A fotók mind Soltvadkert, a fotós lakhelyének, kb. 50 kilométeres vonzáskörzetében készültek, egyszer sem járt a Szaharában gepárdot kergetni. Jó példa ez a rálátásra. Ez a hobbija, egy percet sem ült tanfolyamon, testnevelést és földrajzot tanít a helyi általános iskolában... egy hihetetlen szerény emberről van szó, nem tudtam rábeszélni, hogy a díjnyertes képeiből egy mellékletet csináljunk, pedig az elmúlt 30 ében volt néhány...
Az igazsághoz hozzátenném azt is, hogy német nyelven a szakirodalom és a yt is sokkal gazdagabb ezen a téren, a rendelhető dvd-kről nem is beszélve. A magyarnak sajnos van egy ilyen született tehetség önképe, és ez visszaüt a szakirodalomra és a workshopokra, valamint a tanfolyamokra való érdektelenségben, ami törvényszerűen ezekben a berkekben dolgozó profik kárára megy. Ez magával vonzza azt, hogy akik számítanak a szakmában, egyedül dolgoznak, és míg itt Németországban a fent említett tevékenységek szinte második megélhetést jelentenek, hasonló mennyiségű munkával és bevétellel, mint maga a fotózás mint fő tevékenység, otthon erre nagyon kis igény van. És nem kell most azt feszegetni, hogy itt mennyit keresünk. Otthon a magyarnak a hülyeségre mindig van pénze, autóhitel, 200 euerért egy fos okostelefon, ami még mindig csak telefonálni jó, minden karácsonyra új plazma tv... soroljam még? Akinek a könyvét most csináltam, a világ minden országában nyer a képeivel mint természetfotós, tavasztól novemberig meghalni sincs ideje, mert esküvőket fotóz és profin - egyetlen egy megkeresésről sem mesélt eddig. Pedig nem dolgozik drágán. A sógor koma jóbarát, meg egy köcsög telefon, és hogy fotós se csinál ennél jobbat...
(Igazából még ízlést, képi kultúrát is "tanulhatunk" teljesen önerőből, mármint ha van igény rá - mert azért ennek nagy-nagy irodalma érhető el. Nem véletlenül szokták ösztökélni a zemberkéket, hogy nézzék sokat, elemezzék mások (jónak ítélt, akként elismert) képeit. Persze ez a fehér holló esete. Lássuk be, a többségünk már akkor is nagyon elégedett, ha rutinból tud technikailag elfogadhatóan -vagy akár kiválóan- képelni, mert nem is teljesen alaptalanul ezt egy magasabb szint első fokának érzi. Aztán aki nem eléggé elvetemült, és még az ég is megkímélte a "spéci látásmódtól" -ez szintén a nagyon nagy többségünk, ugye-, meg is ragad ebben a tisztességes mesterembör magasságban. Semmi bajom ezzel, legfeljebb (ahogy másnak is) egy-egy valóban jó kép láttán belémnyilall: no, ezt sem én csináltam... Ahogy a girbegurba teret sem én találtam ki:) Kell is néha ez a józanitó felismerés, de ha nem jönne, itt majd jól megmondják. Ennyit a misztifikálásról - a fikálás biztos belőle:D)
A fotótanfolyamon se hall mást, mint ezeken a csatornákon, az alapokat tekintve. Utána ha talál egy irányzatot, jöhet a workshop. Arra péntz kiadni, hogy mi az aranymetszés, rekesz, iso, kompozíció felesleges, bár biztos vannak akik jól keresnek vele, hogy visszaismétlik, amit az okítás után a nebuló is megtalál, ha valamit nem ért...))
(Csak egy pillanatra vissza: azért ez egy kicsit olyannak tűnne, mint amikor a tini srác először megy randira, és elméletben (nem lelkileg!) megpróbál felkészülni rá. Ha a szomszéd lánnyal már megélt ezt-azt, azért máshogy áll a dologhoz - de valóban nagy kérdés marad, hogy arra lenne-e szüksége, amire kíváncsi:D)
Igen, tényleg hagyjuk...) De lenne egy másik kérdésem, vettem először egy walimex távelsütőt, de a Nikon vakum sb-700 nem kommunikál vele. Akkor vettem a kisebb, vevőegységet, mindkettő 2,4 Gigán dolgozik, mégse boldogulok velük. Van valakinek ötlete? Hogy lehet kipróbálni hogy az adó eleve működik-e? Amikor a vakuval próbáltam mindent úgy állítottam, üzemmódot, csatornát, ahogy írva van, másik vakum nincs itthon.
Mindkettőtöktől bocsi, a rekeszelőválasztást úgy értelmeztem hogy a gép választja, holott én választom elő.
