Én nem is értem miről beszél Alejandro, még ha belépti díjat szednék, na az evilági hívság lenne, de az ajnározás? Az valami siteni érzés, tehát cseppet sem evilági :)
Hamster, van egy ismerősöm, aki könyvkiadássalis foglalkozik, egy másik pedig éppen tegnap említette, hogy lehet, hogy ősztől könyvkiadásra adja a fejét. Ha érdekel összehozlak valamelyikükkel...
Jok, jok, hat persze hogy jok, de miert akarsz allando visszajelzest kapni? Tapsvihart? Nem eleg, hogy elkepzeled a vegtelen tomegeket ahitattal a szemukben, ahogy szomjazzak a szavaid es nem talalnak szavakat (egyebkent ez utobbi az oka annak, hogy nem irnak:) Milyen alkoto az olyan, aki evilagi hivsagokra vagyik? :)
Na nem, Alejandro, miért publikáljak ide, ha nem tudom, hogy bárki is olvasná? :) Ha nem tetszik, azt is le lehet írni (legfeljebb kimoderáltatom;), ha igen, azt meg... szóval szabad dícsérni :)
És folytatódjon abszurd humorral, a Terror News néven ismertté vált "lemezújság és életforma" legabszurdabb műsorszámának 2000 évi első kiadásával... Először ízelítő, aztán link (nem vagyok kibékülva az Index formjába való copy&paste-elhetőséggel).
-A Petőfi Csarnok vezetősége ezúton értesíti a jegytulajdonosokat, hogy a "Koncert a toleranciáért" elnevezésű rendezvény elmarad, mert az azt szervező Egyetlen Alternatíva Egyesület tagjai nem hajlandóak egy színpadra lépni a Mások Ligájának küldöttségével.
(ez itt a fanfárok és a buta átkötő szövegek helye:)
[beszélgetés] -Jelen levő nőtársaimmal együtt sok szeretettel köszöntöm a "Ma este miért nem?" című műsor nézőit! Mielőtt belevágnánk mai témánkba, fel szeretném olvasni múlt heti versenyünk nyertes pályázatát: "Drágám, igazság szerint én is majd elolvadok a szenvedélytől, de úgy érzem, egész életemben vádolnám magamat, ha nem járnék a végére, mi történik, ha nem vezetem le az ilyen irányú feszültségeket veled!"...
[stúdió] -Most pedig Leslie atya fog igét hirdetni.
[templom] -Megkímélt állapotban levő létigémet eladnám, vagy birtokos jelzőkre cserélném!
Kattints ideMOST(vagy máskor)
Na akkor jöjjön a "dumpolás", kezdjük valami olyannal, ami se nem mulatságos, se nem művészi, de nagyon foglalkoztat...
Zöld fű, sárga villamos...
Talán öt éves lehettem, amikor egy zugligeti kirándulás alkalmával felfigyeltem az úttal párhuzamosan futó, jobban mondva inkább csak rozsdásodó sínekre.
-Villamos járt ott, de megszüntették.-magyarázta édesapám. Később megtudtam, hogy az 58-as járat volt az, amit előbb 1977-től "szüneteltettek", majd simán elfelejtettek, busszal pótoltak, a helybelieket kell megkérdezni, hogy milyen sikerrel. A vágányok nagyrészt ma is megvannak, csak vastag földréteg, beton került rájuk. A megszüntetés oka a "korszerűtlenség" volt.
Évekkel később kezdtem felfedezni további használatlan vágányokat szerte a városban, nem is képzeltem volna, hogy mekkora volt a hálózat, melyet a hatvanas évektől kezdtek leépíteni. Szüleim meséltek azokról az időkről, amikor a Móricz Zsigmond körtérről egyetlen villamossal el lehetett jutni Kispestre, amikor ugyaninnen HÉV indult Törökbálintra, amikor a Nagyvárad térről átszállás nélkül el lehetett jutni akár a János kórházig is. A régi képeken látszik, hogy a sárga színűre fényezett, nem ritkán ötven-hatvan éves villamosok hozzátartoztak a városképhez, forgalmasabb útvonalakon akár percenként is követték egymást. Aztán a hetvenes évektől kezdve kegyvesztetté váltak, a síneket felszedték, a járatokat buszokkal pótolták. A csonkítások a mai napig folynak, gondoljunk csak a Thököly úti 67-esre, mely ugyan hivatalosan nincs megszüntetve, villamospótló jár helyette, de igencsak kétséges, hogy valaha újra közlekedni fog-e.
