Pont ezt mondta nekem ma a gyógytornászom: hogy sajnos sokat sétálunk rugalmatlan talajon, ami defromálja a lábat. (És persze nehéz lenne Budapesten nem betonon menni.) Ezért ő javasolt a torna mellé nekem pl. rendes cipőt és talpbetétet, amíg helyre nem áll az egyensúly.
Én is így gondoltam, rákérdeztem mindkettőre. Állítólag nem kamuzik egyikben se. Dokija is furcsállotta, csodálkozom, hogy nem csináltak még valamiféle teszteket.....nem tűnik normálisnak pár kilitől így összetörni.
Ezt a jódkúrát már sok helyen olvastam (orvostól is), no meg sokszor olvastam azt is, hogy mekkora badarság :) Ha neked bevált, örülök! Vajon placebóhatás vagy másnak is van ilyen tapasztalata?
No csak azért, hogy én is oszthassam az észt. Még aktív koromban hasonló tünetektől szenvedtem. Itt vagy a Spártában olvastam egy drasztikus kezelési módszerről. Csak azért ajánlom, mert nekem bevált. Jóddal kenegetni. 2 hét múlva már versenyeztem, viszont egész nyáron hosszúnadrágban. Rövidnadrág kilőve, + egyéb mellékhatás. (csonthártyagyulladásra tippeltem)
Van még itt a mezítlábazással kapcsolatban egy lényeges szempont, amiről eddig nem - vagy alig - esett szó:
Többségünk Magyarországon lakik, nem az Etióp-magasföldön, vagy a Szaharában. Tehát, míg az említett helyeken topánka nélküli futás egy skorpióra vagy homoki viperára lépésen kívül jóformán semmilyen veszélyt nem hordoz (és az sem túl vészes, hiszen az áldozat az esetek egy részében aránylag hamar kiszenved), addig itt a Kárpát-medencében szinte minden mezítláb megtett méter számos veszélytényezőt jelent! A különféle eredetű (karambolos autószélvédők maradéka, eldobált sörösüveg, leselejtezett ablak, stb.) üvegszilánkok okozta sérülés nem csupán fájdalmas, a gyógyulás hosszadalmas, a kiesett munkanapok a GDP-ben és a családi kasszában egyaránt komoly kiesést jelentenek. A rozsdás szögek, drótok, csavarok, rajzszög, kerítésalkotók, eldobált deszkák, cserép- és téglaszilánkok által okozható sérülések spektruma még szélesebb, a vérmérgezéstől az összevarrásra szoruló talpig minden lehetséges. És akkor a kieső edzésnapokat (heteket, hónapokat) még nem is említettem, az esetleges maradandó sérülésekről nem is beszélve. Összegzés: A mezítláb futás bizonyára sokat segít a helyes futótechnika kialakításában, a láb izmainak minél sokoldalúbb fejlesztésében, és még számos előnye van, DE: fusson cipő nélkül, akinek két anyja (és minimum két pótlába) van!
No erre milyen megoldást javasol vajon tzui... (kimondhatatlan nevű) barátunk? :))
Én szívesen futnék mezítláb, de vannak bizonyos körülmények, amik megakadályoznak ebben. Többek közt a belváros belében lakom, így, ha csak nem akarok x órát utazgatni (annyi időm úgy sem lenne), kénytelen vagyok betonon futni. Betonon mezítláb futni necces. Egyrészt a már meglévő masszív bőrkeményedésem sem elég ahhoz, hogy ne b.ssza szét a lábam az aszfalt, másrészt nem akarok kutyaszarba és egyéb testnedvbe lépni így natúre, ami szinte lekerülhetetlen amúgy ilyen körülmények közt, így seprec alatt egy kellemes lábgomba boldog tulajdonosa lennék. Ha mégis terepre kerülnék, ott sem a pihe puha pázsit fogadja az embert, hanem olykor kiálló, éles kövek, sár, gyökerek, így valószínű 5 perc után a saját véremben tocsognék, pedig azt máséban szeretek. Lehet, hogy pár ezer éve milyen faszán megvolt az ember cipő nélkül, de akkor egészen máskörülmények uralkodtak, és a mai ember jóval puhányabbnak születik általában az akkori átlaghoz képest. Böff.
Az előzőekhez csak enyhén kapcsolódva, elképedésemnek adnék hangot. Most hallottam (láttam) egy elég elképesztő sztorit: viszonylag kezdő fiatal nő futó, nem túlsúlyos, elvileg korábban egészséges, mérsékelten aktív életmóddal, heti 3-4 kocogós edzés, összesen heti max 30km és egyszercsak vad alsólábszár fájdalom, sípcsont környéke főleg. Dokitól dokiig semmi eredmény, pihentesse, kenegesse, aztán majd elmúlik. Közel egy év(!) után végre készült egy röntgen -> sokszoros(!) fáradásos törések a sípcsontban, mindkét(!) lábon. Állítólag vérkép, csontsűrűség rendben. Ilyen van?! Alig hiszem el.
