Keresés

Részletes keresés

ikercsillag Creative Commons License 2007.08.02 0 0 432

délszláv szerelmi líra


HÁROM BÁNAT


Kis bülbül madárka
Még senkit se bántott,
De jó vitézt, engem
Három búval áldott.
Szívemet elérte
Im, az első bánat:
Tilt anyám a lánytól,
Kora házasságtól.
Szívemet elérte
A második bánat:
Bogárszín lovacska
Nem táncol alattam.
Szívemet elérte
A harmadik bánat:
Megkukult szerelmem
Haragos haragban.
Sírt ássatok nékem
A széles mezőben,
Két dárda szélesre,
Négy dárda hosszúra,
Fejemnél a földbe
Ültessetek rózsát,
Vezessetek lábtól
Hideg patakocskát.
Ifjú ha odajön,
Ékesítse rózsa,
Öreg ha odajön,
Múljon el a szomja.

ikercsillag Creative Commons License 2007.08.02 0 0 431

Robert William Burns


FIÚ, EGY PINT BORT HOZZ NEKEM


Fiú, egy pint bort hozz nekem,
és töltsd a bort ezüst kupába.
Ihassak indulás előtt,
ihassak itthagyott babámra.


Hajó reng Leith szikláinál,
ordít a szél, a rév sötétlik.
Hajónk fut Berwick Law alá,
nem látom már a drága Meryt.


Zászlók örvénye, trombiták,
szurony villáma vág az égbe.
Örjítő lárma hömpölyög,
a harcnak véres csönd a vége.


Tenger morgása nem riaszt,
és nem rettent a harci zaj sem,
de fáj, hogy nem maradhatok,
de fáj, hogy itthagylak, szerelmem.

ikercsillag Creative Commons License 2007.08.02 0 0 430

Elnézést, még nem ébredt fel az index, nem enged formázni.

 

  **

 

 

Rothadt zsupp alatt

 


Heteken át könnyezi az ég
az új világ véres köldökét,
mossa, szapulja, szappanozza,
de soha, soha nem napozza.


*


Nehéz esőben asztag feketül,
szalmája gyengül, rogyik, öregül,
kalásza az égben kicsirázik,
zöld hajába verébcsapat ül.


*


Éji szállásom széna magasa,
ide mászok fel minden éjszaka,
tapogok vaksin, ha nagy a sötét,
takaró helyett néha vashorog
akad a kezembe, érzem hidegét.


*


Bagoly szavától nem riadok már,
karomban ropogó derekú halál,
póklakodalomban násznagy én vagyok,
ezüst bokrétám puha pókfonál.


*


Dél van, a harang szava ebéd-nóta,
két kis ökör bőg: a Busa, Sörös,
kakaslevessel ma nem állunk szóba,
fehér leves lesz, nem aranykörös,
lobogunk mégis, mint az üstökös.

Előzmény: ikercsillag (429)
ikercsillag Creative Commons License 2007.08.02 0 0 429

Rothadt zsupp alatt

*
*
*
*</P>


Dél van, a harang szava ebéd-nóta,
két kis ökör bőg: a Busa, Sörös,
kakaslevessel ma nem állunk szóba,
fehér leves lesz, nem aranykörös,
lobogunk mégis, mint az üstökös.

ikercsillag Creative Commons License 2007.07.18 0 0 428

délszláv szerelmi líra

 


   ELJÖTT A RÓZSÁM


Eljött a rózsám az este,
Virágom ágát letörje.
Nem bánnám, ha mind letörne,
Csak minden este eljönne.
Törjön le minden virágszál,
Bús szívem, csak te vígadjál.
Ajajj, a szívem fáj,
Szűntelen téged vár!

ikercsillag Creative Commons License 2007.07.18 0 0 427

délszláv szerelmi líra

 