Persze a busz valóban gyorsabb, olcsóbban üzemeltethető volt egy olyan időszakban, amikor nem volt mindennapos és szinte elfogadott az úttesten két párhuzamos sorban való parkolás, a kereszteződésekbe való behajtás piros lámpánál, és rengeteg olyan dolog, ami miatt a belvárosi buszjáratok dugóban pöfögő, gyors haladásra képtelen lajhárok lettek. Vajon nem lenne időszerű felülbírálni, hogy egyes helyzetekben mennyit segíthetne a zárt pályás, gyors közlekedtetésű villamos járatása? Mennyivel kényelmesebb lenne az utasok számára a jelenleg napközben nem ritkán egy órás menetidejű 86-os busz mellett egy budai észak-dél irányú villamos, mondjuk a 18-as hetvenes évek elejei verziója, mely a Moszkva tértől a János kórház helyett a Margit körúton áthaladva a mai 17-es járat vonalán haladna Óbudáig? Vagy nem lenne indokolt, hogy a 14-es villamos a Lehel tér helyett a Nyugati térig menne, ezt a végállomást egyébként a West End Center építésekor be is tervezték! Hány tízezer embernek segítene, ha a 4-es villamos a Moszkva tér helyett a Déli pályaudvarig menne, vagy ha a 61-es és az 56-os vonalát összevonnák? A BKV szerint azonban jelenleg is a busz az elsődlegesen propagálandó járműtípus, mely bár jelenleg már sokkal kevésbbé szennyezi a levegőt, mint húsz évvel ezelőtti társai, de a forgalmi dugókban ugyanúgy ácsorgásra van kárhoztatva. Nézzük meg jól sárga "barátainkat", lehet, hogy húsz év múlva már ritkaságszámba fognak menni...
OK, inkább nem folytatom.
Vannak azért olyan "profi" elemzések, amelyek tényleg meg tudják ragadni azt, hogy miért jó érzés olvasni egy adott művet, miért unalmas vagy pergő, miért érdekes vagy érdektelen stb.
Egy nagyon jó könyvet olvastam nemrég, amely Örkény összes főbb művét végigelemezte, és egyáltalán nem volt száraz, tudálékos vagy ilyesmi. Inkább örömmel töltött el, hogy azokat az érzéseket tudja pontosan megragadni, amelyek bennem az olvasáskor felmerültek.
Ha a végén az értékelés pozitív, akkor folytathatod (etessük csak az egót, egyelőre még beférek az ajtón tőle) ;)
Igazság szerint elemzéseket olvasva mindig elmegy a kedvem attól, hogy bármit is megpróbáljak alkotni; ahhoz hasonlóan, ahogy a sok elemzés miatt nincs kedvem az gimnázium óta olyan költők verseit olvasni, akiket nem kedvelek különösebben: azokból is lehet tanulni, azok is adnak valamit, de mindig az jut eszembe, ahogy fel kellett boncolni őket házi feladatként, dolgozatban. Mi tagadás, jó voltam abban is, de fájt, mert az információátvitel eszközévé aprította a gondolatokat és érzéseket, és mindent meg akart magyarázni, nem hagyva helyet az olyan szubjektív, de a költészet érzelmes mivolta miatt alapvető véleményeknek, hogy "tetszik", "jó érzés olvasni", vagy "kikapcsol, elrepít a mindennapok gondjaitól". Egyszer össze is vesztem a tanárral egy Kosztolányi-vers kapcsán, mert én nem voltam hajlandó odafigyelni a ritmikai elemekre, nem magoltam be, hogy hány daktilus és jambus per óra. A tanárnak igaza volt, mert egyszerűen csak meg kellett volna tanulnom, és én nem tettem meg ezt, de nekem is igazam volt, mert ha magolnom kellett volna, akkor nem tudtam volna szeretni azt a verset, és nekem ez volt az elsődleges, annyi "kilóra" bemagoltatott vers után, amit nem szerettem...