Csak most olvasgattam vissza, már mindenki elmondta a tutit, de azért én is, nekem is volt már ilyen :-) Valószínűleg csonthártyagyuszi, megerőltetéstől (táv vagy tempó). Pihentesd, kenegesd (rozmaring, fekete nadálytő).
Csanya, úgy látom, hogy te kedveled ezt a Csukás darabot. Már múltkor is belenéztem, valóban klasszikus darab! Majdnem olyan alapmű, mint a mezténlábas blog.
Első kommentnek egy kéretlenül beb@szott blog reklám, csak hogy a stílus a megszokott legyen.
Különösebb reakciót nem váltott ki a dolog, a lényeg itt van:
mikael írta: a Runner's World legutóbbi számában 4 oldalas cikkben értekeznek erről és a mezítlában futásról. konklúzió: sok felkészülést igényel, legfeljebb kiegészítésként alkalmazandó, nem helyettesíti a futócipőt.
üdv, M.
DaMartian válasza: érthető hozzáállás! Azért nem teljesen érdekmentes ez a fajta publikálás, bajban is lennének ha nagyon reklámoznák a mezitlábas futást, még ha igaz is lenne, hogy az a hipertuti! Kik hirdetnének akkor azután a lapban? Lábkenőcs gyárak? : ))) Komolyra fordítva: egyetértek. Hasznos, szükséges, kell...Kiegészítő edzésnek, nem minden napos használatra.. Heti 40-60-100K nem hiszem hogy túl jó lenne cipő nélkül... Don't try this at home! : )
lehet, hogy a mezítláb futás az univerzális megoldás mindenre. csak épp úgy tűnik, hogy nem igazán figyelmesen olvastad, vagy nem jól értelmezted amit írtam és ennek ellenére osztod a tanácsokat.
szóval akkor még egyszer: én kifejezetten nem sarokra érkező futó vagyok. elég sokat edzettem pont az életem azon szakaszában mezítláb, amikor az ember izomzata, mozgástartománya, mozgáskoordinációja leginkább fejlődik. (13 év különböző küzdősportokkal, heti 5-6 edzéssel kb. 10 éves koromtól.)
szóval tipikusan lábujjpárnára érkezek, olyan technikával futok, mintha mezítláb lennék, mert egyszerűen ehhez vagyok szokva.
már csak ezért is irritáló számomra, hogy jössz itt a demagóg megközelítéseddel (ami ráadásul nekem épp baromira nem használható semmire sem) és kioktatsz másokat, akik személyesen ismernek évek óta, tudják, hogy hány éve és miket futok. és közülük akik tudtak, igyekeztek írni valami hasznosat. nyilván nem mindenki tudott ilyet, mert pl. épp aktuálisan nem olvas fórumot, vagy nincs tapasztalata, ötlete a sérülésemmel kapcsolatban, stb.
Ez egy érdekes cikk. Különösen az utolsó fejezet. Az sem javasolja, hogy dobjuk ki a cipőt, mert attól jó lesz.
Szvsz itt a topikon kicsit túlerőlteted a témát, és a jóindulatú, segítő hozzáállásod ellenére lassan a rosszindulatú trollokkal azonos besorolást kapsz. A kevesebb több lenne. Szerintem.
Én azt se bánnám, ha már haragudna. de annyira, hogy mérgében befejezné. Én már régóta átugrom, de rossz így olvasni a topikot, hogy néha egész napokat kell átugrani.
Amúgy véleményem szerint minden hozzá intézett reagálás olaj a tűzre.
kommentet nem tudok linkelni, de ha DaMartian (ő a nike-nál dolgozik) adatlapján megnézed az aktivitásaiban a hozzászólásait pár tízzel visszább megtalálod az egész témát.
A mezítláb futás veszélyei. Tengerparti homokban légszomjat okoz. Aszfalton nem mertem kipróbálni.
A mezítláb járás veszélyei. Tavaly egy felkészületlenül teljesített ironman után 2-3 héttel kezdődtek a tünetek. Reggel felkelés után pár másodpercig fájt a talpam. Napok múltával egyre rosszabb lett. 2 hónap után már napközben is előjött és egyre tovább tartott. Később nehezemre esett a lakásban közlekedni. (2 hónap alatt mindössze 26 km-t, 3 hó falatt 31 km-t futottam.) Orvoshoz nem mentem, és talpi bőnye gyulladásra gondoltam. Kb. 2 hét kellett a gyógyuláshoz. Három dolgot csináltam. Az elsőhöz Olipapa belinkelt zoknija adta az ötletet. 1.) Gurtnit erősítettem az ágyhoz és éjjel abba téve feszítettem hátra a lábfejemet. Pár nap után abba kellett hagynom, mert a gerincem nem bírta az összenyomást. Érzésre a gyógyulásban ez kb. 40-45 %-ot jelentett. 2.) A lakásban felhagytam a mezítláb járással. Nulla métert mentem mezítláb, még a szőnyegen is strandpapucsban voltam. Ez szintén 40-45%-ot jelentett. 3.) Ha ültem, a lábujjaim mindig 4-5 cm magasabban voltak a sarkamnál. Egy deszkadarabra tettem a lábfejemet. Ez 10-20 % javulást eredményezett. Egy idő után, mivel semmi bajom nem volt, megint mezítláb jártam a lakásban. A talpfájás újra előjött. Ahogy elővettem a papucsot elmúlt. Azóta otthon se flangálok anélkül. A mezítláb futás lehet, hogy csodaszer, én mégsem hiszek benne. Ha a sima járás ennyire rossz lehet, akkor a futás pláne árthat.
