Nagyon érdekes, igen.
Azt mondja a főnővér. hogy így a szülő, meg úgy... Könyörgöm, készítsenek egy hézirendet, amibe bele kell írni minden olyat, amit fontosnak tartanak, és, ha nem tartja be a szülő, akkor szankcionálni, nem eleve eltiltani. Nem? Mert alapvetően mégiscsak segítség, ha a szülő ott van, nem sír a gyerek, megeteti, segít ágytálazni, pelenkázni, stb... ÉS mindenki jól jár...
Egyik rémesebb történet a másik után...Csoda lenne, ha azt írhatnám, nekünk nem volt ilyen, hát volt. Mégis, most nem azt ecsetelném, hanem elgondolkodtam azon, hogy nálunk miért van az, hogy semmiféle kontrollja nincsen annak, hogy kiből lehet orvos, ápoló, szakasszisztens és egyebek. Az egyik barátom sokévi műtősmunka után és mellett került be az orvosira, így van tudomásom a 18-19 évesen felvettekről, és barátom műtős idejéből a kollégákról. Elképesztő...
Sehol, semmilyen formában nem vizsgálják a motivációt, a választott hivatás iránti elkötelezettséget, semmilyen a személyiségre, az empátiára vonatkozó tudomása nincsen sem oktatásnak a hallgatókról, sem a kórházi összes személyzetről senkinek. Az egyik végzettségemet(emberekkel foglalkozó "szakma" - közkeletű nevén fejvadász,nem gyakorlom) komoly tréningek, személyiségtesztek, alkalmassági vizsgálatokon való megfeleléssel lehetett megszerezni. Az egyetemi évek alatt félévente kellett rátermettségünket, alkalmasságunkat megerősíteni.
Nem általánosítok persze, vannak aranyszívű, remek szakmai felkészültségű, emberséges eü. dolgozók, de akik nem ilyenek, simán kinyírják a beteget.
Az eszközök, a korszerű gyógyítás tecnikai feltételeinek hiánya persze játszik, és nehezen helyettesíthetők, de életmentő lehet egy jó szó, a jó ápolás, az odafigyelés, a gondosság, a biztatás a beteg gyógyulási esélyeit döntően befolyásolja. ezek alapok, szerintem tanítják, de betartását, alkalmazását nem ellenőrzik - a lelkiismeretén kivül nem tartozik beszámolni a kedves eü. dolgozó szinte senkinek...
Sokáig gondolkodtam irok e ide ebben a témában, de ...
Nekem a gyermek fontosabb mindennél, ezért nem értem és nem fogadom el, ha bárki, bármi oknál fogva igy bánik a gyermekkel, ahogyan azt többen leirták.
Mindegy mit mondanak a magyarázatok, aki ezeket teszi az felnőtt, aki elszenvedi az gyermek, és ez tény, a többi már csak lényegtelen dolog. Nekünk szerencsénk volt eddg kisebb gondok merültek fel betegségek során a kórházban, illetve más orvosi közegben, de inkább pozitiv a tapasztalat a hozzálásukkal. Ami meg nem tetszett azt szóvátettük, tesszük és bár a párom néha csititgat, azért ami a helyzethez illő azt szépen, vagy durván de tudtára adom az érintetteknek. Pénzt pedig nem adok csak kivételes esetben - ha valóban láthatóan megérdemli az aki kapja - mert nincs.
Angi én úgy találom, hogy az UNICEF foglalkozik a gyermekek jogaival, igazából nem találtam amire gondoltál, de rajta vagyok.
Viszont találtam érdekességeket. Kicsit hosszú, de érdekes. Nézzétek el nekem, hogy a Down szindrómás fiam miatt megakadt a szemem a fogyatékossággal kapcsolatos részen, ide nyilván több sortárs is benéz, ez sem érdektelen része az egyezménynek, amit tudtommal a magyar illetékesek is aláírtak.
Maga az egyezmény itt található:
http://www.unicef.hu/index_gyjog.htm#13.cikk
Egyezmény a gyermek jogairól
6. cikk
1. Az Egyezményben részes államok elismerik, hogy minden gyermeknek veleszületett joga van az életre.
2. Az Egyezményben részes államok a lehetséges legnagyobb mértékben biztosítják a gyermek életbenmaradását és fejlődését.
19. cikk
l. Az Egyezményben részes államok megtesznek minden arra alkalmas, törvényhozási, közigazgatási, szociális és nevelési
intézkedést, hogy megvédjék a gyermeket az erőszak, a támadás, a fizikai és lelki durvaság, az elhagyás vagy az elhanyagolás, a rossz bánásmód vagy a kizsákmányolás - ideértve a nemi erőszakot is - bármilyen formájától mindaddig, amíg szüleinek vagy valamelyik szülőjének, illetőleg törvényes képviselőjének vagy képviselőinek, vagy bármely más olyan személynek, akinél elhelyezték, felügyelete
alatt áll.
23. cikk
1. Az Egyezményben részes államok elismerik, hogy a szellemileg vagy testileg fogyatékos gyermeknek emberi méltóságát
biztosító, önfenntartását előmozdító, a közösségi életben való tevékeny részvételt lehetővé tevő, teljes és tisztes életet kell
élnie.