Egyébként a hozzászólásod elején tényleg megijedtem, hogy mi lesz ebből, mert magam se érzem, hogy tökéletesek lennének az írásaim, mentségemre legyen szólva, hogy nem is ezzel a céllal fogok hozzá az "alkotáshoz" :) Különben is, majd ha nagy leszek, ezek is tökéletesnek fognak számítani ;) Formai előírások szerinti novellákat meg gyártson a novellagyár :)
Nézzük csak meg alaposabban ezt a novellát.
1, Az elemzés során nincs módunkban betekintést nyerni a mű keletkezésének körülményeibe, és az időpont sem ad komoly támpontot. Nincsenek meg a mű egyéb társalkotásai, amelyek elősegíthetnék, hogy a művészt foglalkoztató alapgondolatokat pontosan megfogalmazhassuk.
Egyetlen kiindulópontunk maga a novella lehet.
2, Megjegyzések a tartalom és a forma kapcsolatáról:
Tetszetős ugyan, hogy a bekezdések ránézésre körülbelül ugyanakkorák, de nem találunk erre a megoldásra tartalmi magyarázatot.
Egyes bekezdések több tartalmi egységet is magukba foglalnak, amely lehetne stílusteremtő eszköz, de mások csupán a klasszikusnak mondható egy gondolatnyi egységet jelentik (pl. az első: hely+idő meghatározása; névmagyarázat; felépülés oka és kezdeti körülmények; nagy ugrás: új dinasztia és várakozások; kapitány későbbi tettei, DE: a harmadik bekezdésban csak az alkapitány jellemzése, tettei és a fegyvermester ehhez szorosan kapcsolódó reakciója olvasható: ez valóban egy zárt egségnek tekinthető!)
3, Kövessük az eseményeket bekezdésről bekezdésre!
3,1, Az első bekezdésben második mondata az író szándéka szerint előkészítené a konfliktust, de ezt a szerepét nem tudja betölteni.
Ez a mondat ugyanis kiemeli a vár nevét, de egy -a történet szempontjából meglehetősen- félrevezető magyarázatot fűz hozzá. Ez a mondat ugyanis azt sugallja, hogy a vár büszkesége illetve csúnyasága, "esztétikai és szellemi" problémái fogják az alapkonfliktust meghatározni, de -mint később kiderül- ehhez a történetnek semmi köze sincs. Tehát ez nem a leglemgfelelőbb eszköz a konfliktus előrevetítésére.
A harmadik mondat második mellérendelő szerkezete tartalmazza a konfliktus megalapozását. Talán szerencsésebb lett volna, ha a szerző nem egy mellékmondatot szán ennek a meghatározó jellegű mondanivalónak. Ha egy önálló mondatban olvashatjuk, hogy "sosem tudta ellátni feladatát. A kincstár elfelejtett fegyvereket adni a zsoldosoknak." akkor drámaibban hatott volna.
Viszont a a történet lendületének megfelel ez a szerkesztési mód. Nézzük csak meg ezt a mondatot és az ezt követő hármat! Hajszálpontosan ugyanarra a sémára épülnek:
A+B+C, ahol megtalálható az
"A" de "B" mert "C";
"A" ebből következően "B" de "C";
"A" és "B" de "C".
Fontos, hogy ezekben az összetett mondatok mindegyikében megtalálható egy ellentétes kapcsolatú mellérendelő mellékmondat. Ezzel biztosítja a szerző, hogy a hosszú mondatok ellenére is megmaradjon a történet lendülete.
