengeteg formális hadüzenet volt, Mo és Mexikó a 60-as, vagy 70-es években kötött békét, amikor észrevették hogy még mindig fennáll ahadiállapot, pedig elhanagolható a közös frontvonalakon elesett katonák száma:) Az egyetlen 2. vh-s hadiállapot még Oroszország és Japán, elvileg csak fegyverszünet van:)
Hátamra púpnak kell az MSZP hülye politikája. Az osztogatás. Az eladósítás. Az, hogy a párt szakszervezetet játszik és ha vagy egy értelmes ötlete, rögtön visszacsinálja és megvédi tőle az embereket. A lobbizógép, ahogy minden értelmes javaslatot helyi érdekek mentén kiherélnek. Az, hogy még mindig tele van a vezetése levitézlett öreg f--- káderekkel.
Ennél csak az eszement Orbán rosszabb a forradalmi élcsapat pártjával, aki még a demokratikus intézményeket is szétb---ta és minimum tíz évre reménytelenné tett bármiféle gazdasági fejlődést.
Most már csak egy út maradt: elzavarni a diktátor bánt, helyreállítani az alkotmányos rendet és rögtön utána igazi választást csinálni.
És hogy a topikhoz is visszatérjünk: Orbán és csapata az Antall-kormány idején kivonult az ülésteremből, mert valaki meg mert emlékezni Trianonról. Azóta rájöttek, hogy a pénzhez és a hatalomhoz ki kell szolgálni a nosztalgiákat, trianonozni kell és Horthyt dicsőíteni. Most már a s--gükön is kokárda van, most már hányják magukra a keresztet, de meg is alapozták a családi gazdagságukat nemzedékekre előre.
"Te állítasz valamit, én ezt cáfolandó, gyakorlati példákat hozok.
Erre te elkezdesz relativizálgatni, "megmagyarázni", hogy azt így meg amúgy kell érteni,"
A te "gyakorlati példád" kb. annyi volt, hogy Németországban sok a rasszista támadás és virágoznak a náci szervezetek.
Az én "relativizáló" válaszom viszont számokból állt. A számok azt mutatják, hogy ma Németországban 1-2%-ot érnek el a nácik a válsztásokon. Szerinted relativizálok, szerintem meg te egy alátámasztatlan véleményt állítasz be valóságnak és negligálod a számokat.
"Te beképzelsz valamit magadnak (pl. trianonozás = háború)"
Nem beképzelem, hanem ezt bizonyítja a történelem, amiből érdemes tanulni.
Ha Románia kérelmezni fogja, hogy békésen visszaadhassa Erdélyt és erről népszavazás lesz Magyarországon, én is igent fogok behúzni. Mivel erre nulla az esély, a területi igények félhivatalos hangoztatása rontja országunk nemzetközi megítélését -- ami persze a szabadságharcosok szerint mindegy, mert mi vagyunk a magyarok, mindenki tehet nekünk egy szívességet. Aki másként gondolkozik, az ballib nemzetáruló, aki lefekszik a globáltőkéseknek.
A személyeskedésed csak azt mutatja, hogy elfogytak az érveid, viszont láthatóan te nem értetted meg, amit írtam. Moldovát pedig abból a szempontból vettem egy kalap alá Gratz-cal, mert lehetnek ugyan jó tollú írók, viszont mindkettő elkötelezettségénél fogva elfogult, következésképpen az történeti objektivitásuk megkérdőjelezhető.
Persze, az nyilvánvaló, hogy számodra egy csóró melós család sarja, aki sokáig kétkezi munkásként (bányász, kazánszerelő) kereste kenyerét, nem sorolható egy kategóriába a Horthy-rendszer magasságos miniszterével, de azért azt megjegyezném, hogy Moldova a legolvasottabb kortárs magyar író, míg Gratz-ról - pár vájtfülű érdeklődőt leszámítva - jószerivel a kutya sem hallott (pedig a rendszerváltás óta eltelt pár év). Megkockáztatom, hogy a Horthy-érában sem Gratz volt a legolvasottabb író...