2. Az Egyezményben részes államok elismerik a fogyatékos gyermeknek a különleges gondozáshoz való jogát, és a rendelkezésükre álló forrásoktól függő mértékben, az előírt
feltételeknek megfelelő fogyatékos gyermeknek és eltartóinak, kérelemre, a gyermek állapotához és szülei vagy gondviselői helyzetéhez alkalmazkodó segítséget biztosítanak.
3. Tekintettel a fogyatékos gyermek sajátos szükségleteire, a 2. bekezdés értelmében nyújtott segítség a gyermek szüleinek vagy
gondviselőinek anyagi erőforrásait figyelembe véve, lehetőség szerint ingyenes, és úgy kell alakítani, hogy a fogyatékos gyermek valóban részesülhessen oktatásban, képzésben, egészségügyi ellátásban, gyógyító-nevelésben, munkára való felkészítésben és szabadidő-tevékenységben oly módon, hogy ezek biztosítsák személyisége lehető legteljesebb kibontakoztatását kulturális és szellemi területen egyaránt.
4. Az Egyezményben részes államok a nemzetközi együttműködés szellemében előmozdítják a fogyatékos gyermekek megelőző
egészségügyi ellátásával, orvosi, pszichológiai és funkcionális kezelésével, a gyógyító-nevelés módszereivel és a szakképzési intézményekkel kapcsolatos információk cseréjét és terjesztését, valamint az adatok hozzáférhetőségének biztosításával lehetővé
teszik a részes államok számára, hogy ezeken a területeken javíthassák lehetőségeiket és szakismereteiket, bővíthessék tapasztalataikat. Ebben a tekintetben különösen figyelembe veszik a fejlődő országok szükségleteit.
Mert akkor a szülő belelát a munkájukba, és ha nem tiszta a lelkiismeretük, akkor....
Azt nem tudom tudjátok e, hogy UNESCO EGYEZMÉNY szerint az Édesanyának joga van a gyereke mellet mardni, senki nem tithatja meg, hogy pl egy széken virrasszon mellette. Ezt jó tudni.
Nos, annyi mindent tudnék írni, de úgy döntöttem írok szösszeneteket.
Arról írtam, hogy a nőgyógyászok...
Viszont a gyerekorvosok. Akikkel mi találkoztunk, le a kalappal! NEm a pénzért, hiszem ott senki sem ad pénzt, legalábbis nem mindennapos dolog. 3,5hónapig volt ott a kislányom, megmentették az életét, általában korrekt felvilágosítást kaptunk, volt egy orvos, akiről, ha fiunk lesz, a nevét fogja kapni, nem véletlen... Erről rengeteget tudnék mesélni, de ez a része nem horror hál istennek, és azért ilyenek is legyenek itt a topicban, így kerek a kép!
A nővérek nagy többségére ugyanez volt igaz, de sajnos az az 1,2 kivétel végzetes hibákat tud, és követ el... és az orvosok még csak nem is tudnak róla.
Az, hogy a statisztik így néz ki(csak egy dolgot emelek ki):egy 750gramm alatt született koraszülött esélye MAgyarországon 25-30%, addig AMerikában 70%. Ennek a legfőbb oka, az emberi tényezőben kerestetik, ugyanis míg az USábam 1gyerekre 1műszak alatt 1ápoló jut, nálunk 6. Ami nem mindegy, főleg,m ha ebből 4lélegeztetőgépes, azokat szívni kell, rengeteg munka, és 12óráznak. Az éjszaka, az itt éjszaka, ugyanazt kell csinálni amit nappal, 2óránként, etetés, szívás, adott esetben újraélesztés, életmentés, új baba fogadása, stb... Szóval le a kalappal, aki hivatástudatból ezt a területet válassza... Mindannyiójuknak hálás vagyok.
Aztán, mikor a hülye nővér a 10nap után gépről lejött gyereknek benyomja az orrszondába a forró tejet 2mp alatt a fecskendőből, és ettől az visszajön, és belemegy a tüdejébe (aspiráció, következménye tüdőgyulladás), emiatt visszakerül a léggépre, és ezután alakul ki a BPD, ami a gépfüggőség (alig tudják levenni a gépróől, az én lányom is ilyen volt), és emiatt pár évesen fogja csak kinőni ezt a tüdőbetregséget....hát, ekkor én is elgondolkozom.
Remélem érthető voltam.
Holnap megírom azt, mikor a szemünk láttára fogyott el a lélegeztetőgép, és kisakkozták, melyik gyereket vegyék le.
Na ja az "áldott" civilizáció!
Ugassatok le, ha annyira eltérek a témától nyugodtan, de muszáj ideírnom, hogy az u.n. "egyszerűbb népeknél", mint pl. a hinduk, az afrikaiak, a muszlimok stb... teljesen természetesnek veszik, hogy a kicsi gyereket az anyja ápolja és a szakápolónő csak utasításokat ad. Bár oott nem akkora a higénia (oh, mintha mindenre ez lenne a megoldás!) viszont van egy fogadásom, hogy ott hamarabb meggyógyulnak a gyerekeke UGYANABBÓL A BETEGSÉGBŐL mint a mi híres "hugénikus" kórházainkban, és nem lesznek rémálmaik utána esetleg évekig!!!!
Hát nemigen változik az biztos...