Na, és még mielőtt beköszönt a hétvége (jajj, most köszönt, megint lemaradtam róla:), megkérdezném, hogy a vendégkönyvembe vajon miért írták ketten is, hogy jók "jók az oldalaitok", ennyire látszik kifelé az előrehaladott skizofréniám? :)
Nekem nem lenne önbizalomhiányom? :) Bárcsak önbizalomhiányból lenne hiányom! Vagy hogy is... Majd a hétvégén válogatok egy sort, addig még kicsi c&p :)
Fordul a kocka
(fordított szerepjáték)
Linus Torvalds idegesen húzta fel szemöldökét.
Itt van ő, a világ legnagyobb szoftverfejlesztő cégének elnöke és tulajdonosa,
a sajtó mégis egy koszos kis diákkal, egy bizonyos William Gates-el foglalkozik!
Mégiscsak a világ egyik legfontosabb szakkiállításának megnyitójáról van
szó! Azért jött ide, hogy beharangozza legújabb terméküket, a Linux Digital
Millenium névre keresztelt operációs rendszert, mégis mindenki erről
az ingyenes vacakról, a Windows 2.2-ről beszél!
-Mister Torvalds, mi a véleménye a Windowsról?-tette
fel a kérdést az egyik újságíró. A levegő megfagyott a teremben.
-Mit mondhatnék valamiről, ami ennyire
kiforratlan? Minden egyes rá vesztegetett mondattal túlbecsüljük!-vont
vállat, látszólag lazán, ám belül nagyon is feszülten.
-De ezt csak Ön és a cége állítja, a szakemberek
nagy része úgy véli, hogy a Windows veszélyeztetheti a Linux piacvezető
pozícióját.-ellenkezett a firkász. Torvalds ismerte a fajtáját: az ilyen
csak az ingyenes svédasztal-uzsonna miatt jön az ehhez hasonló rendezvényekre!
Felsóhajtott.
-Reméltem, hogy nem kell ilyen vitába
bocsátkoznom, de úgy látom nincs más választásom. Mi is ez a titokzatos
Windows, amely oly gyorsan terjed a kispénzűek közt? Egy húsz éves operációs
rendszer fölé húzott roppant látványos, de törékeny héj! A mi Linuxunk
a hozzáértők által évtizedek óta előnyben részesített szöveges felületet
tekinti elsődleges kommunikációs eszköznek, aki próbálta, az tudja, hogy
mennyivel jobb hatásfokkal lehet az ilyenen dolgozni! És ha valakinek mégis
grafika kell, hát legyen: az X ablakozórendszer kitűnően működik!
-Ön, ha jól értettem, elavult technológiának
nevezte a Windowst, de nem szabad elfeledkezni arról, hogy a Linux voltaképpen
egy harminc évvel ezelőtt létrehozott felület felturbósítása, mely kevés
újat tud felmutatni az alapvető koncepciók terén!-állt fel egy másik zsurnaliszta.
-Ez egy igen durva csúztatás, mi nem loptunk
senkitől semmit, a felhasznált megoldások nyolcvan százaléka saját fejlesztés,
a maradékot pedig teljesen hivatalosan licenszeltük le!
-És mit szól ahhoz az egyre terjedő véleményhez,
hogy az önök Linuxa könnyen feltörhető, mert minden egyes kódsort bárki
elolvashat, míg a Windows működését mindössze hosszas, csak magasan kvalifikált
szakemberek által végezhető visszafejtési folyamat után lehet kiismerni,
ami elveszi a rosszindulatú felhasználók kedvét a próbálkozástól? Lehetséges,
hogy a Windows biztonságosabb emiatt?
-Ez annyira minden szakmai tudás nélkül
megalkotott kérdés, hogy inkább nem is válaszolnék rá! A Windows az unatkozó
gyerekek és diákok játéka, akik kezükbe kaparintva azt nagynak érezhetik
magukat. Ennek a rétegnek nincs lehetősége a mi rendkívül alapos, viszont
emiatt költséges tanfolyamainkat elvégezni, a Windows-zal viszont minden
előképzettség nélkül kísérletezgethetnek, úgy téve, mintha megtalálták
volna a Bölcsek Kövét. Fontos az ilyen kísérletezgetés, de ez nem professzionális
informatika, be kell látniuk!
