Lesz majd a későbbiekben (valamikor) Szigliget és Sümeg is, mindkettő egy-egy fontos végvár volt a török időkben.
Ma már mindkettő Veszprém vármegyében található az 1950-es komcsi megyrendezés következtében, de mivel történelmileg mindkettő Zala vármegyéhez tartozott, ezért nem OFF itt a topikban.
Hertelendy Gáborra és a Hertelendy-családra Kehidán ma a Termálfalu részen található Hertelendy-ház emlékeztet, amely tkp. a Kehida Termál szálloda része, kiadó apartmanok vannak benne.
Kehida és Kustány a török kor végére gyakorlatilag szinte teljesen elnéptelenedtek.
A túlélők rendkívül szegényes körülmények között tengették életüket a Zala folyó mocsaras alsó folyásánál.
Kehida faluba a falu akkori birtokosa, hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Gábor, Zala vármegyei alispán lehelt új életet az 1740-es években, amikor felépítette a faluban a Hertelendy-kúriát (a későbbi Deák-kúriát).
A Tolna vármegyéből származó köznemesi Hertelendy-család egyébként is nagyon fontos szerepet játszott Zala és Vas vármegyék újkori történelmében, a török időktől kezdve egészen a kommunista hatalomátvételig. Többen közülük főispánként, alispánként, tábornokként, huszártisztként szolgálták a hazát.
A Deák-család a későbbiekben házasság révén örökölte meg a kehidai Hertelendy-kúriát.
Elég jó alapos cikk van a magyar Wikin a Hertelendy-családról, egész pontosan a hertelendi és vindornyalaki Hertelendy-családról:
Kehidakustány (eredetileg Kehida, Barátsziget és Kustány) rövid története a község honlapjáról:
"Kehidakustány a Zala-völgyében
Az Alsó-Zala-völgyben fekvő Kehidakustány határa kedvező adottságaival már az írott történelmet megelőző korszakokban is vonzotta a megtelepedni vágyókat. Az ezt bizonyító legjelentősebb régészeti emlékek a népvándorlás korából származnak: a magyar honfoglalást megelőző két évszázadban a Kárpát-medencét uraló avarok két temetőjét is feltárták a falu területén. lehet része, mely a zalai táj szépségein túllépve ötven-száz kilométeres körben láttatja a Dunántúlt. A községet határoló kellemesen lankás dombvidék kétszáz-háromszáz méteres tengerszint feletti magasságokba emelkedik csupán, ám a helybeliek szemében a magaslatok már szinte hegyek. Ezeknek – és a köztük fekvő völgyeknek – a különlegesen szabályos, észak-déli futása talán a terepen is érzékelhető, a térkép fölé hajolva pedig egyértelműen bizonyítható.
Kehidakustányt nyugatról Kehida, keletről Kustány falurész határolja. 1971-ben egyesítették a két települést; mai neve is ebből ered. Deák Ferenc hosszabb ideig élt itt. A település valamikor 3 önálló részből állt: Kehida, Kustány és Barátsziget. A legkorábbi nyomok a bronzkorból származnak, Barátsziget területéről, kr.e. XIV-XVIII. századból. Régészeti leletek alapján bizonyítható, hogy Krisztus előtt, a IV-III. században pedig kelták lakták a területet. Ezen leleteket első sorban a termálfürdő területén lelték. A rómaiak időszámításunk elején érkeztek a településre, a hunok a népvándorlások első hullámaival kerültek a környékre, a VII. században pedig az avarok érkeztek a vidékre. Az avarok két temetkezési helyet is létrehoztak, ezeket pedig az ásatások során feltárták.
Kehida nevét először 1232-ben említik, ekkor ülésezett itt az első nemesi bíróság. Tekintetbe véve, hogy a környéken nem volt olyan központi hely, amely alkalmas lenne arra, hogy a megye központi helyének nevezzék ki, ezért Kehidát, mint a megye legideálisabban fekvő települését elkezdték központi nemesi gyűlésekre használni. Kehida az 1200-as évek végéig a Koppányi család birtoka volt, majd később Kőszegi Miklós nádor foglalta el. Kőszegi Miklóstól 1319-ben kobozta el Károly Róbert, és a Kanizsai családnak adományozta. A Kanizsai család volt a település birtokosa egészen 1523-ig, amikor Kanizsai László Háshágyi Dénesnek adományozza Kehidát. A török megszállások idejét ez a település sem élte túl, 1588-ban lerombolták a várat, amely addig védte. Ennek köszönhetően Kehida majdnem teljesen elnéptelenedett. A Deák család házasság révén került Kehidára, 1757-ben Deák Gábor feleségül vette Hertelendy Annát. Ezt követően a falu neve összefonódik a Deák családdal, különösképpen Deák Ferencet emlegetik, aki Kehidán élt 1808-1854 között.