Viszont egy világos: neked nem érdemes forrásokat megadni, mert a Kádár rendszer oktatáspolitikája komoly károkat okozott nálad. Ezt már az a nagyfokú aránytévesztésed is igazolja, amikor egy Moldovát próbálsz összehasonlítani Gratz-cal...
Egyben biztos vagyok: ha követtek is el baromságokat az életük folyamán, azzal messze nem okoztak akkora kárt Magyarországnak, mint amekkorát Horthy és bandája okozott. Ha egy kis ország vezetője hadat üzen egy nála hússzor nagyobb és erősebb országnak - úgy, hogy azzal szemben SEMMIFÉLE követelése nincs - az joggal sorolható az elmebeteg kategóriába.
Nos, az óbégatás nagyjából minden pártrendezvény sajátja, legalábbis a hírekből ez látszik (én nem járok ilyenekre). A garázdaság és a randalírozás viszont csak a jobboldal sajátja. Lehet, hogy a balosok az idősebb korosztályt képviselik, de legalább megtanultak kultúrember módjára viselkedni, szemben néhány jobbos páviánnal.
Pontosan erről beszéltem. Gratz munkáját hiánypótlónak jelzi, az 1950-80 között született "memoárok" ellensúlyozására. Egy memoár viszont erősen szubjektív, hiszen nem a hivatásos történész analizáló, és a tényeket/összefüggéseket objektíven tárgyaló módszerét követi, hanem a szubjektív véleményét tárja fel. A "szakértői politikussá" avanzsált újságíró, mint botcsinálta történész műve bizonyára érdekfeszítő, de nem hiszem, hogy tőle, mint a Volksbund egyik szellemi atyjától hiteles és átfogó képet kaphatunk a korszak világáról.
Moldova Kádárról írt könyvét ugyanebbe a kategóriába sorolom. Vannak benne érdekes sztorik a korszak vezető politikusairól, és az 56-ban történtekről, de ezt a mű történészi szempontból éppen úgy értéktelen, mint a memoárok. Arról nem is beszélve, hogy Moldova és a Kádár-rendszer korifeusai igencsak jó kapcsolatban voltak, ami a könyv hangvételén is erősen átsüt ...
Én is láttam a TV-ben olyan műsort, ahol azt fejtegették, hogy Horthy elmebeteg volt, ugyanis az a magyar politikus, aki nevét adta az USA elleni hadüzenethez, nem lehetett normális.
Te állítasz valamit, én ezt cáfolandó, gyakorlati példákat hozok.
Erre te elkezdesz relativizálgatni, "megmagyarázni", hogy azt így meg amúgy kell érteni, amivel én nem tudok mit kezdeni. Szerintem te értsd úgy ahogy akarod, én meg úgy értem, meg látom is, ahogy az a maga valóságában van.
Te beképzelsz valamit magadnak (pl. trianonozás = háború) én ezzel sem tudok mit kezdeni.
Ezekből számomra az a levonható következtetés, mivel az álláspontokban nincs elmozdulás, nincs értelme a további vitának.
D-209 által csődbe vitt gazdaság. 50 %-os családi pótlék emelés. A középső SZJA-kulcs kivezetése. Tudták, ha nyernek,azonnal visszacsinálják. A nemzetközi válság kellett hozzá, hogy a szemét 13. havi nxugdíjat kivezesék és valamennyire visszakorrigálják a közingyenélői béreket. (Nem az orvosokra gondolok.) Persze Orván taplósága is kellett ehhez, azt gondolta, hogy 2002-es hajszállnyi bukását a populizmus hiánya okozta, pedig nem. Nacionalizmus, hatalmi arrogancia és pökkhendiség, vadászat a kriptonyilas szélsőjobb szavazóira. Ez semmit nem változtat D-209 és Qrcsány 8 éves rombolásán,ami Trianonnal egyenértékű, de lehet hogy annak kevesebb évtízedes gazdasági kára volt. A gazdaságilag lényeges teröletek nagyrésze maradt, 2002-10 kötött az sem.
Miután megadtam a forrást, most az a bajod, hogy "elfogult" és "meséket" ír. Szánalmas...
