Nekem megvan. Annyi probléma van, hogy elég szoros a kötése, nem tudom, túlélne-e egy szkennelést. Most szkenneltem be és konvertáltam át Malonyai Péter 1986-os cikkét Dietz Károlyról. A Magyarországban jelent meg, közel 30 ezer karakter. Betegyem ide? Elég nagy, de a futballkönyvtárhoz meg kicsi. Akit nem érdekel, az átugorná.
Egyébként nem tudom mennyire ezen kategória része, de a különböző sportpályák köré csoportosult alakulatok a századelőn szerintem igen komoly ráhatás alatt állhattak a pályatulajdonosok részéről. A kérdés, hogy pl. egy Kispest leadta-e a pontot a Fradinak, vagy sem, vagy a BAK az MTK-nak (és még sorolhatnánk)?
Szerintem marha egyszerű a dolog: az, hogy 30 000 emberből egyet kiráncigálnak a stadion mögé, és ott elverik, azt nem veszed észre feltétlenül.
Ez a barátom is onnan tudta meg a dolgokat, hogy ő igen jelentős számú Újpest-drukkerrel dolgozott együtt az Izzóban. És ha másnap valaki kéken-lilán jött be, arról ugye gyorsan kiderült, hogy mit csinált, mit követett el....
Szóval egy átlagos meccsre járó ember nem feltétlenül veszi ezeket észre. Esetleg annyit, hogy volt egy renitens, akit elvittek. Ma is azt gondolja ilyenkor az ország 95%-a, hogy biztos megvolt rá az oka a biztonságiaknak. Akkor is. Aztán elterjed, hogy mi van.
Egyébként amennyire tudom, a korszak szelleme amúgy is az volt 1945 után, hogy valami új kezdődik, felejtsük el a hagyományokat, építsünk új országot, újítsunk meg mindent, szakítsuk meg az eddig működő dolgokat. Szóval ebben a szellemiségben nem volt annyira kirívó egy klubnév vagy klubszín megváltozása, mint egy hagyományokra épülő társadalomban a Horthy-rendszer alatt például... szóval a közember, aki akkoriban inkább a jó foci, mintsem a klubimádat miatt járt ki, nem nagyon törődött a klub nevével. Csak kicsit :-)
Teltház egyébként a gyári dolgozók miatt volt, de erről már írtam pár hónapja Ljungbergnek.
Először is egy kis szőrszálazás: az ÁVÓ 48-ban megszűnik, onnantól kezdve ÁVH van. Másodsorban én ilyeneket sosem hallottam, pedig mi is jelentős változáson estünk át a korszakban és Kispestből Honvéd lettünk. Nagyfater világ életében Kispestes volt és azt is kiabálta, fater viszont Honvédos és azt. Harmadsorban: én is szkeptikus vagyok az "egyenkénti" meggyőzés hatékonyságát illetően. Negyedrészt: tehát a hatalmas állambiztonsági jelenlét miatt voltak akkoriban teltházasak a meccsek? :) (Azt persze lemmaként elfogadom, hogy jelentős számban képviseltette magát a hatalom az ilyen eseményeken, mert ennyi embert "magára hagyni" veszélyes lett volna az ő oldalukról nézve.)
Ja azt is mesélte, hogy konkrétan 1950-ben az első Bp. Dózsa mérkőzésen bemondta a hangosbemondó, hogy mostantól "Hajrá Dózsa" a szurkolás, azt kell kiabálni. És amikor "Hajrá Újpest"-ezett a tömeg, akkor egyből megint szólt a hangosbemondó, hogy "Hajrá Dózsa". Pár héttel később kezdődtek a szankciók.
Nekem az előző hozzászólásomban említett barátom mesélte, hogy az 50-es években a szovjet katonák miatt tiltották be a "Hujj-hujj-Hajrá-t".
Ugye a standard orosz káromkodás a "konyi huj" (lófasz), ha jól tudom.
Talán a Népstadion átadása (1953?) környékén lehetett a betiltás. A módszer meg marha egyszerű volt (barátom szerint). A nézők kb. 20%-a ÁVÓ-s volt, és ha valaki valami olyat kiabált, amit nem volt szabad, azt simán kivitték a lelátó mögé, és agyonverték. Pl. az 50-es években ez járt azért is, ha valaki "Hajrá Újpest"-et kiabált "Hajrá Dózsa" helyett...
