Én is csatlakoznék, a szekszárdi félmaraton egyszerűen remek volt! Jó szervezés, lelkes szurkolók, kedves emberek, gyönyörű táj, finom borok és klassz futótársak! Mi kellhet még? :) Laza, városnézős, fröccsözős, beszélgetős stílusban toltuk, ennek megfelelően a legrosszabb félmaratoni időmet produkáltam, de megérte mert a leghangulatosabb is lett!
Nekem is van nem hasznalt, vagy parszor hasznalt cipom, majd szetnezek. Viszont ami biztos, hogy van egy vadi uj tajfuto cipom (jopar eves, de sose volt a labamon), a belepo kategorias, stopli szerusegekkel, de soha nem volt rajtam, es ez nem is lesz, szivesen odaadom. Olyan 43-44 korul lehet - este megnezem.
Mert ugye, mindenki más indíttatásból fut mezitláb, van, akinek nincs cipője.
Az elmúlt héten kiosztottam néhány régóta nem használt futófelszerelésemet (sztrecsnadrágok, sortok), meg használatlanokat is, pl. az összes WOC 2009-es rendezői cuccot.
Meglepő volt, hogy nem csak versenypólókból gyűlt össze rengeteg, hanem kinőtt (fejlődöm), vagy már nem szeretett cuccok is felhalmozódtak az évek alat. Megváltam az emblematikus "bútorászos" nadrágtól is.
Ha valaki szeretné rendszeresen, olcsón átmasszírozni fáradt izmait, akkor olvasson bele a blogomba, most a trigger pont terápiáról és a SMR masszázsról is írtam picit. Nekem nagyon működik!
Talán tudok én is segíteni, mert egy sportcentumban dolgozok és ha kiraknánk itt egy gyüjtődobozt, meg valami kis plakátot a felhívással, akkor szerintem biztos páran hoznának cipőket!
Csatlakozom a szekszárdi félmaratont méltatók sorához. Nagyon durva terep, bele is gyalogoltam, de összességében nagyon tetszett az egész. Küzdelem volt - megérte.
Szuper! Van olyan cipőm, ami csak párszor volt rajtam, nem sok km van benne, de nekem megfájdult benne a lábam - ettől még másnak lehet jó, gondolom. Meg olyan is, ami nem is volt rajtam, de kinőttem (lehet ilyen? most legalábbis kicsinek tűnik, ha felveszem). Szóval szívesen odaadom őket, kidobni nem lett volna szívem, kertészkedni meg nem szoktam. ;)
Ja, és persze az én esetemben inkább a nagyobb méretekről van szó...
Tegnap mi is voltunk a Borvidék félmaratonon és azt kell mondanom, hogy az idei év meglepetésversenyét hozták össze a szervezők. A pálya kicsit brutális volt, sneci arca mindent elárult. Csináltunk vagy 1500 fotót,
Nekem nem remlik, talan felvetodott, de komolyan senki sem mozdult ra.
De nem tudom. Bizonyosan lehetne ra "kereslet", de szerintem ennek elotte kellene utanakerdezni. Csak ugy altalanossagban gyujteni - pl. a sokfele meret miatt - nem gondolnam biztosan celravezetonek (bar ez polora is igaz, de ugye kevesbe fontos). Amikor konkret cel volt - talan par eve volt -, egy balesetben serult futotarsunknak konkret meretueket kerestek, akkor az adott volt, annak volt celja. Ugyanakkor a hasznalttal is fenntartasaim lennenek, ezert is kertem direkt uj, vagy legalabbis hasznalatlan polokat. Raadasul gondolom sokan hasznositjak a futocipoiket, en siman elhasznalom a regieket kertbe dolgozashoz, meg ilyenekhez. De meg ha nem is hasznalom el, mire az levaltodik, mar ingyen se adnam tovabb, hiaba alig kopott a talpa, pont a sarkanal mar elhasznalodik annyira, hogy setalni sem biztos egeszseges benne (ludtalp rulz). Persze, tudom, van akinek ez is ajandek lenne - sajnos...
De tenyleg nem tudom jo lenne-e. Az adakozas se olyan egyszeru, mint latszik neha...
ha valakinek nincs csapata a karaton háltóra, nálunk felszabadult 1-2 hely. leveleket a az mél címemre.
Nos ma végre futottam egy jót. kb 17 km, lehet, h picit több, dombok és ismeretlen új terepek a város szélén, tisztára mintha külhonban bolyongtam volna.