Szerintem az alábbi idézet írójának is szóljál, hogy nem jól tudja, és rossz úton jár... :)
"Gratz Gusztáv: Magyarország a két háború között
Szerkesztette, a jegyzeteket és az utószót írta Paál Vince.
Osiris Kiadó, Budapest, 2001. 431 oldal
Történeti tárgyú könyvkiadásunk fontos eseménye volt, hogy az Akadémiai
Kiadó 1992-ben reprint kiadásban ismét az olvasók rendelkezésére bocsátotta Gratz Gusztáv, egykori miniszter két, feledésbe merült történeti munkáját.1) Jóllehet, történetírásunk már addig is sokat tett annak érdekében, hogy a korábbi évtizedekben felhalmozódott egyoldalúságokat megszüntetve, reális képet rajzoljon az ország 1945 elõtti történetérõl, s az 1970–1980-as években néhány – fõként katonatisztek és diplomaták által írt – kortársi memoár, illetve napló is megjelenhetett, politikai rendszerváltásnak kellet bekövetkeznie ahhoz, hogy a tárgyalt korszak egyik fontos reprezentánsának véleményét rögzítõ kötetek ismét a szélesebb közönség kezébe kerülhessenek. Azóta alig született olyan összefoglaló munka vagy részfeldolgozás a korszakról, melynek bibliográfiájában nem bukkanhatunk rájuk, szemben az 1950–1980-as években készültekkel, melyek szerzõi elvétve hivatkoztak az eredeti kiadásokra. 1992-ben azonban még Magyarország 20. századi történetének hivatásos kutatói közül is csak kevesen tudták, hogy Gratz Gusztáv írt egy harmadik könyvet is, ami részben a szerzõ taktikai megfontolásai, részben halála miatt (lásd 380–381. oldal) nem jelenhetett meg. Ezt, az évtizedekig rejtõzködõ kéziratot adta ki az Osiris Kiadó több más, értékes történeti munka társaságában a Millenniumi Magyar Történelem – Historikusok sorozatában.
A szerzõ nem volt céhbeli történész; eredetileg jogot végzett, diplomáciai pályára készült, de publicista lett belõle. 31 éves volt, amikor képviselõként politikai pályára lépett, melyen haladva elõbb sokirányú gazdasági feladatokat vállalva, s ilyen jellegû ismerteket szerezve jutott el eredeti céljáig, a diplomáciai pályáig: követ lett, majd – rövid idõre – külügyminiszter. „Szakértõ politikussá” vált, aki sokrétû és alapos felkészültsége, sokirányú tájékozottsága alapján képes volt világosan áttekinteni és értelmezni bonyolult helyzeteket is; szépirodalmi olvasottsága és újságírói tapasztalata pedig alkalmassá tette véleményének szakszerû és pontos,mégis közérthetõ és élvezetes stílusú megfogalmazására. Értékeléseit meghatározták politikai nézeteinek alappillérei: a gazdasági, politikai és kulturális kérdésekben egyaránt vallott liberalizmusa, valamint – nemzetiségi származása, és a monarchia idõszakában tett esküi által is motivált – legitimizmusa, melyek mellett haláláig kitartott.
1) Gratz Gusztáv 1934: A dualizmus kora. Magyarország története 1867–1918. I–II. Magyar Szemle
Társaság, Budapest; Gratz Gusztáv 1935: A forradalmak kora. Magyarország története
"1 ún. miniszterelnök vmelyik samesza kiszivárogtatja a bevallott választási csalását, azonnal eltakarodik a k., na jó,abüdös nénikéjébe"
Bevallott hazudozás volt és nem bevallott választási csalás. Akkor mégnem lehett szó választási csalásról, akkor még nem volt lehetőség külföldön nagy számban kormánypárti szavazatokat postára adni vagy a beérkező leveleket manipulálni. Akkor még ellenzékiek is voltak az OVB-ben, tehát nem lehetett a belföldi szavazatokat is tetszés szerint hamisítani. Azt csak ma lehet.
Tehát Gyurcsány hazudozott, majd igazat mondott, amikor ezt bevallotta.
