Korábban már több topikon is szóba került az oszmán hadsereg felépítése, csatái stb.
Fogjuk most össze az ezzel kapcsolatos kérdéseket, véleményeket egy topikba.
Először is azt szeretném megkérdezni, mióta élsz Tokióban. Klassz hely? Melyik városrészben élsz?
On
Másodszor: Mióta mongolok neked az oszmánok? Vagy itt is csak egy múló ötletről lesz szó, mint az avar kérdésnél, ahol az orrod alá dugtam Éry Kinga tanulmányát, és hirtelen elpárologtál, mint az említett nép egy csekélyke töredéke a Nesztor-krónikában?
Ott kellene kezdeni kik voltak az oszmánok, honnan jöttek, hogyan kerültek jutottak ennyire magasra. Érdekes hogy szinte mindegyik muzulmán világban felbukkant türk-mongol horda "karriert csinált", a szeldzsukoktól kezdve a mamelukokig, végül még Indiában is turkomán császár került hatalomra. Egy ideig úgy tűnt hogy a turkomongolok az egész világot leigázzák, aztán hirtelen kiderült hogy csak végtelenül hatalomvágyó, de valójában primitív és kifejezetten infantilis uralkodó rétegről van szó. A megszerzett birodalmak gazdasága rövig idő alatt összeomlott irányításuk alatt, végül az oszmánok is szépen leamortizálták a középkor elején még nyugatnál sokkal fejlettebb egykori kelet-római tartományokat, hasonlóan mint az avarok korábban Pannóniát. Ehhez képest nagyon sikeresek voltak, de kellett hozzá a hanyatló muszlim világ is, a szétkorhadt muzulmán királyságok új erős embereket kívántak, a barbárok pedig meg is jelentek, egyenesen belső-ázsiából. Szóval az oszmánok története valahol a bizánci birodalom keleti határvidékén kezdődött, egy primitív belső-ázsiai eredetű türk lovasnomád pásztornép felfedezte hogy a körülöttük élő korrupt és romlott városi városi kultúrák (muszlim és keresztény egyaránt) világában kifejezetten nekik áll a zászló.
Én is uy olvastam hogy a török császár félelmében a janicsárhadosztály biztonságot nyujto sürüjébe menekült a magyar és polák nehéz lovasság rohama elöl.
Nem sok hiányzott különben hozzá, hogy a pámcélos lovagok áttörjék a jancsárok sorait és meg ne öljék a török császárt.
Képzejjétek csak el hogy micsoda világraszolo gyözelemm lett volna ebböl.
Korábban mintha Carlos és Kaif is azt írta volna a Mohács-topikba, hogy a XVI. századi gyalogságok közül egyedül a janicsárok voltak - úgy-ahogy - összevethetők harcértékben a spanyol tercios-gyalogsággal.
A Györkös-féle honlap is önálló irreguláris könnyűlovas alakulatnak tünteti fel a csetedzsiket:
CSETEDZSI:
Az irreguláris lovasság egy neme. Az ő feladatuk kettős volt. Egyrészt ugyanaz, ami az akindzsiké, másrészt kémkedés, felderítés, az ellenállási gócok megtalálása, takarmányszerzés. Zsoldot nem kaptak. A csapat vezetője a csetedzsipasa volt.
A csetedzsik eredetileg azok az akindzsik voltak, akik az ún. csete típusú portyákban vettek részt, bár néhány forrás (pl. Hunyady József: Az égig érő vár c. regénye) úgy tünteti föl őket, mintha önálló könnyűlovas alakulat lennének.
A csete, csetedzsi szavaknak érdekes magyar (és délszláv) nyelvtörténeti vonatkozásai is vannak.
Idézet a Szavak eredete c. topik egyik hozzászólásából:
"Sajnos nincs török szótáram,hogy utánanézzek a 'çete' szó jelentésének.
A mai jelentése: 'banda, csapat, brigád; csomó, köteg; csőcselék, tömeg; stb.'. A korabeli katonai alkalmazása kb. 'osztag' jelentésű lehetett.
> Azon gondolkodok, hogy ennek a török 'csete' szónak nincs-e valami köze a mi csata, csetepaté szavainkhoz?
