Még mindig az alvás...
Ma megpróbálok kicsit többet aludni... Erőt kell vennem magamon, s egyszerűen azt mondani, hogy jó éjt, kedveseim, nekem most aludnom kell..., de ezt olyan nehéz mondani, amikor legszívesebben jól eljátszogatnék még egy pár órát, beleolvasgatok ebbe-abba, honlapokba, topikokba..., válaszolok levelekre,s bejövő üzenetekre, s mire észbe kapok, még mindig itt vagyok...
Én is nyomasztó őrültségeket álmodtam, ami csak azért furcsa, mert alapvetően jókat szoktam. Na sebaj, az óra csörgést már nem álmodtam, valódi volt, hat órát aludtam, és az órára nézve most szembesültem azzal, hogy a kávéról is lemaradtam :I
Ez mind nagyon igaz, látod, nekem sem jutott jobb eszembe, s elmentem aludni, még valamit álmodtam is, csupa kavargás és szédülés volt az eleje legalább egy félórán keresztül, amíg nem aludtam el, s hiába próbáltam irányítani a gondolataimat, mindig elúsztak előlem, aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy csörög az óra, s fel kell kelni. S majdnem nem bírtam, akkor megijedtem attól, hogy nem tudok felkelni, s egyből kiugrottam az ágyból. Gizi néni kávéja helyrehozott.:)
Épp az előbb jutott eszembe, hogy már aludnom kellene, mert mindjárt reggel lesz, de valahogy nincs bennem az alvásinger... Vajon miért? Miért van az, hogy ha az ember folyamatosan csinál valamit, ami leköti a figyelmét, akkor nem kívánkozik aludni... Persze lehet, hogy holnap fáradt leszek, de néha szoktam ilyen kilengéseket tenni, amikor annyi minden foglalkoztat egyszerre, hogy nincs idő aludni...
Most már én is itt vagyok, átutazólag, csak tizenegykor ledőltem egy kicsit pihenni, mert fárasztó volt a nap. Viszont érdekes, de megint nem-repülős kockát sikerült hozzáadni a képregényhez :)
Nem tudom, miről álmodik, talán a jövőjét, talán a múltat, talán minket olyannak, amilyennek szeretne, amilyenek mi is lenni szeretnénk... És még az is lehet, némi freudista közelítéssel, hogy nem álmodik semmit, mert nincsenek élményei, amelyek álomra ihletnék... És ilyenkor picit lehet irigyelni :I
Én most kortyolgatom azt a finom teát, s közben állandóan az jár a fejemben, hogy milyen szép is egy alvó pici pólyás kislány... Hóvirágocska nyugodtan aludt, amíg mi gyönyörködtünk benne, finom vonásai kisimultak, egyenletesen lélegzett, néha látszott szempilláján, hogy most mintha álmodna, vajon miről álmodik egy csöppség? Milyen élményei lehetnek az élet kezdetén? Aztán látványos ébredést produkált hatalmas nyújtózkodással, elvörösödő arccal, összehúzott szemekkel, míg végre feltört torkából a harsány sírás... s ahogy kézbevettük, elhallgatott, kinyitotta sötétkék szemét, pici öklét a szájához vette, s látszott, hogy éhes...
Édes kis Virágszál...
(bocs, Hamster, de muszáj volt...:)
Az Earl Grey is nagyon finom, szeretem azt is...
Szép ébredést, szép napot! A képregényt későbbre kell halasztanom, most beindult a nap... pici kapkodás jön...
Tea, az jóóó, most szokom vissza rá a kóláról, ami igen fontos üzemanyag volt eddig az átihletődött éjszakákon, de csak pórias üres Earl Grey-t ittam, pedig van gyümölcsös keverék, nem filteres, ahogy kell... De most lassan megyek aludni, scanneltem két újabb kockát a képregényemhez, elégedett vagyok magammal, előkészületben van további 17+ kocka is.
Tényleg jó hangzásúak. De így legalább el tudom képzelni, milyen kört repültél be. Amúgy kedvenc helységneveim:
Cégénydányád
Jánkmajtis
Makkoshotyka
Erről meg az jutott eszembe, hogy a suliban a gyerekek nem szokták tudni, hogy hol van Vizsoly, s mindig csodálkoznak, hogy Magyarország területén található.
Szerintem én is elég jó kávét főzök:)
de a teát is szeretem, főleg a gyümölcsteát, vagy a keverékeket, kakukkfű, hárs, csipkebogyó, hibiszkusz, jázmin stb. esetleg egy kis áfonya...
aztán ezeket lehet variálni, s megbolondítani egy kis mézzel.