A mai Vezér legalább annyira hazudozik, de még azt is letagdja és azt hazudja, hogy nem hazudik. Tehát sokkal hazugabb, mint Gyurcsány valaha volt. Mégsem vonultatja fel a mai ellenzék a hugyosjózsi forradalmárokat meg a náci béközepet. Nem is tudná, mert ezek mind orbánpártiak.
Civilizált országokban ha 1 ún. miniszterelnök vmelyik samesza kiszivárogtatja a bevallott választási csalását, azonnal eltakarodik a k., na jó,abüdös nénikéjébe. Ha nem, a civilizált embereknél, mint én is kib-ssza a biztosítákot, a csőcselék pedi9g még radikálisabban fejezi ki nemtetszését.
A TV-ben láttam nemrég, egy ma is élő rokonától - Károlyi erősen fogyatékos volt, jóformén írni-olvasni sem udott - családi feljegyzések. Sztem miatta terjedt el az a babona, hogy az arisztokratájk degeneráltak. A szobrát végree ltakarították, az utcanevétmikor? Tormay Cecile kéretik mellőzni. Pl Latinovits Zoltán, Rutkay Éva, vagy akár Ronald Reagan? Károlyi Sándpr?, ha már ott van a volt palotájuk?
"1956 óta csak 2006-ban, Gyurcsány alatt - hogy stílszerű legyek - folyt piros vér a pesti utcán."
1956 óta csak 2006-ban, Gyurcsány alatt vonult ki egy megszervezett romboló csürhe a pesti utcákra, a Fidesz meghirdetett hugyos forradalmának megvalósítására. Ez volt az első alkalom, hogy a csőcselék utcakővel mert hajigálni rendőröket, közben pedig kukákat és autókat gyújtogatott. Egyedül a puccsra törő Fidesz volt olyan gátlástalan, hogy bevetette ezt a bandát. Minél nagyobb a zűrzavar, annál könnyebb kormányt buktatni.
Orbán akkor is nagyot hazudott, mert azt ígérte a Kossuth téren, hogy minden nap ott lesznek a fideszes szónokok, amíg Gyurcsány el nem takarodik. Aztán hideg lett és akkor meggondolták magukat.
"Valóban nincs, de 1956 óta csak 2006-ban, Gyurcsány alatt - hogy stílszerű legyek - folyt piros vér a pesti utcán."
Tévedsz. A pesti utcákon 1956 és 2006 között többször is folyt vér, általában akkor, amikor a randalírozó, metrókocsikat összehasogató Fradi B-közép meccs előtt (vagy után) összecsapott az ellenfél szurkolóival, és a rendőrök közéjük vágtak. Ugyanez a randalírozó csürhe borogatott gyújtogatott kocsikat és gyújtott fel kocsikat 2006-ban. A rendőrök pedig - nagyon helyesen - tették a dolgukat.
A Horthy-korszak kellős közepén, egy lojális kormánytag által kiadott, Károlyiról könyv pontosan annyira elfogulatlan és hiteles, mint amelyeket az átkosban jelentettek meg a felszabadító szovjet hadsereg dicsőséges hőstetteiről és önfeláldozásáról és feddhetetlen magatartásáról. A másik nagy mesemondó Horthy udvari írója, Herczeg Ferenc volt, akinek Károlyiról alkotott legendáit a magyar jobboldal történelmi tényként fogadja el, annek, ellenére, hogy azokra semmilyen kézzelfogható bizonyíték nincs.
"Ha a nemzetiségeknek szerinted olyan király életük volt a Monarchiában, akkor miért akartak elszakadni tőlünk?"
Azért, mert az akkori Orosz állam által támogatott pánszláv propaganda, amit egyébként a fiatal román állam is meglovagolt, meghülyítette őket és elhitték, hogy az anyaországaikban jobb soruk lesz. De, hogy ez mennyire nem így történt, és szinte mindegyik magyarországi kiesbbség megbánta a nagy összeborulást, azt az alábbiak is fényesen bizonyítják:
Andrej Hlinka páter, a Szlovák Néppárt vezetője, 1925. június 4-én a következőket mondta:
„Mindannyiunk lelkében lobogjon a magyar haza emléke, mert ezer esztendős magyar uralom alatt nem szenvedtünk annyit, mint a cseh uralom hat éve alatt.”