A két gyerekem összesen 3szor volt kórházban kicsi korában. Először a nagyobbik, aki 5 hónapos korában hirtelen belázasodott- én fiatal tapasztalatlan anyaként rohantam be vele az ügyeletre. Ott megnézték, semmi különöset nem találtak rajta, csak azt, hogy ki van pirulva - na ja, július volt, hőség, ráadásul lázas volt, belenyomtak egy Germicidet és azt mondták nekem, a gyereknek napszúrása van azonnakl vigyük be a Tűzoltó utcába, mert merebgörcsöt kaphat. Mire beértünk vele taxival, a gyerek kifehléredett, mert addigra hatott a Germicid, amennyire visszemlékszem az ügyeletes nagyon ímmel ámmal vette be, valahogy sugallta nekem, hogy inkább vigyem haza, de hát én nemigen voltam a betegségekben járatos (akkor még!), nem mertem hazavinni. Akkor nem úgy volt ám, hogy ott lehetett vele lenni napközben meg ilyesmi! Hetente kétszer látogatás 3-5-ig, meg vasárnap 5-7-ig és alászolgája!!! MIndenesetre a leletek miatt bementünk a férjemmel harmadnap, mert akkorra készültek el, a folyosón várakoztunk a doktornőre, közben végig hallottam az én 5 hónaposom sírását - szomjas volt! ennyit már én is tudtam a sírásából, le se tojták, nem is csoda, 40 ujszülött volt 1 nővérre. Mikor jött a doktornő, és közölte, hogy valószinüleg torokgyulladása van, azonnal mondtam, hogy én hazavinném, látszott rajta, hogy megkönnyebbült, mondta is, hogy ő ilyet nem javasolhat, de jól teszem. Kiadták a kicsikémet, elővettek azt a 2 üveg teát amit magammal hoztam, míg a taxira vártunk, mind a kettőt kiszopta... ja, és Maripent írtak fel neki, amit képtelenség volt neki beadni, kénytelenek voltunk egy maszek orvost hívni, aki valami Vibramicint vagy mit írt fel, annak eperíze volt és egykettőre meggyógyult a torokgyulladása (bár a kórházban szerzett cooli fertőzése nem...)
Másodszor ugyanezen lányom ment be szemműtétre a Mária utcai szemklinikára, bandzsán született, meg kellett operálni. Az nem gyerekkórház volt, egy 20 égyas kórteremben a 90 éves nénikétől az ujszülöttig mindenki feküdt, no akkor a főorvosnál zsabályszerűen kivertem a hisztit, hogy napközben vele akarok lenni, megengedték, jó is volt, mert nem is tudom hogyan érezte volna magát, mikor a műtét után lekötött szemmel, kikötött végtagokkal felébred... mihelyst beértem, - akkor ébredezett éppen a műtétből - azonnal kioldoztam, és mondtam neki, hogy most akkor mesélek, ahogy előre megbeszéltük...
Harmadszor a kisebbik lányom volt a Budai Területi Gyerekkórhőázban, a szokásos asztmarohama nem olyan volt mint máskor, mikor az éjszakai ügyeletet kellett kihívni, ott is csak hetente 2szer volt látogatás, bementem a kétéves lánykámhoz, feküdt az ágyon és nézte a plafont - ő akinek soha be nem állt a szája, és mindig csinált valamit - nála már volt annyi tapasztalatom, hogy mihelyst elkészült a diagnózis: gennyes arcüreggyulladás, rögtön hazahiztam, az arcüreg mosásokra ambulánsan vittem be.. mindezt csak azért mondom, mert régebben még csak napközben sem lehetett a gyerekekkel lenni.
Én nem is értem egyébként, hogy miért gondolják, hogy a gyerek az anyja nélkül jobban gyógyítható... ennyire eszement és embertelen hozzáállást mennyire sokáig tekintettek természetesnek és még ma is sokan így hiszik... arra ugye nem gondolnak, hogy micsoda hospitalizációs ártalmakat szenvedhet egy gyerek a kórházban, ami később visszüt majd a gyerekpszichológusok rendelőjében - nem beszélve arról, hogy egy gyereke mellett lévő anya nagyon sokban megkönnyíti az ápolónők munkáját - már amennyiben az ápolónők így fognák fel, és nem okvetetlenkedő vetélytársként a gyereke mellett lévő szülőt...
nem tudom de úgy látszik az egészség űgy semmit nem változik az évek folyamán:((
Vica ma 8 éves és remélem a kórház fejezetet lezártnak tekinthetjük.
3 évessen kapott egy megfázásos fertőzést amit az akkori háziorvosunk egyszerüen nem hitt el ,jólmegtermett hiperaktiv kislányomat nem küldte el tüdőröngenre ,szedtük a semmit nem érő gyógyszereket 3 hónapig az állapota semmit nem javult végül nem birtam tovább és felhívtam a Svábhegyi Gyerekkórházat ahol az életem nagy szerencséjére Bánfi doktornéni vette fel és mindenféle beutaló nélkül még aznap fogadott minket.
Kiderült a lányomnak kétoldali tüdőgyulladása van ami magától elkezdett gyógyulni olyan modon hogy a beteg tüdőrész betokosodott.