Kustánytán nevének első okleveles, írásos említése 1181-ből való. Ekkor találkozhatunk először Kustány (Custan) elnevezéssel. A falu akkoriban királyi és nemesi birtok volt.
A település az 1400-as években több falura oszlott: Egyházaskustány, Felsőkustány, Alsókustány. A két utóbbi névalak a mai napig él a közbeszédben. Később Boldogasszony Kustánynak is nevezték. A faluban nemesi kúriák is álltak. A török hódoltság és mészárlások alatt a települést elpusztították. A XVII. századra kezdett el újra benépesedni és fejlődésnek indulni.
Kustányt 1977-ben egyesítették Kehidával, azóta Kehidakustány a település hivtalos neve. Kehidakustány ma már Magyarország egyik legkedveltebb üdülőhelyén, amely 2016-tól minősített gyógyhelyi települési rangot visel.
Kehidakustány településhárom, valamikor önálló falucskából Kehida, Kustány és Barátsziget községekből alakult.
A falu körül meglévőforrások, friss patakok a Zala folyó, az erdők és a rétek, mindezen kiváló természeti adottságok már évezredek óta vonzotta az embereket. A legkorábbi településnyomok a Bronzkor végéről, Krisztus előtt XIV-VIII. századból származnak, Barátsziget területéről.
A Krisztus előtt IV.-III. században pedig a kelták birtokolták e területet. Régészeti leleteket a korból a mai termálfürdő területén találtak.
A rómaiak időszámításunk kezdetén érkeztek. Gazdasági központjuk, villájuk a mai Barátsziget mellet állt, a Zala parton.
A hunok a népvándorlás első hullámával kerültek a vidékre, de állandó települést nem hoztak létre. A kihalt területre a VII. században érkezik egy lovas, nomád nép, az avarok.
Az avarok a falu határában kettő temetkezési helyet is létrehoztak, mindkettőt feltárták.
Honfoglaló őseink900-ban terjesztették ki fennhatóságukat a Dunántúlra. Emlékeiket Kehidakustányhoz legközelebb, Zalaszentgróton feltárt sírokban találtak meg.
Zala megye már a Szent Istváni államalapítás kezdetén kialakult. Írott forrásban először 1009-ben említett Kolon megye területe magába foglalta a későbbi Zala és Somogy megyét, valamint a Drávától délre fekvő Szlavónia egy részét is.
Zala az Árpádok családjához tartozó Koppányé, majd a trónutódlás miatt fellázadt vezér leverése 997. után a királyi hatalomé lett. Felosztásáig központja Balatonmagyaród közelében volt, majd ezt követően a XI- XII. század fordulóján a megyeközpont áttelepült Zalavárra. "
Én főleg azokról a településekről fogok írni, amelyekről van személyes élményem, benyomásom.
Nem vagyok sem zalai sem somogyi, de korábbi nyaralások, kirándulások, kerékpártúrák révén van némi benyomásom ezeknek a vármegyéknek egyes települéeiről, no meg persze a neten utána is olvastam sok dolognak.
A Kis-Balaton egy érdekes hely, a Zala folyó torkolatánál kialakult egy mocsárvidék ami az ember áldozata lett. Először a vasútépítés miatt vettek el belőle, azután a mezőgazdasági termelés miatt, utána teljesen elszennyezték a mezőgazdaságban használt műtrágyák és a települések tisztítatlan szennyvizei. Végül az mentette meg hogy rohamosan romlott a Balaton vizmínősége az emberi szennyezés miatt és hogy csökkenjen a tóba jutó szennyezés részlegesen helyreállították a Kis-Balatont a 1980-as években.
Pap Janos volt az a megyei titkar, de szerintem ez a tortenet nem igaz a lecsapolasrol.
A Legvidamabb barakk dokumentum sorozatban o is beszel arrol hogy hogyan lett balatoni nyaraloja. Majd lesz idom akkor elokeresem, a youtubon fent van.