KERTBEN HÁROM RÓZSAFA


Kertben három rózsafa,
Fészek minden rózsafán,
Mindegyikben csalogány,
A legelső este szól,
Éjszaka a második,
Hajnalban a harmadik.
Az esteli csalogány
Estelente így dalol:
"Lefeküdhetsz, ifju pár!"
Az éjjeli csalogány
Éjjelente így dalol:
"Ölelkezhetsz ifju pár!"
A hajnali csalogány
Hajnalonta így dalol:
"Ébredezhetsz, ifju pár!"

ikercsillag Creative Commons License 2007.07.18 0 0 426

Szécsi Margit

 

Szerelem


Hadd nézzem édes arcodat,
a szigorút, a régi-drágát,
az elviharzott ifjúság:
a nagystílű angyal tanyáját,
a cigány-élettől gyötört,
a marakodásoktól árvát,
hadd nézzem újból arcodat,
a szigorút, a régi-drágát.


Eladsz-e, elfogyasztol-e?
Nem leszünk kevesebbek tőle.
Elefánt-csordára elég
szívünk volt - marad még belőle.
Szent kezedtől se rettegek,
de fölséges légy mint az oltár,
mert megítélem arcodat,
mert ifjúságom társa voltál.

ikercsillag Creative Commons License 2007.07.18 0 0 425

Ríkató, nevettető

 

Vasat jégdarabbal
hevítünk,
csöbör alá selymet
kerítünk.

 

Vizek hegytetőre
felzúgnak,
nap tündököl koncos
hazúgnak.

 

Bajszos embert kötünk
pólyába,
rálövünk az áldott
gólyára.

 

"Kutágason ordít
a szamár,
sudárnyárfán szundít
a betyár.

 

Medve cérnát rángat,
hehehe,
drótkötelet dühös
cinege."

ikercsillag Creative Commons License 2007.07.18 0 0 424

Karikáznak az ördögök


Karikáznak az ördögök,
az úton fölrepül a por,
sivít a szél, a fa alá
bújna csibeként a bokor.


Én e házból kiszaladnék,
mert bánt engem a rongyfüggöny,
véres a vázában a víz,
jajgat a zsálya, vadbükköny.


Pattogatják a bánatok
a házunk meszelt homlokát,
én nem bírom, ha anyám sír,
este, ha kibontja haját.


Az ördögökkel elmegyek,
leszek én garabonciás,
sárkánylovam haja vihar,
a hasa hajnalpirkadás.

ikercsillag Creative Commons License 2007.07.17 0 0 423

Kedves Páduai!

Ezt a szép verset anno a Szép versek-ből Tőled mentettem le. Jársz még erre? Mert akkor.. khhm.. megemlíteném a postaládádat is :)

Előzmény: ikercsillag (422)
ikercsillag Creative Commons License 2007.07.17 0 0 422

Szervác József :


Némaság Napja,
1985. július 17.
 

Ne kérdjetek Felőle. Nem mondanék
apámért sem imát imábbat.
Gyászom Érte, gyászom az élőkért mind
lehessen csak a magamé.
Átdübörögtek patáitok, nem lovaké,
szűkölő tankoké Rajta, feje fölűl a csillagot
lerúgnátok ma is, le arcáról az arcot.
Órjás levelibékák tülekednek jelenteni
halántékára havazást, támadnak énekelni
agyaros aranymálinkók fakó őszt, fekete
telet, gyászolni hófehérben cicomázó
varjakat delegál holmi madárcsorda,
adakoznak a lelkiszegény borjak,
nevét a fűbe legelnék föliratnak, s hogy:
ÉRTÜNK! – Ne kérdjetek Felőle. Hallgassátok csak
végig a csinnadrattás siserahadat:
eléggé itt el nem némulhat sem a száj,
sem a szív.


*

Nagy László betakarva.
Körötte csak halál van.
Nagy László sírja fázik
a temető-hazában.


Nagy László lenn a földben.
Fölötte fejfa törzse.
Szívét már nem szorítja
csak az anyaföld görcse.


Nagy László egyedül van.
A halottak se néznek
szemébe ott. Övé lett
örökre már az ének.