Persze haza már nem hozhattam ,10nap kórházi rémállom egy 3éves gyerekkel ,a növérekre nem tudok végül is rosszat mondani elvégezték a feladatukat ,a munka helyükön voltak hát úgy:(((
Az igazi baj abból adodott hogy 8kor lezárták az osztály és reggel 7ig senki nem mehetett be ,tehát ha az ott alvást választottam volna akkor is a növérszállon és csak reggel lehettem volna a gyerekkel.
Na az én kislányom ha 8ig nem aludt el akkor az egész éjszakát végigorditotta ,nem volt hajandó enni ,inni ,pisilni anya nélkül ,inkább tartogatta reggelig:(((( egyszer nem birta akkor azt tanácsolta a nővér adjunk rá pelenkát mert még nem szobatiszta.:(((
kész rémállom volt ,azon idegeskedni mi történik mig nem vagyok ott:(( ,1 év múlva ismételtünk .
Bánfi dokitornéni megmentette a gyerekemet amiért nagyon hálás vagyok neki ,tényleg az orvosi ellátásra semmi panaszon nem lehetett ,kedves volt figyelmes ,gondoskodó .
Viszont Vica a mai napig felébred néha éjszaka és keres,nem akar nélkülem sehova menni 8 évessen fogja a kezem azt hiszem a lelkét teljesen sikerült kicsinálni ,csak erre ott és akkor senki nem figyelét ,a gyerekek könnyen felejtenek legalábbis ők azt gondolták ,hát szerintem tudat alatt sok minden megmarad.
Nem egészen 3000 Ft-ról szól a dolog, hanem arról, hogy hamis tétel szerepel a számlán, amit le kéne adjunk az itteni biztosítónak. Ahol valszleg nem lökött emberek dolgoznak, tehát ellenőrzik, hogy mit fizetnek ki. És ha a hamis tétel miatt visszadobják a számlánkat, az 36000 Ft!
(Azóta kiadtak a férjemnek egy másik számlát, ahol a módosított tételek szerepelnek, így valszleg nem lesz gubancunk. Nem tudom hány órai vitába került, és _eddig_ egyszer ment el anyósom fölöslegesen az Intézetbe.)
Hát ez az eset is jellemző, bár azt kivánom, ez legyen a legnagyobb bajotok, hogy 3000 forint túlfizetésetek volt... mint már emlitettem, nálunk igazi nagy orvosi balesetek még nem történtek, mert szerencsénk volt, de ami az anyagiakat illeti... ha nekem meglenne minden pénz most egy összegben, amit tök feleslegesen költöttem orvosokra pusztán a rendszer anomáliái miatt, hát... egy ideig nem lenne anyagi problémám...:-(
Azóta állítólag az osztályvezető ígéretet tett, hogy jövő héten anyós felveheti a pénzt, csak a férjem adjon egy meghatalmazást. Szerintem a telefonok és az utazgatás költsége már több, mint az összeg, amin a huzavona megy.
Azt meg nem értem, hogy mi az a könyvelési mód, amit a jövő héten el tudnak intézni, ma pedig nem. Jövő héten is egy bizonylatot kell kiállítaniuk, meg ma is azt kellett volna tenniük.
Talán főnököt kérni. Főnök főnökét kérni. A kórház pénzügyi igazgatóját kérni. Megkárosítottak, kell, hogy legyen megoldás. Mittudomén, utalják a számlátokra a különbözetet téves fizetés címen. Pénzügyes kolléga tudja a megoldást.
M.
Most hívott a férjem, a kórház NEM fizette vissza a pénzt anyósomnak, mondván nem
vitte magaval a férjem bankkártyáját, és kártyás fizetés után nem tudnak készpénzt visszaadni.
Tippek?
Amelyik orvosban nem bízom, annak az orvosnak nem adom a kezébe vizsgálatra sem a gyerekemet.
Szerencsére egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány ilyen orvossal találkoztunk. Tapasztalatom szerint inkább a nővérek azok, akiknek a stílusa kívánnivalót hagy maguk után.
Eredetileg nem akartam több rossz sztorit írni, de akkor erre a tovább adásra egyet elmesélek.
2 és fél éves volt a gyerek, amikor egyik este olyan lázas lett, hogy nem tudtuk csillapítani. Gyanús volt a dolog, hívtuk az ügyeletet. Az ügyelet nem jött ki, mi újból hívtuk őket. Ment a "harc" az asszisztenssel, a dokiig nem jutottunk. Végül az éjszaka folyamán mégis sikerült kierőszakolni, hogy kijöjjön az orvos. Megnézte a gyereket, (aki akkor már folyamatosan hányt, de akkor azt hittük, a priznictől) és közölte, AZONNAL vigyük be az ügyeletes kórházba, ő vakbélgyulladásra gyanakszik, és tüszősmandulagyulladása is van a gyereknek. Szerinte nem várhatunk reggelig, most robogjunk be. Bementünk a Bethesdába (az volt az ügyeletes), ahol a sebészeten nagyon morcos volt a fölébresztett orvos. Amikor a gyerekkel is ronda hangnemet kezdett használni (a beutalót átvéve közölte: "az állat!"), mert a 2 és fél éves gyerek nem tudta, hogy mi az, hogy merőlegesen kell tartsa a lábát, akkor rászóltam. Én is éles hangot használtam, közöltem vele, hogy ez a gyerek 2 és fél éves, egész éjjel sírt, egy szemhunyásnyit sem aludt! Lehiggadt a doki, közölte velünk, hogy az biztos, hogy a hasa fáj, és valami nagyon agresszív támadás érte őt. Felhívta a gyerekosztályt, átküldött minket oda. Ott egy _tündéri_ nagyon fiatal dokinő tetőtől talpig átnézte a gyereket. Vizsgálat közben (pisi mintát kért, ezért szerencsére pont a WC-n) elindult a gyerek hasmenése, így azonnal elindulhatott errefelé a vizsgálat, és nyugtattak minket, hogy most már egyenesben lesz a dolog. A gyerek szalmonellás volt.