Csak Bia, Páty, Etyek felett, hogy érdekes hangzású helységneveket említsek :) Kávéológiával sokat foglalkoztam, de a legtöbb helyen csak olyan rozsdás színű löttyöt adnak, amibe bele kell lapátolni egy csomó cukrot, különben rossz ízű :I
Biztosan jó lehetett megint a repülőtéren... Merre szárnyaltál? S holnap is mégy?
A kávéról jut eszembe, én elég sok kávét szoktam inni. Nálunk a suliban Gizike néni, a portásnő főzi a kávét, nagyon jó kávéja van! Annyira finom, hogy az a mérce. Akárhol iszom kávét, rögtön összehasonlítom a Gizike néni kávéjával, s mindig ő nyer. Szegénykém pedig irul-pirul, amikor dicsérgetjük... És ami még nagyon fontos, nem is drága...
Hihetetlen, és van, aki ezt hivatásszerűen csinálja, mik vannak, én meg azóta is csak erre tudok gondolni :) Amíg a gépre vártunk, minden nyugodt volt bennem; amikor elkezdtek beleszorítani az ejtőernyőbe, akkor felötlött, hogy nem vagyok komplett. Kilencszáz méteren az járt az eszemben, hogy mikor kezdjük már végre el a légihancúrt. Az első leborítás és orsó után az jutott eszembe, hogy ez valami olyan szintű jó, aminek a létezéséről eddig nem tudtam. A tizedik perc környékén élveztem a biztos és bizonytalan váltakozását, és nem értettem, hogy miért hittem rá, hogy kellemetlen. A tizenötödik után már nehéz volt befogadni, hogy éppen mi is történik, picit sok lett. Amikor elindultunk vissza a reptérre, azon gondolkoztam, hogy vajon hogy lehet ezt mondjuk egy teljes órán keresztül csinálni. Amikor kiszálltam, csak az motoszkált bennem, hogy valami egészen hihetetlen élményben volt részem, és mérges lettem magamra, hogy nem néztem a műszerekre (sebesség, magasság, varió, bár ez pörgött összevissza, terhelés), csak kifelé: a szárnyvégre, oldalra, a tájra, a felhőkre. Most becsukom a szemem, és azt érzem, mintha gépben ülnék, közvetlenül, mielőtt a függőleges emelkedés után hanyattvágja magát a semmibe. Nagybetűs élmény.
Megyek is álmodni... jó éjt, repülj csak továbbra is kavargó, villanó képek között, föld és ég között, erdők és felhők váltakozó ritmusára ébren és álmodva...
Hátborzongató érzés lehet. Jó neked, ha te eleve úgy érezted, hogy erre képes vagy, tehát lelkileg ráhangolódtál, mielőtt nekikezdtél volna. És persze más úgy, ha az ember mögött bármilyen jellegű repülésélmény van már, én még konkrétan soha nem repültem, csak álmomban.
Ahol én repülök, ott általában nincs sok másik gép, és pályaudvar is csak ritkán :) De tényleg nem nagyon tudok most másról beszélni, ritkán van, hogy egy ilyen érdekes álom ilyen meglepően kellemesen válik valóra, mint ma nekem... Önmagában is valószínűtlen, ahogy a felhők helyét hirtelen fák és mezők veszik át, aztán újra a horizont, aztán egy ideig bármerre nézel, csak kék eget látsz, majd hátulról újból föléd oson a föld...
... vártam a vonatra, ültem a padon, beszélgettem egy kedves ismerőssel, fölöttünk sötétedett az ég..., nyugaton még látszott a lemenő Vénusz, délnyugaton a majdnem félhold, néhány csillag is kezdett feltűnni. Repülők pásztáztak az égen, némelyik gyorsan, szinte zuhanva, némelyik méltóságteljes vonulással hasította az eget, s az jutott eszembe, vajon Hamster ott repül-e köztük?
Nem kell aggódni, jól bevált gép volt, a pilóta pedig a műrepülő válogatottnak volt anno tagja, egy jól összeszokott csapat volt ez így, én meg élveztem, amit lehetett. Ami furcsa, hogy bizonyos részei nem voltak se ijesztőek (pl. zuhanás a föld felé, vagy a bukfenc), sőt, ismerősnek tűntek, mintha már sokat csináltam volna... Azért nem mondom, hogy nem kavarodott fel picit a gyomrom, de most már el tudom képzelni, hogy milyen lehet az, amikor valaki teljesen uralja a levegőt pár percre, nem csak halad benne előre. :)
Itt vagyok, a gomba csak félig volt hatásos: az eszemet már biztosan elvesztettem; kipróbáltam, hogy milyen ezerötszáz méteres magasságból egyenesen a föld felé zuhanni repülőgéppel, milyen az, amikor a fönt van lent, a lent pedig fent... Felforgató élmény, de ezt én választottam...