-Mister Torvalds, Ön a magyarázkodással
saját vagyonát próbálja megvédeni, jól látom?
-Hát, be kell valljam, ezt az érvet nem
akartam felhozni, de meg kell védenem cégemet! Nézzék meg, hogy kik készítik
a Windows-t: fiatalok, lelkesek, életük valószínűleg első munkahelyén gürcölve.
A mi fejlesztőink között vannak fiatal zsenik, de öreg rókák is, akiknek
a Linux állítólagosan magas ára lehetővé teszi a magas életszínvonalon
való életvitelt. Ha mindenki áttér a Windows-ra, akkor cégünk csődje miatt
családapák kerülnek az utcára, kisgyerekek kényszerülnek éhezésre, házasságok
mennek tönkre! Kérem, gondolják ezt végig, mielőtt elhamarkodottan döntenének
a jövő operációs rendszere felől! Most pedig megbocsássanak, de indulnom
kell, megbeszélésem van az oktatásügyi miniszterrel, ha sikerrel járok,
akkor az elkövetkező néhány évre biztosítva van a diákok színvonalas informatikai
oktatása. Látják, mi foglalkozunk a jövő nemzedékekkel! Köszönöm a figyelmet!
(C) Varga Ákos Endre, 2000-04-03,
22:55 Ez az írás nem GPL-es :-)
Onbizalomhianytol nem feltelek, barmit is jelentsen a szo :)
Amugy johet, minden, a legegyszerubb, ha felteszel mindent a lapodra, aztan majd kiszemezgetjuk!
Abszurd humor és kísérletezések is jöhetnek? Úgy értem, ha prezentálok valami nehezebben emészthetőt, vagy furcsát, visszajöttök ide azért még utána? :)
Valahol Európa közepének a szélén állott egyszer hajdanán Büdöskő büszke vára. Mint nevéből is sejthető, büszkeségével csak csúnyaságát próbálta leplezni. Annak idején a vár alatti völgyben húzódó kereskedelmi útvonal védelmére építtette egy öreg királyunk, de eme feladatát sosem tudta ellátni, mivel a kincstár elfelejtett fegyvereket adni a mindenfelől összetoborzott zsoldosoknak. A vár katonái nagyon megörültek, amikor egy új diansztia került trónra az országban, sorsuk jobbra fordulását várták, csak úgy buzgott bennük a tenniakarás, ám egy bizarr népmesei fordulattal semmi sem változott lényegesen, a kincstár ugyanis elfeledkezett róluk. Mit lehetett tenni, a kapitány elbocsájtotta katonái harmadát, és sűrűbben imádkozott a felvirágzásért, mely -talán mondom sem kell- csak nem következett
be.
Rossz idők voltak ezek, a gazdaság padlón volt, rablóbandák garázdálkodtak az utakon, így Büdöskő alatt is. Az egyik legveszélyesebb zsiványcsapat a Karszalagosoké volt, ezek készek lettek volna akár a vár vastag falát is áttörni, hogy megkaparintsák azt, ami bent van, a kapitány kénytelen volt alkut kötni velük: a rablók megkapták a várhoz tartozó földek terményeinek tizedét, cserébe békénhagyták a védőket. Kicsivel később a rablócsapat létszáma olyannyira megnőtt, hogy több élelmet kezdtek követelni a vár lakóitól. A kapitány tudta, hogy ez lehetetlen helyzethez vezetne, hiszen saját embereinek fejadagját kellene csökkentenie ahhoz, hogy a gazfickók kérésének
eleget tudjon tenni. Úgy érezte, csak a király segíthet rajta, az éjszaka leple alatt kilovagolt hát, és elindult az uralkodó székhelye felé, a várat pedig az alkapitányra bízta.