Hát emberek, ezek a történetek tényleg horrorisztikusak...:-(
Hálistennek mi nem sokat voltunk kórházban, és ennyire rémes történeteket nem tudok írni. Nekem anno a körzeti gyerekorvos "csak" asztmássá tette a lányomat (8 hónapos korában egy nagyon erős bronchitiszt kapott, de nem volt hajlandó antibiotikumot adni rá, kizárólag egyik üveg ipekakuánát a másik után, a gyerek egyre rosszabbul volt, de nem volt lázas(!), már semmi nem maradt meg benne a köhögéstől, és egyszer csak beugrott neki az a bizonyos spasztikus légzés, ami aztán megkeserítette a gyerekkorát, arra is rossz gyógyszereket írt fel, jellemző, hogy mikor pár hónap mulva a lakótelepre költöztünk, az ottani orvosnőnek rögtön sikerült olyan gyógyszert adnia, amitől a fulladás nem 3 napig, csak pár óráig tartott... de nem erről akarok beszélni.)
Hanem arról, hogy nem tudom hány ember tudja közületek fogni a Realyity tévét (UPC csatornán fogható), no abban van minden reggel két sorozat, az egyiknek a címe: Kicsi csodák, vagy Az élet kicsi csodái, a másiknak pedig az Albert herceg kórház. Az elsőn különféle nagyon súlyos betegségekben szenvedő gyerekeket mutatnak be végigkisérve a műtéteket és a gyógyulást (sajnos néha a halált is), a másikban pedig a fent említett kórház egy-egy napját különféle betegeken keresztül. Én el nem mulasztanám, és nagyon jó lenne, ha ezt a sorozatot kötelezővé tennék minden orvosnövendéknek. Most nem arról van szó, hogy azok a kórházak (Montreal) sokkal de sokkal jobban vannak felszerelve, a műtéti technikáig bravúrosak, hanem arról, ahogyan a betegekkel és a hozzátartozókkal beszélnek. Ez magyar szemmel egészen elképesztő, ahogyan mindent megbeszélnek velük, mindenről tájékoztatják őket, mennyire empatikusak és megértőek, a szülők a műtő ajtajáig kisérik a gyerekeiket és természetesen állandóan velük vannak, a nővérek segitőkészek és kedvesek... a titok pedig egyszerűen csak annyi, hogy ott vannak EMBEREK akik arra szakosodtak, hogy gyógyítsanak, és vannak EMBEREK, akik épp most
gyógyitásra szorulnak.
Valaki írta, hogy mennyire idegesíti, hogy ha a betegek olyan stílusban beszélnek az orvossal, hogy "drága aranyos főorvos úr" stb... hát engem is nagyon nagyon idegesít! Megértve azt, hogy az orvosok helyzete nálunk korántsem rózsás, és igaza van Mikoltnak, mikor azt írja, hogy egyszerűen törvényellenes és embertelen, hogy az orvosokat ennyire kizsigerlik, és arra kényszerítik, hogy fáradt ingerült aggyal legyenek kénytelenek életbevágó döntéseket hozni, ám nekünk is abba kéne hagyni már azt a szemléletet, hogy piedesztálra emeljünk valakit csak azért, mert az orvosi egyetemet végezte el.
Abba kéne hagyni már az orvos-beteg kapcsolatban ezt a földesúr-jobbágy viszonyt! (Jómagam pl. akármilyen professzorral beszélek, kizárólag a "doktor úr" megszólítást használom, van az is tiszteletre méltó.)
azon tunodom, segitek-e a gyerekemnek azzal, ha balhezok az orvossal? nem adjak-e egymasnak tovabb, hogy "ez a szulo ilyen meg olyan"? nincs-e meg az orvosoknak a hatalmuk ahhoz, hogy egy vizsgalatot a kelletenel fajdalmasabban vegezzenek el? nem jarok-e jobban, ha fogom a gyerek kezet es osszeszoritom a fogam, es egyszer ugyis tulleszunk rajta? nem hatasosabb-e a bunko, lekezelo stilusra a szomoru udvariassag, a mosolygas? nem fogja-e egy ido utan elszegyellni magat ez az orvos? amikor en vagyok kiszolgaltatott helyzetben, megeri-e meg jobban mergesiteni a szituaciot? ... egy idealis kornyezetben ezeket a kerdeseket nem kellene a szulonek feltennie maganak, de itthon igen:(
Sejtettem, hogy ilyesmi van máshol.
Itt jön az, hogy mindenkinek egyformán kéne a változást eröltetni. Ha a betegek nem istenítik, a dokikat, és nem is fogadják el a lekezelő stílust, akkor a dokik előbb nyomják a vezetőiket, nagyobb nyomást gyakorolnak a politikusokra, hogy változzanak a dolgok.
