Nekem ezzel (marmint a meditacio) csak az abajom, hogy mi a biztositek, hogy amit "latok" azt nem en teremtem ( "hallucinalom"), mert akkor inkabb almodozok egyet
kagura: megismeresre lehet hasznalni a meditaciokat. Pl a tatvameditaciok az oselemek megismereset celozza, a tarot lapjaira is lehet meditalni, a Nagy Arkanumban ott van a Halal.
Persze ertelmi szinten ismerem en is az idevonatkozo elkepzeleseket,olvastam (tobbek kozott Szepes Mariat is, aki muveszi igennyel ir ezekrol a dolgokrol) sokat.
De!
A szep hasonlatok nem sokat segitenek, amikor eljon az utolso pillanat...
Persze ha az ember mar elteben megtapasztalhatna a masik oldalt (mar ha letezik egyaltalan).. Igenam, de hogyan?? Talan hipnozisban?
Nemtom.
kagura: inkabb mas tudatallapot szerintem. Jobban hasonlit ez arra, mint amikor mas es mas kedvvel nezed a vilagot. Amikor jo kedved van akkor is masnak latod, amikor rossz kedved van akkor is masnak. Az eletek egyszeruen csak mas es mas "hangulatok" szerintem.
Akkor egyrol beszelunk. En (es meg nagyon sokan) nem vagyok kepes megerteni magamat(?), megismerni "a_legvegso_igazi_isteni_lenyemet", vagyis a halallal megszunok. Nincs visszaut, nincs ami megmaradna. Talan az a_legvegso_igazi_isteni_lenyem tisztaban van mindezzel es csak jot derul a felelmeimen, de a viszony talan valami olyan mint a csecsem es aszulo kozott, amikor lerakjak a csecsemot, akkor sir, mert azt hiszi elvesziti a szuleit, pedig nem. A szulo tisztan latja ezt, de a csecsemo retteg. Csakhogy rajtam nem segit, ha sejtem, hogy valami nagyobb reszekent tukrozodom.. Az EGYENISEG halala a halal. Ezen nem segit semmi....
kagura: Eppen errol beszelek, az emberek nincsenek tisztaban azzal, hogy mi az ami az o alapveto lenyuk, a legmelyebb mag, aminek a megszunese utan nem lesz olyan letezo, amivel ossze lehet kapcsolni a mostani, es az elozo eleteit es letstadiumait.
Hmmmm.. En pedig egynek erzem magam magammal.
vagyis engem a sajat szemelyisegem hataroz meg (ami persze valtozik, de alapjaban ugyanaz marad). Es ennek az elvesztese amit nem tudok elfogadni. A megsemmisules az entudat megsemmisulese miatt felelmetes szamomra.
Meglepetessel tapasztaltam, hogy a halott topicom feleledt (elet a halal utan? ;) ),ezert lehet az, hogy ilyen sokaig nem irtam de most bepotolom.
Mindenkinek koszonom az eddigi hozzaszolasokat.
A sok szep idezet igazan szivet melengeto, de en nem hiszem, hogy akar Krudy, akar mas ilyen bekes belenyugvassal fogadta volna. A szep szavak az egy dolog, es a halaltol valo retteges egy masik ( egeszen addig, amig a beletorodes allapotaba nem jut az ember, mert akkor mar elfogadja ( ha van eleg ideje atmenni ezen a skalan,gondolok itt a Mindhalalig Zene c. filmben is megjelenitettekre..)).
En meg mindig ugy gondolom es erzem, hogy a halalfelelem nem az ismeretlentol valo felelem, ha nem az szemelyiseg elvesztesenek iszonya ( legalabbi esetemben).
wunde: ugy altalaban a Bibliat nem ismerem el egyetlen megbizhato forrasnak, inkabb azon a velemenyen vagyok, hogy az igazsag joresze benne van, nem keves dolog rejtve is van benne.
Pal apostol szamomra elegge kerdeses, mert bar ugyan a Bibliaban le van irva a palfordulasa, de szamomra ennek nagyon olyan ize van, mintha megfelemlites hatasara valtott volna szint, namarmost a megfelemlites az emberek eszkoze, nem a magasabb szintu szellemi lenyeke, de termeszetesen csak tapasztalataim szerint.
...én nem félek a halaltol...mert hiszem amit 1 Tesz 4,17 „Orökké az Urral leszünk“, Pal a lényeget összefoglalja elsö levelében.
„Erzéki testet vetnek el szellemi test tamad föl. Ha van érzéki test, van Szellemi is“ 1 Kor 15, 42-44
A saját halálomtól valahogy sohasem féltem: elfogadtam, mint elkerülhetetlent, az élet részét. Viszont szeretteimnek nagy fájdalmat okoznék, és gyermekeimnek hiányozna az "APA".
"Nincsen a halálnak sem fénye, sem árnyéka, de van valami rozmaring szaga. Megszabadulunk egy kopott nadrágtól, nikli óralánctól, a köszöngetésektől, a hazug szavaktól, a földi élet összes kellékeitől." (Krúdy Gyula)
Nem nagyon szoktam ide (Vallás/Filo) írni, mert nincs időm (meg elég ismeretem) a komoly vitákhoz. De...
Lehet, hogy írta már vki, lehet, hogy nem. Én nem a magam halálától félek. Hanem attól, hogy elveszítem a nekem fontos embereket (család, barátok). A saját elmúlásom gondolatát nem tartom túl megrázó dolognak.