Nagy László sírja néma.
Fű nem nő, ág se rebben.
Fogát összeszorítja
a csont-vigyázzmenetben.


Nagy László csukott szemmel,
hanyatt a nagyvilágnak.
örökkön örökzöldben
álmodik lovacskákat.


*

Ne kérdjetek Felőle. Arca
nem eladó. Botját sem emelné,
csak az érdemesekre. Szavakat pedig Ő már
nem osztogat, Ő hallgat.
Gondoljatok Neki vidám üzenetet
csikóellést. Adjatok Neki csendet,
eléggé itt el nem némulhat sem ember,
sem az anyaföld.

ikercsillag Creative Commons License 2007.07.17 0 0 421

Nagy László született: 1925. július 17.

 

Az égben már biztos nem tartanak születésnapot.

Isten éltesse az emlékét!

 

  **

 

Július nagy láng

 

Július nagy láng, világ aranya -
születésemkor mennykő és ragya,
érzi anyám: lüktet a pólya,
s két villám közt mint mézes-bubát
illeszt engem mesebeli lóra -
Megszenvedve már annyi csudát:
jutok-e a Tündér udvarába?
Júliusból csak a zuzmarába.

ikercsillag Creative Commons License 2007.07.16 0 0 420

délszláv szerelmi líra

 


    INKÁBB LAKOM ERDŐN


Deres ló a gyöngyharmatos fűben
Legelészik, hol meg hallgatózik:
Hallgatja, hogy lány kéri az anyját:
"Ne adj engem ahhoz, aki nem kell,
Inkább lakom erdőn kedvesemmel,
Kökényt szedek s harmatot levélről,
Hideg szikla legyen fejemalja,
Mintsem hideg portán ékeskedjek,
Cukrot egyek, selyemben heverjek!"

ikercsillag Creative Commons License 2007.07.16 0 0 419

William Butler Yeats


     COOLE VADHATTYÚI


A fákon végső gyönyörűség,
kiszikkadt minden út,
az ég október csöndes derüjével
a vízre leborult.
Ott ötvenkilenc hattyú, ragyogó.
Emelkedik a tó.


Tizenkilenc ősz rámjött már, midőn
meglátva rajukat,
számolni kezdtem őket, s hasztalan:
mindannyi megriadt,
zajduló szárnnyal mind az égre tört,
ziláltan írta a kört.


Tündöklő lényüket ma hosszan nézem.
Szivemben fájdalom.
Azóta minden más. Ó, fürge voltam
a régi alkonyon!
Szárnyaik harangzúgása fenn
még nem ütött sziven.


Szántják kitartó szerelemmel
a hideg vizeket,
vagy égre szállnak -- nem vénülnek ők,
örökké tüzesek.
Verő szívük ha hódítani kél,
velük a szenvedély.


De most fönséges ringásukkal
rejtelmes ez a tó.
Hazájuk majd micsoda káka lesz,
micsoda úsztató,
ha majd kitárult pilláim alól
nem látom őket sehol?

ikercsillag Creative Commons License 2007.07.16 0 0 418

Kéve-dobáló


A kévék, a sárga kévék
aranypalástú csődörök,
tőlem rugtatnak égfelé,
megizzadok, a por beföd.


A kévék, a sárga kévék
szelíden sorba fekszenek,
estére az asztag ormán
csillagot fogtok, emberek.


Ó, súlyos az istenáldás,
meghabosodunk, reszketünk,
ájultan roskadunk ágyra,
mint a vas-hordó zeng fejünk.

ikercsillag Creative Commons License 2007.07.16 0 0 417

Kopár parton

 

Kopár parton ültünk csókosan,
csókosan és igen kócosan.

 

Égben úszott egy borzas öreg,
kék szemein sötét szemüveg.

 

Isten volt ő, hegytetőre ült,
szorított állához hegedűt.

 

Húrja pattant, villámtünemény
cifrálkodott, kinevettem én.