Tudom, sok a "ha". :-)
Meg nem megy ez olyan gyorsan. Én addig is -azt hiszem- megmaradok annál, hogy a gyerekeimmel szemben is megkövetelem a tisztességes hangnemet, ellátást. Ha pedig nem ezt kapják, szóvá teszem.
Floridaban laktam egy ideig egy orvos apuka-haztartasbeli anyuka hazasparnal. az apanak fix munkaideje volt, kethetente egy ejszakat ugyelt, reggel akkor is hazajott, es elotte csak este ment be. ott a torvenyek nem engedik, hogy faradt orvos lassa el a beteget. de naluk az orvosok SOKAN vannak, megbecsulik oket. mostanaban valamifele "inverz rasszizmust" tapasztalok az orvos iranyaba. az sem jo, ha istenitik oket, de az sem, amikor eleve gyulolkodve allnak hozzajuk, mert orvosok.
amugy neha tenyleg hibaznak, mert ok is emberek. egyszer a sajat anyam kezelt felre (lumbalasos tortenet volt) pedig o aztan odafigyelt, mert a gyerekerol volt szo. de kepzeljuk el, hogy behoznak egy sokkban-gorcsben rangatozo embert, es az orvosnak ott helyben szinte ranezesre kell megallapitania, hogy mi lehet a baj, azonnal ki kell valasztania valamit a fejeben levo tudasanyagbol, hiszen ott all a kis beteg anyja, hozzatartozoja, es mindenki egyre idegesebb attol, hogy ott zokog-jajgat a vizsgaloasztalon. nagyon keves ember alkalmas erre a szakmara, sajnos joval kevesebb, mint ahanyan vegulis a palyat valasztjak.
Biztos, hogy a rendszerben (is) van a hiba. Ahogy gondolkodom, hogy máshol hogyan is lehet, az jut eszembe, hogy tőlünk nyugatabbra, esetleg Amerikában hogyan is lehet ez? Ott a dokik befejezik a műszakot és annyi, onnantól fogva magánemberek. Magyarországon pedig jön az ügyelet, meg a magánpraxis?
Gondolom ezt a férjem miatt írtad. Itt nem azzal volt a gond, hogy nem magyar állampolgár. Magyarországon is biztosítva van, az ott kifizetett pénzt itt visszakapja. (Ha bent tartották volna a kórházban, azt ki sem kell előre fizetni.) A ciki ott van, hogy az asszisztens fals kezelést is beírt a számlára. Pech, hogy a Párom átnézte a számlát és szóvá tette. (Itt nyilván ellenőrzik a számlát és csak a jogos kifizetést térítik vissza.) Ezek után még "szálljon az ő fejére", hogy az asszisztenst esetleg elbocsájtják.
Nos, asszem hosszú leszek, lehet, hogy 2részletben jön le, de sajnos sok mmesélnivalóm van.
Az köztudott, hogy a szülészetben van a legtöbb műhibaper, "méltán". NAgyon rossz véleménnyel vagyok a szülésztársadalom elfajzott, már orvosnak nem nevezhető társaságáról. Szegedről nyilatkozom, de talán beszélhetek az egész ország nevében. Nics emberség, csak pénzéhség, csak csúsztatáskor mosolyognak, és röhelyes, hogy a nudli munkájukért (amit aztán, ha valami gond van, el is szúrnak) milyen sok pénzt várnak el. EGy szülés ugye 50ezer ft minimum. GOndolom Pesten még drágább. Mire föl??? De kénytelen vagy kifizetni, neeeeem, nem hálából, hanem hogy megvásárold a "szolgáltatást". Igen, a szolgáltatást. Azt a munkát, amire Ő felesküdött, amiért a fizetését kapja. Hippokrátesz??? uggyanmár... Hogy ellvégezze. SOksok páldát tudnék hozni, de teleírnék néhány oldalt így nem teszem. Beszélek csak a saját esetemről. Eddig volt egy nőgyógyászom, aki egy ultrahang vizsgálat alapján megállapította, hogy nem érnek meg a petéim....hmm 2hónap múlva terhes lettem. Orvost váltottam. Ekkor 10hetesen elhalt a magzat, a drága dokim nem jött be este feltenni a lamináliát (ami kitágítja a mszat), hanem egy kis medikus tette fel, és közölte, hogy egy szúrást fogok érezni, ami ráadásul csíp is. Ezt kb 15ször éreztem. Nekem fájt, Ő pedig jobban meg volt ijedve mint én, az asszsztensnő arcára minden rá volt írva. NEm is sikerült túl jól, mivel reggel, ahogy felébredetem, kipottyant belőlem, és azután a magzatom szemem láttára landolt a Wc kagyló előtt. Összeomlottam, úgy szedtek össze, és a főnővér a férjemmel cipelt el a műtőig, aholis még altatás közben is sírtam:-((((((