Valaki javasolta a múltkor, hogy a pólógyűjtés mintájára gyűjthetnénk (kicsit használt) cipőket is. Ez az ötlet süllyesztőbe került? Lenne néhány pár, amit fel tudnék ajánlani...
Megvolt a szekszárdi félmaraton. Profi szervezés, kiváló hangulat, a rajt előtt fél órával kisütő Nap (ami sajnos túlságosan meleget produkált), igen kihívó pálya (7-18 kili között brutál emelkedők és lejtők, a kékesi emelkedő ehhez képest kutya füle :-)) Összességében nagyon jól éreztem magam, jó volt ma Szekszárdon futni!
Gratula a szervezőknek és azoknak a futóknak, akik ma Szekszárdon futottak.
En most hetvegen 24 oraztam, illetve valojaban 25 oraztam, mert nalunk itt a suli ahova a kolkek jarnak 25 eves, es 25 oras sportnapot tartottak. Pentek reggel fel hatkor keltem, berendeztem egy kis parktajfuto palyat a suli udvaran, es reggel nyolctol delutanig ott tartottam egy kis tajfuto-fele mokat a gyerekeknek, felemas eredmennyel - nagyon tetszett nekik, szuper volt, de ilyen par mondatos ismerteto utan nem sokaknak sikerult megertenie a feladatot, meg a nagyobbaknak sem. De legalabb jol ereztek magukat. Delutan meg folyamatos sportprogramok, futottam par iskolakort, kezilabdaztam, kosaraztam, fociztam, es egy csomot pingpongoztam. Egeszen szombat reggel kilencig. Korulbelul mostanara jottem nagyjabol helyre, kicsit meg huzodik itt-ott, de baromi jo moka volt. Mar keszulok fejben a 30 eves evfordulora... :o)
Most nem, egyrészt családilag macerás, másrészt azt hiszem, jobb a balaton előtt, ha inkább nyomok pár százmérföldes hetet és nem fárasztom le magam extrém hosszúakkal.
Van kiút a süllyesztőből, nem kell erőltetni, én pl. egyik napról a másikra elkezdtem rendesen edzeni és kész. Nem volt benne semmi dráma vagy küzdés, egyszerűen megjött a kedvem.
Elsősorban nagyot gratulálva a teljesítőknek, külön a szépszámú nagyszerű eredményt elérőnek, röviden megemlékeznék sárvári futásomról.
Sárváron nem könnyű leégni. Főleg, ha a versenyző felkészült. De ha nem, a szervezők még naptejet is biztosítanak. Körülbelül ez volt az egyetlen vonatkozás, amely szerint felkészültem a versenyre, a reggeli 3 óra autózás, gyors rajtszámfelvétel után szép komótosan lekentem magam, pihentem kicsit a kocsiban, aztán már mehettem is a rajthoz, a sok ismerős közé. Azt tudtam, hogy nem sokat futottam az idén, de most meg is néztem: tavaly október eleje óta futottam összesen 24 órát (ebben volt egy maraton, meg egy fél 50-es OB), ebből 10-et november közepéig, 7-et márciusban, 7-et áprilisban. Hogy miért neveztem 24 órára? Praktikusan mert páros évben 24 órára szoktam nevezni. Aztán beneveztem az Ultrabalatonra is, így szükség lett volna éjszakai futásra is. Hogy miért neveztem egyáltalán? Nem volt erőm nem elmenni. Sárvár, az Sárvár. Az volt a koncepcióm, hogy lassan futok, és akkor nem fáradok el annyira. A bal lábam koncepciója az volt, hogy már az első kör bócorgásánál is "behúzott". 4 éve "tönkrevágtam" (azóta alig bírok 1:30-on belüli félmaratont futni...), időnként tiltakozik. Hogy mi baja, nem tudom, sem erőm, sem időm nincs utánajárni. Beszélgetős tempóban, 6 percen kicsit kívüli köröket mentem két órán keresztül. Szerencsére a bemelegedést követően a lábam sem tiltakozott (kivéve a 20. kört, amikor kicsit belehúztam, futottam vagy 100 m-t az egyik váltó gyors emberével, gondolom kb. 4 perces tempóban). Inni előtte is ittam (végigittam a választékot: víz, c-vitamin, magnézium, kalcium, a szénsavas vizet kihagytam), de ezután elkezdtem enni is. Krumplistészta volt délben, aztán pogácsát, kiflit, szendvicseket, mazsolát, narancsot eszegettem. Ez "természetesen" azzal járt, hogy az evés idejére jókat gyalogoltam, aztán kocogtam tovább. A maraton