Az alkapitány sokkal gerinctelenebb ember volt, mint felettese, ma úgy mondanánk: rugalmasabb, piacorientáltabb. A várparancsnok távozásának másnapján küldöncöt menesztett a rablókhoz, délben már tárgyalóasztalhoz is ültek. Az alparancsnok teljesítette a rablók
követeléseit, saját katonái rovására osztott nekik az élelmiszerből, sőt: bort is adott, cserébe százalékot kért a vár alatti úton elhaladóktól rabolt javakból. Az üzlet megköttetett. Mindez persze nem tetszett a fegyvermesternek, ki az ínségesebb időkben is a hűséget tartotta a legfontosabb tulajdonságnak, és ennek a kocsmában hangot is adott. Sokan egyetértettek vele, de semmi nem történt. Lázítani még a
fegyvermester sem mert volna!
A kapitány közben a fővárosban tévedésből (rossz pecsétet mutatott fel az ajtónállónál) tömlőcbe lett vetve felségárulásért, az emberei erről persze nem kaptak hírt. Teltek-múltak a hetek, az alkapitány vagyona gyarapodott, az emberek pedig lassan éhezni kezdtek. Egy
részük nemsokára mellékállásban a rablóknál kezdett dolgozni, hiszen élni kell valamiből! Ezzel együtt, a vasárnapi miséken olyan véleményeket lehetett hallani, melyek szerint az alkapitány saját céljaira használja a kincstár javait, és zsebrevágja a zsiványokkal kötött üzleten nyert aranyakat. Természetesen a fegyvermester volt a leghangosabb az ügyben.
Ekkortájt érkezett a várba egy színjátszócsoport, melynek tagjai a kocsmai pletykák útján értesültek az alkapitány kiskirályságáról. A téma megihlette őket, darabot írtak belőle, mely egy hálátlan királyról szól, aki nem hallgatott népének szavára, és amikor egy ellenséges
támadás miatt elvesztette országa területének a felét, akkor dühében azokon állt bosszút, akik annak idején előre figyelmeztették, mondván, hogy azok átadták haderejének felvonulási terveit a betolakodóknak. A vár önjelölt ura értette a célzást, másnap reggel vagyonának felén fegyvereket vásárolt. A fegyvermester örült a legjobban, úgy érezte végre azzal foglalkozhat majd, amiért belépett a szolgálatba, hálaimát rebegett az égiekhez, amiért meghallgatták könyörgését. Rettentően meglepődött, amikor a fegyvereket a várba
szállító nagydarab legények nem adták át neki azokat, hanem szó nélkül a vár mögötti mezőre vitték, és fejét vették. A levegő forrni kezdett, hiszen mindenki szerette az egyenes, becsületes fegyvermestert, bosszút akartak állni, a színjátszók a lázadás élére álltak. Tíz nap múlva elcsendesedett a környék, és helyreállt a rend, a környéken átutazó kalmárok messze vitték az út mellett karóba húzott színjátszók és katonák hírét.
Sok száz év telt el azóta, hogy leverték a büdöskői lázadást, a környék azóta kiemelt turisztikai körzet. Más időket élünk, és bár az alkapitány még mind a mai napig személyesen igazgatja a Büdöskő Vára Turisztikai Holdingot, már nem alkapitánynak hívják, hanem ügyvezetőnek. Hát nem csodálatos dolog a haladás?
(C) Varga Ákos Endre, 2000. június 26. 10:35 Másodközlés csak a szerző engedélyével lehetséges
Cikket nem tudok adni, mert ahhoz újság és téma kell, habokra nem fogok aktuális dolgokat elemezni, hogy aztán a /dev/null-ban végezze :) Esetleg novellát idepaste-elni, az mehet, bár -nevezz beképzeltnek- annál jobbnak tartom őket, hogy egy kis látogatottságú topicban lehessen csak látni :) Akkor tessék reklámozni, spontán (köhhköhh) Hamster Fan Clubot csinálni :))
Hamster! Cikkeket akarok! Mit akarok, akarunk! A tomeg uvoltve koveteli a mindennapi betevo cikkeket! :)
Ha nem az Indexbe, akkor legalabb a homepage-edre felteheted. Legfeljebb bekerulsz az elso 10-be :)