De ez még semmi sem volt. Mikor 2jára terhes lettem, 6hetesen mondta a dokim az UH alapján, h kicsi a magzat, menjünk 1hét múlva, ha addig sem nő, akkor ezt a terhességet is be kell fejezni, menjek éh gyomorral. hmmmm, snkinek nem kívánom azt a hetet. UHon minden rendben, és flegmán közölte a doki, hogy ikergyermekeket várok:-)))))). Nagyon boldogok voltunk. Kevés irodai munka, később csak 4órában, 16.héttől semmi, csak otthon. Sokat pihentem, esetleg főztem, nagyon vigyáztam növekvő babócáinkra. 25hetesen méhszájvizsgálat. Addig semmi panaszom nem volt, ám ez a vizsgálat fájt, és rá 2-3napra elkezdődött egy fehéres folyás, ami normálisnak tűnt, illetve nem olvastam sehol, h gond lenne. 1hét múlva fájásokkal mentem be az ügyeletre, addigra 3cmre nyitva voltam, és 1cmre el volt vékonyodva a msz. A dokim nem jött be, állítólag Pesten volt. hmmm, én meg majdnem szültem. 1hétig sikerült még visszatartani, közben remek nővérekkel találkoztam, akik sokat segítettek. Viszont velem a viziten kívül senki nem foglalkozott, a saját dokimnak híre hamva nem volt, pedig biztos nem volt PEsten, hiszen aznap és másnap is dolgozott, semmi értelme. Hazudott, szemrebbenés nélkül. Ha felhivattam jött, megsimogatta a lábam, és azt mondta, minden rendben lesz, ne aggódjak, de a kérdéseimre már nem válaszolt. Igen, és ezt honnan veszi. Miért gondolja, hogy 27hetse ikerterhességgel, 3cmre (addig már 4) nyitott mszjal minden rendben van??? Semmi sincs rendben, tekintve, hogy Ő nyitotta meg a méhszájat. A kretén.
Nos péntekre olyan állapotba kerültem (folyamatosan jöttek a fájások), hogy ágytálaznom kellett,, és mosdattak), feljött hozzám, elrendelt CTGt, és UHot (amit szintén addigra hoztak hozzám), és mondta, h jön az eredményekkel. Nem jött. EWZután Anyukám megkersete adott neki pénzt, amit Ő egy "nem kellett volna" kíséretében gyorsizibe zsebrevágott, és nem jött fel hozzám. Aznap császároztak, az ügyeleltes orvos (talán szerencsére) ő nem jött be, állítólag ismét Pesten volt. NAhát....
Mondjam 27.hétre született ikerlányaink Regina (750gramm), Virág(800gramm). Regina (a császármetszés ellenére?) elkapta a fertőzést, ezért 16 nap kemény, hősies küzdelem után angyalka lett. Virág 2hónapot töltött lélegeztetőgépen, 3és fél hónap után hoztuk haza. Most fél éves, 4300gramm:-)))) és imádjuk, a tüdeje picit beteg még, és kicsi, lassan gyarapszik, gyógytornázunk, és Ő a szemünk fénye.
Nos semmi de semmi peralapunk nics. Nincs bizonyíték (nem írt be a ksikönyvembe semmit). De ha lenne is, ez egy 60éves prof, naná, hogy emgvédnék, körbefognák. SZívesen beírnám a nevét, azért nem teszem, mert valaki még engem perel be rágalmazásért, bárkinek szívesen elárulom!!!
DE!!! Remek nővérekkel, jobbnál jobb, kedvesebbnél kedvesebb szülésznőkkel találkoztam, és aki igazán sokat tett értem, az egy mezei beteghordó volt, aki cipelt innen oda szegénykém, és mikor a a zsebébe tettem ezer, azaz ezer forintot, azt mondta, hogy gondolom, ezt nem szabad. És nagyon rosszul esett neki, hogy pénzt adtam, ez látszott, onnantól már nem volt olyan kedves, ha összefutottunk elkapta atekintetét. PEdig megérdemelete, nem ezer , ha nem sokkal többet is. Ő fogta le rázkódó testem, mikor nem tudták beadni a gerincembe az érzéstelenítőt, mert rázott az ideg (sokkot kaptam), és közben bezsélt hozzám, nyugtatott. Soha nem tudom meghálálni, amit értem tett. Azután a posztoperatívon volt egy idős ápolónő, törékeny, vaságyastól 50kg lehetett, és támogatott, tartott a zuhany alatt, hogy ne ájuljak el, és mosott le, mindenemet, úgy álltam ott, hogy örültem, hogy élek, azt hittem szét szakadok, 1lépés, maga volt a borzalom, és Ő, mit egy gyerekhez úgy beszélt, és ez akkor nagyon jól esett. Ők emberek, a betegért vannak, pedig nem is esküdtek fel.
Az újzsülött intenzívről talán holnap, de ha nem baj, az is hosszú lesz.
A gyerekeim apukája innen messze él és már le is mondott a magyar állampolgárságáról. Nem sokra becsülöm emiatt, de az tény, hogy a gyerekeimnek azonnal megkérném az apjuk állampolgárságát és az ezzel járó biztositást és kórházi ellátást, ha valami sulyos betegségük lenne, mert én nem akarnám elvesziteni a gyerekemet pl azért, mert pont nála fogyott el a keret a veseátültetésre vagy a jobb gyógyszerre :-(((
Ószintén sajnálom a túlterhelt nővéreket meg orvosokat, de az a kisgyerek aki a "bosszuságokat" okozza, a szülei számára a világon a legfontosabb .