 

Zápor-palástja zengve ránkszakadt,
s mi csókolóztunk a zápor alatt.

ikercsillag Creative Commons License 2007.07.16 0 0 416

Szécsi Margit:

 

A szegény lány álma


Jó vagy, te vagy a
  szegény lány álma:
csókolsz, haragszol.
  Nem vagyok árva.


Vasércbe, ragyogóba
  fagyjon melletted lábom.
Akit én szeretek:
  életem, s halálom.


Nincs másom kívüled,
  te gyermek s dajka,
s nincs más, ki jóságod
  sírva is vallja.

ikercsillag Creative Commons License 2007.07.12 0 0 415

délszláv mitologikus énekek

 


            TÜNDÉRHÁZ


Van hegy a hegynél magasabb,
Lovtyen hegye legmagasabb,
Tüskebozótos, gyertyános,
Nagy havas, faggyal szilánkos,
Nagy ragyogásban örökös.
Tündérház áll a tetején,
Tündérek tánca örökös.
Nyargal arra egy jó vitéz,
Boldogulását keresi,
Tündérek szeme int neki,
Tündérek szája kiáltja:
"Erre, csak erre jó vitéz,
Itt a szerencséd, idenézz!
Takarója a napsugár,
Holdragyogástól szép sudár,
Rajta csillagok: harmatok!"

ikercsillag Creative Commons License 2007.07.12 0 0 414

délszláv szerelmi líra

 


         LÁNY, NE SÉTÁLJ


Lány, ne sétálj se útra, se térre,
Csókot adok két szemed közébe.
Lány, ne sétálj vetett barázdára,
Csókot vetek, lány, a kicsi szádra.
Lány, ne sétálj leveles irtáson,
Levelek közt ingedet lerántom.
Lány, ne sétálj vizért le a vízre,
Tüzes csókot adok a cicidre.
Átok cici, kerek mint az alma,
Mint az alma, jószagu birsalma.
Megcsókolom, meg sohase bánom,
Belehalok, még akkor se bánom!

ikercsillag Creative Commons License 2007.07.12 0 0 413

Robert William Burns


           SOROK EGY ÚRIEMBERHEZ
    aki újságot küldött neki s fölajánlotta,
hogy továbbra is ingyen eljuttatja hozzá a lapot


Uram! Az újság meglepett.
Újsága: újság szerfelett.
Szükségem hogy jutott eszébe?
Vacogtam már, hogy tudjam végre:
Mi csínyt forral a francia?
Mint hempereg Hollandia?
A szajha József császár ép-e?
Orrát Venus még nem nyesé le?
Amott a muszka és török
között a per hogyan pörög?
A svéd mielőtt megjuházik,
XII. Károlyt játszik?
A dánról szól-e ebfia?
S Polónia-: kolónia?
A porosz kardoktól ki fázik?
A kasztrált talján áriázik?
A svájci, portugál, spanyol
mi rosszat tesz, miről papol?
Britanniánknak udvarán
az ifjuság ma is vidám?
S Györgyünk -- az égi Úr megáldja --
les-é SZent István quorumára?
Él-e a rossz Chatman Vili?
Kit ütnek Charlie öklei?
Vádat hogyan főz Burke apóka?
Viszket-e Hastings pőre torka?
Kit sújt az újabb adólajstrom?
A puszta s..g adózik vajjon?
Királyok, princek, tolvajok,
rimák s kerítők... olvasok.
Vajjon a kerge velszi Gyurka
ma is a ringyók farát gyúrja?
Vagy észre térve böjtöl végre?
Lehiggad vérmes csődörsége?
Hallatlan hírek! Hála Önnek.
Mert Ön ha nincs, a fránya öl meg.
Híreit visszaküldve áldom,
csak boldogságáért imázom.

ikercsillag Creative Commons License 2007.07.12 0 0 412

Tollam vásik


Tollam vásik,
tintám elfogy,
a hitem alászáll,
anyám rongya
engem gyászol
piros hodvilágnál.