Én az expo időnél csak arra szoktam figyelni, hogy ne menjen 1/125 alá, mert ez alatt már haljamos bemozdulni, nem szoktam számolgatni. A rekeszt, mivel ha lehet fix obival fényképezek, 3,5-ön tartom, ez általában jó. Iso 100, ha már nagyon gáz az expo idő, mert sok a fény, akkor zárok a rekeszen hogy ne égjen ki, de 1/2500 mp expoidőig nem csinálok ügyet belőle, ff-nél. És ugye csak raw. És ugye az is csak akkor jó, ha se ki nem ég, se be nem záródik semmi. A grafikon ott van a dx-en is az ff-en is a kép mellett, azt akkor is látom a fekete háttéren, ha magát a képet a fény vagy a tükröződés miatt rosszul.
Persze ha a napocsak mindent szétcsap, akkor hdr, kézből háromból, ha le tudom tenni a gépet valahova, vagy van mód állvánnyal nyomulni, akkor öt, vagy hét. Nyilván ha nincsenek komolyabb terveim a képpel, nem fogok hétből csinálni.
A rekesz és idő előválasztást sokan használják, tulajdonképpen mindkettő jó, csak iso előválasztás ne egyen, amikor kísérleteztem vele, meglepett párszor, úgy értem kellemetlenül.
"rekeszelőválasztásos üzemmódnál nekem rezeg a léc, mert a mélységélességet nem bízom a vasra..."
Ez nekem paradoxon. Rekeszelőválasztás esetén pont hogy a mélységélességet állítod be te kézzel, és a záridőt számolja hozzá a vas (a beállított érzékenység függvényében).
Ergo Av módban nem bízod a mélységélességet a vasra....
(Remélem, ugyanarról beszélünk, az Av üzemmódról, ahol én adom meg a rekeszértéket és a gép rendel hozzá exp. időt. ) Nem tudom... nekem erre azért nehéz mit mondani, mert nem érzem ezt a kérdést ennyire bonyolultnak. Jellemzően az embernek vagy kis mélységélességre van szüksége, vagy nagyra. Tehát, ha kis mélységélességet szeretnék, akkor nyitom a blendét, vagy teljesen vagy amennyire tudom, hogy még az obi jól rajzol. Innentől csak arra kell figyelni, hogy az expozíciós időm minimum és lehetőleg a fókusztávolság duplája legyen (de inkább háromszorosa), hogy ne mozdítsam be a gépet , illetve ne érjem el a max. zársebességet.
Nagy mélységélességnél meg leblendézek és még hatványozottabban figyelek az expozíciós értékekre az ISO feltornázása mellett.
Nyilván egy tárgyfotónál más a helyzet, az nem fut el, ott eleve állványról fotóz az ember, van idő számolni és dönteni.
A rekeszelőválasztásos üzemmódnál nekem rezeg a léc, mert a mélységélességet nem bízom a vasra... az időelőválasztással próbálkoztam egy ideig, de mozgónál az se jön be. Sokat kísérletezgettem ezzel, végül úgy találtam meg a lelkem nyugalmát, hogy tudom mi van a gépen állítva, és csak az időt tekergetem, ehhez még a keresőből se kell kinézem, kattanásra számolom, és megnézem a képet a képernyőn. Aki sokat fotózik, nagyjából úgy működik ahogy mondod: ránéz a témára és tekeri amit kell, majdhogynem gondolkodás nélkül.
Én egyszer megmérem a fényt és utána nem nyúlok hozzá, de az igazság az, hogy sokszor benne felejtődik a fénymérő a táskában, pedig 300 euró volt. Természetesen kizárólag M üzemmódban fényképezek, csak a videonál tekerem automatába, ha hirelen kell, de nem igen szoktam filmezni, ha nem tudom előkészíteni, állvány, mikrofon etc.
Sokan félnek az M üzemmódtól, pedig nem bonyolult: a rekesz adott, az iso 100, csak az időt kell bizgetni, a hétköznapokban.
A hdr-nél van inkább szükségem a gép adottságainak ismeretére, a kompozícióban pedig keresem (mint nyomdai előkészítő is) a jó öreg aranymetszést. A szimmetrikus elrendezést csak ott használom, ahol határozottan az mutat jól, de csinálok a biztonság kedvéért egy asszimetrikusat is.
Őszintén szólva én most nem biztos, hogy értettem, mire is akartál kilyukadni :)
Ha megnyugtat, én sem szoktam nagyon elmélyedni a manualban, egyszerűen azért mert a módválasztó tárcsából én gyakorlatilag csak az M illetve a rekeszelőválasztást használom. Hirtelen fejből azt sem tudom, mi van még rajta. Nagy ritkán előfordul, ha valamiért leszalad a fejemben a "redőny" és nem értem, hogy miért nem sikerül képet készíteni, és mondjuk azonnal kellene exponálnom, olyankor gyorsan áttekerem az automata állásba és legalább készül valamilyen kép :)
Meg jól zavarba jövök, ha a vaku és a redőny összefüggésein kell hirtelen változtatnom, mert ez nincs benne a napi rutinban.
De a látásmód alatt elsősorban a kompozíciós dolgokra gondoltam, technikától függetlenül. Egyébiránt pedig - most nem fényezni akarom magamat - mind a téma megtalálása, mind a megfelelő exp. értékek beállítása képes valamelyest automatizálódni az ember fejében. Sokszor tapasztalom, hogy bár az exponálás közben nem tudatosult, de mégis "véletlenül" jó helyre kerültek a háttér dolgai, kikerültem a zavaró elemeket.