Igen, manapság szokatlan, de nem úgy húzták meg a megyék határait Szent István korában mint most szokás, tehát nem a folyók határolták őket, hanem átfolytak rajtuk, a Dráva, a Duna, a Tisza mindkét partján volt területük és más folyóknál is ez volt a helyzet, a történelmi Magyarország esetében egyedül a Kárpátok jelentett természetes határt és a Duna déli szakasza Nándorfehérvárnál, plusz a Száva folyó.
A történelmi Zala vármegyének már az 1920-as trianoni békediktátummal is voltak területi veszteségei:
a perlaki és a csáktornyai járás teljes egészében, az alsólendvai járás pedig mintegy felerészben az újonnan megalakuló délszláv államhoz (Szerb - Horvát - Szlovén Királyság) került.
Trianon előtt Zala kifejeztetten nagy kiterjedésű vármegye volt.
Igen, pl. Keszthely szerintem speciel jól járt azzal, hogy a belvárosát nem építették át a "szocialista városfejlesztés" jegyében, így nagyobbrészt fennmaradt a kellemes, történelmi hangulatot árasztó belvárosi része. (Plusz a Festetics-kastélynak is sikerült átvészelnie a kommunista időszakot.)
Ilyen hülye ötletek már a 18-19.században is voltak, szerencsére nem voltak döntései pozícióban az ötletelők.
Nyilván azért nem voltak teljesen hülyék az akkori pártvezetők sem, a rendszerben fontos szerepe volt a kisemberek balatoni nyaralásának, mint vívmánynak, plusz sok pénzt hoztak a külföldi nyaralók is az országnak.
Volt amikor az járt jól akit nem fejlesztettek, sok helyen simán elpusztították a belvárost és paneleket építettek a helyére.
Most hogy mondod, Zalavár volt Zala megye történetének legjelentősebb települése. A Karoling korban ez volt a mai Magyarország területének legjelentősebb települése Mosaburg néven, itt volt Pannónia székhelye.
Zalának ez a keleti, Keszthely, Zalavár, Zalakaros és térsége régiói azok, amik a turisták előtt leginkább ismertek.
Aztán van a középső rész, Zalagerszeg és környéke és van a "Mély-Zala", a nagy turisztikai célpontoktól távol eső, a szlovén és horvát határszélhez közeli régiók, a Kerka-vidék (vagy Hetés) és a Göcsej.
Ez utóbbiakat is érdemes lenne felfedezni, jóllehet kevesebb az ismert turisztikai célpont, mint a Balatonhoz közeli részeken.
Az 1950-es kommunista megyerendezésnél nemcsak Keszthely környéke, hanem Tapolca, Balatonfüred és Sümeg térsége, valamint a komplett Balaton-felvidék átkerült Zala megyétől Veszprém megyéhez.
Sajnos 1979-ben csak Keszthely és térsége tért vissza, a többi "elcsatolt" terület maradt Veszprém megyénél.
Kiemelésre méltó még, hogy lényegében a Festeticsek tették Keszthelyt újkori értelemben vett várossá.
Amúgy egy viszonylag sötét időszak volt a város és az egész keszthelyi járás életében, amikor 1950 és 1979 között Veszprém megyéhez tartoztak, mert a megye kommunista vezetése inkább Veszprémet és a "szocialista nagyipar" megyei központjait, Ajkát, Pétet stb. fejlesztette meg a Balatonnak a Veszprémhez közeli partvidékét.
A reakciósnak, klerikálisnak tartott Keszthely, Tapolca és Pápa jóval kevesebb fejlesztési forrást kapott.
Mellesleg, bár nem ide tartozik, de Veszprém megyének volt egy vadbarom, fanatikus kommunista pártfőtitkára, akinek az egyik "nagy ötlete" a Balaton feltöltése volt, a helyére hatalmas kiterjedésű kukoricatáblákat képzelt el.
Még szerencse, hogy felülről valakik észbe kaptak és időben leállították, nyilván a kommunista felsővezetők között is voltak néhányan, akik szerettek a Baltonnál nyaralni.
A római korban is jelentős település volt Keszthely, utána meg itt született Nagy Theoderik keleti gót király, volt itt egy túlélő római közösség is, az avar kor elején még itt éltek.