Nagy keresztfa
nehézsége
sajog vállaimban,
de zuhogva
mint a zápor,
én még sose sírtam.

ikercsillag Creative Commons License 2007.07.12 0 0 411

Szécsi Margit:

 

A Trombitás Angyal


Az igazi múzsát nem csapom el,
a Trombitás Angyal a párom.
Nem a mennyei ő, a malaszttal-teli,
de ama göndörhajú vurstlibeli,
s bár a tunikája a bokát fedi:
tudom én: fiú ő a javából.


Az igazi múzsát nem csapom el,
ő temet el hihetőleg,
borít rám verseimből lepedőt.
S mert hűségével az ember lebőg:
gáláns eszmékkel megcsalom, mielőtt
szarvai a fejemrenőnek.


De a sorsunkra testemmel emlékezem:
ó a látvány, künn a Ligetben,
ahol jégcsillagos a sátorkalap,
s abrakolnak meteort a hintalovak -
ó a látvány: a világ patái alatt
megverve, kirúgva, mi ketten!


Világ Forgása! Ideszorul
az aki hordja a terhet,
aki már felnőtt az asztal alól,
aki jogáért: a csókért hittel dacol,
s akinek vénen sincs szeretni hol,
a romlott hóba, egy nemzet!


Gyere, add fel koronám, legyen király,
király a poéta mint régen,
lebegjünk a kiosztott élet felett,
be ne várjuk: bitang háta amíg levet -
egy fél országgal és veled,
angyalom, veled beérem.


Gyere te nímand, gyere pofám,
ide a csókot, a stexet.
Voltunk a vérbeli, gyöngybeli pár,
romantikára a profán halál,
szolíd tájon a viharmadár -
négy szárnyunk ma is a legszebb.

ikercsillag Creative Commons License 2007.07.12 0 0 410

Galambcsőrök csettennek


Galambcsőrök csettennek
párizsi almafán,
délre úszik gyöngyfelleg,
madaram, vársz-e rám?


Megyek hozzád kis tubám,
sugárverő délután,
ha nem látlak,
szélben szárad
kútkávája gyenge szádnak.


Inget nem veszek,
pőrén így megyek,
barázdaparton
illegek, billegek.


Sárga tarló kiterül,
szikrás nyári lepedő,
árpa-kepe összedül,
kéve közé hengerül
két megijedt szerető.

ikercsillag Creative Commons License 2007.06.20 0 0 409

A bánat hajnala


A csillagoknál voltam őrszem
s boroztam fényes éjszakán.
Mint hideg pohár cseng a hajnal,
kihűlt szerszámok néznek rám.


Szívemet látom őszi kertben,
tartja egy szép hajas-baba,
fekete szallagok susognak,
eljött a bánat hajnala.

ikercsillag Creative Commons License 2007.06.20 0 0 408

Elizaveta Bagrjana


             ARANYHÁLÓ


Vibrál a tengeren a júliusi hő:
aranyháló, cseles arany-gyehenna.
Heves tekinteted oly fényes, bűvölő,
hogy hánykódva egy szív zsákmánya lesz ma.


Cicáz s megreng a víz, hullámok habosan
egymáson buknak át a végtelenbe,
velük, mint albatrosz nagy ábrándod suhan,
fehér szárnya a mennyet vízbe szelte.


Hogy elcsitulj, a lét milyen vidéke kell?
Tusakvó szellemednek milyen hajlék?
Mint naprendszer, már minden pórusod tüzel,
ajkad a só csillaga, hajad tajték!

ikercsillag Creative Commons License 2007.06.19 0 0 407

Tulipánfejű kakasok


Lelkemből kelve világra,
dalaim tollasodjatok,
táncoljatok, ti sarkantyús,
tulipánfejű kakasok.


Ágaskodjatok vállamon,
hívjatok új hajnalt nekem
kukorékolva köznapon,
pirossal nyomott ünnepen.