"akkor nem a technikát kell megtanulnod egy tanfolyamon, hanem a látásmódot." - hát, én ennek szobra lehetnék. Most is két nikim van, de az elsőnek sem olvastam el a kezelési útmutatóját, mert 265 oldal... megnéztem a youtube-n, hogy amit állítani akarok hol kell, ahhoz hogy az elképzelésem szerinti képet elkészítsem, plusz mi az ami belekerült, és esetleg hasznomra lehet. Szóval szégyön nem szégyön, még a D750-es "tanfolyam" is csak két óra volt...)) Ugyanakkor évek óta állandó és kimeríthetetlen téma az iso-rekesz-záridő trió az egyes helyzetekben. Annyiféle vélemény és metódus van, hogy elég megtalálni vagy kitapasztalni a magamét, amivel a leggyorsabban és legjobban megy.
Homo-nak abban teljesen igaza van, hogy nem fontos ezzel a géppel indulni. Én ugyan egy D5200-ast vettem amikor megjelent, de analógban már régóta fotóztam, és tudtam, hogy fényképezni fogok, nem volt nyitott kérdés. Tehát ennyire az elején előfordult már mással, hogy lemondott a fotózásról, és féláron vitték tőle a cuccot.
Nem tudom, milyen egérmoziról van szó, de a mai 3"-os kijelzőkön már általában bele lehet zoomolni 100%-ban a képbe. Az más kérdés, hogy ezt nem játssza el az ember minden képnél tehát a gyakorlatban tényleg a monitor előtt derülnek ki a kisebb hibák.
Tényleg, létezik olyan algoritmus, ami jelzi a júzernek ha a kép bemozdult? Tulajdonképpen megoldható, az is lehet, hogy nyitott kapukat döngetek és a telefonok már rég tudják ezt.
"Aki nem filmen szocializálódott, talán nem is érzi már át, milyen hihetetlen vívmány az egérmozi, amin azonnal -és bűntetlenül!- láthatod, mit követtél el már megint."
Minden azért sajnos nem látszik rajta!
Nekem sokszor csak otthon a számítógépen látszódott, hogy mi nem sikerült.
Hát a postoddal nagyon egyet tudok érteni. Úgy gondolom, hogy a fotózásról technikailag 90%-ot biztosan tudok. De életem során összesen ha 10 jó fotot tudtam csinálni, az is sok. Szóval én nem vagyok fotós, hanem értek a fényképezéshez.
Aki nem filmen szocializálódott, talán nem is érzi már át, milyen hihetetlen vívmány az egérmozi, amin azonnal -és bűntetlenül!- láthatod, mit követtél el már megint. A technikai részleteket hamar megtanulod gyakorlatban is, korrigálhatsz (vagy ráfogod a hibákat a körülményekre...). Kezelési utasítást is tud olvasni mindenki, aki kíváncsi rá.
No de a többi, ami tényleg nem mindig és nem mindenkinek magától értetődő, amit valóban csak úgy szedhetsz fel, ha valaki ráteszi a válladra a kezed. A tanfolyamokkal kapcsolatos fenntartásaim -anélkül, hogy hasznosságukat megkérdőjelezném- éppen ezzel kapcsolatosak: nincs ott arra idő, hogy egyénileg masszírozgassák az egyes résztvevők ízlését, tehetségét, egyéni látásmódját. Sokszor igény sem...
Sztem a dadaistáknak és a kubistáknak is ez hibádzott; lehet, jobb lenne most a világ, ha valaki még időben szól nekik:). Az is lehet, hogy én vok túl konzervatív:(.
Kicsit kapcsolódva ötfelezőshöz: néha az az érzésem, hogy az emberek úgy gondolják, ha valamiért elég pénzt kifizetnek, akkor az onnan kezdve az övék, megérdemlik. Nem akarlak lebeszélni a fotós tanfolyamról, bizonyos szempontból mégiscsak az a leggördülékenyebb módja a tanulásnak, de nem olyan dologról van szó, amit ne lehetne önállóan is elsajátítani. Pontosabban: én úgy gondolom, hogy ha kicsit is komolyan gondolod a fotózást, akkor nem a technikát kell megtanulnod egy tanfolyamon, hanem a látásmódot. Ha én most ezzel foglalkoznék, azt mondanám a tanítványomnak, hogy tanuld meg szépen könyvből, hogy mi az a blende, záridő, érzékenység szenthármas, aztán mi majd arról beszéljünk, hogy mitől jó egy kép komponálás és téma szempontjából, ne pedig arról, hogy, ez most sötét vagy világos vagy zajos vagy bemozdult vagy életlen. De aki az utóbbira vágyik, persze az is érthető, de attól, hogy esetleg technikailag egy kép rendben van, attól még az lehet nagyon érdektelen. No, mindegy, a lényeg, hogy legyen kedved fotózni, és ha ehhez tanfolyam szükségeltetik, akkor hajrá!