Futóstílus felméréshez éppen ezért alkalmas. Felnagyítja/nem tompítja a hibákat, ezért könnyebb azokat észrevenni és kijavítani.
Nem hinném, hogy saját magamon bizonyítva megértenék, elfogadnák amit mondok, ha eddig sem tették!
Évmilliók fejlesztési eredménye az emberi test! Megfelelő használat mellett tökéletesen működött eddig. Nem szorul magyarázatra a csodálatos mivolta!
Az ember egészsége az szervezet egyensúlyban tartásától függ! Tehát mindenből kiegyensúlyozott mennyiséget, eleget kapunk, akkor jól vagyunk. Ha pl. keveset alszunk, vagy sokat eszünk, akkor borul a rendszer.
Aki veszi a fáradtságot és elkezd mezítláb járni, vagy futni, az rájön, hogy vannak olyan izmok a lábában, amik a kényelmes cipőkben eltunyultak és szintén rájön, hogy pocsék érzés, ha leteszi a sarkát! Vastag sarkú cipőben is leteheted, de akkor 1 fékezed magad, 2. a sarkadon majd a sípcsonton kersztül a térdbe, esetleg feljebb a csipőbe megy az ütődés és ez előbb-utóbb izületi sérüléssel jár. Lehet velem vitatkozni, de le lehet ugrani egy székről sarokra párszor. Nem lehet bírni sokáig! Ha ugyanezt cipőben teszed, akkor ugyan nem érzed a sarkadon a fájdalmat, kicsit tompít a vastag cipősarok, de az ütődés az izületben megtörténik, ahol mint tudjuk nincs ideg és majd csak akkor érezzük őket, ha már megsérültek!
Ellenben, szinte mindenki képes magától talppárnára érkezni és semmi baja nem lesz a sarkának, térdének! Futás közben is csak ugyanezt a landolást kell megvalósítani és kész.
Semmi bajom a cipőkkel, van nekem is. Azt kell megjegyezni, hogy milyen érzés mezítláb járni és ezt az érzést kellene éreznünk egy jó cipőben is. Lehetőleg ne nyomja össze a lábujjainkat, ne legyen nehéz, mert azt is cipelned kell magaddal egy hosszú futásnál és az is fáraszt, ne legyen (sokkal) magasabb sarka, mint a talp alatti rész, mert akkor a sarkad is kap a terhelésből landolásnál és az előbb utóbb az izületeken is érezhető lesz.
Én érzem gyaloglásnál és futásnál is, hogy cipőben nem tudom tartani könnyen a mezítlábas járási, futási technikát, ergo megváltoztatják az egyensúlyi állapotot. Vannak olyan cipők, lábbelik, amik minimálisan befolyásolják a lépőtechnikát. Ezeket kell előnyben részesíteni.
De ez csak logika, intelligencia kérdése!
A blogom a 180-as lépésszámról szól, meg a természetes futóstílusról Nem azt mondtam, hogy télen a hóban egész nap mezítláb legyetek, bár ehhez egyszer el kéne olvasni a blogom! Csak olyan dolgokról beszélek, amik nem szorulnak bizonyításra! A 180-as lépésszámmal kapcsolatosan már említettem, hogy a komoly bicósoknál is 90-es pedálfordulatra törekednek. Ezt te is tudod, hisz' rengeteget tekertél. Nem fogom bizonygatni.
A természetes futóstílusról meg már elmondtam, hogy a leghatékonyabb futási stílusról van szó, mert nincsen semmi ami hátrányosan befolyásolná a test mozgását.
Esetleg nézzétek meg a tókerülő, vagy a vértesi verseny képeit és időzzetek el a részletekben, hogyan teszi le a lábát, hogyan mozog, aki elől ért célba és hogyan aki hátul. Lehet maratonok videóit is bogarászni. Mindegyikük felkészült versenyző, lefutotta a távot, csak más idő alatt és más technikával. De a kettő között látható összefüggés van.
Nem velem vitáztok, hanem tényekkel. Nekem is egy sérülés kellett ahhoz, hogy átgondoljam, vajon mi válthatta ki a sérülésem és mi az ami megelőzi ezt a jövőben. Nem érdekelnek a gyűlések, sem az időeredmények, mert nem mindenki képes csúcsteljesítmányre és nem is a sebesség, vagy a távolság a fontos nekem, hanem a futás öröme! Ez meg megvan, volt , lesz remélhetőleg egészségben! :)