Ne cibáljátok hajamat,
hogyha a búbaj rámesett.
Fölfuvalkodva vörösen
védjétek meg a szivemet.

ikercsillag Creative Commons License 2007.06.19 0 0 406

Elizaveta Bagrjana


        AKI NEM ISMERI


Aki nem ismeri a távol kísértését,
csatangolások gyönyörét,
veszedelmek tébolyos ízét,
akit nem szédít meg az ég
s fáradtságtól nem tüzel csontja,


annak az élet és halál ismeretlen,
nem lát a jóra és rosszra.
Aki nem tudja, mi a számkivetettség,
nem tudja, milyen jó hazatérni,


soha az igazi édeset nem érzi,
soha az otthon melegét,
jóságát az anyai kéznek,
ízét az atyai kenyérnek.

ikercsillag Creative Commons License 2007.06.18 0 0 405

Dimcso Debeljanov


A MEGGYES MIKOR KIVIRÁGZOTT


A meggyes mikor kivirágzott,
de részegen szívtam szagát,
pihentem, a szél meg viháncolt,
fejemre virágport szitált.


Ma ujra ott jártam, de szárnyát
a végzet suhogtatta ott,
s nem hímport, de roncs lombot, sárgát,
arcomba a szél csapkodott.

ikercsillag Creative Commons License 2007.06.18 0 0 404

Peju Javorov


         AZ IGAZSÁG


Kinyílt az ajtó, és a küszöbön
megtérve a szerelem állt.
Kinevették a földi körökön
e hívó lángolást.
Szólt jajszava:
"Szerelmet nem talált sehol a szerelem!"
És elesett. És jött az éjszaka.
Elejtette a bokrétát kezem --
homály borúlt
a holtra, rám is az.
Im, a boldogság szép napja kihúnyt.
Igaz volt, jaj, igaz.


Rohantam ki, akár az eszelős:
"Im, a hazúgság végzete!"
S mintha varázsos álmot egy erős
varázsszó szétröpítene:
a világ dűlt a semmibe,
a fény, s minden, mi ragyogó,
a kaoszban mint véres tűzgolyó
forgott a sátán pillátlan szeme.
S szóltam: "Ki fogja meg az én tekintetem,
mondván: a nappal ez, az éj meg az?
Ha már a hazugság nincs, ha nincs már szerelem!"
És ez igaz volt, jaj, igaz.


De szenvedek, s az igazság kinyílt nekem,
előttem Krisztus maga függ a fán!
"Felelj, sebedet mért kell féltenem?
Kétkedés földje nem tömi be tán?
Igazad: élet s nem haszontalan,
és kín, remény, homály és nap megint!"
Magasodott a test, és kínjai szerint
megnőtt fölöttem iszonyatosan,
büdös vért hányt -- s egy felleg mint vigasz
becsavart minket, vele tűntem én...
s nem volt már kín a föld fölületén...
És ez volt az igazság! Jaj, igaz.

ikercsillag Creative Commons License 2007.06.17 0 0 403

Zbigniew Herbert


          COGITO ÚR SZÉGYENLŐS ÁLMAI


Átváltozásaink mélyre a történelem forrásaihoz
a gyerekkor elveszett édenébe vízcseppbe is


    menekülések hajszák egér-folyosókon át
    rovar-vonulások a virágok szivébe
    sárgarigó-fészekben éles fölébredések


    vagy havon a futást érezzük farkasbőrben
    szakadék peremén vonítás a nagy teleholdhoz
    hirtelen rémület ha szél hozza a gyilkos szagát


    a teljes alkony a szarvas agancsa közt
    a kígyó spirális álma
    a lepényhal függőleges őrködése


    mindez beírva a testünk atlaszába
    koponya-kőfalon lenyomat mint dionusz-aurusz-portré
    így ismételjük a feledett beszéd betűit


    táncolunk éjjel az állatok szobra előtt
    bőrbe pikkelybe tollba páncélba öltözötten
    végtelen a mi gondolataink litániája


Ne taszítsatok el magatoktól jószellemek
már túlsokat bolyongtunk óceánokon csillagokon
mérhetetlenül elfáradtunk fogadjatok a nyájba

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!