A pont jogos. A mi csata szavunk a szb.-hv. četa 'csapat' szóból való hangrendi illeszkedéssel. Az eredeti magyar jelentése is ez volt, később szenvedett jelentésváltozást. A szb.-hv. četa pedig az oszm.-tör. çete átvétele.
> az oszmán könnyűlovasság egyik fajtája volt a çeteci (ejtsd: csetedzsi).
Nem jelentését, hanem a formáját (alapszó + foglalkozásnév-képző) tekintve tehát ennek a szónak a párhuzama a szb-hv. četnik 'szabadcsapat tagja; csapatparancsnok; csetnik (az I. vh. előtt a török ellen, az I. vh. után a magyar-német megszállók ellen harcoló félkatonai alakulat tagja)', ill. a m. csatár '(régen) harcoló gyalogos katona' (ez utóbbi nem azonos a hely- és családnevekben megőrzött csatár ~ csitár 'pajzskészítő' szóval). "
A félreguláris török könnyűlovasság egyik fajtája voltak a jellegzetes pirossüveges akindzsik.
Lássuk mit ír GYörkös Tibi kicsit fellengző stílusban ezekről az akindzsikról (kiemelések vastaggal tőlem):
AKINDZSI:
„dúló”, „égető”, „portyázó”, „csatározó”. Irreguláris, könnyűfegyverzetű török könnyűlovasok. Csak a háború idejére gyűjtötték egybe, részben önkéntesekből, részben előre összeírt parasztokból. A háború időtartama alatt az állam fizette, befejeztével pedig elbocsátotta őket. Tevékenységi körük ugyanaz volt mint az aszáboknak, de ők messzebbre jutottak a portyázásaik során és kisebb csatákat is vállaltak az ellenséggel. Fontos feladatuk volt a terület feldúlása, felégetése, rablás, gyilkosság, megfélemlítés, erőszak. Kiemelt szerep jutott nekik a hadjárat során, s fő feladatuk az ellenség hátországának pusztítása volt. Nyílt csatában nem sokat értek. Csoportjuk több ezer fős lehetett. Ugyanilyen módon alkalmazta a török állam a további alakulatokat is: aszabok, beslik, gönüllük. A következő idézet forrása: Fodor Pál: A szultán és az aranyalma. Tanulmányok az oszmán-török történelemről. Balassi Kiadó Budapest, 2001. “Miután a tatárokon kívül ekkoriban az európai határvidékeken állomásozó akindzsik szállították a legtöbb rabot, természetes, hogy a pendzsikszedésre vonatkozó előírások egyúttal az akindzsik tevékenységét, rabszerzéssel kapcsolatos kötelezettségeit és jogait is szabályozták. Az említett rendeletek az akindzsik rablóportyáit három csoportra osztották: 1. akin: az akindzsi bégek személyes részvételével zajló nagy vállalkozás; 2. haramilik: olyan portya, amelyen az akindzsi bégek nem vesznek részt, ám a portyázók száma meghaladja a százat; 3. csete: kisebb beütés, amelyen száznál kevesebben vesznek részt. Pendzsiket csak az első két típusú portyán ejtett rabok után kellett adni. Azok, akik száz fősnél kisebb csoportokban vagy a maguk szakállára indultak rabszerzésre, mentesültek a pendzsikfizetés alól. A pendzsik összességében ekkor már nem tiszta ötöd. A megerősödött központi hatalom ugyanis a 10 és 17 év közötti fiúkat kivétel nélkül magának követelte, s csupán jutalomképpen engedett át közülük néhányat azoknak, akik szerezték őket. Az adindzsi bég 20, a pendzsikszedő 5, a legtekintélyesebb tovidzsa (akindzsi tiszt) 1, az alacsonyabb rangú tovidzsák pedig ketten 1 fiút kaptak kárpótlásul azért, hogy legértékesebb rabjaikat az állam mindenestől elszedte.” Ruházatuk: Jellegzetes viseletük a piros sapka volt.
Elitalakulat egyébként is többféle volt az oszmán seregben.