Sziasztok!
Pár perccel ezelőtt hívott a férjem, és igazi mai magyar életképről adok tudosítást.
Alapnak annyit, hogy a Párom nem magyar állampolgár, de a héten Budapesten dolgozott. A munkahelyen elcsúszott a mosdóban, kissé összezúzta magát, ezért a testvéremék jobbnak látták, ha beviszik őt a Balesetibe.
Idézem nektek a barátnőmnek írt beszámolót:
"Valami 36000 forintot gombolnak le róla. És micsoda érdekes dolog, olyan szerepel a
számlán, hogy "egyéni torna". Hm.... Megkérdezte R, hogy ez mi??? Jaj, hát
tényleg!!! És akkor itt ez most ciki, mert R már kifizette a számlát, és hát
ugye akkor nem is annyi az összeg, hanem 3000 Ft-al kevesebb, és olyan orjöngés
van, hogy a tesóm kiment a kórházból, hogy ezt o nem bírja. Azt mondja R, hogy az asszisztens és a pénztáros össze akarnak verekedni, üvöltöznek. Mert nem tudják visszaadni a pénzt. Az egyik csaj meg ma van utoljára. Azt akarják, hogy
R holnap menjen vissza a pénzért. Mondta R, hogy holnap o nem oda akar
menni. Legfeljebb a szülei mehetnek, de hát...És ha holnap körberöhögik apósékat,
hogy mi a fenét akarnak? A doki a csúcs, mert o meg azt mondja, hogy hát az a
baj, hogy ide taj-kártyás emberek szoktak menni, és nem szoktak kártyával
fizetni."
(A férjem végül eljött a visszajáró pénz nélkül, az asszisztens pedig közölte vele, hogy hát ő most valószínűleg elvesztette a munkáját.)
bocsanat, hogy kozbekotyogok, de bennem is rossz emlekeket ebreszt a tema. az anyam orvos, es a korhaz miatt, a betegek miatt, a gyogyitas miatt nem volt anya. egy honapban ket hetveget (szombat reggeltol hetfo delutanig) plusz hetente ujabb egy-ket ejszakat ugyelt, azaz fel honapot nem aludt otthon. ha hazajott, az keso este volt, nem volt ideje a sajat gyerekeire (nem gyerekorvos). nagyon rossz erzes ennyi kinzo tapasztalatrol olvasni, de az is kinzo volt, hogy nekunk meg nem jutott anya a betegek miatt. iszonyuan leterheltek az orvosok-noverek, es amikor az egyetemre/iskolaba jartak szerintem nem arra keszultek, hogy a maganeletuket is fel kell aldozniuk. nekunk, a betegeknek a mi esetunk a legfontosabb, maximalis torodest varunk el (jogosan), de a szemelyzetnek naponta 30-40 olyan esete van, ahol max. torodest kellene nyujtaniuk, nem ritkan 48 ora talponlet utan is. ezt nem tudja megvaltani a zsebbe csusztatott boritek:( a tulterheltseg miatt egyszeruen nem jut energia arra, hogy mindig ugy viselkedjenek, ahogy az elvarhato lenne:(
A Madarász utcai kházról még azt elfelejtettem leírni, hogy a nővérek leszóltak azért, mert a két és fél hónapos fiam csak anyatejet kapott, hogy:
-nicsak, egy felvilágosult anyuka, én nem tudom miért hiszik hogy maguk mindent jobban tudnak, igenis adjon a gyereknek teát attól majd elhallgat! (éppen nyügizett Botond)
És miután mondtam, hogy nem kap a gyerek csak anyatejet, fennhangon kibeszélt a többi nővérrel is.
Ja, és a napi egy csepp d vitamin (2napról lett volna szó) hozassam be a férjemmel ha adni akarom a gyereknek.
Csak azt nem tudom, hogy akkor miért kérdezték a felvételnél, hogy kapja e a gyerek?
Az a szörnyű, hogy ilyen dolgok sajnos nap mint nap megesnek. Ha nem is ennyire durvák, de hasonlóak.
A Tűzoltó utcáról én is tudnék mesélni. Sajnos nagyon kevés olyan orvos van, aki még nem cinikus a betegeivel szemben; akiben még van empátia. Persze őket is meg lehet érteni, mondhatnánk, de én nem értem meg őket! Ők akartak orvosok lenni, tudták, mivel jár! Ha én így beszélnék a FELNŐTT ügyfelemmel, nagyívben repülnék!
Nem is tudom, mit lehetne tenni, hogy egy picit kevésbé legyenek elszállva maguktól!
Honey74 , pont ezekre az esetekre gondolok, hogy nem szabadna elmenni mellettük. Hogy szóvá kellene tenni őket.
Mi volt a házirendben? Nem a nővérek döntik el, hogy ki húzza le az ágyneműt. Ha a szülőknek kell, akkor azt előtte gondolom írásban megkapták. Mint ahogy azt is, hogy mennyi a költsége annak, hogy ő ott alszik.
Ugyanez érvényes a mosdóra is.
A vacsora, reggeli szintén ilyen kérdés.
Sajnos a klímához, hőmérőzéshez nem tudok hozzászólni. Nem mindegy, hogy hány fokra kapcsolta be (a túl meleg nem jó a lázas gyereknek), és persze a stílus...