A tábor jellegű 30-40-100 fős, együtt szurkoló csoportokat meg körbevették az ÁVÓ-sok, és egyesével vitték ki őket a lelátó mögé verésre.
Az ötvenes évek elején készült filmekben (Én és a nagyapám, Csodacsatár, stb.) még el-elhangzik a huj-huj hajrá. Persze én el tudok képzelni más feloldást is a kérdésre. A huj-huj hajrá skandálás nem alkalmas a csapat nevének említésére, tehát a rigmus után már nem jön ki ütemre, hogy Fradi, Dózsa, stb. A két szótagos hajrá, valamint az általbán szintén két szótagos szurkolói csapat-becenevek viszont ige. Tehát én valahol körülnéznék az azonosulás, szurkolhatóság oldalán is. (Valamint nem elfelejtendő, hogy korábban a vendégdrukkerek elenyésző részt képviseltek a stadionokban - még ha lg erre tud kellő számú újpesti ellenpéldát is mondani -, de 53-ban átadják a Népstadiont, amely már alkalmas volt a pesti csapatok páros mérkőzésein kellő számú rivális szurkolótábort befogadni, így a csapatnév nélküli szurkolást elerodálni.) Másrészt arról a folyamatról, amely felülről szüntetné meg a huj-hujt, semmilyen elképzelésem sincs a kivitelezés lehetőségeiről. (Nem léptünk előre tőlem.)
Kaptam e-mailben egy kérdést. Nem volt új a probléma, de választ nem tudtam rá adni. Ismert, hogy a "tempó" (szomorú) kihalásával a hajrá, illetve huj-huj-hajrá szurkolás vált elterjedté. A huj a szláv nyelvekben igen csúnya szó (lásd még: fasz), s állítólag szovjet nyomásra szorult vissza a lelátókról. Kérdés: igaz ez? Azt gondolom, hogy erre egy olyan ember valószínűleg tudna válaszolni, aki abban az időben gyakran járt meccsre, és szurkolt is. Én sajnos nem ismerek ilyet, de feltételezem, hogy a drukkerekkel is közölni kellett valahogy, hogy másképp kellene szurkolni. Épp ezért, vagyis a megvalósíthatóság nehézsége miatt nekem vannak fenntartásaim, hogy ez a történet igaz lenne. De semmi bizonyosat nem tudok.
(Sopron, 1885. júl. 21. – Bp., 1969. júl. 9.): ügyvéd, budapesti rendőrfőkapitány. A bp.-i tudományegy.-en jogot végzett. 1909-től fővárosi államrendőrségi fogalmazó, 1917–18-ban az Orsz. Közélelmezési Hivatal nyomozóosztályának előadója, a polgári demokratikus forradalmat követően Bp. rendőrfőkapitánya volt (1918. okt. 31. – 1919. márc. 21.); ő tartóztatta le Kun Bélát és társait (1919. febr. 21.). A Tanácsköztársaság elején mint a Vörös Őrség csoportvezetőjét (márc. 21.–máj. 16.), ellenforradalmi szervezkedés miatt letartóztatták. A szakszervezeti kormány idején Bp. rendőrfőkapitányaként (1919. aug. 3–6.), a rendőrség területén az 1919 előtti állapotokat állította vissza. A Friedrich-puccs lemondatta, majd magánvállalatnál volt könyvelő. A szegedi egy.-en 1930-ban jogi doktorátust tett, 1931-ben ügyvédi irodát nyitott Bp.-en. A Magy. Labdarúgó Szövetség szövetségi kapitánya volt 1934-39-ben. 1944 őszén a nyilasok letartóztatták, Sopronkőhidán, majd Mauthausenben volt fogoly. Hazatérte után ügyvéd lett. 1951-ben kitelepítették Bodrogkeresztúrra, 1953-ban visszatért Bp.-re. – F. m. Októbertől-augusztusig. Emlékirataim (Bp., 1920). – Irod. Teleki Éva: Nyilasuralom Magyarországon (Bp., 1974).
Játékospályafutása során első osztályú mérkőzést 99,9%, hogy nem játszott
Első mérkőzése a válogatott élén: 1934. október 7., Magyarország - Ausztria 3:1 (a Wundermanschaftot ekkor már 4 éve nem győztük le, a VB-n is tőlük kaptunk ki, akkor még Nádas Ödönnel a kispadon)
Utolsó (41.) mérkőzése: 1939. június 8., Magyarország - Olaszország 1:3