Ott voltak például a kapudzsik, a szultáni palota őrzői, aztán a bosztandzsik, akiknek a neve szó szerint kertészt jelentett, de valójában a szultán személyes testőrségét alkották.
Aztán ott vannak a baltadzsik, akik alabárdos ajtónállók voltak a Topkapi szerájban.
A mezei seregek között pedig a zsoldos lovassághoz tartozó ulufedzsik örvendtek különleges elbánásnak és megbecsülésnek, akiknek a feladata volt többek között a tábor rendjének őrzése és fenntartása, valamint a tábori kincstár őrzése.
A szpáhi szó eredete egy LvT nevű nyelvész fórumozó tollából:
"A szpáhi ’török lovas katona’ a szerb-horváton keresztül került a magyarba, az oszmánliban sipahi az alakja (a török nem engedi meg a szóeleji msh.-torlódást) és jelentése ’lovasság’ (tehát nem egy személy). A sipahi, mint a vegyes hangrendű szavak általában, jövevényszó a törökben, forrása az újperzsa sipāh ’hadsereg’. "
Paradoxot én is ismerem. Amikor megjelent az Europa Universalis játékuk, majd annak a motorjára az Axis & Allies egyszerűen cuppogtam a gyönyörűségtől. Aztán az Axis & Allieson nagyot néztem, mert se időm, se türelmem ahhoz, hogy egy ennyire bonyolult és komplikált stratégiai játékkal foglalkozzak.
Mielőtt félre érti bárki, nincs olyan ambicióm, hogy játékot fejlesszek, inkább az érdekel, hogy várható-e ilyen típusú játék?
Igen, de szerintem a fejlesztő nem igazán él meg abból, hogy kb. 268 példányban el tudja adni Magyarországon. :o))) Én is a vásárlók között lennék. A kérdésemmel inkább a történelmi-stratégiai játékok piaci lehetőségeire lennék kíváncsi.
"Ami meg a szpáhi-lovag összehasonlítását illeti: van amiben gyöngébb, van amiben erősebb: másként harcolt, másra használták, és többnyire a szpáhik győztek:) "
Kedves Bagatur!
Ezzel vitába szállnék: Hunyadiék korában a magyar nehéz- és könnyűlovasság számtalan esetben verte meg a szpáhikat.
Igazából pont a janicsárok voltak azok, akikkel a mi lovas alakulataink nem bírtak.
A janicsárok akasztották meg a lovasság támadását Nikápolynál (1396) és Várnánál (1444) is, de a két rigómezei csatában (1389, 1448) is döntő szerepük volt, hogy az oszmánok győztek.
Véleményem szerint tehát az oszmán hadszervezet geince, elitalakulata és legkarakteresebb fegyverneme nem a szpáhik, hanem a janicsárok voltak.
Nagy László is azt írja, hogy az 1683-ban Bécs ellen vonuló félelmetes oszmán ármádiában a kb. 30 ezer főnyi janicsárság képezte a legütőképesebb alakulatot, akiknek a harcértéke felülmúlta a szpáhikét.
Pedig 1683-ban a janicsárok harcértéke már csökkent valamelyest pl. Kanuni Szulejmán óta.
A lovas szpáhik a janicsárok mellett az oszmán sereg gerince volt. A szpáhik vagyoni biztonságát és társadalmi helyzetét a timár javadalom birtokrendszerrel (timár, hász, ziámet birtoktípusok) próbálták megoldani. A birtok nem volt örökölhető. Elméletileg gyorsan, mobilizálható, hatékony és nagylétszámú, könnyű fegyverzettel ellátott egységeket jelentettek.
Nem tom ismeritek e a CIV 3 nevü játékot. Különböző népekkel lehet civilizációt építeni az őskortól az atomkorig. Minden népnek vannak specialitásai és egy speciális alakulata, amely jobb, mint az adott korszak jellemző alakulata. Ha igen, akkor tudjátok, hogy az oszmánok speciális alakulata a szpáhi volt, ami talán mozgékonyabb, mint a többiek számára elérhető knight(lovag) egység. Én ezt egy kicsit furcsának tartom, mert szvsz a szpáhi gyengébb volt , mint a lovagok (bár mozgékonyabb), de a törökök szuperfegyvere mindenképpen a janicsárság volt! Mit gondoltok erről?