valamivel több, mint 4 és fél óra volt. Ekkor engedélyeztem magamnak pár perc alvást a kocsiban. Arra gondoltam, hogy inkább most, mint éjszaka, mert akkor már nem lesz erőm előbújni, ha egyszer jól bevackoltam magam. Tán negyedórát pihengettem, aztán újult erővel mentem a pályára. Sajnos a lendület pár kör után alábbhagyott. Hol többet, hol kevesebbet gyalogoltam, de azért a célkapun mindig átfutottam. (Sőt, eléggé el nem ítélhető módon, a parkoló menti "célegyenest" is rendesen megfutottam mindig - ott voltak a legnagyobb számban a lelkes - és egyben kritikus - szurkolók. Aztán szolgáltatóközponttá igyekeztem átvedleni, egy-két dologban tudtam segíteni :-) Este 7 körül tartottam még egy pihenőt, aztán lassacskán besötétedett, Bal combom nagyjából rendben. Gyomrom - az örök neuralgikus pont - rendben (egész nap kényeztettem: fizikai terhelés alig, és közben tömtem minden finomsággal :-)). Viszont jött a sötétben egy kis szédelgés (olyan tompa volt a fejem, ehhez hozzájárulhatott az is, hogy mostanában keveset pihenek) és a bal achilleszem is óvatosan bejelzett. Erőt vett rajtam a gyengeség, már csak az volt a kérdés, hogy mikor szállok ki, és mit hozhatok fel mentségemül. Nem volt erőm megvárni a 12 órát. A "célba érő" 12 órások olyan lelkesen szokták biztatni a tovább futó 24 órásokat ... és roppant mód szokott zavarni, hogy bár ők azt gondolják, hogy egész éjszaka kinn leszek, még sosem bírtam 2-3 óránál tovább a 12 óránál... Ezért aztán 21:30 és kb. 73 megtett kilométer után eltűntem a színről. Bevackoltam magam a Suzuki hátsó ülésére egy hálózsákba (ebben már rutinom van: bár pár percig ugyan eltartott, amíg megfelelő szögbe be tudtam hajlítani a lábam, de utána nagyon jót tudtam aludni), és ezzel befejeztem. Éjszaka az autósmoziban az "L.A. hangjai" című műsort adták, erre még a holtak is felébredtek volna, de én gyorsan visszaaludtam :-) (A rendes versenyzőknek gondolom hasznos volt a műsor.) Egyszer ki kellett kászálódnom a kocsiból, ebből gondolom, hogy a folyadékpótlásom nagyjából rendben lehetett a verseny során. Reggel Gyulától elköszöntem, és a "kertek alatt" távoztam. (Tudom, maradnom kellett volna szurkolni, de alapból sem vagyok megáldva jó szurkolói vénával, ráadásul ilyen "szégyenteljes" szereplés után különösen nem találtam volna a helyem a pálya szélén.) A korai indulás mellett szólt az is, hogy ilyenkor kisebb a forgalom, így kevesebb köz- és önveszélyt jelent a hazaautózásom.
Tanulságok? Részint reménykedem, hogy jövőre lesz erőm nem elmenni Sárvárra, ha nem vagyok legalább kicsit felkészülve. Az Ultrabalatont is kapásból kihúzhatnám, de pár nap elteltével annyiban maradtam, hogy ha esetleg valamilyen "csodás jelet" kapok a következő hónapban, akkor esetleg belevágok (ha már beneveztem), de igazából sok értelme nincs. Bár reménykedem benne, hogy májusban többet fogok edzeni.
Ma is futottam (így egy hét elteltével) egy kicsit. Megkezdtem a felkészülést a holnapi Borvidék félmaratonra. Jó meleg volt (és lesz), öt perc múlva már égően szárazra lihegtem a torkom. Rövid bemelegítés után a "tervezett" 4:20-4:30 körüli tempóra álltam rá (bár ilyet idén még nem nagyon láttam), de ebből 4 km bőven elég volt, a többit 5 perces környékén futottam inkább. Aztán akadt még egy kis szaladgálnivalóm, így összesen 11-12 km jött össze. 1:35-öt szerettem volna futni ezen a félmaratonon, de a mai állás szerint 1:45 is szép teljesítmény lenne tőlem. Majd meglátjuk. Talán ha ma végre jól kialszom magam...
No azért ennyire nem halmozzuk az élvezeteket! :) Azt hiszem, kénytelen leszek futni inkább, mert a mára tervezett edzést átaludtam. Pedig épp csak egy pillanatra pihentem meg délután az olvasás közben... :)