A Szlovák Néppárt 1923-ban közzétett kiáltványa a nyugati közvéleményhez, amit 1934-ben megismételt:
"Nincs olyan becsületes ember Szlovákiában, aki ne ment volna keresztül a gazdasági elnyomatás, a politikai üldöztetés, vagy a bebörtönöztetés kálváriáján. Szlovákiában a terror és a börtönök csendje uralkodik".
1934-es marseille-i halálos kimenetelű merényletet Karagyorgyevics Sándor, szerb származású, "jugoszláv" király ellen. A merénylet eszmei kitervelője Ante Pávelity, a horvát usztasa mozgalom vezetője volt, végrehajtója pedig a bolgár származású Vladimír Cernozemski.
Stjepan Radić (Radics István) a Horvát Parasztpárt első elnökének, 1928-ban, a belgrádi parlamentben mondott beszédéből: "Valóságos pokolban élünk! A magyarok mindig gavallérosan bántak velünk, most ennek az ellenkezője történik. A csendőrség terrorja elbírhatatlan, holott ez a régi monarchiában kiválóan működött. (…) a régi kitűnő közigazgatás ma balkánizálva, macedonizálva van."
A románokkal kapcsolatban nem tudok beidézni az akkori egyesüléspártiaktól, viszont annyit tudok, hogy hamar kiábrándultak a bukaresti politikából. Mindemellett – és ez már konkrétum - el kell olvasni Moldován Gergely erdélyi román újságíró, egyetemi tanárnak a „Válaszirat a bukaresti román ifjak memorandumára” c. vitairatát.
Azt tiltja a rendőrségi törvény. Qrcsány kiadta volna a parabcsot, de a beteg elméjével is tudta, hogy Közép-Afrika is kiadná és menne rendeltetési helyére - Vácra. Ha lemond választási csalási önleleplezése után - nincs balhé. A bolsevikok ilyenek - agyi és mentális genetikai hulladékok. A hatalom illúziója is fontosabb nekik, mint a rongyos bőrük, sztem azért, mert sejtik, hogy ugyanannyit ér - 1 rühes macska bőrét max.
"Az egyik Kádár könyvben le volt írva h a borbélya nem ejthette ki előtte az Erdély szót..."
Te tényleg minden süket hantát beszopsz?
Ha azt hiszed, hogy a trianoni országcsonkítást jóvá lehetet volna tenni azzal, hogy Beregszászt visszakapjuk, akkor nagyon tévedsz. Hruscsov tudta, hogy a magyaroknak mekkora trauma volt Trianon és ha Beregszásszal akarta kiszúrni a szemünket, akkor ez nyilvánvalóan súlyos sértés. Olyan, mintha mindenedet elrabolják, majd a rablók nagylelkűen odalöknek egy százast, mint egy koldusnak, és elvárják, hogy cserébe földig hajolj. Hát nem.
Valóban nincs, de 1956 óta csak 2006-ban, Gyurcsány alatt - hogy stílszerű legyek - folyt piros vér a pesti utcán. Még a késő Káfdár-rendszerben, 1988-ban is voltak gjumibotos tömegoszlatások, de azok is smafuk egy elmebeteg, rovottmúltú,az összelopott Apró-vagyonba benősült szerencsétlen niemand központi rendőrterrorjához képest. Hogy megint stílszerő legyek - nekem annyira kell ez a Fidesz-kormány,mint üveges tótnaka hanyattesés, de amíg az a nyomi bűzlik az ellenzéki politika élvonalában - nincs választék.
"Ballib kormányok alatt nincs törés-zúzás, hídfoglalás, kormánypárti rendezvények szétfütyülése, tévéostrom, gyújtogatás, kőhajigálás."
Fordítva értendő. Fidesz-kormányok alatt nincs ilyen. Illetve valami egyetemista hídfoglalásféle meg kertbe mászás mégiscsak volt, de szerencsére erőszak nélkül.