Bár a janicsárság képezte az oszmán hadszervezet elitalakulatát és gerincét, végig megmaradt a lovasság számbeli fölénye.
Érdekes sajátossága még az oszmán hadszervezetnek az ún. irreguláris alakulatok nagy száma és aránya a hadseregen belül.
Ezen irreguláris alakulatok egy része pl. békeidőben polgári foglalkozást űzött és csak hadjáratok esetén volt köteles fölsorakozni a próféta zászlaja mögé.
Ezek az irregulárisok jogállásukat tekintve különbözőek voltak: voltak közöttük szabadcsapatok és önkéntesek, de olyanok is, akiknek kötelezettségük volt a hadbavonulás.
Ez utóbbiakat helyesebb lenne félreguláris alakulatoknak hívni, hiszen pl. a könnyűlovas akindzsiknak és a könnyűgyalogos aszáboknak volt egyenruhájuk és valamiféle kiképzést is kaptak.
Az oszmán könnyűlovasságnál nagy volt ezeknek az irreguláris csapatoknak a száma:
voltak pl. az akindzsik, a csetedzsik, a beslik, a gönüllük és a müszellemek, valamint a gyakorlatilag söpredék rablóbandáknak tekinthető szaridzse-népség, akit az oszmán hadvezetés is semmibe vett, söpredéknek tekintett.
A janicsárságról sokat lehet olvasni különféle könyvekben.
1444-ben a várnai csatában pl. a janicsárok sűrű soraiban fulladt ki I. Ulászló király páncélos lovagjainak rohama, a fiatal királyt is megölték és lefejezték.
1453-ban pedig oroszlánrészt játszottak Konstantinápoly bevételében.
A példákat még hosszasan lehetne sorolni.
Az biztos, hogy kb. másfél évszázadon át, nagyjából az 1440-es évektől az 1590-es évekig a világ legkiválóbb gyalogságai közé tartoztak.
A jajákat perzsa eredetű szóval piad v. pijáde elnevezéssel is illették.
Később a janicsár-hadtest egyszerű gyalogos közkatonáit is hívták piadoknak.
Ha visszaemlékeztek ez Egri csillagokra, Mekcseyék egy portya alkalmából foglyul ejtenek egy kurd származású piadot, akit aztán kihallgatásra visznek a Dobó Pisti elé.:)))
Eredetileg a török szabad paraszti gyalogoskatonák elnevezése volt, azonban a XV. Század közepétől csak kisegítő szolgálatban használták, afféle miliciaként, helyi rendfenntartó erőként.
Később ezt a nevet viselte a janicsárok több több bölükje is, különösen azok, amelyek a végvidékekre rendeltettek várőrségül; továbbá az a 14 zászlóaljból álló nomadizáló turkomán csapat is, mely a janicsárokba kebeleztetett. – Innen a jaja basi: e janicsár csapatok parancsnoka.
A janicsár-hadtestet pl. ha jól emlékszem I. Murád (Murat) szultán alatt állították fel 1381-ben (?)
Ezelőtt az oszmán hadszervezetet a lovasság, mindenekelőtt a könnyű és közepes lovasság túlsúlya jellemezte, akik nemegyszer a hagyományos törzsi-nemzetiségi szervezet keretein belül harcoltak, amint az a nomád türk népeknél szokásos volt.
A janicsárság megszervezése előtt is volt persze némi gyalogság az oszmán hadseregben, ezeket jaja (yaya) néven illették. Ez a szó a mai török nyelvben is él egyszerűen 'gyalogos' jelentéssel. A jaják meglehetősen könnyű fegyvezetű gyalogosok voltak.
Az oszmán hadtörténet első szakaszát tehát a janicsárság létrehozásával célszerű lezárni.
Kezdésnek jöhetne egy kis szószedet/szómagyarázat. Pl. szpáhik: ...; janicsárok: ...; stb. Ha az elején tisztázzuk, hogy az adott fogalom mit takar, egyszerűbbé válik a beszélgetés. :D (Ezeket pl. tudom, de biztos vannak olyan speciális megnevezések, amikről lövésem sincs.)
